Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-28 / 99. (1726.) szám

6 aBwmimuniii i in ibimm—m—w—m í928 április 28, sgombai. M—KM—MB—— Még nem láttam embert, aki úgy szenve­dett volna, mint 6. — Később ellenségekké váltunk. Mindig eltérőek voltak a véleményeink. Most, hogy már régen halott, megmondhatom, hogy soha­sem tiszteltem és szerettem egy embert olyan mélységesen, mint öt. És sohasem küzdöttem senki ellen olyan erősen, mint ő ellene. Le­nin a hatalom gyeplőjét a nép kezébe adta. Én ezt nem akartam. — Én tudtam, hogy az orosz paraszt anal­fabéta, brutális, kulturátlan és nem tud ural­kodni. Lenin kivette a hatalom gyeplőjét az in­telligencia és a müveit ipari osztály ke­iéből és odaadta azoknak, akik csak most kezdtek kilábalni az állati sorbél, akik semmivel sem vettek részt az uj Orosz­ország megteremtésében és akik még most is kulturátlanok. — Ez volt az a nagy ütközőpont, ami bennünket elválasztott. De akármilyen rossz volt Lenin politikája, a következménye mégis csak az, hogy felrázta Oroszországot dermedt­ségéből. Ebben a „harcos" optimizmusban Tejük Lenin igazi jelentősége. És ez volt az egyetlen, ami hazámat megmentette. Ez a harcos optimizmus Oroszországban többet jelent, mint a bolsevizmus Euró­pában. — A bolsevizsmusnak mint politikai fór mulának mély lelki gyökerei vannak Orosz­országban. Gyökér nélkül nincsenek virágok. Én nem vagyok olasz és igy nem érezhetőm meg a fascizmus politikai gyökereit. De azt tudom, hogy Mussolini, aki különben Lenin­re emlékeztet engem — nem vonulhatna át a római fórumból Angliába vagy Franciaor­szágba. ás ipar foglalkoztatása kisebb, a kereskedelem helyzete is rosszabb, sin! az elüli! in nolsá negyedében volt SfoMa Kornél elnihi Jelentése a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara teljes ülésén Róma, április 27. Maxim Gorkij, aki most Capriban él, legutóbb néhány napot Rómában töltött. Itt adta nekünk az alábbi nyilatkozatot. — Ma már nem titok, hogy ellentétben állok hazám jelenlegi uraival. Főiképpen ezért is hagytam el őket. — Amióta egy idegen állam vendégsze­retetét élvezem, nem foglalkozom a politiká­val és csak messziről figyelem hazám sorsát. 'Amit most mondani fogok, az nem politika, legfeljebb megmagyaráz sok politikai dolgot. Ha a bolsevizmus Oroszországban született, a fascizmus pedig Olaszországban talált termő­talajt, ez azért van, mert ezekben az országokban mély piszcholé- giai gyökerük van. — Ezeket a gyökereket Európában álta­lában nem látják és gyakran éppen azok nem veszik észre, akik a gyökerekből kinőtt fa ár­nyékában prófétáskodnak. Azok az oroszok, akik Lenint csak a bolsevizmus szempontjá­ból nézik, nem értik meg, hogy mit jelentett az ő megjelenése nemzetünk porondján. Egé­szen más szférákban kell keresni Lenin va­lódi jelentőségét és tulajdonképpen egy nagy keleti forradalom szempontjából kell vizs­gálni. — Oroszország a pesszimizmus hazája. Sohasem volt ott könnyű az élet. A jövő min­dig reménytelennek látszott, a jelen mindig szomorú volt. Zavarok, szenvedés, szegénység, üldöztetések, részegség, részeg beszédek, bör­tön. Akit legalább egyszer nem száműztek Szibériába, az nem is volt valódi orosz. — Az irodalom mindig hü tükre egy nép lelkének. Dosztojevszkij, Turgenyev, Goncsá- rov, Tolsztoj és Andrejev palettáján megtalál­juk az orosz nép legszomorubb színeit. Mun­káik tele vannak könnyel és panasszal. Halál­ról, az élet szennyéről és kegyetlenségeiről imák. Valamennyien pesszimisták. Ha valamelyik orosz író véletlenül vígjá­tékot ir, az is mindig tragédiában végző­dik. — A mosolyuk: keserű grimasz. Senki sem nevetett Oroszországban egészséges, bol­dog nevetéssel. — Oroszországban nem akadt irő vagy fi­lozófus, aki a boldogság hangján mert volna beszélni a néphez és aki optimista mert volna lenni. Ha ilyen ember akadt volna, mindenki követte volna. — És végre akadt. Ez Lenin volt. Végre jött egy ember, aki mert nevetni, ő ugyan személyesen nem nevetett, de ő volt maga a megtestesült reménység. Az átok birodalmá­ban az életről beszélt. Optimista filozófiája volt. „Harcos“ filozófiának is nevezhetném, ő volt az egyetlen bátor ember Oroszországban, merész volt és erős, reményt és ígéretet ho­zott és mindenütt az optimizmust terjeszetet- te. De ő maga sohasem nevetett. Én ismertem és nagyon közel álltam hozzá. Pozsony, április 27. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Ma délben tartotta a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara Stodola Kornél szenátor elnöklésével a kamaTa szék­házában teljes ülését. Stodola elnöki beszámo­lójában kijelentette, hogy az ipar foglalkoztatása általában kisebb, mint az elmúlt év utolsó negyedében volt. A kereskedelem helyzete is rosszabb, ami a külföldről behozott nagymennyiségű nyersanyagnak tulajdonítható. A mezőgazdaság helyzete igen jó, bár a cukorrépa átvétele nagy kockázatot ró a cukorgyárakra, emellett a gazdák sincsenek megelégedve az átvételi árakkal. A gyárak termelő képessé­ge nincs kellőkép kihasználva. A külföldi ver­seny miatt magasabb vámtételekre van szük­ség. A faárak emelkedése veszélyezteti a oe- lulozetermelést. A textilipar helyzete, bár ja­vulást vártak, nem változott. A téglagyárak foglalkoztatása az építkezés fellendülése kö­vetkeztében kielégítőnek mondható. A bérmozgalmak mindenütt megerősöd­tek. Kereskedelempolitikai szempontból a je­lenleg folyó lengyel és francia kereskedelmi szerződések állanak előtérben. Stodola elnök ezután jelentést tett arról, hogy az idei Duna-vásáron fogják ünnepélyes keretek között letenni a szabadraktár r.-t. alapkövét, amely részvénytársaság, mint is­meretes, hétmillió korona alaptőkével alakult meg néhány hónappal ezelőtt. Stodola ezután utalt arra a tervre, hogy a köztársaság tízéves fönnállásának évfordulója alkalmából Szlo- venszkón ipari iskolát állítanak föl tizenkét tanfolyammal, amelynek költségeit a Szloven- szkón működő három kereskedelmi és ipar­kamara viselné. Mivel azonban a turócszent- mártoni országos iparosház is hasonló tervvel foglalkozik, a két tervet egybe fogják kap­csolni. Az elnök ezután megemlékezett a köz- igazgatási bíróság legutóbbi döntéséről, mely szerint a munkaadók nem kötelesek hét nap után, hanem csak hat nap után fizetni a járulékot a munkásbiztositó pénztárba. Ennek alapján a szlovenszkói iparosok is visszamenőleg követelik vissza a munkás­biztositó pénztártól a hetedik nap után eddig befizetett járulékokat, ami tekintélyes összegeket tesz ki. gyai egy pincehelyiségben penészednek. A kulturális szervezetek csak elvétve tudnak egy-egy könyvet kiadni. A ruszin bank elől a cseh bankfiókok szedik el a betéteket, A tanulmányaikat végzett ruszin fiuk hó­napokig sem tudnak álláshoz jutni, emellett azonban gombamódra nőnek a cesh iskolák a tiszta ruszin falvakban is. A ruszin őslakosok állampolgárságával is temérdek baj van. Évekig is huzzák-halasztják a kérvények elintézését. Maga a ruszin papság a sohizma hivatalos támogatása miatt már régóta bizal­matlan a kormánypolitikával szemben és anyagi helyzetének leromlását is a kormány politikájának tulajdonítja. — A sok sérelem megszüntetése érdeké­ben sürgeti a ruszin nép az elnöki méltóság­nak ruszin emberrel való betöltését. Érdekes és jellemző informátorunk hiva­talos politikai magatartására az, hogy Ruszln- szkó autonómiájának kérdését nyilatkozatá­ban meg sem említette. MőtTÉSZETIRODAMM " ■ ■ ■ • ■■ "iU.il g-T-g- , juj. -.-r. . V * (Hetzer Géza festőművész miitereírnkiáJlli- tá&a.) Komáromi tudóeitóník jelenti: Hetze.r Géza, a kiváló tehetségű Lévai festőművész, aki hónapo­kon keresztül a komáromi müvészkolóaiia tagja volt, Komáromból való távozása előtt műtéreinki- élililtást rendez a kultúrpalota képtáirter miében. A [kiállításon figurális képek és tájképek, rézkarcok •és más grafikai müvek szerepelnék. A kiállítás nyolc napig lesz nyitva. * (A Rimaszombati Irodalmi Társaság ülése.) Rimaszombati tudósítónk jelenti: Hétfőn nagy ér­deklődés mellett tartotta meg áprilisi felolvasóülé­séit a Rimaszombati Irodalmi Társaság, almikor is Szokolay János rendes tag „Dombos falvi remete“ ciimü regényéből olvasott fel egy fejezetet, Holé- czytnó Jaczkó Ilona rendes tag pedig „Az ember és ruházata" címen irt tanulmányát mutatta be- A felolvasóülést követő adminieztrativ értekezleten Veress Samu dr. elnök beszámolt az Irodalmi Társaság tagjainak legújabb sikereiről: Grörv Dezső budapesti előadásáról, Telek A. Sándor ri­maszombati és füieki szerzői estjéről. A tagok ne­vében Weinberger Rezső dr. átélnek köszöntötte a társaság érdemdús elnökéit 71. születésnapja al­kalmából. A legközelebbi felolvaisóütiést május 7-én •tartják meg, amikoris Veress Samu dr. és Horváth Zoltán rendes tagok tartanak előadást. * (Előadások Észtországiban DiiPerről és Pető­firől.) Április folyamán Tartóban, Észtország egye­temi városában több érdekes magyar tárgyú elő­adást tarto ttak. A Eta Has nevű észt müvéezegyesü- iet Dürer-emiléknapo t rendezett, amelyen Puliié Márton professzor a Dürer-család magyar eredeté­ről tartott előadást. Az észt tudós tár sarág havi Ki lesz Ruszinszkó országos elnöke? & puszin politikusok — közöttük Volosln is — ruszin elnököt követelnek — Rozsypal sajtója a cseh alkormányozó elnök­ségét lanszirozza A tetei oá haj a gutóuirttó akrobatáihoz; Gyor­sa®, kóreia^ % tiekrfMboal. . . % Ungvár, április 27. (Ruszrnszkói szerkesztőségünktől.) A po­litikai közigazgatásról szóló uj törvény értel­mében, mely julius 1-én lép életbe, Ruszin- szkő is mint önálló közigazgatási egység (tar­tomány) külön országos elnököt és elnökhe­lyettest fog kapni. Ezzel kapcsolatban a Roz- svpal alkormányzó testőrségéhez tartozó la­pok máT belefogtak az előkészitő munkába annak érdekéiben, hogy Ruszinszkó országos elnöke ugyancsak Rozsypal legyen. Az elnöki kinevezés a cseh alkormányzó számára anyagi szempontból is kellemes meg­oldás lenne, miután mint országos elnök két fizetési osztállyal előlépne s igy magasabb nyugdíjjal vonulhatna nyugalomba később. Az elnök személyének kérdése, ugylát- szik, húsbavágóan fontos kérdése már azok­nak a ruszin politikusoknak is, akik eddig Ru­szinszkó autonóm jogairól megfeledkezve, minden ellenvélemény nélkül hűségesen szol­gálták a Rozsypal által képviselt prágai cen­tralizmust s akik most jónak látják felemelni tiltakozó szavukat Rozsypal országos elnöksé­gének esetleges terve ellen. Különösen a kormánypárti ruszin ber­kekben mozdult meg a vezetők lelkiismerete s már nyíltan kifejezést adtak azon követelé­süknek, hogy * Ruszinszkó országos elnöke csakis ősla­kos ruszin legyen. Nagy figyelemre tarthat számot Volosin Ágoston képviselőnek, a cseh néppárt ruszin- szkói exponensének az ungvári „Svobodá“- ban megjelent vezércikke, amelyben nemcsak azt követeli, hogy Ruszinszkó elnöke őslakos (és ne bevándorolt) ruszin legyen, hanem az egész mai rezsim gyökeres megváltoz­tatását sürgeti. Politikai körökben nagy feltűnést keltett ez a bátor hang, mivel tudvalevő, hogy Volo; ,sha eoifljniifétö érdeklő ügyben önállóan fel nem léphet, csupán, ha ahhoz pártja, (amelytől a mandátumot úgy­szólván ajándékba kapta) előzőleg hozzá nem járul. Volosin cikkében páratlanul élesen kriti­zálja és elitéli ruszin szempontból a mai kor­mánypolitikát. A cikkre a cseh sajtó nagyobbrészt hall­gatással felelt, vagy pedig kommentár nélkül leközölte, miután a követelés jogosságát senki sem cáfolhatja. A cikkíró képviselő azt a kér­dést is feltette, hogy vájjon a kormánynak nincs egyetlen megbízható embere sem a ru­szin hivatalnokok között erre az állásra? Ta­lálóan mutat rá arra Volosin, hogy ha Cseh- országnak cseh, Morvaországnak morva, Szlo- venszkónak szlovák elnöke lesz, miért ne le­hetne Ruszinszkónak ennek megfelelően ru­szin elnöke?! A ruszin Lapok a Svoboda cikkét általá­nos megnyugvással fogadták, csupán egy ru­szin lap, a latin betűs „Novoje Vremja“, mely köztudomás szerint szintén Rozsypal lapja, támadt Volosinra, azzal vádolván öt, hogy ő maga akar tartományi elnök lenni. Egy ruszin politikus véleménye Volosin érdekes állásfoglalásával kapcso­latban felkerestünk egy ruszin politikai té­nyezőt, aki nevének elhallgatása fejében a kö­vetkező nyilatkozatot adta a P. M. H. szá­mára: — A ruszinok rendkívül fel vannak há­borodva a Rozsypal-rezsim ellen, amely nem­csak nem támogatja, de akadályozza a ruszi­nok minden kulturális törekvését. A ruszin szí ruház csak vegetál, mert Rozsypal évek óla halogatja a színháznak nyolc év óta felgyűlt, mindössze négyszázezer koronás deficitjének kifizetését, bár arra a kormánytól felhatal­mím frgjyfflv A iDijim Jfc­üiésién Virányi Elemér dr. és Pettay Fe$i.x fiatal észt tudós tanítottak még magyar vonatkozású elő­adásokat. Pettay Petőfi Sándorról beszélt igen •érdekesen. Baleset — Miért jársz bottal? — Elütött egy bankigazgató autója. — És mit mond az orvos? — Azt mondja, járhatok bot nélkül. Az ügyvédem viszont azt mondotta, járjak inkább csak bottal. Délamerikai történet A börtönben iil egy vasutrablö, akit. ha- látra-itéltek. Megkérdi a börtönőrt: — Nem kaphatok kegyelmet? — Dehogynem. Csak az elnöktől függ. — Nos és hogyan lehet az elnökhöz for­dulni ? — Nagyon egyszerűen. Kiáltson át a szomszéd cellába. Tegnap óta ö is ott iil. Doktor-vicc — Azt hallottam, doktor ur, a vakbél egészen fölösleges szerve az embernek. — Attól függ:kinek? A páciensnek fölös­leges, a doktornak hasznos. — Egy gyors romait borzalmas kinítias®fcrófa$a Délid Hiúiban. Kaipstadtíból táviiraitozzzfik: A Johan­nesburgból jövő gyorsvonat. Worcester mellett a Hex RÍvar -szaka dók bán kísiklobt. öt utas meghalt, hatan súlyosan, többen pedig könnyebben megse­besültek. A IvLsiiklott kocsi lángra lobbantak, arai •még csak fokozta az- izgalmai. A szerencsétlenség vsziuhelyión 1014-ben egy csapatszáltiltó vonat ín kdbiikloii « ajkkor nagyon sokan pujratüRak el. Beszélgetés Gorkijjal Lenin titkár ót, a tegnapi és mai Oroszországról, az orosz sírás­ról és nevetésről, az első nevető orosz emberről, a iascizmusról, az orosz parasztról

Next

/
Oldalképek
Tartalom