Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-11 / 109. (1736.) szám
1928 május 11, péntek. ^R^<TM-A^(AAR-HTR1íAI> 3 Mobile elmondja a Barení-tengerlegyőzésének izgalmas történetéi Ködben és hóviharban hánykolódott az Italia — Legénység és hajó nagyszerűen állták ki a próbát Milánó, május 10. Az olasz lapok mai számukban teljes egészében közük Umiberto Nobile tábornoknak, az Italia parancsnokainak részletes jelentését, amelyet Kimgsbay- ből küldött és amelyben elmondja ütjük harmadik szakaszának történetét. Az érdekes beszámoló a következőképpen hangzik: Az álmok világába, a túlvilág ragyogó tisztaságába érkeztünk. Hosszú napoknak annyi aggodalomteljes várakozása után ez a jéggel borított kikötő, repülésünk előkészítő részének végső állomása a nagy pihenés atmoszféráját küldte nekünk, amely végtelenül megnyugtató idegeinkre. Valószínűleg megoldom a pólus rejtélyét. Az utolsó vasárnapon azonban Vadsö-t nehéz viharban hagytuk el. Mielőtt kiadtam volna a parancsot a repülésre, komoly dilemmát kellett megoldanom. Egyrészt az a veszély fenyegetett, hogy a vihar elszakítja a léghajót horgony zó állványától, másrészről azonban a csalóka Barenttenger felett viharos repülés veszedelme állt előttünk. Arra az elhatározásra jutottam, hogy a kiét veszély közül az utóbbit választom, mert ez volt a kisebb veszedelem. Elhatározásom olyan hirtelen történt., hogy utasaink egy rés zenek éppen csak arra volt ideje, hogy a horgonyzó állványon fel- kusszon és helyét a léghajó fedélzetén elfoglalja. Arra sem volt időnk, hogy elegendő készletet vegyünk fel a fedélzetre. Megpróbáltuk a szerencsét, hogy dacoljunk a Ba- rent-tenger veszedelmeivel. Az eredmény megmutatta, hogy elhatározásunk helyes volt, mert ha csak tíz percet késedelmeskedtünk volna, talán el sem hagyhattuk volna Vadsö-t. Miután a léghajót eloldották állványától, este nyolc óra 34 perckor nekiindult a Wa- rangen-fjord jeges világába. Csupa tűz és lélek voltunk az örömtől, hogy hamarosan megküzdhetünk a sarki ég nehézségeivel. Azt ugyanis mindnyájan tudtuk, hogy a harc elkerülhetetlen, ámbár a nyugodt tenger meghazudtolni látszott ezt a hitünket, az égen terjeszkedő rózsaszínű felhők eszünkbe juttatták, hogy ilyen magas szélességi körökön májusban állandóan nappal van és nem köszönt be a síötét éjszaka. Csakhamar 75 kilométeres gyorsasággal szálltunk tova a part mentén a kis félszigetnek legszélsőbb északi pontjáig, amelyet minden oldalról a Tana- és Waran- ger-fjord vize vesz körül. A Barent-tenger felett Csakhamar a szürke ködnek végtelen tömegébe kerültünk. Olyan köd volt ez, amelyben a tenger és az ég eltűnt. A partvidék magasra emelkedő szilijei halvány kontúrokkal bontakoztak ki ebből a ködvadonból, amely körülvett bennünket A tanai világítótornyot nem láttuk, csak akkor tudtuk meg, hogy elrepültünk felette, amikor alulról hangok érkeztek hozzánk. Egy* sziréna átható, hosszú bugása figyelmeztetett, hogy északnyugati irányba forduljunk, ha a Medve-szigeteket el akarjuk érni. Utazásunknak ez a része meglepően simán ment végbe és megcáfolta előzetes aggodalmainkat. Ebben a melankólikus szürkeségben azonban már ott szunnyadt az elkövetkező veszedelmek fenyegetés©. Éjszakától kezdve a köd mindinkább sűrűsödött. A léghajósoknak ez a nagy ellensége eltörölt előttünk minden határt, amely tenger és ég között húzódik. Egy-egy röpke pillanatban még feltűnt az éjféli nap, átszü- remkezett a köd sürü rétegein és rávetette narancssárga sugarait a tengerre, amely hirtelen folyékony kobalttá változott, mintha mester ecsetje érintette volna. Az arktikus nap sokkal inkább hozzárfénhető, mint az olasz. Nincs meg az a túlhajtott büszkesége. Megengedi* hogy arcába, nézzünk* hogy belevakulnánk. Fénye olyan, mint egy moll-szimfőnia. A veszélyek öve Arra gondoltam, hogy ettől kezdve talán nem látunk világosabb napot vagy éjszakát. Reggel négy órakor megérkeztünk a Medve-szigetek fölé. Tudtuk, hogy ezután kerülünk be a veszélyek övébe. A legénység egyik tagja mondotta ekkor: — Sohasem vagyunk biztosak benne, hogy indulni fogunk, de abban mindig biztosak vagyunk, hogy megérkezünk. Mindnyájan bíztunk abban, hogy a következő éjjelen kényelmesen pihenjük ki fáradalmainkat a Citta di Milánón levő kabinjainkban Kinsbayben. Azért gondosan iparkodtunk, hogy védekezzünk az erős hideg ellen, magunkra vettük az összes szőrméinket, felhúztuk meleg birkabőr nadrágun Icát és fejünket vastag repülősisakkal védelmeztük. Szerencsénkre a thermometer csak hat fokot mutatott nulla alatt. Hirtelen szétoszlott a köd. A tenger szürke felületén az úszó jéghegyek, amelyeket uj hó borított és a napsugarak megaranyoztak, gyönyörűséges üsző mozaikot tártak szemünk elé. Az összes szélességi körök valamennyi színét egyesítette ez az északi kép bizonytalan fényében. Itt-ott kis jéghegyek úsznak a széllel szemben és visszatükröződnek a zöld vízben. A Medve-szigetek gránitsziklái magasra emelkednek a tengerből, olyan valamennyi, mint egy-egy elátkozott tündérvár. Alacsonyan repülve a szigetek északi része felé haladtunk. A Spitzbergák a láthatáron A 75. szélességi kör felett a tengerben úszó jégmezők mindig számosabbak és szélesebbek lesznek. A tenger olyan, mint az olaj, sötét és csak nehezen mozog. A szél jégdarabokat vág a kabinok ablakához. Kevéssel hőt óra előtt valaki felkiált: Itt vannak a Spitzbergák! Szivünk hevesebben ver. Lehetséges, hogy utunknak végcéljánál legyünk? Elekor kiderült, hogy Kingsbayt nem lehet olyan könnyen elérni. A szél, amely félvihar erőre dagadt, táncra invitált bennünket. A háti széllel az Itália száz kilométeres sebességet ért el, azonban állandóan ide-oda dobálózott. Közeledik a veszély Az erős ellenszelet szívesebben vettük volna. A thermometer 9 fokkal sülyedt a fagypont alá. A 76. szélességi körnél értük el az első nagyobb jéghegyeket. Az ég mindinkább sötétül, közelebb vagyunk ellenségünkhöz, de célunkhoz isUtunkat most áthatolhatatlan ködben folytatjuk, miközben a szól ereje folyton növekszik. A léghajó ide-oda repül. Mindnyájan tudatában vagyunk a veszélynek. Megérdeklődöm, mennyi hajtóanyagunk van még a fedélzeten, azután megfontolom azt a lehetőséget, hogy Vadsö-be visszatérjünk. Nehéz pillanatok ezek. Most hirtelen rettentő gyorsaságú hóvihar tör ránk, amely oldalt kapja a léghajót. Az Italia vibrál és forog, mintha élőlény lenne, mi pedig minden idegünket megfeszítjük, hogy urai maradhassunk. A gópkamrába megyek és kiadom a parancsot: „A szél ellen/' Most csodálatos látvány nyílik meg előttünk. A hópelyhek a léghajó két oldalán örvénylő szélben forognak. A léghajó felugrik, ingadozni kezd, azután újból zuhan, amig éles prancsomra újból felfelé irányítják. Olyan vihar kellős közepébe kerültünk, amit csak Dante fantáziája álmodott meg. Kabinjaink ablakából az elemek dühöngését a csodálkozás és meglepetés vegyes érzelmeivel figyeljük. Kilenc óra. A termométer minus 12 fokot mutat. Ismét megfordul a szél és hát- bakap minket, ugv hogy gyorsaságunk 120 kilométerre fokozódik, majd 130-ra emelkedik. Indulás előtt szigorúan megtiltottam, hogy az ÜM& ledétaeián « ssettáta szabad kiejteni. Csak némán bámultunk egymásra és biztattuk magunkat, hogy mindenáron tartsunk ki, mert kitartásunk megleli jutalmát. Háromnegyed tiz órakor elhagyta az Itália a hóból és ködből való fehér köpenyegét. A hajó ingadozása megszűnik, A gépek tevékenysége szabályszerű lesz. Csakhamar teljesen derült égben megpillantjuk a Spitzbergák aranyozott hegykoszoruját. A megváltás érzése váltja fel az aggodalom pillanatait A vihar hazájából a legszebb tavaszba érkeztünk. Szinte azt hittük, hogy a Földközi tenger valamelyik partja felé közeledünk, ha nem vettük volna észre a nagy .mindenki India, bőgj Ung'ár sorsjegyei szerencsések \ A tőbuzások május 23-ig tartanak — Pót- cs vételsots- iegyet csakis UNGÁR bankháznál, Bratislava, Ventur-u. 20. vásároljon, illetve rendében. hófoltokat, amelyek oly éles ellentétét nyújtották a kék tengernek. Az Arktis ünnepélyes köszöntéssel fogadott. Baráti kiáltások hangzottak fel, meglátjuk Olaszország zászlaját a Citta di Milano árbocán, látjuk a legénységet, amint a strandon gyülekezik, hogy segítségünkre legyen. Az Itália lassan ereszkedik alá, mint a meggyötört, de megbékélt szörny. Matrózainknak és az alpesi vadászoknak hurrája üdvözöl. Az' erős szél miatt egyelőre csak a horgonyzó állványon kötünk ki. A Citta dl Milano legénysége Kingsbay lakóinak támogatásával csak később tudta a léghajót a csarnokba vontatni. Lelkesülten üdvözöltek bennünket. Néhány perccel később Citta di Milano dohányzójának kellemes melege fogadott. Az idő továbbra is derült. Ámbár csak 24 órája vagyok itt, már kipróbáltuk tudásunkat a skifutásban. Most alaposan megvizsgáljuk az Itáliát. Néhány nap múlva felkészülünk n-ra, hogy az Északi Jeges tenger sphinxjé- hez eljuttassuk első kürvásunkat. Snrteszétadtek m weiér nélkflü marsit román parasztfömegek A gyulaíeiiSrvári Hnemsetgyülés11 cerámai epilógusa — Manioa Mellesen cv»egft£iftr&g& Sratöareu eSAl — Kolozsvár, május 10. Az összes erdélyi és regátbeli lapok foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miért hiúsult meg a bukaresti fölvomilás terve, hiszen a havasokból allá- özönlő román parasztság fegyveresen jött Gyulafehérvárra és a zsilvölgyi, petrozsiéuyi bányamunkások, akiknek száma 27.000-re rúgott, a bányáknak csaknem teljes diuamit- kószletét magukkal hozták. Valószínűnek látszik, hogy Maniu maga csak demonstrációt ékart, nagy manifesztációt, de nem forradalmat. Azonban a nép széles rétegei azt hitték, hogy a gyulafehérvári kongresz- szus egyúttal Erdély fölzúdulása lesz a kormánypárt elnyomó és kizsákmányoló politikája ellen. Maniu határozati javaslatát senki se ismerte és óriási megdöbbenést keltett, mikor Gyulafehérváron elhangzottak Maniu szavai, melyekben nem követelt, hanem kért. Mikor ez megtörtént, Miöhalace, Dobrescu és Popovics rögtön érezték a súlyos bukás előszelét. Dobrescu fölugrott a szónoki emelvényre: — Asszonyaink kacagni fognak rajtunk — kiáltotta —, ha eredmény nélkül térünk haza. Készen vagytok-e a harcra és az áldozatokra? Kétszázezer torok kiáltotta: — Igen! — Ha készen vagytok, váljatok két részre, a fele tábor Tövisnek tart, a másik fele pedig Nagyszebenen át indul Bukarestbe. Maniu halottfehéren nézte az eseményeket. Megpróbálta visszacsinálni a dolgot, a tömeg azonban azt kiabálta: Szabadság vagy halál! Boku Sever magasra tartott zászlóval harsogta: — Esküdjetek az élő Istenre, hogy a harcot az elnyomók ellen az utolsó leheletig folytatni fogjátok. A tömeg felemelt kezekkel esküdött. Micin lace indulatosan követelte Mániától : — Okvetlenül kell valamit csinálnunk, különben nevetségessé válunk. Maniu folyton ezt mondotta: — Gondolkoznom kell a dolgon. Maniu az egész éjszakát álmatlanul töltötte, fel és alá járt és töprengett. Hajnalban kész volt az elhatározásával Szembeszáll^a Michalaceval kijelentette, hogy ellenzi a Bukarestbe való felvonulást és föltétlenül küldjék haza a parasztokat, Michalace el sem búcsúzott Mamutéi, azonnal autóba ült és Bukarest felé robogott. A további események már ismereteseik, AI- vincről és Tövisről a vezér nélkül maradt parasz t töm egek hazaszéledtek. Bukarest, május 10. A Rador román távirati ügynökség hivatalosan jelenti a következőket: A kormány két újságírót letar- tóztattatott, mert hamis és hazug híreket terjesztettek a parasztoknak Bukarest elleni felvonulásáról, állítólagos összeütközésekről, amelyeknek halottak és sebesültek is estek volna áldozatul. Bukarest városi tanácsa, valamint a vidéki városok is nagyban készülődnek a május 10-i'ki nemzeti ünnep megtartására. Á főváros zászlódiszt öltött. A sajtóhírek szerint a nemzeti parasztpárt vezére, Maniu elhatározta, hogy nem kér audienciát a régenstanácstól a Gyulafehérvárott hozott határozati javaslat átnyujtása céljából Káraid exMnttrOkOsnelc azonnal el kell hagynia Angliái London, május 10. Károly román herce- angol kormány magatartásával, amely ennek get tegnap este felkereste a Sutrey-grófság egyik rendörfőtisztviselője, aki közölte vele, hogy ha az országot a belügyminiszter rendeletének értelmében nem hagyja el a lehető legrövidebb időn belül, a kormány kénytelen lenne erőszakos eltávolításáról gondoskodni. Bukarest, május 19. A Rador jelenti: A politikai köröket és a sajtót nagyon kínosan lepte meg Károly extrónörökös puocsterve. A helyzetet úgy Ítélik meg, hogy az extrónörökös kalandoroknak és kompromittáló környezetének esett áldozatául. Az esetnek különben semmi politikai jelentőséget nem ulajdonitanak. Egyetlen párt sem akarja a Károly-ügyet felszínre vetni, amelyet most. már végérvényesen eliníézettnek tekinte- Lnek. A kőavélaméay -rendkívül a kalandos kísérletnek radikális módon vetett véget. Lengyelország és Oroszország határán letartóztattak egy fehérorosz hépviselói Varsó, május 10. Stolpce lengyel határállomáson letartóztatták Sobolewski volt fehérorosz képviselőt, aki éppen Szovjetoroszor- szágból volt visszatérőben. Sobolewskit a lengyel hatóságok azzal vádolják, hogy résztvett a fehérorosz hromada állam ellenes működésében. Azt is bűnéül hozzák fel, hogy Moszkvából nagyobb pénzt kapott a fegyveres felkelés előkészítésére.