Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-03 / 102. (1729.) szám
1928 május 8, csütörtök. Megkezdődnek a holdrakéta kísérletei Riisselsheim, május 2. Már megtették az előkészületet az Opel-r akéi a au touiobil első útjára. Az uj kocsi konstrukciója ma már annyira előrehaladt, hogy7 a berlini Avus- repülőtéren május 18-án a gép startolni fog. Az Avus-téren a gép csak kisebb sebességet fejthet ki, azonban nemsokára a gyorsasági világrekord megdöntésére indul. Az első Opel-léginakéta készítése is gyorsan halad előre. Hetek éta számtalan megkeresés érkezik Opel mérnökhöz és mindenki jelentkezik a világűr első repülésére utasnak. Mérnökök, repülők, volt tiszr- tek, sőt még hölgyek is késznek mutatkoznak életüket kockára vetni az uj eszme kipróbálására. Az Opel-mlivek Raab ismert repülővel kötöttek ma szerződést és Raab lesz az első ember, aki a rakéta erejével fog fel- szállani a sztratoszférába. — A tenni®* királynőjének házassága. Parisból táviratozzák: A tennisz világszerte ismert királynője, Susanne Lenglen, legközelebb férjhezmegy. A kiválasztott egy Baldwin nevű dúsgazdag kaliforniai. MM budapesti jugoszláv kivet barátságos báuáu nylaikozata Magyar ország is Jugoszlávia viszonyáról Budapest, május 2. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) Radomir Lukovich, az újonnan kinevezett budapesti jugoszláv követ nyilatkozott a sajtó képviselői előtt Jugoszlávia és Magyarország viszonyáról. Kijelentette, hogy ^ , a jugoszláv kormány kész a legjobb viszony feníartdsára Maevarországgal s ez az ő jövő programja is. Kijelenti, hogy a háború nem hagyott gyűlöletet a jugoszláv nép szivében a magyar nép iránt. Hősiesség, lovagiasság és őszinteség jellemzi mind a két nemzetet és ez a magyarázata annak, hogy a jugoszláv ok rokonszenveznek a magyar néppel és nagyrabecsiiiik /azt. Ebben a tényben adva van a közeledés és együttműködés lélektana és erkölcsi alapfeltétele. A l<ét ország közölt állandóan folynak gazdasági tárgyalások és hangsúlyozza a gazdasági megállapodások fontosságát, mert ez az ut vezet a politikai kérdések rendezéséhez. A politikai kérdések barátságos megoldása annál kevésbé lesz nehéz, mert Magyarország és Jugoszlávia érdekei sok tekintetben találkoznak. A trianoni békeszerződés revíziójának kérdésével kapcsolatban a követ úgy nyilatkozott, hogy Európának békére és nyugalomra van szüksége, hogy az újjáépítés müvét befejezhesse. Ezért a diplomáciának nem az a feladató, hogy az ellentéteket szítsa, hanem inkább, hogy azokat csökkentse és megszüntesse. Minden kormánynak kötelessége közreműködni a béke biztosításában. Ilyen irányú őszinte törekvéseket látva, a követ hisz a tartós békében, aminek sikeréért Jugoszlávia kész mindig és mindent megtenni. Károly román extrónörUkös Angliába utazott s több bénapig marad a szigetországban A croydoni repülőtér köze&ébsts húzódik megJenescu gróf birtokán Nyilatkozata szerint az angol ipart és a sportokat tanulmányozza London, május 2. Az Evenáng Standard azt a szenzációs jelentést közli, hogy Károly, Románia ex trón örök őse, Lupesou asszony kíséretében a legnagyobb titokban Angliába érkezett, hogy néhány hétig Surreyben, egy vidéki házban, a világtól teljesen elzárva kipihenje az utolsó hónapok sok nagy izgalmát. A vidéki ház tulajdonosa a sajtónak azl az információt adta, hegy a herceg Surreyben való tartózkodásának idejét kizárólag a romániai politikai viszonyok alakulása szabja meg. A herceg rendkívül ideges és nagyon kifáradt. Miután a kontinensen személyét igen ismerik, Angliába jött át, hogy nyugalmat keressen híveinek . és az újságíróknak állandó ostroma elől. A remén követség hivatalos közlése szerint a Londoni követség semmiféle értesülést nem kapott a herceg angliai utazásáról és szándékairól. Károly herceg szombaton délután gőzhajóval érkezett Ostendéből Doverbe, ahonnan több zárt. autón ment át kíséretével Surreybe. A londoni társaságiban két verzió van forgalomban Károly angliai utazásáról. Az egyik szerint a herceg súlyos Idegességben szenved és ezért teljesen elzárt helyen nyugalmat keres. A másik verzió arról rebesget, hogy a herceg azért szállott meg Surreyben, mert nem messze van ide a croydoni repülőtér. A herceg azt reméli, hogy itt talál majd egy angol vagy francia pilótát, ha Romániában a helyzet úgy alakúi, hogy gyorsan és feltűnés nélkül kell visszatérnie hazájába. Károly herceg Barbe Jonescu grófnak a vendége, aki rokona Take Jonescu volt román miniszterei nőknek. A grófnak a birtokát Dakhurst Courtnak nevezik és South God- síone falu mellett van. Croydontól tiz kilométernyi távolságban, c... ,'ő Károly herceg tegnap a Daily Telegraph egy munkatársának kijelentette, hogy több hónapig szándékozik Angliában maradni és minden politikától távol akarja magát tartani. Tanulmányozni akarja ai angol ipart és néhány uj sportnemet kíván megismerni. Elmesélte, hogy állandóan kap fényképfelvételeket Mihályról, Románia királyáról. Büszke volna, ha fia később angol iskolában nevelkedhetne. Gslzi Jód-Bróm Gyógyfürdő Ajánlva: Érelmeszesedés, ideg, csont, bor, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jódos fürdők, hidegvizkurák, fény* kezelés -- Otthoni ivó-fürdííknrák Prospektust küld a „Fürdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. Politikára terelődvén a beszéd, Károly kijelentette, hogy Romániát mindig hazájának tekinti, azonban nem tőle függ, hogy oda visszatérhet-e. Ma is ugyanazon az állásponton van, mint régebben és évékkel ezelőtt tett nyilatkozatához semmit sem adhat hozzá. Gondosan figyeli a román politika fejleményeit. A rendes neve alatt utazik és nem inkognitóban, mert az inkognitó-utazásnak nincs semmi értelme, ha >az embert túlontúl ismerik. Hétfőn délután Károly herceg Londonban ottani román híveivel beszélgetett, kedden este pedig egy londoni színházban volt, ahol a királyi páholyt jelölték ki számára. A Mobile-expedíció anyahaSóia megérkezett a Spltzbergákra Milánó, május 2. Nobile tábornok expedíciójának anyahajója, a Citta di Milano szikratávirat utján közölte, hogy már elérte a Spitz- bergák déli csúcsát és ma délben megérkezik Kingbaybe. Az északi jegestengeren az időjárási viszonyok kedvezőek és az idő további felderülésével számítanak. Vatsoban mindént megtettek az Italia leszállásának előkészítésére, mert az Itália itt tartja második állomását a Barent-tenger átszállása előtt. Valiim őrnagy mechanikusaival máris rendbehozta a léghajócsarnokot és a léghajó benzines gázszükségletének pótlásáról is gondoskodtak. A norvég kormány ötven katonát küldött ki, hogy segítsenek a léghajó kikötésénél. Vat- so lakossága nagy izgalomban várja az Itajia megérkezését. Stolp, május 3. Az előzetes tervek szerint az Itália május elsején éjszaka akart startolni a Spitzhergák felé. Az Itália startját az utolsó pillanatban el kellett halasztani. Este tíz órakor a birodalmi hadsereg stolpi csapatait alarmirozták. A repülőtéren élénk sürgéskor gás uralkodott. Fél- tizenkét óraikor Berlinből a Lufthansa egy repülőgépe érkezett, amelyen a berlini rádió* leadóállomás előadója ült, mivel a terv szerint az Itália indulásának részleteit rádión továbbították volna. A léghajót még gázzal éa vízzel töltötték meg és mindent előkészítettek az indulásra. Szerdán egy órakor elhatározták, hogy a startot elhalasztják, mert a Skan- • dináviából érkező utolsó időjelentések nem 1 valami kedvezőek voltak. Még nem ismeretes, hogy az Itália mikor fog startolni. Beriaimak kastélya — BÖNOGYI REGÉNY — Irta: Edgár WaSiace (9) — Biztos url . . , A hangja halk volt, a kiejtése tiszta, a kérés sürgető, — úgy hogy a rendőr sokkal gyorsabban sietett feléje, mint a rendes járása volt. — Valami baj van, miss? — kérdezte. Látta, hogy a nőnek az arca — ahogy mondani szokták: „ki van pingálva“ — mert, aki meg van rémülve, annak az arca nem lehet ilyen piros, se az ajka rikítóan vérvörös. Rendes körülmények között csinos lehetett, de az életkora bizonytalan volt. Hosszú, fekete fésülködő-köpényt viselt, mely szorosan záródott az álla alatt s a rendőr látta, hogy a kezén, mellyel rátámaszkodott a lépesŐkorlát- ra, gyűrűk csillantak meg az utcalámpák fényében. — Nem tudom — igazán - mondta. — Egyedül vagyok a házban és úgy rémlett, mintha — hallottam volna — valamit. Lihegve beszélt. Látszott rajta, hogy nagyon meg van rémülve. — Nincsen cselédség a házban? — kérdezte a rendőr meglepetve és kissé meg is döbbenve. — Nincs. Ma éjjel érkeztem Párisból — éjfélkor. A házat bútorozva vettem ki. A cselédek, akiket felfogadtam, azt hiszem, nem jól értették a napot, amikor megfövök és itt kell lenniük — Különben mrs. Gran- ville Fomese a nevem. A rendőrnek úgy rémiéit, mintha emlékeznék erre a névre. A hangzása ismerős volt, nemes veretű, előkelő nóvnék látszott: a viselője bizonyára „Valaki" volt a magasabb körökből És Beimet Street környékén sok ilyen előkelőség llkott. A rendőr benézett a sötét ballba. — Ha felgyújtaná a villanyt, madame, szétnéznék a házban, ajánlkozott készségesen. A nő a fejét rázta és ~ úgy reszketett, hogy a rendőr szinte érezte minden poroi- kájának remegését. — Nem gyulaiak ki a lángok — mondta. — Ettől ijedtem meg. Pedig a vezeték jó volt, mikor lefeküdtem, egy órakor —- Aztán ■faláb resztéit valami — Nem tudom, hogy mi — és föl akartam kattantam a lámpát az éjjeli szekrényemen. De nem volt áram. A kézitáskámban volt villamos zsebláimpásom. Azt vettem elő — Megállt és mosolyogni próbált. A rendőr látta, hogy nagy, fekete szemei kerekre tágulnak a rémülettől — Láttam — Nem is tudom, hogy mit láttam — valami sötét tömeget, mintha a falhoz lapult volna. Aztán hirtelen eltűnt. És a szobám ajtaja tárva-nyitva állt. Pedig tudom, hogy bezártam belülről, mikor lefeküdtem. A rendőr még jobban kinyitotta a kaput és a zseblámpás fehér lény kévéje bevílági- .tofct a folyosóra. A fal mellett kiosiny asztal állt, rajta a telefonkészülék. A rendőr odament és fölvette a kagylót: a telefon sitiket volt, nem volt benne áram. — Ez igazán — kezdte a rendőr, de hirtelen elhallgatott. Valahonnan az emeletről halk reocsenés hallatszott — mintha a pair- kett reccsent volna meg a ránehezedő lépés súlya alatt. Mrs. Fornese még mindig a kapu küszöbén állt s most a rendőr is visszament hozzá. — Van kulcsa ehhez a kapuihoz? — kérdezte, de a nő szótlanul rázta a fejét. — Telefonálnom kell valahonnan — mondta a rendőr tűnődve. — ftn pedig aztán — Nos, mit csináljon ezzel a nővel? Csak egyszerű utcai rendőr volt és nagyon is kényes helyzettel került szembe. — Nincs valakije, akihez mehetne? — kérdezte. — Barátai — vagy ismerősei, rokonai? — Nincs — hangzott a válasz bizonytalanul. — De — talán ön megtehetné — Valakitől hallottam, hogy mr. Reeder itt lakik a szomszédban —* Talán ő — A szemközti házban csakugyan égett a lámpás és mr. Dyer aggodalmasan vizsgálta a világos ablakot. Ott lakott a Beimet Street 7-ik számú házában mr. Reeder, aki rangban miég a főfelügyelők közt is a legelső volt. Nemrég költözött ebbe az elegáns negyedbe, — senkise tudta, miért. De mivel gazdag volt és szerette a kénjeimet, senkibe találta különösnek az esetet. A rendőr habozott, keresgélt a zsebében s megtalálván benne az Egyesült Hármas Királyság legkisebb rézpénzét, otthagyta a hölgyet a kapu küszöbén, átment az utca túlsó oldalára és megdobta mr. Reeder világos ablakát a félpennys pénzdarabbal — A következő pillanatban már ki is nyílt a rácsos ablak. — Bocsásson meg, mr. Reeder — szólt föl a rendőr: — 'nem beszélhetnék önnel néhány percig? Az ablak azonnal bezárult és mr. Ree- der alig félperc múlva már lent volt a kapuban. Teljesen föl volt öltözve, mintha osak várta volna, hogy hívni fogják. A kabátja gondosan begombolva, fején a lapostetejü keim én ykalap, orrán a ferdére csúszott szemüveg, amelyen sohase nézett keresztül — mindig csak fölötte. — Valami baj van, Dyer? — kérdezte nyájasan. — Megengedné, hogy telefonáljak? — Az a lady ott — mrs. Fornese, egyedül van a házban — hallott valamit, hogy mozog -- ég én is hallottam—- ... fiaik sikoltás hasított bele ai éjszaka csöndjébe — mindjárt rá — Jfeng!" — nagy robajjal becsapódott a 4-ikiBámn ház kapuja és — mrs. Fornese eltűnt. Mr. Reeder hat ugrással ott termett a kapunál. Lehajtott, benyomta a levélszekrény fedőlapját és hallgatózott — Nem hallott semmit — osak a falióra ketyegett odabent és — mintha valaki sóhajtott volna. — Hm — dünnyögőtt mr. Reeder és tűnődve vakaTgatta az állát. — Izé — lenne szives elmondani, hogy ez a — hogyan is történt ez az — izé — elejétől végig? A rendőr most már teljesen összefüggően számolt be az eset mindén részletéről. Mr. Reeder összeránoolt szemöldökkel hallgatta, aztán sző nélkül sarkon fordult és fölsietett a lakásába, kihúzta íróasztalának egyik fiókját, jókora bőrtáskát vett ki belőle és keresgélt a különféle acélszer szám ok közt. Végül kiválasztott három furcsa, ho- rogfouma kampót, az egyiket fanyélbe srófolta és visszament a rendőrhöz. — Amit most csinálok — mondta — nem lesz „törvénybe ütköző" dolog, meri én, már a hivatalomnál fogva se követhetnék el ilyesmit, de — izé — mindenesetre „szokatlan" dolog lesz. Mialatt halkan, szinte mentegetőzve beszélt, szorgalmasan babrált a kapu zárja körül, Ide-oda forgatva benne a szerszámját. Egyszerre aztán csattant a zár nyelve és mr Reeder belökte a kaput. — Lenne szives, kölcsönözni a lámpását? — .szólt udvariasan. — Köszönöm. A lámpa széles körben világította meg a hallt, mely üres volt. Mr Reeder .fölveti tto a világosságot, a lépcsőkre és előrenyujtva a nyakát, feszülten hallgatózott . . . Hal ölti csönd . . . Most nesztelenül besurrant a hallba. A folyosó tovább vezetett a lépcső mellett s a végében ajtó volt; valószínűleg a cselédség lakás* éa a konyha volt mögötte. 2
