Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-03 / 102. (1729.) szám

1928 május 8, csütörtök. Megkezdődnek a holdrakéta kísérletei Riisselsheim, május 2. Már megtették az előkészületet az Opel-r akéi a au touiobil első útjára. Az uj kocsi konstrukciója ma már annyira előrehaladt, hogy7 a berlini Avus- repülőtéren május 18-án a gép startolni fog. Az Avus-téren a gép csak kisebb sebességet fejthet ki, azonban nemsokára a gyorsasági világrekord megdöntésére indul. Az első Opel-léginakéta készítése is gyorsan halad előre. Hetek éta számtalan megkeresés érkezik Opel mérnökhöz és mindenki jelentkezik a világűr első repülé­sére utasnak. Mérnökök, repülők, volt tiszr- tek, sőt még hölgyek is késznek mutatkoz­nak életüket kockára vetni az uj eszme ki­próbálására. Az Opel-mlivek Raab ismert re­pülővel kötöttek ma szerződést és Raab lesz az első ember, aki a rakéta erejével fog fel- szállani a sztratoszférába. — A tenni®* királynőjének házassága. Parisból táviratozzák: A tennisz világszerte ismert királynője, Susanne Lenglen, legköze­lebb férjhezmegy. A kiválasztott egy Baldwin nevű dúsgazdag kaliforniai. MM budapesti jugoszláv kivet barátságos báuáu nylaikozata Magyar ország is Jugoszlávia viszonyáról Budapest, május 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk jelentése.) Radomir Lukovich, az újonnan kinevezett budapesti jugoszláv követ nyilatkozott a sajtó képviselői előtt Jugoszlá­via és Magyarország viszonyáról. Kijelentette, hogy ^ , a jugoszláv kormány kész a legjobb vi­szony feníartdsára Maevarországgal s ez az ő jövő programja is. Kijelenti, hogy a háború nem hagyott gyűlöletet a jugoszláv nép szivében a magyar nép iránt. Hősiesség, lovagiasság és őszinteség jellemzi mind a két nemzetet és ez a magyarázata annak, hogy a jugoszláv ok rokonszenveznek a magyar néppel és nagyrabecsiiiik /azt. Ebben a tényben adva van a közeledés és együttműködés lélektana és erkölcsi alapfel­tétele. A l<ét ország közölt állandóan folynak gazdasági tárgyalások és hangsúlyozza a gaz­dasági megállapodások fontosságát, mert ez az ut vezet a politikai kérdések rendezésé­hez. A politikai kérdések barátságos megol­dása annál kevésbé lesz nehéz, mert Ma­gyarország és Jugoszlávia érdekei sok tekintetben találkoznak. A trianoni békeszerződés revíziójának kérdé­sével kapcsolatban a követ úgy nyilatkozott, hogy Európának békére és nyugalomra van szüksége, hogy az újjáépítés müvét befejez­hesse. Ezért a diplomáciának nem az a fel­adató, hogy az ellentéteket szítsa, hanem in­kább, hogy azokat csökkentse és megszüntes­se. Minden kormánynak kötelessége közre­működni a béke biztosításában. Ilyen irányú őszinte törekvéseket látva, a követ hisz a tar­tós békében, aminek sikeréért Jugoszlávia kész mindig és mindent megtenni. Károly román extrónörUkös Angliába utazott s több bénapig marad a szigetországban A croydoni repülőtér köze&ébsts húzódik megJenescu gróf birtokán Nyilatkozata szerint az angol ipart és a sportokat tanulmányozza London, május 2. Az Evenáng Standard azt a szenzációs jelentést közli, hogy Károly, Románia ex trón örök őse, Lu­pesou asszony kíséretében a legnagyobb titokban Angliába érkezett, hogy né­hány hétig Surreyben, egy vidéki ház­ban, a világtól teljesen elzárva kipihen­je az utolsó hónapok sok nagy izgalmát. A vidéki ház tulajdonosa a sajtónak azl az információt adta, hegy a herceg Surreyben való tartózkodásá­nak idejét kizárólag a romániai politikai viszonyok alakulása szabja meg. A her­ceg rendkívül ideges és nagyon kifáradt. Miután a kontinensen személyét igen isme­rik, Angliába jött át, hogy nyugalmat keres­sen híveinek . és az újságíróknak állandó ostroma elől. A remén követség hivatalos közlése szerint a Londoni követség semmiféle érte­sülést nem kapott a herceg angliai utazásá­ról és szándékairól. Károly herceg szomba­ton délután gőzhajóval érkezett Ostendéből Doverbe, ahonnan több zárt. autón ment át kíséretével Surreybe. A londoni társaságiban két verzió van forgalomban Károly angliai utazásáról. Az egyik szerint a herceg súlyos Idegességben szenved és ezért teljesen elzárt helyen nyu­galmat keres. A másik verzió arról rebes­get, hogy a herceg azért szállott meg Surreyben, mert nem messze van ide a croydoni repülőtér. A herceg azt reméli, hogy itt talál majd egy angol vagy francia piló­tát, ha Romániában a helyzet úgy ala­kúi, hogy gyorsan és feltűnés nélkül kell visszatérnie hazájába. Károly herceg Barbe Jonescu grófnak a ven­dége, aki rokona Take Jonescu volt román miniszterei nőknek. A grófnak a birtokát Dakhurst Courtnak nevezik és South God- síone falu mellett van. Croydontól tiz kilo­méternyi távolságban, c... ,'ő Károly herceg tegnap a Daily Telegraph egy munkatársának kijelentette, hogy több hónapig szándékozik Angliában maradni és minden politikától távol akarja magát tartani. Tanulmányozni akarja ai angol ipart és néhány uj sport­nemet kíván megismerni. Elmesélte, hogy állandóan kap fényképfel­vételeket Mihályról, Románia királyáról. Büszke volna, ha fia később angol iskolában nevelkedhetne. Gslzi Jód-Bróm Gyógyfürdő Ajánlva: Érelmeszesedés, ideg, csont, bor, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jódos fürdők, hidegvizkurák, fény* kezelés -- Otthoni ivó-fürdííknrák Prospektust küld a „Fürdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. Politikára terelődvén a beszéd, Károly kijelentette, hogy Romániát mindig hazájá­nak tekinti, azonban nem tőle függ, hogy oda visszatérhet-e. Ma is ugyanazon az állásponton van, mint régebben és évékkel ezelőtt tett nyilatko­zatához semmit sem adhat hozzá. Gondosan figyeli a román politika fejleményeit. A rendes neve alatt utazik és nem inkognitó­ban, mert az inkognitó-utazásnak nincs sem­mi értelme, ha >az embert túlontúl ismerik. Hétfőn délután Károly herceg London­ban ottani román híveivel beszélgetett, ked­den este pedig egy londoni színházban volt, ahol a királyi páholyt jelölték ki számára. A Mobile-expedíció anyahaSóia megérkezett a Spltzbergákra Milánó, május 2. Nobile tábornok expedí­ciójának anyahajója, a Citta di Milano szikra­távirat utján közölte, hogy már elérte a Spitz- bergák déli csúcsát és ma délben megérke­zik Kingbaybe. Az északi jegestengeren az időjárási viszonyok kedvezőek és az idő to­vábbi felderülésével számítanak. Vatsoban mindént megtettek az Italia leszállásának elő­készítésére, mert az Itália itt tartja második állomását a Barent-tenger átszállása előtt. Val­iim őrnagy mechanikusaival máris rendbe­hozta a léghajócsarnokot és a léghajó benzin­es gázszükségletének pótlásáról is gondoskod­tak. A norvég kormány ötven katonát küldött ki, hogy segítsenek a léghajó kikötésénél. Vat- so lakossága nagy izgalomban várja az Itajia megérkezését. Stolp, május 3. Az előzetes tervek szerint az Itália május elsején éjszaka akart startolni a Spitzhergák felé. Az Itália startját az utolsó pillanatban el kellett halasztani. Este tíz órakor a birodalmi hadsereg stolpi csapatait alarmirozták. A re­pülőtéren élénk sürgéskor gás uralkodott. Fél- tizenkét óraikor Berlinből a Lufthansa egy re­pülőgépe érkezett, amelyen a berlini rádió* leadóállomás előadója ült, mivel a terv sze­rint az Itália indulásának részleteit rádión to­vábbították volna. A léghajót még gázzal éa vízzel töltötték meg és mindent előkészítettek az indulásra. Szerdán egy órakor elhatároz­ták, hogy a startot elhalasztják, mert a Skan- • dináviából érkező utolsó időjelentések nem 1 valami kedvezőek voltak. Még nem ismeretes, hogy az Itália mikor fog startolni. Beriaimak kastélya — BÖNOGYI REGÉNY — Irta: Edgár WaSiace (9) — Biztos url . . , A hangja halk volt, a kiejtése tiszta, a kérés sürgető, — úgy hogy a rendőr sokkal gyorsabban sietett feléje, mint a rendes járá­sa volt. — Valami baj van, miss? — kérdezte. Látta, hogy a nőnek az arca — ahogy mondani szokták: „ki van pingálva“ — mert, aki meg van rémülve, annak az arca nem le­het ilyen piros, se az ajka rikítóan vérvörös. Rendes körülmények között csinos lehetett, de az életkora bizonytalan volt. Hosszú, fe­kete fésülködő-köpényt viselt, mely szorosan záródott az álla alatt s a rendőr látta, hogy a kezén, mellyel rátámaszkodott a lépesŐkorlát- ra, gyűrűk csillantak meg az utcalámpák fé­nyében. — Nem tudom — igazán - mondta. — Egyedül vagyok a házban és úgy rémlett, mintha — hallottam volna — valamit. Lihegve beszélt. Látszott rajta, hogy na­gyon meg van rémülve. — Nincsen cselédség a házban? — kér­dezte a rendőr meglepetve és kissé meg is döbbenve. — Nincs. Ma éjjel érkeztem Párisból — éjfélkor. A házat bútorozva vettem ki. A cselédek, akiket felfogadtam, azt hiszem, nem jól értették a napot, amikor megfövök és itt kell lenniük — Különben mrs. Gran- ville Fomese a nevem. A rendőrnek úgy rémiéit, mintha emlé­keznék erre a névre. A hangzása ismerős volt, nemes veretű, előkelő nóvnék látszott: a viselője bizonyára „Valaki" volt a maga­sabb körökből És Beimet Street környékén sok ilyen előkelőség llkott. A rendőr benézett a sötét ballba. — Ha felgyújtaná a villanyt, madame, szétnéznék a házban, ajánlkozott készsé­gesen. A nő a fejét rázta és ~ úgy reszketett, hogy a rendőr szinte érezte minden poroi- kájának remegését. — Nem gyulaiak ki a lángok — mondta. — Ettől ijedtem meg. Pedig a vezeték jó volt, mikor lefeküdtem, egy órakor —- Aztán ■faláb resztéit valami — Nem tudom, hogy mi — és föl akartam kattantam a lámpát az éj­jeli szekrényemen. De nem volt áram. A kézitáskámban volt villamos zsebláimpásom. Azt vettem elő — Megállt és mosolyogni próbált. A rend­őr látta, hogy nagy, fekete szemei kerekre tágulnak a rémülettől — Láttam — Nem is tudom, hogy mit láttam — valami sötét tömeget, mintha a falhoz lapult volna. Aztán hirtelen eltűnt. És a szobám ajtaja tárva-nyitva állt. Pedig tudom, hogy bezártam belülről, mikor le­feküdtem. A rendőr még jobban kinyitotta a kaput és a zseblámpás fehér lény kévéje bevílági- .tofct a folyosóra. A fal mellett kiosiny asztal állt, rajta a telefonkészülék. A rendőr oda­ment és fölvette a kagylót: a telefon sitiket volt, nem volt benne áram. — Ez igazán — kezdte a rendőr, de hir­telen elhallgatott. Valahonnan az emeletről halk reocsenés hallatszott — mintha a pair- kett reccsent volna meg a ránehezedő lépés súlya alatt. Mrs. Fornese még mindig a kapu küszöbén állt s most a rendőr is visszament hozzá. — Van kulcsa ehhez a kapuihoz? — kérdezte, de a nő szótlanul rázta a fejét. — Telefonálnom kell valahonnan — mondta a rendőr tűnődve. — ftn pedig aztán — Nos, mit csináljon ezzel a nővel? Csak egyszerű utcai rendőr volt és nagyon is kényes helyzettel került szembe. — Nincs valakije, akihez mehetne? — kérdezte. — Barátai — vagy ismerősei, ro­konai? — Nincs — hangzott a válasz bizonytala­nul. — De — talán ön megtehetné — Vala­kitől hallottam, hogy mr. Reeder itt lakik a szomszédban —* Talán ő — A szemközti házban csakugyan égett a lámpás és mr. Dyer aggodalmasan vizsgálta a világos ablakot. Ott lakott a Beimet Street 7-ik számú házában mr. Reeder, aki rang­ban miég a főfelügyelők közt is a legelső volt. Nemrég költözött ebbe az elegáns ne­gyedbe, — senkise tudta, miért. De mivel gazdag volt és szerette a kénjeimet, senki­be találta különösnek az esetet. A rendőr habozott, keresgélt a zsebé­ben s megtalálván benne az Egyesült Hár­mas Királyság legkisebb rézpénzét, otthagy­ta a hölgyet a kapu küszöbén, átment az utca túlsó oldalára és megdobta mr. Reeder világos ablakát a félpennys pénzdarabbal — A következő pillanatban már ki is nyílt a rácsos ablak. — Bocsásson meg, mr. Reeder — szólt föl a rendőr: — 'nem beszélhetnék önnel néhány percig? Az ablak azonnal bezárult és mr. Ree- der alig félperc múlva már lent volt a kapu­ban. Teljesen föl volt öltözve, mintha osak várta volna, hogy hívni fogják. A kabátja gondosan begombolva, fején a lapostetejü keim én ykalap, orrán a ferdére csúszott szem­üveg, amelyen sohase nézett keresztül — mindig csak fölötte. — Valami baj van, Dyer? — kérdezte nyájasan. — Megengedné, hogy telefonáljak? — Az a lady ott — mrs. Fornese, egyedül van a házban — hallott valamit, hogy mozog -- ég én is hallottam—- ... fiaik sikoltás hasított bele ai éjszaka csöndjébe — mindjárt rá — Jfeng!" — nagy robajjal becsapódott a 4-ikiBámn ház kapuja és — mrs. Fornese eltűnt. Mr. Reeder hat ugrással ott termett a kapunál. Lehajtott, benyomta a levélszek­rény fedőlapját és hallgatózott — Nem hal­lott semmit — osak a falióra ketyegett oda­bent és — mintha valaki sóhajtott volna. — Hm — dünnyögőtt mr. Reeder és tű­nődve vakaTgatta az állát. — Izé — lenne szives elmondani, hogy ez a — hogyan is történt ez az — izé — elejétől végig? A rendőr most már teljesen összefüg­gően számolt be az eset mindén részletéről. Mr. Reeder összeránoolt szemöldökkel hall­gatta, aztán sző nélkül sarkon fordult és föl­sietett a lakásába, kihúzta íróasztalának egyik fiókját, jókora bőrtáskát vett ki belőle és keresgélt a különféle acélszer szám ok közt. Végül kiválasztott három furcsa, ho- rogfouma kampót, az egyiket fanyélbe sró­folta és visszament a rendőrhöz. — Amit most csinálok — mondta — nem lesz „törvénybe ütköző" dolog, meri én, már a hivatalomnál fogva se követhetnék el ilyesmit, de — izé — mindenesetre „szokat­lan" dolog lesz. Mialatt halkan, szinte mentegetőzve be­szélt, szorgalmasan babrált a kapu zárja kö­rül, Ide-oda forgatva benne a szerszámját. Egyszerre aztán csattant a zár nyelve és mr Reeder belökte a kaput. — Lenne szives, kölcsönözni a lámpását? — .szólt udvariasan. — Köszönöm. A lámpa széles körben világította meg a hallt, mely üres volt. Mr Reeder .fölveti tto a világosságot, a lépcsőkre és előrenyujtva a nyakát, feszülten hallgatózott . . . Hal ölti csönd . . . Most nesztelenül besurrant a hallba. A folyosó tovább vezetett a lépcső mel­lett s a végében ajtó volt; valószínűleg a cse­lédség lakás* éa a konyha volt mögötte. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom