Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-22 / 94. (1721.) szám
TO^GM-MAGfcARHlRIiAP 1928 április 22, vasárnap. BERLINI JEGyZtíl EK írja: BÁRDOS ARTÚR El a természettől! Ez tulaj■dibai'k.'ép'pen minden civilizáció íeg- iközveltenebb célja és kimondott vagy ki nőm mondott jelszava. Már maga a sró is a polgá- rosulást. a természetes, vad állapottól való el- fejlddést jelenti. Az ember függetlenségi harcát a természet önkényével s kérlelhietettensé- gével szemben. Ne is szépüsük a dolgot: nagyon „kiibán- tmnk“ a természettel. Évszázadról-évszázadra, évtizedröl-évtizedre jobban. És soha még olyan alaposan, mint ezekben a legutóbbi években. Minden találmány ezt a titkos összeesküvés); szolgálja és sohasem cáfolták még olyan lázadó találmányok a természetet, mint ezek a mostaniak. Hogy ne is menjünk tovább, a jeles Kölil kapitány s társai az összes javatható irányokkal szemben és minden ádázul rosszakaratú, bősz szelekkel szemben, most már visszafelé is, átrepülték az óceánt. Pedig a természet könyvében irva vagyon, hogy csak a madár szárnyai teremtvék repülésre és az ember, ha már átmereszkedik az óceánon, ezt legalább jól megépített gőzhajón tegye ... de ez az utóbbi talán már nem is a természet, hanem a nem barnító napsugarat is mérnek élelmes k ozmetikai vált atkoz ók. Visszatérés a naphoz, á hegyi levegőhöz, a jótékony, ősi meztelenséghez — az orvostudomány modern napimádása — a természet jelszavával indult el és alig hogy hódítani kezdett, máris a természet kijátszásán törte a fejét. Merthogy nap és hegyi levegő csak nyáron vagy csak bizonyos szerencsés helyeken találtaink, ki kellett találni a módját, hogy az ilyen északi városban is, az időjáráséi füg- gelenüi, állandóan kéznél legyen. A nap melegítő és világosító funkcióit már régen pótolni tudják, most kitalálták a nap barnitó ős vérpezsdítő tulajdonságainak a pótlását is. Höhensonne ... Egy nagy bérház hatodik emeletén az intézményesített természetnek tökéletes berendezésű termeiben járkálok, lábam alatt csikorog a tengerpart fövénye, egészen nagyszabású strand ez, temérdek reflektor szórja a nap melegét és fényét és mások, kékfényüek, külön a barnitó, hegyi napot, a Höhensoiine-t, Kívül, az ablakon túl, sötét, téli délután, havas eső sziitál. Tdebenn meleg és lény és csakugyan, a napnak az az édesen bágyasztó, pórusokat pézsdülő ere, akárcsak a nyári tengerparton. Az egyes cellákat csak függönyök választják el, és mint tarka tengerparti sátrakból, vidám férfii és női hangok hallatszanak át . . • Lent a nagyváros morajlik, zúgva, messziről, mintha a tenger hullámai ütődnél! ek n fövényéé parthoz. Időnként furcsa, erőszakos zaj hallatszik át a szomszédból; világosan kivehető: meztelen emberi testeket parkolnak szakszerű kezek, nem is gyöngéden. A nagyvárosban ellustult vért pezsditik ilyenformán uj, vidám keringésre. A természetben való egészséges élettől ledegenerálódött városi test jobb ösztöneit riasztják ... Itt valami jólétben elpuhuit bankárt parkolnak. A hatalmas ökölcsapások nyilván a sors csapásainak edző hatását pótolják. Amott halra egy hölgyet dögönyöznek. Őnagysága drága pénzei kénytelen megvásárolni azokat a fenyítéseket, amelyeket férjétől érdemelt ki nem hervadó érdemekkel és amelyeket egy egészségesebb, a természethez közelebb álló korban, sokkal jutányosakban, a kedves férjétől kaphatott volna meg. Ezek a civilizáció fölösleges komplikációi. józan okosság könyvében foglaltatik. Az igaz, hogy Köblök a természettel vívott cudar harc után ismét a legvadabb és iegmos- tohább természet ölébe pottyantak, csak éppen hogy egy hajszálon mentvén át derék életüket. De ott a befagyott szigeten megint akadt az emberi találékonyságnak egy kis dacos felkiáltójele: egy kis világítótorony, mely a szikratávíró csodájával ismét egyszerre összekapcsolta az óceán vándorait a civilizációval. Ha mindjárt csak elnöki üdvözleteket kaptak is elinte jóféle meleg ruhák és rendes ennivalók helyett, mégis csak jelt tudtak adni, hogy élnek, dacolnak, sőt egy darabot megölt elhódítottak a kétségbeesetten védekező, a légim szebb szelek eszközeitől sem visszariadó természettől. Férfiasán tartózkodó, szinte szemérmes beszámolójuk a harmincnyolcórás küzdelemről, a maga szűkszavúságában is, vagy éppen ezért: az emberi küzdelemnek egyik legineg- ragadóbb eposza. * Ez a fagyos áprilisában didergő Berlin roppant izgalommal neszeit fel Köldök vállalkozására és miniden idegszálával vészt veit ebben a büszkén német szenzációban. Csak bovozongva lehet itt olvasni a repülők küzdelmét a sarki hideggel; és fokozott együttérzéssel, hiszen még itt is, a kőrengeteg védelme alatt, dideregve járunk e perverz tavaszban, mely a tél legnagyobb részénél is zordabb és elviselhetetlenebb. Lehet, hogy csak a már tavaszra berendezkedett idegek számára, de ez végre is nem jelent különbséget, mert minden csak relatív és pontosan annyira van hideg, amennyire fázom. Tehát: el a természettől! Ez az érzés most még jogosabb és céltudatosabb, mint télen, amikor a védekezés egyik jól bevált módja éppen: a hideg elmélyitése, kiaknázása: a téli sportok ravasz eszközeivel. Mintahogyan a meleg ellen is a legjobb védekezésnek tartom: kitárulni a napnak, kifeküdni a legforróbb nap alá. A nappal átitatott test aztán ruhában is, egész nap jobban birja a meleget, mint a nap elől folyton árnyékba menekülő és napernyővel, kalappal védekező . . . Most még korcsolyázni, skielni sem lehet, pedig a hidegtől igazán lehetne. A Riviéráról is már visszajöttek a Kurfürstendamm életmű- vészei; most nincs más hátra: tűrni kell az állapotot és várni a végét, jóképpel, vagy anélkül, aki hogyan bírja. .Soha télen úgy meg nem teltek a nyilvános helyiségek, kávéházak, vendéglők és színházak, mint ezen a tavaszon. Váltakozóbb kedvű riporteri természetek még a múzeumokba is behatoltak és megállapították, hogy a jól fütött múzeumok látogatottsága is fellendült, nem mintha a művészet alkotásai mostanában, jobban melegítenék az emberek szivét, de hát — a test is valami. A Kurfürstendamm élet művésznői pedig már divatos szalmák alapban, de isimét nagy prémekbe burkolóznak és lehetőleg csak az orruk hegyével kandikálnak ki — nem is kíváncsian — erre a hideg világra. A szemöldök fekete ivei, az ajak finom piros vonala és a kozmetika többi kis csodája, melynek ma már a berlini nő sem kisebb művésznője párisi kollégájánál, alig-alig hogy kivillan a fázéko- nyan összevont prémekből. El a természettől! .... * A természet a maga teljes pompájában csak néhány intézményben virágzik ma, ahol drága pénzért Jiomcsal^meJegitő és-éltető, ha— Lloyd George és Riboi szerepe — IV. A hercegek még az éjszaka elhagyják Ausztriái, Erdődy gróf megy velük vissza Svájcba. Sixtus herceg magával viszi Károly király levelét amely a következőket mondja: „Kedves Sixtusom! Közel harmadik esztendeje tart már a háború, amely annyi gyászt és fájdalmat hozott a világra. Birodalmamnak minden népe az eddiginél is szorosabb egységben ad kifejezést annak a közös akaratának, hogy a monarchia integritását még a legsúlyosabb áldozatok árán is fenntartja. Hála ennek az egységnek, népeim áldozatos együttműködésének, a monarchia közel három év óta állja a nehéz ostromot. Senki- sem vonhatja kétségbe csapataim katonai sikereit, különösen, a balkáni hadszíntéren. Franciaország a maga részéről ellenálló erőt és nagyszerű lendületet mutatott. Hadseregének tradicionális vitézségét s az egész francia nép önfeláldozását mindnyájan fenntartás nélkül csodáljuk. Éppen ezért örömömre szolgál látnom, hogy bárha pillanatnyilag ellenfelek vagyunk is, birodalmamat Franciaországtól lényeges nézetkülönbségek vagy nemzeti célok el nem választják és joggal remélhetem, hogy Franciaország iránt érzett élénk rokonszenvem, amelyet a monarchia népe is oszt, lehetetlenné teszi, hogy visszatérjen közöttünk a háborús állapot, amelyért engem semmi felelősség sem terhel. Ebből a célból s hogy világosan kifejezésre juttassam ezeket az érzelmeimet, arra kérlek, hogy bizalmasan és nemhivatalos formában közöld Poincaré orral, a francia köztársaság elnökével, hogy én minden eszközzel az egész személyes befolyásommal élve, támogatni fogom szövetségeseimnél Franciaországnak Elszász-Lotha- r ingiára. irányuló igazságos kívánságait. Ami Belgiumot illeti, szuverénitását teljes egészében vissza kell állítani, megőrizve a maguk teljességében afrikai birtokait, tekintet nélkül arra a kárpótlásra, amelyet elszenvedett veszteségeiért kapni fog. Szerbia állami önállóságát viszaállitjuk s jóakaratunk zálogaként készek vagyunk számára méltányos és természetes kiutat biztosítani az adriai tengerhez, éppen úgy, mint széles gazdasági engedményeket adni neki. Ausztria-Magyarország a maga részéről legfőbb kikötésképpen azt kivánja, hogy Szerbia a jövőre vonatkozóan hagyjon fel minden olyan összeköttetéssel s szüntessen meg minden olyan egyesületet vagy csoportosulást, amelynek politikai célja a monarchia felosztása, különösképpen oszlassa fel a Narodna Obra- nát. Akadályozza meg lojálisán és minden hatalmában levő eszközzel úgy bent az országban, mint határain kivül az ilyen irányú politikai propagandát s erről bennünket az ántánt- hatalmak garanciái mellett, biztosítson. Az Oroszországban lejátszódott események arra késztetnek, hogy ebben a kérdésben addig, amig ott törvényes és állandó kormányzat ki nem alakul, ne nyilatkozzam. Ezekben körvonalozván álláspontomat, arra kérlek, hogy miután a kérdésről közlést tettél Franciaországban és Angliában, értesits mindenekelőtt ennek a két hatalomnak a felfogásáról abból a célból, hogy ilyen módon olyan megegyezési alapot teremtsünk, amelyen a hivatalos tárgyalás is elindulhasson s mindenki kielégítő eredményre juthasson. Abban a reményben, hogy ilyen módon mindkét oldalon véget vethetünk annyi millió ember és annyi család szenvedéseinek, akik szomorúságban és aggodalomban élnek, arra kérlek, fogadd őszinte és testvéri szeretetem nyilvánítását. Károly". Ennek a nagyjelentőségű okiratnak a birtokában a hercegek 30-án Páriába érkeznek. A Briand-kabinet — a tárgyalások szempontjából a legrosszabbkor — megbukott s helyébe Ribot kormánya lépett. A köztársasági elnök, amint Sixtus herceg megérkezéséről értesült, nyomban ’ magához kéreti azzal, hogy Ribot miniszterelnök és külügyminiszter, akit az eddigi tárgyalásokról értesített, szintén nagyon szeretne vele találkozni. Ez a találkozás 31-én folyt le a köztársasági elnök és a herceg között; Ribot helyett azonban, aki közbejött akadály miatt nem jelent meg, Ju- les Cambou vett reszt a tanácskozáson. Poincaré: »Az angol és hanem közvélemény rokonszenvezik a monarchiával" A köztársasági elnök és Cambou sorra veszik a király levelének pontjait s végeredményben elhatározták, hogy a köztársasági elnök a király levelének alapján sajátkezű levélben közlést tesz az angol királynak. A herceg készséggel vállalkozik arra, hogy a levelet maga viszi el a királyhoz és beszél az illetékes angol miuiszte- rekkel is. Poincaré kijelenti: — Az angol közvélemény általában rokon* szenvezik a monarchiával, éppen úgy. mint a francia, hiszen a, képviselőház elnöke (Paul Dc- schanel) állandóan érdeklődik nálam, hogy mikor kötünk már különbekét Ausztriával. A tanácskozás után a herceg megállapítja, hogy Poincaré, Cambon és ő közötte nincs nézetkülönbség a kérdésben s a béke a legjobb utón van. Másnap a herceg William Martinai találkozik. aki értesíti, hogy Ribot miniszterelnök Po- incarénál járt. A köztársaság feje megismertette vele a király levelét. Ribot rendkívül meg van lepve, okvetlenül látni akarja a herceget, teljesen átérzi a titoktartás szükségességét, s rögtön üzent Lloyd Georgenak, akivel szerdán Boulog- neban találkozni akar. Itt közölni fogja vele nagy- vonásokban a tényeket, megesketteti, hogy titoktartó lesz s értesíti, hogy a herceg Poincaré iveiével Angliába megy a királyhoz. György király azután közli a történteket ugyancsak titoktartás pecsétje alatt az angol haditanáccsal (Lloyd George, Balfour, Lord Curson, Lord Milner). Ribot Boulogneba való elutazása előtt és után is találkozni akar a herceggel. William Martin mint személyes impresszióját fűzi hozzá, hogy a király levelét a legnemesebb intencióju emberi dokumentumnak találja. William Martin után a herceg Jules Cambonnal tanácskozik, aki kijelenti előtte, hogy miután a legfőbb nehézséget az olaszkérdés okozza, Ribot először az angolokkal akar megegyezést teremteni s csak erre támaszkodva veszi fel a tárgyalást Olaszországgal. Lloyd George is tárgyalni akar Ribot április tizennegyedikén találkozik Lloyd Georgeval, másnap Cambot újból a herceghez küldi, akit ezen az utón értesít arról, hogy beszélt a brit miniszterelnökkel. Lloyd George azon a nézeten van, hogy folytatni kell a tárgyalásokat, de be kell számolni róla Sonninónak is. A két miniszterelnök éppen azért elhatározta, hogy a legközelebb feltűnés nélkül tálálkrzui fognak az olasz külügyminiszterrel. A herceg rámutat arra, hogy az egész akció sikeréi veszélyezteti, lia az olaszoknak már most közlést tesznek róla, Cambon ugyanazon a nézeten van s kéri a herceget, hogy mutasson rá erxe a körülményre Ribot előtt is, mert attól fai t, hogy a király lépésének a híre könnyen a németek fülébe juthat. Még aznap délután a herceg, most már negyedszer, megjelent a köztársasági elnökéi, ahol találkozik Ribot miniszterelnök-külügyminiszterrel. Ribot beszámolva Lloyd Georgeval folytatott tanácskozásáról, kéri a herceget, járuljon hozzá ahhoz, hogy Olaszországot is beavassák a dologba. A herceg rámutat egy esetleges indiszkréció súlyos következményeire és arra a felelősségre, amely őrá magára hárul. Poincaré ugyanebben az értelemben nyilatkozik s hangsúlyozza, hogy a király személyesen ő hozzá fordult s 5 csak mint alkotmányos államfő avatatta be a miniszterelnököt. — Mindnyájan a becsületünkkel játszunk — mondja Ribot. Ezután abban állapodtak meg, hogy Ribot Sonuinót egy közömbös ürüggyel Franciaországba hivja s megérkezéséről értesíti Lloyd Georget. A tanácskozáson Ribot azt fogja mondani Sönninó- nak, hegy az angol és a francia kormány úgy értesült, hogy a legközelebbi időben bizonyos oldalról. békeajánlatot fognak tenni nekik s hogy erre nyomban érdemileg is válaszol ássanak, kérik Sonninót, körvonalazza Olaszország végleges álláspontját. Lelkére fogják kötni a teljes titoktartást azzal, hogy egy esetleges indiszkréció mindent elronthat. A herceg kifejezett kérésére Ribot formálisan is kötelezi magát, hogy Károly király személyét semmi körülmények közölt sem vonja bele a tárgyalásba. »MensdofH gmi akcióján Ribot és Sonuinó találkozása április 19-ére Saint-Jean-de-Maurienneben van kitűzve s erre a napra Lloyd George is Franciaországba érkezik. A herceg erre a programra támaszkodva azt tervezi, hogy még a miniszteri összejövetel előtt, Parisban, beszél Lloyd George-zsal s utána, április 24-én Svájcban újból érintkezésbe lép Erdődy gróffal. Az erre vonatkozó üzenet a köztársasági elnök kabinetjén keresztül megy Svájcba s onnan a bécsi ud/árhoz. Közben Párisba érkezik Paul Cambon, Franciaország londoni nagykövete, Jules Cambon fivére, akit az angolokkal való tárgyalások kapcsán a francia körök szintén bevontak az akcióba. A herceg április 14-én beszél Paul Cambonnal. A nagykövet nézete szerint Sonninónak nem szabad tudnia arról, hogy a békeakció Károly királytól indult ki. Az olasz külügyminiszter ugyan megbízható ember, de pozíciója nagyon ingadozó. Cambon felveti azt a gondolatot, hogy miután egyre többet beszélnek Mensdorff gróf osztrák diplomata svájci tárgyalásairól, jó volna azt sejtetni az olaszokkal, hogy az akciónak ő az irányitója. Tekintettel arra, hogy az orosz hadsereg a forradalom következtében, úgy látszik, kikapcsolódott a kooperációból, talán az olaszokkal is meg lehet majd értetni, hogy követeléseiket mérsékelniük kell, mert a keleten felszabadult osztrák-magyar hadosztályoknak aligha fognak tudni ellentállni. Lloyd George egyéniség, A herceg ezután Lloyd George egyénisége felől kérdezi Canibont, akinek leirása a következőkben foglalható össze: — A miniszterelnök walesi, nem angol, sőt egyenesen ellentéte mindannak, ami angol: lángoló temperamentumu, gyors felfogású, iniejativ és változó. Egy augol államférfi sohasem változtatja meg a felfogását, Llyod George kivétel ez alól a szabály alól s éppen ezért szavainak nincs is meg az a súlyúk, amit Balfour, vagy Bonar Lhav bejelentése reprezentálnak. Viszont a mi esetünkben egy nagy előnye van a miniszter- elnöknek: nem tartozik az alkotmányos fetisisták szektájába. Asqutik sohasem ment volna bele, hogy ilyen horderejű ügyben kabinetjének tudta nélkül folytasson tárgyalásokat, mig Llyod George formális ígéretet tett nekünk, hogy nem avatja be minisztertársait. Csak a királynak fog szólni s tőle is titoktartást kér. Ami az olaszoknak a Balkánon adandó kárpótlást illeti, arra az esetre, ha mérséklik követeléseiket a monarchiával szemben, Cambon szerint Róma annyiféle, igényt, támasztott, hogy maguk a szövetségesek is zavarban lesznek, ha mindegyiket ki kell elégíteni. A herceg Cambonnal való beszélgetése után William Martint keresi föl és arra kéri. hogy Ribot állapodjék meg már előzetesen augol kollégájával abban: mi az a maximális halár, ameddig az olaszok követeléseikben elmohetpek. (Folytatjuk.) Hogy hiusuti meg SÍK Károly kiilönbékekmérSeíe ? A f}$i%tus4evélu hiteles 10
