Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-04 / 80. (1707.) szám
1928 áiprffla 4, tueráx Eszakamerikában uj hatalom támad: a kimeríthetetlen Kanada Érik a kanadai függetlenséf* — Kőteíes-e háborúba menni Kanada, ha Anglia háborúba keveredik? Winnipeg, április 4. A bavanaí pánamerikai konferencián Kanada nevét hivatalosan nem ejtették ki egyszer sem, de — az újságírók szerint — a delegátusok között az a magánvélemény alakult ki, hogy „Kanadának a pánamerikai konferencián vagy konferenciákon való aktív részvétele nagyban hozzájárulna ahoz, hogy a konferencia egységes eredményeket érhessen el." Ez a kijelentés meglehetősen diplomatikusan hangzik, mert a pánamerikai konferencia szónokai szintén frakkba és lakkba öltöztetett szavakban beszéltek bizonyos emberi jogokról, szabadságról, egymás tiszteletben tartásáról stb. Kanada — a konferenciává! szemben — abban a meglehetősen nehéz helyzetben van, hogy voltaképen maga sem tudta, mit szóljon ehez az összejövetelhez, a melyhez bizonyos mértékig húzott a szive, de ugyanakkor érzelmeiről nem nyilatkozhatott, mert általa esetleg megaérthette volna a jó házastársi viszonyt Angliával. Mégis, a függeílenitésre és teljes önállósításra v&ló törekvés napról-napra erősödik a kanadai szivekben és agyakban, bár a földgömbnek ezen az oldalán, ahol az üzleti érdekek talán gyakrabban rendelnek maguk alá magasabb ideálokat, mint az öreg Európában, nehéz volna megmondani, ki óhajtja valóban a szabad és önálló Kanadát és ki óhajt a teljes nemzeti önállóságból hidat verni Ottawa és Washington között Tény, hogy a kanadai ipar és kereskedelem, de az egész gazdasági élet állandóan több és több amerikai tőkét abszorbeál, olyan nagyságú tőkéket, amelyekkel az anyaország — számtalan ok folytán — nem tudja a versenyt felvenni. Ennek a kilencmilliós országnak, amely legalább húszszor annyi embert tudna kimeríthetetlen természeti kincseivel eltartani, ma voltaképen igen kellemes a politikai helyzete. A két év előtti imperiális konferencia jóformán teljes nemzeti önállósághoz juttatta a többi domíniummal együtt, amelyek között az egyedüli politikai kapocs ma a király személye. De van ezért számtalan egyéb, nagyon fontos kapocs is, elsősorban a faji közösség, azonos kulturális, politikai, gazdasági, Jogi tradíciók, a baj csupán az, hogy Kanada olyan országgal határos, amelynek civilizációja szintén angol emlőkön táplálkozott és Így felfogásában és céljaiban meglehetősen hasonlít, sok tekintetben pedig a földrajzi közelség folytán — közelebb áH hozzá, mint u anyaország. Bizonyos angol és amerikai körök Kanada szerepét a két hatalmas birodalom között lerrő közvetítésben szeretnék látni, sokan azonban — mindkét birodalomban számolnak azzal, hogy esetleg mégis el fog következni az érdekellentétek ideje és ebből a bizonytalanságból és bizalmatlanságból alakult ki a tengeri leszerelés teljes eredménytelensége. A helyzet az, hogy az amerikai tengerészeti minisztérium óriási hajóépitési programot dolgozott ki és senki sem merné megmondani, hogy mindennek hátterében milyen mozgató erők is húzódnak meg. A sajtó komolyan foglalkozik a kérdéssel és Kanada, Amerika és Anglia publicistái felvetik azt a problémát is, hogy Kanadának milyen helyzete lehetne egy angol-amerikai konfliktus esetén. Nyugat-Kanada egyik legnagyobb napilapja, a „Free Press", amelyet a konzervatívok szívesen illetnek az amerikaiakkal való fraternizálás vádjával, egyik legutóbbi számában erősen megtámadja Hugh Gtrthrie képviselőt „koloniális gondolkodásáért", mert a képviselő ur természetesnek látja, hogy a hadüzenet joga csak az anyaországot illeti meg és a domíniumoknak ép úgy követniük kell a király hadba parancsoló szavát a jövőben, mint ahogy az a világháborúban is történt. E tekintetben érdekes elolvasni a londoni „Round Table" interpretálását, mely közvetlenül az imperiális konferencia után Jelent meg s amely szerint a „Commonwealth" minden tagjának Önálló és szabad akarata, joga van háborút kezdeni vagy a másik tag által kezdett háborúhoz hozzájárulni, illetőleg attól magát távoltartani — ugyanakkor azonban a brit nemzetek uniója minden tagjának kötelessége, hogy külpolitikai funkcióiban ne csak a saját, de elsősorban az egész „Commonwealth" érdekeit tartea szem előtt. Hasonlóan érdekes az — ugyancsak angol — „Eoonomist" felfogása, mely körülbelül egyezik a „Round Table"-éval, de annál talán világosabb és közvetlenebb. Az „Eoonomist" szerint: — A helyzet, mely az 1926- s imperiális konferencia óta állott elő, sehogy sem illeszthető be a régi politikai koncepcióba. Akárhogy is tekintsük a dolgokat, a következő kérdéssel állunk szemben: — Ki a szuverén tulajdonképpen: a brit nemzetek birodalma, vagy az egyes domíniumok? A feleletben meg kell állapítanunk, hogy a brit birodalom bizonyos kérdésekben ma is ogységes állam. Ilyen kérdések például: a közös állampolgárság ás a közös hadviselés, ami annyit jelent, hogy ha a király hadat Üzen, úgy Összes alattvalói hadiáUapoíban levőknek tartják magukat azzal szemben, aki a hadüzenetet átvette. Például ha Kanada felelős minisztere tanácsára a király háborút üzenne Japánnak, úgy a birodalom minden tagja automatikusan hadiállapotba kerülne ezzel az országgal. Az már aztán az angol kormány diszkrecionális joga lenne, hogy Kanada hadviselését aktive is támogatná-e vagy sem. Ami viszont Kanada esetében áll, meg kell, állja a helyét a többi domíniummal és az anyaországgal való viszonylatban is. Mindezek pedig ma már nem akadémikus fejtegetések, hiszen Kanada teljesen emancipálja magát lassankint külpolitikai téren az anyaországtól, a Népszövetségnél már régóta önálló képviselete van, de követségeit egymásután állítja fel Washingtonban, Párásban, Tokióban és Londonban is. K. J. A Kosztolányi-turne különös rejtélye Maule oszSályfőnSk sserleifi a turné m@|fi3rfásáfi senki sem kérelmezte (í) s azt meg sem tagadták Érsekújvár, április 3. (Saját tudősitőoiíktól.) A sok port felvent Kosztolányi-tené ügyiében tegnap egy egészen különös s váratlan fordulat állóit be. Megemlékeztünk arról, 'hogy a rendező főiskolai hallgatók Holota János dir. magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselőt kérték fel az ügyben való intervencióra. Holo- ita dr. táviratilag és magánlevélben is interveniált ebben az ügyiben Miauié dr. osztályfőnökinél, a kulturügyek miniszteri referensénél s kérdést intézett az osztályfőnökhöz, miért tartották szükségesnek ezt a tisztán irodalmi tendenciájú fel olvasók ör- uíat megakadályozni. Tegnap érkezett meg Holota dr. cimlére Maule dr. válasza, amelyben az osztályfőnök udvariasan közli, hogy a kérdéses üggyel egyáltalán nem foglalkozott a minisztérium, a turnét nem tiltották be, annál kevésbé, mert 1 ! a turné megtartására kérelem a minisztériumhoz egyáltalán nem érkezett. A váratlan tartalmú levél vétele után Holota dr. értesítette a helyzetről az érdekelt rendezőiket, akik teljesen értetlenül állnak az üggyel szemben, miután tudomásuk szerint a kérvényt kellő időben és kellő helyen benyújtották, azt ismételtein megsürgették, csak elintézést nem kaptak. Legfeljebb any- nyiban, hogy például Érsekújváréit a már kiadott engedélyt egy állítólagos, Pozsonyból, a minisztériumból jött telefoni!tasitásra visszavonták. Az ügy mindenképpen fölötte rejtélyes és sürgős tisztázásra szorul. A turné rendezősége mindeaesetre jód teszi, ha az engedélyezés iránti kérvényt mielőbb ismét benyújtja. Hogyan hamisít a Národny Dennik? Ivánka lapfa tudatosan valótlant állít ás olyat imputál nekünk, ami soha sem látott napvilágot a Prágai Magyar Hírlapban Vihar egy Radlcs-Snterfu nyomán — Válasz egy cáfolatra így fiatalít és szépít a Ml -créme OOFíasl'-puder , Gorái! -szappan FSl arakat a C.S. R. " rémécai Vörös Rák gyógy tár, Braiíslava. ..................1............TT~n ~ ~ i ii liiw'jii ii w~ fciÉasr'wwapi Pr ága, április 8. Lapunk március 30-iki számában egy nyilatkozat jelent meg, amelyet Rádiós István képviselő, a horváti parasztpárt vezére adott a Prágai Magyar Hírlap részére. A pozsonyi Národny Donnáik jónak látta, hogy éhből az alkalomból támadást intézzen Radlcs ellen, akinek a nyilatkozatát kivonatban ismerteti olvasóival. Emiatt nem merülhetne föl kifogás a m agyargyülö letérőd ismert csehszlovák lap ellen, ha a N. D. vett volna magának any- nyi fáradságot, hogy a nyilatkozat eredeti értelmét adja vissza cikkében. Ivánka lapja azonban tudatosan meghamisította Radics nyilatkozatát és a horvát politikus szavainak eredeti értelmétől eltérően egész más, sőt az eredetivel merőben ellenkező értelmet adott. A N- D, ágy lefordította a nyilatkozat következő mondatát: „Meggyőződtem arról, hogy a háború nem vetett véget az igazságtalanságoknak, hanem uj Igazsátalanságokat szült". Ezután kihagy kétszázét sort az interjúból & közös idlézőjel alatt folytatja a határkiigamtás kérdésénél a következő mondatban: „Nagy igazságtalanság érte a magyarokat és meg vagyok győződve arról, hogy a trianoni békeszerződés revíziója idejének egyszer el kell jönnie és pedig minden oldalon, még Jugoszláviával szemben is". A Národny Denniknek ez a fordítása — enyhén szólva — legalább is túlságosan szabad fordítása a következő szövegnek: „Noha a territoriális irredentától nem kell tartani, mégis meg vagyok győződve arról, hogy el fog jönni a határkiigazitás ideje. Lehet, hogy tíz, lehet, hogy húsz óv is el fog telni addig, de revízió alá fogják venni a béiceszerző déseket • e revízió során kiigazítják Jng08zlávia nyugati ée Magyarország valamennyi határát". A pozsonyi lap ezután a nyilatkozat közepéből ragad ki egy részit, melyet a következőképpen tálal fel: „Horvátország nem követelte, hogy Magyarországtól elszakítsák. Ez a mi beleegyezésünk nélkül történt. El fog jönni az idő, amikor a horvátok és a magyarok, akik nyoleszáz évig együtt éltek, ismét egymásra fognak találni és ez számunkra nagyon fontos kérdés". Ezzel szemben Radics nyilatkozatának ez a része így hangzik: „A világháború hozta magával, hogy Horvátország elkerült Magyarországtól, mellyel nyolcszáz óyík jóban-rosszban ggpUfó MV* y A Národny Dennlkbeu közölt két utóbbi mondat csak a szerkesztőség fantáziájában jelent meg; Szó van ugyan a nyilatkozat befejező részében a horvái-m agyar kapcsolatról, s Radics Itt célzást tett arra, hogy a két nemzet egymásra fog találná, de a nyilatkozat értelméből világosan kitűnik, hogy az egymásra találás fogalma alatt Rádiós nem azt érti, amit neki a Národny Dennik importál. A Národny Dennik kiragadott mondatokkal, azok hibás, sőt tendenciózus fordításával teljesen elferdítette Rádiós szavait s ha Radics nem cáfolta volna meg a N. D. interpretációjában közölt interjút, akkor is az igazság érdekében szükségesnek tartottuk volna, hogy helyreigazítsuk a N. D. hamisításait & Radics cáfolatára a Rádiósnál járt interjúvoló kollégánk a következő nyilatkozatban válaszol: Radics István horvát képviselő a Ná- rodni Listy utján megcáfolta a Prágai Magyar Hiriap részére adott nyilatkozatának egyik-másik passzusát. Bizalmas utón tudomást szereztem arról, hogy Rádicsőt Kra- már cseh nemzeti demokrata képviselő tegnapi teadélutánján bírták rá a cáfolat kiadására s a cáfolat alapjául a Pozsonyban megjelenő Národny Dennik című lapban megjelent tendenciózusan és az igazságnak meg nem felelően beállított kivonata a P. M. H. interjújának szolgált. Radics képviselőt közvetlenül elutazása előtt fölkerestem és tanuk jelenlétében adtam át neki a P, M. H. ama számát, melyben a nyilatkozat megjelent. Radics már ekkor, a cikk fölületes átolvasása után kijelentette, hogy nyilatkozatának reprodukciójában nem talál kifogásolni valót és kijelentette, hogy a cáfolatra klzáróaan a Národny Dennik cikke bírta rá, amely egyes kiragadott mondatok e a nyilatkozathoz nőm tartozó elmek és alcímek összekeverésével megmásította a nyilatkozat értelmét. Radics képviselő különben kijelentette, hogy Zágrábból, hazaérkezése után, levélben fogja az ügyet tisztázni. A nyilatkozat szövege teljes egészében megfelel Radics István kijelentéseinek és annak minden sorát fentartom, mert Radics szavaiból él ném vettem s nem toldottam hozzá semmit. Prága, április 3. lernyQi László. A belügyminiszter egy ellenzéki választási gyűlés betiltásáréi Prága, április 3. Az országos keresztény- szocialista párt a múlt évi községi választások alkalmával népgyülést szándékozott tartani Trencsénben is, azonban a trencséni járási hivatal a gyűlés bejelentését nem vette tudomásul. Ebben az ügyben Fedor Miklós, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője kérdést intézett Cserny belügyminiszterhez, aki most a következő választ adta: „Az országos keresztényszocialista párt azon bejelentése, hogy 1927. évi Szeptember 11-én Trencsénben gyűlést szándékozik tartani, a trencséni járási főnökséghez 1927 szeptember 10-én érkezett meg. Ezzel szemben az agrárpárt a járási főnökségtől már szeptember 9-én távbeszélőn kért engedélyt nyilvános gyűlés megtartására Trencsénben ugyanarra a napra. Ezt a távbeszélő bejelentést a járási főnökség tudomásul vette s a rendezőségnek elrendelte, hogy utólagosan Írásbeli bejelentést nyújtsanak be. Ezen az állapoton nem változtat az a körülmény sem, hogy az utólagos agrárpárti bejelentést két számmal később iktatták, mint az ugyanazon a napon a keresztényszocialista párt által benyújtót bejelentést, azért nem jogosult az a szemrehányás, hogy a járási hivatal pártosan járt és a később érkezett agrárpárti bejelentést a keresztényszocialista párt kárára előnyben részesítette. Megjegyzem, hogy annak elbírálása, vannak-e adott esetekben olyan körülmények, amelyek a nyilvános gyűlések megtartását megakadályozzák vagy sem, az elsőfokú politikai hivatal hatáskörébe tartozik. Ebben a kérdésben az elsőfokú politikai hatóságok saját megfontolásuk szerint járnak el és minden gyülésbetiltást kellően meg kell indokolni. Minden ily tilalom ellen azonban az érdekelt párt a másodfokú politikai hatósághoz felebbezhet. Az adott esetben a sérelmező párt felebbezéssel nem élt s igy lemondott azon jogáról is, hogy a trencséni járási hivatal határozatát a felebbviteli fórum megvizsgálja. Tekintettel az elsorol- takra, nem találok okot a vizsgálat bevezetésére." A szlovonszfcől evangélikus e$?£s£z Léva, április 4. Ruppeldt P&dor zsolnád ©vázig, lelkész; a P. M. H. március 27. számában egy színtelen nyilatkozatot tett kömé azna cikkemre, mely a P. M. H. március 14 mámáiban jelent meg. A nyilatkozatot az olvasók nagy része aligha értette meg, mert csak ilyen általános dolgokat mond: „Tendenciózusan, as összefüggésből kiragadva közölte azt az egyetlen mondatot, hibás beállításban adta ©ló azt a mondatot, amelynek a magyar fordításban lényegesen súlyosabb kifejezést használt, mint amilyen értelme van a szlovák eredetinek." Nehogy a nyilatkozat elterelje a figyelmet a voltaképpeni dologról, kénytelen vagyok Rmppeldt Fodornak válaszolni s kijelentéseimet a P. M. H. olvasói kritikája eflé bocsátani. Ruppeldt Fedor a Cürk. Listy 1927. 15. szálmában ezt a kitételt használta a Budapesten még csak tartandó 5-dk európai, keresztyén szövetségkonfe- nencia rendezésével kapcsolatiban: „Tak sa zdá, vedia v Pesti, ze i vsakové sminkovené dámy peetiianské vyuziju prilézito&t, aby oirkevnydh ot- cov a hoett z cmdzozemska i fcaim cirkevnom sjazde pne rozihodnié knestansfcvo zabávaly a informovaly o utrpezid triamomského Madarska." A szlovák eredetiben közöltem, hogy összehasonlíthassák az olvasók azzal a magyar fordítással, melyet a P. M. H. 1926 március 14. számában eképp adtam: „Úgy látszik, tudják Pesten, hogy mindenféle festett pesti nők is kihasználják az alkalmat, hogy az egyházi atyáikat, a külföldi: vendégeket ott is a keresztyén gyűlésen szórakoztassák és informálják Magyarország trianoni szenvedéseiről." Hol itt a súlyosabb kifejezés a magyar fordításban? A „vsalboivé sminfcované dámy pestíiaauské" épp olyan ízléstelen, bántó és sértő kitétel a szlovákban, mint „a mindenféle festett pesti nők" a magyarban. Hogy milyen alapon és jogom írhatott Ruppeldt Fedor evang. lelkész ilyen értelmű mondatot, azt semminemű magyarázattal nem világíthatja meg. Legföljebb sajnálkozását fejezheti ki, hogv ilyen kitétel hagyta el a tollát. A kitétel hangosan és világosan beszél s nekem nem kellett azt se ten- diendiőzuSan beállítani, se az összefüggésből kiragadni. Legjobb lett volna, ha azokat az ominózus sorokat Riuppeldt Fedor evang. lelkész soha meg nem irta volna. De ha megírta, akkor ne gondolja azt egy színtelen nyilatkozattal elintézni. Vállalja azt, amit csinált. S ne akarja a rossz fordítás, hibás beállítás vádjával magáról lerázni és reálm hárítani. Lic. Fizély Ödön. Történetek a házasságról — OJcos leány ez a Márta. Van ennek esze kettő helyett is. — No, látod, akkor miért nem vessed el feleségül? „ * — Ma volt a Juci lányom esküvője. — Ki a szerencsés, boldog férfi?. •—Ki volna más?, ftnl \ r 4
