Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-20 / 92. (1719.) szám
1928 április 20, péntek. A román minisztertanács betiltotta a gyulafehérvári gyűlést Mamfu &9je8entetta, hogy a gyűlést minden körülmények között megtartják Bukavost, Április 19. A íegrapi minisztertanács véglegesen agy határáértt, hogy nem engedélyer a nemzeti paxasztpán vasárnapra össxeJivott demonstrációs gyűlését A minisztertanács határozatát tegnap bizalmas utón már közölték Maniuval, tt nemzeti pár rasztpárt vezérével, aki azonban azt válasz "’ta, hogy a nemzeti parasztpárt gyulalehérv ári gyűlését minden körülmények között megtartják. Mánia ma vagy holnap kiáltvány- nyál lordul a román néphez és felhívja, hogy jöjjenek el minden körülmények között a gyulafehérvári gyűlésre, még akkor is, ha a hatóságok erőszakkal akarják megakadályozni a gyűlés megtartását H csehszlovák félhivatalos válasza Bethlennek és Turafinak A kise&hüégl kérdés ujabh aktualitást nyort a középeurépai politikában — A éeskosiovőnskdi us^ublika Turati nyilatkozatát őrültségnek mondja 2 *PEtX<SM*J V IAGYAR*H IRLAP sílovenszkói szlovákoknak és magyaroknak, akik azon fáradoznak, hogy teljes autonómiát ée teljes függetlenséget szerezzenek a cseh nemzettől. Kifejezte tovább azon meggyőződését, hogy ezen az utón az első lépés az lesz, hogy a magyar irredentisták közős klubba egyesülnek azokkal, akik azonosítják magukat Tuka újévi cikkével". A csehszlovák sajtó tendenciózusan hozza ezeket a ferdítéseket csak azért, hogy minél nagyobb zavart okozzon a srzlovenezkói őslakosság körében. Mindezek olyan tarthatatlan és oktalan vádaskodásuk, hogy cáfolatra sem érdemesek. Azonban, hogy mégis lássa az őslakosság, hogy mily hallatlan módon ferdítenek a békét óhajtó közönség félrevezetése céljából, szószeri nt lekőzlöm „inkriminált" “ cikkemnek azon részét, amely miatt egyes csehszlovák lapok annyira idegeskednek és amelyből az „irredenták" közös blokkját vélik kiolvasni. Az nj szlovák autonómista mozgalommal foglalkozva, szóról-szóra a következőket mondottam: „A koreszténysaocialista párt minden mozgalmait szívesen üdvözöl, mely az igazi autonómiáért őszintén síkra száll, de semmi körülmények közt nem adja fel sem a szlovák, sem a német osztályát, mert e* ellen elsősorban a nép tiltakoznia. A keresztényszociali sta párt azzal, hogy három nemzet tagjait egyesit! magában, a legfényesebben dokumentálja azt, hogy a három nemzet úgy, mint a múltban, úgy most a változott viszonyok mellett is békében, testvéries egyetértésben megfér egymás mellett és egymásra való utaltsága miatt közösen munkálkodik jogaiért, joíbblóteért é3 fiainak jövőjéért. A keresztény&zodallsfta párt soviniszta politikát nem üz, hanem a szeretet politikáját. .Ahol megvan a szeretet., ott megfér egymás mellett minden nemzetiség. Ha megalakul a néppárti dísszidemsek antonómista pártja, vele egy közös autonómista blokkba (és nem klubba, amint az tKra- már lapja írja) léphetünk és ami nem sikerült Hünkának a végtelen nemzetiségi gyűlölködése és oktalan sovinizmusa miatt, az sikerülhet más autonómista párttal, hogy a népünk által annyira óhajtott autonómia kivívásáért egy 'küzdő frontba léphetünk. És mi sem természetesebb, mint az, hogy ha a történelmi országokban a csehek a németekkel meg tudtak egyezni, akkor ősi földünkön a szlovákok a magyarokkal könnyen | megérthetik egymást A nemzetiségi gyűlöl- ködéinek egyszer már meg kell szűnnie!" Hol van itt irredentizmus? — Ha ez „irredentizmus", akkor „irredenta" a szlovák miniszter, Hodzsa Milán dr. is, aM egyik főkortesével, a pozsonyi zsupán fiával, ifj. Bella Metóddal a maga csehszlovák agrárpártjába csalogatja az „irredenta" magyarokat. Nem a keresztényszocialisták csinálják az „irredentizmust", hanem az őslakosságnak minden konszolidációs törekvését leesepülő, hazug ég rosszindulata újságcikkek és a türelmetlen sovinizmus egyéb túlzásai. Az igazság kedvéért meg kell Itt említenem még azt is, hogy a keresztényszocialls- ta párt annakidején, évekkel ezelőtt Pőstyén- ben tárgyalásokat folytatott a Hlihka-párttal, melyet többek között Tiso és Durcsánszky képviselt; közülünk ott volt Petrásek, Tvrdy dr., Dobráüszky és magam is. A megegyezés azért nem sikerült akkor, mert Hlinkáék azon kívánságát, hogy a keresztényszocialista párt a szlovák osztályáról az ő javukra mondjon le, nem teljesítettük azzal az indokolással, hogy biztosítani akarjuk magunkat arra az esetre, hogyha Hl inka egyszer mégis Prága, április 19. A csehszlovák sajtó élénk bizalmat!ansággial kíséri az olasz képviselők budapesti látogatását és bőven kommentálja Bethlen gróf beszédét, melyben a magyar mini szterelnök kifejezte, hogy 7ya béka szerző dések alapja labilissá vár lik, mihelyt a. kisebbségi jogokat nem tartják tiszteletben.“ A félhivatalos Oeskofelovemská Respublika vezércikkben kétségbe vonja Bethlennek azt az állítását, hogy „a magyar kormány kisebbségi politikája teljesen megfelel az aláirt szerződéseknek és teljes harmóniában van azzall a szeilemmel, melyet magyar részről a szomszédos államok kormányaitól követelnek." belépne a centralista kormányba s hátat fordítana az autonómiának. Tiso, a mostani miniszter erre a leghatározottabban kijelentette Hlinkától nyert felhatalmazása alapján, hogy ez az eset sohasem fog megtörténni, mert vagy elérik a teljes autonómiát, vagy a végletekig menő elkeseredett oppozicáót folytatják. Az előrelátók rossz sejtelme beigazolódott. Híinka a népei elhagyta, az autonómiát sutba dobta és hűséges kormánytámogató lett. Természetei, a nép ezt látva, elfordul most tőle. Eleinte protonotáriuei jelvényeivel akarta Híinka visszaszerezni a nép bizalmát. A papság túlnyomó része az egyházi ténykedéseknek a profán!zálását látta viselkedésében és egyházmegyei főhatóságánál tiltakozott ez ellen. Ekkor jött Tuka újévi cikke s ez hatni kezdett. Híinka lekoptatott tekintélyének nagyon is a segítségére jött ez s már ismét javára, kezdett a kocka fordulni a nép körében. Azonban, amidőn újból azt látták, hogy Hlin- ka hol Tuka mellett van, hol ellene, sőt Tuka vaeuum juris elméletét elítélte, teljesen elveszi tette a talajt. Ilyen előzmények után következett ~tolna, ahol már csak furkósbottal vélte a megtépázott tekintélyét visszaszerezni. Nem volt nehéz. Védteleneket támadott az immunitást „Ha igaz volna, amit gróf Bethlen miniszterelnök Akiit — írja a félhivatalos — mennyi iskolája ó» hány képviselője lenne akkor Magyar őrs 'ágiont a szüovákságinaík. Bethlen gróf miniszter elnök, nem pénzügyiminiszter, épp azért valószínűleg nem sokat dolgozik számokkal, pedig ezit a tisztes feladatot játszva oldhatná meg. A föladat igen egyszerű: ennyi és ennyi magyar van Csehszlovákiában s ennyi és ennyi iskolája van. Kiszámítható a - magyarországi szlovákok aránya és a probléma mieg is van oldva. Legalábbis papíron. Ha Turattá képviselő, aki a tegnapi mulatságos játéknál lovat ültetett Bethlen miniszterelnök alá — mondja alább a Ceskoslovenská Republika — azt merévédő köpönyeg alatt jött képviselőivel és szenátoraival. Ez/t jól elsajátította a kommunistáktól, hovatovább túl fogja szárnyalni őket. MagyargyÜlőlete nem ismer határt. Lapja tele van szidalmakkal. Legjobban gyűlöli azonban a keresztényszocialietákat, mert az öntudatra ébredt nép ebben a táborban, ebben az igazán autonómista pártban tömörül. A keresztényszocialista párt tovább halad a maga egyenes utján és szembenéz támadóival Keresztülmegy a mosrt, ellene indított pergőtüzün ia. , Hllnka annakidején Eperjesén kijelentette, hogy az autonómiáért szövetkezik még az ördöggel is! És szövetkezett is: hiszen ott ül együtt a koriuány padjain az egyház és állam el választ óival, a felekezeti iskolák támadóival, a „Róma Ítélendő és elítélendő" jele?. ) hirdetőivel, a huszitákkal és az autonómia ellenes agrárokkal — autonómia nélkül, sőt az autonómia ellen! Ha neki joga volt az ördöggel is szövetkeznie, akkor a keresztényszocialista pártnak is joga van szövetkeznie mindazokkal, akik az autonómiát komolyan akarják! A kere sztény szoci a 1 ista párt mindig csakis a törvényes kereteken belül akar és fog harcolni a népért és jogainak kivívásáért. Vtobza utasítja az irredentizmus vádját, de a támadókkal bátran szembeszáll ée nem hagyja magát sem letörni, sem megsemmisíteni! szélije állítani, „hogy Csehszlovákia kisebbségi politikája a gyakorlatban a nemzetközi jognak legbrutálisabb megsértése", akkor erre az őrültségre csak a® a válaszunk, hogy azeretniénk megegyezni Magyarországgal a nemzetközi jognak ilyen kölcsönös sértegetése céljából." A kisebbségi problémának ilyetén való, lujjaibb saemszögü szörnyegrekerülése mindenesetre olyan jelenség, mely kisebbségi szempontból csak a fogalmak tisztulását és a helyzet további kristályosodását hozhatja. Sziovenszkán májusiéi decemberig tartanak a Jubilárls flnnepsések Prága, április 19. A hivatalos ünnep] ért program szerint Szlovemszkó a jubiláns ál- lamiinnepségekből a következőleg veszi ki rüszét. Május elsején Liptószentmiklóson megünneplik a negyven év előtti miklórt gyűlést. Május 6-án Szlovenszkószerte Steiá- nik emlékét ülik meg, május BO-án a pitts- burgi szerződés évfordulóját. Júniusban az elesett és kivégzett szlovákok emlékét ünnepük meg s 29-ére esik a nemzeti tanácsnak elismertetése Franciaország kormánya által. Aznap leplezik le Pozsonyban a Palacki-szobrot. Júliusban fektetik le a zohori emlékszobor alapját s a hó folyamán az evangélikusok fognak manifesztálni. Augusztus elején a katoükusok manifesztációit szervezik meg, a hó régén pedig Turócszentmár-' ionban néprajzi ünnepségeket rendeznek. Szeptemberben búcsú járás lesz Stefánik tábornoknak a Bradlén levő sírjához. Ez lesz a jubiláns ünnepségek legfontosabb része Sriovenszkón. Szeptemberben a szlovák diákság Besztercebányán kongresszust tart. Októberben úgynevezett kulturakciékat bonyolítanak le s az ünnepségek október utolsó napjaiban érik e! tetőpontjukat. Október 28-án valamennyi község ünnepel. BO-án teszik le a pozsonyi nj szlovák színház alapkövét. Az év utolsó két hónapjában emléktáblákat fognak leleplezni. Blaho s Kmeföko pispik az érseki szik legkomolyabb Jelöltje Prága, április 19. Tegnap egy pozsonyi korsnánykúp kiéért éti ballon gyanánt azt & hirt közölte, hogy Szlovenssákó érseki székébe Tiso egészségügyi minisztert kombinálják. Értesülésünk szerint a hírrel csak el akarják terelni a EHnka-párt figyelmét a szlovensrkói országos elnöki állástól, melyre tudvalevőleg Tisót is kombinációba vették. A félhivatalos Cseskoslovenská Republika illetékes helyről úgy értesül, hogy az érseki méltóságra a püspöki kar egyik tagját szemelték ki s a legvalószínűbb két jelölt csak Blaho Marián és Kmetyko Károly püspök lehel Az érseki méltóság odaítélésénél különben sem fog érvényesülni semmiféle politikai szempont. A Tiso érsekké való kinevezéséről szóló hír tehát tisztán kortesfogás, hogy Tisót elüthessék az országos elnöki állástól. EZEREGY ÉJSZAKA Irta Borzay Margit Messze, valahol napkeletén, talán Bagdadban vagy a Tibor is® partján, élt egyszer egy asszony. Nem volt szebb, mint a többi, nem is volt jobb talán, de a szive, ' az egészen más volt, mii.nt a többinek... Az olyan volt, mint egy bíboros, ragyogó, ezeregyéjszakái templom ... Tele volt kinccsel, puhasággal, illattal, színnel, s a szentélyben, a bíboros függönyök mögött egy álompálásttal letakart pamlag állott... Egy pamlag, dagadó, szivárvá- nyoe párnákkal, aranyodé nykékkol körülvéve, amelyekben porrá tört virágszirmok füstölögtek... Az asszony minden szabad Idejét ebben a templomban töltötte. IdeLordia a könnyeit, a ^/ágyait, az álmait « reszkető gyönyörűséggel nézte a szentély csodálatos szinpompá- ját... Nézte az álomból szőtt szivárványos palástokat és a párnákat, amelyeken villódz- via tört meg a lámpák ragyogása ... Nézte és gondolatban sokszor, nagyon sokszor egy fejét rajzolt a párnáik iközé... Egy barna 'férfifejet és egy erős, izmos testet, amely bágyadtan nyúlik el. a párnák között s a fehér kezével a templom úrnőjének a baját simogatja ... He ez csak gondolatban voTt... A valóságban üresen állott a pamlag s a templom úrnőjének * ggfr l Sóira — senki — Közben a templom mindig pompáisabb- r,a 'épült és a szentély kincsei mindig nagyobb garmadába szaporodtak. Pedig — sokszor elfáradt a® asszony — Elfáradt az egyedülvalóságban, elfáradt a kincsker esésben — Ilyenlkor leroskadt a szentély szivárványszínű párnái közé és vonagló, reszkető szájjal Imádkozott — Imádkozott és kórt© az Istent — Kérte, hogy küldjön valakit, aiki megérdemli a kincseket, aki megérti az álmokat s akinek a keze dédelgető, igaz szeretettel simul a feje fölé — Jól van — mondta végre Isten. — Teljesi tem a kívánságodat. Eléd hozom az embereket — De nem mutatom meg, hogy melyiket tartom érdemesnek a gzivárványos templom pompájára. Figyelj, nézz és válaszd ki azt, akinek a megjelenésére megdobban a szived — De vigyázz!!! Vigyázz, mert ha rosszul választasz, meghasad; a szivárványé® templom tothajtása, összeomlik a szentély s a romjai alá temet az álmaiddal, a vágyaiddal, a kin őseiddel együtt — Ha azonban jól választasz, olyan boldogságot adok, amilyenben csak a kiválasztottak részesülnek — És megindult , az émihieráradát — Jöttéik a férfiak— Sokan, égymá ■ után — Szépek, fiatalok, kevésbé szépek, kevésbé fiatalok. Gazdagok, kincsekkel rakottak, akik mindmind vágytak a szivárványszínű templom £pmj$jR után. De az asszony csak állt — Állt és a szive egyszer sem dobbant hevesebben — Nyugodtan, hűvösen nézte a tülekedést és a fehér kezével a szentély függönyét simogatta — Szeretlek — susogta felé az egyik — és olyan mámort adok, amilyenben csak az istenek éltek egyszer. — Gazdag vagyok — mondta a másik — ée gyöngyökkel borítalak, ha nekem adod a kristMytemplomot. — Hírnevet adok — mondta a harmadik — ha a kebledre hajthatom a fejem. — A világ össze* szépségeit megmutatom — susogta a negyedik —, ha utitársul szegődsz hozzám. — Márványba faraglak — mondta az ötödik — és térdre kényszerítem előtted az embereket, ha az enyém leszel — Az a-aszony minderre csak mosolygott és csendesen rázta a fejét — Nem kellett neki a mámor, a gazdagság, a hírnév, a világ szépségei és az emberek hódolat* — Nem kellett néki, mert a szive nyugodtan, csendesen verte a nem-et — És várt tovább — Várt, és hordta az álmokat a kriatálytemp- lom bolt ivei alá — Egyszer azután, amikor nem. is gondolt reá. hirtelen megállóit előtte valaki. Egy férfi — Nem volt szebb, mint a többi, nem ia volt jobb talán, de a szeméiben, éppen úgy, mint az asszonyéban, messze álmok, ■messze Vágyak égtek. S az asszonynak ettől az álamtól, vágytól fűtött szempártól — I^ÉlÉÍÍtÉÍ l De azért nem szólt, nem mondott semmit. Kinyújtotta a kezét és a férfit elvezette a kri'Stálytemplom ragyogó boltívei alá. — Nézd — mutatott körül a boltívek alatt —, ez a tiéd — Te érted épült, te érted teremtődött — Énezd . jól magadat benne és. ha valami kíván Ságod, van, az előre teljesd- tődik — Azután félrevonta a függönyt és megmutatta a szentélyt is. — Itt a nyughelyed — mondta csendesen. — Ha fáradt vagy és pihenni vágyói, én őrt állok majd a függönyök előtt, hogy ne zavarják az álmaidat — A férfi csak állt és nézett — De nem a szentély pompáját és a párnák aranytűmé® puhaságát nézte, hanem az asszony létektől fűtött arcát, amely több volt a szépnél s amelyet a belső fényesség tett még ragyogóbbá. — Én boldogságot adok — mondta lio szusza® hallgatás után —, mert szeleitek égj mert te is szeretsz — És magához ölelte az asszonyt és mig az ajkára hullott az ajka, látta, hogy a szivárványom pamlag körül az arauyedénykékben íellobbanik az illatos virágfüszer éis hódító füst gomolyog a kristálykupola felé — Gomolyog a füst « az ananyedénykék mélyén tisztaszavu aranycsengők csilingelnek — — Jól választottál — hallatszott a Teremtő szava — és én egymásnak adlak titokét. n
