Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-11 / 109. (1736.) szám
8 frRKGM-MAfitARHlRLABf 1928 májas 11, péntek. rendeltetése szerint az a kötelességük, hogy ülésezzenek.“ Az egyének azonban, bocsánat nekik, önzőbbek annál, semhogy ezt igy megértsék. Nekik, ismételt megértés a számukra, a leszerelés maga fontosabb volna, mint a róla szóló konferencia, a szanálás befejezése, a „szanálódottság", tehát maga az eredmény jelentősebb, mint a gyönyörű- nevű, hosszantartó és alattomos folyamat és a Jconszolidálódottság", a biztonság tényleg bekövetkezett állapota ezerszer kívánatosabb, mint a szépnevü, de kissé meghosszadalmasitott tisztítás jelen, folyamatos helyzete. Az egyének önzők s ezt nem is lehet zokon venni tőlük. Pedig mégis zokon veszik. Ebből származnak aztán a mégszebb nevű, mégfurcsább és csúnyább bensejü dolgok. Itt van egy példaeset. Emberi lény, lombikban, megfigyelésre, kísérletre előállítva: El van keseredve. Mert nincs megszanálva, nincs megkonszolidálva, nincs megharmonizálva és egyéb ilyen bajai vannak. Ellenben szanálás alatt, konszolidálás alatt áll, ami fáj neki, épp annyira fáj, mint a fájdalmas kozmetikai eljárá- j sok, ahol az arci ráncokat gyalulják, s a szőröket huzigálják. Emberünk szeretne mindezeknek a tortúráknak a végén lenni. Szeretne már valóban és ténylegesen szép lenni, Dehát ez nem megy könnyen. Fogja magát és elkeseredve, megengedhetetlen dolgokat kezd magával cselekedni. Ez ugyebár „öngyilkossági járvány". Érthetően, világosan és szépen az! A járvány, mint olyan, elért rendeltetése felismerésének a magaslatára. Mert volt ugyan mindenféle hullám, járvány és konjunktúra már, de ez valami több és komolyabb. Volt például spanyol-járvány is, de csali még mint gyatra kisérbtezés, átmeneti próbálkozás. Annál előbb náthásnak kellett lenni és csak akkor lehetett a dolog végire járni. Hát az igen kényelmetlen, komplikált eljárás volt. De most a dolog tökéletesedett. Persze, a védekezés ellene: „Az öngyilkossági járvány megszüntetése/' Nem szép ez?! Az ember egy uj szérumra, egy nagy fecskendőre, generalizált és pasztörizált lysoform-féle szerre gondol, tekintve a társadalmi orvostudomány előrehaladott voltát. Vörösmarty Margit anyjánál Beszélgetés özvegy Vörösmarty Sandáméval Michaíhoról, Sikerksyról és Ktepetárról — Kiküldött munkatársunk jelentése — Kassa, május elején. Kassán, Keletszlovenszkónak ebben a lüktető elevenségii, modern fővárosában, mindenki ismerte Michalkot és Sikorskyt, e két szlovák fiatalembert. Sokan irigyelték őket szerencséjükért, , amely az államfordulat utáni zavaros időkben igen magas polcokra juttatta őket. Annak idején folyt a pezsgő. A bárok és a kávéházak törzsvendégei voltak, akik gavalléros gesztussal dobták oda a cigánynak a százasbankókat, melyek eredete felől senki sem törte a fejét. A kassai pincérek sorában akad nem egy, aki szívesen emlékszik rájuk vissza és ma is csalt azt mondja, urak és gavallérok voltak, akikről soha semmi rosszat nem volt képes föltételezni. Egészen más véleménye van azonban róluk özvegy Vörösmarty Sándornénak, a szegény, meggyilkolt Vörösmarty Margit anyjának. A hatvannégy éves matróna a Zoltán-utca 38 számú földszintes házban lakik Jolán nevű lányával, a gyilkosságban részes Sikorsky feleségével. A Zoltán- utca Kassa külvárosában van, az utat vastag porréteg borítja, melyet csak nagyritkán ver fel egy arra haladó autó, vagy szekér kereke. A ház világosra van meszelve s öt utcai ablaka tisztán mosva tekint a szemben álló kaszárnyára. Csinos udvarán virágágy és egy most rügyező gyümölcsfa áll. Vörösmartyné az utcai fronton lakik s a lakásához üvegfalú veranda vezet. Az ajtón rézuév- jegy a következő szöveggel özvegy Vörösmarty Sándorné. A verandán tarka abrosszal letakart asztal, rajta képeskönyv, melyet unokája, a gyilkos Sikorsky ugyancsak Miklós nevű fia hagyott itt. A falat képek, olcsó olajnyomatok és szentképek borítják. Az öregasszony istenfélő, vallásos teremtés, az előszobájában örökmécses pislákol és olvasó nyugszik. Egyedül van a házban. Lánya és unokája a városban vannak. Fekete gyászruhájában, melyet a gyilkosság óta le nem vetett, a fogadőszobába invitál és tüstént sirva fakad, mihelyt a meggyilkoltra terelődik a szó. — Édes, jó Istenem! Jaj, jaj! — Mindössze ennyit mond és a szeméből megered a könnyek áradata, amely végigmossa barázdás arcát. Vigasztalom, amennyire tőlem telik, de nem tudok olyan szavakat találni, amelyekkel mérsékelhetném a soha el nem múló anyai fájdalmat. — Nem tudok én semmit sem mondani kérem, — szólal meg egy kis idő múlva — nem tudom én azt soha sem megbocsátani, hogy az én drága gyerekemet ilyen gáládul megölték. Hogyan is merték elvenni azt az életet, amit nem Ők, hanem a jóisten adott az én drága gyermekemnek. — ....Pedig milyen áldott jó lélek volt az én Margitkán. Nem vétett, az még a légynek sem. Mindenkinek csak jót tett világéletében és mégis ilyen csúnyán kellett szegénynek kimúlnia. Megint sirva fakad. Azután elővesz egy gyász- keretes arcképet, Vörösmarty Margit utolsó fényképét. A kép ülve ábrázolja a meggyilkoltat, aki gyermekesen nyílt, őszinte tekintetű szemével egyenesen a gépbe néz. Egyszerű, sötét ruha van rajta, melynek egyedüli dísze egy keskeny fehér gallér. A nyakában vékony aranyláncon, amerikai vidéki városok divatja szerint, aranyóra lóg. Kezét a tórdén összekulcsolva tartja és hosszu- haju frizurája fokozza azt a benyomást, hogy ez a harminchat évet élt leány harminchat éve ellenére naiv, jólelkü gyerek lehetett, akinek fogalma sem volt a bűnről s arról, hogy akadhatnak emberek, akik brutálisan beléje fogják fojtani a lelkét. Aa öregasszony nézi a képet. Tekintete simogatja a Margitka vonásait: — Olyan szép volt a lelkem... A teste mint a patyolat.... Nem volt ő beteg világéletében soha... És milyen jó gyerek volt. Mindig azt mondta nekem: Mamuka, ne busuljl Én dolgozom Mamukára. Mamiikénak soha semmire sem lesz gondja az életben ... Ismét könycsepp buggyan ki a fáradt szemekből... — Megölték. — Mondja tompán. — De hova % emlékeznének vissza, hogy hol hágj kik! A testét, a tetemét szeretném visszakapni, hogy legalább halva legyen az enyém az én drága kislányom. Hiszen igy el sem mehetek a sírjához. Még egy virágot sem ültethetek, a sirdombjára és még csak egy imát sem mondhatok érette a hantjánál ... A többit nem értem, de nem is akarom megzavarni. Özvegy Vörösmarty Sándorné sóhajt egy mélyet, azután gondosan elrakja az ereklyét, legkedvesebb leányának utolsó emlékét. — A Sikorsky Miklós, úgy hallom, irt az utóbbi időben a Nagyságos Asszonynak, sőt bocsánatot is kért a szörnyű bűnéért. Igaz ez? — Igen, — válaszolja — irt és bocsánatot is kért, de én nem tudok neki megbocsátani. Pattognak a súlyos szavak: — Azt is kérte, hogy a felesége küldje el az ő és a gyermek fényképét. Nem adjuk. Az én lányom és az én unokám képe nem fog tömlőébe kerülni Soha. — Hát Michalkoról tud e valamit mondani? — Zsán (igy, franciásan, ejti ki Ján Michalko szlovák nevét) eleinte, sajnos, a legjobb benyomást keltette bennem. De ebben is Miklós a bűnös, ő hozta a házhoz, ő mutatta be s ő beszélte tele a fejünket, hogy milyen kiváló ember ez a Zsán. Az apja, tudom, becsületes gazdaember, akinek talán éppen úgy fáj most a szive, mint az enyém, de a fiának valami vésztjósló pillantása volt, valami rossz ült a szemében s én ösztön- szerűen féltem tőle. — Hát a harmadik vádlottat, a Klepetá? dr.-t ismert© e? — Nem kérem, az soha sem volt nálunk. — Beidézték a tárgyalásra? — Igen, és szívesen megyek oda, akármilyen messzi is van Prága, mert úgy érzem, hogy a megboldogult érdekében kell mindent megmondanom a bíró urak és az esküdt urak előtt, amit csak az ügyről tudok. — Nem fél a hosszú úttól? — Nem kérem. Csak attól félek, hogy nem lesz pénzém az ntra, mert mi most nagyon szegények lettünk. Ami készpénz volt a háznál, azt még Michalkoék vitték el s a megboldogult uram után járó nyugdijat havi kétszáznegyven koronára szállították be. Ebből pedig még csak meg sem lehet élni, nem hogy utazgatásra teljen belőle. Ne tartson attól, hogy nem lesz pénze, hiszen az állam megtéríti a tanuzás költségeit; de miért is szállították le a nyugdiját? — Elvették az illetőségemet, pedig a megboldogult urain harminchat éven át mint vasutas szolgálta az államot s én huszonegy esztendeje vagyok már özvegy. Amikor elvették az illetőségemet, tüstént kérvényt adtam be, hogy ismerjék el az itteni illetőségemet, azonban a kérvény még mindig nincsen elintézve. t. 1. Sir Róbert Baden Powell, a világ főcserkésze Budapesten „ ... És kacagunk, hogyha ázunk!“ — éneklik a cserkészek Budopesit, május. Esernyőt nem tart földje senki, mondhatnám, ruganyos léptekkel lép el a tribün alatt. Pedig e percben már halk Bugással budi a májusi eső ‘is a hatalmas sportpályán félóra óta áll feszes vigyáz- han néhány ezer íserkészfiu. És ázik. A csapat- zászlók hosszú sora kornyadtan lóg, a cserkész- zenekarok nagydobjai elhalóan puffannak. A páholyokban igazi notahdlitások ülnek már: főhercegek és miniszterek. Az öreg angol generális most száll ki a hatalmas autóhói. Széleskafiimiálju cserkészkalapja alól joviális arc mosolyog, kicsit Vömyeges ez az arc, fehér, nyírott bajusz ókiM, ami azonban leginkább reprezentálja ezt az embert, az huncutkás mosolya, mely állandóan ott ül szája szegi étén s szeme' sarkában. Kedélyes ember lehet, Így, ha első pillantással nézzük a világ focaerkészét, a oserkészmoz- galotm megalapitóját: Sir