Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-22 / 117. (1744.) szám
4 1928 május 22, kedd. „A komáromi betegpénztárnak nehéz küzdelmet kell vívnia pénzügyi egyensúlyának biztosítására” Beszélgetés a komáromi pénztár ágazgatóJávaE — Egyelőre nem helyezik át Érsekújvárra a komáromi pénztárat 4 Komárom, május 19. (Kiküldött tudósi tónktól.) Az utóbbi időkén ismételten hangzottak el a nyilvánosság előtt többé-kevésbé éles támadások a Komáromban miüködő, úgynevezett érsekujvári betegsegélyző pénztár ellen. Ezeknek a támadásoknak a oélja egyrészt a pénztár megfosztott autonómiájának a visszaszerzése, másrészt tiltakozás olyan áramlatok befolyása ellen, amely nem respektálja sem a munkaadók, sem pedig a munkásság érdekeit. Sokféle kifogás hangzott el a betegsegélyző ellen. Költségesnek minősítették az adminisztrációját s ennek tulajdonították azt, hogy a pénztártagok táppénzsegély iránti, szanatóriumiba utalási igényei nem nyernék olyan mértékben kielégítést, mint azt a tagok kívánatosnak tartanák, ennek tulajdonították, hogy az orvosok — felső utasításra — kénytelenek a legolcsóbb gyógyszerekkel dolgozni s mindenek felett elégedetlenek voltak az egyébként is tulnagynak mondott adminisztráció munkájával. Á be te gsegél y zőpéo ztá rak jelentősége állandóan emelkedik. Százezrek érdekei fűződnek a működésihez. Közügy. így hát nem érdektelen közelebbről megismerni ezt a hatalmas apparátust, amely ideális rendeltetése dacára nem túlságosan népszerű. A komáromi közös rendelő Meglátogattam a komáromi betegsegélyző pénztár palotáját. Az orvosi rendelő folyosóján — kora délelőtt van — beteg emberek lehangoló koszorúja. Fehér falak, fehér ajtók, suttogó, szorongó betegek siető, fehénköpe- nyes orvosok, — klinikai hangulat... Ez a komáromi betegek közös rendelője, öt-hat kis orvosi rendelő, minden szaknak külön kis szobája: belgyógyász, gyerekgyógyász, orr-, szem-, nőgyógyász, fogorvosi rendelő, kis műtő. Sápadtan ácsorognak az emberek az ajtó előtt, amely az orvosukhoz vezet Pluhár igazgatónál Hogy a (betegsegélyző pénztár sóik, nagy problémájára választ kapjak, felkerestem Pluhár Mátyás pénztári igazgatót Az elegánsan berendezett igazgatói szobában rendkívüli készséggel nyilatkozik az igazgató, aki hangsúlyozza, hogy szívesen válaszol minden kényes kérdésre, mert tisztában van azzal, hogy csak a nyílt, őszinte felvilágosítás oszlathatja el azokat a félreértéseket, melyek a pénztár népszerűtlenségére vezettek. Msért népsxerüilen a pénztárt S kezdtem a kényes kérdéseket: — Minek tulajdonítja, igazgató ur a pénztárral szemben úgy a munkaadók, mint a tagok részéről megnyilvánuló idegenkedést? — Ezt elsősorban a pénztár nehéz anyagi helyzete okozza. Ugyanakkor, amidőn a jövedelmeinket csökkentették (6 százalékról 5 százalékra csökkent a járulék), egész sor uj terhet kellett magunkra vállalnunk. Uj segélynemeket hoztak be, megszüntették a portókedvezményt, aminek az a következménye, hogy a pénztárnak nehéz küzdelmeket kell vívnia a pénzügyi egyensúlyának biztosítására. — Á pénztár óriási fizetési kötelezett- ; régeinek csak úgy képes eleget tenni, hogy : egyrészt tűzzel-vassal i<r»zirozza a pénztári dijak pontos befizetését, másrészt kellő kontrolt gyakorol azokkal szemben, akik — s ilyenek igen sokan vannak — valósággal fejőstehénnek nézik a pénztárt s megélni szeretnének azokból a táppénzekből, melyek csakis az arra rászoruló betegek számára járnak. — Azelőtt elnézőbbek lehettünk, de ma a megcsökkent jövedelemből nem vagyunk képesek a jogosulatlan táppénzigényeket kielégíteni, ami aztán állandó súrlódást okoz a pénztár és a tagok között. Hogy az igények jogosultságának megítélésénél elképzelhetőek esetleg igazgságtalan::ágo(k, azt szinte természetesnek kell tekinteni. Azonban én magam azon vagyok, hogy minden jogos sérelmet olyan gyorsan orvosoljak, amilyen gyorsan csak lehet. Az 1927-es év — rekordév — Teljesen méltánytalannak kell azonban kijelentenem azt a vádat, hogy az adminisztráció túlságosan nagy volta miatt károsodnak a tagok. Az 1927-es kimutatás igazolja, hogy a pénztár egyetlen évben 9em nyújtom annyit, sem abszolút összegekben, sem százalékban, mint éppen 1927Jben, amikor pedig a legtöbb támadás érte az adminisztrációi — A zárszámadás igazolja: a pénztári tagok segélyekben 100 százalékban visszakapták a befizetett összegeket. Ami ezen felül adminisztrációra kellett, az éppen az az összeg volt, amit a tartalékalapból kellett pótolni, mert az elmúlt év deficittel végződött. A gyógyszerproblénta — A zárszámadás szerint alig több, mini 4 millió a jáirulékelőirás, tehát a jövedelem. Ennek 46 százalékát, csaknem 2 milliót segélyekre költöttük. S hogy az a vád is túlzott, hogy csak „aszpirint rendelnek a betegsegélyző orvosok”, igazolja az, hogy a gyógyszerszámlánk 748.852 koronára rúg. — Egyáltalán nem tagadom, hogy felkértem a pénztári orvosokat, hogy a lehetőség szerint tartózkodjanak drága specialitások előírásától. Elviselhetetlen teher olyan specialitásokat megfizetni, melyeket magisztrális utón negyed áron lehet előállítani s ugyanolyan hatást tesz. De ahol szükség van specialitásra, drága gyógyszerre, ott nem takarékoskodnak az orvosaink. — Mi igyekezünk megtenni a kötelesséPárís, május 21. (A P. M. H. tudósítójától.) Gigászi küzdelem folyik itt a szépségért A francia nő talán még elkeseredettebben akar szép lenni, mint más ország női. Szépnek kell lennie, hisz óriási a verseny, nagy a túltermelés. Bámulva nézem sokszor a Metróban, hogy a legszurtosabb, legelhanyagoltabb férfinak is kedves, ápolt, elegáns kis pórja akad.. Az élet, a kényszerűség, az érvényesülés szükségessége teremti meg lassanként azokat az eszközöket, a test kultuszát, a ruházkodás raffine- riáját, a csodálatos illat- és kozmetikai ezereket — amelyek a francia nőt — a huszadik század nőjét — céljához segítik. A szépség ideálja is megváltozott. Most, mikor évek múlva viszontláttam a Louvre bor-dó- függönyös külön fülkéjében a Miliő Vénuszt, analizálni próbáltam, hogy nemes nyugalma, tökéletes arányai miért nincsenek reám oly mély hatással, mint azelőtt, — s viszont, mi az, ami a „ma“ művészetének tömeges bemutatóján, a Concours Hippique-ek Grand Palais-jának falai között a 255. tavaszi „Sálon” kép- és szobor- útvesztőjében nemcsak a logikámat, — a szivemet- lelkemet is megkapta és elragadta. A Mi lói Vénusz Mily óriásian különbözik a Milói Vénusz egykedvűen maga elé meredő, jólétet sugárzó nyugalma — a mai női testábrázolások zártformákba kényszeritett, majdnem dekoratív benyomást tevő, leegyszerűsített kifejezésbeli, olyan jellegű nyugtalanságából, amelyben a párduc rugalmassága az arab mén csupaideg feszültségével ölelkezik. Lerollemak a „Timidité-“je a fiatal, bátortalan leányakt, vagy Guédy-nek „La fémmé en l mateaux“-ja, a nyúlánk, hajlékony impulziv nő a mai szépség megtestesülése. Természetesen, az ad abszurdumig vitt leso- ványitás, a teljes fiús alak, tulzásbavilele ennek az iránynak, amely úgy látom, kezd is alábbhagyni, — de viszont azt hiszem, — ha ma a Miliői Vénuszt felöltöztetnék és végigsétáltatnák az Avenue de l’Opéra-n, senkinek sem jutna eszébe, hogy feltűnően szépnek találja, bármennyire arányos és harmonikus is az összbenyomás. Igaz, hogy a test kultusza is, bár részben az antik világ renalssanoea, de részben sokkal raffináltabb, sokoldalúbb és mesterkéltebb lett. Nemcsak a görög stilusu ritmikus tornán éledtek újra, amelyeknek már nálunk is nagy a divatja, hanem a „Music halT'-ok nagy elterjedtsége — amely sajnos, háttérbe szorított éneket —• egységes komporícióju operettet — helyzet- komikumot — s csak a test mozgásának kultuszát űzi — megteremtett egy uj testképző irányt, — a szalon- és a cirkuszakrobatizmust. — Érdekes, ilyen tanórában volt részem az Opéra tőszomszédságában a híres Duncan-utőd táncosnő, Mme Ronsay ritmikus tánciskolájában. Úri leányok gyakorolták szorgalmasan, — a hidat, a kézállást, a bukfencet stb. Ez a testkópzés inspirálja aztán a művészetet a hajlékony női alakok megmintázására. güníket — hangsúlyozta Pluhár igazgató — s amint ©zt a komáromi pénztári ház is mutatja, fölszereltük magunkat a legmodernebbül, a legkényesebb igényeknek megfelelően. Mikor kerül Érsekújvárra a betegsegélyző pénztár? Végigjárva az egész apparátust, valóban a legjobb benyomást keltette a komáromi központ, amely azonban — a papíron legalább — halálra van ítélve, hiszen a pénztárat kormányrendelettel Érsekújvárra helyezték, azonban az érsekujvári székház megépítéséig Komáromban marad. Megkérdeztem Pluhár igazgatót, hogyan áll az Érsekújvárra költözés ügye. — Pénzkérdés ez is, éppen úgy, mint a törvényszék. Komáromnak, szerencsénensé- gében az a szerencséje, hogy a kormány nem igen siet azokat a tízmilliókat folyósítani, amibe ennek a két nagy épületnek a felépítése kerülne. Ez a kérdés azonban most teljesen függőiben van, mert a szociális biztosítás törvényének novellálása amugyis teljesen uj helyzetet fog magával hozni. Valószínűleg két részre fog szakadni a pénztár, mező- gazdasági pénztárra és magánalkalmazottak pénztárára. — Lehetségesnek tartom, hogy a végleges megoldás az lesz, hogy a két pénztár közül — testvéries osztozkodással — az egyik Komáromban marad, a másik számára pedig Érsekújvárod fognak megfelelő épületet emelni. — Erre azonban legfeljebb csak a jövő évben kerül a sor, mert ha igaz is az, hogy júniusban letárgyalja a parlament a novel- lizálást, csak január 1-én fog életbelépni, tehát az érsekujvári palota építésének ügyében is csak akkor fog döntésre sor kerülni. Ahol pedig nem segít a mozgás, nem segít a torna, ott jön a másságé, a tussok, a villanyozás, a fürdők. A földalatti fürdő Nagy szenzáció most Párásban, a Champs- Elysée „Lido”-jának, az antikkor fürdőire emlékeztető, ezer és ezer színes, virágok között elrejtett, vilknylámpákkal kivilágított földalatti fürdő- medencéje, ahol a „háború cápái” és a gazdag amerikaiak, reggeltől-estig masziroztatják, gőzöltetek, villanyoztatják magukat, hogy aztán a márványmedence hullámaiban meg-megmártsák magukat, vagy pedig teájukat, coctailjukat, éjjel pedig pezsgőjüket elfogyasszák. Annak az internacionális Párisnak erkölcstelen szelleme látszik ebben a földalatti óriási bárban, ahol a jazz-szalonzenekar, nápolyi gitárosok felváltva szórakoztatják a lubickoló, színes gumitömlőkön csónakázó, trikós, fürdőköpenyes, meg az azokat nézve „teázgató”, éjjel pedig a színes velencei éjszakákat utánzó táncforgatagban, a tangózó, charlesztonozó, yaleozó tömeget, akik a szépséget az élvezetért, az élvezetet önmagáért hajszolják. Itt látjuk a sok amerikai milliárdos, a music hallok csillagai, a vedettek, Mistinguette, Graves, stb. között az asszonyok legfessebbjét, a híres Ghanel-t, a kis masamódból lett divatkirálynőt, a jumperruhák kreálóját, aki ma Páris egyik legnagyobb divatcégének tulajdonosa, ő az, akiért Westminster hercege kétszer elvált s ő mégsem ment hozzá, — mert mint mondá — Westminster hercegnőből már kettő van, de Ghanel — az csak egy van a világon. Ott van Andró de Fouquiéres is, a párisiak „arbiter elegantíoruma”, a Cardide újság „Toüt Paris á la page“ szellemes társasági csipkelődője, ősz fejével nyugodt, angolos, kissé gunyoros megjelenésével. Annyira „chic" ma a Lidoban fürdeni, ápoltatni, szépittetni magát, hogy nincs az a revü, nincs az a Music-hall, mely valami fantasztikus jelenetben ne vinné színpadra az ott nyüzsgő exótikus idegenek és blaszirt párisiak semmi esetre sem az egészséges és esztétikus test kultuszát űző tömegét. így fiatalít 'és szépít a CoroSl-créme Gorall-puder Ml -szappan PSIaraket •(. S.S. réaCNt Vörös Rák gyógytár, Bratislava. (s. d.) Képek az aj szépségideál P ® © ©$ $ $ ©ff VP <ji parist műhel A Miivé Vénusz és a mai női szépség — A Champ Elysée Ládájai Az Institui de Beauté-k _ Egyik mondja a másiknak . My harisnyái vannak 4 Markovicsnak • l Pozsony, Halászkapu 3. wmmmtnmimwiimmKmtacfmunu min mi ihmmb— Mint a gomba, szaporodnak itten a kenőcsöket, rádiumos vibrátorokat és 24 órás üdeséget szállító „Institut de Beauté“-k. Kíváncsiságból felmentem a legelőkelőbbe, a Rue de la Paix-n és meg is egyeztünk egy „rendez-vous”-ban, amely egyszeri kezelés csak 12.— pengővel tett volna szegényebbé. Természetesen hiába vártak másnap. A szépség sebészete Bámulatosat fejlődött az utóbbi időkben az esztétikai sebészet, annak a zseniális asszonynak, Mme Noel-nek a keze alatt, aki két hónappal ezelőtt Budapesten is tartott egy konferánszot legújabb tapasztalatairól. A Ghamps Elysée szomszédságában lévő fejedelmi lakásában, ahol frak- kos inas fogadja az embert és csak a titkárnőn keresztül juthatni a mosolygós, bájos rokoko tipusu asszony, fehérköpenyes orvosdoktornőhöz,' aki a világ minden tájáról összesereglett tanítványai körében, igazi francia könnyedséggel csevegve teázgat, hogy egy negyedóra múlva ismét operáljon. Hálás vagyok neki, hogy én is tanúja lehettem egy ilyen műtétnek, amikor a halánték alatt, a haj alól kivágott 3—4 cm.-nyi bőr felhúzásával, egy óra leforgása alatt 10 évvel fiatalított meg egy olyan asszonyt, aki szolid családanya és nem azért akar csinos lenni, hogy a Lidóban, vagy Blue room teáin, vagy az Embessay néger jazzének muzsikájára táncoljon, — hanem, hogy kézimunkáit, amelyeknek árából él, — könnyebben tudja értékesiteni esztétikus megjelenésével. Egy más esetben viszont, meséli nekünk kedves, lcLUincselő előadásával Mme Noéi, — Napóleon egyik generálisának ez a tehetséges leszármazottja, a brilliánsos Légion d’honneur tulajdonosa, egy mozijegyszedőnő fiatalittatta meg magát, hogy több borravalót adjanak neki. Ugyanis itt Párisban ezeket az állásokat pénzért veszik meg, tehát életszükséglet a jó megjelenés, s ami viszont nekünk idegeneknek igen szokatlan — kötelező a „petit service” adása. Hogy mást ne mondjak, Mme Noéi szalonjának ezer csecsebecséje, antik értéktárgya és aranyhalas akváriuma között ott látom Európa egyik szép királynőjének neki dedikált fényképét is, aki saját bevallása szerint, valahányszor üdén és fiatalosan megérkezik Párisból, több prestige-el, könnyebben tudja érvényesíteni akaratát. Csakis a külső eszközöknek sokszor sorsdöntő hatása, a szépség utáni nagy hajsza tehet érthetővé egy olyan amerikai izü karriert, amilyen a még 80 év előtt az utcán tollakat áruló parfümkirályé, Coty-é, aki amikor 1900-ban sikerült neki a „Rose jacquemine” parfümöt összeöntögetni, üzletről-üzletre házalt vele, hogy kézalatt elhelyezze. Ma — nem is beszélve óriási amerikai vállalkozásairól — csupán itt Párisban hat gyárban 3000 munkással dolgozik, napi 700.000 frank forgalmat csinál, naponta csak púdert 120.000 dobozzal ad el, amely dobozoknak csak az arany dekorációjához évente 382 kg. tiszta aranyat használ fel. Érdekes számok ezek, különösen akkor, ha az ember tudja, hogy ez a nagyszabású üzletember amellett ma Franciaország legaktívabb politikusa, három nagy újság — a „Figaro”, „Le Gaulois” és a L’ami du peuple” tulajdonosa, a kommunizmus elleni harc vezetője —, de munkásainak apja, jótevője, aki — amint mondják — gyárait, vagyonát azokra fogja hagyományozni. Hogy pedig a parfüm-terepet a nagy konkurencia, a divatos Guerlin, Houbigant, stb. dacára uralja, a legújabban a saját pénzkörébe vonta és megvette a nálunk még ilyen néven nem-igen ismert parfiimkészitmények legexkluzivabbját, a „Ralet”-gyárfmányokat, amelyeknek tradíciója még a napóleoni időkbe nyúlik vissza, amikor már Moszkvában is létesült a kényes orosz arisztokrácia igényeinek a kielégítésére egy gyár. Pár év óta, — hogy kulisszatitkokat fedjek fel — a legkülönbözőbb nevek alatt járja be a világot a „Ralet-parfüm”. Mióta Ohanel a „la plus grand couturiére”, a Ralet-gyár mostani zseniális vezetőjének, M. Pléneaunak a közönség rendkívülit kereső pszihéjére alapított tanácsára, egy speciális parfümöt komponáltatott magának, amelyet eleinte, hogy annál nagyobb legyen a vonzereje, kéz alatt Eviános ásványvizes üvegekben árusítottak, ma pedig mint Chanel No. 5.-höz, 900 cm*-nyi mennyiségben 6000 fr.-rt, 12 om3-nyi mennyiségben 125 fr.-ért (tehát a világ legdrágább parfümje) csakis a saját vevőközönsége juthat hozzá. Azóta minden nagy szabócégnek, — nehogy háttérben maradjon, — megvan a saját speciális receptsze.’i, monopolizált illata. így most a nagy divatszalőnok híres „défi- lején”, amelyet naponta délután 3 órakor tartanak, mig a kis fekete uniformisba bujtatott, selyem escarpin-es manequine-eknek minden illatszer használata meg van tiltva, addig az igazi vevők abban különböznek a csak kíváncsiságból felmerészkedőktől, hogy büszkén magukon hordják a „ház” szabadalmazott parfümjét. B. F. M. dr. xx Az „Ifjúsági könyvtár” az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősein könyvoőztályiuiknáL
