Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-18 / 90. (1717.) szám

5 1928 április 18, szerda. minim nmsmumi iiwwimbbih 'PPAGAI-AVv&^MRHIRIi.J® Mit jelentenek Középeurópánah a római minisztertátogatások ? Miért tolódott át a kontinentális politika súlypontja Parisból Rómába ? — Kéi nagy diplomáciai elv küzdelme — A francia merevség az olasz hajlékonyság ellen — Mussolini hajlékonysága győzött — Magyarország és Románia közös olaszbarátságának a titka Paris, április 16. Azok a 'külföldi miniszterié togatások, Amelyek az elmúlt és az eljövendő napokban történtek és történnek Olaszországban, ha mást nem eredményeztek, mindenesetre mé­lyen megsértették a franciák önérzetét, ami súlyos dolog itt Parisban. „Franciaország, a szövetségeseid meglógnak" — ez a címe az egyik párisi déli lap mai vezércikkének, mely­ben a különben kormánypárti orgánum elke­seredéssel állapítja meg, hogy ma „minden ut Rómába vezet" — és nem Párisba. A dip­lomatalátogatások, ha mást nem, presztízst jelentenek s a franciáknak fáj, hogy háboru- utáni nagy presztizskészletük fogyóban van. Az olasz „Impero" nagy sebet ejtett, amikor az elmúlt napokban gőggel és joggal állapí­totta meg, hogy a kontinens diplomáciai mun­kájának centruma nem a Fényesség Városa többé, hanem az Örök Város, amelybe az európai kancelláriák épp oly buzgalommal küldözgetne ma különleges missziókkal ellá­tott követeiket, mint küldözgették közvetle­nül a háború után — Benes, Nincsics és Take ’Jonescu világában — Párisba. Franciaország nem a kontinens vezérállama többé, mint volt a Ruhr-megszáilásig, hanem egy nagyhatalom a többi között és Nagybritannia kontinentális désinteressementje után legalább is két egyenrangú féllel kell állandóan birkóznia: Németországgal és Olaszországgal, miközben Anglia és Amerika szimpátiája nagy közele­dést mutat a szorgos Németország felé; lent, délen, Spanyolország gördit nehézségeket egy­két gyarmati probléma megoldása elé; Orosz­ország komoly katonai és belpolitikai ellen­felet jelent — és most a középeurópai szö­vetségesekkel is baj van. Az Action Franc.aise gúnnyal Máit föl: „Az egerek kezdik elhagyni a sülyedő hajót!" Ha ennyire nem is jutott még a Quai d'Orsay diplomáciája — amelynek Briand ve­zetése alatt, kétségtelenül tiszteletre méltó és nemes pacifikus tendenciája van s csak az a hibája, hogy a békeszerződések merev és kö­nyörtelen. betartására alapszik, ami olyan pa­radox állapotot és egy olyanféle „pax Galli- ca"-t eredményez, amely végeredményben senkinek sem kell, — mindenesetre szembe­tűnő, hogy a kishatalmak nem látnak többé Párisban elegendő vonzóerőt és jónak tartják, hogy magukat másutt és másféleképpen is be­biztosítsák. Két msgysítlu politikus harca Mi Mussolini sikerének és Briand siker­telenségének a titka? Mi okozza azt, hogy még azok az államok is, amelyek nem rokon­szenveznek a fascizmus energiájával és lelke­sülni tudnak Briand szellemének nemes és tiszta fugájáért, külpolitikai kapcsolataik ke­resése közben ma szívesebben látogatnak el a Palazzo Chiggibe, mint a Quai d‘Orsayre? Ha két emberre redukáljuk a két kül­politikai irányt, meg kell állapitanunk, hogy Párisban és Rómában két egyforma jelentősé­gű egyéniség intézi a diplomáciai ügyeket. Mussolini belpoliíikailag gigantikusabb sze­mélyiség, mint Briand, viszont ennek az utóbbinak olyan ellenállhatatlan személyes fegyverei állnak rendelkezésére a nagy nem­zetközi fórumok döntő ütközeteiben, ame­lyek szinte játszi könnyűvé teszik számára ezeknek az ütközeteknek a megnyerését. Té­vednek azok, akik Mussolini külpolitikai si­kerét cézári alakja szuggeszciójának tartják, vagy a külföldi diktátorok vonzalmát a legna­gyobb diktátorhoz, mint teszem fel: Pertinax, aki nem győzi hangoztatni, hogy Mussolini csak diktátorok megbízottait fogadta: a török, a litván, a spanyol, a görög, a lengyel diktá­torét, sőt a magyarét és a románét is, mert a nagy francia publicista e két ország kormány- rendszerét ugyancsak a diktatúrákhoz sorol­ja. Kétségtelen, hogy Mussolininak nagy, gyakran ellenállhatatlan varázsa van, de ez a varázs sokkal inkább az idegen államok bel­politikájában tükröződik, mint a külpolitiká­ban, ahol Briand varázslata, amely kigyósi- móságával, szóbokrétáival, agyafúrt őszinte­ségével és könnyedségével még a legvénebb diplomatarókákat is megejti, sokkal becsüi- tebb portéka, mint a duce sok büszke csele­kedete. A nemzetközi politika két főéivé Ellenkezőleg, Mussolini diplomáciai sike­rének titka az. hogy a duce módszere sokkal hajlékonyabb és előité i eteklöl mentesebb, mint francia kollégájáé. A francia külpolitika egyetlen dogmán épül: a békeszerződések betartásán. Ezen az alapvető tételen belül nagyszerű, sőt paciíi-, ! kus is. Briand komolyan békét akar, nemesen és őszintén, de nem engedi, hogy az 1919-es müvet megingassák. Elve a következő: ha va­laki megérinti s csak a legkisebb, mértékben módosítja a békeszerződéseket, az egész épü­let összedől, uj versenyfegyverkezés támad és Franciaország biztonsága megszűnik. A béke- szerződéseket nem szabad bántani. Ez tabu. — De ami a békeszerződéseken kívül van, minden megvalósítható. Nem lehetetlen a francia—német barátság, sőt törekedni kell feléje, mert ez a barátság a béke kulcsa. Nem lehetetlen az európai államok teljes együtt­működése, még Páneurópa sem, nem lehetet­len a gazdasági Megyenlitődés, a kartellizá- lás, a vámunió, nem lehetetlen a lefegyver­zés, a nemzetközi bíráskodás — de mindez csak 1919 alapján, mert ha nem 1919 alapján történik, Franciaország elvesz. A francia nemzet görcsösen ragaszkodik a győzelem eredményeihez. Ezzel szemben Mussolini feladta a tabut. Nem ragaszkodik görcsösen a békeszerződé­sekhez, már amennyiben azok nem Olaszor­szág határaira vöm atkoznak. Elve a követke­ző: Olaszország is békét akar, de tudja, hogy a béke csali bizonyos békerevizióval érhető el. Egyszerre nem lehet tökéleteset alkotni. Fulton is föltalálta a gőzhajót, de száz évig tartott, mig állandó tökéletesítéssel elérkez­tünk a mai kényelmes óceánjárókig. Nem sza­bad megmerevedni, nem szabad elzárkózni. A békeszerződés vagy kártyavár, vagy egy uj vi­lág egészséges alapja. Ha kártyavár, akkor életképtelen és úgyis össze fog dőlni, de ha az uj világ egészséges és szükséges alapja — amit Olaszország százszázalékosan hisz és vall — akkor elég ellentállő ahhoz, hogy elbírja a Málló szögek és dudorok lefaragását s azok­nak a gátaknak az eltávolítását, amelyek hőn óhajtott nyugodt forgását mindeddig megaka­dályozták. Közép és Keleteurópa Mussolini elvét fogadta el Ne kutassuk, melyik elv helyesebb. Mi föltétlenül az utóbbit tartjuk annak: a hajlé­konyság remdszerét a merevség rendszerével szemben — s megállapíthatjuk, hogy a közép- európai és a balkáni hatalmak is erre a meg­győződésre kezdenek jutni. Mindenki tudja, hogy Mussolini a béke­szerződések középeurópai módosításá­nak a hive. (Jól jegyezzük meg: csak a kö- zépeurópai módosításának — mig a nyu­gati hatalmak békéjét véglegesnek és helyes­nek tekinti, mint különben Stresemann és Briand is.) És mégis, a közép- és keleteurópai hatal­mak megbízottai e félreérthetetlen nyilatko­zat után valóságos rajokban keresik föl Ró­mát, hogy tárgyaljanak, barátkozzanak, szö­vetkezzenek Mussolinival, akinek külpolitikai elveit helyesnek és jónak találják. Mit jelent ez? Azt, hogy a közép-' és keleteurópai bi­zonytalanság oly nagy, a népeknek a jelenlegi állapotok között annyira okuk van egymástól félni, hogy kétségbeesetten keresnek valami­lyen — bármilyen — megoldást. Azt, hogy a francia merevség politikája elvesztette vonzó­erejét. Azt, hogy a közép- és keleteurópai né­pek nem tekintik már tabunak a békeszerző­dést, azaz gazdasági és politikai előnyökért, őszinte és hátsó gondolat nélküli kibékülésért szívesen föláldoznak egy-két jelentéktelen békeszerződési pontot, amely amúgy is csak li §!a$* hivatalos ulti cáfolta a Hussolfai-ZaEosMI taiáiftóxáshoz füzii komhlffiácföfta! Zaleshi küiüaymiBlszler a Ienwel-maspar Beszerző! Milánó, április 17. Az olasz lapok élén­ken foglalkoznak Mussolini és Zaleski lengyel külügyminiszter eszmecseréjével és különö­sen a hivatalos lapok óva intenek attól, hogy a két állam külügyi képviselőinek tárgyalá­saiból messzemenő politikai konzekvenciákat vonjanak le. A hivatalos Messagero szerint Mussolini és Zaleski eszmecseréjéből nem várhatók a nemzetközi politika újabb jelentős eseményei, hanem csupán az, hogy a két állam között a viszony kimélyül, még barátságosabbá válik s a két állam érdekeik és jogaik kölcsönös védelmével hatékonyan hozzájárulnak az európai békeprogram megvalósításához. Az európai államok külügyminisztereinek olasz- országi látogatása — Írja a lap — bizonyíté­kául szolgál Olaszország különleges megbe­csülésének és az európai politikában való je­lentékeny szerepének, de nincs benne sem­mi rendkívüli, ha figyelembe vesszük, hogy Mussolini miniszterelnöknek csak nagyon rit­kán van alkalma idegen államok külügyi kép­viselőivel érintkezni. Felesleges ezért a kül­politikai találkozások mögött titkos célokat és az olasz külpolitika uj orientációját kutat- gatni." Páris, április 17. A Volonté című lap Za­leski lengyel külügyminiszter nyilatkozatát közli, amelyben Zaleski többek között kijelen­ti, hogy Magyarországot Lengyelországtól semmi­féle nézeteltérés nem választja el és mi akadályát sem látja, hogy a két ország a legszivélyesebb egyetértésben dolgozzon az európai béke stabilizálása érdekében. Ew¥iva Ungheria —kiáltotta megafónon lobile tábornok, Szombathely felett — Két hét múlva újból utrakészen áll a léghajó — Budapest, április 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Nobile tábor­nok léghajója, az Italia tegnap Magyarország felett is elrepült. Szombathelyen a repülőtér felett keringett a léghajó s azután mintegy ötven méter magasságra leeresz­kedett. Ekkor a léghajó összes ablakai kinyíltak, az utasok kitekintettek és Nobile megaionon lekiáltotta: Evviva Unghcria! A repülőtéren összeverődött tömeg hangos éljenzéssel fogadta a köszöntést és ezt kiabálta vissza: Ewiva Italia! Evviva Nobile! Éljen az olasz király! Éljen Mussolini! A léghajó ezután útját Zalaegerszeg felé vette. Zalaegerszegen a léghajó a hősi halált halt katonák sírja fölé érve olasz nemzetiszinü szallagokkal ékesített babér­koszorút dobott le, amit az itt is gyorsan összeverődött tömeg meghatottan szemlélt, majd lelkes ünneplésben részesítette a léghajó utasait. Stoip, április 17. Egy napja múlt, hogy az Italia léghajó harmliii'Oótrös viszontagságos légi uta­zás uitán a stettimi repülőtéren földeit ért ée le- hiocgomyaotit. NobHe itáibonuoik, az expedíció pa­rancsnoka, a kísé r leiképpen megtett középeurópai ült tapaszttalataíiróiTi úgy nyilatkozott, hegy az Itália az első próbát éráimén nyeli álfltia ki és az expedíció nyugodtan bizhiatjá sorsát a ki­tűnő konstrukciójú léghajóra, műszereire és gé­peire. Minthogy az ítéliiáinak az Alpok és a ezi- itéaM' iparvidék teieiít hővdhatrtnaiL és saékKikápuál. kelfleft megküzdenie, amelyek kiesé megviselték, a technikai személyzet nyomban a leszállás után hozzálátott a léghajó kiineparálásához. Nobile tá­bornok vezénylete alatt a stetitini repülőtér han­gárjóiban serényen folynak a munkáljatok és a tá!b<wmok úgy számítja., hogy Írét héten beliül utcaik esz állapotba hodbatjá a léghajót. Még tegnap megkezdjék a léggömb gázt! öltését. A Zeppelin-müvek 1200 üveg hidrogéngázt szálláto*- tak a léggömb miegt'öltttéaélre, de vaiószinüieg újabb zavarta és bántotta őket. Azt, hogy a flexibili­tás politikájának, amelyet Mussolini hirdet, természetszerűleg nagyobb talaja van keleten és a centrumban, mint a francia dogmati­kának. A román-magyar viszony titka A római miniszterjárásnak van egy át­láthatatlan titka. A világ nem tudja megér­teni, hogy miként érhette el Mussolini, hogy Románia és Magyarország békésen találkozik az olaszbarátságban. Az egyik nap Titulescu jön, másnap Bethlen. Egyszer Dúca érkezik, máskor Búd és Hermán. Magyarország fen­nen lobogtatja Mussolini szavait és Románia mégsem háborodik fel, sőt tovább tüntet olaszbarátságával és Rómába küldi Dúcát. Mi lehet e csodálatos színjátéknak a magyará­zata? A franciák kezdik látni, hogy csak az, hogy Középeurópában nem veszik többé ta­bunak a békeszerződéseket s a győző bizo­nyos másfajta előnyökért nem riad vissza szerződések módosításától. (s. p.) mennyiségekre lesz szükség, mert az Iitátóa a le szállásnál nagy gázmennyiséget bocsátott ki. A léghajó előreláthatólag két hétig Stöttiuhetn miarad. Az északsarká kutatóul megkezdése azonban nem­csak a technikai előkészületek sikerétől, hanem attól is függ, milyen jelentések érkeznek a Spiffa- bergák jégvi szón yadr ók Nobile tábornok két-hárdm nap múlva B«r- lin.be utazik. ahoi meglátogatja a birodalmi kormány tagjait és tárgyalni fog a Nansen Frietjov elnöklete alatt működő nemzetközi sarkkutató társaság német reprezentánsa ívtál. Anglia nem tudja elhelyezni a munkanélkülieket London, április 17. A munkanélküliek kényszerfel építésének ügyével foglalkozó kormánybizottság a Times híradása szerint munkáját pesszimisztikus következtetések­kel zárta le. A nőtlen munkanélkülieken csak úgy lehetne segíteni, ha ipari iskolázott­ság után a vegyi iparban helyeznék el őket legalább részben, mig a nős bányászokat csak más országrészekbe küldenék, die ott is csak igen nehezen lehetne segíteni rajtuk.' A bányászoknak ki kellene vándorolniuk a domin ionokba. Több üzem beszüntetése miatt újabban ismét tizenkétezer bányász maradt kenyér nélkül. InüerpelISclti a magyar héuulselSházhan Josaphfne Baker Budapesti fellépése ellen Budapest, április 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonálja.) Zerkovitz Béla, a Royal Or­feum igazgatója május 1-től szerződtette Josephine Bakert, aki most épp Prágában vendégszerepei. Budapest egyes társadalmi körei nem akarnak belenyugodni abba, hogy a hires néger táncosnő Budapesten felléphessen és Petrovácz Gyula, a keresztény gazdasági párt képviselője a képvise­lőház szerdai ülésén, amely Interpellációs nap, interpellációt fog beterjeszteni a belügyminiszter­hez, amelyben kérdést fog intézni hozzá, hogy van-e tudomása arról, hogy a színházakban a meztelenség a közerkölcsiséget veszélyeztető mó­don elharapózik és van-e tudomása arról, hogy a Royal Orfeumban azt a meztelen táncosnőt akarják felléptetni, akinek erkölcstelen produk­ciója már a külföldön is mindenütt közbotrányt okozott és hajlandó-e a rendőrséget utasítani a fellépés akadályozására és elejét venni annak, hogy adott esetben maga a felháborodott tömeg tegye a produkciót lehetetlenné. 5 MIT MOND HABFI? g> 00 O Lágyon „szabad" minden pálya, °Q Mórt hiszen a Schictvtal-t várja qq A világnak minden tájai 1 aS/KI/Mad i O ruhafözéshez való O oo on O őrölt színszappan o o° o<? OScR Schlcht György r.L, Auaalg^O^Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom