Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-17 / 114. (1741.) szám

■hm , • k: 1928 m#u 17, oriUSrKft. DE SZÉP IS A HAZASELETU... — Filmsztárok és férjeik nyilatkozata a házasétet örömeiről Hollywood, május hó. A huszadik század meglehetősen kikezdte a házasélet szentségébe vetett hitet világszerte. A holtomiglan-holtodiglan ereje ma már meg­gyengült mindenütt, Amerikában éppen úgy, mint Európában, Hollywoodban éppen úgy, mint teszem fel, Budapesten, de az a komolytalanság, amellyel a házasság fogalmát a filmvilág kiváló­ságai kezelik, egyedülálló az egész világon. A sztárok világában a házasélet intézménye nem megnyugvást, családalapítást, gyermeknevelést je­lent, hanem sokkal inkább valami átmeneti álla­potot Egy házassági hir Európában bizonyos izgalmat kelt a baráti körökben, az emberek letárgyalják az eshetőségeket: szerencsés házas­élete lesz-e az uj párnak, összeillenek-e egymás­hoz a fiatalok, néhány fiatal leány és ember agyán átvillan a gondolat: miért nem én, miért más.... itt Hollywoodon az uj hásasságot beharangozó hir hallatára a barátok egymásra néznek s meg­indulnak a tippelések, vájjon hány hónapig fog tartani az uj házasság. Talán még több érdeklő­dést vált ki az emberekből a pár hét múlva aktuállissá váló válóper, különösen, ha a fiatalok valami uj válőokot eszelnek ki az utódok okulá­sára. Ha e gyor9 kimúlásra Ítélt házasságok csak színészek egymásközti ügye lenne, ha csak olyan­kor fordulna elő, amikor két színész kerül közös fészekbe, azt mondhatnánk, hogy ez előrelátható volt, mert hiszen a legrégibb igazságok egyike az a megállapítás, hogy két dudás nem való egy csárdába, a sztárok tömeges férjfogyasztása azon­ban nem csökken akkor sem, ha a férjnek semmi köze sincs a színészethez, vagy filmvilághoz. A sztárok életét csak messziről, újságokból ismerő ember könnyen megtalálni véli a magya­rázatot: erkölcstelen emberektől nem lehet erkölcsös dolgokat várni, halljuk mindenfelé. Pedig ez a megállapítás nem helyes. A filmsztárok erkölcsei sem rosszabbak, igaz, nem is jobbak, mint a legpolgáribb asszonyoké. Közöttük is akad nem is egy, aki mindennél jobban szereti az ott­honát, amelyik szerelemmel, hittel indul neki a házaséletnek, amelyek féltve óvja magát, férjét és házatáját minden külső, elválasztani igyekvő befolyástól > mégis előbb-utóbb ő is növeli a válóperek statisztikáját. Nehéz e dolgok magyará­zatát megtalálni, hiszen ezt maguk a szenvedő felek is hiába keresik. A válóperek epidémiájá­nak kórokozói igen különbözők. Vannak bizonyos állandóan felbukkanó okok, amelyek az esetek egy részét megmagyarázzák: amikor egy pályája elején álló, küzködő, kisfizetésért robotoló fiú, vagy leány házasodik s pár évi küzködés után eléri a sztári rendfokozatot s az ezzel járó óriási fizetéseket. Ilyenkor rendesen rá szokott arra jönni, hogy házastársa, aki kitünően megfelelt hivatásának a szegény időszakban, sehogy sem illik hozzá a változott viszonyok között. Ilyen eseteknek a kórokozói igen közönséges gondol­kodásból fakadnak, de meg nem magyarázzák még azt a tényt, hogy a sokszáz sztárok közötti házáséletből nincsen öt olyan, amely állandósulni tudott, amelyik legkésőbb egy-két év alatt fel ne bomlott volna. Az egyetlen abszolút kivétel a Fairbanks-Pickford házasság, amelynél harmóni- kusabbat akkor sem találhatnánk, ha a példáért ősanyáink korába mennénk vissza. Természetesen a férfiak az okai mindennek, mondják a nők és sohasem keresik magukban a hibát. Ők mindig a jámbor báránykák, akik min­dent elkövettek házaséletük felderítésére, de a férfiak, különösen az általuk férjnek kiválasztot- lak, nem honorálták igyekezetüket, nem tudták megérteni csak őket ismádó feleségeiket, kény­telenek voltak tehát házasságukat felbontani. De hallgassuk csak meg őket magukat: Sebe Daniels, aki még az esküvőig sem jutott el vőlegényével, Charles Paddockkal a világbajnok atlétával, a következő történetet meséli el: — Nálam boldogabb menyasszonyt el sem lehetett képzelni. Szerettem Charlit, alig vártam, hogy felesége lehessek, amikor egy napon, — szokás szerint — itt álldogált a műteremben, várva, hogy befejezve munkámat, vacsorázni men­jünk. Én Harrison Forddal játszottam egy víg­játékot s szerepem szerint ölébe ugrottam, össze­vissza csókoltam. E pillanatban megszólalt Char- lie. Félre hivott, s kérdőre vont a csókokért. Hiába magyaráztam neki, hogy ez éppen úgy sze­repemhez tartozik, mint Ford ölelgetései s hiába figyelmeztettem kikötésünkre, amely szerint ő nem szólhat bele műtermi dolgaimba, nem hasz­nált semmi. Egyre erélyesebben kezdett beszélni, szememre hányta, hogy ilyen okok miatt nem járok vele ebédelgetni, most már tudja — mon­dotta — miért kell nekem akkor is bejárnom a műterembe, ha nincsenek felvételeim s én nem tudtam őt, aki a műtermi dolgokhoz nem sokat értett, megnyugtatni. Lemondottam tehát a ! flIIK-MIIliS Praha-Vinohrady, Mikovcova 4. A legintimebb bar a Vinohradlyn! Népies árak! Hetenként uj műsor! Népies árak ' F.xcentric — Jazzorchestcr vágyott házas élet ről, amelynek pokla már előre­vetette árnyékát. Rájöttem arra, hogy egy férfi­nek, aki sztárt akar feleségül venni, angyali türelemmel és idegekkel kell rendelkeznie s mi­után nem valószínű, hogy ha van Í9 ilyen, azt pont én fogom megtalálni, nem is hiszem, hogy valaha is asszony lehessen belőlem. Clara Bow, a temperamentumos kis vörőshaju sztár már egészen más hangokat penget: — Nagyin szeretnék férjhezmenni, — mond­ja — hiszen rettenetesebb nincsen, mint állandóan egyedül lenni, de nagyon neház megtalálni azt az embert, akit én szeretnék. Egy embert, aki nem azért venne el, mert én vagyok Clara Bow, a nagyfizetésii mozistár, hanem azért, mert engem szeret, kizárólag magamért. Már többször hittem, hogy megtaláltam az igazit. Az első Gilbert Roland volt. Két évig voltam a menyasszonya s nagyon, nagyon szerettem őt. ő is szeretett en­gem, ezt biztosan tudom. Egy napon, röviddel tervezett esküvőnk előtt, feltűnt egy Bob Savage nevű ur a műteremben, gyakran jött oda hozzám, hogy eldiskurálgasson velem 9 hiába kértem, hogy ne jöjjön, mert vőlegényem féltékeny rá. Egy napon Roland visszaküldte a gyűrűt s ezzel vége volt szép álmaimnak. Másodszor Victor Flem- minggel, rendezőmmel jártam jegyben, ügy volt, hogy elmúlt karácsony napján lesz az esküvőnk. Két nappal azelőtt azonban összevesztünk. Az ok: Gary Cooper, uj partnerem