Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-25 / 96. (1723.) szám

I <jft£&<iAW * iASuüAR'üiUJÚAiA liteö apriua tí>, BAcroa. HagysrorszáSDn me$ fg$iái tiltani az 6n$fllk0solt mw$mk és az öngyilkos­sái részleteinek a saiiSkan italé közlését Ankét a belOMniíRlsztéiIan^an az tagfilkossötl járvány lekGzdésére a?ágos elnöki méltóságért folyik az agrárpárt és a szlovák néppárt között. Eddig nem jött létre közöttük megegyezés. Ruszinszkóra vo­natkozólag felmerült az a kérdés, hogy nem lehetne-e összeegyeztetni az országos elnöki méltóságot a kormányzói méltósággal. Prága, április 24. A szociálpolitikai albi­zottság ma folytatta a szociális biztosítás rész­letes vitáját és tárgyalta a módosító javaslat i7„, 8. és 9. paragrafusát, amely a gremiális betegsegélyzö pénztárakra vonatkozik. A vi­tában részt vettek Winter, Tucnv, Taub és Petr képviselők. Az albizottság holnap dél­előtt kilenc órakor folytatja a vitát. Rothermere lord válaszolt a magyar kénviseMfház üdvözlésére Magasabb képesítést fognak megkövetelni a vármegyei tisztviselőktől Budapest, április 24. (Budapesti szer- foesztőeégünk telefonj elöntése.) A képviselő- ház mai ülésének megnyitása után Zsitvay elnök közölte a Házzal, hogy megérkezett Rothermere lord válasza arra az üdvözlésre, amit a képviselőház múltkori ülésén elhatá­rozott és elküldőit a lordnak. Az elnök fel­olvasta Roth'ermere sürgönyválaszát, amely­ben megköszöni az üdvözlést. Ezután a belügyi tárca költségvetésének tárgyalására tért át a képviselőház, majd* feoitavszky belügyminiszter bejelentette, hogy a vármegyei tisztviselői képesítést a megalkotandó törvényben úgy fogja előírni, hogy megköveteli a tisztviselőktől a jogi doktorátust, a háromévi praxist és utána a gyakorlati vizsgát, a jegyzőknél pedig jogi képesítést, bizonyos gyakorlati időt és utána a gyakorlati vizsga letételét A törvényjavas­latot május közepén fogja a belügyminiszter a képviselőház elé terjeszteni. Rassay u| Kossufh°szobraí követel Ezután Rassay Károly felszólalásában uj Kossuth-szobor felállítását követeli. A szónok szerint a mostani szobor az első magyar fe­lelős minisztérium emlékszobrának felel meg és azt kéri, hogy helyezzék ezt a szobrot a miniszterelnökségi palota elé és csak annyit változtassanak a szobron, hogy Kossuth alak­ját cseréljék ki Battyhányival, a Kossuth- szobor egyik mellékalakjával. Rassay arra kérte a belügyminisztert, hogy engedélyezzen országos gyűjtést egy uj Kossuth-szoborra, mert hiszen a nemzet közvéleménye ezt a szobrot nem találta -- elfogadhatónak. Scitovszky belügyminiszter válaszában ^jelentette, hogy amennyiben a főváros, mely a szobrot fölállította, ehhez hozzájárul, továb­bá a közvélemény felfogása egységesen ala­kul ki e tekintetben, a maga részéről lehető­séget nyújt egy ilyen gyűjtés megindítására. Ezután a képviselőház befejezte a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását s ezekután áttértek a kereskedelmi tárca költségvetésére. Bvdapest, április 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Az öngyilkos- sági járvány meggátlása érdekében tegnap tankét volt a belügyimén isztérium bán, ame­lyen a belügyminisztérium és a népjóléti mi­nisztérium rendelettervezetei kerültek megvi­tatásra. A tervezet egyik pontja életmééehni otthon létesítéséről intézkedik az öngyilkosok részére. A rendelettervezet egy másik pontja kimondja, hogy eljárás in­dul meg az ellen, aki az öngyilkosnak a tett Bécs, április 24. Tegnapi számunkban beszá­moltunk arról a kémkedési afférról, amelyet a bécsi rendőrség az elmúlt napokban fedezett feL A rendőrség letartóztatta Feindel és Müller bün­tetett előéletű volt közös hadseregbeli tiszteket, mert az a gyanú merült föl ellenük, hogy ők ve­zették félre az osztrák posta- és távirdaigazgaíőság egyik magasrangu hivatalnokát, akitől azután osztrák tiszti egyenruhában rendkívüli fontos stratégiai iratokat vettek át. Ugyanabban az időben, amikor ezt a szélhámossá­got a postaigazgatóságon elkövették, betörtek a hadügyminisztérium egyik fontos helyiségébe, ahol aa osztrák vezérkar őrizte legtitkosabb iratait. Ezt a betörést is a két letartóztatott terhére írják. Az első föltevés az volt, hogy a két férfi egy idegen állam megbízásából követte el a vakmerő üzelmeket. A föltevés szerint az iratok természe­tét tekintve, csak olyan idegen hatalomról lehet szó,' amelynek érdeke, hogy az Ausztrián keresz­tül való esetleges' átvonulás esetén birtokában legyen a megfelelő stratégiai okmányoknak. Ma az a hir terjedt el, hogy Reindel és Müller nem egy idegen hatalom megbízásából, ha­nem a saját szakállukra követték el a lopá­sokat, de csak értéktelen régi aktadarabokat szereztek, amelyeket megfelelő hamisítással újaknak és rendkívül fontosaknak állítottak be s azután a Bécsben akreditált katonai attaséknál főképpen a középeurópai államok katonai attaséinál igyekez­tek megfelelő pénzösszegek ellenében értékesí­teni. A legtöbb esetben azonban a hamisítványo­kat első pillanatra felismerték s a két szélhámost i elutasították. A két férfi nemcsak katonai, hanem I diplomáciai természetű hamisítványokkal is ope­v égre hajtású hoz szükséges eszközt kiszolgál­tat ja, valamint 15 napi elzárással büntetik azt, ki az ön- gyilkos nevét, az öngyilkosság körülmé- nyelt és részleteit publikálja. Ezzel az intézkedéssel a belügyminisztérium a sajtót akarja megrendszabályózni, amely igen széles mederben foglalkozik a naponta előfordult öngyilkosságokkal, és sokan buz­dítást kapnak a sajtó közleményeiből az ön- gyilkosság elkövetésére. rált. Erre az osztrák hatóságokat egy külföldi ál­lam figyelmeztette, amelynek nem csupán osztrák, hanem más szomszédos államok állítólagos dokumentumait is felkí­nálták. Az ügybe egyébként Mülleren és Reindeien kívül, aki azt állítja, hogy Lengyelország megbízásából járt el, még Hanika nyugalmazott osztrák-magyar alezredes is be van keverve. Kassáról küidöltséa érkezeit Prásáfes, hmv közigazgatási inspektffirátnst kfiveteSJea Kassának Kassa, április 24. (Kassai szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Kassa város kép­viselőtestülete, mini ismeretes, legutóbbi ülésén elhatározta, hogy akciót indít az­iránt, hogy az országos közigazgatással kap­csolatban Kassa inspektorátuet kapjon. A* akció megkezdés© érdiekében ma glávik zsupán, Muttyámszky polgármester, Smrz helyettes polgármester, valamint Fleisch- mann Gyula dtr. városi képviselőtestületi tag Prágába utaztak, hogy az illetékes té­nyezőknél a szükséges lépéseket az krspek- torátus felállítására megtegyék. A kassai kereskedelmi és ipari Körok nagy várako­zással tekintenek az akció sikere elé s egy­úttal azt tervezik, hogyha ez a deputációzás nem járna eredménnyel, akkor négyszáz- tagú monistrekülidőttséget menesztettek Prá­gába, hogy ilymédon próbálják az inspefoto- rátus felállítását kiharcolni. Eket szeretnének verni a magyarság pártjai kézé Prága, április 24. A félhivataols Cesko- alovertská Republlka a Slovensky Vyohod és a Stevensky Dennik nyomán, feltűnést haj- hászó, tendenciózus hirt közöl a magyarság pártjainak' viszonyáról. A félhivatalos szerint Szüllő Géza, az országos kérésztényszocia lista pért vezére a magyar nemzeti párttal fúziót Szent-Ivány képviselő, a magyar nemzeti párt a magyar nemzeti párt nevét venné át, de a keresztényszociaiista programját követné. Szent-Ivány képviselő, a magya memzeíi párt vezére a lap elképzelése szerint ezért betege­dett volna meg. A két párt fúziója azonban állítólag nagy nehézségekbe ütközik úgy a magyar nemzeti párt, mint a keresztényszo- ciaMsta párt részéről. — E híradásra csak annyi a megjegyezni valónk, hogy célja nem más, minthogy a két testvérpártól egymás el­len hangolja. A magyar nemzeti párt egy em­berként követi betegen fekvő vezérének po­litikáját e ugyanúgy az országos keresztény- szocialista párt is a legteljesebb belső egyet­értésben gyarapítja őslakos-kádereit. A két testvérpártnak a magyar ügy által diktált eredményes baráti szövetségét a külső intrk kák és a mesék országába tartozó kitalált szen­zációk a legkevésbé sem érinthetik. — Szüllő Géza jugoszláviai utazása Ős a kiváncsi Násodni Osvobozeni Jugoszláviai lapok jelentései szerint kellemetlen inci­densben volt része e napokban Szülő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőnek, az országos kereszté nyszoei alista párt vezérének, aki Magyarországom keresztül Belgrádba uta­zott. Szüllő Gézát ugyanis — állítólag Cseh­szlovákiával szembeni retorzióképpen — mint az illető vonat egyetlen csehszlovákiai útlevéllel ellátott utasát a határállomáson a jugoszláv határrendőrség a vonatról leszállí­totta s pedgyászának alapos átkutatása után csak a néhány órával későbbi vonattal en­gedték továbbutazói Belgrád felé. A retor­zióra állítólag az adott okot, hogy megelőző­leg egy jugoszláv állampolgárnak bizonyos kellemetlensége volt az egyik csehszlovák határállomás rendőrha tóságávai. Az esetről megemlékezik mai számában a prágai M- rodni Osvobozeni is. A cseh lap rövid tudó­sítását a következő óhajtó mondattal fejezd be: „Szüllő Géza jugoszláviai utjának céljá­ra bizony kiváncsiak lehetnénk." UgyMt- szik, hogy a Národni Osvobozeni és centra­lista laptársai szemében még az is gyanús és talán még az is „hazaárulás", ha egy csehszlovákiai magyar politikus vétetlenül épp Csehszlovákia lehető legközelebbi szö­vetségesének, a fciearrtaut egyik oszlopos tagjának fővárosába látogat el. Mindenesetre jellemző a csehszlovák sajtó „mindenki gya­nús, aki — magyar" felfogására a Národni Osvobozeni-nek ez a kis kiváhesiskodása. AktehamSiitáil üggyé zsugorodott a bécsi kémkedési affér A hamisítok saját szakállukra dolgozlak — A bécsi hatóságokat egy idegen állam figyelmestette az üzelmekre Bonafmak kastélya — BŰNÜGYI REGÉNY ~ irta: Edgár WaiSace (3) — Miss Belman? — kérdezte bizonyos komolysággal. Kissé selypített és furcsán kulcsolta össze a kezeit, mintha szorongó aggodalom gyötörné, hogy a modora esetleg vjsszatetszr hetik. — Jöjjön be, kérem, a barlangomba — mondta s oly pózoló nyomatékkai hangsú­lyozta az utolsó szót, hogy Margaret majd­nem ismét fölkacagott.' A „barlang" nagyon is kényelmes dol­gozószoba volt, melynek egyik falát hatal­mas könyvszekrény foglalta el. Mr. Daver, miután becsukta az ajtót Margaret mögött, ideges nevetéssel tolt széket a leány elé. — Nagyon örülök, hogy eljött — mondta. ;— Nem fárasztotta el az utazás? — Ugy-e nem? És Londonban, persze, meleg van.. Azt hiszem, nagyon meleg. Nem parancsol egy csésze teát? Hogyne, természetesen paran­csol! Oly gyors egymásutánban pörögtek a kérdései, amelyekre mindjárt felelt is, hogy Margaret szóhoz se juthatott és még mielőtt tiltakozhatott volna, mr. Daver már meg is rendelte a teát a há^itelefonon. — ön még fiatal — nagyon fiatal — rázta a feiét szomorúan. — Huszonkettő — nem? Tud gépen írni? Oh, mily nevetséges kérdés! — Nagyon kedves öntől, mr. Daver, hogy látni óhajtott -- szólt most a leány: — .bár egy pillanatig se hiszem, hogy megfelel- hatnék az ön igényeinek. Semmiféle gysifcnr- iatom nincs a fogadói* admifti^tTáci^ilbrii s a fölkínált fizetés nagyságából azt következ­tetem — — Nyugalom: — vágott közibe mr. Da­ver, ünnepélyesen ingatva a fejét — csak ezt az egyet óhajtom. A munka nagyon kevés, de én még ettől a kevéstől is szeretnék sza­badulni. Nekem ugyanis — és a kéziratcso­mókkal teleszórt Íróasztal felé legyintett: — nekem ugyanis rengeteg a dolgom. Kell egy hölgy, aki vezesse a könyveimet, rendben tartsa a számadásaimat és vigyázzon az ér­dekeimre. Olyan valakire van szükségem, akiben megbízhatom. Éln hiszek az arcok­ban — Hát ön? Látom, hogy Ön is! Hát a grafológiában? — Persze, abban is! — Lás­sa, kérem: három hónapja hirdetek már és harmincöt pályázóval tárgyaltam — Lehe­tetlen! A hangjuk — szörnyűség! Én a hang­jukról ítélem meg az embereket —- ah, ön is? És hétfőn, amikor ön telefonált nekem-, mindjárt azt mondtam magamban: „Ezt a hangot kerestem!" Oly görcsösen kulcsolta össze a kezeit, hogy a csuklói kifebéred tok s ezúttal Marga- rétből hevesen kitört a kacagás. — De, mr. Daver — szabadkozott aztán — én egyáltalában nem értek a száll ó da- vezetéshez. Azt hiszem, hogy meg tudnám ta­nulni 'és szeretném is ezt -az állást — A fize­tés rémségeden csábitó! — Rémségesen csábi tő — ismételte mr. Daver halkan —, mily furcsán hangzik ez a két ellentétes szó együtt! — A gazd-asszo- nyom — Igazán kedves, mrs. Buston, hogy maga hozza l>e a teát! A nő ezüsttálcán hozta a teát és tisztán volt öltözve, talpig feketében. Fénytelen sze­meit alig emelte Margnrelre, mialatt aláza­tosan várakozott,. mig mr. Daver beszélt. — Mr. Búrt óin — folytatta mr. Daver — itt van az uj titkárnő. A legjobb szobái kell kapnia — mondjuk: a kél: szobát De — eh'! ~ és szorongva harapta össze ajkait — talán, nem tetszik önnek a kék szin? — fordult Margarethez. A leány vidáman nevetett: — Nekem minden szín tetszik — mond­ta. — Csakhogy még nem szántam el ma­gamat — — Menjen most mrs. Búr tonnái, kérem! — szólt közbe mr. Daver — nézze meg a házat, az irodáját, a szobáját — Mrs. Burton! Az ajtóra mutatott és Margaret, még mi­előtt ráeszmélt volna, már ment is a gazd- asszony után. Keskeny folyosó kötötte össze mr. Daver dolgozószobáját az épülettel és mers. Burton tágas, magas mennyezetű te­rembe vezette Margaretet, amely a kastély egész földszintjét elfoglalta. — Ez az ebédlő terem — magyarázta imrs. Burton vékony kappanhangon, mély szürke hangsai ytalanságá val tűnt föl. — Most társalgónak használjuk. Mindössze há­rom vendégünk van. Mr. Daver nagyon válo­gatós. De télire egész csomó vendégünk lesz. — Három vendég nem nagyon fizeti meg c. költségeket — vélte MaTgaret fejcsó­válva. —■ Mr. Daver nem igen törődik a pénz­zel — felelte mrs. Burton ajkbiggyesztve. — ö csak a társaságot szereti. Azért is csinálta ezt a penziót, mert szereti látni, hogy M- l>ejárnak nála a vendégek és neki nem kell beszélgetni© velük. Ez a hóbortja. A halion túl nagyon barátságos és ké­nyelmes kis szalon volt, melynek üvegajtaja a kerti pázsitra nyílt. Odakint hárman ültek tea mellett. Az egyik ’éltesebb lelkész volt, határozott, kemény arcvonásokkal. Piritós- kenveret majszolt a teához, valami egyházi lapot olvasott és nem törődött ^ többiekkel, A második sápadt fiatal leány volt és Mar- garettel egykorú lehetett; halványsága mel­lett is csodálatosan szép volt. Gyönyörű, mély, fekete szeméit rászegezte egy pillanat­ig Margarétáé s aztán ismét odafordult tár­sához, aki katonás külsejű, negyven év kö­rüli férfi volt. Mrs. Burton megvárta, mig föléltek a széles lépcsőn az emeletre; ott megállt és „bemutatta" Margaretnek a vendlégeket. — A tiszteietes délafrikai esperes, a fiatal hölgy miss Olga Crewe, a harmadik gentleman pedig Hothling ezredes. Ezek a vendégeink — És itt van az ön szobája, miss. Igazi gyöngy volt ez a szoba: olyan, ami­nőről Margaret Belman mindig álmodott Pompás ízléssel volt bútorozva és, mint Lar- mes Keep valamennyi szobájának (ahegy ezt később látta), ennek is volt külön fürdő­szobája. A falakat félmagasságban faburko­lat borította, a mennyezet művészies faragás volt. A parkét alatt, ugylátszott, meghagyták az eredeti márványkockákat. Margaret körülnézett a szobában és föl­sóhajtott. Nagyon nehéz lesz visszautasítani ezt az állást — de, hogy miért gondolt arra egyáltalában, hogy visszautasítsa: sehogyse bírta megérteni! — Gyönyörű szoba — mondta elragad­tatással, amire mrs. Burton közömbösen, unottan jártatta körül a szemeit. — öreg épület — mondta. — Nem sze­retem a régi házakat. Valamikor Brixionban laktam — Hirtelen elhallgatott, ízléstelenül szipá- kolt és megcsörgette a kezében tartott kul­csokat. — Azt hiszem, már szerződtetve vau? — kérdezte. — Szerződtetve? — hogy érti, hogy el­foglalom-© az állást? Még nem tudom. Mrs. Burton révedezve nézett körül. Margaretnek úgy tetszett, hogy mrs, Burton szeretne valamit mondani — dicsérni a he­lyet —, hogy a leány kedvet kapjon az állás elfoglalására. Végre megszólalt: — A konyha nagyon jó — mondta és Margóiét elmosolyodot'

Next

/
Oldalképek
Tartalom