Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-29 / 100. (1727.) szám

10 'K«GAlMAG^ARHria»A& fipp most jelent meg egy felvilágosító mii! Melyben sok évi tapasztalat eredménye van lefektetve a különféle idegbajok okairól, keletkezéséről s azoknak gyógyitásáról. Min­denkinek ingyen küldöm az egészség ezen evangéliumát, ha az alant megadott címemre ir. Köszönö levelek ezrei igazolják az egyedül­álló eredményét a lankadatlan s megfeszített szorgalommal összeállított forrásmünek. Aki az idegbetegek nagy táborába tartozik, aki szórakozott, ideges fejfájásban, üldözési mániában, emlékezésének gyöngesé- gében szenved, akinek gyomra nincs rendben, ki tagjaiban fájdalmat, általános, vagy csak részleges testi gyöngeséget, vagy számtalan más kellemetlen betegséget érez, annak meg kell rendelnie könyvecs­kémet, mely meg fogja vigasz­talni ! Aki azt figyelemmel olvassa, örömmel látja majd, hogy' van még vigasz és van út az egészség ” és az eletöröm elérésérel Ne habozzon, hanem újon még mai August Marzke, Berfin-Wifmers- dorf, BrtKhsalersfr. 5, Ab$. 348 szerint, Hva táncosnő lakásán adta. Hva a leg­népszerűbb táncosnő Tiencsinben, az ottani társadalmi élet központja. Csang-Csao-Cseng autóján érkezett meg a táncosnő házához, de mert a táncosnő olyan szűk utcában lakik, hogy az autó ott meg nem fordulhat, néhány lépést gyalog tett meg. A társaságban nagy hódolattal fogadták Csang-Csao-Csenget. Ő azoifban nem vett részt az étkezésben, hanem csak néhány mogyorót tört fel és pörkölt dinnyehajat fogyasztott, amelye­ket nem tarthatott megmérgezetteknek. Hva táncosnő azt kérdezte tőle, hogy mivel foglalkozik. — Sokat járok moziba, egyébként pedig a budhizmus érdekel. Emellett sokat olvasok a magnetizmusról és a hipnotizmusról. Mos­tanában leginkább az emberi koponya érde­kel és annyit foglalkozom anatómiai problé­mákkal, hogy akár mint gyakorló orvos is működhetnék. Ekkor lépett oda Ta-Ming-Fu, volt mi­niszterelnök, aki így szólott hozzá: — Mit gondol excelenciád a harcoló had­seregek sorsáról? — Azt hiszem, — mondotta Csang-Csao- Cseng, — hogy Feng-Ju-Sziang csapatai nem rosszak. Bátran harcolnak. Ebben a pillanatban egy magasrangu po­litikus lépett hozzá és igy szólott: — Látta már excellenciád a szép Hva leg­újabb arcképét? A miniszterelnök erre hátat fordított, hogy a falon levő képet megszemlélje, ám éppen abban a pillanatban, amikor a festő iránt érdeklődött, két férfi lépett be a szo­bába. Az egyik megszólalt: — Hol találhatom Csang-Csao-Cseng ő exceleneiáját? Csang-Csao-Cseng igy szólott: — Én vagyok. Mit óhajtanak? Az egyik férfi elővette browningját és kétszer rálőtt a miniszterelnökre. A tábornokok, a miniszterek és a kormányzó, a cselédek, a hölgyek és a szolgák, mind a mellékterembe futottak. Egy szolga, aki az ajtóban megállott, még hallotta, amint a gyil­kos igy szólott: — Dolgunkat elvégeztük. Mehetünk. így gyilkolták meg Kina leghatalmasabb politikusainak egyikét, anélkül, hogy bárki is segítségére sietett volna. Mindez azonban éppenséggel érthető Kinában, ahol az egyik tábornok csak úgy utazik, hogy autójának mindkét lépcsőjén megbízható emberek álla­nak kézigránátokkal, Csang-Cso-Lingot pedig Pckingben har­mincezer főnyi testőrség őrzi. A gyilkosokat eddig nem találták meg. Hogy miért nem? Ki lehet a gyilkos? Csak találgatják s a következő tényeket állítják fel: 1. Csang-Csao-Cseng fia Vu-Pej-Fu tá­bornok leányának a férje. Tehát a gyilkos a Feng-Ju-Szíang-párt tagja lehet. 2. Csang-Cso-Lin leánya Feng-Ju-Sziang tábornok fiának a felesége. Tehát a gyilkos a Vu-Pcj-Fu-párt tagja lehet. 3. Feng-Ju-Sziang külügyminisztere, Sue- Tupi, a gyilkosság idején álruhában Tien­csinben volt. \. A negyedik feleség féltékeny volt Hva táncosnőre. Igy Ital meg egy kínai miniszterelnök. % 1-í B, ÖREGEDNI Mint s arak b&nfe lej tett téli kályha káhikulás napon, úgy hűltem ki én is a melegség bűvköréből, valahol öttfeleétek a féhlton, az élet robaja gázolt el? vagy tán megfagytam egy járatlan ösvényen? Magam se tudom, csak érzem: ki vagyok fosztva-, pedig zsebeim az Ínség mázsás terhével tele vamnalc tömve. Sokszor sötét madAra-k húznak el fölöttem, szárnyuk sajn-Alkozö rebbenéss el borit föléin árnyat, én megértem őket: az öregedés fuvailma leszalad a gerincemen, futni szeretnék hirtelen, de minek? “sak olyan volnék, mini a lány, ki hiába menekül meghurcolt hire elől. Sébesi Ernő. FORGOSZINPAD Irta. BARKÓ ISTVÁN — Szellemi alchimizmus — ■ I. — Figyelmeztetem vádlott, hogy a saját érdekében csak a tiszta valóságot mondja! Val­lomására esküt kell tennie! — Valóban, kedves, vagyis bocsánat, mé­lyen respektált birő ur, erre a .figyelmezteté­sére azt kellene felelnem, hogy megértettem, ha elég világos beszédmodorom volna, amivel sajnos, nem is annyira nevelésemből követ­kező hiányosságok, mint inkább folytonos nö­vekedésem alatti behatások miatt nem ren­delkezem akkora mértékben, hogy röviden annyit felelhetnék, hogy: megértettem. Tehát ezt nem felelhetem ... — Vagyis azt akarja mondani, hogy nem értette meg?!... Vallomására esküt fog tenni! — Ezt értem. Esküt fogok tenni, ameív­nyiben erre kényszerítve vagyok. Előbb he­lyesebben tetszett kifejezni magát, mert azt méltóztatott mondani, hogy esküt „keH“ ten­nem. Ezt nem is kifogásolom. Jóllehet kifogá­solhatnám, mert hiszen mirevaló az, hogy én mindarra, amit itt szorultságomban összebe­szélek, esküt tegyek?! A végén megesküszöm rá ... Ebben megegyeztünk. Azonban, ha azt tetszett volna mondani, hogy ... — Megvonom a szót! Nem azért vagyunk itt, hogy az eskü filozófiáját, nagyon egyéni 'értelmezésben, végighallgassuk. Az eskü szükséges... — Persze, ön is esküt tett, birő ur! — Igenis, ha tudni akarja, én !is esküt, tettem. Emellett csodálikozhatik a türelem ma­gas fokán, amellyel itt végighallgatjuk való­ban hosszantartó fecsegését. — Bocsánatot kérek, éppen ezen a pon­ton botlik meg az ón, belátom, korlátolt be­fogadóképességű értelmem. Úgy gondoltam, hogy éppen ezért inéit ózta tmk itt... Bocsá­natot kérek, fecsegésnek tetszik mondani?! Esetleg az életemről van szó! Amennyiben bi- ró ur is azt mondja, hogy szintén esküt tett... De kérem alázattal, nem nekem lett esküt! Egy más valakinek, a főhatóságának, egy fe­lettes hatalomnak méltóztatott esküt tenni és akkor, amikor még engem nem is ismert a bíró ur. Beismerem, hogy ez eléggé mellékes körülmény, de az én szempontból rendkívül;.. —-Nos folytassa?!... — És én az én felfogásom szerint ártat­lan vagyok abban a bűnben, amivel vádolnak, egyéni szempontból persze, bocsánatot ké­rek. Úgy érzem, hogy a végén nem is fogok rá megesküdni ... Különben is, értsenek meg alázattal, ahogy a bíró ur ártatlanul nem arra tett bírói pályája elején esküt, hogy annak a végén, tehát a halálos ágyán az életben vi­selt összes dolgaiért, azaz a meghozott Ítéle­tekért, azok helyes voltáért meg fog kelleni esküdnie s hogy ezt a kötelességét elismeri, ugv én sem lehetek arra kötelezve, hogy val­lomásomnak, azaz a vádban jelzett cselekede­teimnek a végén, tehát utólag esküdjek meg arra, hogy azok helyesek voltak... — Hát téved is, mert arra kell meges­küdnie, hogy a fcriforgó tárgykörben helyesen cselekedett,"hanem arra, hogy most, itt ágazat, azaz a tényeknek megfelelőt beszélt. Tehát, hogy a lefolyt dolgok úgy folytak 'le, ahogyan ön előadja. — Az ilyen eskü nem ér semmit, mert nem vág a lényegbe ... — Ennek a megállapítása nem az ön fel­adata ... — Belátom, hanem szabad valamit kér­deznem?! Alázattal, bíró ur...?! — Nem szabad, de eltekintek ettől. Tes­sék! — ön mire esküdött meg? Arra-e, hogy bírói Ítéleteiben az igazság feltétlen paran­csait fogja érvényesíteni, azaz határozottan az igazságot fogja cselekedni, vagy pedig arra, hogy ha utólag,, a társaságában, a törvény- széki elnök urnái, vagy mondjuk a halálos ágyán és egyéb felelős helyen beszámolnia kell véghezvitt cselekedeteiről, amik jelen esetben az ítéletek, akkor ugy^ fogja elmon­dani azokat, ahogyan megtörténtek?! Tehát mondjuk, az erkölcsi igazság szolgálatába tetszelt-e állatni az eskü révén, vagy a törté­nelmi igazság szolgálatába? Mert ez az én ér­zésem szerint lényege®. Hiszen, hogy, csak példát mondjak: igazságtalan dologról, pél­dául egy lopásról vagy egy gyilkosságról is lehet igazát beszélni, amikor az ember úgy mondja el azt, ahogyan valóban megtörtént. Mondd meg az igazat, szoktuk a tolvaj gye­reknek mondani, de a tolvajlás ezzel nem lesz igaz cselekedet, szerintem sem, tessék el­hinni ... A preventív eskü, amit a birő ur tett, a cselekedetek igazságára vonatkozott-e tehát, vagy a cselekedetekről való utólagos be­széd igazságára?! — Ismétlem, hogy nem vagyok köteles felelni, de eltekintek ettől. Tehát feltétlenül az előbbire! — Noliál, bocsánatot kérek, ha világosan kimondom, mért nem jött hozzám a bíró ur azelőtt, mielőtt a vádban kifejezett bűntényt elkövettem és miért nem esküdtetet meg ak­kor arra, hogy elkövetni nem fogom azt? Mert, ugyebár, megegyeztünk abban, hegyez a lényeg, nem szólva arról is, hogy számomra is ez lett volna a fontos ... — Én nem az ön érdekeinek a védelmé­re vagyok hivatva, hanem ... — Tudom, azért dolgozik ön azzal az utóbbi esküformával, amely a megtörténtek megállapítására, a beszédre vonatkozik csu­pán. Mert, ugyebár, megegyezhetünk abban... — Semmiben sem egyeztünk meg. Itt nem megegyezésről van szó. Kifogytunk az időből, fejezze be! Különben is, ha mindig annyira ragaszkodott volna az igazsághoz, nem kerülhetett volna a jelen vád alá. Vagy mért néni keresett olyan valakit, akinek előre tehetett volna esküt, még pedig, mint ön feje­zi ki, a lényegre vonatkozólag?! Ezt mi is jobban szerettük volna ... — Honnan tetszik tudni, hogy nem ke­restem?! — És nem talált? — De találtam. — Ki az, ha szabad tudnom?! — Gúny nélküli kérdésre szívesebbén fe­leltem volna. De így is megmondom! — Éppen erre vágyom! — Isten. — Igen? — Igen. — ön vallásos? — Igen. — A tanuk az ellenkezőjét állították. — A tanuk sem tudnak különbségét ten­ni a kétfajta eskü között. — Zavaros filozófia! II. — Mélyen tisztelt birő ur, hajlandó va­gyok az eskütől teljesen függetlenül elmon­dani, hogy mit tettem. Ha valóban azért mél- tóztatna itt lenni, hogy az én bajomat... Bo­csánatot kérek, ehhez hasonlót méltóztatott az előbb megjegyezni. Tehát a vádban kör­vonalazott, de lényegében egyáltalában föl nem fogott cselekedetek szerint én ismerő­seim egyrészét, rokonaimat, közelálló hozzá­tartozóimat és főképpen városunk néhány köztiszteletben álló tényezőjét, férfiakat és nőket vegyesen a Kankalin-utca 18. szám alatti magányos villámba csaltam, ott mula­tozás ürügye alatt nekik titokzatos főzettel, valószínűleg a nadragulya-növénycsoport egyik alfájának a sziromleveledből kivonatolt k'otyvalétokal kevert szeszesitalokat adtam, amiktől azok hosszantartó, mámoros állapot­ba kerültek és eszelős beszámithatatlanság- gal napokig össze-visisza beszéltek, sőt egye­sek súlyosan megbetegedtek és csak gyors orvosi beavatkozással voltak az életnek meg­menthetők. — Úgy van! És felszólítom, vádlott, (hogy adjon felvilágosítást az itt felmutatott, kezem­ben levő főzet minemüségéről. — Nagyon szívesen, amennyiben nekem éppen azért kellett itt megjelennem, bíró ur, A főzet receptjét régi könyvekből tanultam, amelyeket szép- és ükapáim hagytak padlá­sunk ódon gerendázatán. Megállapításom sze­rint óegyiptomi, asszír, babilóniai vagy ezek­hez hasonló régi orvostudomány elfelejtett eredményeiről van szó. Az egész azon a fel­ismerésen alapszik, hogy a kokacserjéhez, a kávénövényhez, a teához hasonlóan van ná­lunk ús egy növény s a leveléből készült fö­1928 április 29, ra#árna/p. zet beadagolásának a hálására az emberek ködbe borult aggyal, minden dolgukról az igaz­ságnak megfelelően beszélnek. Az alkoholos őszinteségnek egy tisztultabb és magasabb- rendü formája ez. Engem, mint önöket is, igen tisztelt bíró ur, rengeteg hazug ember vett körül az életben. Tőlük való undorom önfeiedtségében, ezt a beismerés jellegével mondom, elcsaltam őket a Kankalin-utca 13. szám alatti magányos kerti lakomba és, mit kerteljek, megitattam őket! — Megmérgezte őket, a vád szerint! — Ahogy tetszik. De, ugyebár, arról nem tehetek, hogy egyesek belehalnak, ha az iga­zat kell mondaniuk... Engedelrnéve!, biró ur, hiszen, ha ezt az ön előtt fekvő mintaüve­get a kezünkbe vesszük, igy ni, már a színe után ítélve is ... — Tegye le a mintaüveget, megtiltom ... — Sőt, iszom is belőle ... így ni! — Megtiltom! Azazhogy!... Teremőr, a vádlott már el is fogyasztotta a bűnjelet?! — Igenis, parancsára, birő ur. Én, mint a légiitől ékesebb a feleletadásbau, felelem a teremőr helyett, hogy a bűnjelet igenis meg­ittam ... Kraikkü... Kissé csípi a torkomat, még megöl ez az átkozott köhögés, nemde?! Az ize is kellemetlen ... Belátom, hogy nem kellemes ital, már ami az izét illeti, főleg... Hanem folytassuk... Én tehát megmásítom, igen tisztelt biró ur, a legünnepélyesebben megmásítom előbbi vallomásomat. Áldozatai­mat azzal a céllal mérgeztem meg a rejtélyes itallal ... — Megvonom a szót. A vádlottat azonnal vezessék el és gyomormosás utján szabadít­sák meg a károsan befolyásoló anyagtól __ — Ne vicceljen, biró ur, hiszen most aka­rom a tényeknek megfelelő vallomást kibá­nyászni magamból. Hiszen most ön az én szí­vességemből aranyat lelt... — Parancsolom, hogy vigyék és öblítsék ki. Nem tűrhetem ... — Hogy mindent úgy mondjak meg, ahogy... Jő vicc! Nos, hát tudja meg, biró ur, hogy az egész nem igy volt, egészen más­képpen volt s hogy én önt a jelen pillanatban ugyanolyan korlátolt embernek tartom, mint jómagámat! — Erőszakot alkalmaztatok és úgy távo- littalom el, ha még tovább is... — Már nem beszélek. Nem áll módom­ban. Szíveskedjék azonban még szólni ennek a csizmás embernek, hogy ne szorítsa úgy a karomat. Különben pedig, hajlandó vagyok az utólagos esküt önnek ezennel letenni ar­ra, hogy mindent úgy mondottam el, ahogyan tényleg megtörtént... — Köszönöm, egyelőre már erre sincs szükségem. — Nincs?! — Mit csodálkozik?! Nincs!! — Annál jobb!... Jöjjön mosakodni, egyenruhás ur! Szépségápolás! ,JZA“ speciális árjegyzék kivonata Brafislava, Sicfániková 19., II. cin. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatásu szereinket kimerítő használa­ti utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. ..IZA“ Szeplő és májfolt elleni garnitú­ra, mely 3 kiváló szerből áll . K 37.— Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga aitura K 37.— „IZA“ Fonnyadt, száraz, sárgráncos arc elleni garnitúra.....................K 80.— (Ezen s zerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak ké­szítve.) „IZA“ Bőrujitó garnitúra a legkiválóbb szerekből készitve. Újdonság, mi­után 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy gátolná a hivatásá­ban, 6 drb. legfinomabb prepará­tum ........................................................K 120.— ,TZA“ Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy más uyomot hagyna vissza............................. K 37.— „I ZA“ Mellhizlaló és fejlesztő, 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy fér­jes asszony részére lesz a szer. Táplálko; ?si és légzési rendszert mellékelünk........................................K 77.— Te ljes kúra......................................K 120.— (Ahol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA“ Szemölcs, griz és dudorodásokat eltávolító.............................................K 37.— „IZ A“ Mindennapi toilelle-garnilura. 4 kiváló szerből áll...........................K 47.— Du pla, minden rprósággal felsze­relve, bálokat és estélyeket lá­togató hölgyeknek nélkülözhetet­len. Használati utasítással . . K 120.— „IZA“ Ha, .póló, hajhullás elleni jó gar­nitúra ............................... K 37.— „1ZA“ Hajfesték. Kapható minden árnya­latban minta szerint. Használaíi utasitássál............................................K 77.— Becses látogatását és cégünk ismerősei köré­ben való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel „1ZA“ KOZMETIKAI INTÉZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom