Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-03 / 79. (1706.) szám
4 1928 április 3, fcwkL Az én etnográfiám — Folklóré Palócországban — Már őszre hajlott az idő a Mátra alján és a szelei határban árva kukoricagőrék búslakodtak. [Vasárnap délután volt: a tarkaruhás leányok a községház., előtt visongtak, a legények eleje pedig az uj tüzoltóházban feszengett, huszonnégy palóc legény, piros sipkában, kék mantliban. Az öregasszonyok, a fekete kendősök még bent litániáz- tak keservesen. Ez volt vasárnapi mulatságuk s a mulatságban az istenfélő Mári néni az előónekes. Nncs most templomuk a szerieknek, még a háború előtt nagy okosan lebontották a régit, ott, a dombtetőn, ahol vasárnap estefelé a tanító ur tanítja jobbra igazodni a tűzoltóságot. Nincs templomuk, ezérthát az iskolában van a mise, a prédikáció, a keresztelés, mesmeg minden Hétköznap a gyerekek errefelé ülnek s előttük a tábla, hátuk mögött a primitív kis oltár. Vasárnap széthúzzák a padokat s most a népek háta mögött az iskola, előttük a misés pap. Ha erre fordulok: iskola, ha arra fordulok: templom. De jól van az igy, nem haragszik a jóistenke senkire, csak derék dolgot tanul itt as ember, akármerre fordítsa is a hátát Vége van a pót-íétániámak is és Mári néni elgondolkodva görbitgeti öreglábujját a köszöbön. Elmondjuk szépen, hogy Dicsiertessiek.... Nagyon komolyan, okosan beszélgetünk. Azt kockáztatom meg akkor hirtelen: — No, nénikék, ki tud maguk közül szépen mesélni? Csendes mozgás indok Mosolyog mindahány. Hogy minek az? Hej, valami huncutság ez megint — Dehogy. Valami szép, gyönyörködő mesét rAmit fonóba szoktak, meg kukoricafosztáskor. — Nem tudunk mi ollyat Csak egy nagy könyvünk van, oszt abból. Dehát, a végin mégis kiderül a mesemondó: Borosa néni, a másik előénekes, — (Búcsúkor elcsúszott szegény, majd eltörte a karját, de Szent- kuton visszaimádkozta az egészet), szóval Borosa néni nagy mester. Ha ő nem tud mesélni, nem tud senki az egész Mátraszel'én. Hát halljuk! Igen ám, de nehéz bevonni a dologba Borcsa nénit. Menne már haza, meg: — A menyecskékkel mesóltessen magának, ne ilyen vén asszonyokkal! Hát ez igaz. Mindenki helyeselte a vénasz- szonyságot, errefelé még nem oly elkapatottak a nagyanyák, hogy bokorugrő szoknyában az unokáikkal versenyezzenek. No, lenne is akkor! Akár Egerig elbujdoshatna. Borcsa nenő először aszongya: nem, a Krisztuskának se! Dehát hagy dolog a dicsőség, egy kis hizelkedés Borcsa nenőt — (különben roppant karakter, csak igazat pletykázik) — leveszi iábáró. Hát nem bánom, — rázza a vállát Ölünk be a templom-iskolába. Lassan alko- uycdlk 1b már. A nap ferdén tfiz az öreg szent zászlókra. — Valami 8ZéP) SBöIw mesét. A maguk történeteit — Emmienk törteénetyit-e? — gondolkozik s egy picit izgatott. — De nem irgya fel? — Nem, no. — Nohát! Megnyálazza ujját s a fejkendőjét hátrasimit- ja. Ráncos, barna arca gondokba merül. Fontoskodva csücsöríti a száját, két bütykös keze az imakönyvet szorongatja. — Hát lássa-e, — kezdi iüetődve, — az imádság mindig megsegíti Nagy, jótékony csudák vannak és egyszer is vót egy lány, harmatos virágszál, csak imádkozott, hogy én édes Jézusom. Hét nap és hót éjjel Krisztuskánk kinszenvedésivel álmodott, hát eccer csak veres lesz a bőre ós a csupaseb vérezni kezdett.... Hallgatom, hallgatom. De ismerős a történet! MeséL mesél Borcsa néni, átszellemül egészen. — Hogy hívták a lányt? — Él az most is, — veti föl büszkén, — mer igaz a mese. Szent Rozália! — Teréz az, — mondom, — konnersreuthi Teréz. Mert a konnersreuthi stigmatizációs csudát mesélte elejétöl-végig Borcsa nenő. ügy, ahogy ez már az ő nyelvét megillette. Egy kicsit romantikusan, egy kicsit ködösen, kivirágozva, de bizony a német leányzó históriája ez. — Hol hallotta ezt? Súgva mondja: — MeséiKk a népek. Szent újságokba is vót. — Ejnye, — elégedetlenkedem, — ne ilyet meséljen, ami szent újságokban volt. Igazi mesét: ördögről, királyfiról, boszorkányról meg csúf varázslatról. Ilyet! Hát erre feláll. Nem dühös, csak méltatlan. Soká néz szembe velem, feddően, megszégyenli- tően. Aztán kezibe kapja az imakönyvet és lenézően mondja: — Mégis csak pogány maga, lelkem, láttam én ez rögtön. Annyit mondhatok, hogy betűvel vót írva a. szent Rozália és ami betű, az szent. Megerősíti a hangját és gyorsan vet keresztet: — Aztán hogy gondolná, hogy én boszorkányos meséket mondjak olyan helyen, ahol pap szók imádkozni? Hát nincs tisztelet magában senkivel se? Dohogva megy ki. De még kint is morog: — Egész életembe nem tudnám legyuvónni! Szombathy Viktor. — Újabb kémkedési eset Jugoszláviában ? Újvidékről jelentik: Zucker Zsigmond ke repkedő segédlet kémkedés gyanúja miatt letartóztatták. Azzal vád-ollják. hogy MagyaT- or-ziág megbízásából a jugoszláv hadiaviatika titkait akarta kiíürkéö&iJL Szenzációs régiségleletek Brigetióban, a nagy dunamenti katonavárosban — Egy ház udvarában két korból való temetőt is találtak — — Saját tudósítónktól — Komárom, április 2. Komárommal csaknem szemben fekszik Szöny község, mely a római Brigetio romjaira épült. Ez a nagy katonaváros hosszú évszázadokok óta ontja magából a régiségek legváltozatosabb darabjait feliratos köveket, bélyeges téglákat bronzokat, cserép- és üvegtárgyakat amelyeknek igen nagy része kincseket érő iparművészeti emlékszámba megy. Több évtizeddel előtt csak úgy ontotta magából a régiségeket amelyek egy kis része a Magyar Nemzeti Múzeumba, főrésze pedig Becsbe, a császári gyűjteményekbe került. Mikor a komáromi múzeum megalakult, az is sok régiséget szerzett Szőnyben, hatalmas gyűjteménye volt az elhunyt Milch Hermann gyárosnak és most ismét egy lelkes gyűjtő él Szőnyben, Kállay Ödön jegyző, akinek nagyértókü gyűjteménye van, amely gyűjteményt Magyar-Komárom most megszervezendő múzeuma számára adományul ajánlotta fel. A régiségek már két nagy termet fognak megtölteni, ha kiállításra kerülnek. Maga a város is gyűjti a régiségeket és a most épülő monumentális városházán legalább négy-öt termet bocsát a muzeum rendelkezésére. A napokban alkalmam nyílott a Kállay-féle gyűjteményt megtekinteni, amelynek gazdagsága erősen versenyez a komáromi muzeum négy évtized alatt gyűjtött anyagával. Egy olyan lelőhelyre bukkant a szerencsés gyűjtő, amely uj ház udvarában a római temetőnek egész sirsorozatait tárta fel, mig a telek másik részében bronzkori edényeknek olyan páratlan sorozata került napfényre, amely szépség dolgában az edRimaszombat április 2. (Saját tudósítónktól.) Győry Dezsőnek, a Prágai Magyar Hírlapban megjelent Tátra-interjui óriási érdeklődést váltottak ki a közönség soraiban s a kombinációba vett vidékek lakói a létesítendő nj autóbuszjáratokról már mint a közeljövő megvalósuló tényeiről beszélnek mindenütt. A Tátra idegenforgalmának fellendítésében mindenesetre a legnagyobb fontossággal bir az a terv, amely Gömört nemcsak mint természeti szépségekben (dobéinál jégbarlang, eztracenai völgy, hosszttezói cseppköbarlang, stb. etb.), és építészeti műkincsekben, valamint történelmi emlékekben is bővelkedő vidéket, hanem mint a Tátra legtermészetesebb élelmezési hinterland- ját is be akarja kapcsolni a Tátra-forgalomba. A Gömör és a Szepesség e nagyjövőjü kooperációtervének propagálására e hét folyamán Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő, Heffty dig ismert p&nnoniai típusa keramikát felülmúlja. A bronzkori leletek kora Krisztus születése előtti második évezredre tehető és az akkori iparmüvészetnek valóságos remek müvei. Csaknem mind díszített, mészbetétes edény, zsirór- és Bzalagor- namentikávak Csodálatos finomságú gyermekjátékszerek kerültek elő a hatalmas sírból, mely csak úgy ontotta magából a régiségeket. A római sírokban, különösen a női sírokban, az asszonyi piperének minden alkotó részét megtalálta az ásatás: gyönyörű illatszeres üvegeket, arcfestéket és festéktörő palalemezeket, bronz haj tűket, magát az eredeti festékeket, ékszereket egész garmadával ontotta a háztelek, melyből feliratos üvegek is kerültek elő. Ezeken az üvegeken szintén üvegből Bibite (Igyatok) és Vivas (Élj!) feliratok láthatók, melyek a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A római agyagmivesség legszebb példányai kerültek napfényre a sírokból, mert a római a másvilágon használandó tárgyakat is a halott mellé rakta egy kis költőpénzzel együtt, amelyek rendesen a sir korát határozták meg. Egy háromhónapos csecsemőnek még a nevét is meg lehetett állapit'1 rai az ujján talált kis aranygyűrűről és megható a szülői gyengédség, amely a kis gyermek összes játékszereit sírjába rakta a kis halott mellé. Kállay Ödön római és őskori gyűjteménye máris nagy értéket képvisel. A Magyar-Komárom- ban működő Jókai Egyesület, mint értesülünk, a nagylelkű alapitót a komáromi muzeum igazgatójává választotta meg, aki egymaga egész múzeumot ajándékoz ennek a nagy arányokban fejlődő és kultúrában is haladé város számára. Gy. Andor dr. kárpátegyesületi főtitkár társaságában meglátogatta az érdekelt gömöri városokat. Vasárnap Rimaszombatban, hétfőn Tornaiján, kedden Rozsnyón és szerdán Dobsinán tartottak előadást hatalmas közönségek előtt. A rimaszombati előadást a Polgári Olvasókör dísztermében tartották meg zsúfolt széksorok előtt Előbb Heffty Gy. Andor mutatta be érdekes előadás keretében legújabb tátrai és szepességi dlapozitivjeit, majd Nitsch Andor, a Szepesség illusztris képviselője kért szót, a többek között a következőket mondott: — A Tátraszéplak—Késmárk autóbuszjárat volt az első lépésünk a Tátra és a Szepesség összekapcsolásának munkájában. Baráti körben vetődött fel az eszme, hogy ezzel az autóbuszjárattal a Tátra idegenforgalmát ügyesen lehetne a szepesi városokba is elvezetni. A terv az első pillanatban életrevalónak látszott és a szükséges 72 ezer korona tőkét rögtön az első napon össze is adták az érdekeltek. A forgalom minden várakozást felülmúlt • ea évben már egy második járatot kell beiktatnunk. Maguk a késmárki kereskedők sürgetik legjobban az uj autóbuszjárat beállítását. Ez természetes is, mert a Késmárkot látogató tátrai vendégek szinaranyat hagynak látogatásaik alatt az üzletekben is. — A Tátra zöldség- és gyümölcsellátását a prevratig Gyöngyös és vidéke bonyolította le, direkt gyorsteher-vonatjáratok segítségével. Most kriminális szállítási viszonyok mellett a távoli Pozsonyból kell szükségletünket beszerezni, holott itt van Gömör, az olcsóbb, jobb piac, amit kedvező -utobusz-összeköttetéssel közelebb lehetne hozni a Tátrához és az autóbusz-összeköttetés révén a természeti, építészeti és műemlék-csodák után vágyódó idegeneket is könnyű szerrel lehetne Gömörbe is lehozni. Krasznahorka várát tavaly 6400 idegen látogatta meg, és pedig nem a legfényesebb összeköttetés mellett, elképzelhető, hogy mit jelentene Gömörmegyének egy rendszeres tátrai autó- körforgalo- ha megbízható, gyors és olcsó autóbuszokkal az idegenek Krasznahorkán túl is merészkednének és 6orba látogatnák Gőmör- megye eldugott látnivalóit. Az első feladat benne a Késmárk—Igló—Dob- sina — Rozsnyó — Tornaija—Rimaszombat —Ti- szolc—Poprád—Tátra—Késmárk autóbuszjárat megszervezése. A jelenlegi tiszolci autobusz-összekötteté3 nem felel meg az idegenforgalom követelményeinek, mert a vasúti menetrendre van bazirozva, az uj időbeosztást úgy kell megcsinálni hogy az oda- visszautazásra egy nap elegendő legyen. A Kárpátegyesület idegenforgalmi osztálya a két megye érdekeltjeinek bevonásával akarja ezt az autobuszjárat-problémát megoldani. — Amit a dezindusztriálás révén elvesztettünk, — mondotta Nitsch Andor, — azt az idegenforgalom révén kell visszahódítanunk. Nekünk ezen a földön, ahol ezer éve együtt lakunk, egyesült erővel kell dolgozni a kenyérért és a megélhetésért! A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd végeztével Törköly József dr., a magyar nemzeti párt országos elnöke szólalt fel és köszönte meg a Szepesség vezérének értékes előadását. — Azokat a kötelékeket, — mondotta Törköly József dr., — amelyek a jó időkben fűztek össze bennünket a zipser testvérekkel, a mostoha idők sem képesek elszakítani s amint együtt voltunk a múltban, úgy testvérek maradunk most is, és vállvetett munkával, kéz a kézben fogunk a Szepesség vezérének tervei kivitelén is munkálkodni. Hétfőn reggel a rimaszombati Platzner-féle bőrgyárat látogatta meg Nitsch Andor, amely gyár tudvalevőleg egy év óta szünetelteti üzemét, mert a finanszírozó bank a dekonjunktúra miatt beszüntette az üzemi tőke hitelezését és a tulajdonos most állami szubvenció iránt folyamodott. Az 1920-ban épült és három évvel ezelőtt heti 1000 darab bőr termelésre kibővített gyár egyike a köztársaság legmodernebb bőrgyárainak, s a gyárost az üzemszünetelés dacára is sűrűn felkeresik a lengyelországi, romániai, hamburgi exportcégek, a legutóbb például egy osaki (Japán) nagycégtől érkezett ajánlatkérő levél. (&• gy) —————agam A. Gy. dr. Nitsch Andor sömöri körútja a Táira-aömörí autóbuszforgalom érdekében Aki a szerepeket osztja Irta Bárdos Artúr Teréz tizenhat éves volt és életében csak egyszer volt színházban. De ezt a nagy élményt nem tudta elfelejteni. Azóta az öregedé és kopaszodó Fellegi ■úriban is, aki ott lakott ugyanannak a kisvárosi bélháznak második emeletén, egy kis albérleti szobában, mindig csak azt a her- melinpailástos fiatal herceget látta, akit Fellegi ur abban a bizonyos Shakespeare-darab- ban ,,k reált". Teréz fantáziája nagy tisztelettel övezte Fellegi urat, de a tiszteletnél nem ment tovább. Ép ösztöne, mégis, dlszbingválni tudott a színpadi rajongás és amaz egészséges érzés között, mellyel a fiattal vér csak a fiatalságra reagál. De a® a fickó, aki Fellegi urat idónlrint meglátogatta, fiatal volt és pirosképü és már messziről bolondosán kiabált, miikor, hóna alatt a hosszúkás ivekkel, megjelent: — Teréz, Terézke, Terez/ina! Látod, mit hozok itt? Nagy és kis szerepeket abból a gyönyörű darabból, melyre most „készülünk". így mondta mindig, többes első személyben, mert János — így hívták — szintén színházi ember volt és ez nagyon emelte tekintélyét Teréz szemében. Mikor Teréz megkérdezte, hogy mit csinál a színháznál, ■egyszerűen azt mondta: — Mindent. Fs főként, amint látod, én osztom ki a szerepeket. Ezenkívül még az az előnye is megvolt ^Jókaiinak, hogy nagyszerűen tűdétt áljathaiü-, gokat utánozni. Mikor jött, már messziről vakkantott, mint a fiatal kutya. Teréz megérezte, hogy János művészember. 'János egyre gyakrabban jött a házba. A kisvárosban gazdag a repertoár, csaknem naponta uj darabot kell játszani és uj szerepeket kiosztani, de annyit mégsem, ahányszor ez a János ott a Fellegi ur házában megjeleni Most már szerepek nélkül is eljött és mindjobban megnyerte Teréz bizalmát. Egyszer aztán Teréz elárulta nagy titkát, hogy hát igen, színpadra szeretne lépni és nagy szerepeket szeretne játszani hermelin palástban. Több sem kellett János urnák, a jobb kezében megemelt egy súlyos, nagy szerepet, a bal kezében megvetéssel forgatott az ujjai közt egyetlen oldalt és azt mondta: — Látod, Teréz, Terézke, Terezina! (Ezt olyan szépen, (bolondosán tudta mondani!) Ha színésznőnek rnéssz, akkor mindig ilyen kis vacak, egyoldalas szerepet fogsz kapni, mint ez itt. Szobalányt. De ha hozzám ■jössz feleségül, akkor ilyen súlyos, nagy szerepet hozok neked mindig, hermelin palásttal. Hiszen látod, hogy én osztom ki a szerepekét. És Teréz, aki egy nagyon öreg, siket né- nikéjénél éldegélt és nem igen járt még túl a házon, legföljebb a piacon, hozzáment fele- sgtil a színházi szolgához, aki a szerepeket osztotta. Az igaz, hogy csak kör istanő lett Teréz- ből, mert János, akárhogy is szerette volna, mégsem tudott neki nagy, súlyos szerepeket hozni. De erről ő nem telhetett, ez egyszerű hatásköri kérdés volt, egyike ama hatásköri tragédiáknak, melyek nem kis szerepét játszanak a modern életben, e • De Teréz is csak kis szerepeket játszott, mindaddig, mig meg nem tanulta a színházi szolga és a szinházi titkár közötti különbséget és el nem vált Jánostól. De minthogy nagyon szép leány volt, a színházi titkár megtanította erre a nem jelentéktelen különbségre és azontúl már egy kicsit nagyobb szerepeket kapott és néha nem is szobalányt. Most helyezzünk el néhány gondolatjelet ebben az igaz történetben és ugorjunk át néhány esztendőt. Teréz még mindig szép és fiatal és már vezető szerepeket játszik abban a nagy színházban, melynek intendánsa őt barátságával tiszteli meg. Helyesebben, a helyzet már olyan, mintha ő tisztelné meg az intendánst, mert ez sokkal készségesebben szolgálja ki őt, mint János, a színházi szolga ós úgy mondják, hogy Teréz kedves szeszélye kormányozza a színházat. Sőt — ezúttal igazán — ő osztja ki a szerepeket is és igazán nem lehet tőle rossznéven venni, hogy magának csak csupa olyan nagy, súlyos szerepeket oszt, amilyent akkor János a jobbkezében megemelt. Az is természetes, hogy ebből nem vonja le azt a súlyos konzekvenciát, hogy a súlyos szerepeket meg is kell tanulnia. Mondják, hogy az intendáns ellőtt még egy rendező, egy hőstenor, egy karmester és egy helyettes adminisztratív igazgató is szerepelt Terézke életében, de mindegyik mesterségből igazán csak egyetlenegy, csak a tenorból volt egy bariton is. De hát a színpad művészete az olyan valami, amit, mint a bölcsek mondják: ex asse kell elkezdeni, és melyet, sohasem lehet, eléggé alaposan megtanulni.
