Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-08 / 83. (1710.) szám
14-?ra:g.4iMag^arhiuiíAI> A2S ftprffls 8, Tttjgrnap. BERLINI JEGVZE'I EK írja: BÁRDOS ARTÚR — Virágok — Virágvasárnapra kissé megenyhült a hetekig lirtó, fagyos hideg, mely akkortájt volt a ‘legzordabb, mikor a naptárban a hivatalos tavasz bejelentette magát. Itt ráad van, senkinek sem szabad tehát kételkednie többé a tavaszban. Ds még rendetlen ködök úsznak a levegőben, inkább őszies, mint favaszias ködök, hidegen szöknek a gomolygó égbe ezek a kopasz, józan katonás, sőt csaknem rendőri fenyőfák itt Berlin körül, ahol az egész táj, a levegő, a „Stimmung“ is olyan józan, szinte tárgvias, mint egy Leistikow- vágy Slevogt-kép bölcsen mértékletes impresszió nizmusa. Tavasz van bizonyára, csak tavaszi részegség nincs még, sehol, semmi; és virág nincs virágvasárnapon, a naptár legszigorúbb figyelmeztetésére sem, egyetlen neveletlen kis bimbó sem, a kirándulókkal megtömött, messze tájon. Csak éppen a szomorufüzek halványzöld levelecskéi rügyeznek már a sok berlini tó körül, az ifjan is csüggedt ágakon. Csak ezt az egyetlen halk, szelid, szomorú tavaszi szimbólumot tudom itt felfedezni, semmi mást. Hát ne hallgassuk el ezt sem. Legyünk igazságosak. # Ha virágot akar az ember látni, akkor vissza kell mennie a városba, a legfényesebb, legvárosibb városrészekbe, itt aztán láthat virágot, sehol annyit és olyan szépet, mint ezekben a berlini virágosboltokban, melyek itt a legzordonabb kőtömböket lépten-nyomon, csaknem minden sarkon, virágba borítják. r Világszerte híresek a berlini virágosboltok, ez furcsa és szép specialitása ennek az északi városnak. Sehol, még Párisban, sőt Rómában és Nizzában sem láttam még együtt ennyi szép, pompásan kitenyésztett virágot, mint a berlini kirakatban. Amott, délen, mindenütt természetesen, magátólértődéssel nőnek ki a virágkirakatok a déli utcából, természetes folytatásai a parkoknak és a kerteknek. Itt magányos, pompázó, dacos szigetek egy józan világban. De sehol sincs ekkora gazdagság, ennyi nagyszerű virág, ilyen szédítő virághekatombák. Emeletes azalea-fák, dús, színes virágjuk olyan elfinomodott, japáni rajzot ád, mintha Hokusai mester tervezte volna, áhitatos gonddal. Nálunk Pesten csak gömbölyűén virágzanak az azaleák, itt kunosán, hengeresen és még ezer más raffinált formában.- Mért, hogy minden finom ra}zu virág a japán művészetre emlékeztet? Ezek a húsos, érzéki és mégis oly gyöngéd, szemérmes és előkelő orchideák is, e kitenyésztett, nóbel grófkisasszonyok, akikhez nem ér fel az érzéki gondolat. (És milyen ravasz, karcsú üvegekben és tálakban tudja ezeket tálalni a kifinomult berlini virág- kultura.) * *. És a felszökő sudár, tavaszt sugárzó prunusz- ágak és a remegön leomló fehér dáturák, a sokszínű, buja rododendronok, a gőgös kaméleák és a szelídített mandulafák. (Apropos, minek a mandulafát szelídíteni, mikor az úgyis olyan szelíd?) Hatalmas vázákból dendróbiumágak nyúlnak ki és rajzolnak finom arabeszket a kirakat üvegébe. Némelyik ágon negyven-ötven apró kis virág és biztosan egyikük sem sejti, hogy őket, akik rajzban, színben, tőben, gyökérben ilyen szorosan összetartoznak, külön-külön számitja és számítja fel a kereskedői élelmesség: kettő (zwo) márka ötven egyetlen ilyen kis bimbó-virág ... # Egyáltalában, ki vásárolja meg ezeket az arisztokratikus drágaságokat, ezeket a gigantikus virág-arrangementeket, fél kirakatot betöltő virágkosarakat és vázáikat? Van erre pénz ebben a dolgos, józan városban? Nyilván: van. Már a berlini illemtan is mintha a virágosboltok titkos szolgálatában állna. Mert itt nem igen illik társaságba menni, anélkül, hogy az ember a háziasszonynak virágot vinne, vagy küldene. A legegyszerűbb ötórai teán is megtelnek a szobák a vendégek virágaival. Film-bemutató minden héten akad néhány és a legnagyobb pesti operett-premiér is elbújhat az ilyen hétköznapi film-esemény virág-felvónul- tatása mögött. De van itt egy mulatságos szokás, ez nyeli el nyilván a legtöbb virágot: minden kis üzletmegnyitáskor elárasztják virággal a tulajdonost; a szállítók, a rokonok, az ismerősök és tudja isten, hogy még ki mindenki? Üzlet pedig mostanában annyi nyílik itt, hogy ha az ember egy darabig nem járt a főbb iizletes utcákon, meglepődve néz körül és meg sem ismeri: hol jár? Ezek az uj kis boltok — a megnyitás pompázatos virágdíszében — igazán mulatságosak. Egy ilyen uj bolt nyilt meg itt a közelünkben. Napokig azt hittem, megint egy virágosbolt. A kirakat ugyanis telisteli volt virágkosarakkal, vázákkal, primadonnának való hatalmas arrangement-okkal. Egyszer csak kiderült, hogy az uj üzletben nem virágot, hanem hentesárut fognak árulni. A kirakatból eltűntek a virágok és a poézis helyén most szalonnák, oldalasok és hurkák virágzanak. De a virág is még nehány napig ott maradt. Csak beljebb került az üzletbe, a pultok köré. És a derék, kövér tulajdonos ebben a virágos keretben mérte a zsírt, hajlongva és mosolyogva, mint a primadonna, a premier édes izgalmában. # Hogy a berlini virágok sorsát lelkiismeretesen végigkísérjük, van itt még egy motívum, amiről majdan megfeledkeztem. A szerelem. Azt mondják, bogy ez a csökevény Berlinben még mindig feltalálható. Ez a nagy virágkultusz tulajdonképpen a berliniek szentimentalizmusa mellett tesz bizonyságot. És valóban, a mai berlini csak a színpadon nem szereti a szentimentalizmust; az életben, az érzelmi életében, minden modern amerikai formalizmus mögött is, lényegében, azt hiszem, még mindig szentimentális. Másrészt, aki ilyen drága virágokkal fejezheti ki szerelmét, az bizonyára nem szentimentális. Nem engedheti meg magának. Mert ha szentimentális volna, akkor viszont azt nem engedhetné meg magának, hogy ilyen virágokat küldjön. AZ 0TFULU KORSO Irta : EGRI VIKTOR IiqIICUR JtAIMI/y MA- RU M • A- u KS RYj uc • S p01. TÖMÖRI; RUM-eS: Ll KÖRGYÁp. R.7* •ROZNAVAMandet ln - Cacao - Dló-Cröme -Cherry, Trlpl*. ,00 — Curacao — Karlsbadlkeserü „KéímArki kiílliU.on aranyéremmel kitüntetve1 l A i.Nemrctköxi DunakiiUitáaon aranyéremmel kitüntetve, Délután két óra előtt zsibongott a rajzterem, mint egy rajzó méhkas. Vagy negyvenen ültünk az alacsony asztaloknál, melyek olyannyira mások voltak, m in t a szűk, hetén tázott é6 csapór ugós iskolapadok. Világító fehlérfakt volt a terem, négy ablaka a térre nézett asztalok szélén ülők örömére, akik órák alatt többet törődtek az utca változatos képével,, mint Kilián tanár úrral és az általa tanított tantárggyal. Meg kell vallani, ilyenkor rajzórák előtt kevés tiszteletet keltett, hogy a tanári ott volt a közvetlen szomszédságban. Napokkal azelőtt valami ■vándorbüivész mesterkedett tizfilléres belépő ellenében a pódiumon és mi felakadt szemmel néztük fürge kezeinek mágusos játékát. Mostanában fosz- ladozóban volt a varázs és Samuka — gurulósra tömött kemény kun gyerek volt — egy pakli caif- rangos, zsíros kártyával kóklerkedett a dobogón, elődje billegő járását és hanghordozását híven utánozva: — Voila, fiatal urak. Az egész semmi bűvészet, csak egy kis kézügyesség. Két ujjam közié szőri lom a tökfilkót, igy ni, s volt-nincs... Tessék megpróbálni. Voila, fiatal urak! Sikerült néhány kunsztjja és a mindenre vállalkozó Polákkal még ott a pódiumon tárgyalásba fogott, hogy nagy műsorral büvészdélutánt rendeznek a megkoppasztott zsebekre való tekintettel mélyen leszállt tót t helyárakkal, esetleg megfelelő számú üveg- és kőgolyóbisok ellenében. A tárgyalásnak csak az óra kezdetét jelző C9engetyühiivás vetett véget. — Jön a tanár ur! — kiáltotta az ablakból Tibor, az eminensünk és csakhamar felhangzottat a lépcsőn Kilián tanár ur nehéz léptei. Mindenki helyére sietett, azonban a lárma egy hanggal sem halkult és őrült székcsapkodással tisztelegtünk a belépőnek. A lárma magyarázáta pedig gén egyszerű volt: Kilián tanár ur esztendőír óta nagyot hallott, mind a két fülére. Feljebbvalói alkalmasint úgy vélték, hogy oktatói mivoltának siket fülekkel is megfelel, az őrült zene-bonától eltekintve, az eredmények igazolták is a bizalmat és nem gördítettek akadályokat az elé, hogy teljes nyugdíjjogosultságát elérhesse. Süketségét némileg pótolta éles látása. Ha valaki forgolódott, vagy a száját mozgatta, nyomban felhangzott az enyhe intés: — Alexis, ne fecsegjen annyit, hanem lásson 1 a munka után! Sósé fenyitett, legfeljebb a hangját öblösi- tette és megpróbált erélyes lenni: — Polák, ha nem marad nyugton, úgy képen törlőm, hogy Világos nappal csillagokat fog látni. Ha aztán elhangzott a vészt jósló ígéret, egy percig szomorúan nézett maga elé, aztán oly távoli, megbánó pillantást vetett a renitens felé, hogy érthetetlen kapcsolattal szinte templomi csend állott be. Máskor meg enyhe m osollyal szeli emelkedett: — Jászt Samu, látott már repülő szamarat? Noha Samuka tisztában volt a következőkkel és Kilián tanár ur nem hallhatta a választ, ártatlanul felelte: — Nem láttam, tanár ur! — Hát akkor csak fogja be azt a tészta!esőjét, fiam, mert repülni talál innen. A „közröhej" elmaradt, Kilián tanár ur vicceire nem volt érdemes hahotázni, hiszen nem hallhatta, hogy mennyire méltatjuk m*j let tatásom - kát célzó törekvéseit. Á mozdulatlanság és a csukott száj kényszere valóságos hasbesztólőket nevelt, néha az egész osztály közös elhatározással röfögött, vagy nyávogott a feltartott tenyér mögött és egy els-zabaduK áRat- sereglet zűrös hangjait hallatta. Azokról ?. bűnökről pedig ne is essék sző, melyeket a pád követtünk el süketsége róvására. Jászi Samu radírja esett véletlenül nz tunftal álé, hogy kisvártatva vastag hangján oarfkoit»or valami nagy disznóságot, amire kéjes röhögés*: rhár- nal feleltünk. Néha tulsürün potyogtak a gumik a padlóra. a fiusodás fűszeresebb izgalmakat kerekeit á» elhangzott valami reprodukálhatatlan illetlenség. Ilyenkor megesett, hogy hirtelen felcsapódott a terem ajtó és Napihegyi igazgatóink jelent meg a küszöbön és szikrázó szemmel diktálta a büntetést: — Neveletlen banda, az egész osztály ötig lakat alatt marad! Becsapta maga után az ajtót, hogy rengett tőle az egész ház. Sose jött beljebb és nem kutatott a bűnös után, vallatás nélkül az egész osztályt lecsukta. Kilián tanár ur pedig, aki tapasztalatból tudta, mit jelentett igazgatónk váratlan megjelenése, ránkf ordított a világító kék szemeit és bánatosan mondta: — Nem értem magukat, fiuk, hol ragad magukra ez a szenny? A neveletlenségnek is van határa és nincs nagyobb veszedelem, mint a bepisz- kolt fantázia. Jaj, milyen emberek lesznek maguk! Csendes hangján rögtön hozzátoldotta a jóslást: — Kocsmazők, duhajok és paráznák lesznek! Néhány percig hatolt igazgatónk megjelenése, hatolt a büntetés és az intelem is, aztán megint lehuppant Samuka az asztal alá é6 zagyvalék cigánynyelven Mutálni kezdett: Sáré dirre refendure mámmá forgatine, oszpalinde, momalinde, sare dure dande! Ebből persze egy szót se lehetett megérteni, Samuka még ott az asztal alatt, szentül fogadko- zo{t, hogy cigányul van, pattogó ritmusa volt az éneknek és csakhamar kórusban zengtük: Sáré dure refendure ... Mindebből az öregur egy szót sem hallott. Nyugodtan a szekrényhez lépett, ahol különböző minták, kis szobrok, reliefek és mindenféle por- cellánok voltak sorjában elraktározva és egy különös alakú korsóval jött előbbre. Öt füle volt a korsónak, színes holicsi favence volt, nemesvonalu és tüneményesen keoseehasu, sohase láttam szebb korsót, mint az ötfülü volt. Kilián tanár ur megtörölte a portól és az asztalszélre állította. Ahogy a nap érte, felületén kékesarany csillogással ragyogott a zománc. Az öregur gyöngéden végighuzta ujjait csillogó felületén és ezt mondta: — Csak a formát kell meglátni, fiuk. aztán nem lesz nehéz a munka. Két vonal oldalt és fent néhány kecses Ív. Müvészmódra kinyújtott karral maga elé tartotta ceruzáját és összehúzta szemét: — így mérjék le szépen a magasságát, aztán így a szélességet. A magassága tehát éppen a szélesség háromszorosának felel meg. Ha erre gondosan. vigyáznak, már nem lesz olyan esetlen a rajz. A korsó fülei finom hajlattal ivelődtek és tapadtak a szájhoz, nehéz volt ellesni a vonalak harmóniáját és Kilián tanár ur gyakran megállt az asztaloknál, hogy puha ceruzájával kijavítsa az ügyetlen rajzot. — Előbb ceruzáival kihúzni a formát, aztán jönnek a színek, — magyarázta közben. — A fénv- foltok helyén üres marad a papír, a fehér pompásan világit majd a szinek közt. Egyszer csak egy fiú rajza fölé hajolt, de nem nyúlt a ceruzájához, a magyarázatot is abbahagyta, csak nézte a fiú lassan mozgó kezét, néha bólogatott hozzá, aztán valami egészen váratlan dolog történi. Kilián tanár ur félretolta Alexist, a Sir szomszédját és beüli hozzá a padba. Kraazua Bélának hívták a fiút. len hajú, sápadt és csöndes gyerek volt, alig ismertük. Uj fiú volt köztünk, tavasszal Jött az iskolába. Kilián ta- nskr ur is miattja csak most emlékeznék, úgy szólói* honná: — Te vagy az uj fin?... A te édesapád az uj adóhivatali tárnok? Ez ói oly meglepő volt: Kilián tanár ur te- geróe m ujj fiúi! — Na, dolgozz tovább, hadd lássam! A fiú piros fejjel figyelt, zavarba jött, ügyetlenkedett és a keze reszketett. — Nem tudok, tanár ur kérem, ha igy néznek, — mondta. Oly halkan védekezett zavarában, hogy má, szomszédok, alig hallottuk, annál meglepőbb volt, hogy a siket öregur megértette. — Az ember ne röetelje a mimikáját, fiaim, — mondta Kilián tanár ur. — Később talán gyakran úgy lesz, meg kell szoknod, hogy néznek. Rejtett értelme lehetett a szavaiknak, az líj fiú arcáról pirosán oldódott a zavar és Kilián tanár ur csengetésig a padjában maradt, olykor maga is a rajzhoz nyúlt, vagy a festékes fiacskákhoz és a színeket kevergette. — Az óvatos kéz reszket, meg kell szoknod merészen felrakni a színeket. És nem kell félni a® erős színektől. Látod azt a H'lés árnyalatot a fény- folt mellett? Adj egy kis kármint a kobalthoz, — magyarázta közben. A töhbiekről aznap megfeledkezett Kilián tanár ur. Óra végén felállt és derűs szemmel must- rálgatta Béla munkáját. — Jövő órán még egyszer megpróbálkozunk ezzel az ötfülü korsóval. Viasgaimunka lesz. Rakd ki, fiam, óra előtt az asztalra, dolgozhattok a tízperces szünetben is. Az uíj óra megint egy napfényes délutánra esett és Béla, az uj fiú, a szekrényt nyitogatta, hogy az asztalra rakja az ötfüllü korsót. Samuka ott kóklerkedett a dobogón, ezúttal boszorMnyos lapdajátékokkal szórakoztatta a nézőit, de ahogy meglátta Bélát, abbahagyta ügyeskedését és Kilián ■tanár ur áhitatos, celebráló mozdulataival követte (Bélát az asztalig — Nyalsz, fiacskám, a süketnek, ugy-e? — mondta kihívóan. Az uj fiú elsápadt. — Nem igaz, — támadt ellenfelére. — Ée nem is süket, csak neked, te... te gombóc! Határozottan sérteni akarta Samukét, de a gombócnál többre nem jutott és ezt is olyan szánalmasan mondta, hogy egyszerre nevetni kezdtünk mind. Kíméletlen, harsogó nevetés volt és Béla oly zavartan, oly megütődve nézett ránk, mint ahogy Kilián tanár ur szokott tekinteni Naphegyi igazgatónk váratan betoppanésa után, aztán két keserves könnycsepp tolakodott a szemébe és ej- gyávult arccal dadogta: — Ti vagytok süketek ... és utálatosak vagytok, hogy oly gorombán kiabáltok... Csak az röhög úgy, aki aljas. Fuj, fuj! — Köpött egyet és Samuka felé fordult csupa könnyel a szemében. — Te vagy a legaljasabb, te disznó gombóc! Samuka nekirohant és felöklelte. Béla egyenesen az asztalnak esett, a korsó felbillent, két füle törötten az asztalon maradt, aztán legurult és darabokra törött a padlón. Kilián tanár ur éppen ebben a pillanatban nyitotta rán az ajtót. Samukénak még volt ideje a helyére ugrani, csak az uj fiú állt a dobogón és rémülten meredt a belépőre. — Nem akartam, tanár ur... én... törtem el a korsót, — fakadt sírva. Kilián tanár ur szétnézett a hallgatásba dermedt osztályon, aztán szófián lehajolt és szedegetni kezdte a korsó cserepeit. Hárman is odaugrottak segíteni, de ő kelletlen félretolta őket. — Nem akartam, tanár ur! — dadogta még Béla. Kilián tanár ur ráejtette elborult kék szemeit. Csak néztük őket, amint ott állnak a dobogón a törött korsó cserepeivel a kezükben. Béla könnyei elapadtak, felnézett a hajlottvállu. öreg és siket tanárra és megnyúlt, csúnya, szeplős gyerekarcán, tüzes izzás látszott, mintha a homloka mögött valami ősforrása gyuloa a szépnek és megragyogna. — Nem baj, fiam, azért ez a korsó igy is örömet szerzett nekem, — mondta Kilián tauár ur és a keze Béla felé mozdult, de a levegőben tétován' megállt és nem lehetett tudni, a helyére intette-e a fiút, vagy magához akarta vonni. Még soká úgy maradt a karja, félig sután kinyújtva, lemondó és vágyó mozdulattal és Béla furcsa bóduíással botladozóit a padja felé, mintha titkos szál húzná vissza és tartaná fogva hétfőjükét. Aznap lehajtott fővel rajzolgatott az egész osz^ táiy egy akantuszleveles görög oszlopfejet. és oly csend volt a teremben, hogy haliam lehetett a legyek zümmögését. Leraknám a lábad elé... — Népdal — Leraknám a lábad elé minden csillagát a* égnek. Selymes fűnek odasugnám, hogy puháTá tegye [lépted. Minden pille aranyszárnyon, amerre lépsz, arra [járjon. Ha megpihen, rózsák között lepjen meg az édes [álom. Ha felébredsz, ezer madár köszöntse az ébredésed. Éjszemedet ha felnyitod, ne láss az égből csak [kéket. Piros ajkad ha megnyílik, csupa ezüst csengő [csengjen, Tündérhangon csilingelje: édesem, hogy szeretsz [engem. Ifj. Inczinger Ferenc. Az uj asszony A fiatalasszony a telefonhoz megy és felhívja az anyját: — Anyukám, kérlel-, mit csináljak? A szakácskönyv szerint a fánkhoz tizenkét kainál lisztet kell venni s nekünk csak ha<t kanalunk van.
