Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-21 / 93. (1720.) szám
4 1928 Április 21, szombat KÜLFÖLDI LEVELEK A MÜ ÜNNEP \ Piri*. ájpriiÜB 16A Jóisten nőm nagyeta hántolttá mag * tranoiá- kjsit: aW'- íttrfoetí időt tóéit Costen és La Brix tar ■átérésébe®, d* a németek megint Eándeart etroontoWak. Tudni koO, hogy a francán korinámy a bét vi- íágjköriiK repüld haaátécnósóttek megüroiefpléaéveí ki akarta roparátná lütímdiaaít * eseoribát, amioíly aa <d- rmth eezrteoidd alatt a francia aemomiaiutikét e köa- verive a francia giodrot értté. Biwxny, éppen egy esztendője, hogy Nungcsser és Coli belehilfcaík aa óceániba s azóta & francia stóneikot nem kíséri szerencse a leíTogőhr®. Mit tagadjak, a framedáík nem tudták átrepülni ax ésxaiki óceánt. Femek kapitány már a fölszállásnál leesett, Nungessetr és Saámlt-iRo- main eltűntek, DsouMb terv© a nevetségességbe fűlt és azok a repülök, akik egyéb hősi cselekedeteiket kiséroltfek meg — egy-egy afrikai, vagy ázsiai utat, egy-egy viMgrtakwrd megdöntését —, csúfos kudarcot vallottak. A gyooisaisáig világrekordja aa angoloké, vagy a<z élőszóiké, a távoÜlsági rekord aa amerikaázdsé, vagy a németeké s a franciáik lesioffultak aa Ötödik helyre, — ez fájt, nmgyoin fájt. Sorba jöttek aa annterikad sikereik: néhány héttői Nungesser halála utóm lándihergíh, ez az amerikai kölyök, aíki még csak nem is veit „as de guewe“, leszállt Le Boargef^eji és öukémelemül él- nyerte a pálmát. A franciák szépen fogadták, meri a franciák úri nép ég aasért is meg akarták mutatni, hogy nem harags-roniak, de a sok hurrá és vive mögött a szemekben ott tátyolosditotí egy azétnww- zsolt könny és este nsi aden francia kókadt fejjel ballagott haza. Iámdibetrgh ünnep léséről. Azután jött Byrd, Chamberlain, csupa döfés, csupa seb s a világ csakhamar a francia aviatika silányságáról beszéli. Byrd tévutját és leszállási nehézségeit egyenesen a franciák könnyelmű ségánek és Ügyetlenségének tukjdojnátoitták. Fájt, nagyon fájt. Mindem nemzetnek volt valamije: az amerikaiak keledről nyugatra átrepülték az óceánt, a németek Eckemetr- rel tartották a Zeppelin-rekordot, IMsxties távolsági rekordot állított föl — csak a franciáknak neon volt semmijük. Ekkor jött Costes és Le Brix. Csodálatos utat tettek meg, körülrepülték a világot, átrepülték a déli óceánit, hat nap alatt eljöttek Tokiobó‘1 Párisba Indián keresztül, hatvanötezer Mlotmélteirlt utaztak száznyoSlcvaaras átlaggal, senwni kétség, a nemzet nagy Kai ők. A kormány élhatározta, hogy úgy fogja őkét megünnepelni, mint Ldndbcrghct. Nagy szükség volt erre aa ünnep léére. A franciák már nem bánfák volna ki nemzeti hős nélkül, Goste® és Brir valóban *ts utolsó pillanatban jöttek, a kedélyek dekrescseffldóján, eft sem lehet képzelni, mi lett volna, h* neon Jöttek volna. ám újságok hetek óta szították a lelkesedést. A kormány szinte életkérdést csinált abból, hogy a két armtikme hazatéréséből diadal legyen. Egyrészt azért, hogy a francia aviatikát rehabt&táljáh, máarésaet ősért, hogy • küszöbö* álU váfa^tíáswSt bongalatiLt nardoma- Sste, mederbe teeredjék. Henry de KecíTH* as Eeho de Parisban máris kisajhötotóa a Vét repülőt. As a neaneeít — úgymond —, akiseik Coetes-e és Le Brix-c ram, nem szavazhat kommunista, vagy eao- cialieta listára, mert as a nemzet olyan értfékekkét rendelkezik, mélyek érdemessé teszik, hogy a nép kitarts-otn mellette. Jó becsüsök szerint Coetes ée Le Brix félmillió szavazatot hoznia Poinmrénak. Egyszóval a tegnapi beongetó ünnepre mindenképpen szükség volt, A franciák nagy Kdéavet ráztak le mellükről, bánatokat, kétségeket, föflékgtewtek, fölegyenesedtek, kfrepairálták egy elmúlt év minden légi keservét s ahogy a két hős sebe* szávnyotn repült Tokióból Páriába, ahogy veszettül ette a kilométerekéit és gyors volt, mint aa arkangyalok, úgy tűntek a bánatok és úgy emelkedett a szív a párisiakban. Hétszázezer francia készült Le Bonr- getbe. És tegnap este csak hétezer volt ott Az eső okozta? Az is. De más la. A németek megint beleköptek a francia tányérba. Éppen, amikor Costes é« L© Brix utolsó hőstetteiről jött a hír, a párisi lapok kénytelenek voltak azt is közölni, hegy & B rémén fötezáll/t BaJdo- nelben. Hátul közölték, igaz, petit szedéssel, de mégis közölni kellett. Sót, lehozták HümeloM és Kctabl fényképét is. Ahogy a franciák erre a két vigyorgó német pofára néztek, látták Hii/nvfeld szemébe® a gúnyos monoklit ée aa éles arc nagy szójában a széles fogakat, ahogy Koefhil vastag arcán megjelenít aa (wrteH teatón mosoly és a durva germán biztoasáigéraés, a franciák hátán végigfutott a hideg és sírni szerettek volna. Neon tehettek róla a szegények, igaarak voftt, én i» sajnáJitaim őket. S tudom, hogy százezer francia közül kilencvenezer remél te, hogy a Breonm elkallódik valahol ax óceánban. De a Eremen leszállt Greenly Islandotn. Ugyanakkor, amikor Cestes ée Le Brix utolsó ugrásra készültek és Le Borargwt-eft már Ittllobogó*- ták. A lapok kénytelenek voltak egyszerre közölni a francia és a német sikert A világnak Jobbam tetszett a német siker. Ezt többé nem lehetett e Mse Ind- A franciák levetették a jóliwweltaég áíínroáit Nem tapsoltak a Bremcnnek. Nem tudták megtenni azt, arnált megtettek Idndb eagfmek. Csak azért is Costes-ot és Le Bíáx-et ünnepelték. Aa egyik vezércikk nem említi a Bi eoneut és kíntu-mlja, hogy a legtöbb, amit eddig aa aviatika elért, Costa* és Le Brix ceelekc- dete volt A másik megállapítja, hogy a német óceánrepülés nem sikerül* és a pária—newyotrki nt még nincs megtéve. A harmadik kisüti, hogy a Brenzen útja aljas politikai cselekedet volt, amelyet a Kaifier pénzeőt. Hüuefeld pedig menlarrdhista képviselőjelölt. A negyedik huss soriban eliinlt)é»i a németek** és különös gonddal emeü ki, hogy a Brennen — hál* Istennek — ö#szeiört és nem repülhet tovább Vewyorkba. De az ötödik — egész röviden es egész apró betűkkel — kénytelen nneg- tenS: a Brcamen sikerért határtalan UQkoaedAi loHogy hiusutt meg IV. Károly hülönbékekisérleie ? A „&ixius-levél(t története — Poincaré és Btrismé szívesen fogadták Károly békefavastatái — ni. | Sixtiis herceget — mint azt feljegyzései-1 ben leírja — az Elysée feljárójánál egy ezredes fogadja s kalauzolja az elnök dolgozó-, szobájába. Poincaré örömmel üdvözli, elégte-1 fellel hallott tárgyalásairól, de mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, figyelmeztetnie kell a herceget, hogy mint alkotmányos államfő a miniszterelnök s egyúttal külügyminiszter nélkül tárgyalásokba nem bocsátkozhatik. Legalább is a lényegesebb pontokat közölnie kell Briand-nal. A herceg erre felolvassa eddigi tárgyalásait összefoglaló memorandumát, majd átadja Czernln jegyzékét. Poincarénak Czernin megállapításairól az a kritikája, hogy azokat meg sem lehet mutatni a szövetségeseknek. A herceg erre megmutatja a király kommentárjait. Poincaré: Ez a bizalmas jegyzék olyan tárgyalási alapot nyújt, amelyet a másikban nem találok. Még holnap közölni fogom mind a kettőt a miniszterelnökkel s a legteljesebb titoktartást fogadtatom meg vele. A következőképpen akarok eljárni: tudomására hozom a császár ajánlatát két főszövetségesiinknek, levelet irok a cárnak (nem sürgönyözhetek, mert nincs közös ehitfreünk) éppen úgy, mint az angol királynak és Lloycl Georgenak, aki diszkrét ember. Van azonban egy pont, ahol könnyen ki fog siklani az egész dolog: Olaszország. Az elnök ezután hosszasabban foglalkozik Olaszország várható állásfoglal ásóval a háború s a béke kérdésében s odakonkludál, hogy Franciaország nem garantálta Olaszországnak Triesztet, amelyet különben sem lehet egyenlő elbírálás alá venni Elszász-Lotharingiával. Nézete szerint Franciaország és szövetségesei nyugodtam folytathatnak tárgyalásokat a monarchiával, mert Franciaország csak arra kötelezte magát, hogy nem köt különbékét. Az elnök nézete szerint a tennivaló a következő: A négy főpontra nézve beleegyező nyilatkozatot nyerni Ausztriától, teljes titokban közölni az eredményt Angliával és Oroszországgal s megvizsgálni, lehet-e megegyezést találni egy titkos fegyverszünetre nézve. Oroszország csak Konstantinápolyért harcol, Anglia semmit sem kíván a monarchiától, éppen úgy mint mi. Franciaország érdeke nemcsak a monarchia fen tartása, hanem megerősitése is Németország rovására (Szilézia vagy Bajorország.) Sohasem békülnek ki Németországgal. A cár kijelentette Castelnaunak, hogy még ebben az évben be akarja fejezni a háborút, ha azonban ez nem lehetséges, folytatni fogjuk. A herceg összefoglalva impresszióit, ki- domboritja, hogy Poincaré Czernin jegyzékét elfogadhatatlannak találja, a király megjegyzéseiben azonban épp úgy, mint egyéniségében alapot lát Franciaország számára a tárgyalások folytatására. BrSand őszi ja Pomcaré felfogáístU Másnap, március 6-án Poincaré informálja a dologról Briand-t, aki tökéletesen magáévá teszi a köztársasági elnök álláspontját a késznek nyilatkozik arra, hogy a herceg közvetítésével az eddig francia részről körvonalazott alapokon tárgyalásba bocsátkozzék Czerninnel. Fontos az, hogy a lépések gyorsan kövessék egymást, amit Poincaré is hangsúlyoz, amikor a herceg, március 8-án másodszor tanácskozik vele. A gyorsaságra Poincaré különösen azért helyez súlyt, mert a jelek szerint a monarchia Olaszország elleni oífenzivája küszöbön áll s ebben az esetben az olasz hadvezetőség ismételt sürgetésére Franciaországnak csapatokat kellene küldenie az olasz frontra, ami azt jelentené, hogy a monarchia csapatai szembekerülnének francia hadseregrészekkel is. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatná a tárgyalásokat. A köztársasági elnök a herceg iránti előzékenységben annyira megy, — ezzel is je lezve, mennyire szivén fekszik az ügy sikere —, hogy személyesen kér a belga királytól további szabadságol a hercegek számára. A herceg március 16-án Párisból levelet ir Károly királynak, amelyben részletesen beszámol az eddigi tárgyalásokról s azt kéri, adjon neki a király sajátkezű levelet, amelyben a négy főpontot, amelyek körül a tárgyalások folynak, fentartás nélkül magáévá teszi. A négy pont Franciaországra, Belgiumra, Qroszorágra és Szerbiára vonatkozik. Megjegyzi a herceg, hogy a Triesztről való lemondást Párisban nem kívánják. Ha az olaszok elfoglalják, az antant el fogja ismerni a hozzá való jogukat, de ha nem tudják bevenni, a szövetségesek — ugylátszik — nem fogják magukat exponálni a kérdésben. Ezzel szemben a németek, hogy Olaszországot megnyerjék maguknak, felajánlották neki Triesztet. A levélben a herceg egy megegyezési tervezetet is csatol a király számára és 17-én öccsével együtt újra útra kel Svájc felé, hogy ott Erdődy gróffal találkozzék s az ő közvetítésével juttassa el a levelet a királyhoz. Er- őődyvel 19-én találkozik Géniben. A gróf hosszú beszélgetés folyamán megérteti vele, hogy a legsikeresebben a tárgyalást személyesen folytathatja le — Becsben. Miéri volt békepárti Zita? Utolsó argumentumként a gróf átadja a •hercegnek Zita egy levelét, amelyben a királyné hangsúlyozza, hogy semmi sem fekszik szivén- annyira, minthogy mielőbb megkössék a békét. — Ne tartsanak vissza — mondja a levél — olyau meggondolások, amelyek a hétköznapi életben fontosak lehetnének. Gondolj azokra a szerencsétlenekre, akik a lövészárkok poklában élnek, akik nap-nap mellett százával pusztulnak el! Jöjj! Sixíus herceg és IV. Károly iaíáikezásm Laxenburgban Másnap, március 20-án, a társaság útnak indul. Az osztrák határon a hercegeket egy ezredes fogadja, aki a császár személyes utasítására autón küldi őket B-écs felé, ahová 22-óre este érkeznek és Erdődy grófnál szállnak meg. A következő napot ugyanitt töltik, amíg házigazdájuk Laxenburgban jelentést tesz a császárnak. Este 6 órakor indulnak el autón a laxenburgi kastély felé. Sötét este van, két nap óla esik a hó. Az automobil egy7 külső udvarba fut be, ahol öreg testőrkapitány várja a hercegeket s a parkon keresztül a kastély felé vezeti. Á hóviharban felhajtott gallérral állnak az őrök és szó nélkül tovább engedik a társaságot, mintán a kapitány mindegyikük előtt megismétli a jelszót. Egy hátsó lépcsőn keresztül érnek fel a királyné lakosztályába. A kapitány a lépcsőinél marad, Erdődy az előszobában, a hercegek pedig belépnek a királyné szalonszobájába, ahol ott találják a királyt is. kivel 1914 augusztus óta nem találkoztak. A királyt épp oly közvetlennek találják,, mint amilyennek akkor Ismerték, csak mintha kissé szomorúbb volna, halántékán itt-ott ősz hajszálak csillannak meg. A király rögtön rátér a lényegbe vágó dolgokra. o — Okvetlenül meg kell kötni a békét, mindenáron azt akarom. A pillanat kedvező, mert mindnyájan megismertük a sikereket épp úgy, mint a balszerencsét s az erők körülbelül egyenlők. Kétségtelenül meglehet, hogy ha a háború folytatódik, egyikünk eléri a teljes győzelmet és összetöri ellenfelét, de lehet-e egy ellenfelet teljesen összetörni s milyen árat kell fizetni ezért! Borzasztó erre gondolni. A legjobb békék szülője nem okvetlenül a teljes győzelem! Legjobb példa erre Bismarck két békekötése, amelyek közül az egyik olyan enyhe feltételeket szabott, hogy a porosz katonai körök árulást emlegettek s Ausztria mégis, néha talán túlságosan is engedékeny szövetségese lett éppen ezen a réven Németországnak, míg a másik, a frankfurti béke, a legnagyobb történelmi tévedés volt, amelynek a következményeit a németek most viselik. Jobb tehát méltányos megegyezést keresni és én részemről kész vagyok erre.' A herceg ezután utal arra, hogy a németekkel lehetetlen megegyezni, mire a király azt válaszolja, hogy mindent megkísérelt ebben & tekintetben, a német vezető körök azonban másról, mint teljes győzelemről nem akarnak hallani. Az ő szövetségesi kötelezettsége az, hogy rábírja a németeket egy igazságos és méltányos békéire, ha azonban ez nem sikerül, nem áldozhatja fel a monarchiát szomszédja őrületének ée különbékét fog 'kötni. Addig semmiesetre sem értesíti tárgyalásairól a németeket, amíg meg nem győződik beTgih-1á« után! Ha a nép Cqsfasot élteti, Mká Merne előtt Hümeleld rigyorgé arca jelenik meg n a fehér „Bremen'', a kéik „Nungesser et Celi“ fölött, — hogy is lehetne vigadni ily körülmények között! A harag kitört és sokkal nagyobb mindenfelé a gyűlöletnek a kifejezése, amely a Bremem* kíséri, mint a* a mülelkesedés, amely esakazértis miegiin- nepli a jobb sorsra érdemes Costes-éJkat. Bizonyára paradox áJlitás, de nem hiszem, hogy volna Briandmak egy lelkes fugája, amely többel tehetne a német.—ifranehi barátság érdekében. miiu* az a kis esemény, ha a lircjinen véletlenül mégis a tengerbe pusztul. Savaiké Pál. róla, hogy készek elfogadni egy olyan megegyezést, amelyről eddig a monarchia és Franciaország között szó volt. A fontos tehát az, hogy mindenekelőtt Franciaországgal és rajta keresztül Angliával és Oroszországgal tisztázzák a helyzetet úgy, hogyha a németek továbbra is makacsul elleneznék a békét, a monarchia kijelenthesse: — Nem verekedhetünk tovább is hiába, meghoztunk minden áldozatot s most sürgősen Írjuk alá a békét! A király hangsúlyozza, hogy Németországgal szemben vállalt szövetségi kötelezettsége csak akkor szűnik meg, ha a monarchia fenmaradásának érdekében nyílt felszólítást intéz a békére Németországihoz s erre a németek kategórikus elutasítással felelnek. A herceg ekkor utal arra, hogy az antant bizonyára segítséget nyújtana a monarchiának Németországgal szemben, ha ez utóbbi a különbekét erőszakosan óhajtaná megakadályozni. — Nincsenek illúzióim arra vonatkozóan, hogy a berlini kormány ilyen esetben hogyan bánnék Ausztriával. Én azonban végig korrektül akarok eljárni, mint ahogy korrekt leszek a jövőben veletek szemben is, ha összeköttetésbe kerülünk. A király és a herceg ekkor sorra veszik a külpolitikai problémákat, köztük az orosz kérdést, amely a forradalom kitörése s a cár lemondása folytán a monarchia szempontjából kedvezőbbre fordult. Az idő azonban múlik. A király bejelenti, hogy a kastélyba hivatta Czernin grófot, nemcsak azért, mert ő a külügyminiszter, hanem azért is, mert a gróf egy pillanatra sem tett le a béke gondolatáról. Ezért is nevezte ki külügyminiszternek. Nyíltan lehet vele beszélni. A külügyminiszter néhány perc múlva belép. A meginduló beszélgetés azonban meglehetősen fagyos s a király hiába igyekszik a hangulatot bizalmasabbá tenni. A herceg úgy találja, hogy Czernin nem beszél eléggé nyíltan és vigyáz arra, hogy gondolatai konkrét formát ne öltsenek. Hosszabb vita indul meg erre Elzász-Lotha- ringiáról, végül a herceg azt kéri a királytól, hogy formulázza meg most már precízen álláspontját. — Holnap este Írásban megkapod — válaszolja a király. A hercegek ugyanazon a rejtett utón hagyják el a kastélyt és még az éj folyamán Bécsbe érnek. Másnap reggel a külügyminiszter látogatja meg őket Erdődy gróf lakásán, a tárgyalásnak azonban semmi konkrét eredménye nincs, ha csak Czernin grófnak az a kijelentése nem, hogy a monarchia és Németország szövetsége felbomlanék azon a napon, amelyen Németország lehetetlenné akarná tenni Ausztria-Magyarországnak, hogy észszerű békét kössön. Távozóban a külügyminiszter igy szólt; Erdődyhez, aki kikiséri: — A dolog nem megy rosszul! Amire Erdődy igy felelt: — Könyörgök, ne veszítsünk időt, hiszen tudjuk, hogy nem bírjuk a végtelenségig. — Czernin, — mondja később Erdődy a hercegnek. — úgy látszik, meg van győzve. Este Laxenburgban a király átadja a hercegnek sajátkezű levelét, amely a kibontakozás lehetőségét preciziro/.zn. Hangsúlyozza a király, hogy7 az olasz kérdést csak n bárom másik ’áütání-uagylnitalom közboujöílévei lehet megoldani. CFolyl. köv^. gadta Németoraágban, Amerikáiban és Iromnág bán. Cwte<wknflJi ninos világsikerük. A papid la pok kátságbeosetten citálnak japán mcüoiixmklalyó iratokat, amelyek néhány jó exót ejtenek a iram ai* repülőkről, vagy elszórt amerikai véleménye két, ámde ax ünneplés mégis hideg marad. Száma lomiraimélitó az a szent igyekezet, amellyel a lapot hamm lat ot akarnak gyártatni. Mi ml hiába, nem megy s olyan nevetséges olvasni, hogy a tűnve; eső portokba verőire állt, a Champe-Klyséesn f Clariílge előtt és lesite, mikor fut föl a függőn.) Go*te* ablakán, — mily rut hamisítvány ez a Lind