Baden Povellt. A zenekar himnuszokat játszik. Az angolt, a magyart, meg ia cserkészhijmnuszt. Az öreg generális fellép az emelvényre. Lassú eső permetez. E pillanatban, mintha valami felsőbb hatalom élénkítő kedvnek bombáját dobta volna le a rettentő tömeg köz/é: a sorokba állított rengeteg cserkész torkából feltör az éljen.. Hurrá és k alaplen- getés. És sodorja magával huszonötezer néző lelkes hurrázáeát is. Vad, sodró éljenzés ez: ezer és ezer torok kiáltása egyszerre. Baden Powell áll és ázik. Majd huncut ráncai azé tszaladnak arcán 'és érces., erős hangom mond rövid beszédeit, amit rögtön hangszórótól cséren tolmácsolnak hárman is. — Nagyon restellem, hogy eeŐt hoztam magammal! — mondja. Azután: — Régien láitnii akartalak már benneteket, miért a kopemhágai jam bőrre© óta kiderült, hogy ö magyar cserkészek a világ első cserkészet közé tartoznak ! Dübörgő öljenzés. A cse-rké'seit örkök egy vezényszóra kiáltják a generális nevének kezdőbetűit, angol szokás szerint: — Bll, Pi, Ősi, Rá ... Néhány filmoperatőr ed keseredett en forgatja mta'siná'ját a szürke ég alatt, a zenekarok (rázendítenek s erre váratlanul! ©lőbujik méla alkonyt fénnyel a nap. Norvé'gia és Dánia két leány cserkészik iküldöttje, akik eddig nyugalmasan ültek mögöttem, most váratlanul lázba jönnek, rózsaszín teintjük nefcipirull és már röpködnek is 1 efelé, az öreg generális irányába, aki azonban nem ds öreg. Mindössze hatvanéves, de igazán nem látszik meg rajta. Máig agglegény volt, most azonban van már fiatal és csinos félesége is, aki font. üjI József .főherceg társaságában a páholyban és Hámpton lorddal, ezzel a fiatal, sudár, Jókedvű férfivel beszélgetnek, aki Anglia fő cs e rk észe és Baden Powell 'kíséretében jött. A nap kiragyog a ferencvárosi sporttelep fölött, a fiúik lázas buzgalommal fognak hozzá, hogy bemutassák tudományukat. A zöld.sapkás íarkaski munkálkodik. Elmondható, hogy egy begyakorolt színdarab nem megy ily pontosom a huszadik előadnom, mint itt minden egyes müsorszám, rendezés, ‘sportmutatvány, Morse, sátor ve rés és nóta- szó. Az Öreg generális járkál a fiuk között. A nap halkan vibrál. A pálya sáros. Most halk népvándorlás indul: néhány 'kerülettel odébb az osztrák— magyar futballmeccs folyik s a két sportpálya látogatói izgatottam cserélik a híreket. A magyarok verik az osztrákot... — jön a hir. Helyes. Mindenki .megnyugodva nézi Baden Powelll, amint khaki-ruhás kíséretével ide-oda bolyong, beszélget. A cserkészmozgalom megalapítása Ez a férfi, ez a burkalapos, szepiősképü, hum- cutvomásu angol tábornok, aki osupasztérdü riövld- nadráglbam megy most vissza a páholyába, Izabella főhercegnő mellé, frissen és derűsen: ez a legnagyobb ueveflőzseulk egyike, akiket a világ adott és lesz idio, miikor Komensky-Comeniussal, Pes’taloz- zival fo'gják együtt emlegetni történelemkönyvek a nevét. Csak az a különbség köztük, hogy Baden Powell egy ra'cíionallsztikus kor legracionálisabb államának, az angolnak fia volt ® amit pedagógiáiban adott, az maga volt a realizált Ifjúsági élet. Nem böicselkedelt, nem volt szentimentális, romantikát annyit adott csak, amennyi föltétlenül elég a gyereknek, de adott játékos módszereket ahhoz, amit a cserkészet céljául tűzött kií: jó polgárt ée emberibb emberit nevelni. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A* elmúlt éjszaka Középcurópa egységes hideg északnyugati légáramlat tolult, amely a hőmérséklet jelentős csökkenését és hózivatarokat idézett elő. A cseh hegyekben ma 10 cm-es hó esett, ugyancsak erős hóesést jelentettek a Tátrából. A A hőmérséklet minimuma ÓtátrafUredcn —3 fok volt — Időprognózis: Felhős, kisebb csapadékra és havazásra hajló, hűvös, éjjeli faggyal, csökkenő északnyugati széllel. készmozgalom tiz törvényének emelkedett etikája a bibliai tízparancsolat mellett foglal helyet. A fin testét, 'lelkét, jelleméit nevelni, derűs életfelfogást, egészséges izmokat, a mai kor egyenes emberét: ezt akarja a cserkészet. Cserkészek az egész világon Baden Pov'ell élete főmüvére örömmel tekinthet. A oserkészeszme ruganyos: egyrészt lehetővé tette, hogy ezéles kereteinek határán belül az individuális és a kollektív nevelés egyaránt kifejlődhessen, másrészt lehetővé azt is, hogy a különböző nemzetek a maguk sajátosságaival, nemzeti vonásai Ideál egyetemben olvadhassanak az eszmébe s azt világtestvériiséggé avassák, amellett, hogy nemzeti érzésükhöz mindig hűek maradhattak. Sir Róbert Baden Bowell valamennyire ugyan a Kíp- ling államát igyekezett .megvalósítani, egy imperialista Angolo.rszág földjére kívánt állítani szívvel délekkel-testtel néhány millió jő polgárt és egész embert, a ríght mán olf tbe tfighit piacé elvét- akarta gyakorlati, formára huzni. de a cserkészni ozgialöm elve, s a hozzávezető u't olyan tetszetős, olyan általánosan kedves volt emberi s éppen ifjais'ági szempontból, hogy mindenki lelkesen szegődött barátjául, aki mélyére tekintett az eszmének s aki nem ifjúsági katouásöit, szóval nem alantasabb értelmű mozgalmat látott a boy-ecout mozgalomban, hanem magasabbrendii eszmék nemes pedagógiai megvalósítását. Húsz ev A mafekingi hős ÍBadieo Fowell angol tiszt volt s alig van az angol gyarmatok közli! egy is, melyet be ne járt volna. Rengeteget utazott s mivel a szabadelvűbb angol hadsereg megengedi: újságcikkeket is irt. És vagy harminc könyvet: sportról, nevelésről. Újságíró volt szabadidejében Baden Powell- s később, hogy az angol—búr háború elkövetkezett, egy délafirikai vár, Mafekimg parancsnoka léit. A burok hevesen ostromolták a várat, ő azonban vitézül ementálit s különféle derűs táviratokat küldözött az angol kormánynak. Nem félt. A burok is tisztelték a hőst, aki nem engedte a maifekingii helyőrség demoralízáJláKát s sportversenyeket rendezett, (könyvet irt az ostrom alatt. Kevés volt « katona s a könnyebb szolgálatokra fiatal fiukat!, scout-okat éllitolt, akik pompában megfeleltek minden feladatnak. A háború után a satnya városi ifjúságot Öesze- hasOnlitgatta a maga mafekingi scoútjaival s ekkor jutott arra az elhatározásra, hogy életerős, ©góKTSéges ifjakat nevel. A boy sooutok eleinte kevesen voltak, óm n mozgatom érdemes voltát egyre inkább felfedezték a nevelők, a cserkész- ,mozgalom olyannyira megfelelőueöc látszott arra, hogy egy modern pedagógia alapé Ívelt irwkhafcflák rá: hogy manapság nincs ia világnak művelt orsaiiá8*. iasto«& A cserkéezimoZgaloim idestova húsz éves lett S Anglia most látja, mit kapott a uépsafefffü Bi Pi ketasdeanéaiyezásébetn: le^enőseibb fegyverét a szovjet ellen. Nem titok, hogy a bolsevizmus leghaibaifósabb ellenszere a cserkéiszmozgalom éppen s hogy ezt a bolsevisták nyíltan hangoztatták, legutóbb megkétszereződött az angol birodalom cserkészeinek száma. Ismételten hangsúlyozzuk azt, hogy a cser- készmozgaloim távol áll a napipoliiikától, de szelleme annyira elült a szóvjetsze 1 lemtől. hogy ezt bizonyos idő múlva magát ólértet ődöen észre kellett venni. Ennek ellenszere az ifjú kommunisták szervezete s hogy hasonló mozgalom mennyire f'ölihecsLehetetlen, azért szervezte meg az olasz ifjúságot faisctísta alapon Mussolini, éppen a ««*’’- készmozgalmon okulva. Leánykonferencia A ceerkészmozgalom egy lépéssel odébbment s a fiúimozg-alom megerősödésekor önkéntelenül fölvetődött egy hasonló mozgalom alapításának tehetősége a nőket illetőleg. Radon Poweíl látogjaitásánöik alknjictmi&zeÉlielégiét éppen a letámycserklésizeik budapoUi vitójgf- k otn^ress zu sónak két hete adja. A világ valamennyi cserirásznőegyes iiletének ve-i zetői adnak találkozót Budapesten, a Balatonon « Párádon, hogy dokumentálják a asenkészszellemnek hatalmas érvényét s ideáik valóra váltását. Párádon Baden Powell maga fogja meggyugtani a világkonferencia nagy tábortüzét, melynek lángja nemcsak a Mátra erdeit világítja meg, hanem a cserkészni o zga lom jelentőségét is fénnyel borítja be. „És kacagunk, hogyha ázunk../* A Silmorsók pörögnek, jövő hétien már min-* den elsőhetes mozi vetik Bi Pi jövetelét Pestiem. A nap lankadtan izzik a budai hegyek mögött, 0 fiuk sátrat vernek, csak úgy csöpög a verejtékük a buzgalomtól, de megy minden, mint a karika- csapásról szokták mondani. Reklámviiágitó repülőgép zug el hatalmas szirénájával férjünk fölött, néhány vtig kölyök hangosan ouppan a sárban s a Cserkészszövetség közkedvelt rajzolója, a „kis Márfon mester", hatalma® gomba kai apja mögül lesi a látnivalóikat egy nagy emelvényen. Bi Pi, A kedves generális, sétál a sportpályán, érdeklődik, dicsér. Jaj, most megjön a Mr, hogy az osztrák—magyar futballmeccs 5:5, eldöntetlen. Egy piitamaitra mindenki elszontyolodik, de nem szabad mutatni, most szebb győzelmet nyerünk: a magyar cserkészek talpraesettségét viszi hírű! az angol testvéreknek a generális. ...fis kacagunk, hogyha ázunk! — dalolják a gyerekek. Nem lehet őket megfélemlítenie Bd Pi, a fehérbajuszu, vidám szemránou generális, csupasz térdeivel ott oaplat. a sárban és mosolyog. Valószínűleg, van is oka vidáman nevetni. Egy ember, aki eszmét valósított meg. S az elevenné vált eszmék ott taposnak vígan mellette. Szomvbaithy Viktor. — Elhangzottak a védőbeszédok Szántó Zoltán és társai kommunista biinperébon. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja;/ Ma reggel folytatták az ítélőtáblán Szántó Zoltán és társai kommunista bünperéuek felebh- viteli tárgyalását. Az egész délelőttöt és délutánt a védőbeszédek töltötték ki. A mai tárgyalási napon nyolc védőügyvéd mondott vé- terjedelmes- -véck^beszédet,
