Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-01 / 101. (1728.) szám

2 1928 mi-juj 1, kedd. környéknek választási eredményei. At uj választási törvény szerint a párisi kerület ez alkalommal hárommal több képviselőt vá­lasztott, mint a múltkor. A párisi választá­sok a következő eredménnyel végződtek j(a* 1924. évi választási eredményeket záró­jelbe tesszük): Kommunisták 8 (17), szocia­listák 4 (4), republi'kánus^szocialistáík 7 (9), radikális-szocialisták 1 (2), baloldali repu­blikánusok és radikális baloldaliak 22 (15), jobboldali republikánusok és demokratáik 17 (10). Az 1924. évi választások után a „vö­rös" Párist hirdették a kommunizmus fel­legvárának, mert az akkor megválasztott 27 kommunista képviselő közül 17-et a párisi kerület küldött a kamarába. A kommunisták Páriában, most mán dá­tumaiknak több mint a felét elveszítet­ték, míg a közép- és jobboldali pártok 3 uj mandátumot szereztek. Marin csoportja, a jobboldali republikánus páTt, amely a középpártok mellett győzte­sen került ki a választási harcból, már most meggyöngültnek tekinthető, mert belső sza­kadásra került a sor. Francois Pencet párisi képviselő ugyanis a múlt vasárnapi válasz­tás után független republikánus csoportot alakított a Mar in-párt kebelében, amelyhez máris 19 képviselő csatlakozott. Ezáltal a jobboldal rendkívül meggyöngült, _________ ♦^ ssas*^ Mandarin - Cacao - Dló-Crémo - Cherry \ Trlpla-Sec — Curacao — Karlsbadl keserű „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve" 5 „A Nemzetközi Duoakiállitáson aranyéremmel kitüntetve, jj Ungvári és komáromi kiélütáson kitüntetve fi a jobboldal és baloldal között tulajdon­képpeni egyensúlyi helyzet Állott be, a választások tehát döntetlen eredimény- nyel végződtek. Már most következtetni lehet ebből, hogy Poincaré uj kabinet­jét, amelyben egyes személyi változások történnek, a jobboldal részéről nem fe­nyegeti veszedelem, A választási harc kétségen kívül legér­zékenyebben a kommunistákat győzte le, akik kedvezőtlen eredményüket leg­inkább a maguk által választott taktiká­nak tulajdoníthatják. P óin cárénak az uj kamarában minden­esetre fenn kell tartania a régi koalíciót, sőt még egy kissé meg is kell erősíteni. Ámbár nem sikerült az a törekvése, hogy a középpártiakat annyim megerő­sítse, hogy minden további nélkül le­mondhasson Marin csoportjának támoga­tásáról, mégis a középirányzatnak érvé­nyesülését lehet várni az eljövendő fran­cia politikában. A sajtó vél«sn&nye A hétfő reggeli sajtó kommentárjaiban meglehetős tartózkodást mutat. A Voionté ezeket írja: A baloldaliak átlag megtartották pozíciójukat, a jobboldali néhány uj mandá­tumot nyert. A kommunisták fizetik a szám­lát. Az Oeuvre: Most az összes pártok győ­zelmet fognak kiabálni. Az uj kamara egé­szében véve republikánus gyülekezet, amely­ben komoly ellenzék nélkül lehet tovább dol­gozni a demokrácia müvén. Az Ere Nouvelle: A demokratikus kormány megnövelte több­ségét. Ez bizalmi szavazatot jelent a republi- ka és a demokrácia mellett, a faseázmus és kommunizmus ellenében. A Quotldien: A re­publikánusok előhaladása tovább folytatódott, de mig 1924 május 4-ike diadalmenet volt, most lassú, fáradságos csúszás visz előre a republikánus gondolat utján. Az uj kamara ugyan republikánus, de minden nagyvonalú­ság nélkül. Ennek következtében úgy a belső, mint a külső béke súlyos ká­rokat szenvedett. A kommunista Humanité a 13 elvesztett mandátum ellenében győzelemről ir diadal mi cáikket. Azzal dicsekszik, hogy a kommunista szavazatok száma növekedett és a szocialisták vereségét a kommunisták müve idézte elő. Különösen León Blumot terítették csúfos mó­don a porondra. A nagy információs sajtó megelégszik né­hány szavas megjegyzésekkel, amelyek Poln- ca.ré győzelmét és a kommunisták vereségét álkpitják meg. Azonban minden lap kivétel nélkül erős hangsúlyozással utal arra, hogy az elzászi választások eredménye súlyos nemzeti szégyen, Franciaország becsüle­tének pajzsán fekete volt. Elíőizben tör­ténik meg, hogy a kommunisták segítsé­gével Elszász-Lotharingia autonómista képviselőket választott. Természetesen nagy a megelégedettség a jobboldali sajtóban. Az Avenir azonban már TOAGM/v\AGVAnHmiar> Borzalmak kastélya — BONöGYI REGÉNY — Irta: Edgár Waílace —• (8) Hátul a hoteltől délifteM a park elnyúlt vagy félmértföMoyire, kelet felől a parti sziklák szegélyezték s ezeknek pere­mén vállmagasságig érő falat emeltek, ami­nek meg is vélt az oka, mert a sziklafalak függőlegesen nyúltak le vagy 200 lábnyira s alattuk voltak a szíriek. Egy helyen'valami földcsuszamlás miatt leomlott ez a fal, ott ideiglenesen deszkakerítéssel pótolták. Pró­báltak kipécézni kilenölyukas golfpályát is — ahogy Margaret észrevette bolyongásai iközben —, de mr. Daver alighanem beleunt, mert a térdig érő fü ellepte az egész pályát. Az épület délnyugati sarkán, körülbelül száz yardnyira, sűrű rododendron-bozót volt és Margaret ezt is átkutatta, követve a kí­gyózó ösvényt, mely a bozót belsejébe veze­tett. Egész váratlanul régi kerekeskutnak a maradványaira bukkant. A téglafal köröskö­rül romokban hevert, maga a kút is beom­lott. A kerekes-állvány fölött düledező tető­re kis fatábla volt szögezve, a látogatók ki­oktatására: „Ezt a kutat 935-től 1794-ig használ­ták. A jelenlegi tulajdonosok temették-be 1914 májusában és szárzharmincöt szekér sziklát, földet és egyéb törmeléket dön­töttek bele." Kellemes időtöltés volt: álldogálni az ódon kút mellett és élábrándozni a megva­salt rabokról, mezítlábas parasztmenyecs- kékről. és leányokról, akik századokon és századokon át jártak-koltek és ácsorogtak itt. Margaret, mikor kijött a bozótból, szem­betalálkozott a sápadtaron Crewe Olgával. Eddig még nem beszélt se az ezredessel, se a tisztel^lieja^L^ vagy; 4 Repülte ki őkét ezek őt Crewe Olgával se találkozott eddig és most is ki akart térni az útját ól, dé a leány egyenesen feléje tartott — ön az uj titkárnő, ugye? — kérdezte. Csengő, behizelgő hangja volt: „macska­természet", állapította meg Margaret magá­ban. — Igen — felelte: — én vagyok miss Belman. , A leány bólintott. — Azt hiszem, az én nevemet tudja? — Nem unatkozik ön is rettenetesen? — Nem mondhatnám — mosolygott Mar­garet. — Gyönyörű szép a vidék. Olga Crewe kritikus szemmé nézett körük — áízt hiszem, igaza van — mondta: — gyönyörű szép. De pár esztendő alatt na­gyon megunja az ember. Margaret csodálkozva névét rá: — Hát oly régóta lakik itt? — Gyerekkorom óta mindig itt vagyok. Azt hittem, hogy Joe már ellfecsegte ezt ön­nek; régi, megrögzött pletykás az öreg. — Joe? — kérdezte Miargaret meglepet­ve: — ki az, kénem? — A kocsis, a hirlharang, & pletyka- hordó — féelte a leány 'és, Larmes Keep félé fordulva, összeráncolta a homlokát. — Tudja-e, miss Beliman, mi vojt ennek a kastélynak a neve? — „A könnyek háza", Chateau des Larmes. — Ugyan miért? Olga Crewe megránditotta csinos kiis vállát: — Azt hiszem, hagyományos neve }a kastélynak, még abból áz időiből, amikor Augernvert báró építette. A környékbeli nép aztán elferdítette az eredeti nevet 'és igy lét belőle „Larmes Keep“. Meg kellene néznie a börtönöket. — -Börtönök is vannak itt? — kérdezte Margaret meglepődve ó» Olga bólintott. Mo&t most rémülettel veszi észre, hogy Penvet pártalakitása után Marin csoportja nagyon meggyöngült és azért az ő közreműködésére az uj kormányzatban nincs is szükség. A lap rejtett felhívást intéz Poincaréhoz, hogy kí­sérelje meg újból egyedül a jobboldallal a kormányalakítást. Elzász tüntetése Strassibupg, április 30. Az elszászi válasz­tási eredményt inkább tüntetésnek, mint a lakosság politikai meggyőződése kifejezésé­nek kell tekinteni. Az autonómisták válasz­tási sikerét a sok letartóztatás és hatósági ül­dözés idézte elő, amivel az autonómistáknak akaratlanul is nagy reklámot csináltak. A po­litikai groteszkek ezen klasszikus földjén nem kell csodálkozni azon, hogy a szocialista Weill bukását a katolikus párt idézte elő, Csizi Jöd-Bróm Gyógyfürdő Ajánlva: Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jődos fürdők, hidegvizkurák, fény­kezelés -- Otthoni ivó-fürdőkurák Prospektust küld a „Fürdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. amely hivatalosan a választástól való tartóz­kodást adta ki praolénak, titokban azonban a kommunista lista támogatását ajánlotta hí­veinek. Az egyház és állam elválasztásának harcosával szemben az autonómista progra­mot valló kommunistákat is támogatta El- szász népe, ahol autonómista polgári jelöltje nem volt. Súlyos nyugtalanság í Szászban T Páris, április 30. Az Action Francaidé nagy nyugtalanságról számol be, amelyek El­zászban játszódtak le a választások alkalmából. Sirassburg kerületében a kommunisták és autonómisták ezrei az internacionálé eléneklésével üdvözölték a kommunista képvise­lők győzelmét. A tüntetések elfojtására erős rend őr osztagokat mozgósítottak. Colmarban az autonómisták megkísérelték, hogy a fogságban ülő megválasztott képviselőiket, Rtok- lin dr.-t és Rosset kiszabadítsák. A csendőrség fegyverét használta és Mr szerint többen halálosan megsebesültek. Altkirchenben a rendőrség autonómista röplap óikat foglalt le, amelyek a német birodalom színeit viselő papírra voltak nyomtatva. Colmar, április 30. A colmari esküdt- nemzeti egyesületek és az autonoinisták kö- biróság előtt május elsején kezdődik meg az zott. A 22 vádlottat, akik biróság elé keriil- elzászi autonoinisták nagy pőre. Az ügyész- nek, köztük a két újonnan megválasztott ség huszonkét autonomistát helyezett vád autonomista képviselőt is, hazaárulással és alá, akik már január közepe óta fogságban az állam belső biztonságának veszélyezteté- ülnek. Hét vádlott szökésben van. A szőke- sével, továbbá súlyos sajtód élik tűm okkal vényeket az ügyészség azzal vádolja, hegy vádolják, ezek tartották fenn a kapcsolatot a német I lilÉIÉif minisztériumban kislilieflEi a masánaBkalmazottak nyugdliblztosifá­iáiiii ittiMfiSüIisÉi tíéifioi előkészítés után sem akarják a tfirvéavjavaslatot a parlamenthez benyújtani — Egy negyedmillió alkalma­zott tiltakozó akcióra készül Prága, április 30. Mint ismeretes, a ma- gánalkalmazottak nyugdíj- és balesetbiztosí­tásáról szóló törvénytervezetet egy, a népjó­léti miniszter által kinevezett bizottság dol­gozta ki. A bizottságban paritásosán voltak képviselve a munkaadók és a munkások. Négy évi tanulmányozás alapján ez a bi­zottság a rrmlt hónap folyamán véglegesen megszövegezte a törvénytervezetet és be­nyújtotta'a népjóléti minisztériumnak az­zal, hogy azt kormányjavaslat formájában még a parlament nyári szünete előtt ter­jessze be a képviselöliáznak. A csehszlovákiai szociális vonatkozású törvé­nyek előkészítésében ez az első eset, amikor a munkások és munkaadók képviselői már a ja­vaslatnál előzetes megegyezésre jutottak. A Národni Osvobozeni értesülése szerint azon­ban a törvénytervezet megvalósulását ennek dacára veszély fenyegeti és pedig a nép­jóléti minisztérium magatartása részéről. A minisztérium ugyanis alapelveiben aka'rja megváltoztatni a négy évi nehéz munkával létrehozott tervezetet A magánalkalmazottak összes egyesületei közös akcióra készülnek, hogy kikényszeritsék a kormánytól a törvény- javaslat mielőbbi beterjesztését. Ha a javas­latot a szakbizottság által kidolgozott formá­jában be nem terjesztik, úgy a kormány egy­negyed milliói magátóalkáImazott tdatf^mda mozgalmával fogja szembetalálni magát. először látszott rajta, hogy mulattatja a dolog. — Ha látta a börtönöket és a 'láncokat meg a vaskarikákat a falban és a meztelen lábaktól simára koptatott kőpadlót: kitalál­hatja, hogy honnan kapta a nevét Margaret visszanézett a kastély felé. A nap éppen leáldozott mögötte s volt valami rejtelmes fél elmet esség abban a sötét, ha­talmas épülettömegben, mely élesen, komor körvonalakban vált ki az alkonyat bibor- vörös fényéből. — Mily keHemetlen, ijesztő kép! — mondta megborzongva. Olga Crewe fölkacagott. — Látta már a 'sziklafalakat? — kér­dezte és visszavezette Margaretet a hosiszu kőfalhoz, amelyre rákönyökölve, jó negyed­óráig bámultak le a sötét mélységbe. — Evezős-csónakon kellene végigmen­nie a sziklafal frontja előtt — tanácsolta Olga. — Olyan, mint a méhkas: tele lyukak­kal és üregekkel. Az egyik, melynek bejá­rata egy magasságban van a viz szintjével, beszolgál egészen a kastély alá. Ha nagyon magas a tengerdagály, a viz el is önti a kas­tély pincéit. Csodálom, hogy Daver nem ir róla könyvet. Némi csipősség érzett a szavaiban, amit Margaret nyomban megérzétt. — Ott kell lennie a bejáratnak — szólalt meg most Margaret — lemutatva a vízre, mely örvénylő hullámveréssel csapdosott föl a szik­lafalra. Olga bólintott. — Ha magas a tenger dagály, akkor eltű­nik a nyilas, — mondta. Aztán, hirtelen meg­fordulva, merkérdezte Margaretet, hogy lát­ta-e már a szabadfürdőt? Tojásdad medence volt, magas puszpáng- bokrokkát szegélyezve, a feneke kék téglák­kal kipadoziva. Szinte csábított a beugrásra, v ~ Rajtam Jj$vü| a^kise hmmátöfr —, mondta Olga. — Daver meghalna ijedtében, ha bele kellene ugrania. Valahányszor előhozta Daver nevét, alig leplezett megvetés csendült ki a hangjából. Nem sokkal enyhébben bánt a többi vendé­gekkel se. Mikor a kastélyhoz közeledtek, minden bevezetés nélkül, hirtelen igy szólt: — Az ön helyében én nem igen beszél­getnék Daverrel. Hagynám, hogy ő beszél­je^: ezt ő is jobban szereti.' — Hogyan érti ezt? — kérdezte Marga­ret nyugodtan; de ebben a pillanatban Olga minden bücsuzás nélkül, szótlanul faképnél hagyta és az ezredes felé sietett, aki sziva­rozva állt egy helyben és nézte őket, ahogy előbukkantak a bokrok közül. — „A könnyek kastélya . . Margaretnek eszébe jutott ez az elneve­zés, mikor este levetkőzött és bár nagy volt az önuralma, mégis megborzongott egy kicsit. IV. FEJEZET A rendőr, aki a Bennet-Street és a Hyde- Lane keresztezésénél állt poszton, olyan egye­dül volt, mintha kihalt volna körűié az egész világ. Hajnali három óra körül járt az idő, tikkasztó, szinte fojtogató meleg tavaszi reg­gel volt, a szellő se mozdult. Valahol. London déli részében, égiháboru volt; a távoli dörgés tompa visszhangja idehallatszott időnként. A jók és gonoszok egyformán aludtak mind, — kivéve mr J. G. Reedert, a törvény őrét és a gonosztevők rémét. Dyer rendőrőrmester lát­ta kisugárzani a sárgás fényt a rostélyos ab­lakból és jóindulatúan mosolygott. Oly csöndes volt az éjszaka, hogy ami­kor meghallotta egy kulcs csikordulását a zár­ban, hátra nézett a villa fölött, azt vélve, hogy a nesz közvetlenül a mögötte álló házból jön. Ehelyett öt házzal odébb pillantott meg egy nőt, aki éppen akkor lépett ki a kapun és megállt a félvezető pár lépcső legfelső fokán. Látszott, hegy síelve kapta magára a pongjo- ip.

Next

/
Oldalképek
Tartalom