Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-17 / 114. (1741.) szám

■hm

, • k:

1928 m#u 17, oriUSrKft.

DE SZÉP IS A HAZASELETU...

— Filmsztárok és férjeik nyilatkozata a házasétet örömeiről

Hollywood, május hó.

A huszadik század meglehetősen kikezdte a házasélet szentségébe vetett hitet világszerte. A holtomiglan-holtodiglan ereje ma már meggyengült mindenütt, Amerikában éppen úgy, mint Európában, Hollywoodban éppen úgy, mint teszem fel, Budapesten, de az a komolytalanság, amellyel a házasság fogalmát a filmvilág kiválóságai kezelik, egyedülálló az egész világon. A sztárok világában a házasélet intézménye nem megnyugvást, családalapítást, gyermeknevelést jelent, hanem sokkal inkább valami átmeneti állapotot Egy házassági hir Európában bizonyos izgalmat kelt a baráti körökben, az emberek letárgyalják az eshetőségeket: szerencsés házasélete lesz-e az uj párnak, összeillenek-e egymáshoz a fiatalok, néhány fiatal leány és ember agyán átvillan a gondolat: miért nem én, miért más.... itt Hollywoodon az uj hásasságot beharangozó hir hallatára a barátok egymásra néznek s megindulnak a tippelések, vájjon hány hónapig fog tartani az uj házasság. Talán még több érdeklődést vált ki az emberekből a pár hét múlva aktuállissá váló válóper, különösen, ha a fiatalok valami uj válőokot eszelnek ki az utódok okulására. Ha e gyor9 kimúlásra Ítélt házasságok csak színészek egymásközti ügye lenne, ha csak olyankor fordulna elő, amikor két színész kerül közös fészekbe, azt mondhatnánk, hogy ez előrelátható volt, mert hiszen a legrégibb igazságok egyike az a megállapítás, hogy két dudás nem való egy csárdába, a sztárok tömeges férjfogyasztása azonban nem csökken akkor sem, ha a férjnek semmi köze sincs a színészethez, vagy filmvilághoz.

A sztárok életét csak messziről, újságokból ismerő ember könnyen megtalálni véli a magyarázatot: erkölcstelen emberektől nem lehet

erkölcsös dolgokat várni, halljuk mindenfelé. Pedig ez a megállapítás nem helyes. A filmsztárok erkölcsei sem rosszabbak, igaz, nem is jobbak, mint a legpolgáribb asszonyoké. Közöttük is akad nem is egy, aki mindennél jobban szereti az otthonát, amelyik szerelemmel, hittel indul neki a házaséletnek, amelyek féltve óvja magát, férjét és házatáját minden külső, elválasztani igyekvő befolyástól > mégis előbb-utóbb ő is növeli a válóperek statisztikáját. Nehéz e dolgok magyarázatát megtalálni, hiszen ezt maguk a szenvedő felek is hiába keresik. A válóperek epidémiájának kórokozói igen különbözők. Vannak bizonyos állandóan felbukkanó okok, amelyek az esetek egy részét megmagyarázzák: amikor egy pályája elején álló, küzködő, kisfizetésért robotoló fiú, vagy leány házasodik s pár évi küzködés után eléri a sztári rendfokozatot s az ezzel járó óriási fizetéseket. Ilyenkor rendesen rá szokott arra jönni, hogy házastársa, aki kitünően megfelelt hivatásának a szegény időszakban, sehogy sem illik hozzá a változott viszonyok között. Ilyen eseteknek a kórokozói igen közönséges gondolkodásból fakadnak, de meg nem magyarázzák még azt a tényt, hogy a sokszáz sztárok közötti házáséletből nincsen öt olyan, amely állandósulni tudott, amelyik legkésőbb egy-két év alatt fel ne bomlott volna. Az egyetlen abszolút kivétel a Fairbanks-Pickford házasság, amelynél harmóni- kusabbat akkor sem találhatnánk, ha a példáért ősanyáink korába mennénk vissza.

Természetesen a férfiak az okai mindennek, mondják a nők és sohasem keresik magukban a hibát. Ők mindig a jámbor báránykák, akik mindent elkövettek házaséletük felderítésére, de a férfiak, különösen az általuk férjnek kiválasztot- lak, nem honorálták igyekezetüket, nem tudták megérteni csak őket ismádó feleségeiket, kénytelenek voltak tehát házasságukat felbontani. De hallgassuk csak meg őket magukat:

Sebe Daniels,

aki még az esküvőig sem jutott el vőlegényével, Charles Paddockkal a világbajnok atlétával, a következő történetet meséli el:

— Nálam boldogabb menyasszonyt el sem lehetett képzelni. Szerettem Charlit, alig vártam, hogy felesége lehessek, amikor egy napon, — szokás szerint — itt álldogált a műteremben, várva, hogy befejezve munkámat, vacsorázni menjünk. Én Harrison Forddal játszottam egy vígjátékot s szerepem szerint ölébe ugrottam, összevissza csókoltam. E pillanatban megszólalt Char- lie. Félre hivott, s kérdőre vont a csókokért. Hiába magyaráztam neki, hogy ez éppen úgy szerepemhez tartozik, mint Ford ölelgetései s hiába figyelmeztettem kikötésünkre, amely szerint ő nem szólhat bele műtermi dolgaimba, nem használt semmi. Egyre erélyesebben kezdett beszélni, szememre hányta, hogy ilyen okok miatt nem járok vele ebédelgetni, most már tudja — mondotta — miért kell nekem akkor is bejárnom a műterembe, ha nincsenek felvételeim s én nem tudtam őt, aki a műtermi dolgokhoz nem sokat értett, megnyugtatni. Lemondottam tehát a

! flIIK-MIIliS

Praha-Vinohrady, Mikovcova 4.

A legintimebb bar a Vinohradlyn!

Népies árak! Hetenként uj műsor! Népies árak ' F.xcentric — Jazzorchestcr

vágyott házas élet ről, amelynek pokla már előrevetette árnyékát. Rájöttem arra, hogy egy férfinek, aki sztárt akar feleségül venni, angyali türelemmel és idegekkel kell rendelkeznie s miután nem valószínű, hogy ha van Í9 ilyen, azt pont én fogom megtalálni, nem is hiszem, hogy valaha is asszony lehessen belőlem.

Clara Bow,

a temperamentumos kis vörőshaju sztár már

egészen más hangokat penget:

— Nagyin szeretnék férjhezmenni, — mondja — hiszen rettenetesebb nincsen, mint állandóan egyedül lenni, de nagyon neház megtalálni azt az embert, akit én szeretnék. Egy embert, aki nem azért venne el, mert én vagyok Clara Bow, a nagyfizetésii mozistár, hanem azért, mert engem szeret, kizárólag magamért. Már többször hittem, hogy megtaláltam az igazit. Az első Gilbert Roland volt. Két évig voltam a menyasszonya s nagyon, nagyon szerettem őt. ő is szeretett engem, ezt biztosan tudom. Egy napon, röviddel tervezett esküvőnk előtt, feltűnt egy Bob Savage nevű ur a műteremben, gyakran jött oda hozzám, hogy eldiskurálgasson velem 9 hiába kértem, hogy ne jöjjön, mert vőlegényem féltékeny rá. Egy napon Roland visszaküldte a gyűrűt s ezzel vége volt szép álmaimnak. Másodszor Victor Flem- minggel, rendezőmmel jártam jegyben, ügy volt, hogy elmúlt karácsony napján lesz az esküvőnk. Két nappal azelőtt azonban összevesztünk. Az ok: Gary Cooper, uj partnerem volt. Az eredmény: a jegyesség felbontása. Nem szeretem az eljegyzéseket. Az egész pár hétig tart s mielőtt befejezhetnénk az egész ügyet házasságkötéssel, már fel is bomlik. Ezután okosabb leszek. Nincs eljegyzés, házasságkötéssel fogom kezdeni. Ha már egyszer benne leszek s tudni fogom, hogy asszony vagyok, Jesz hites férjem, akkor talán nem fogok érdeklődni idegenek iránt egy ideig.

Greíti Garbó

arról panaszkodik, hogy az újságírók túlságosan törődnek magánéletével.

Európában, mint ön is tudja, — beszél a szép svéd csillag — szigorúan megtudják különböztetni az ember műtermi és magánéletét. Itt elég, ha egy sztárt együtt látnak ebédelni valakivel, már kész az uj házassági kombináció. Szenzációt hajszolnak az újságírók s ha nem tudnak találni, hát csinálnak maguk. Amit én á műteremben csinálok, az a közönségre tartozik, de ami az én privát életem, ahhoz a közönségnek semmi köze sincs. Mi köze van a közönségnek ahhoz, nős-e, avagy nőtlen-e a sztár, vannak-e gyerekei, vagy nincsenek. Engem is hirbehoztak John Gilberttel és Mauritz Stillerrel, kitűnő rendezőmmel, de egyik eset sem volt igaz. Hogy volt-e egy kis flört, avagy nem, ez más lapra, de semmiesetre sem a közönségre tartozik. Gilbertet szeretem, mint partneremet és mint kitűnő úriembert, aki mindig a legkedvesebb, legelőzékenyebb hozzám. Stíllel’ volt az az ember, aki engem még hazámban felfedezett, belőlem filmsztárt csinált. Ha ő a hálaérzést és a szerelmet összetéveszti, arról nem tehetek. Tudom, hogy el akart venni feleségül, de a házasságkötéshez két ember akarata szükséges és ebben az esetben csak az egyiké volt meg. Eszemágában sincsen férjhezmenni. Túlságosan szeretem a nyugalmat, amelynek azonnal vége lenne, mihelyt jönne a férji féltékenység, avagy a férfihiuság. Nem, nem, talán majd egyszer, ha megunom a mesterségemet s másban akarom kiélni magamat.

Janetl Gaynor,

a legfrissebb sztár, aki még csak húsz éves, de már is túl van az első gyűrű visszaküldésen, a következőkkel indolkolja elhatározása megváltoztatását:

i — Szerelem nélkül nem szabad házasságot kötni, igaz, menyasszonya voltam egy újságírónak. Igaz, hogy akkor jegyeztük el egymást, amikor én még csak kis statisztalány voltam, igaz, hogy a fiú igen sokat segített, egyengette útjaimat, amelyek végre is a sztársághoz vezettek. De végre is rájöttem arra, hogy pályámat jobban szeretem, mint őt, tehát nincs értelme a házasságunknak, amely csak súlyos kölöncöt jelentene részemre. Ha majd egyszer el fog jönni az az ember, akit pályámnál is jobban fogok szeretni, annak, de csakis annak a felesége leszek. Amelyik napon azonban eljegyzem magam vele, ugyanazon a napon örökre búcsút fogok mondani a színészetnek. Éppen ezért kérem, Írja meg, hogy minden olyan hir, amelyik engem Charles Farrellel akar összeboronálni, teljesen alaptalan. Farrell aranyos, jó fiú,. akivel osztozom a dicsőségben, de nem a szerelemben.

Mii naná Glória Swanson férje?

Mikor az ember a fenti nyilatkozatokat hallja, azt hihetné, ’ ogy nincsen olyan sztár, amelyik hajlandó lenne férjhez menni. A gyakorlat azonban mást bizonyít. Alig van olyan hét, hogy újabb és újabb házasságok ne születnének. Viszont'alig van nap, hogy a sztárok házaséletének intimitásaival, a várható válásokkal a lapok hasábokon át ne foglalkoznának. A legtöbbet s legpocsékabb hangon Pola Negri és Glória Swanson házas- éleiéről. írnák. Ennek magyarázata, hogy e sztárok európai emberhez mentek feleségül. Pola Negri férje Mdivani herceg, Glória Swansouó Marguis

de la Falaise. Amióta e házasságok létrejöttek, állandóvá vált a lapokban az Ízléstelen hangú csipkedés a szerencsétlen férjekkel szemben. Ma talán még nevetnek, vagy bosszankodnak az ilyesmin a feleségek, de nem kétséges, hogy ezek a házasságok sem lesznek hosszuéletüek. Előbb- utóbb megunják a lapok komisz cikkeit s hogy beszüntessék a csufolódő hangú cikkeket — túl fognak adni férjeiken. Hogy ez az állításunk nem merész prófécia, azt a férjek alábbi nyilatkozatai is alátámasztják.

—• Egy ünnepelt sztár férjének helyzete — mondja a marquis — a lekényelmetlenebb valami, amit elképzelni lehet. A „szerencsevadász" a legenyhébb kifejezés, amivel az embert lépten- nyomon megtisztelik. Pedig, higyje el, hogy ez az én esetemben közönséges rágalom. Amikor én Glóriát Párisban megismertem, fogalmam se volt arról, milyen híres személy ő Amerikában. Csak, mikor megérkeztem vele New Yorkba s láttam a tömeget, amely majd szétszedett bennünket, tudtam meg, mennyire ünnepelt kedvenc feleségem az újvilágban. E nagy ünneplésnek és szeretetnek mindaddig örültem, amig rá nem jöttem, milyen szerep vár egy sztár férjére Hollywoodon. Nem beszélve arról, milyen kevés ideje van egy sztárnak a férje részére, valósággal idegsokkot kaptam, amikor rájöttem arra, milyen senkikként kezelik e szerencsétlen férjeket a lapok, hogy kap az olvasóközönség a bennünket csipkedő, ízléstelenül bántó cikkeken. Aki egy sztárt feleségül mer venni, elveszíti az emberek előtt I minden egyéni érdekét s belőle joggal, vágj7 jogtalanul egy tehetségtelen, s-emmirekellő, csak feleségén élősködő alakot formálnak. íme egy bizonyíték: Néhány hete elvittem egy novellámat az egyik magazin szerkesztőségébe, hogy közöljék. Idáig már vagy tizenöt novellámat közölte ugyanez a hetilap, tehát nem lepődtem meg, amikor a szerkesztő egy napon löncsre invitált. Mikor az étteremben találkoztunk, emberem bosszúsan fordult titkárjához: Mi az ördögöt csinálják ezzel az emberrel, hiszen én nem tudok franciául? Én csudálkozva fordultam hozzá s megkérdeztem, honnan gondolja, hogy angolul nem diskurálgat- hatunk? Hogy irtani volna novelláimat, ha nem tudnék eléggé angolul? A szerkesztő a legnagyobb nyugalommal jegyzé erre meg: Csak nem képzeli, hogy egy pillanatig is hittem, hogy e novellákat ön irja? A Glória Swanson férjének neve senkit sem téveszt meg, mindenki tudja, hogy ő csak férjét emelendő, engedi át e novellák szerzőségét önnek: Ez az uram, ami az ember életét megkeseríti. Tudni azt, hogy a világ előtt mi csak a „sztár férje" vagyunk, egyéb semmi és senki!

Pola Negri férje

Pola Negri férje, a fiatal Mdivani herceg megpróbálta másképpen. Foglalkozást keresett, hogy elhallgattassa a kitartottságáről keringő mende-mondákat. Ingatlan-ügynökségi irodát nyitott, ahová háromszor egy héten jár be, hogy megkérdezze gépirókisasszonyától, kereste-e valaki. Azt hiszem, még idáig senkisem kereste. Senki sem akarja elhinni, hogy egy sztár férje, még hozzá egy princ, komolyan tudjon foglalkozni egy ilyen nehéz mesterséggel. A fiatal herceget még komiszabbul intézik el a lapok, mint francia „bajtársát". Az ő nevét teljesen elfelejtették az újságírók, ő csak a „Pola Negri férje". A fiatalember arról panaszkodik, -hogy annak ellenére, hogy még ma is óriási jövedelmet hajtó petro- leumvállalatai vannak Georgiában, mindenki mint a feleség: által kitartottat kezeli. Az elmúlt napok egjúkén automobil balesete volt s az ezt követő bírósági tárgjralásáról a lapok úgy emlékeztek meg, hogy amikor a bíró foglalkozása után érdeklődött, ő azt válaszolta volna, hogy foglalkozása: férj. Hiába Itt minden uram, ezen nem lehet sehogyan sem segíteni. Illetve, lehet, de csak ... — elválással.

Nincs többé dél Rio ...

Ezt a megoldást választotta megoldásnak Jaimie dél Rio, aki éppen az elmúlt napokban vált el feleségétől, a gyönyörű Dolorestól. Elválásuk oka, — mondja a rettentő gazdag mexikói birtokos — az a mondat, amely megölte idegeimet, amelyet hallgatnom kellett reggeltől estig, amelyet olvasnom kellett minden velem foglalkozó újságcikkben: „... a Do.lores dél Rio férje...“ Amig rá nem hagytam venni magam arra a szerencsétlen elhatározásra, hogy feleségemből mozisztárt csináljak, én voltam a legboldogabb ember a világon. Mexikó Cityi kastélyomban, egymillió holdas gazdaságomban én voltam az ur, mindenki az ép hangomra figyelt fel, feleségemnek ura és parancsolőja voltam. A dél Riók ereiben tiszta spanyol vér csörgedez, én voltam az első, aki egy mexikói-castilliai keveréket, Dolorest vettem feleségül. Tizenhat éves volt, szeretett engem, ő volt az én egész világom. Egy napon megismerte Mr. Carew-t, a filmrendezőt s e naptól kezdve nem volt nyugtom, feleségem mozisztár akart lenni. Én ezt a kedvtelését is honorálni akartam, elhoztam öl Hollywoodba s megvalósítottam álmait. Beérkezése napján haltam én -meg. Nincs többé Mr. dél Rio, de van helyette „a szép Dolores férje". Nos, én nem bírom tovább | ezt. az állapotot s miután feleségem nem hajlandó | visszatérni a régi életmódba, lemondok róla, 1 í éljen úgy, ahogy ö akar. Majd megleszek vala- j 1 hogy én is. }

Milyen másképpen, mennyivel komolyabban hangzanak e férfiak szavai! De az asszonyok a sztárok, ők érdeklik a közönséget, természetesen övék a sajtó s ezzel az amerikai fogalmak eperinti igazság. S ők élnek is vele. F. M.

Kassa város tanácsának

ülése

Kassa, május 16. (Kassai szerkesztőségünk t e 1 ef on j e 1 e-n tés e.) Kassa város tanácsa ima ülést tartott, amelyen töflbtb fontos kérdésben határozott. Tárgyalta a piaci árusok kérelmét, akik a főutcái piac áthelyezése tárgyában éltek panasszal. A tanács öttagú bizottságot küld ki, amely hivatva lesz megvizsgálni, hogy

nem volna-e a pia,c az Astoria kávék ástál a Laktcmyatérig és a Laktnyaíér\gé$z területén, vagy a Rákóczi-köi'uton elhelyezhető.

A Légionárius-téri áriibódék tulajdonosai arra kérték a várost, hogy változtassa meg a bódék lebontására vonatkozó intézkedést. A város azonban bírói utón fog eljárni a bódé lebontása tárgyában.

A milliós költséggel átalakított uj város- ; háza közgyűlési terme nem felel meg rendeltetési céljának. Akusztikája rossz és karzata egyáltalán nincs. Fölmerült az a terv, hogy alakítsák át megfelelően közgyűlési termet. A technikai ügyosztály ezer koronás költségvetéssel készítette el : erre vonatkozó tervet, a tanács azonban nem járult hozzá az átalakításhoz.

A járványkórház felépítése másfél millió koronájába derülne a városnak. Minthogy ezt az összeget a város mai anyagi helyzetében nem tudja előteremteni, a tanács kifejezte azt az óhaját, hogy a jekelfalusi katélyba telepítsék át az el- j megyógyintézeti barakokat és az elme- „ gyógyintézet helyére kerülne a járvány- kórház.

A forrói birtokok bérlőjével elszámolási differenciák merültek fel és ezért a tanács bizottságot küldött ki a differenciák elintézésé- i re. A város kojsói tűzifájának eladása tárgyában kiirt pályázatra beérkezett ajánlatok ; közül a gölnicibányai Fatermelő cég ajánlatát i fogadták el, amely ajánlat köbméterenként 90 ; korona 10 filléres árról szól. A volt gazda- : sági akadémia telkén levő vegvvizsgálati ál- ; lomás újabb építkezésekre kért engedélyt. A tanács az ügyet a jogügyi bizottsághoz tette át, minthogy városi területről van szól

Esy medveiáncoltafd elszabadult medvéje érsek- sivár határában óriási pánikot kelteit

Fejvesztve menekültek a mezei munkások

Érsekújvár, május 16.

(Saját tudósítónktól.) Különös esemény játszódott le tegnap az érsekujvári határban. Jaksits-major öreg pásztora éppen a disznait etette, amidőn egy furcsa jövevény bukkant fel a országúton. Eleinte nem is akart hinni a szemének, de hamarosan meggyőződött, hogy

egy hatalmas barna medve közeledik nyugodt, cammogó léptekkel a major felé.

Az öreg ember rémülten hagyta ott disznait s magánkivül rohant be a lakóházba s szorongva várta, mi fog történni a vendég váratlan látogatásán. Az ablakon keresztül meglepetve látta, hogy a nagyon ártatlan tempóban közeledő állat közvetlen a ház előtt egyszerre leült s mintegy tiz percig mozdulatlanul pihent. A medve nyilván nagyon fáradt lehetett, mert egyszerre — mint aki megunta az ülést — kinyujtózkodott s körülnézve,

• becammogott egy üresen álló bódéba, ahol egészen otthonosan leheveredett és hamarosan elnyomta az álom.

Ekkor már az öreg pásztor is kimerészkedett rejtekhelyéről s lelkendezve hívta fel az arra járók figyelmét a „vadállat" látogatására. Sorra a hódéhoz sompolyogtak az emberek és érdeklődve nézték a fáradt, szuny- nyadó állatot, amely annál kevésbé kellett félelmetes benyomást, mert a nyakán lógó lánc nyilvánvalóan elárulta, hogy valószínűleg egy kóbor medvetáncoltatótói szökött meg s most a szabad élet gyönyörűségeit élvezi.

Mintegy két. óra hosszat pihent, a medve az üres faházban, aztán félkerekedett s elindult tovább vándorutján. Érsekújvár és Kom-' ját között

a földeken dolgozó munkások között olyan pánikot keltett a medve feltűnése, hogy otthagyták munkájukat, berohantak a városba.

A csendőrségnok is jelentették az esetet, mely ki is vonult a medve „letartóztatására", de addigra Érsekújvár titokzatos vendég?* arom tálánál eltűnt.

)