Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-18 / 90. (1717.) szám

6 'PRAIGAI -A\Afii4AP.-HÍ RLAS 1928 április 18, szerda. KÜLFÖLDI LEVELEK BAGATELLE A csened Bsisebbségi helyxete Ausztriában Kisebbségi tanácsuk és iskolatanácsuk van a bécsi cseheknek Becs, április 17. (Bécsi tudósítónktól.) A Csehszlovákiá­ban élő magyar kisebbség számára alig lehet tanulságosabb olvasmány F. Sírnád, a bécsi cseh kisebbségi tanács főtitkárának cikkénél, amely a „Nation und Staat" cimü folyóirat áp­rilisi füzetében jelenik meg s amely ismerteti az ausztriai cseh kisebbség kulturális helyze­tét. A cikk nyomán tanulságos párhuzamot lehet vonni a csehek kétféle ídsebbségi poli­tikája között: az egyiket odahaza Csehszlová­kiában a magyar és német kisebbségek rová­sára alkalmazzák, a másikat a külföldön a sa­ját maguk javára gyümölcsöztetik. Az érdekes cikket az említett folyóirat szerkesztőjének előzékenysége folytán hü ma­gyar fordításban még a folyóirat áprilisi szá­mának megjelenése előtt módunkban áll alább leközölni: „Az ausztriai cseh kisebbség csak a régi monarchia összeomlása után tudott kulturá­lis lélegzethez jutni... Kisebbségi iskolák hiányában az utolsó évtizedekben egyik gene­ráció a másik után olvadt be a többségi nem­zetbe ... A csehek egyre tartó bevándorlása révén azonban egyre uj erőket kaptunk nem­csak Bécsben, hanem a jelenlegi Ausztria összes ipari városaiban és igy az asszimiláció veszteségeit pótolni tudtuk. Ami a mintegy 100.000 főre rugó ausztriai cseh kisebbség szervezettségét illeti, úgy ez igen tarka és sokoldalú. A csehek Ausztriában mintegy 300, a fiókokat is hozzászámítva, 600 egyesület­ben vannak megszervezve. A kisebbségi központi szervezet a „csehszlo­vák kisebbségi tanács", amelyben képviselve vannak az összes politikai organizációk (a szociáldemokraták, nemzeti szocialisták, a ka­tolikus néppárt, az agráriusok stb.) és amely j az egész kisebbséget érintő kérdésekkel fog­lalkozik. Ez a tanács simítja el a vélemény- különbségeket és teszi lehetővé az összes cseh pártok együttműködését. A magánoktatást a Komensky iskola­egyesület intézi 33 fiókkal és 8000 taggal. A szociális népgondozás központi szervezete a „cseh sziv“-egyesület 40 fiókkal és több mint 10.000 taggal. Ez a három organizáció felöleli az összes kisebbségi egyéneket osztály- és pártkülönbség nélkül. Jól vannak megszer­vezve a különböző tornaegyesületek és pedig a Sokol 15, a szociáldemokrata munkások tor­na-egyesülete 16, a katolikus Orol 8 és a kom­munista tornászok egyesülete 4 fiókkal. A szervezkedést dalárdák, színházi, sport, turis­ta és más egyesületek egészítik ki. A „Videnské Delnické Listy" cimü napi­lap és a hetenként háromszor megjelenő „Vi- densky Obdenik" mellett két hetilap jelenik meg Bécsben és pedig a katolikus „Pravda" és a kommunista „Prukopnik Svobody". Az ausztriai cseh sajtót ezeken kívül még 18 kü­lönböző folyóirat egészíti ki. A kisebbségi iskoláztatás még igen fiatal és igy nem rendelkezik tradíciókkal. A világ­háború előtt Bécsben csupán két cseh magán­iskola létezett. Az összeomlás után Bécs vá­rosa cseh népiskolákat létesített. A középis­kolákat a különböző cseh egyesületek tartják fenn a Komensky egyesület irányítása alatt. Több városi középiskolában azonban szintén vannak cseh osztályok. A Komensky-egyesület 12 ovodát, öt népiskolát, hét középiskolát, két gimná­ziumot, egy kereskedelmi és egy ipar­iskolát tart fenn. A viszony a német többség és a cseh ki­sebbség között igen jó." Séim Bánta műkincsei kiiz&ií Irta: HUNGARICUS VIATOR Pártis, április 12. így hívják a Bois de Bovlegtne egyik távPlcjső Pénzéi, a leigs-zehb rózs/akeattttt, aunólyet cdeitafmheta láttam, azt. arnttlybeoi külön újság jeltűrik mag a rózsáik nyílásáról, fcervalűiásáirtóll, színiéről és iHalá­ról. Olvashattad ebben az újságban, heg}- hodnJap, április kilencedikén, kihajt a kis szökőkút melletti rózsatő első harcim levele és hegy tegnap lenyes- ték a tizenhatos páíránysáirgja baibairózs'a egyik fö­lösleges hajtását. Ha május vége felé fölpaittan az első rózsabimbó, ez a szeráJikus újság ünnepi szá­mot ad ki s ha iijometmíberiben lehull az utotteó szi­romlevél. gyászkerdliben jelenik meíg és valami nagy párisi francia Írja a szántani neílai&lógoit. Mindenesetre békés újság ez a rózsaujság, ámbár hallom, harntóniájáit gyakran ádáz palái piák zaja veri föl: a r ó z jászaikért ők vitatkoznak egy-égj- vi- rágkérdésröl s ha komolyra mégy a d élőig, csú­nyább szavakat vágnak egymás fejéhez, mint a prcfléíiáalaík Ivry kommunistagyülésein. Most még alszanak az urak, a rózsák, csak a szorgalmas házies elődeik, a levélek ébredeznék és kitakarítják a telet Bagjat éjidből. Tégna(p kinjár- tam. A nagy Boi sban rá ccsal k er ít ettek él eat a kis BagaltdUiét. Kastély is van benne,; kis rNkakópar lotóa — parva séd apta —, valamikor Artctis grófja. Tizanbatnidíik Lajos testoléjröcese, építette), állítólag együk maítresscmieík. Akkoriban a várok még nagyon messze volt innen, éppoly messze, mint a forradalom és a királyi grófok és hencég'ék gondtalanul élhették okosan jó életükéit. A Bois erdő volt, Rouvray erdeje, elhagyott és vadállatok­kal telt terület. Ámde a rémuralom hamarosan el­jött. a kir'Jyék megszűnték umlkotdni, csalkhaim<aír a város is idáig ért és az előkelő zárka zodlfcjíágtniák végeszakadt Elmúlt az az idő is, amikor a roman­tika fiatalemberei idejártak párbajozni s a Bois neon volt egyéb, mint egy rttslezthirlü erdő, amely­ben öltek és szerelmeskedtek. A harmadik köztár­saság asfám istállóit csinált a kastélyból, vendéglőt az istállóból és rózsaiketrtet BagaitdiHből. — ró&sa- kertet a nép számára A párisi parkdknaik más-más közönségük van. Finom kasztrendszer fejlődött ki közöttük és még a virágágyak is má-smiás mentalitást lehelnek. Luxenbourg az intetiektüéllek kertje, csupa egye­tem és dáálkitanya között terül ed. Verlainie mélf- [ szébra díszíti és egy sitatisztiikai adat. szerint min­dennap hetvenkét könyvet és száz tizenhat irkát felejtenék benne halt profé^szeresernyővel. A Tui- leriéák a hurzsoágyerdkek sétánya, a kisburzseá- zdáé, poros és szürke, — itt a bonmeok nyollc-tiz gyereket felejtenék el naponta. Fönt, éemknyuga- to n,a Pare Moneeau a ,,chic“-park. a legélőkeílőbb kotkditoőí és a nlagyburzsöázia széílőztötő helye. E park körül vannak azok a híres utcák, amielveket hatalmas rácsajtókkail zártnak el éjsizJákttinklint. Csupa negyven-iitventermies magáinpadotia áll a környéken, a francia nag yipar be veth et okién várai s a Moneeau a várudvar, ahál apró dóik, várkisasz- szonyok és maitressék sétálnak. Vinicetninítts erdeje á proletároké. — de a Bois de Boulogne akkora, hogy önmaga is részekre tagozódik. Van egy része, bokros, füves rész, ahol nem gyerekeiket, felejte­nek el, mint a Tuileatiálfebafn. hanem éli önkezűleg, ártatlantílgnkat. — van egy másik része, a Pré Ca- telaín. amely mondainségfben a Parc Moncéanon is túltesz, viszont a Lac környéke a légpolgálribb hely Páristban. És Baga,felle? Amikor tegnap bementem, ti­zenhét öreg Rolls-Royce (ó .az öreg Rolls-Royce ok­nak egészen különös patinájuk van. mert azt jelen­tik, hogy gazdáik már a háború előtt is Rollys- Rcyeecu jártak), hat Farman, hét Hispano, tizen­egy kétíogatu maígánekvipázs és négy ósdi, ki Lak­kozott villanyauíomobil állt a kapu. előtt. Bent, a sétányokon, különös urak mozogták. Magas, szikár alakok, ünnepélyes fékétében, vékony és lapos gomboseipőkkel. finom arcéllel és fehér bajusszal. Többnyire egyedül ballagtak, de egyik-másik mö­gött öreg 6offőr ment és valamit cipelt az ur után. A sétálók mindegyikénJek volt valami hibája, amit azonban különlegességnek is lehet nevezni. Min­denesedre nem tncafgyártmányok voltak. Az egyik úgy járt, mintha a lába külön rugókén mozogna, lépései furcsán dobogtak és az elhasznált, sovány test éílentétben állt a mozdulatok ümkéfmtéien kaciásságával. A másik pompás lassúsággá! moz­gott fától faág és ha oldalra akart nézni, köxiillm'é- nyesem félréforditotta egéisz tetőtéít mint valami ósdi tengeri vitorlás, amely a széltől függően la­víroz. A harmadiknak minden egyes lépése egy- egy műremek volt. oíly gonddal és számítással tette meg a puha utakon. A negyediknek az alsó- ajka rángaiódze#, az ötödik négyüteműéin. léleg­zett, a hatodik derékban kettétöröttlnék látszott. Amikor 'kijöttém a kertből, a legtöbb autó még ott várakozott. Végigmentem hósszu sorukon. Az első Rollys-jRoyce sőffőrje az Antién Fran- paiset olvasta. A másodiké is. A Hispano sofförje is. Az öreg ekvipáas kocsisa ugyancsak. Sőt, a park öreg chasseurje szintién. Az Action Franpaiisc, a francia royalisták ked­venc lapja, ritka újság Parisban. Ndm igén látni, különösen a népnél] nem és egészen rendkívüli be­nyomást keltett itt a Bogaiéi le boíjámátánáll, liofgy esaknom valamennyi soffőr és ailkailmiazdtt ezt a királypárti orgánumot böngészte. Bizonyára urálik, akik most benn sétáinak a kertben, felejtették el az autók ülésein és a hii szolgák — mindegyikük öreg lakájarcáról harmiino-riegyvenJéVi szolgaivá got olvastam le — kötél ességüknek tartották, hegy a magukévá tegyék uraik gondolkozását. Nem férhet kétség hozzá, ez a Baga,téllé, ró­zsáival. rózsaujságjairal, kssitélyávál és előkelő csöndjével, a francia royalisták parkja. SainLG er- main grófjai ós marquis-jaié, egit a távótt, eslafli MUm megköwd«bváő, partuttr«o|Dti mpA látott^ Kopenhága, április közepe. Olyan bántó, mondhatnám, ügyetlen az uta­zási irodák propaganda-nyomtatványainak utszéli reklámja, mely hol „Észak Párisának", hol meg „Észak Athénjének14 nevezi Kopenkágát. Minek ez az összehasonlítás, minek ez a lár­ma? Kopenhága Páristól és Athéntól majdnem oly messze esik, mint Makó Jeruzsálemtől. Aki Pá- risért rajong, Kopenhágát a kelleténél nyugod- tabbnak, előkelőbbnek fogja ítélni, aki Athén klasszikus romjai közül kerül a Keleti Tenger s a Kattegát zeg-zugos partjai közé, tulcsipősnek a levegőt, s a dán főváros életét nagyon is mo­dernnek fogja találni. Vagyis: Einstein relati­vista elmélete az élet mindennapi megfigyelései között is vígan érvényesül. Kopenhága csak Ko- penhága, semmi más. Hétszázezer lakosával még nem világváros, de legalább is a világ egyik leg­kedvesebb életű városa. Ma este Dobnányit és Tellmányit hallgatha­tom Kopenhága nagyszabású hangverseny-termé­ben az előkelő „Odd Fellow Palais“-ban, holnap a „Kongelige Teater“-ben a legtökéletesebb Wag- ner-előadást élvezem, a „Beíty Nansen" színház­ban a berlini Piscator Bühne őrültségét, a „Hop- la! vi lever“-t is meg kellett néznem, s hetekre szóló müsorszámmal gyönyörű múzeumai szolgál­nak dús lelki táplálékkal. Nincs sok világszállodája, de éppen azért a Hotel d‘ Angleterre pálmakertjének délutáni teá­ján mindenkit ott láthatsz, s két divatos érttermé­nek a „Wivel“-nek és a „Nimb“-nek pazar fény­űzéssel berendezett termeiben akkora nagyvilági élet fejlődik esténként, hogy Parist nem csak el­éri, a nagy szezón idején el is hagyja a kis Ko­penhága. Modern kényelemmel berendezett penzióinak pedig se szeri, se száma, aki csendben, kedves meghitt körben akar a dán fővárosban élni, pom­pás kis társaságra találhat e családias jellegű otthonokban. E puha meleg fészkekből jól esik aztán néha zajosabb helyekre kiruccanni,, s egy- egy tarka karnevál-est után a penzió szolid kö­rében tárgyalni az elmúlt napok eseményeit. Mennyi ismeretlen nüanszra tesznek ilyen meghitt körben figyelmessé: — Ne mulassza el Nielsen tanár gyűjtemé­nyét, megnézni. Házi múzeuma valóságos kincs­tár. Ha akarja telefonálhatunk, most mindjárt be­jelentem érkezését, a tanár boldog, ha műkin­cseit különösen külföldiek, megértő szeretettel csodálják. Ezek azok a rejtett, Baedeckerben se csillag­gal, de csillag nélkül sem említett művészi meg­lepetések, melyekhez csak úgy kézen-közön jut az ember. Hirdetni nem szokás, nem is szeretik nyilvánosan ajánlgatni őket, e szentélyekbe csak azokat vezetik, akikről feltételezik, hogy nem programszerű kötelességből, hanem a művészet iránti őszinte szeretetből bolyongnak, kutatnak minden után, ami szép. tálc lei. hegy kiszcIIő/tessék Paris utóit demttkwá- ciaját. Azok a Mttmmk, amjpJÍydk máir nyáftnlalk Buga!efittben, bizonyoe: Btturbtta-lilittmolk vofttlaík. 8m*M m Valami azonban nagyon meglepett Kopenhá- gában. Világhíres szobrászukat, Thorvaldsent Dá­niában kevésbé méltányolják, mint külföldön. A „kevésbé méltányolás" talán tulerős, hiszen kü­lön „Thorvaldsen museum" létezik Kopenhágá- ban, s alig van képtár, királyi kastély, melynek arcképgalléríájában Thorvaldsen képmására ne akadnánk, igen gyakori véleménye azonban a dá­noknak, hogy alkotásai melegség híjával vannak, mintha az ész és kézügyesség szobrászi munkájá­ban szivének egyáltalában szerepet nem adott volna. Lehet, s mégis azt hiszem, minden kritiká­nak el kell némulnia, ha a Thorvaldsen museum kapuját átléptük. A Thorvaldsen museum, melyet főleg a mű­vész alkotásai töltenek meg, egyúttal a művész sírhelyéül is szolgál. A hatalmas négyszögletű épület nyitott udvarán müvészkézfaragta mauzó­leumban helyezték el Thorvaldsen bebalzsamozott holttestét. Csodaszép szobrai között, melyet vég- rendeletileg szülővárosának, Kopenhágának ado­mányozott, piheni őrök álmát Dánia, s egyúttal a világ egyik legnagyobb művésze. Távol álljon a gondolat, hogy Thorvaldsent felfedezzem, egy lassú séta a negyven termen és környező folyosókon keresztül azonban annyi gyö­nyörűséggel szolgál, hogy rekapitulálva a szépek legszebbjeit, lehetetlen egyiket-másikat említés nélkül hagyni. Egyik leghíresebb s talán éppen, mert Euró­pa legjártabb orszógutjára Svájcba került, leghí­resebb müve: a „Luzerni oroszlán", csak másolat­ban maradt Kopenhágában, azonban már a mú­zeum előcsarnokában első, s egyúttal legnagyobb müvét: „Jázon az aranygyapjnral" csoládhatjuk, melyet mint a müvészakadémia ösztöndíjas hö- vendéke olasz tanulmányútja alatt ifjú korában alkotott, s amely aztán egy csapásra világhírhez is juttatta. Egy élelmes angol, Sir Thomas Hope az akkor még anyagiakban igen szegény Thorvaldenstől sietve vásárolta meg a művész eme legszebb szob­rát, a dán állam azonban a legelső kínálkozó al­kalommal egy londoni árverésen visszavásárolta, s mint a muzeum díszét, annak pompás előcsar­nokában helyezte el. Nehéz volna a kincstömegből néhányat kira­gadva ráfognunk, hogy ezek a legszebbek, talán mindenkinek más, nekém a csodaszép „Gráziák és Ámor", az idealizált „Byron", „Potockl Vladi­mír gróf" pompás szobra (eredetijét Krakkóban láttam), „Bariatinska hercegnő" reliefje, „Ke­resztelő Szent János" tetszettek, másnak talán az imponálóan nagyméterü Herkules-szobor, — ki mondhatja: nekem, — neked, vagy neki van igaza? A világismert Thorvaldsen múzeumon kívül azonban Thorvaldsennek még egy külön múzeuma is van Kopenhágában. Ez a muzeum a „Vor Frue Kirke“-nek nevezett városi dóm. Legszebb alkotásait itt helyezték el. A város egykori alapítója A hsaién püspök építette a XII. század közepén. 1807-ben az ango­lok három napig bombázták a várost, s a Frue Kirkót I« rommá lőtték. A dánok híre* építésze Harrsen építette fel újra görög renaissance stílusban. Hat gyönyörű dór oszlop díszíti a főbejáratot, mely fölé Thorvaldsen nagyszerű szoborcsoporto- zata, a pusztában prédikáló Szt. János került. A belső kapu fölött ugyancsak Thorvaldsen reliefjét, Krisztus Jeruzsálembe való bevonulását helyez­ték el. A templom külseje protestánsán -egyszerű. Hatalmas kupoláját 38 oszlop támasztja alá. Az oltár Krisztus-szobra, s a templom hajójában két oldalt felsorakozott tizenkét apostol Thorvaldsen leggrandiózusabb alkotásai. Egy fehér márványból vésett angyal-szobor, s három gyönyörű relief: Krisztus útban a Golgota felé, Krisztus megkereszteltctésc a Jordánban, a Az utolsó vacsora egészítik ki tökéletessé e máso­dik Thorvaldsen-muzeumot. Thorvaldsent igazán megismerni ebben a templomban lehet. Aki a „Frue Kirke" szobrait nem látta, kár volt Kopen- hágába jönnie. S eszembe jut korán elpusztult Fadrusz Já­nosunk, — ki tudja, ha vésője túl korán ki nem hull kezéből, Thorvaldsen vagy Rodin nagyságát el nem éri-e. S mintha e két szobrászfejedelem merész ívelését, — eddig kinyúlt oroszlánkarmai után ítélve — Horvay János követné újabban nyomon. Kopenhága másik világhíres múzeuma a Glyptotek egy sörgyárosnak köszönheti létét. Jacobsen Károly sörgyártásból gazdagodott meg, s hazafias kötelességének tartotta, hogy a leg- prőzaibb foglalkozásból szerzett vagyonát, a leg­ideálisabb célra fordítsa. 1897-ben szentelték fel a részben dán, részben legkiválóbb francia mű­vészek alkotásaival megrakott múzeumát. S két évre rá értékes antik műtárgyakból álló, hatalmas gyűjteményét is azzal a kikötéssel ajándékozta a városnak, hogy azt a Glyptotek eddigi helyiségei­hez stílszerűen hozzáépitendő uj épületrészben helyezzék el. S ez az uj épületrész lett aztán dísze és legnagyobb értéke a Glyptoteknek. Hogy főleg a muzeum kvalitásáról adjunk megközelítő képet, a következő a múzeumban egy-egy, vagy több müvei szereplő dán és francia mesternek névsorát soroljuk fel: Canova, Rodin, Thorvaldsen, Meunicr, Falguiére, Carpeaux, Du- bois, Bissen („Orestes" szobra gyöngye a mú­zeumnak), Thornycroft, Lepuesne, Sinding („Bar­bár anya" szobra mindenkit elragad), Bonnensen, Guiliaume, Jouífrov, Delaplanche, Walker, Dalou, Injalbert, Jerichau (e dán szobrásznak külön terme van), Börjeson, Elna Borch, Kai Nielsen (Thorvaldsen után Dánia legnagyobb művésze), Miller, Larche, Chapn. Ohapu: „Helén, Orleansi hercegnő" síremlé­kéhez a következő mesét fűzik: a hercegnő pro­testáns, férje katolikus volt. A katolikus papság nem engedte meg, hogy a herceg feleségét férjé­vel egy sírboltba temessék. A kápolna mellé tevát oldalszárnyat építettek, elválasztó falul rács szolgált. E szomszédos fülkében elhelyezett szobor kinyúlt karja a rácson keresztül a halálá­ban tőle elválasztott férje síremlékén nyugszik. A kopenhágai szobor csak másolat, az eredeti az Orléans hercegi család dreux-i sírboltjába került. Az állami szépművészeti muzeum Kopen­hága harmadik igen gazdag mügyíijteménye. Nehogy azonban Baedecker-szerü leírássá váljunk, a szépművészeti múzeummal szomszédos parkba vezetjük egyelőre az olvasót, ahol ugyancsak egy gyáros. Hirschsprung Henrik által a városnak adományozott nagyértékü gyűjtemény, tisztára nemzeti festők és szobrászok müvei nyertek el­helyezést. Ezzel azonban még mindig nincs a dán mú­zeumok és képtárak sora kimerítve. A Nemzeti Muzeum s a Néprajzi Muzeum, továbbá a Char- Iottenborgi, a Kronborgi, a Frederiksborgi, s a Rosenborgi királyi kastélyoknak a nagy nyilvános­ság számára is megközelíthetővé tett képtárai és miigyüjteményei Dánia műkincseinek olyan tár­házai, melyek a nagy múltú, bár ma kis területű országot aránylag, de viszonylag is Európa mű­kincsekben egyik leggazdagabb országává avatják. Ha a száztíz milliós Amerika Dánia mű­kincseinek csak felével rendelkeznék, nem szo­rulna rá, hogy francia és spanyol földről Ősi kastélyokat és várromokat vásároljon, szöröstől- böröstől hajéra rakja, s kiszállítja Amerikába, mely csak aranyai felhalmozott tömegének sápadt fényénél vette észre, hogy mije nincs, s kezd an­nak tudatára ébredni, hogy a füstölgő gyár­kéményeken s húszmillió automobilján kívül más kívánatos dolgok is léteznek a világon, melyek gyűjtésére eddig nem volt ideje, de érzéke se. Most már van ideje, s mert az idő pénz: érzéke és pénze is elegendő, hogy megkívánja, s ha lehet meg is vásárolja a maga számára mindazt, amit Európa évszázadok óta annyi szeretettel. — ha nem is mindig jogos utón — összegyűjtött, s most sirva kell tőle búcsúznia. Dánia azonban még nem tart ott, s ha csak egy második világháborúba bele nem sodorják, egyelőre nem is fog oda jutni. Valódi — Maga a&t mondta, hogy ez egy nagyon szép hMgy és most kitűnt, hogy mühnja pan és hamis fo(pö! Azmkhill púpja is vkJXn. — De az valódi, kérem. Az érzéktelenités — Az újságaikból olvasom, hogy egy or­vos önmagát megoperálta. — Lehetséges. Csók előbb bizoiiypsan klorúJonUjtínat elatöWífl magát*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom