Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-15 / 88. (1715.) szám
Vm &prffin 15, vasárnap. KISEBBSÉGI ÉLETÜNK TÍZ ESZTENDEJE A sztovenszkóiés ruszhtszk a belső iránion kisebbségi jogainak kivívásáért Az eh® önkormányzóit választások — Parlamenti választás Ruszinszhá- ban — Harc Hodzsa gyászmagyarjai ellen — Az érsekujvári egyezmény — A Lettey-aliér — Az Í925 évi parlamenti választás előjátékai Mikor 1.923 őszén elsői zben kiírták a községi, járási és megyei választásokat, a magyarság politikai szervezetei már teljesen kiépültek és pártjainak valóban nagyon szép eredményeket sikerült elérniük. A megyei választásokon két nagymegye kivételével a magyar pártok közös listát állítottak fel és összesen 253.881 szavazatot kaptak, tehát 85.000 szavazattal többet, mint az 1020. évi parlamenti választások alkalmával. Külön 'listát állítottak fel pártjaink a pozsonyi és nvitrai nagymegyében, ahol a keresztényszocialista párt 6, illetőleg 4, a magyar kisgazdapárt 3, illetőleg 4 mandátumot kapott. A liptószentmiklósi és zólyomi nagy- megyében pártjaink a „Szövetkezett ellenzéki pártok" címe alatt közös listát állítottak és paritásos alapon jelöltek. (Az elért mandátumok száma 6, illetőleg 7.) A kassai nagymegyében a keresztényszocialista listát a magyar kisgazda párt, valamint a szepesi német párt is támogatta. Csupán a turócszent- mártoni nagymegyében nem állítottak pártjaink listát. A megyei választások eredményéből kitűnt, hogy Szlovcnszkó lakosságának többsége auío- ^ nómista érzelmű. A mi pártjaink és az akkor még ellenzékben levő szlovák néppárt ugyanis á szavazatok felénél több szavazatot szereztek meg. A kommunistákkal együtt pedig az ellenzék majdnem háromnegyed többséget szerzett. A megyei képviselőtestületekben mindazonáltal a kormány akarata érvényesült, mert minden megyében tiz-tizenegy darabontot neveztek ki, ami ellen az ellenzék az első megyei gyűlés alkalmával deklarációval tiltakozott Nemsokára a megyei választások után, 1U24 elején Ruiszánszkóban kiírták a nemzetgyűlési választásokat, amelyeket az ottani lakosság már évek óta sürgetett. A választások eredménye a lakosság igen nagyfokú elkeseredését tükrözte!i vissza: 9 mandátumból 4 jutott a kommunistáknak, 1—1 a magyar pártok szövetségének és az autonóm Szojuznak és csak 3 az igen Irta: Fltschbarfh Ernő efr. nagy terrorral dolgozó kormánypártoknak együttvéve. A magyar pártok listája, amely az „őslakosság pártja'* címet viselte és amelyre ruszin szavazatok is estek, 27.000 szavazatot kapott. E listával Korláth Endre dr. és Egrv Ferenc kerültek be a parlamentbe, az előbbi mint képviselő, az utóbbi mint szenátor. Korláth első parlamenti beszédében élesen tiltakozott az ellen, hogy a kormány — ellentétben az alkotmánnyal és a st. germaiui kisebbségi szerződéssel — még mindig nem valósította meg Ruszinszfcó autonómiáját. A CsánkMiuszárok ügy a megyei, mint a ruszinszkói nemzetgyűlési választások alkalmával a kormánypártok teljes erejűkkel támogatták azokat a renegátokat, akik a magyarság sorait meg akarták bontani és aláásni igyekeztek a magyar ellentállást. 1923 elején Csánki—Neumann Aladár, Károlyi barsmegyei főispánjának vezetése alatt megalakult a „magyar köz- társasági földmüvespárt", mely Hodzsa Milán legmagasabb protektorátusa és a földbirtok- reform végrehajtásának ürügye alatt ostromot intézett a magyar pártok ellen. Ezt a mozgalmat támogatta a „Reggel", továbbá a „Népújság", amely a legförtelmesebb hangon támadta és szidalmazta a magyar ellenzéki mozgalom vezetőit és Magyarországot Ru- szmszkóbam is voltak egyes lapok, különösen a „Keleti Újság", amelyek Csánkiékat támogatták. Ez a sajtó vette át azt a dicstelen szerepet, amelyet előbb a „Bécsi Magyar Újság" és a „Jövő" töltött be a magyarság diszkreditálása céljából. Csánkiék viselkedésére jellemző, hogy a népszövetséghez memorandumot intéztek, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy Apponyi Albert a kisebbségek védelmére kel és hogy kétszáz főnyi küldöttséget hoztak föl Prágába, amely „Éljen Hodzsa apánk!" föíkiálíássial járta be a főváros utcáit Hodzsának ez erőfeszítései azonban semmi eredményt nem értek el, mert a Csáruki- párt a megyei és ruszinszkói választások alkalmával alig egy ^kétezer szavazatot kapott, úgy hogy az 1925. évi általános választások után, mikor a párt már nem is állított önálló listát, hanem a cseh agrárpártot lámogalta, formálisan is fel kellett oszlatni. Belső ellentétek A választásokon elért szép eredményeket nem lehetett kellőképpen kihasználni, mert az ellenzéki pártszövetségben belső ellentét ütötte fel a fejét. 1923 őszén a német nacionalisták egy javaslatot nyújtottak be, amelyben indítványozták, hogy a csehszlovákiai egyetemeken be kell vezetni a numerus clausust. Ez a javaslat a magyar képviselők aláírásával jelent meg. Képviselőink közül többen később visszavonták aláírásukat, illetőleg megtagadták annak hitelességét. Mikor Petrogalli Oszkár állást foglalt a numerus clausus ellen, a Lelley hez, a kereszt ényszocia lista párt akkori elnöké hez közelálló sajtó élesen támadni kezdte és ezzel az egységvonalon kitört az elleniét, amely Lelley és közéletünknek többi vezető tényezője között már kezdettől fogva fennállott. Az 1924 február havában megtartott közös bizottsági ülés már a Lelley elleni bizalmatlanságnak jegyében ült össze. Az ugyanakkor tartott keresztényszocialista párti illésen hevesen támadták Lelleyt, de Petrogalli Oszkár az ellentéteket akkor még át tudta hidalni abban a reményben, hogy Lelley, aki állandóan a pártfenség elvét hangoztatta, végre is hozzá fog járulni a pártok együttműködésének oly formájához, mely a magyarságban rejlő összes erők teljes kifejtésiét lehetővé teszi. Ez a remény azonban nem vált valóra. Lelley és környezete állandó kerékkötője volt a pártok kooperációjának. Mikor 1924 nyarán a közös bizottság elnöksége elhatározta, hogy a közös bizottság tagjait megszavaztatja arra nézve, vájjon szükség van-e a szorosabb együttműködésre és a keresztényszocialista párt közös bizottsági tagjainak legnagyobb része is igennel szavazott, Lelley éles kampányt indított Petrogafli Oszkár ellen, akiben az akció értelmi szerzőjét látta és pártjával állást foglaltatott az akció ellen. Heves csatározás után az ég végén kompromisz- szum jött létre, amelyet 1925 január 6-án hirdettek ki ünnepélyes gyűlés keretei között tulmiawske Teplice ftuljnuiifünlí'SIoveRslo Szxap t&nn<£szjaites rnetogggÓG u v ízfiUrUZ 1 RHSUMA, KDSZVtfffK ISCtílAS <»Ppr Odsrberg-Ruítfea.-Bpesto fdvorval ( modern új szóilóta. Érsekújváron. Ez volt az úgynevezett érses:- ujvári egyezmény. Az érsekujvári egyezmény Az érsekujvári egyezmény eltiltotta a pártszövetségben helyet foglaló pártokat attól, hogy a pártközi bizottság felhatalmazása nélkül tárgyalásokat kezdeményezzenek a kormánnyal. A magyar ki-sgazdapárt, a szepesi német párt és a jogpárt kötelezték magukat arra, hogy a keresztény szocialista párttal szemben minden agitációlól tartózkodni fognak és elismerték, hogy egyedül a keresztényszocialista párt van hivatva a s'zlovák lakosság beszervezésére. Kimondották, hogy „uj magyar vagy nemzeti alapú, esetleg in- ternacionális színezetű pártra szükség nincsen" és újból hangsúlyozták, hogy a Szloven- szlvó autonómiájának kiküzdésére irányuló minden mozgalmat feltétel nélkül támogatnak. Azonkívül megállapodtak abban, hogy a következő választáson közös listával vesznek részt, megállapították annak címét, valamint a jelölési arányt az 1923. évi megyei választások eredménye alapján. Végű! elhatározták egy pártközi bizottság megalakítását, amelyben a megválasztott törvényhozókon kívül a keresztényszocialista párt 5, a magyar kisgazdapárt 3, a ruszinszkói pártok szövetsége, a szepesi német párt, a magyar jogpárt és a Központi Iroda 1—1 taggal lesz képviselve. Petrogalli Oszkár halála Közvetlenül a pártközi bizottság első ülése előtt halt meg egész váratlanul Petrogalli Oszkár, akit 1925 február 6-án temettünk Besztercebányán az egész magyar társadalom osztatlan részvéte mellett. A temetés órájában Szlovenszkó és Rusziuszkó számos magyar városában és falujában megkondul- tak a harangok és elpanaszolták a nagy veszteséget, amely kisebbségi küzdelmünket e nagy vezérférfiu korai halálával érte. Petrogalli Oszkár valóságos inkarnációja volt a világháború utáni magyarság politikai törekvéseinek. Amilyen meleg szívvel érzett,, oly hideg ésszel tudott gondolkodni és ezért mindig megtalálta a nemzet javára szolgáló helyes lépést. Mi, akik tanítványai és munkatársai voltunk, a legbensőbb kegyelettel őrizzük emlékét és követni akarjuk útmutatásait . . . „Pártkozi vezérHőblzottság* Néhány nappal a megrendítő gyászeset után megalakult az érsekujvári egyezmény alapján megszervezett pártközi vezérlöbizott- ság, amely elnökévé Bittó Dénes volt pozsonyi főispánt, adminisztratív elnökévé Szálstssy Bélát, a. központi, iroda igazgatójává pedig e sorok íróját választotta meg és kidolgozta a létesítendő albizottságok szervezetét és muna vándorszínész KRÚDY GYULA Én még láttam a Becsali-csárdat. (Valószínűleg több példányban is megvolt az országban és a különböző vidékiek veszekedhetnek a maguk csárdájának a valódisága mellett.) Akkoriban arról volt nevezetes a Becsali- csárda, hogy minden életunt vándorlegény benne akasztotta föl magát. — Végül babonásnak kell lenni az embernek, — kiáltott föl a Becsali-csárdás, aki pedig nem volt mondható valamely érzékeny léleknek, mint általában a csárdásak. Ez a csárdás, bizonyos Körkeri, mindent megpróbált már, ami egy vidéki embernek eszébe juthat. Bérelt szárazmalmot: ártatlan verebek tüzet hoztak a nádfedele alá. Volt piac- bérlő: olyan időik következtek, hogy az emberek nem tartottak vásárokat az ellenségtől való félelmükben. Megvásárolta egy koporsócsináló hagyatékát (mert olcsón adták), az elhalálozások szünetelni kezdtek. Volt házügynök olyan esztendőkben, amikor minden héten tűz volt a városkában. Volt borügynök, amikor annyi bor termett, hogy hordók híján vermekbe öntötték. Persze, hogy ő volt az, aki disznót hizlalt seríésvész idején . , , Mikor már azt hitte, hogy mindent megpróbált, fölcsapctt korcsmárosnak a Becsaliban. mert azt hitte, hogy a korcsmárosnak mindegy, hogy milyen időjárás van. Akkor aztán jöttek az életunt vándorlegények . . . Akárhová verte a nagy szeget Körkeri uram a padláson, istállóban, vagy a házmö- götti részekben: az elátkozott vándorlegények mindenütt megtalálták- Már pedig ilyen nagy szeg nélkül nem lehet el egy városyégi korcsma. Hová akasztanák a kocsisok a lószerszámot, zaboszsákot; hová akasztaná az utazó azt a nagy köpenyegét, amelylet nem lehet a szobába fölvinni amaz esők és füstök miatt, amelyeknek szagát százesztendők óta magába szívta a köpönyeg? Ilyenformán aztán Körkeri káromkodással fogadott minden vendéget, híre ment a karikás módjára durranó kőszöntgetésének. És minden bevezetés nélkül igy kezdett beszélni a fogadj isten után: — Megbüntetnek, ha nem vágom le a legényt a kötélről, de megbüntetnek akkor is, ha levágom őkéimét; minek nyúlok én halotthoz, amelyhez csak a hatóságnak van joga? Most már mondja meg az ur, hogy mit csináljak? — kérdezte Kör kert, amikor őszi bolyongásaimban a kocsimat egyszer csak megállítottam a Beesaii-csárdánál. (Valóban, olyan vidéke volt a csárdának hogy az arra- való ember hamarosan eHiúsulhatta magát itt. Köröskörül reménytelen pusztaság, amelyen céltalanul vezetett végig valamely utforma amelyet csak a helybeliek tudtak. Vájjon mi van ott, ahol az ut végződik? Vajon érdemes-e nekiindulni az őszi ködnek? Falábbal talán igen, d© a saját lábát nem szívesen koptatja senki.) f tetei Mezőgazdasági gépgyár ELM»ec. aut őriz ál t FORD képviselet az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt. Budapest vezérképviselete előnyös feltételek melleit szállít: acélkeretes cséplőgépeket kettőssoru svéd golyóscsapágyakkal, teljes malomberendezéseket és egyes malomgépeket, MISIIN TRAKTOROKAT valamint saját gyártmányú egyszerű és kombinált vetogépeket. Kérjen árajánlatot! Akkor is ott feküdt egy legény, gyékénynyel letakarva a sárral tapasztott tornácon. Feje fölött piros tengericsövek hintáztak. Vén tyuk kupargált a lábánál. „Még kivájja a szemét!" — mondta a Beesali-korcsrnáros és elhessegette a tyúkot. — csárda belsejében a kéményt égették, tehát a tornácon maradtam, amig kocsisom megetet. Körkeri kérdéseket adott föl, hogy mi járatban volnék. Vidéki korcsmáros módjára szeretett volna minden üzleti ügyről tudni. A kerítésen csupa törött bögre volt. hitvány őszi bokrok mentén egy elszerencsétienedett eb figyelt a ház körül történ endőkre. A tornácon a gyékény most zizegni kezdett és az öngyilkos a gyékény alá húzta a lábát, amelyen <a meztelenségre volt huzva a cipő. — Hé, — kiáltott nagyot káromkodva a Becsali-csárdás. — Ez fölfámadotl. Kistermetű vándorlegény volt, amolyan, mihasznaforma vándorszínész, akiről senki sem hiszi él, hogy valami is volna a szikkadt tarisznyájában. A szem© úgy karikáziik. mint a pocsolya vize, amelybe követ dobunk. A kakasnak van ilyen hangja, amikor az első késvonás után kiugrik a szolgáló kezéből. — Ejnye, de bolondot álmodtam az éjszaka, — hápogta, szemét törülgetve, mire Körkeri végzetesen rászólt, hogy a szálláspénzt fizesse meg. A legény erőlködött, hogy már este fizetett, mert hiszen Körkeri he se engedte volna enélkiil az istállóba. — Lehet, — mondta Körkeri. — De akasztás is volt. Azért külön kell fizetni. Aztán hozzám fordulva, a csárdás azt kezdte magyarázni, hogy tudja már, miért támadott föl a legény. Nem késsel metszette el nyakáról a hurkot, hanem kioldozta a kötelet, mert kár lett volna érte . . . — Hol van a kötelem? — kiáltotta most
