Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-24 / 95. (1722.) szám
WJ&ttiÁIfi » JLA!i**ARl-U HJLiAP 1928 április 24, kedd. 4* rníjzot ad a merész sarki utazóról. Wilkms igazi típusa a globetroíternek. Ausztráliában született és szülővárosának, Adelaidenak egyetemén végezte tanulmányait. Amikor az európai viszonyok 'mind zavarosabbá váltak és a Balkán-háború’ kitört, Wilkinsen erőt vett a kóborlási vágy, busz éves korában elhagyta Ausztráliát és mint a Mormiig -Post munkatársa, haditudósítói minőségben részt vett a balkáni háborúkban. Később csatlakozott egy tudományos expedícióihoz, amely nyugati Indiát kutatta át., maid Stephanson szerződtette le 1913 nyarán sarki expedíciójába. Filmffotográfusnak alkalmazták, zaouban az expedíció alkalmával nagyon hasznavehető embernek mutatkozott és egy személyiben teljesített kapitányi, gétpészi ás repülői szolgálatot Már akkor mint kiváló repülő tűnt ki. Amikor a Stephanson-expedeieió befejezte n unkáját, az ausztráliai hadsereg szolgálatába lepett. Az európai hadszíntérre küldték ki és itt » a legveszedelmesebb feladatokra vállalkozott, mint hadifényképész repülődépről fotografálta le a rohamokat. A háború után egyideig Amerikában működőit, majd egy év múlva nyomtala- unl eltűnt Uj-Guinea belsejében, hogy ismét Amerikában bukkanjon fel. Azóta lázasan készülődött sarki repülésének megvalósításán, most végre teljes siker koronázta törekvéseit n Newyork, április 28. A Newyork Times mai számában Wilkins kapitány részletesen beszámol hu szórás repülőutjának egész lefoly ásáról. A nagy feltűnést keltő cikk ugyancsak bővelkedik drámai feszültségben éj isyrahmaa részletekben. Három startkisérlet Wilkine jelentése szerint repülőgépéinek gulya 1800, a megterhelés súlya pedig 8400 font volt. Petiit Barrowban háromszor kísérelték meg a startot. A két első startnál vas- taipat használtaik, de az mindkét alkalommal eltörött, a harmadik íelszóLlsánál már fatalp- pal kísérleteztek. A harmadik start előtt tizenegy emberrel és huszonöt kutyával őt mérföldnyire euvontatták a gépet a jégen egy kis befagyott lagúnára és itt az eszkimók két- napl kemény munka után egy 5000 lábnyi hosszú startpályát készítettek. A pálya ugyancsak 14 lábnyi széles volt, de a 80 mérfőld- nyi startgyorsaság ellenére is Eyelson simán emelkedett fel a pályáról. A repülőgép vasárnap, április 15-én startolt. A sark körül A repülőknek a huezórás és liuszperces repülés alatt legalább huoas&sor kellett az irányt megváltoztatni, olykor csaknem huszonöt fokkal is. Polnt Bar- rowbói a 75. hosszúsági és 84. szélességi kör keresztezddási pántjára repültek, innen azután Svalbaxd északnyugati csücskének teányi- tották gépüket Az első ötszáz mérf öldet tiszta időben tették meg. A kővetkező száz mér- földnyi utón süni felhők léptek fel, amelyek sokhelyütt háromeaer lábnál vastagabbak voltak. Azon a ponton, ahol Pearv Max MeUan- iial és Stophanooimal földei seftett, az MSÖ ismét kedvező volt, de egész ütjük alatt nem fedésiek fel fűidet. A jégen sokhelyütt nagy rések voltak, azonban sehol sem volt összenyomódva vagy feltüremkedve, amiből szárazföldre vagy siSvalbardtól mintegy kétszáz mérföldnyire jutottak. Vihar és kényszerleszállás Itt azonban heves vihar kezdődött meg, amely a közben könnyebbé vált gépet úgy uoMÍta ide-oda ,mint a jétéklabdát. Ezért C000 lábnyi magasságba kellett emelkedniük. Már csak három-négy órányira tartott ki gazolin-készletük. Hogy Svaibardot megtalálják, lehetetlenségnek bizonyult. Nagyon messze Keletre sem szállhattak, mert akkor a Spitz- bergák belsejében kellett volna ai A ereszkedniük és hosszú, fáradságos gyalogutat kellett volna megtenniük, mig ha nagyon erős nyugati kurzust vesznek, a Spitzbergálkat egyáltalán nem is érik el Minthogy nem tudták, milyen gyorsasággal repültek az utolsó órákban, a gépet déli irányba kellett kormányozni ok. Hirtelen alattuk a kinyiiló felhőköpenyben két hegycsúcsot pillantottak meg, amelyek úgy emelkedtek a magasba, mintha tü- fokok volnának. A két hegycsúcsot kőrülre- pfilték és azután rregállapitották, hogy a hegyek egy kis szigete nvannak. Nyílt térséget fedeztek fel, amelyet a kényszerleszállásra alkalmasnak véltek, ezért tehát elhatározták a leszállást, hogy a szárazföld ön nyugodtan végezhessék el a helymeghatározást, azután Mandarin - Caoao - Dlö-Crémo . Cherry. Trlple-Sac — Curacao — Karisbadl keserű S „Késmárki kiálliiáion aranyéremmel ki tűn tetre" 5 ,,A \rcmieíközi Dunnkiíllitiaon aranyéremmel kitüntetve, ] Ungvári é» komáromi kiállításon kitüntetve Gsizi Jód-Bróm Gyógyfürdő Ajánlva; Erelmeazeaedés, ideg, csont, bőr, mirigy cs izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, bűdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jódog fürdők, hidegvizkurák, fénykezelés — Otthoni ivó-fürdőkurák Prospektust küld a vFürdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele. pedig ütjük utolsó szakaszára indulhassanak. A szél olyan erős volt, hogy a repülőgépnek a leszállásnál csak harminc lábnyi utat keletit kifutnia. Miután megállapították, hogy valóban szilárd talajra és nem jégtáblákra kerültek, amelyeket a viz elsodorhat, a gép belsejében nyugodtan alvásra tétrek. Öt nap a sarki szigeten Másnap gyönyörű reggelre virradtak és úgy rémlett nekik, mintha a viz felületén házakat látnának. Kiderült, hogy Fata Morgana kápráztatta cd őket Megállapították, hogy King-Charles elő- vidékének közelében kell lenniük, nem mesz- szire a Spitzbergákon levő Green Harbourtől, azonban a szél ereje miatt még nem startolhattak. Héttőtől szombatig kellett a kei szigeten tartózkodni ok. Vasárnap végre kedvezőre fordult az idő. A két repülő tehát hozzákezdett a startpálya elkészítéséihez és hat óra alatt el is készültek ezzel. Csakhamar kitűnt, hogy a mótor ereje egymagában kevés a gép felemeléséhez. Wilkms először úgy kisérlezett, hogy vállát nekifeszitette a gépnek és mikor az megindult, lel akart ugrani reá, azonban leesett és kétségbeesetten látta, hogy a gép a magasba emelkedik és ö a lakatlan szigeten marad. Eyelson azonban hamarosan észrevette társa hiányát és visszatért. A második kisérlelnél Eyelson kötelet bocsátott le, amibe Wilkins a gép eltaszitása után kezeivel és fogaival belekapaszkodott, miután azonban kez- tyüje nem volt, késéi véresre haro»o§ód<tak, a kötelet él kellett bocsátani, a gép pedig olyan lendülettel szökött lel, hogy összes fogai meglazultak és több foga kitört. Ismét a földre rohant alá. ,‘>L . Eyelson másodszor is visszatért. A harmadik kísérletnél nyitva hagyta a kabin ajta- já íée most WfíMns nem gondolva arra, hogy, megsebezheti magát, a gép eftaszátása után beugrott. A atart sikerült. Még rövid repülés és hirtelen feltűntek Green Harbourg rádiótok nyal. Nemsokára emberi telepeseket láttáik, az örök jé ^birodalmából megérkeztek újból az emberi civilizációba. Borzalmak kastélya- &DNQGYI REGÉNY — Irta: Edgár Wallace (2) 'A cella ajtaja tárva-nyitva volt és John Flack kiröppent a nagyvilágba, hogy vallóra váltsa nappali álmait — I. FEJEZET Két dolog Izgatta Margaret Belman fantáziáját. mikor a déli expressz rohanva vitte Selford Junction és a vicinális felé, amely innen kapaszkodott fel Siitburybe. E két dolog egyike az a nagy változás volt, amelyre éppen most készült és az a furcsa hatás, amellyel ezt a változást mr. J. G. Reeder — ez a szolid, középkorú gentleman — fogadta. Margaret, mikor először említette neki, hogy valahol a vidéken keres állást, elvárta volna, hogy mr Reeder mutasson némi sajnálkozást; valamelyes elkomorodás mindenesetre illendő lett volna. Ellenben az történt, hogy mr Reeder arca szemmel láthatóan földerült erre a lehetőségre. — Félek, hogy nem jöhetek majd gyakran Londonba — aggódott Margaret. — Pedig ez jő hír — mondta mr. Reeder és megtoldotta néhány frázissal, hogy milyen jó az egészségre a levegőváltozás, meg a közelség a természet isteni szépségeihez. Szóval sokkal kedvesebb volt, mint az u felső hét bármelyik napján « ez bosszantotta Marga retet. Szép arca elkcmoradott, mikor eszébe jutott ez a. kellemetlen jelenet s miatta érzett keserűség. Most már azt se sajnálta volna, ha nem kapja meg ezt az állást. Hiszen egy percig se remélte, hogy az első szóra csak úgy az öleibe pottyan az évi hatszáz fonttal díjazott titkárnői állás. Különben se értett ehíhez a foglalkozásihoz; semmiféle tapasztalata nem volt a szálloda* teendőkben, — nagyon kevés reménye lehetett hát arra, hogy megfogadják . . . Most meg eszébe jutott az a tolakodó olasz, aki már olly Bokszor megkísérelte, hogy megismerkedjék vele. Lépten-nyomon elébe toppant azokkal a sértő frázisokkal, amelyeket olyan jól ismer már minden csinos leány, aki a maga munkájával keresi a kenyerét... Rendes körülmények között egy másodpercig se gondolt volna rá, de ma reggel az olasz elkísérte a vasútállomásra és egészen bizonyos, hogy meghallotta, miikor Margaret azzal búcsúzott a barátnőjétől, hogy a hat óra tizenöt perces vonattal érkezik vissza. Akármelyik rendőr érdeme szerint elbánna ezzel az aszfaltbetyárra 1, ha Margaret nem félnie, hogy az újságokba kerül a neve. Mert minden fiatal leány, akármilyen energikus és szabadon gondolkodik is egyébként, ösztiön- szerüen visszariad a nyilvánosságtól. Tehát neki Is másként, a maga módja szerint kiéli végezni ezzel az emberrel . . . Szóval ez a két d’olog: mr Reeder megfoghatatlan közömbössége és az olasznak nagyon is kézzelfogható tolakodás végképpen elrontotta Margaret délutánját, amely pedig egyébként kellemes szór ak ozás okkal kínálkozott. Hogy ez a mr Reeder . . . Margaret Belman összeráncolta a homlokát. Huszonhárom éves volt s ebben a korban a legtöbb fiatalember kissé unalmas. Viszont az öbven körüli férfiak se nagyon vonzók: é8 Margaret gyűlölte mr Reeder pofaszakállát, mert olyan volt vele, mint valami skót lakáj. De, persze, azért kedves volt . . . A vonat fáradtan, köhögve állt meg az állomáson és Margaret álmélkodva vette észre ,bogy már megérkezett Siitburybe, még mielőtt el dönthette volna, hogy szerelmes-e mr Rieeiderbe, vagy unalomból foglalkozik vele? A vasúti fuvaros kocsija mindjárt az állomás előtt és bilodogtalan gebéje fülét-far- I tót eleresztve várakozott. A kocsis vigyorog1 va integetett az ostorával: — Tessék csak eme jönni, mise — háztatta: — mr Daver irodája az ösvény túlsó végén van. Agyafúrt vön ember volt, aki mér sok pályázót vitt a ,-Larmes Keep“-fogadó titkári állására és sejtette, hogy ez a fiatal leány — valamennyi közt a legc&inosabb — szintén nem vendég. Először is: nem hozott pod- gyászt; aztán mieg a jegyszedő utána szaladt és visszaadta neki a térti jegyét, melyet Margaret szórakozottságból nála felejtett. — Majd aztán vissza is hozom, mise — ajánlkozott a kocsis, mikor a gyalogösvényhez értek. — ófh, köszönöm, — bólintott Margaret Beírnám, amiint gyorsan kiugrott a rozoga csókából. — Kapott meghívót? kérdezte a kocsis, aki, mint .afféle helyű személyiség, szeretett bizalmaskodni é* hsumyorgatva folytatta: — Azért kérdezem, mert égés* csomó fiatal hölgy járt már itt, de mivel nem kaptak 'külön meghívót, mr Daver nem is fogadta őket. Ezek csak kivágták a hirdetésit és rohantak vele ide. Pedig a hirdetésben az volt, hogy előbb írjanak. Legalább két tucat olyan fiatal hölgyet hoztam már ide, akiknek nem volt meghívójuk. Oáak azért mondom ezt, hogy tudja. Margaret elmosolyodott és jókedvűen felelt: — Előbb kellett vokia figyelmeztetnie őket, mielőtt még fölültek volna a kocsijára. Legalább megtakaríthatták volna a fuvart. De legyen nyugodt: én kaptam meghívót. Ahol álltak, a kapu mellől jól megláthatta a Larmes Keep-kastélyt. Nem hasonlított fogadóhoz s még kevésbé előkelő penzióhoz, aminek a gazdája hirdette. Az épületnek azt a részét, mely az eredeti kastély volt, könnyen meg lehetett különböztetni, bár szürkére meszelt, magas falait befutotta a vadszőllő, mely elborította az épület többi j részeit is, melyeket későbben toldottak hozzá a kastélyhoz. A bársonyos, zöM pázsiton néhány kerti asztal és vesszőből font szék állt elszórva, túl rajta volt a rózsáskert, amely még most, késő ősszel is, csupa szín és illat volt, mögötte zöld fenyőfasor húzódott föl, majdnem a szikla pereméig. Fölcsillant a kékes-szürke tenger is, mely fölött halvány füstoszlop jelezte valami távoli, még láthatatlan gőzös közeledését. Enyhe szellő hozta feléje a fenyves fűszeres illatát és Margaret boldogan, tele tüdővel szívta az erős levegőt. Hát nem föl séges? — sóhajtotta nagy lélekzettel. — Na, megjárja — bólintott a kocsis és befelé mutatott az ostorával: — Oda tessék, abba a kis háziba. Csak pár esztendeje épült: ott tanyázik mr. Daver. Inkább iróember, mint vendégfogadós. Margaret benyitott a kis tölgyfaajtón és az iró „gentleman" szentélye felé tartott a kövezett ösvényen, amelynek mindkét oldalát széles virágágyak szegélyezték, — mintha csak diszkért lett volna. A kis háznak széles, nagy ablaka és kis, zöld ajtaja volt. A leányt nyilvánvalóan meglátták belülről, mert még meg se nyomhatta a sárgaréz osengőgombot, mikor már nyílt az ajtó. Maga mr. Daver állt a küszöbön. Magas, sovány, ötvenéves férfi volt, sárgásbőrü, aszott arca olyan furcsa vigyorgásra torzult, hogy Margaret majdnem fölkajcagott. Pedig egyáltalában nem akart nevetni. A férfinak hosszú felső ajka ráfityegett az alsóra és, bár sovány arcán élesek voltak a vonások, mégis olyan volt, mintha groteszk bohóc- álarcot viselt volna. Kidülledő, gömbölyű, barna szemei, ráncos homloka s az a maroknyi hajcsomó, amely a feje búbján ágaskodott, csak kiegészítették arcának bohóojel- lecrét, (Folytatjuk.) Wilkins első beszámolóm kár vizre leheltet volna következtetni. A repülők szívesen le szállottak volna, hogy mély- ségméréseket végezzenek, sehol sem találtak azonban olyan helyet, ahonnan újból startolhattak volna. Hogy S a Peajy által emKtett Oock er-föld egyáltalán nem létezik, ez az egyetlen pozitív megállapítás, amelyet Wilkins repülő utján megtehetett. A hosszúság 05. és a szélesség 84. fokán felhőket pillantottak meg, amelyek első pillanatban földhöz hasonlítottak. Miután azonban tudták, hogy éppen ezt a területet kutatta át gondosan Peary anélkül, hogy földet, fedezett volna fel, igy ezeknek a felhőknek egyáltalán nem tulajdonítottak semmi fontosságot. A Grant-löld felelt Ezután is felhőpadba kerültek, amely a Grant-föld előtt telepedett meg, úgy hogy 6000 lábnyi magasságra voltak kénytelenek felemeiikiedni. De a felhőréteg felső peremét igy sem tudták maguk alá gyűrni. Azt remélték, hogy Grant-tfőldnek hegycsúcsait látni fogják, azonban vihar lépett fel, amely kissé délre terelte őket és igy a Grant-földet .csakhamar elvesztették látókörűkből. Csak egy fél óra múlva .pillantották meg a felhők közül kimagasló legnagyobb csúcsot. A Gránit-földön való átszállással ícíada- tnknak azt a részét, amely az ismeretlen területek feletti átrepiilwe vonatkozott, be Is fejezték és igy az irányt a Sprtsber- gák felé fordították. Miután Gröpíand felé vihar uraRrodotí, a vihar külső övében szálltak tova és igy jó háti szelet nyertek, amely Igen gyors repülést tett lehetővé. A külső levegő hőmérséklete a fagypont alatt 48 fok volt, mig a gép belsejében a hőmérséklet a fagypontra szállt le, ami emlékeztette a repülőkét arra, hogy thermosark.oan meleg kávéjuk van. GrönLand felett étkeztek tehát első Ízben. A repülés ezután minden incidens nélkül folyt le, mig