volt. Az eredmény: a jegyesség felbontása. Nem szeretem az eljegyzése­ket. Az egész pár hétig tart s mielőtt befejezhet­nénk az egész ügyet házasságkötéssel, már fel is bomlik. Ezután okosabb leszek. Nincs eljegyzés, házasságkötéssel fogom kezdeni. Ha már egyszer benne leszek s tudni fogom, hogy asszony vagyok, Jesz hites férjem, akkor talán nem fogok érdek­lődni idegenek iránt egy ideig. Greíti Garbó arról panaszkodik, hogy az újságírók túlságosan törődnek magánéletével. Európában, mint ön is tudja, — beszél a szép svéd csillag — szigorúan megtudják különböz­tetni az ember műtermi és magánéletét. Itt elég, ha egy sztárt együtt látnak ebédelni valakivel, már kész az uj házassági kombináció. Szenzációt hajszolnak az újságírók s ha nem tudnak találni, hát csinálnak maguk. Amit én á műteremben csinálok, az a közönségre tartozik, de ami az én privát életem, ahhoz a közönségnek semmi köze sincs. Mi köze van a közönségnek ahhoz, nős-e, avagy nőtlen-e a sztár, vannak-e gyerekei, vagy nincsenek. Engem is hirbehoztak John Gilberttel és Mauritz Stillerrel, kitűnő rendezőmmel, de egyik eset sem volt igaz. Hogy volt-e egy kis flört, avagy nem, ez más lapra, de semmiesetre sem a közönségre tartozik. Gilbertet szeretem, mint partneremet és mint kitűnő úriembert, aki mindig a legkedvesebb, legelőzékenyebb hozzám. Stíllel’ volt az az ember, aki engem még hazám­ban felfedezett, belőlem filmsztárt csinált. Ha ő a hálaérzést és a szerelmet összetéveszti, arról nem tehetek. Tudom, hogy el akart venni fele­ségül, de a házasságkötéshez két ember akarata szükséges és ebben az esetben csak az egyiké volt meg. Eszemágában sincsen férjhezmenni. Túlságosan szeretem a nyugalmat, amelynek azonnal vége lenne, mihelyt jönne a férji félté­kenység, avagy a férfihiuság. Nem, nem, talán majd egyszer, ha megunom a mesterségemet s másban akarom kiélni magamat. Janetl Gaynor, a legfrissebb sztár, aki még csak húsz éves, de már is túl van az első gyűrű visszaküldésen, a következőkkel indolkolja elhatározása megváltoz­tatását: i — Szerelem nélkül nem szabad házasságot kötni, igaz, menyasszonya voltam egy újságíró­nak. Igaz, hogy akkor jegyeztük el egymást, ami­kor én még csak kis statisztalány voltam, igaz, hogy a fiú igen sokat segített, egyengette útjai­mat, amelyek végre is a sztársághoz vezettek. De végre is rájöttem arra, hogy pályámat jobban szeretem, mint őt, tehát nincs értelme a házas­ságunknak, amely csak súlyos kölöncöt jelentene részemre. Ha majd egyszer el fog jönni az az ember, akit pályámnál is jobban fogok szeretni, annak, de csakis annak a felesége leszek. Amelyik napon azonban eljegyzem magam vele, ugyanazon a napon örökre búcsút fogok mondani a színészet­nek. Éppen ezért kérem, Írja meg, hogy minden olyan hir, amelyik engem Charles Farrellel akar összeboronálni, teljesen alaptalan. Farrell aranyos, jó fiú,. akivel osztozom a dicsőségben, de nem a szerelemben. Mii naná Glória Swanson férje? Mikor az ember a fenti nyilatkozatokat hall­ja, azt hihetné, ’ ogy nincsen olyan sztár, amelyik hajlandó lenne férjhez menni. A gyakorlat azon­ban mást bizonyít. Alig van olyan hét, hogy újabb és újabb házasságok ne születnének. Viszont'alig van nap, hogy a sztárok házaséletének intimitá­saival, a várható válásokkal a lapok hasábokon át ne foglalkoznának. A legtöbbet s legpocsékabb hangon Pola Negri és Glória Swanson házas- éleiéről. írnák. Ennek magyarázata, hogy e sztárok európai emberhez mentek feleségül. Pola Negri férje Mdivani herceg, Glória Swansouó Marguis de la Falaise. Amióta e házasságok létrejöttek, állandóvá vált a lapokban az Ízléstelen hangú csipkedés a szerencsétlen férjekkel szemben. Ma talán még nevetnek, vagy bosszankodnak az ilyesmin a feleségek, de nem kétséges, hogy ezek a házasságok sem lesznek hosszuéletüek. Előbb- utóbb megunják a lapok komisz cikkeit s hogy beszüntessék a csufolódő hangú cikkeket — túl fognak adni férjeiken. Hogy ez az állításunk nem merész prófécia, azt a férjek alábbi nyilatkozatai is alátámasztják. —• Egy ünnepelt sztár férjének helyzete — mondja a marquis — a lekényelmetlenebb valami, amit elképzelni lehet. A „szerencsevadász" a legenyhébb kifejezés, amivel az embert lépten- nyomon megtisztelik. Pedig, higyje el, hogy ez az én esetemben közönséges rágalom. Amikor én Glóriát Párisban megismertem, fogalmam se volt arról, milyen híres személy ő Amerikában. Csak, mikor megérkeztem vele New Yorkba s láttam a tömeget, amely majd szétszedett bennünket, tudtam meg, mennyire ünnepelt kedvenc felesé­gem az újvilágban. E nagy ünneplésnek és szere­tetnek mindaddig örültem, amig rá nem jöttem, milyen szerep vár egy sztár férjére Hollywoodon. Nem beszélve arról, milyen kevés ideje van egy sztárnak a férje részére, valósággal idegsokkot kaptam, amikor rájöttem arra, milyen senkik­ként kezelik e szerencsétlen férjeket a lapok, hogy kap az olvasóközönség a bennünket csip­kedő, ízléstelenül bántó cikkeken. Aki egy sztárt feleségül mer venni, elveszíti az emberek előtt I minden egyéni érdekét s belőle joggal, vágj7 jog­talanul egy tehetségtelen, s-emmirekellő, csak feleségén élősködő alakot formálnak. íme egy bizonyíték: Néhány hete elvittem egy novellámat az egyik magazin szerkesztőségébe, hogy közöl­jék. Idáig már vagy tizenöt novellámat közölte ugyanez a hetilap, tehát nem lepődtem meg, ami­kor a szerkesztő egy napon löncsre invitált. Mikor az étteremben találkoztunk, emberem bosszúsan fordult titkárjához: Mi az ördögöt csinálják ezzel az emberrel, hiszen én nem tudok franciául? Én csudálkozva fordultam hozzá s megkérdeztem, honnan gondolja, hogy angolul nem diskurálgat- hatunk? Hogy irtani volna novelláimat, ha nem tudnék eléggé angolul? A szerkesztő a legnagyobb nyugalommal jegyzé erre meg: Csak nem kép­zeli, hogy egy pillanatig is hittem, hogy e novellá­kat ön irja? A Glória Swanson férjének neve senkit sem téveszt meg, mindenki tudja, hogy ő csak férjét emelendő, engedi át e novellák szerző­ségét önnek: Ez az uram, ami az ember életét megkeseríti. Tudni azt, hogy a világ előtt mi csak a „sztár férje" vagyunk, egyéb semmi és senki! Pola Negri férje Pola Negri férje, a fiatal Mdivani herceg megpróbálta másképpen. Foglalkozást keresett, hogy elhallgattassa a kitartottságáről keringő mende-mondákat. Ingatlan-ügynökségi irodát nyi­tott, ahová háromszor egy héten jár be, hogy meg­kérdezze gépirókisasszonyától, kereste-e valaki. Azt hiszem, még idáig senkisem kereste. Senki sem akarja elhinni, hogy egy sztár férje, még hozzá egy princ, komolyan tudjon foglalkozni egy ilyen nehéz mesterséggel. A fiatal herceget még komiszabbul intézik el a lapok, mint francia „bajtársát". Az ő nevét teljesen elfelejtették az újságírók, ő csak a „Pola Negri férje". A fiatal­ember arról panaszkodik, -hogy annak ellenére, hogy még ma is óriási jövedelmet hajtó petro- leumvállalatai vannak Georgiában, mindenki mint a feleség: által kitartottat kezeli. Az elmúlt napok egjúkén automobil balesete volt s az ezt követő bírósági tárgjralásáról a lapok úgy emlé­keztek meg, hogy amikor a bíró foglalkozása után érdeklődött, ő azt válaszolta volna, hogy foglalko­zása: férj. Hiába Itt minden uram, ezen nem le­het sehogyan sem segíteni. Illetve, lehet, de csak ... — elválással. Nincs többé dél Rio ... Ezt a megoldást választotta megoldásnak Jaimie dél Rio, aki éppen az elmúlt napokban vált el feleségétől, a gyönyörű Dolorestól. El­válásuk oka, — mondja a rettentő gazdag me­xikói birtokos — az a mondat, amely megölte idegeimet, amelyet hallgatnom kellett reggeltől estig, amelyet olvasnom kellett minden velem foglalkozó újságcikkben: „... a Do.lores dél Rio férje...“ Amig rá nem hagytam venni magam arra a szerencsétlen elhatározásra, hogy felesé­gemből mozisztárt csináljak, én voltam a leg­boldogabb ember a világon. Mexikó Cityi kasté­lyomban, egymillió holdas gazdaságomban én vol­tam az ur, mindenki az ép hangomra figyelt fel, feleségemnek ura és parancsolőja voltam. A dél Riók ereiben tiszta spanyol vér csörgedez, én vol­tam az első, aki egy mexikói-castilliai keveréket, Dolorest vettem feleségül. Tizenhat éves volt, szeretett engem, ő volt az én egész világom. Egy napon megismerte Mr. Carew-t, a filmrendezőt s e naptól kezdve nem volt nyugtom, feleségem mozisztár akart lenni. Én ezt a kedvtelését is honorálni akartam, elhoztam öl Hollywoodba s megvalósítottam álmait. Beérkezése napján haltam én -meg. Nincs többé Mr. dél Rio, de van helyette „a szép Dolores férje". Nos, én nem bírom tovább | ezt. az állapotot s miután feleségem nem hajlandó | visszatérni a régi életmódba, lemondok róla, 1 í éljen úgy, ahogy ö akar. Majd megleszek vala- j 1 hogy én is. } Milyen másképpen, mennyivel komolyabban hangzanak e férfiak szavai! De az asszonyok a sztárok, ők érdeklik a közönséget, természetesen övék a sajtó s ezzel az amerikai fogalmak eperinti igazság. S ők élnek is vele. F. M. Kassa város tanácsának ülése Kassa, május 16. (Kassai szerkesztősé­günk t e 1 ef on j e 1 e-n tés e.) Kassa város tanácsa ima ülést tartott, amelyen töflbtb fontos kérdés­ben határozott. Tárgyalta a piaci árusok ké­relmét, akik a főutcái piac áthelyezése tár­gyában éltek panasszal. A tanács öttagú bi­zottságot küld ki, amely hivatva lesz meg­vizsgálni, hogy nem volna-e a pia,c az Astoria kávék ás­tál a Laktcmyatérig és a Laktnyaíér\gé$z területén, vagy a Rákóczi-köi'uton elhe­lyezhető. A Légionárius-téri áriibódék tulajdonosai ar­ra kérték a várost, hogy változtassa meg a bódék lebontására vonatkozó intézkedést. A város azonban bírói utón fog eljárni a bódé lebontása tárgyában. A milliós költséggel átalakított uj város- ; háza közgyűlési terme nem felel meg rendeltetési céljának. Akusztikája rossz és karzata egyáltalán nincs. Fölmerült az a terv, hogy alakítsák át megfe­lelően közgyűlési termet. A technikai ügy­osztály ezer koronás költségvetéssel készí­tette el : erre vonatkozó tervet, a tanács azonban nem járult hozzá az át­alakításhoz. A járványkórház felépítése másfél millió ko­ronájába derülne a városnak. Minthogy ezt az összeget a város mai anyagi helyzetében nem tudja előteremteni, a tanács kifejezte azt az óhaját, hogy a jekelfalusi katélyba telepítsék át az el- j megyógyintézeti barakokat és az elme- „ gyógyintézet helyére kerülne a járvány- kórház. A forrói birtokok bérlőjével elszámolási dif­ferenciák merültek fel és ezért a tanács bi­zottságot küldött ki a differenciák elintézésé- i re. A város kojsói tűzifájának eladása tár­gyában kiirt pályázatra beérkezett ajánlatok ; közül a gölnicibányai Fatermelő cég ajánlatát i fogadták el, amely ajánlat köbméterenként 90 ; korona 10 filléres árról szól. A volt gazda- : sági akadémia telkén levő vegvvizsgálati ál- ; lomás újabb építkezésekre kért engedélyt. A tanács az ügyet a jogügyi bizottsághoz tette át, minthogy városi területről van szól Esy medveiáncoltafd elszabadult medvéje érsek- sivár határában óriási pánikot kelteit Fejvesztve menekültek a mezei munkások Érsekújvár, május 16. (Saját tudósítónktól.) Különös esemény játszódott le tegnap az érsekujvári határban. Jaksits-major öreg pásztora éppen a disznait etette, amidőn egy furcsa jövevény bukkant fel a országúton. Eleinte nem is akart hinni a szemének, de hamarosan meggyőződött, hogy egy hatalmas barna medve közeledik nyugodt, cammogó léptekkel a major felé. Az öreg ember rémülten hagyta ott disz­nait s magánkivül rohant be a lakóházba s szorongva várta, mi fog történni a vendég váratlan látogatásán. Az ablakon keresz­tül meglepetve látta, hogy a nagyon ártatlan tempóban közeledő állat közvetlen a ház előtt egyszerre leült s mintegy tiz percig mozdu­latlanul pihent. A medve nyilván nagyon fá­radt lehetett, mert egyszerre — mint aki megunta az ülést — kinyujtózkodott s körül­nézve, • becammogott egy üresen álló bódéba, ahol egészen otthonosan leheveredett és hamarosan elnyomta az álom. Ekkor már az öreg pásztor is kimerész­kedett rejtekhelyéről s lelkendezve hívta fel az arra járók figyelmét a „vadállat" látogatá­sára. Sorra a hódéhoz sompolyogtak az em­berek és érdeklődve nézték a fáradt, szuny- nyadó állatot, amely annál kevésbé kellett félelmetes benyomást, mert a nyakán lógó lánc nyilvánvalóan el­árulta, hogy valószínűleg egy kóbor med­vetáncoltatótói szökött meg s most a sza­bad élet gyönyörűségeit élvezi. Mintegy két. óra hosszat pihent, a medve az üres faházban, aztán félkerekedett s elin­dult tovább vándorutján. Érsekújvár és Kom-' ját között a földeken dolgozó munkások között olyan pánikot keltett a medve feltűnése, hogy otthagyták munkájukat, berohantak a városba. A csendőrségnok is jelentették az esetet, mely ki is vonult a medve „letartóztatására", de addigra Érsekújvár titokzatos vendég?* arom tálánál eltűnt. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom