Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-08 / 83. (1710.) szám

1623 áprgj» S. TaffArnap, ^wcgmMag^arhtriíA? 29 HALÁLJÁTÉK Ma: SEBESI ERNŐ Réízl#t szerzőnek a Magyar Nem­zeti Sziubáe által elfogadott s a Nem* 1 seti Színház feamaraszinpadán a kö­zeljövőben szinrekerülő darabja IT. felvonásából. Hordár (elébe megy az éppen visszatérő Hat- Tanévesnek): Alázatos szolgája. Hatvanéves: Nos, elintézte? Hordár: Bocsánatot kérek, de összezavartam a dolgokat. Nem tudom, kérem, mit is kellett abból a villából elvinni? Hatvanéves: Megmondtam kérem. (leül). A gondjaimat. Hát ezt csak megérti? Hordár: Nagyságos' uram, harmincegy évig állok ezen a helyen, tessék érdeklődni. A 106-os hordárt mindenki ismeri. A városi közszolgák Egyletének ideiglenes ügyvezető, elnökhelyettese vagyok, de én még ilyen nehéz komissziót sose kaptam kézhez, mért egy levelet, vagy egy cso­kor virágot, vagy más buta apróságot azt, ha kéz­hez kapom, hát a legkönnyebben elintézem, de itt annyi ész kell, hogy... Hatvanéves (idegesen leinti): Ne fecsegjen annyit. Hordár: Alázattal kérem, ez nem fecsegés, ez védekezés. Ez több! Ez az én álláspontom. Én csak le kívántam szögezni, hogy egy Ilyen megbí­zást egyesületünk hitelesített jegyzőkönyvében még soha ... Hatvanéves (félbeszakítva): Ügyetlen erribe-. Hát még egy próbát teszek magával (kinyitja a j táskát és kivesz egy bankót). Menjen el a Ke- j leti pályaudvarra és hozza el a ruhatárból a Hordár: Igazán furcsa, hogy önök milliomo­sok dolgoznak azokkal a sok-sok nullákkal és a végén mi vagyunk azok, akiknek semmink nin­csen. Minekünk mindég csak pechünk van. . Hatvanéves: Tudja, mi. az én . legnagyobb pechem? Hogy sose volt pechem! Érti ezt maga? Most, hogy minden percben órákat öregszem most kezd ez nekem fájni, úgy visszafelé. Érti ezt Elnök ur? Hordár: Pardon, csak helyettes elnök. Hatvanéves: Mondja, szokott maga úgy egye dűl ülni a sötét szobában? Még sose volt úgy hogy ül, ül a sötétben?­Hordár: De igen, előfordul, ha rövidzárlat van. Hatvanéves: És egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy az ajtó nyílik, magától nyílik ki. Mit gondol, ki jön be ilyenkor? (misztikusan). A Halál. Hordár (megint feláll): Az lebet, hogy a gaz­dag emberekhez úgy jön be. Nálunk szegény em bereknél sose vizitel. Csak akkor hivatalos, ha szolgálatban van és mondhatom, nagyon gyakran van szolgálatban. (Szünet). Nekem az a gyanúm, hogy a nagyságos ur kicsit nagyon fél attól a ha Iáitól... Hatvanéves: Sző sincs róla. Nem félelem az, de mondhatom, valami egészen furcsa viszonyban vagyok most azzal a halállal. (Nagy vehemenciá­val magyaráz neki. élénk gesztusokkal). Nézze kérem, volt idő, amikor ugv gondolkoztam, hogy bánatomat. Hordár: Hogyan kérem? Nem jól értettem. Hatvanéves: Magyarul beszéltem. A báuato műt. Ezt csak érti? Hordár: Tessék nekem elhinni, hogy ezt még az egyesületünk elnöke se érti, hát még én, aki csak helyettese vagyok, az is csak ideiglenes mi­nőségben. Teecik tudni, az igazi elnök aggkori el­mezavarban van megbetegedve, pedig csak há­rom hónappal idősebb nálam. Hatvanéves (ironikusan): Mondja kérem, mért nem tért ki maga? Hordár (körülnéz): Teccik tudni nagyságos tir, ez az egész kitérés olyan zsidós. Hatvanéves: Hát ebben magának van igaza, Üljön le kérem. Gyerekéi vannak? Hordár: Egy lányom van. Hatvanéves: Férjnél van? (Hordár igent int) Kínéi? Hordár (leül): Mi az, hogy kinél? A vömnél! Finom egy ember az. Mikor megszületett az uno­kám, odajön hozzám a vöm és azt mondja, hogy tekintsem magam most már apósnak. Hatvanéves: Apósnak? Talán nagyapának? Hordár: Nem kérem! Ahogy mondom, após­nak. És azt mondta, hogy most már tárgyalha tank az esküvő: "!. Nem azért, mintha megijedt volna, csak Hatvanéves: Hogy-högy? Az esküvőről a ke­resztelő után kezdtek tárgyalni? Hordár: Csakis! Mert az én vöm az egy rém elfoglalt ember és olya-i szói akozott egy ember, hogy na! Tessék elhinni, addig sose ért rá azok­ra a smonca dolgokra, az egy komoly ember ké­rem szépen és különben is ő biztosan lekésett volna a saját esküvőjéről. Még jó, hogy az em­ber nem késhet le a saját temetéséről, mert ő erre a képtelenségre is képes lenne. Hatvanéves (felpattan, ettől kérdve állandó izgalomban néz bal felé, ahonnan a lármát várja): Ez nem is olyan képre enség! ügy nézzen rám, hogy erre én is képes lennék, Sőt! Én már képes is voltam erre! Én már régen el vagyok temetve és még mindig itt vagyok. Hogy kik temettek ei? Ne is kérdezze, mert. a1*kor a maga apai szive bizonyára felháborodna. Igen, igen, hiába néz rám olyan különösen. Éa már a feloszlás állapotá­ban leledzem. Természetesen csak amolyan lelki feloszlást tessék ezalatt érteni. Hordár: Ne tessék velem igy beszélni. Hisz ez csak játék. Olyau tréfa, ugyebár? Hatvanéves: Eszem-ágában sincs tréfálni. Tudja, velem játszik valami, ami félig sem tréfa. Tudja mi az? (misztikusan) A Halál. Hordár (ijedten feláll): Ugyan kérem, nagy­ságos ur. Én azt nem értem. Hatvanéves (visszaülteti): Nem érti? Pedig olyan egyszerű. Hordár: Kérem szépen, sokszor a legegysze­rűbb dolog a legnehezebb. Én ezt mégsem értem, ez nekem túlságosan magas, de a vöm egy bor­zasztó intelligenciás ember, az megérti első hal­lásra. (dicsekedve). Szintén kollega. Hatvanéves: Ügyvéd? Hordár: Dehogy is ügyvéd. Az én kollégám. Hordár. És micsoda gyereke van. Csodagyerek az én unokám. Hatvanéves: Most mindenki csodagyerek. Ez a. uii korunk valósággá] csodagyerek-korszak. Úgy értem ezt, hogy ináf az is csoda, ba gyerek van egyáltalán. Hordár: Igaz, nagyon igaz. Ebben a nagy pénztelenségben, A vöm is hiába olyan intelli­genciás ember, mégis nagyon szegény, flótás. Hatvanéves: Ne sajnálja. Tudja, milyen jó szegénynek lenni? A szegénységben erő van vs jóság. A szegénység nem más, mint egy erős, el­szánt ököl, abban a pillanatban, amikor kinyí­lik... Ez az ideál., Befektetés Diilla, csalódás nulla. minek élünk, ha úgyis meg kell halnunk?! De amióta rájöttem arra, hogy az élet legalább is van olyan kemény büntetés, mint a hálál, azóta azt mondom, hogy minek halunk meg. ha úgyis élni kell?! Mert az én életem... (lemondóan le­gyint.) Miért néz úgy rám? Mert azt mondtam, hogy élni kell? Igaza van, nem kell. Persze, hogy nem kell annak, aki nem akar. Hordár: Tessék csak az öngyilkosokra gon­dolni. No nem? Hatvanéves: Igaza van, akkor kijavítom és azt mondom, hogy minek halunk meg, ha, sajnos, élni lehet?! Hordár: Ez ellen is tiltakozom. Meri én tu­dom a legjobban, hogy nem lehet élni ma! Ebben a rettenetes világban. Hatvanéves: Jő, hát akkor azt mondom, hogy minek halunk meg, ha már megszoktunk élni?! Mert az élet csak egy szokás, egy meglehetősen rossz szokás és amig az tart, addig a Halál se megy ki a divatból. Tudja, az élet nem más, mint egy borzasztó nagy tőke, amit. kölcsön vesz az ember, de olyan súlyos, bitang kamatot fizet érte, hogy tönkre megy bele. Mert az a kamat nem más, mint a Halál. Elhiheti nekem, ez igy van. Én tudom, mert én kapitalista vagyok. Ezt csak megérti?! Hisz az egyszeregy!! Mit mond­jak magának? A Halál az Élet tetején csak olyan, mint. a pont az i betűn. Ez csak természetes és egyszerű! A legegyszerűbb!! Hisz ez az ábécé!!! Elnök ur. Ez csak világos! Látom valamit kérdez­ni akar. Csak bátran. Hordár: A nagyságos ur talán agglegény? Hatvanéves: . Most már agglegény vagyok, mert nagyon régen halt meg a feleségem. Hordár: Mibe halt meg? Hatvanéves: Lelkifurdalásba. Hordár: Miért kérem? Hatvanéves: Mert több volt a pénze, mint a szerelme. Hordár: És vannak gyerekei? Hatvanéves: Valószínű. Hordár: És mit csinálnak azok? Hatvanéves (figyelmes lett valami lármára): Hogy mit csinálnak? Fejlődnek. (Hirtelen.) Mondja, miféte lárma ez? Hordár: Parasztok ordítanak a vásáron. Hatvanéves (kitörő örömmel): Parasztok? Azok az én embereim. Na most megyek. Hordár (csodálkozva): Hová tetszik most menni? Hatvanéves: Nyugdíjba... (fülelt). Hallja őket? Ezek az én embereim! (Elszalad.) Hordár (utána uéz. megfordul, ott látja maga előtt a Cipőtisztítót): Na hát, ha ezt hallotta volna.! Cipőtisztító: Mi az, már elment? Most hogyan adjam vissza neki a maradékot? Hordár: Maradjon csak magánál. Azért maradék. Cipőtisztító (zsebrevágja a pénzt): Hát én nem bánom! (Figyeli a lármát,) Miféle zaj ez ottan? Hordár: Valami orditozás. A ^sárról gyün ez a zsivaj. Parasztok kiabálnak. (Felmentek a padra.) Nézze csak, mintha verekednének. Már egy rendőr is odagyütt. Cipőtisztító: Mi az, hogy egy? Kettő, négy, hét, tíz. Nézze, mintha a föld alól nőttek volna ki. Mondja-csak, mi repül ott? Hordár (felvette a szemüvegét és szimatol): Hogy mi repül? Hát ha nem is látom, de érzem. Hallja, hisz ez pénzszag. Cipőtisztító: Igaza vau. én is érzem. Valóság­gal csiklandozza az orromat. Nahát ezt a pikáns szagot. Né, hogy röpül a pénz. Hordár: Csak ngy párolog. Lássa, mi sose vagyunk az igazi poszion. Most leütötték az egyik­nek a kalapját. Cipőtisztító: Hé, micsoda kavarodás! (Fel- orditva.) Nézze, ott a cilinderes. Hordár: A rendőrség körülveszi. Cipőtisztító: Meg akarják verni? Hordár: Ugyan kérem! Hisz ő dobálja a oérr’t. Cipőtisztító: Persze, hisz erről ráösmerek- Nézze, hogy birkóznak. Most leesett egy véu asszonyság. Hordár: Ujjé! Felborult a szoknyája. Csúnya vén bestia .,. Cipőtisztító: Milyen jó szeme van még az ilyesmihez. — De mit keresnek ott a lovas­rendőrök? Hordár: Jöjjön már. Nézze, mintha erre tartana a tömeg Kordont csinál a rendőrség. Gyerünk. (Lemegy a púdról.) Cipőtisztító (ő is lemegy): Maga is fél? Hordár: Legyen nyugodt, én nem félek, én csak olyan nyug.alan vagyok, mert ideges szív­bajom van. Cipőtisztító: Mikor kapta a szívbaját? Hordár: A sorozáson. Cipőtisztító: Attól, hogy besorozták? Hordár: Ellenkezőleg. Attól, hogy’ kidobtak. Van magának arról fogalma, hogy hányszor dob­tak ki?! De mondja kérem, mm tesznek azok hamis bankók? Cipőtisztító: Annyi baj legyen! (Ezalatt a lárma egyre hangosabb lett, most a lármát tul- orditja a Rikkancsnak a velőtrázó kiáltása: Szenzáció, óriási szenzáció! A penzdobáló őrült milliomos!! Déli Hírlap!! Uj kiadás!! Nagy szenzáció!! Déli Hírlap!!!) Hordár: Hallja, már benne van az újságokba. Cipőtisztító: Csak gyönne erre egy rikkancs. Kiváncsi vagyok a részletekre. (Beteszi a keféket és a krémeket a ládába és ..becsukja a boltot".) Rikkancs (keresztül siet a szinen kiáltva): Szenzációs a mai Déli Hírlap ... Hordár: Várjón kérem- Adjon egy Déli Hir- lapot. (Cipőtisztítóhoz.) Hát vegye meg, hisz ki­váncsi a részletekre. (Cipőtisztító hallgat és el­fordul. mert megismeri a rikkancsot.) Hát akkor adjon nekem egyek Rikkancs: Tessék. (Átad egy újságot.) De gyorsan — kérem, amig friss ... Hordár: (Fizet és mialatt a Rikkancs vissza ad neki, a Cipőtisztító átnézte a lapot.) Cipőtisztító (odasug a Hordárnak): Nincs itt benne semmi. Hordár: Mi az, nincs is benne? (Rikkancs­hoz.) Hát maga becsapott? Rikkancs: Gyorsan kérem gyorsan, mert ki hül a szenzáció! (Visszaadta neki a maradékot és el akar illanni.) Hordár: Ohö, nem engedem. Hiszen maga becsapott. Hisz nincs is" benn'' (Átnézi gyorsan kapkodva az újságot.) Persze, hogy nincsen ben­ne. Maga hazug fráíé \ (Cipőtisztítóhoz.) Szóljon csak egy rendőrnek! Rikkancs (kirántja magát egy erélyes moz­dulattal és már futva mondja): Hát nem mind­egy- magának, hogy én hazudok-e vagy az újság! (ÉÍszalad.) Cipőtisztító: Csakugyan mindegy. Hordár: Dehogy is mindegy. Mert ez a rik kancs hazugságot állított, az újság pedig igazat hazudik. És az nem mindegy! Cipőtisztító: Na ez jól. helybehagyott min­ket. No de sebaj. A fő, hogy megvan a dohány (Elteszi a pénzt.) Most már dprékig csodálkozhat­nék annak a kis tyúknak. (Elmegy lassan.) Hordár: Várjon kérem. (Elteszi ő is a pénzt.) Most legalább nyugtom lesz az asszonytól. Fürdő­be küldöm. És most éufelőlem jöhet az a rendőr­ég. (El.) (Ezalatt a vásári lárma lassanként vesz­tett az erejéből; a szín pár pillanatra üres.) I. rendőr (belép): Látod András, még sose akartam civil lenni, de ma igen! (Lassanként el­csendesedik a zaj.) II. rendőr: Mikor az a rém sok pénz repült? Akkor én is... de csali arra az időre. I. rendőr: Én is igy értettem. (Elővesz egy kis papírt, kinyitja.) Nézd csak. II. rendőr: Mi az? T. rendőr: Fog... egészséges fiatal fog. Egy suhancé volt. Én ütöttem ki. Mert leütötte a bolond milliomos cilinderét. II. rendőr: Megérdemelte, ha százezresek, meg milliók repülnek a levegőben, mint a sült galam­bok és egy ilyen baromnak a cilinder kell? Jói letted. De mondd csak, mért tetted el? I. rendőr: Mert ha, kártérítést fog kérni a pasas, hát bizonyára azt fogja hazudni, hogy a többi hiányzó fogát is ott verték ki. Vigyázz már, jönnek azok. Menj csak oda. II. rendőr: Majd hívnak. Hallgasd csak, mi­lyen hamisan játszik az a verkli. (Figyelnek a távoli kintornása.) I. rendőr: És te azt rögtön észreveszed, azt a falcsot? Nem (inba vagy' te ellenőr a kerületi dalárdában. II. rendő. (eldugja a papirost): Mit akarhat­nak azok megint? (Elmegy.) (Ugyanekkor jön­nek első, második fiú. közöttük holtíáradfan a Hatvanéves, toldalt támogatva, mögöttük a II. rendőr.) I. fin (második rendőrhöz, suttogva): Legyen szives, szaladjon már és telefonáljon a Keresztesei villába, hogy küldjék gyorsan az autói. II. rendőr: Igenis nagyságos ur, de uem tu­dom a számot... Hatvanéves (meg:-zólal fáradtan): Hatvun­kilenc... négy... tizenöt. II. rendőr: (Gyanúsan nézi a Hatvanévest és feljegyzi a számot.) 69—4—15. József, kérem? Hatvanéves: Nem -József, kérem. Pál. Dr. Keresztessy Pál vagyok.... (II. rendőr el.) I. fiú: Nyugodj meg apám. (Leültetik az L rendőr segítségéve! a vadra.) Hatvanéves (fel akar kelni, de visszakény- szeritík): Hol az orvos? Akarom, hogy’ itt legyen- (Körülnéz, meglátja a rendőrt.) Mit akar ez itt? Mit keres itt a rendőr? Én nem loptam! Én nem gyilkoltam. (Hirtelen siró roham rázza.) Mit akartok tőlem? IT. fin: Ne bántsd ezt az embert. Megvédett a tömeg ellen. Hatvanéves: A tömeg ellen? Nem szorulok védelemre. Én nem tettem semmi olyat. — Mit akarsz véteni elhitetni? Miféle tömegről beszélsz? I. fiú: *A tönipg, ott a vásáron, amikor... Hatvanéves (lecsapva rá): Nincs tömeg. Csak szegények vannak. Ti néni vagytok szegények. Hagyjatok magamra! I. rendőr: ‘fessen már megnyugodni. Hatvanéves: Mit akar itt? Ki hívta? A város­házáról jött? Mii akarnak vetem! (Közben dula- i kodás fejlődik ki köztük, de az öreget lecsende- sitik megfékezik időnként.) I. i:u (tehetetlenül néz oldalra, jön-e már az autó?): Csöndesedj már apám. II. rendőr (jön futva): Rögtön itt az autó! I. fiú: Köszönöm szépen. Hatvanéves: Még egy rendőr. De hát mit akarnak? Tartozom tán? Adóval? Ki van fizetve, itt varrnak a nyugták! (Kivesz oldalzsebéböl különféle papírokat, szétszórja azokat.) van, ki van fizetve az utolsó fillérig. II. fiú: Gyere már apám. Hatvanéves: Várj csak, hadd fizessem ki ezeket. Akarják a jövő évi adót? Mennyi kell? Csak rajta, szóljanak. De akkor inkább tartóz­tassanak le, hogy biztonságban tegyek a fiaim­tól. A fiaim! (Siróuevetö rohamba esik.) Mit akarnak még? Kifizetem az egész várost. Hát. mii akarnak még? Pusztuljanak innen! Ez a köz- biztonság? Ezért fizetem azt a sok közbiztonsági adót? Hát mit hallgatnak? Méri nem beszélnek? Csak pofázni tudtok a szegény emberrel. Mikor akarnak kihallgatni? Lehet most rögtön! Vagy- tán meg akarnak motozni? Tán szembesítést is parancsolnak? Fölösleges kérem, mert én már szembesítettem magam. Hogy kivel? Találják ki, ha olyau nagy legények. Hát ne erőlködjenek. Megsúgom inkább. (Suttogva, titokzatosan.) Saját- magammal!... Hatvanéves (tovább badouázva): Én kifizetem őket, ki, én, az egész várost. Hagyjanak. Mit akarnak itt tőlem? T. rendőr: Már itt kéne tenni az autónak. (Többször hátranéz.) Hatvanéves (kibontakozva a II. rendőr karjai­ból): Legalább azt mondják nmg nekem, hová tartozik ez az én ügyem? Mert én el vagyok ma­radva. Mi ez k' em? Kihágás vagy bűnügy? Hát nem szabad jóságot nyilvánosan gyakorolui? I. fiú (karnfogja): Hagyjad ezt. Most kipi­hened magad. TI. rendőr: Hallgasson szépen a kedves fiaira. Hatva, éves (felhördülve): Nekem nincsenek fiaim. Én is fiú voltam, de ón sohasem juttattam az apámat durva rendőrkézre. (A rendőrök felé.) Ö, bocsánat, legyenek elnézéssel irántam, de ez a szokatlan szituáció mindent megmagyaráz. Kérem én jóvá teszek mindent. (Benyúl s zsebébe és bankókat szór szét, a fiuk fölszedik.) Ó, én mindent kifizetek. Hát mit bámulnak úgy? Cső- ditsenek nekem ide tömeget, embereket akarok ide. Adjanak le vószjeleket, mint mikor áradat fenyeget és az egek torkából felhőszakadás zudul, mert most ón belőlem is elementárisán kiszakadt valami, ami eddig mint titok feszült a telkemben s most szétvetéssel fenyegeti egész valómat. Én beszélni akarok hozzájuk,, kelfenek nekem most ők, a szegények, most egy párton vagyok velük, meg akarom nekik mondani. (Egy elképzelt tömeg felé hadonászva széles, exaltálí gesztusokkal.) Hölgyeim és uraim! Ifjú barátaim és öreg test­véreim, most hozzátok szólok én, aki eddig simán hazudtam, most igazat akarok dadogni, én a kriminálista, aki eddig másokat meggyőződésem ellenére védtem, most önmagamat akarom vádol­ni, hogy ti védjetek és ti mentsetek föl! Vádolom magam azzal, hogy eddig kerültem a jóság tiszta utcáit. Az önzés jachtján siklottam lova a puha jólét sima vizei fölött, de most tiszta szavak fehér gyolcsát lengetem felétek ti szegények, akiknek szinezüst verejték gyöngyöz a homlokán, most veletek vagyok, akiknek nyirkos vackán oka nem vágott ablakot a derű. Veletek sóhaj­tozom én. pj az én sóhajomból a ti fergeteges fájdalmatok erdeje süvölt, és ez sepri a bánatotok nehéz fellegét, mit megaranyoz a sorsotok glóriá­ja. Én tudom mit jelent szegénynek lenni (erő­szakkal a padra ültetik), mert az én testemet is ujtotta a nyomorúság korbácsa. Éppen azért rázzátok le az olcsó jóságot, mely kirakatokban pöffeszkedik és az újságok nyílttéri köszönetéi­ben lakmározik a ti éhségtek üres asztalai fölött. I. fiú és lí. rendőr: (Az autótülkölésre oldalt távozik.) Hatvanéves: Tudom, ti azt fogjátok kérdezni. (Közelebb lép, a nézőteret is belevonja a vízióba szelős tekintettel.) Miér', csak ma, miért ilyen későn beszélek igy? És joggal kérdezitek. De én feltárom a titkomat, megmutatom a meztelen szivemet, melyet marokra fog a ti keserves szen- vedéstek (suttogva felpatíau a pádról maga után rántva azokat, akik lefogták) megsúgom nekiek, amit ti nem merlek magatoknak megsúgni, én félek valamitől, aminek a nevét sem merem ki­mondani, mert ti éppen úgy féltek attól. És én ma. éppen ma hatvanadik születésnapomon meg jobbau félek lőte. mint máskor. De gondoljatok csak arra, hogy az adós is mindég fél a hitelezqj jétől, mégis a hónap elsején a legjobban fél. úgy én is ma, ezen az évfordulón nem találom a helyemet. I. fiú: (Vivszajöu, utána rögtön 1. rendőr, valamit s»<r néki.')

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom