Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-18 / 90. (1717.) szám
2 Tp^<ai*vutífeARHiRiiap 1928 április 18, szerda. Amerika nem avatkozik az európai kisebbségi kérdésbe Pár is, április 17. A New-Yotrk Héráid ■egy sürgönye értelmében Kellogg állain&t- kér az európai kisebbségi kérdésről úgy nyilatkozóit, hogy az Északamerikai Egyesült A Hantok kormánya diplomáciai retem e kérdéssel nem fog foglalkozni. Ez azonban nem jelenti azt. hogy az Északom erikái Egyesült Államok nem érdeklőidnek e kérdés iránt és nem riselik szivükön az európai kisebbségek ügyét Amerika mindent megtett, hogy a román kormánynak a zsi dókkal szemben elfoglalt álláspontját meg változtassa. Pénteken lemond a jugoszláv kormány Belgrád, április 17. A zágrábi Novosti értesülése szerint a Viukicsevics-kormlány április 20-án beadja lemondásét. A kormányalakításra Marinkoviics dir, külügyminiszter kap megbízást és az uj kormány valószínűleg a demokrata parasztpárt koalíciójának bevonásával alakul meg. A legfelsőbb bíróság? a rnszinszkői ügyvédek ellesi Prága, április 17. Az ungvári törvényszék elnöksége fölhívta a ruszinszkói ügyvédieket, hogy legkésőbb márcáus elsejéig terjesszék be állampolgársági igazolványaikat. E rendelkezés ellen a rnszinszkői ügyvédek és ügyvédjelöltek beadványt intéztek a törvényszékhez, melyben e rendelkezésnek hatályon kivül való helyezését kívánták azzal az indokolással, hogy egv ízben már beterjesztették illetőségi igazolványaikat s az ügyvédi kamaráiból csak az esetben lennének kizárhatok, ba a hatóságok igazol n i tudják, hogy neim- bírnak állampolgársággal. Azonkívül fizikailag is lehetetlen rendelkezésnek eleget tenni, mert a ruszinszkóiak részére az állampolgársági igazolványokat a belügyminisztérium állítja ki s igiy azok kiMKtása hosszabb időt vesz igénybe. A beadványt a legfelsőbb bíróság elutasította. A 'legfelsőbb bíróság indokolásában hangsúlyozza, hogy a törvényszéki rendelkezés nem helyezhető egy vonalba az ügyvédi kamara rendelkezéseivel, különben is az ungvári, törvényszék elnöksége a* igazságügyi mimiBzter rendelkezésére megelégedett azzal, ha az ügyvédek az ungvári zsupanátus igazolványával beigazolták, hogy a zteupanátusnél kérvényedbék állampolgársági igazolványuk kiadását. — Kora Matejor plébániát kapott. A Slovák értesülése szerint Koza Matejovot Mosúc községbe plébánosnak nevezték M. Törvényjavaslat az egyesületi jogról A rendelkezésre álló jogforrások felhasználásával készítette: YííRKölY JÓZSEF dr. szenátor, a ma^ar nemzeti párt országos elnöke * 5. Aj egyesület intésó szerveire vonatkozó rendelkezések. (1) Minden egyesületnek kell, hogy legyen 1. közgyűlése, és 2. igazgatósága 3. számvizsgáló bizottsága. Ezen felül lehet 1. választmánya, 2. tisztikara, 8. egyéb intéző szerve (bizottságok, albizottságok, szakosztályok stb.), amelyek vagy az alapszabállyal vagy közgyűlési határozattal létesittetnelc. (2) Tartalmazni kell az alapszabálynak egy oly rendelkezést is, hogy a közgyűlési határozatot valamennyi tagnak Írásban kifejezett egyező akarata pótolhatja-e vagy sem. A közgyűlésről meg kell állapítani, hogy az kétféle lehet: rendes és rendkívüli, a) A rendes közgyűlés évente legalább egyszer feltétlenül tartandó, összehívásának ideje az időpont hozzávetőleges megjelölése melleit (pl. április hóban) megállapítandó. Megállapiianöók az összehívás feltételei illetve módja is. b) A rendkívüli közgyűlés összehívási módjának feltételei. Megállapítandó, hogy a vezetőség milyen szervei hívhatják össze saját kezdeményeié? ükre és hány tag kérésére kötelesek azt összehívni. Megállapítandó, hogy a kőzgyülé en milyen tagok jelenhetnek meg, közülük kik bírnak tanácskozási és kik szavazati joggal, kik választók és kik választhatók tisztségekre. A tanácskozás, valamint a szavazás módja és feltételei meg- határozandők. (3) Meg kell állapítani a közgyűlés határozat- képességének a szabályait is. A kötelező minimum a tagok 1/s-ának jelenléte. Alapszabálymódositás, már egyesületbe való olvadás (fúzió), ? jogképességről való lemondás, valamint az egyesület feloszlása és ez esetben a vagyon hováíorditása tárgyában egybehívott közgyűlés határozatképességéhez azonban a tagok legalább kétharmadának jelenléte és az e tárgyakban hozott határozatok érvényességéhez pedig a jelenlevője legalább kétharmadának hozzájárulása szükséges. Mindkét esetben kimondható, hogy ba az egyébként szabályszerűen egybehívott közgyűlésen a tagok nem jelennének meg határozatképes számban, a 8—30 napon belül ugyanazon tárgy- sorozat mellett összehívandó újabb közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozat- képes. (4) A közgyűlés tárgyaiként az alapszabályokban feltétlenül meg kell jelölni a következő tárgyákat: a) Az igazgatóság, tisztikar, választmány, számvizsgáló bizottság és esetleges egyéb önkormányzati szervek tagjainak és póttagjainak években kifejezett meghatározott időre (pl. egy évi időtartamra) való megválasztása. b) A költségvetés és zárszámadás letárgyalá- sa, a felelős számadók részére a felmentvény megadása és általában a vagyoni kérdések végső fokon való intézése. c) Az igazgatóság vagy a választmány hatáskörét meghaladó fontosabb szerződései és különösen az egyesületi vagyon állagát érintő egyéb jogügyletek elhatározása és jóváhagyása. d) Az igazgatóság vagy a választmány (esetleg más szervek) megfelebbezett határozatainak felülbírálása. e) A tagok indítványainak tárgyalása. f) Az alapszabályok módosítása. g) Feloszlás és ez esetben a vagyon hová- forditása tárgyában való határozathozatal. h) Más egyesülettel való egyesülés (fúzió) elhatározása. A közgyűlésekről jegyzőkönyvet kell felvenni. Ennek a gyűlés lényeges mozzanatait kell tartalmaznia a közgyűlésen résxtvett tagok felsorolása mellett. Meg kell állapítani egyidejűleg a jegyzőkönyv hitelesítésének módját is. (5) Tartalmazni kell az alapszabályoknak azt a rendelkezést, hogy a közgyűlés csak a meghívóban közzétett tárgysorozatba felvett tárgyban hozhat érvényes határozatot. (6) Az igazgatóságra nézve az alapszabálynak tartalmazni kell az igazgatóság tagjainak a számát, mely báromnál kevesebb nem lehet. Tartalmazni kell a* alapszabálynak annak kimondását, hogy igazgatóság megváltasztása a közgyűlés hatáskörébe tartozik és hogy megválasztásuk mily időtartamra szól. Ki kell az alapszabályokban jelenteni, hogy az egyesületet az igazgatóság képviseli s hogy harmadik személyekkel szemben a V épviseleti jog korlátozható-e vagy korlátozva van-e, vagy nincs. Az alapszabály ki kell hogy mondja, hogy az igazgatóság szótöbbséggel határoz, hogy szavazat egyenlőség esetén az igazgatósági elnök szavazata dönt, hogy a határozat- képességhez hány igazgatósági tag jelenléte szükséges. hogy az igazgatósági határozatokat az igazgatóság köteles írásba foglalni, hogy az egyesülettel szemben teendő jognyilatkozat bármely igazgatósági taggal szemben érvényesen tehető, hogy az igazgatókat, kártérítéshez való szerződéses jogaik épségben tartásával, a közgyűlés bármikor elmozdíthatja. Meg kell határozni áz alapszabályoknak azt is, hogy az igazgatósági ülések milyen időközökben hivandők össze s ki jogosult annak összehívására. Megáilapitandő, hogy az igazgatósági tagokat illeti-e utalványozási jog a mi annak módja és a legfelsőbb határa. Ki kell mondani, hogy az igazgatósági elnököt megilleti az egyesület pénztárának rovancsplási joga.. (Folytatjuk.) MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A mélynyomása terülei egész Kxwépeturópáá uralj* és mimdittnütt hűvös, esős, havas rdéjátráat ofln*. Détezlovanffjíkó Idvéűalérel tegnap és im médcto- nütt je&mtős osrupsulékotf mént ék (15—67 mm.). — Időpregmórfs: Fokoeaatos javulás, felhős, k&rtsdbb csa^wwléltokail, hűvös ,észaíknyu®artti széffidL Benes külügyminiszter Londonban London, április 17. A Daily Nows érte sülőse szerint Benes csehszlovák küáügy- mioiszter holnap Londonba érkezik, ahol előreláthatóan két hétig marad. A külügyminiszter felkeresi Chamberlain külügyi államtitkárt. A lldákok terjeszkedése Szlovenszfeőn a ludákob rovására Zsolna, április 17. A cseh néppárt ©zlo- venszkói osztálya vasárnap közel kétszáz delegált. jelenlétében megalakította a ládák kereskedők és iparosok szövetségét Pozsony székhellyel. HlinMék körében ez az uj Mi- csura-féle szervezkedés óriási fölMborodást szült, mert ezzel Micsuráék újból csak bebizonyították, hogy egyáltalában neon gondolnak arra, hogy szlovenszkói szervezeteiket likvidálják. A zsolnai gyűlésen maga Miosura képviselő is beszélt Országos loüászsvffilés Budapesten Budapest, április 17. Folyó évi április hó 26, 27 és 28-án lesz Budapesten a magyar jogászok országos jogászgyülóse, mely egy, az utódállamokra nézve is nagy jelentőségű kérdéssel fog foglalkozni. Ez a kérdés: „milyen törvényhozási vagy kormánvhatósági intézkedésekre van szükség a végből, hogy megszűnjenek azok a nehézségek, illetőleg kiegyenlittessenek azok a nemzetközi jogi összeütközések, amelyeket a trianoni szerződés állampolgársági rendelkezései a házasuló és a házassági pert indító felek állaim polgársága kérdésében előidéztek". Kívánatos lenne, ha a kérdés megvitatásában az utódállamok jogászai is részt- vennének és ezért a Jogászgyülés elnöksége fölkérte a különböző jogászi testületeket, hogy tagjaik vegyenek részt e kérdés megbeszélésében. Fontos lenne ez a részvétel különösen azért, hogy a kérdés körűi előálló nemzetközi jogi összeütközések tlény- álladékai pontosan legyenek megáll apáthatók. A Jogászgyűiésen való részvétel, tekintettel arra á körülményié, hogy ugyanakkor les® a Budapesti Nemzetközi Vásár, azon kedvezmények igénybevételével történhetik, amelyek a Budapesti Nemzetközi Vásár résztvevőinek vannak biztosítva. Közelebbi felvilágosításokkal az Országos Jogászgyűlés Szervező Irodája szívesen szolgál. (BndapeSt V., Gróf Tisza István- utca 2.) MESEK Ma: BETHLEN MARGIT grófnő AZ ESŐCSEPP A levegő meg nem született esőcseppektől volt terhes. A benne szétömlő vizpára ön- tudatlanul tömörülni vágyott; önálló életre, külön-külön működésre áhítozott. És ez a fojtott vágyakozás súlyossá, ólmossá tette a levegőt. Egyszerre hideg szélroham, mint éles ostorcsapás, suhintott rajta végig. A. levegő megborzongott, és a felszabadult pára nagy, kövér cseppekben hullott alá a földre. Az esőcsepp bámulva eszmélt rá saját külön ecvéni életére. Hegytetőn volt, de valami ösztönszerüeD hívta, vonzotta le a mélybe. Útjában sok társával találkozott, ki mind ugyanazon cél felé látszott igyekezni, ujjongva, sikongva, egymást megelőzve, visszamaradva, bukdácsolva, bukfencet és tajtékot hányva az újonnan szerzett élet szertelen örömében. Ügy érezték, hogy nincs az a hang, nincs az a mozgás, mely elég volna azt a kitörő boldogságot kifejezni, amely bennük lobogott és tombolt. Élni, élni, élni mindenáron, mindenképpen, ez volt az egyedüli érzés, mely bennük élt. És csacsogtak, csevegtek, kacagtak, nevettek, ugráltak és bolondoztak, mint megannyi megbolondult kis csikó, vagy gyerek. De lassanként, ahogy mind többen csatlakoztak hozzájuk, az erő és hatalom érzetével méltóságteljesebbé lett a viselkedésük is. Széles mélyenjáró hullámokban hömpölyögtek tova, magukkal sodorva mindent, ami nt- jokba akadt, legyen az ember, állat, vagy holt iömeg, hasznos, vagy kártékony, mindegy; az egyetlen cél most az volt, elsodorni útjukból mindazt, ami gátat vethetne haladásuknak. Hogy hová rohantak, maguk sem tudták, csak érezték, hogy valami nagy, hatalmas erő viszi, vonja őket és ők vakon engedelmesen, boldogan engedtek szavának. És amióta oly sokan voltak együtt, valami furcsa homályos, félig megálmodott, félig titkolt, és mégis mind erősbödő vágy ébredt fel a kis cseppek szive legmélyén, valami nagy, nagy közösség után, ahol még többen lennének, sokan, megszámlálhatatlan sokan, és mind összeolvadnának egy közös akaratban. És mire a tengerhez értek és beléolvad- tak millió és millió társuk közé, a vágy a kis csepp szivében oly erőssé vált, hogy már nem volt számára elég a tenger mérhetetlen síkja. És kitárta egész lelkét a nagy mindenség felé és szótlanul könyörögve esdekelt, hogy olvadhasson fel egészen benne, hogy ne legyen saját vágya, reménye, akaratja, hogy megpihenhessen az örökkévalóság mozdulatlan tengerében. És a világosság ős élet Istene meghallotta néma könyörgését és lepillantva rája és sok ezer társára, egy mosolyával felszívta őket a magasba, ahol testetlenül, öntudatlanul boldogságban lebegtek a levegő tengerében. De ahogy telt az idő és mind többen, többen kerültek ,fel a légbe, a benne szétömlő vízpára öntudatlanul tömörülésre kezdett vágyni, önálló élet, külön-külön működés reménye dobogtatta meg szivét Egyszerre hideg szélroham, mint éles ostorcsapás, suhintott rajta végig. A levegő megborzongott. És a felszabadult pára nagy, kövér cseppekben hullott alá a földre. RÉGI KÉPEK A folyosón véges-végig képek lógnak a falon. Csupa férfiak és nők. És itt-olt egy gyerek, ősök. Az egykorabeliek csendesen hasonlítanak egymáshoz, még ha nem is rokonok. Nem tudni, hogy a ruhájuk teszi-e, a festés módja, vagy a közös kor szelleme, tény az, hogy szőkék, barnák, sasorruak és piszék, mintha mind egy nagy közös kohóból kerültek volna ki. Majdnem rétegezői lehetne őket századonkint. Ezen belül és keresztül fut aztán a családi hasonlatosság, mely szeszélyesen bujkálva ugrik át két-három generációt, hogy aztán átfonódva uj és újabb vonásokkal, meglepő konoksággal törjön újra elő. A legtöbb kép közömbösen festett, közömbös embereket ábrázol. A festő leggyakrabban ruhájukra és a háttérre vetette a fő- suJyt és valószínűleg igaza ia volt, mert az rendesen szép, ritka, drága szövetből készült, amire érdemes volt időt ős fáradságot pazarolni. Néha azonban mégis felbukkan a sok lé- leknélktili kép közül egy-egy, hogy ugv mondjam élő férfi, vagy nő arca; valami, ami megfogja a néző szemét, vagy talán még inkább a szivét; valami, mit a festő maga sem tudta miért és hogyan varázsolt oda a vászonra, egy darabot annak az embernek a leikéből, akit festett és amely ott maradt és él tovább. A folyosón csak két ilyen kép volt: a vörösruhás férfi az egyik végén és a fehérruhás nő szemben vele a másikon. A férfin minden sötét volt: a haja, bőre, szeme, kifejezése. Csak a ruhája volt piros és az ajka. Akaratos keményvonalu szája volt, meglátszott, hogy hozzászokott a parancsoláshoz. Szeme úgy nézett, mintha át akarná járni az ember lelket, hogy magához ragadja legtitkosabb titkát. Az asszony szőke volt és törékeny. Fehér ruhája átlátszó redőben omlott el körülötte, jobb kezében legyezőt tartott, melyet ajkához emelt, úgy hogy félig elfedte a kis reáfagvott mosolyt. Fejét féloldalra hajtva, ült ott, a gyöngék puha bársonyos konokságával sütve le szemét, az egyedüli színfolt az egész képen az a vérvörös rózsa, mely balkezével együtt az ölében pihent Ha vendégek jöttek a házba, mindig elővezették őket a folyosón és bemutatták az ősöket. Ez ösztönszerüleg történt, de természetes volt: aki őket meg akarja ismerni, ismerje meg a törzsöt is, amelyből származnak. Ugyanebből az érzésből fakadtak a megjegyzések is, melyeket az egyes képekhez fűztek. A férj inkább azt emlegette, hogy mit cselekedtek az ősök, a feleség, hogy milyenek voltak. Együttesen eléggé hü képet adtak róluk, már akiről volt mit mondani. Volt olyan, akiről csak azt említették meg, hogy: ükapám volt, vagy a dédanyám; ős jogosan: összekötő kapocs a múlt és jelen között, ennyi volt az életük értelme és célja. Az idegeneket nem igen érdekelte a sok családi história, de a háziak ezt nem vették észre. Nekik öröm volt .beszéjni, hiszen önmagukról ..beszéltek, ----De a vörösruhás férfi és a fehérruhás nő előtt mindig megállóit mindenki. „Kik ezek?" kérdezték a vendégek hirtelen fellobbanó érdeklődéssel. — ősöm mind a kettő és egyidőben éltek, de két különböző ágból származtak — magyarázta a férj. — A férfi szerelmes volt az asszonyba és talán viszont is, de nem tudni biztosan. Annyi tény, hogy nem akart az övé lenni, mert már férjnél volt, — folytatta az asszony. — Ugyan, ugyan, — szakítja félbe a férj, — ha szerelmes lett volna, hát nem ölte volna magát a tóba, mikor a férfi (nagyon nagy nívóit az akkoriban) elrabolta az urától. Szépen belényugodott volna. Hogy hát hiszen ő úgy sem tehet róla. — De az asszony a fej^í rázza: — Azért az nem olyan biztos. Az egyik krónika azt mondja „sokat sir vala az asz- szony, ahányszor a lovag náluk volt vala." A képek a hosszú folyosón megint egyedül maradtak. Lassan, lassan egészen besötétedik, azután előbukkan a hold és hirtelen vakító fénnyel árasztja el őket. A vörösruhás férfi szemét merően szegzi a szembenlevő fehér asszonyra. Hány száz éve már, hogy igy nézi őt, hogy ily kétségbeesett vad, erős akarattal keresi a választ kérdésére a sima, konok, szelíd homlok és a redőnyként leeresztett átlátszó szemhéjak mögött? Mióta kérdi tőle, újból és újból, hangtalanul, némán könyörögve, parancsolva: — Miért tetted, miért, miért? Szerettél-e, avagy gyűlöltél? — A boldogságtól szöktél-e a kárhozatba, vagy a kárhozatból a pihenésbe? — felelj hát végre, felelj! Egy futó felhő félig eltakarja a holdat, árnyékba borul a folyosó, csak a fehér asz- szony arcára esik egy sugár. Mintha megmozdult volna a legyező a kezében, mintha megrebbentek volna a leeresztett pillák... a felhő elvonult. A fehér asszony, a gyöngék puha bársonyos konokságával sütve le szemét, kis megfagyott mosollyal félig eltakart ajka küröl, nézi, nézi a vörös rózsát, ölében, némán, titokzatosan, mozdulatlanul.
