Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-08 / 83. (1710.) szám

VERA IMAGO Ma: SCHALK i. A tömeg türelm-eblemül zsövajgoti s a tömeg - ben sötjótaxeu, gouoszszemü emberek tolakodtak, törtettek összevissza, sötét araikon valami különös fcéiöröm villant. Ide-oda tolakodtak s ennek is, unnak íb súgtak egy-két láziitó szót. A tömeg asivajgott. Szélesen hullámzott. Bent a tanársbázbari meg mélységes csend volt. Pilátus gondolkozott. Hosszan, komolyan. Fe­leség© üzenete félelmet dobott rá. S amint a® előtte alléra nézett, különös szo­rongás fojtogatta. Jézus szelíd méltósággal állt. Emelt fejjel. Ar­cán bébe és megadás ragyogott- Szeme varázslatos tűzben égett s olyan messzire nézett el Pilátus feje felett, bogy Pilátus mikor ezt a mésszüröftiézést látta, megszédült, mint hatalmas mélységtől. Kint a tömeg meg egyre türelmetlenebb lett. Pilátusban hirtelen egy’’ gondolat villant fel, tetve felállt és gyors léptekkel ment ki. A tÖmegzsiiVaj elakadt egy per őre s Pilátus ki­csit rekedt hangon kiáltotta bele a hirtelen csendítve: — Én ez embert nem találom bűnösnek! A tömeg hangosán félmorajlott. öklök emel­kedtek a magáéba és a torkokból hörgő, vad szi­tok zuhogott. Pilátus egy mozdulattal ismét csendet terem­tett: — Szokás, hogy húsvétikor egy foglyot elbo­csátok nektek. Kit bocsássák hát el. Barabbást, vagy Jézust, ki Krisztusnak mondataik? A tömegre hirtelen, váratlanul esett ez a kér­dés s a tömeg egy pillaarabig tanácstalan némaság­gá!, meglepetten meredt Pilátusra. Néháúyan azonban mozgolódni kezdtek, halik suttogás, tanácskozás szaladt eZájróEszájra, aztán egy-két bátortalan, félénk hang- valami értihététlen B»ót kiáltott. Afz egész tömegen a bizonytalánság, döbbenet lett úrrá. Pilátus megismételte a kérdést. S ekkor Mifélén egy dühös, érdes hang süví­tett fel: — Barabbáet! Barabbáet! A döbbent tömeg hangosan megmozdult. A íéjek előre-hátra, jobbra-bálra hajoltak, mind látni g karfa azt, aki faiál főtt, de senki sem látta. A hang mégegyszer feldobta Baraibbás névét és a tömeg félkápta, százszoros, ezer-szeres vissz- ha ággá!, dühödt én, kegyetlen diadallal csapkodta (Pilátus félé: — Barabbást! Barabbáet! PilátujS arca fehér lett. Ajkait összefizoritoMa és rémtilt, ijedt szemmel nézett szemközt a vad. afclötráaő. dühöngő tömeggel. Büszke tartása kicsit összeesett és fakó, szán- telén hangon, tehetetlen gyávasággal kérdezte: — Mit cselekedjem hát Jézussal? A tömeg bódultán, őrjöngve üvöltözött: — Feszíted meig őt! Feszíted meg öt! Pilátus Csák állt. Vállát összehúzta, a kérdés­nél előrehyujtott kezét kétségbeesetten ejtette le. Megfordult. Bement. Sápadt és összetört volt. Intett a szolgának s amíg a kezét mosta, a tömeg zavaros orditozása hullámzott, terjengett, tódult utána. Ugv érezte, hogy ez a dühödt hangtenger véglegesen elborítja, elpusztítja nyomorult, gyáva, rongy Ms életét... ... Jézus pedig szelídén ragyogó arccal állt • • • II. !A rab komoran ült a sötét, piszkos tömlőében. Sokáig ült mozdulatlanul. Nagy, gonosz fejőt kemény, erős öklével támogatta. És éad, sötét szemmel nézett fahkaessemet a parány ablaknyiiM®- ááü, mély bizony fényt és napsugarat, ragyogást dobott félő. Csák nézte, nézte a parány ablakot, a parány tiblákon beáradó parány fényt. Arca mind komorab blett, szénné mind vadab­bal villant. Aztán felállt. Lassan, nyugodtan. Kényelme­sen. Mégis volt valami félelmetes ebben a kényel­mes nyugodtságban. Hatalmas, magás volt, erős. Meztelen karjain vastagon domborodtak az izmok s ezek az izmok valami furcsa, gyors táncot jártak a bőre alatt. Súlyos, döaigö léptekkel az ablaknyiiláshoz lé­pett. Két hatalmas markát rácsapta az ablaknyilás durva, tömör rácsára. Egy ideig csak állt, teljes mozdulatlansággal, aztán ujjad szóróéra fogták, erősen megmarkolták a rácsot. VáliátólTle egész az ujja hegyéig végig­szaladt az izmok feszülése és nagy nekilendüléssel vétette magát a rácsra: ki akarta szakítani. De a rács szilárd, megmozdíthatatlan volt. Vörösen, égőn öntötte el a harag és a düh. Va­dul, leheteti ebül, dühödtem öklözte a rácsot, egész eddig, miig ökléből vékony csíkkal meg eredt a vér. Aikkor aztán felhördült, feje felé emelte vérző öklét és ezer szitkot, átkot üvöltött. Majd kjesé lecsendesedett. Ismét a parány ab- láknynáshóz lépett ée keményen össtesznritott szájjal, némán nézett kíi a napsugárba. Sokáig állt. Egyszerre felkapta fejét. Hangokat hallott. Messzi hangokat. Sokan lehettek, sokan kiáltozhat­tak Ö69ze-vit?sza. Valami különös, izgalmas, felaj- Bott. hangzavar volt ez. S a hangok mfed közelebb tódultak. Jött, jött, áradt, erőteljesen e ott torpant meg, ott maradt valahogy a tömlöcudrvar magas fala előtt­A rab szeme villant. Éles füllel figyelt, lesett. tJsgalább egykét érthető szót hallana! De mind ewupa zagyvaság volt! összevisszaság. ■ Aztán Mlbtopogámkah szaladó emberek gyore- ttfeanü toppanáisát hallotta. A9 ő tffemlöeajtaja «bé aaaladtak. Ott megálltak. Gyors, érthetetlen, beszéd hangzott s kiirt a ha­talmas tömiegzugáe. Ugrásra, ktészült. Most! most, itt az alkalom. Hirtelen felrándult, felszakadt tcimTöcémek aj­taja. A rab állt. Összehúzott, ugrásra kész testtel. De akik az ajtót fényitották, nem léptek be. — Há! Nem mertek, kutyák! — gondolta a rab vad örömmel és már tett is egy laasu, kúszó, támadd lépést, de hirtelen kiáltás akasztotta meg: — Barabbás! Szabad vagy! III. Baraibbás szédülten, támolyogva lépett ki az utcára. Az utcán örömmel üvöltő tömeg fogadta. Barabbás úgy érezte, mintha kemény dorong­gal fejbeverték volna. Ml ez? Neki örülnek? Neki? iBanaibbásnak, a leggazabb latornak? Hisz ezek őrültek! Némelyek, sokan a keze után kaptak, ba­rátságosan, örömmel^ melegen szorongatták, tat akadtak, akik ujjongva megölelték, szóvá! olyan volt minden, mintha egy ártatlanul szenvedő igaz/t mentettek volna meg. Barabbás kábult volt. Csak lassan tért magá­hoz. Körülnézett. Kezét kirántotta a -kapkodó ke­zekből, megrázta, magát, lerázta válláról a dérék vállver égetéseket. Körülnézett. Isme rget te az arco­kat. Aztán félelmetes hangon fe fordított: — Csend! S mert a tömeg nem enged eknesked ét t, harag öntötte el, szentéiben a gyűlölet vad lángja, lobbant feketén, keze ökölbeszorult, a magasba lendült, de egy másik, erős kéz lefogta: — Barabbás! Barabbás hátrakapta fejét. Tamás volt, gonosz tetteinek titkos társa. Baraibbás szeme megcsillant. — Barabbás. Hagyd. Jere. Várunk. Barabbás bólintott. Mégegyszer ránézett az uj­jongó tömegre. Ajkaszéle megvetőn biggyent le, aztán könyökével átverekedte magát a tömegen. Sietős lépésekkel fordult, kifelé, a város Vége felé. Az egyik utcánál hárman várták rá. Köztük volt Tamás is. Barabbás meg sem állt. Csak ment. ük meg utána. Nem beszéltek. De Barabbás arca komor, sötét, vészes volt. Három társa már ismerte ezt az ar­cot. Tudták, hogy szörnyen gonosz gondolátok fű­tik koponyáját. Amint kiértek a városvégre. Barabbás megállj. Néhány fa bámészkodott az égre. Barabbás leült az egyik tövébe. Felhúzta lábait és erős ujjaival átkulcsolta térdét. Társad leültek mellé. Várták, hogy mi lesz, mit fog mondani. Baifahbás csak mézéit maga elé a földre. Ajkai keményén szorulták egymásra, komoran- csavarod­ták lefelé. : r Aztán mégszólalt. Csák ennyit kérdezett ' rö­viden: — Hogy történt? Tamás elmondta. — .. .és nem tudom, hogy ki — fejezte be —, de valaki Barabbást kiáltott. Először én is meg­döbbentem. Nem akartam, nem tudtam elhinni. De aztán mégegyszer Barabbást kiáltott... és akkor mindenki, mindenki a te néveflét kiáltotta. Hát én is... Barabbás beszélni kezdett. Először csak nehé­zen, nagyokat fújva lökte ki magából a szavakat, de aztán belejött és zuhogtak feketén: — Én kellettem nekik! Máért? Miért? Hiszen mindenki tudta, ki vagyok, mi vagyok! Mikor el­fogtak, nagy tömeg jött utánam és mindenki, min­denki szidalmazott. Dávid, a kalmár leköpött! Léva, az ötvös aroulütöít. duda sárral dobált és Si­mon kárörvendőn szemem közé bahotázott! Most, most pedig kikértek! Engem! -És most is tömeg várt, mint. akkor, mikor elfogtak. És most is uj­jonglak, dé most nem vesztemen! Léva megölelt, Dávid meg vé regette a váltam, Simon pedig szo­rongatta a kezem, mintha legjobb atyafia volnék. Hát megőrültek ezek? Vagy azt hiszik, hogy most jó leszek? Kutyák! Majd csak ezután fogom iga­zán megmutatni, hogy ki vagyok, mi vagyok! — iés ömlött a szóáradai. mindig nagyobb dühvel, imíindig nagyobb szenvedéllyel. De hirtelen elakadt. Az egyik házból egy lány lépett ki. Barabbás, mikor megpillantotta, felugrott: — Judit! — kiáltotta. A lány ránézett, arca felragyogott, hozzásie­tett kinyújtott kézzel... aztán, mintha egy gondo­lat ijedt volna fel benne: szeme árnyékos lett, keze leesett és döbbenten, rémültein nézett Ba- raJbbásra. Ajka nyílott, de csak néhány érthetetlen szót mormogott­Barabbás még. nem vette észre a lány arcán a változást és egy lépést tett felé. De a lány elhú­zódott tőle, csak kezével intett. És ez a mozdulat fele volt félelemmel, borzalommal. Barabbás szeme megvillant: — Félsz tőlem, Judit?. A lány igent intett. — Nem szeretsz? A lány tehetetlenül ejtette le vállát. Barabbás egy lépéssel mellette termett. Melle nagyokat emelkedett. Arca elkékült a visszafojtott indulattól. Felemelte kezét, hogy megragadja a lányt, de a lánv elkapja, maga elé tartotta, szétuyítogatta ujjait, jobbra-balra forgatta, úgy kereste rajta a vér nyomát. Barabbás rögtön megértette. ökölbe szorult keze. Hirtelen elfordult a lánytól: — Jól van, — mondta sötéten. — Gyilkos va­..........' v ■ d> I^üa-A\\G^AR-FÍTKLSr> Aztán a többiekhez lépett, akik elhúzódtak az egyik fa alá s onnan lesték, hogy mi lesz. — Tamás — mondja rekedten, erőszakolt nyu­galommal —, ki az, akit helyettem ... Tamás vállatvont: — Nem tudom. Azt mondják, hogy valami .próféta. Jézusnak hívják. Egy názáreti ács fia. — Mit csinált? — Semmit. Maga köré gyűjtötte az embereket és beszélt nekik... És meggyógyította a betege­ket--• és Fülüp, a földmi vés esküszik, hogy ár­tatlan. Barabbás szeme élénken csillogott. — Most — mondta diadalmasan —, most mu­tálom meg: ki vagyok. Most majd meglátja Jeru­zsálem népe. hogy milyen Barabbás hálája! A többiek értheteUenkedve néztek rá. — Figyeljetek. Tamás, te bemegy a városba és megtudod, hogy hol van, hol őrzik. Ti pedig menjetek és hozzatok tiz bátor, erős férfit. Meg fogom szabadítani! Értitek? — arca torz nevetés­be szaladt. — Olyan meglepetést szerzek Jeruzsá­lem lakóinak, amilyenben még nem volt részük! Megszabadítom azt, akit el akamak veszítem! Ba­rabbás szabadítja meg, hálából! Barabbás hálája! Hahaha! Méltó lesz hozzám és hozzájuk! A többiek meglepetve, csodálkozva álltak. — Menjetek! Menjetek! Siessetek! — paran­csolta türelmetlenül Barabbás. A három férfi gyorsam elment­Barabbás ismét leült a fa alá. A lány távolabb állj. Lassan azonban közelebb jött. Ő is léült. Szemközt Barabbással. És nézett Barabbásra vég­telen szomorúsággal: — Barabbás — kezdte sokára, csendesen —, hogy lehettél ilyen? Annyira bíztam benned! — hangja megcsuMott. — Nagyon fájt, mikor meg­tudtam és... — Hagy- el. Menj el, — morogta sötéten Ba­rabbás és nem nézett rá, csak maga elé komoran, keserűm. De a lány nem mozdult Ült némán. És Barabbás is. És így üljek. IV. Az utón egy asszony ment. Nem is ment, ha­nem valami különös gyors járással járt, mely né­ha szinte a futásig fokozódott. Viszont néha meg- megállt. Arca izgalomban égett. Egyedül ment, mégis gyakran fel-feltört belőle egy-két érthetetlen szó. Sietett, sietett. Néha már úgy látszott, mintha menekülne, pedig maga sem tudta, miiért és hova mégy. Kezével szivére szorított valamit. Erősen, gör­csösen ölelte szivére. Néha már-már előrenyujtóttá kezét, hogy -megnézze, de aztán hirtelen ismét szivére csapta. Szeme hol boldog örömben ragyogottt fel, hol .egy-két könnycsepp buggyant belőle. így szaladj, futott, ' el-elbukdácsolva, érthetetlen, nagy izga­lomban. Aztán felért a fák 'alá, oda, ahol Barabbás volt Barabbás már állt s körülötte fiz markos, erős, mindenre elszánt férfi. Barabbás magyarázott nekik valamit, aztán éppen indulni akartak, mikor megpillantották az asszonyt. S valahogy, nagyon különös lehetett az asz- szo-űy izgalmas futása, mert Barabbás megtorpant indultában s a többiek is megálltak.. De az asszony nem is látta őket. Barabbás az asszony elé állt: — Mi történj? Az asszony csak tovább akart menni, de Ba­rabbás megfogta a vállát: — Asszony! Mi történt? Az asszony most ránézett. Szeme vibrált s úgy nézett körül, mintha álomból ébredne. — Oh ... oh... oh ... — nyögte nehezen, el­szorult torokkal­Akkor már mind ott álltak körülötte. Mindre valami nagy-nagy bizonytalanság zuhant, némelyi­kük pedig megreszketett egy ismeretlen félelemtől. Judit is közelebb lépett és ő is ijedt, félő szemmel meredt az asszonyra. Baraibbás szinte félve kérdezte harmadszor: — Mi történt? Az asszony lassan Ingatta fejét, zavarosan, li­hegve kapkodott szavak után, csak sokára tudott összefüggőn beszélni: — Nem tudom ... Én az utcán mentem ... Mentem ... Nem tudtam semmiről... mentem az utcán ... Lassan, kényelmesen ... Egyszerre, messzi tőlem tömeget láttam... és nagy lármát hallottam ... hát odasiettem ... De sokan voltak, tolakodnom kellett, hogy előrejussak és én is .lás­sak valamit.., Római katonák csapatja vonult el s köztük három halálraítélt vánszorgott.,, Az egyik!... Oh, az egyik!... rettenetes volj!... az arca csupa vér s rríár alig tudott járni... nagy, súlyos kereszt volt a vállán... erős, kegyetlen tö­viseikből készített abroncs fonta át fejét s tövisek mélyen belényomultak fejébe s nyomukból feke­tén alvadt a vér... vánszorogva, kínosan cipelte a keresztet... borzasztó volt nézni!... az embe­rek meg ordítoztak, szidják... némelyik arcul- köpte... s 5... igen! láttam! elmosolyodott... jaj! de micsoda mosoly volt ez!... Egész Judea nem tud úgy sírni, mint az az ember azizal a mo­sollyal!! ... végigrángott a szája ... mosolybarán- gott... de láttam, hogy a mosoly alatt egész lelke feljajdul a fájdalomtól... Én még embert nem lát­tam igy mosolyogni!... Néhány asszony felsirt kö­rülöttem ... Én csak egy asszonyt néztem ... ket- ten támogatták... nem jajgatott, nem siránkozott hangosan, de arca fehér volt, halálosan fehér... a szemét nem láttam... le volt hunyva, de hunyt szemhéja alól folytonosan, szakadatlanul csörgött a könny... kifogyhatatlanul... egészen némán sirt... Én még embert nem láttam igy simü... „Az anyja", mondja valaki mellettem • • - akkor 31 D« K. V. motorkerékpárok Adler-Royal írógépek Haaznált alkalmi vételü írógépek Vezérképviselet és gyári lerakat: „RECORD” Koilc«, Srobftr-utca 32 — Telefon 3*9 írógépek szakszerű javítása éa karbantartáta ismét ránéztem... és aikkor felnézett... és ak­kor... akkor láttam a szemét... láttam a sze­mét, amint a fiát nézte... sose felejtem el! ... az­tán láttam, amint a fia ránézett! ... Nem lehet el­mondani! -•. Szerettem volna az anyjához menni ée mondani neki valamit, nem tudom, mit... de altkor lezuhant, leesett a fia... a kereszt, a vállán 6 ott görnyedt a porban ... a katonák durván kiál­toztak, rugdosták fel... megemelte fejét... arca csupa vér és izzadtság volt, szinte csörgött arcá­ról... és akkou- én... én odameaitem hozzá... ellöktem a katonákat... odamentem hozza és oda- nyujtottam neki a kendőmet... rámnézett.... jaj, de szépen ... jaj. de mélyen nézett! ... fejét szelí­den ráhajtotta kendőmre... aztán visszaadta ... nem szólt semmit, de megint rúmnézett.s én azt hittem, hogy megáll a szivem... mozdulatlanul, dermedtem álltam néhány perdg... nem láttam, nem hallottam semmit... mikor magamhoz tér­tem, a tömeg már messze járt... a kendő a ke­zemben volt s amint rápillantottam... oh!... — hangja fellobbant, arca ragyogott, szeme fényiéit, — nem tudom, mi történt... elkezdjem szaladni.... nem tudom, hová... A többiek hallgatták feszülten, csendben « mikor az asszony elhallgatott, egyikük sem mert szólni, pedig mindegyik szeretett volna százfélét kérdezni. S ebbe a nagy csendbe hirtelen vágott bele Tamás hangja, aki most érkezett futva a városból: — Barabbás! Már késő! Barabbás megrázkódott: — Késő? Tamás sápadt volt: — Már elvitték ... Láttam ... Az agykopo­nyák hegyéi-e... megfeszíteni — Tamás hangja majdnem sírásba fűlt —, Barabbás! ő ártatlan!... és elvitték... megfeszíteni! Barabbás felhördült: — Kutyák! — és hirtelen mozdulattal félre akarta lökni a többieket, hogy elrohanjon. De az asszony hangja megállította: — Megállj! Barabbás! Mi késő? Barabbás sötéten nézett maga elé. Sötéten, tompán morogta: — Meg akartam menteni... — Kit? — A názáreti Jézust­Az asszony arca most érthetetlenül felderüli: Barabbás! Emberek! Ide nézzetek! A ken­dő! A kendő! A názáreti Jézus! És előrenyujtotta a kendőt. A kendő leomlott. A kéndö ragyogott fénylett. Az emberek szeme ráezegződött a kendőre- Mindegyik ajka nagy, csodálkozó kiáltásra nyílott, de hang egyikük torkán sem jött ki. Álltak, állták, mind dermedtem félelemben. Barabbás leste reszketni kezdett, lába inogni s egyszerre csak lezuhant a kendő előtt. És mind lezuhantak, az erős, marcona, markos, mindenre elszánt férfiak, mind lezuhantak a kendő előtt és fejüket, arcukat mélyen a földbe vájták. Megalázót.tan kapaszkodtak a földbe és az aez- szohy ott állt magasan felettük, fénylő, messzire néző szemmel, arcán ragyogó mosollyal, kinyújtott kezében a csodálatos kendővel. V. Sokáig volt néma, nagy csend­Barabbás emelte meg először fejét, ránézett a kendőre, arca megenyhült és rángó szájjal da­dogta: — Értem halt meg! Most a többiek is felkapták fejüket é6 mind sorra felkiáltottak: — Értem halt meg! — Mindnyájunkért! Értem is! — csengett fel Judit hangja Az asszony határozottan ismételte: — Mindnyájunkért! Értem is! — Meg kellett halnia, — kiáltotta Barabbás. — Meg akart halni! Nem akarta, hogy megmentsem, mert csak igy menthetett meg engem! Meg akart halni! Értem! Értünk! Mindnyájunkért!... Az asszony most vigyázva, óvatosan, simogató kézzel összehajtotta a kendőt, szivére szorította és lassan elment. A többiek meg néztek utána hosszan. Barabbás aztán ránézett társaira: — Emberek — mondta csendesen —, szeres­sük egymást és legyünk jók, mert Valaki nagyon szeretett minket! Mind hosszan néztek egymás szemébe és mind­egyikük arca békés volt. Lassan indultak, ki jobb­ra, ki balra. Csak Barabbás állt még és Judit. Baraibbás Juditra nézett. Judit arca mélyen komoly volt és egyszerű mozdulattal nyújtotta kezét Barabbás felé. BaTabbás megfogta Judit kezét: — Ne félj, Judit, kezem megtisztul a vértől. — Tudom — felelte Judit —, mert Valaki na­gyon szeretett minket és meghalt értünk,.. A kilátás Férj: Nézd, milyen isteni ez a küdtde! Féleség:. Elmgadó. Szóhoz sem tudok jutni . . . Férj: Nv, akkor itt maradunk egy hétig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom