Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-22 / 94. (1721.) szám

^x^gm-MacAar-hirlap 1928 április 22, vasárnap. — Ammá!? — körűi. J — Gr&nimofon! Arra veszik fel a da­náját. Ábris feláll. Végignéz rajtánk büszkén. Hogyne! A danájáért jött ki ez a csomó ur Szögedéből. Ránkpillant, úgy oldalaslag s. legyint: — Hát légy fit az a masina! Már pörög is a kerék. Ábris ujíen! kérdi: — Aztán mit? — Valami szép nótát. Amit itt, a tanyá­kon szeretnek, i — Különösein szépet? Ábris felrántja a vállát, odaáll a masi­náihoz és beleíkiáli a gépive, hogy csak úgy rezeg a viaszhenger: — Az én babám egy fekete nő! Visszhangzik belé a puszta is. / Szombatiig Viktor, j Alapítva 1833. Telelő* 33. iBarmfl Ja A ütvég, porrc-ellán naarykereskeéése. § K O S I C E, F8»n.fca 19. Nagy válasziék. Jutányos árak. CTWKraraaBPraWiMWiir.il ?ar»—mupbictmbw—bwi—cti PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAISÁNDOR — AZ ADAGOLÁS — világkörüli útról Le Bourget-ba s majdnem utánvéttel küldették maguk után az egész gloire-t. Mindennek vannak árnyoldalai. De a Bremenről csak háromsoros táviratok hűl­Az én etno Nótagyüjtés Csongorodban A kubikusok, az alsó vár ősi népség, meg egyéb tanyai magyarok ott gyülekeznek a Tiszáind lábánál, a kisvasút mellett és mun­kát vállalnak, ha akad, aki szólítja az em­bert. Köpködő saroknak hÍvják ezt a becses hedyet, jeles sarok, hajnali kaszinó: reggeli nyolckor már egyetlen hírmondó sem álldo­gál a köpködő kaszinó tagjai közül a parton. Komoly népség e% nemigen hagyja el nóta az ajkát, legfeljebb, ha estefelé nem csendít rá valamelyik az éneklésre valami eldugott halászcsárda mellett, az újszegedi parttal szemben. A barátom, szenvedélyes folklo­rista, mégis megkockáztat egy kérdést, oda- állván a köpködő kaszinó utolsó hirmonidői- hoz, akik a paprikás kofák irányába indád­nak széles unalmukban. — Nem mondanák el, mi a divatos nóta erre maguMelé? A szélesbajuszu kubikos hegyeset ser­cent a tiszai homokra: — Affeue danol égyomorra! Nemigen lehet zöldágra vergődni velük, még kecskeméti kancos Ígéretére sem. Gya­nakodva néz végig mindahárom, aki még lebzsel itt és komótos lépése kivel indul át a hídon. Morogva fizetik le a hídpénzt (széles kerek pl'éhdarabot kell bedobni jegy gya­nánt egy öreg vasbukszába) s topognak el a liget felé. Bánatosan ülünk a Káss-szálló tér,rászán, barátom folklorista kirándulása nem sok eredménnyel kecsegtet. — Valami ilyen szép nótát hallanék már — sóhajtja —, amilyet a Mátra aljában hallottam: És dúdolja monoton: Száórad jaz szalma jaz teteőn, Száóraggy el te is, igen kedves szereteőm. Száóraggy, szikkaggy, lohaggy, dagaggy, Ahova ülsz, oda ragaggy! Igen lélekemelő nóta, kétszer is elzengi a lombos gesztenyék alatt. — Ilyet produkáljanak az urak! — mondja lelkendezve két szegedi tanárnak, akik megillefödve hallják a nógrádi termést. A fiatalabbik tanár, nagy lokálpatrióta, végre is feláll ünnepélyesen, megnézi az óráját s csak ennyit mond: — Kimegyünk Tápéra! Még ki sem mondta, már kanyaradik az autóbusz, ülünk is benne s döcögünk a tápéi sik felé. — Itt halhatnak az urak olyan népköl­tési gyűjteményt, hogy Kriza János is meg­irigyelhetné. Helyes. A tápéi szövetkezet előtt le­ngniük a rázós alkotmányról s nekivágunk a szélmalom irányának. Csak a kúpja van már meg a malomnak, szárnyú helyett ben­zin forgatja a masinát. Megyünk, megyünk a forró ég alatt.. Végtelen sik szalad előttünk a horizonton, a nap égetően tűz. Tápé apró házai meg a Tisza-Maros-szög régen a hátunk mögött már s mi csak tiporjuk a szikkadt füvet. Apró ménes rugdalod zik nem messze az út­tól, a búza zöldje békésen leng, tengeri ereszti már szakái lát, teherautó porzik zö­rögve az ufón. Most mellékutra térünk, a zöld síkon feltűnik a gulya. Ez sem valami hatalmas gulya, amolyan középszerű, tavasz óta járkál a legelő füvén. Kalauzunk fontoskodva emeli föl a mu­tatóujját: — A vidék legkitűnőbb daloló jóhoz vi­szem az urakat. És máris szinte csemcseg a műélve­zettől. A vidék legkitűnőbb daloló]a a szabad biz előtt ült és valami különös ételt kavaT- gatott. Alighanem lebbencsleves. Körüi- üljük és beszélgetünk. Fiatalember még, de béthatárban a legjobb daloló. BojLárlegény. Kalauzunk végre is belefog a munka nehezébe. — Ezek az urak valami szép nótát sze­retnének hallani. Azért jöttek ki, hogy hall­hassák magát, Ábris. Hát ne kímélje a hang- fái, danoljon valamit. Ábris szaporán pislog. xx Nem pénz 12 korona egy oly köny­vért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyu­szikát! Páris, április 21. Ez a két derék gascogne-i és breíagne-i legény, Coste és Le Brix, akik egy nagy Breguet-motorral 180 nap alatt körüibandu- kolták a levegőégben a földet, pontosan azon a napon érkeztek vissza az exkurzio- ról, amikor a Bremen átrepülte az óceánt. Ez az alkalom, a két francia repülő diadal­mas hazaérkezése s a német és ir repülők diadalmas oceánutja megint egyszer nagyon érdekesen mutatta meg, hogy a franciák egyik legnagyobb tehetsége, az igazi élet- művészet, amihez értenek, az adagolás — mértéket szabni, adagokat keverni s beada­golni önmaguknak és a világnak egy szenzá­ciót, egy szenvedélyt, egy meggyőződést, éh­hé® senki nem ért úgy a földön, mint a fran­ciák. Ezt komolyan és hálás megismeréssel jegyezheti föl az, aki közöttük él. A franciák i csodálatosan ismerik az élet afférjeinek he- ; lyes mértékeit. Van a francia életben vala- j mi különösen okos és tudatos beosztás, fel­osztás, ahogy mindenből egy keveset, sem­miből túlsókat, de a semmiből is eleget ada­golnak el egymás között, — ez az adagolás művészete speciálisan francia életmüvészet, amihez nagyon értenek. Ez így van a min­dennapi életben • igy van a közéletükben is. Mármost, hogy miből kell sokat és miből keveset adagolni, erre nekik szempontjaik ós mértékeik vannak, amit néha viszont tel­jesen csak ők értenek. Például abból, hogy a Bremen átrepülte az óceánt, ami világese­mény, az ő érzésük szerint nem is lehet elég keveset adagolni publicitásban, méltatásban; ellentétben a két derék gascogne-i és bre- tagne-i fiú teljesítményével, amit dehogy is akar bárki alábecsülni, de ami, egy napon és egy ujságoldalon, mégse több elsőrendű aviatikái teljesiíménynéL ellentétben a Bre­men munkájával, ami történelmi esemény. Hát ezt, a Bremen afférját, ezt aztán csodá­latos mértékben adagolták. Átlátszókban, ki­csinyesebben, nevetségesebben, gyermeke- i sebb irigységgel nem is lehetett feltálalni francia tollal ezt a német dicsőséget, mint ahogy a francia sajtó tette. De azt, hogy né­met dicsőséget a francia sajtó nem tálal föl szívesen, meg is lehetne érteni; a szomorú és jelentőségteljes inkább az, hogy a néimet dicsőség mögött nem hajlandók fölismerni az egyetemes emberi gloire-t s sviikkeblüek tudnak maradni ott, ahol mindenki az em­beriség közös ügyének egy diadalmas etap- peját látja. Ebben van valami bosszantó és nevetsé­ges — s mégis, meg kell érteni, ezt is meg kell érteni. A. Brement, azt elhanyagolták Párában — szűkkeblűén és gyermekes fél­tékenységgel, s aki szereti a nagy konzek­venciákat, az egy kis dialektikával], könnyen levonhatná ebből az apropos-ból i* a konti­nens nagy és örök tragédiáját. De egy kis optimizmussal lehet úgy is látni, hogy eb­ben a nagy és feszült féltékenységben van valami termékeny. Az ambíciók, amiket ez a féltékenység füt, óriásiak, — « mindaddig, amíg két nagy náció, mint a francia és a német, egy történelmi és helyzeti féltékeny­ségből 'táplálkozva keresi a rekordot, s fő­ként, amíg nem a háborúban keresi a rekor­dot, reménykedve kell üdvözölni egy euró­pai aktivitásnak még olyan szerény és nega­Utánnyomái tilos tiv jeleit is, mint ez a féltékenység, ami re­kordokra fűti Európa két nagy nemzetét. Valahogy nem véletlen az, hogy elsőnek két francia indult el az óceánnak — Nungesser és Coli — s nem v életlenség az, hogy első­nek Írét német jutott át. A rekord piaci trom­bitája mögött fölzug a szivekben a requiem — ez az örök sorrendje Európa nagy akciói­nak: a francia invenció lökőereje és a német metódus teljesítő ereje. Az egész csak egy afféT, sportaffér, sajtóaffér, elmúlik a következő huszonnégy órával. # Talán nem is gyűlölet mindennek az al­ja, csak féltékenyvég, — nem az a mély, en­gesztelhetetlen gyűlölet, amit a politika füt, hanem a kétféle karakter természetes ellen­téte. Mit csináljanak ezek a franciáin ha már egyszer olyanok, hogy nem tudnak szívből örülni valaminek, ami nem villogtatja a francia gloire színeit? Karakterkérdés az egész, s a németek ebben a versenyben előnnyel startolnak, mert talán kevésbé zse­niális, de mindenesetre emberebb és jobb emberek. De népek karakterében jóság és humánus velleitás mindig politikai mínuszt is jelentenek, — kitartóan gyűlölni bizonyá­ra hatékonyabb energia a világban, mint ki­tartóan szeretni. Ha igaz az, hogy minden németnek van egy jólrendezett, zsebrevaló minderwertig- keitskomplexuma, akkor igaz lehet az is, hogy minden franciának van egy adag má­niákus, szinte személytelen nagyzási hóbort­ja — ami néha nem is több, csak az az ér­zés, hogy a Teremtő privilégiumul adta ne­kik a magok franciaságát. Ők ezt a maguk nagyzási komplexumát néha sikerrel tudják adagolni — ellentétben a németekkel, akik nagy, sőt legnagyobb cselekedeteiknél is egy kissé előbb mindig óvatosan körülnéznek s csak aztán hnzzák ki magukat. A múltkor valaki, nem francia, de világofcjárt ember, szellemesen fejtette ki nekem, hogy Német­ország az egyetlen ország a világon, ahol még divatban van a nagyon magas, kényel­metlen, kemény gallér — az a bizonyos ma­gas gallér, ami kinzőszerszám ugyan, de automatikusan emeli a fejtartást. Kétségte­len, hogy a franciáknak ehhez a fejtartás­hoz nincsen magas gallérra szükségük. Az a francia kormány, amelyik a kü­lönben nagyon kitűnő Coste és Le Brix re­pülők vállalkozását most zászlókkal és fan­fárokkal ünnepli, s amelynek néhány mi­nisztere a választások előtt nagyon sikeres politikai* tőkét kovácsol belőlük, ugyanez a francia kormány eredetileg, sőt már a raid tartama alatt is mindent elkövetett, hogy a két repülő vállalkozását meghiúsítsa, necn adták meg utazásuknak a hivatalos jelleget, nem adtak nekik egy vörös vasat sem, a csak amikor a repülés sikerült, a siker tefő alatt volt, s már nem is kellett egyéb, csak megkezdeni a tányérozást, csak akkor küld­tek, bölcs mérsékletiről, Coste-nak utasítást Parisból, hogy az ut könnyebb, hátralevő ré­szét kihasználhatja a francia propaganda céljaira. Pénzt nem adtak nekik még ekkor sem, — a két francia fiú, a ,héroszok", ahogy itt ünnepük őket, ténylegesen dicsőségben úszva, de egy fillér nélkül érkeztek meg a lót lak el Pániéban. Mert érteni kell az adagoláshoz. # Ennek az adagolási művészetnek kö­szönhető, hogy a franciák most azt tudják, mintha a Poioca.ré-kormány jóvoltából két Crancia megint valami világraszóló hőstettel gazdagította volna a francia dicsőséget, — s nem tudnak semmit, de a semminél igazán csak valamivel többet arról, hogy két boche megcsinálta a lehetetlent, átrepült Európá­ból Amerikába, s praktikusan bebizonyítot­ta, hogy igenis lehet az újvilágba repülni az ő-ból, nincsenek legyőzhetetlen nehézségei a jégi közlekedésnek, a légköri áramlatok nem lebirhatatlanok. Csodálatos nép, csodálatos karakter: mennyire feminin, gyűlöletében és heroizmusában, h évii lés ében és bosszújában! Duhamel Írja legutolsó könyvében egy he­lyen, hogy Parisban még ma is élnek csalá­dok, akik nem köszönnek egymásnak a Dreyfus-per miatt. S még sokáig akadnak majd franciák, akik nem köszönnek a németeknek. Mert ebben is mértékük van, s ez a mértékük hi­degen hangszerelt és határtalan. Szépségápolás! „IZA“ speciális árjegy-ék kivonata Bratisl&va, Stefániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják a* intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használa­ti utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. „IZA“ Szeplő és máj folt elleni garnitú­ra. mely 3 kiváló szerből áll . K 37.— Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga utóra K 37.— „IZAM Fonnyadt, száraz, sárg . ráncos arc elleui garnitúra ...................R 80.— (Ezen szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak ké­szítve.) „IZA“ Bőrujitő garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, mi­után 4 nap alatt megújul a bőr. anélkül, hogy gátolná a hivatásá­ban, 6 drb. legfinomabb prepará­tum ...................................................K 120.— ,IZ A“ Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy más nyomot hagyna vissza.......................................... . K 37.— ..IZ A“ Mcllhizlalő és fejlesztő, 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell. hogy leány vagy fér­jes asszony részére lesz a szer. Táplálko; rsi és légzési rendszert mellékelünk..................................K 77.— Te ljes kúra..................................K 120.— (Ahol v ízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA“ Szemölcs, gríz és dudo-odásokat eltávolító........................................K 37.— ,.IZA“ Mindennapi toilette-garnitura. 4 kiváló szerből áll ...... K 47.— Dupla, minden rprósággal felsze­relve, bálokat és estélyeket lá­togató hölgyeknek nélkülözbetet­leu. Használati utasítással . . K 120.— ,,IZA“ Ila .póló, hajhullás elleni jó gar­nitúra ........................................ K 37.— „1 ZA“ Hajfesték. Kapható minden árnya­latban minta szerint. Használati utasítással..........................................K 77.— Becses l átogatását és cégünk ismerősei köré­ben való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel .,IZA“ KOZMETIKAI INTÉZET Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és lesmodernebbül rendezi be Kedvező részletfizetések 1 Wm¥azda bútorgyára, Praha ¥191., Podllpnéito 997. ........................................................■ '®HI'IJ1I1"W,'JII.. Ili I. .................. ............................... ' ' ' ■' "" 11 1 .................... ...■■■■■■—. ........ M A_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom