Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-15 / 88. (1715.) szám

Jvisi sziget környékié teljes öli jéggel borított. A kanadai kormány megkísérli, hogy a li­gettől helyreállítsa a kapcsolatot s ebből a célból kiküldi a Miiikula jégtörő hajót, nem bizonyos azonban hogy ez a vállakózás siker­rel jár, mert a jégtörő hajónak először ke­resztül kell küzdenie magát a Szent Ívőr iné folyó jegén. Az is lehetséges, hogy Uj-Fiuud- land fővárosából, St. Johnsból küldenek ki egy vitorlást az óceán repülők megsegítésére. VessSegSés CSreeisly Bslandon Azok véleménye szerint, akik alaposan ismerik a helyszíni viszonyokat, lehetséges, hogy a Bremen utasainak egészen a nyár derekáig Greenly Illan­jon kell niaradniok, ha közben nem sikerül a repülőgép számá­ra megfelelő start terepet készíteni, mert a szigetet junius derekáig hajók nem közelít­hetik meg és a postagózösök is csak május végével kezdik meg szolgálataikat. St, Johns- ból egyáltalán ne<m lehet Greenly Islandba jutni, mert az egyetlen rendelkezésre álló repülőgép most sérült állapotban van. Greenly Isi and csak néhány négyzetkilomé­ternyi terjedelmű és csupán két lakosa van, a világitó torony őre és a felesége. A közelben van ugyan néhány halásztelepü­lés, de ezeken csak nyaranként fordulnak meg halászok. Olyan zord vidékek ezek, amelyeken az ember állandó település cél­jából nem húzódik meg és ahol -a népsűrű­séget nem úgy számítják, mint az európai országokban, ahol azt fejezik ki, hogy hány ember lakik egy négyzetkilométernyi terü­leten, hanem fordítva, azt állapítják meg, hogy egy-egv emberhez hány száz négyzet­kilométernyi terület tartozik. A szigetet és a körülvevő tengert is egész télen át vastag jégpáncél burkolja, Növényzete nyáron sincs és a világítótorony őreit nyarankint szokták egész évre ellátni táplálékkal, tehát min­denesetre nagy megterhelést jelent számuk­ra a három égből pottyant vendég, úgy hogy a vakmerő óceán repülőknek élelmezéséről sürgősen gondoskodni kell. Az F13 Minak Indul Newyork, Április .14. A Junkcrs cég itteni Ve­zérügynöke Hünefeldnek a kővetkező szikratáv­iratot küldte: „Azt jelentik, hogy az Ön gépe megsérült és nincs üzemi anyaga. Az „F 13“ Junkergépet el­küldjük önökért, hogy ezen jöhessenek Newyork- ba. A Junker-repülőgép szombaton virradatkor startol Old Orohardban.“ Riporterek versenye Amint Newyorkban elterjedt a német repülők megérkezésének híre, az újságok és a repülő­egyesületek azonnal hatalmas versenyre kezdtek, hogy repülőgépeket szerezzenek és mielőbb fény­képészeket küldjenek Greenly Isíandra. A repü­lőgéptársaságok azonban nem akarnak gépeket kiadni azzal az indokolással, hogy az időjelenté­sek kedvezőtlenek és Greenly Tslandon nincs ki­kötési lehetőség. Ismerve az amerikaiak rekord- természetét, lehetséges, hogy szombaton egész raj repülőgép indul ver­j \ eger Testvérek crBonagyíra Jagerndorí sm*!* ‘ Világhírű tem­plomi orgonák, prospoktslpok, villámot fujtaió- MtrkaTat. KltílnS ajánló !•- velők elí3r»ngn sítlrtelrtnttlyek­*01. 54 éret tapasz­talat. 1*2T-tg ZZ7S ti orgonát * tereltünk, BrocVner, Rleger-fále orgonáján jéttdk. senyre, mindegyiken egy-egy élelmes ripor­terrel, ak' eredeti és fényképpel ellátott riporttal igyek­szik kihasználni a világnak kétségtelenül ma leg­nagyobb szenzációját. Kanadából is azt jelentik, hogy Greenly Ts- landot repülőgépen fogják felkeresni. Montrealban ugyan nincs repülőgép, azonban valószínűleg Québeciből vagy Halifaxból tesznek kísérletet a szigetnek repülőgépen való megközelítésére. Amerika ürdenmSmorban Amerikai kormánykörök és az egész ameri­kai közvélemény a legnagyobb lelkesedéssel fo­gadta az első Európa—Amerika közti repülés si­kerét. Az amerikai német követséget garmadával árasztják el a gratuláló sürgönyök. Az első euró­pai kábel Münchenből érkezett. Von Prittwitz amerikai német követ éppen Keyserlíng grófnak, a darmstadti filozófusnak előadásán volt, amikor értesítették a „Bremen“ szerencsés megérkezésé­ről, A követ boldogan ugrott fel és a gratulálők- nak ezeket mondotta: — Nagy boldogság hallanom, hogy a „Bre- men“ biztonságban van és az amerikai partokat elérte. Legforróbb szerenesekivánataimat küldöm a bátor utasoknak, akik veszélyes útjukon széllel és viharral dacolva legyőzték az eddig lehetetlen akadályokat és közelebb vitték a légi hajózást cél­jához, tudniillik az Európa és Amerika közötti összeköttetés megteremtéséhez. Amerikai kormánykörökben arra is gondol­nak, hogy a német repülőkért hadihajót külde­nek ki. Kutyaszánéért a kontinensre? Quewcbcck, április 14. Repülő szakértő kórok meg vannak győződve arról, hogy a német repü­lőknek rendkívüli nehézségeket kell leküzde­niük, ha Greenly íslandot el akarják hagyni. A teljesen jéggel borított sziget mintegy harminc kilométerre fekszik Uj-Fundlandtól és Labrador­tól három kilométeres tengeri szoros választja el, amely most teljesen be van fagyva. Valószínű te­hát, hogy a Bremen legénysége Quebecket, vagy vala­melyik más kanadai várost kutyaszánokkal igyekszik elérni. Elképzelhető az is, hogy a fókavadász flotilla valamely gőzösének sikerül Greenly Tsland part­jára jutni és a repülőket felvenni, ez a vállalko- 7.ás azonban rendkívül veszedelmes, mert a ten­geren szinte lépten-nyomon jéghegvek nszkálnak. Az anya könnyei Dublin, április 14. Írország fővárosában a Bremen szerencsés megérkezésének a hire hallat­lan örömujjongást okozott. Fitzmauricenek, az ír légíflotta huszoDkilencéves parancsnokának édes­anyja könnyekben tört ki, amikor a szerencsés megérkezés hírét meghallotta és az njságiróknak ezeket mondotta — Köszönöm Istenemnek, hogy az én kicsi­nyéin és a többiek biztonságban vannak. Mindig olyan nagyon jó fiú volt. Fitzmaurice édesalyja kijelentette, hogy # család az elsó pillanattól kezdve szilárdan hitt » bátor vállalkozás sikerében. Newyork, április 14. Von Prittwitz német kö­vet Kohl kapitánynak a következő sürgönyt küldötte: „Kedves mindnyájuknak szívélyes istenho­zottat az atlanlikumnak túlsó oldalán!" Kanada miniszterelnöke, Mackenzie King a három repülőnek a hanadai kormány üdvözletét küldötte és azt a reményét fejezte ki, hogy a re­pülők először Kanadába érnek. 1028 április 18, rxaérmp. A baronessz gyűrűié Irta: Somlyó Zoltán A szépségéről híres "baronessz már bosz- szu ideje melankolikus volt. Háta megott egy szokatlanul színes és mozgalmas múlttal, hajában immár több fürt fehér hajjal, arcán, amely még mindég szép és hóditő női are volt, a párisi porcellánglazur alatt máT a ki­ki ütköző kis ráncocskákkal és álla alatt elbá­joló, de áruló kis tokával, mint egy elkésett Mária Antoinetíe . . . (az illető Lajos meg­felelő udvara, rangja és levegője nélkül) egy jól kifejlődött veszedelmes életkabili hiszté­riával párhuzamos kedélybetegség ragadta el- envésztő karjai közé. Orvosokban persze nem volt hiány. És következtek: Abbázia és a Lidó. Biarritz, Men­tőim, még a norvég fjordok is sorra kerültek. Végül már csak a gazdag baronessz egy kis birtoka jöhetett szóba, egy kis falu, ahol leg­szűkebb környezetevei, telepedett meg. Az összes előzményeknek szinte szükség- szerű következménye lett, hogy a baronessz- nck egy nap ajánlatot tett egy elegáns, mo­nokli* ur: üzleti ajánlatot. Arról volt szó, ad­ja oda nevét és arcképét egy szappangyár rendbehozatalának céljaira. A baronessznek mindenféleképpen megtetszett az ajánlat.. De maga az ajánlattevő is- Sót; a baronessz anyagiakban is melléje állt a monoklis ur­nák és mint komponistája, óriási méretűvé nagyobbitották meg a már működő, de sze­rény kis iparvállalatot. Súlyos milliók százai oniíollak a szappangyártáshoz szükséges masszákká és a nagy gyár rövid időn belül márkává nőtte ki magát, amely márkával im­már számolnia kellett a konkurenciának, ha nem akart, mögötte maradni. A baronessz eleinte csak messzitől néczte ezt a meseszert fellendülést Jólesett idegei­nek, hiúságának látnia, mindig maga előtt a nagystílű nyomtatott reklámokat, amelyek az összes lapokban is megjelentek és az ő arcát röpítették világgá, mint amely arc a gyár hí­res szappan-kreációjának a révén maradt fia­tal és üde és harmatos . . . A monoklis ur személye is nagyon elő­térbe került, érzelmileg, úgy, hogy a baro­nessz üzleti kompaoiisiáját hetenként egy napra vendégül látta kis falusi birtokán és igy a melankóliája lassanként úgy nagyjából mulóban volt. Egy napon, úgy a hét végén, megérkezett a kompanista a baronessz takaros kis csézáján az állomásról és a szokásos pesti virágcsokor mellé még valamit hozott magával: egy kis bársonyos ékszerdobozt. Ebben ékesmüvü gyűrű volt, amelynek ónix-köve mákszemnyi brilliánsokkal és smaragddal körülrákva, a szép baronessz arcát ábrázolta, ötletes, linóim és előkelő figyelmesség volt; őszinte, költői! Üzletembertől legalábbis szokatlan figyelmes­ség! A baronessz nem minden meglhatödáf nélkül húzta a gyűrűt mutatóujjának rózsás párnácskájára, ahol megvesztegetően édes és ingerlő helyre került a szép ajándék. A pesti üzlettárs ebből az alkalomból úgy utazott vissza. Pestre, mint aki végre meg­nyerte a nagy játszmát. Most már biztos volt végső, mindent jelentő sikerében és Pesten már terjeszteni is kezdte a gazdag és min­denképpen híres baronesszel kötendő házas­ságának hírét. Éppen ebbe az időbe esett a baronessz­nek egy újabb, a régihez hasonló spleenje. Ismét erőt vett rajta valami különös világ­os önfájdalom. Megmérte az életét, mint már annyiszor és tülkön nyílnék találta. Tülkön y­nyünek, színtelennek és méltatlannak egy olyan pazar múlthoz, aminővel ő rendelkeze- zett. El is határozta, hoy néhány napra ki­száll ebből a tunyitó faluból, ebből a langyos fürdőből, valami kis izgalmat lopni Pesttől. Pestre megy, megnézi a gyárat! Végigmegy az olvasztókemencék termein, megnézi azo­kat az embereket, akik az ő reklámlapokra rögzített arcképének az árnyékában keresik a kenyerüket . . . Tekintete most hirtelen az ujjara esett: a gyűrűjére. Megtapogatta és a gyűrű, amely még egy hónapja elégedetten, simulékonyan szorult az ujja húsára, most, lám-lám, le-lc- csusszan a keze egy mozdulatára . . , Tehát ismét lefogyott! ... Ez rapid fogyás, es: nem a divat szent nevében való ama megkíván­taié fogyás! . . . És még az esti gyorssal felsietett Buda­pestre. Szegény monoklis üzlettárs ettől még biztosabban éreze magát a nyeregben. Pedig az, hogy a baronessz kikivánkozott a falusi fészek .magányából, egészen mást jelentett... De ehhez már az üzletemberek nem nagyon értenek .... A. barohessz-gyártulajdonos akként intéz­kedett, hogy másnap megjelenik a szappan- gyárban és végigjárja a munkatermeket. Meg akart nézni mindent. Úgy is történt. Megte­kintette az óriási gépházat, a parjtömdesztiHá­lót és hosszabb időt töltött abban a műhely­ben, ahol a híressé vált márkájú szappant gyártják. Egy óriási medencében ott böanpöly- gött, forrt az illatos, sűrű, drága massza, amely aztán leüllepedve, megszilárdulva, tét-1 szetős formákba 'öntve, szappan darabok kén! | kerül a piacra. És a baronessz a nagymedence fénylő, illatos tükre fölölt sokáig elidőzöl!. A fiatalságra gondolt, amely csupán üzlet, sem­mi más, épp olyan profán csalása az életnek, mint minden egyéb ... És a szegénységre is gondolt, ezeknek a mukásoknak a szegény­ségére . . . Hisztérikusan felkacagott . . . De a következő pillanatban lebiggvedt az ajka, ijedten vette észre, hogy a gyűrű, az a bizonyos gyűrű, hiányzik az ujjarái ... És a gyűrű elvesztése fölötti bosszúsága mellé még egy fojtó bosszúság járult: a gyűrű azért csusszant le az ujjáról, mert fogy . . . Tehát fogy . . . Mindkét tény módfelett elszomorította. A’ személyzet persze nyomban lázas keresésbe fogott, de hasztalanul; a gyűrű eltűnt, mintha a föld nyelte volna el . . . A baronessz a gyűrű nélkül utazott haza. Az állomáson a monoklis üzlettársnak csak ennyit mondóit a gyűrűre vonatkozólag: — Rossz ómen . . . Amaz alázatosan válaszolta: — A legjobb ómen! Megkerestetem. Ha a föld alól is, de előteremtetem! . . . * Tényleg: a legjobb ómen volt. Az újságok is megírták a dolgot s igy történt, hogy ami­kor egy félév múlva egy szegény pesti magán- hivatalnok, egy délceg, de nyomorgó pesti fiú a szappanéban mosakodás közben óriási meglepetésére meglelte a baronessz újságok­ban hirdetett, híres gyűrűjét, egyenesen a vo­natra ült, miután e célra előlegei kért és ka­póit a főnökétől és jelenkczett a gyűrűvel a baroncssznél. ügy beszélik, hogy a baronesíznek a gyű­rűnél is nagyobb örömet okozott maga a dél­ceg fim Azóta már uj szappangyára van, amelyben a szerencsés megtalálói maga mel­lé vette társul — illő jutalom fejében . . . 3200 kilométert repüli a Bremen Sí. Jolins, április 14. A Bremen a Blanc Sablontól mintegy hét kilométernyire nyu­gatra kötött ki. A kikötés helye nyugati irányban tizenhat kilométernyi távolságban fekszik a pont-amouri szikratáviróálloraástó 1. A rendkívül vad és hegyes vidék lég­vonalban északkeleti irányban 580 kilométernyire van St. Johnstól és 1800 kilométer­nyire Newyorktól. Eszerint a Bremen becslés szerint 3200 kilométernyi utat tett meg és Ujfundlandnál eredetileg kitűzött kurzusától északi irányban 240 kilométerre tért ki, amire valószinül-eg az erős délkeleti vihar kényszeritette. A pont-amouri szikratáviró- állomás órákon át hiába keresett kapcsolatot, hogy a repülök megérkezésének a hírét továbbítsa. Végül sikerült az Ujfundlandon lévő Bel-Isle állomásának néhány kubai amatőrrel, azután egyesültállamokbeli felvevőkkel kapcsolatot teremtenie. ri«rTga 2 IjqOEUR ÍÍ*K0/* 6 6 M c S KA tfOVAR-ROZNAVA­Mandarin - Cscao - D1ó-CrAm« - Cherry, öl Triple-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű ,,Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetr«“ A „Nemzetközi Dnnakiilliláson aranyéremmel kitflnUtn*, Ungváriig komáromi kiállításon kitüntetve {A természetes íH keseriwSs ! gyomor és béltiszfiitó hatása o á r a S i a n» j Az JgmándH ne tévessze másfajta fcezerflvtoH Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Scbmidthancr bAtfű’lala! Kontáréul. J ám. i.Kin ■— m II, 111 !■ ■!I——miniIII■■Iimimi mn i■■iiiiuujuwiiiiuiiiim .nmei írni mi énén ni |l■l^lnnJ— iiiwmi nme un m m 1 ■ 1—1 wiüi—irmnmilmi-Fnwmr - ri 1 r 11 ;;rwr,Mr.ww«w

Next

/
Oldalképek
Tartalom