Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-11 / 84. (1711.) szám
1928 április 11, szerda. ^M<M-MAGfe\RHTKLAE» Egy párisi hajnal a Boulevard a működő guillotine tövében A hét halálraítélt lengyel haramia kivégzése — Padiovshi az állat és Zinczuk, a »hősa — A francia forradalom egy borzalmas jelenete éledt föl a párisi utcán — Ehrlich asszony a halálraítéltek ügyvédje, elkíséri feleit a bitó alá — Hogy építik a guitlotinet? — Zinczuk kézcsókja és halála — Amiről egész Páris beszél Párrs, április 5. Ma reggel két fej porbaJhoillásával végleg befejeződött az az aififér, amely csaknem négy évig foglalkoztatta a francia közvéleményt. A ihires „lengyel banditák1' vezetőit, Wladek- Zinczuk-ot és Pachowskit ma fejeznék le a Boulevard Aragón Ott voltam. Először életemben láttam működni a francia forradalom borzalmas fegyverét, a guiilotinet. Szörnyű volt. A kivégzésnek más érdekessége is volt: a halálraítélteket Ehrlich asszony, a védőügyvédjük, hivatalánál fogva kénytelen volt kiká- sérná a vesztőhelyre. Ez az ügyvédnő volt az első asszony Franciaországban, akit az ilyesfajta eeremő- niához odaengedtek. A lengyel banditákat az elmúlt év novemberében Ítélték halálra. Húsz vádlott közül kettőt: a főkolomposokat. Ezek a lengyelek jél szervezett bandába tömörülve négy évig garázdálkodtak. Tizenegy embert gyilkoltak meg, többnyire betörést követtek el. Elália- tiasodott iiiédon dolgoztak. Páris közönsége borzongással emlékszik vissza arra a napra, amikor a bírósági tárgyalás alatt az egyik bandita, Padhowski elmagyarázta a bíráknak, miként ölte meg baltájával egyik áldozatát. Amikor behozták a fejszéi, az apatikns és idióta fogoly szeme felragyogott, gyöngéden végigsimogatta kedvenc szerszámát s húsz percig mesélte el szakszerűen, hogyan használta. ügy beszélt fejszéjéről, mint a cipész az árról, a boltos a mérlegről, a szabó a varrótűről. A végén ezt mondotta: — Csakis baltával dolgoztam. Nincs kényelmesebb és praktikusabb dolog. Az áldozat egyetlen mukkot sem ejthet... Ez a Pachowski mindig az állat benyomását keltette. Rejtelmes ember volt A vizsgálat alatt nem sikerült megállapítani, hol született, ki az anyja vagy az apja, mi az igazi neve és hány éves. Maga sem tudta. Nem emlékszik az ifjúkorára. Az első, amiről tud, az, hogy gyerekkorában Lengyelországban rágyújtotta a házat szállásadónőjére, kirabolta és megszökött. Azóta bolyongott és ölt. Hol, merre, kit, hányat, maga sem tudja, — mig Zinczuk meg nem találta és meg nem tette bandájának végrehajtó közegévé... Zinczuk, az más. Szép, daliás alak. Okos, intelligens, raffinált, bátor és könyörtelen. Már a neve is szörnyű gyilkosnév, E. T. A. HoBfmann sem találhatott volna jobbat groteszk, sunyi és ellentmondásos sötét szörnyei számára. O volt a szellemi fő, az értelmi szerző, minden. Soha egy pillanatig nem vesztette el fölényes nyugalmát és tüzes jókedvét, sem a tárgyalásokon, sem a vesztőhelyen. Cigarettával a szájában halt meg. Ácsolják a guillottinet Ma éjjel kettőkor hideg szél fújt és szúrós eső esett Páris délkeleti részén, az Ob- servatoire mögött, a Boulevard Aragon. A nagy fegyház, a Santé falai sötéten meredtek csaknem a felhőkig. Stílusos miliő a kivégzéshez, öreg falak, néma utca, guillotine — szinte a francia forradalmat játszották meg. Mi, akiknek „jegyük" volt, le sem feküdtünk, úgy mentünk a vesztőhelyre. Már várakoznak egynéhányan. Rendőrök jelennek meg, lehetnek vagy százötvenen és elzárják a boulevard két bejáratát és a közelfekvő utcákat. Mert a kivégzés a köztársaság forradalmi tradícióinak megfelelően nyílt utcán történik, a Santé fala mellett, — csak éppen nem nyilvános látványosság. Félháromkor a csendet egy postakocsihoz hasonló jármű dübörgése rázza föl. Ez is furcsa: a kocsi nem automobil, hanem két ló húzza, mint hajdanában. És oldalán ott van a vörös frigiai sipka ... Néhány munkászubbonyban levő ember száll ki belőle Keresnek, tárgyalnak, majd megállapodnak a helyben: a fal mellett balra, a második kandelábernél, ahogy az ember a Piacé Denfert-Rochereau felé megy. Kötelekkel körülkerítik a helyet és hozzálátnak a munkához. A híres kalapácsütések! Vesztőhelyet ácsolnak. A munka gyorsan megy, még alig világosodik, amikor készen vannak. Az orvosi intézet kiküldötteivel ülünk egy közeli pádon és nézzük az építést. Kissé fáradtak vagyunk. Egy dtoyen jön felénk: —. Itt les* a kivégzés, kérem# « kér Mint a forradalomban. Deibler ur megérkezik Egy óra múlva készen áll a Gép. A három szurokfáklya fényénél elég borzalmas. A szomszédos két kopasz gesztenyefa és az óriási fal sötéten néznek a karcsú és magas alkotmányra. Két oszlop, a tetején kereszt- gerenda és alatta az ércháromszög, a bárd, amely nem ragyog, de nehéz és éles. Az egyik oszlopra fogantyút szerelnek fel, amely segítségével a kést le lehet ejteni. A szolgák hirtelen szétválnak. A sötétből kis, fáradt aggastyán jön elő. A háta gömbölyű, lógó harcsabajusza van, kemény kalapja, — szörnyű, hogy emlékeztet ez az ember Briandra. Az első pillanatban azt hiszem, hogy ő az. De nem. Ez Deibler ur, a hóhér. Mint a jó és a szorgalmas hivatalnokhoz illik, kőrülvizsgálja a munkát. Figyelmes arccal járja körül a kötelekkel elkerített guillotine!;, háromszor is kipróbálja, jól hull-e le a penge ai alsó tönkre. Minden kifogástalanul működik. A kis aggastyán szolgái kíséretében beül a nagy postakocsiba és elkocog. Csönd és várakozás. „Agyonlőjem volna az inspektor urai“ Piszkos, szürke hajnal jön. Kétszáz ember lélegzetvisszafojtva les a nagy kapu felé, ahová a szekér eltávozott. Háromnegyed öt. Most kezdődik. A kiváncsiak között látoan Anger rend- őrinspektort, aki az első hét lengyel banditát hosszú nyomozás után elfogta a Saint-Antoine quartier egyik nyilvános házában. Zinczuk is ott volt, végignézte az elfogatási, de akkor még sikerült elmenekülnie. A tárgyaláson fejcsóválva jegyezte meg: — Mindennek az az oka, hogy aznap véletlenül otthoníelejtettem a revolveremet — Hogy-hogy? — Mert különben lelőttem volna az inspektor urat és a rendőr urakat, ők nem láttak engem a háttérben... Pachovskit kivégzik Mint a darázscsipés, úgy ér minket, amint fölhangzik a sarok mögött a kocsi jól ismert dübörgése. Senki sem figyelmeztetett, de az eső dacára mindnyájan lekapjuk a kalapunkat. Tisztelgünk a halál előtt, aki valahol itt ácsorog már közöttünk láthatatlanul. A hat lovasrondőr, aki az ut közepén posztói, ugyancsak kihúzza a kardját és mereven tiszteleg. A kocsi megáll. Egymásután szállnak ki belőle: két pap — a francia és a lengyel a tolmács, a biró, a porkoláb — és Ehrlich asz- szony, az ügyvéd. A szenzáció: a nő. Halavánv és fogait az alsó ajkára szorítja. A biró és Lambert atya, a Santé papja, óvatosan segítik. Inkább ezt a feketeruhás, harmincéves asszonyt támogatják, akit a hivatása hozott erre a szörnyű helyre, mint az elítélteket. A hivatalos személyiségek bemennek a „ring“-be és az egyik sarokban gyülekeznek. Két szolga kiemeli a kocsiból Pachovskit, aki derékig meztelen és a keze hátra van kötve. Fekete szakállát és kusza haját leborotválták. Alakja megtörött, látszik, hogy fél és görnyedten vánszorog a tönk felé. Nem néz sem jobbra, sem balra. Apatikusan bámul a feszületre. Letérdel, illetve lenyomják. Két szolga előrefut, a guillotine másik oldalára és lehúzza az elitéit fejét. Hagyja. Precíz és gyakorlott mozdulatok. Pachovski teste elnyújtva fekszik a kés alatt. A hóhér odalép az oszlophoz. A kezét fölemeli és megragadja a fogantyút. A sárgaréz ragyog a fehér manzsettás kézben. Deibler körülnéz, majdnem diadalmasan. Néma csend. Csak Pachovski nyöszörög halkan. Intés. A kés lehull. Ilyet még nem hallottam. Az emberi csont elvágásának definiálhatatlan zöreje. Majd vér. A szolgák odaugranak és belökik a testet az elkészített kosárba. Pachovski fejteién törzsét. A vér kiszivárog a réseken ... Az egész idő alatt egy hang sem hallatszett Zinczuk kezet csókol és meghal Alig ocsúdtunk fel abból a bénító és erkölcstelen lázból, amelyet ez az emberhalál okozott, tekintetünk máris kíváncsian fordult Zinczuk, a főbűnös — a „hős", mint társai nevezték — még hátra van. A halálkocsi ajtaja nyitva állott. A félhomályban nem láttunk mást a nyilasban, csak egy szenvedélyesen szívott cigaretta vörös fényét. Zinczuk társának kivégzése alatt nyugodtan cigarettázott és igy nézte a halált, amely most feléje közeledett. A hőhérlegények lemosták a vért, Deibler ur egy fehér kendővel háromszor letörülte a bárdot, melyet fölhúztak, újra kipróbáltak, — néhány parancs s a két szolga megindult Zinczukért. A haramia fürgén ugrott ki a kocsiból (a cigaretta még mindig a szájában égett.) ö is haláltoaletben volt: félig meztelenül, a keze hátra kötve, feje leborotválva. Meghajol, mosolyog. — Jő estét uraim, — mondja franciául, jellegzetesen lágy lengyel kiejtéssel. Jött a nagy jelenet. A lapok másnap tele voltak vele. Zinczuk mosolyogva fordult védőjéhez, Ehrlich asszonyhoz, aki minden por- cikájában remegve, ájulástól környékezve állt a guillotinenál és igy szólt hozzá: — Köszönöm, asszonyom, amit értem tett. — A hangja harsány volt. Most körülnézett és a papjához fordult. — Főtisztelendő atyám, egy utolsó kéré sem van. Hálám jeléül meg akarom csókolni Ehrlich asszony kezét. Engedjék meg. Megengedik. A békét leveszik Zinczuk kezéről. A lengyel odamegy Ehrlich asz- szonyhoz. Megfogja a nő finom, fehér, remegő kezét, mosolyogva és egy hallatlanul graciózus mozdulattal ajkához emeli, megcsókolja. (Ehrlich asszonyt két férfi is támogatja.) — Köszönöm asszonyom — mondja Zin ezuk. — Jó estét, asszonyom. A viszontlátásra! Fölegyenesedik és a guillotinehoz megy. Kezét újra hátra kötik. Szemével mosolyog Ehrlich asszony felé. — Attention ... — mondja hangosan és lefekszik a tönkre. Három másodperc múlva élettelen törzse, tubnianske Teplic^ VubnuaMrdd..5lovensko. I Szép, allén, fwonaJt ez a szép férfitest, a kosárba rogy, levágott fejét pedig gurulás közben egy hóhérlegény fo föl. Ehrlich asszony tágult szemmel néz, nem ájult el, csak falfehér és remeg.., remeg.... „Megmutatom, hogy hal meg a lengyel!“ Zincztfk ezzel a kézcsókkal karriért csinált. A lapok ódákat zengnek róla. Ilyenekkel valóban meg lehet főzni a franciákat. —■ A haramia különben is nagyszerűen viselkedett. Egész éjjel ekölcsi prédikációt tartott Pachovskinak, aki félt és jajgatott. Szidta őt, mint a bokrot. — Te lengyel vagy? Hát igy hal meg egy lengyel? — mondotta. — Végy rólam példát! Megmutatom, hogy halunk meg mi, lengyelek! Amikor érte jöttek a porkolábok, Zinczuk egy utolsó „erkölcsi föllobbanásban", kacagva vágta a szemükbe: — Uraim, én nem öltem, én csak sor- tüzeket adtam le! Most, hogy halott volt, mindent megbocsátott neki Páris. Még ott a vesztőhelyen, miközben a szolgák mosták a vért és szétszedték a guiilotinet, csak jót mondtak róla. De a figyelem csakhamar Ehrlich asszony felé terelődött. Odamentünk hozzá, aki halványan állt a bitó mellett, s szinte nem tudott megmozdulni. — Mi volt? Mit érzett? — A kötelességemet teljesítettem —< mondatta fátyolos hangon — s a helyzetem nehéz volt. Hagyjanak, most nem tudok felelni. S az első női ügyvéd, aki mint hivatalos személy ott volt két férfi kivégzésénél, zárkó- zottan, mereven, meggyötörve hagyta el a szörnyű helyet. Utána néztünk. — Az első asszony a guillotinenál — mondta valaki mellettem. — És 1798-ban? — válaszolt egy vörös- nyakkendős ur. Igaz, a forradalomban sok nő szerepelt a vesztőhelyeken. Aktivan és passzívan. Nincs semrrí uj. Meghalni is úgy tudtak az emberek akkor, mint most itt ez a Zinczuk. — Akaratlanul arra gondoltam, miközben Maitre Deibler és legényei elkocogtak a frigiai sipkás halálkocsin a nagy falak közé: most átéltem a forradalom egy jelenetét, eey ici-pici csücskét. Danton halála lehetett ilyen: csupasz gesztenyefák alatt, a járda szélén, két kandeláber között, kézcsókkal, asszonyokkal. Szvatkó Pál. Japánban a kommunisták Összeesküvést szőttek a mikádó ellen Több mint ezer kommunistát tartóztattak le — Óriási felháborodás a birodalomban Tokio, április 10. Egész Japánban óriási feltűnést, felháborodást és elkeseredést keltett az a hir, amely tegnap kelt szárnyra és arról számolt be, hogy a kommunisták kiterjedt összeesküvést szőttek a mikádó személye ellen. A rendőrség alapos nyomozással felderítette az összeesküvőés minden részletét és idáig 1018 kommunistát tartóztatott le biinrészessóg gyanúja alatt. A rendőrségi vizsgálat azt is megállapította, hogy az összeesküvés szálai egészen Moszkváig vezetnek. Az is bebizonyosodott, hogy a legutóbbi parlamenti választások alkalmával a baloldali pártok pénzügyi támogatást kaptak Moszkvából. A lakosság elkeseredése rendikvül nagy a szovjet ellen amiatt, hogy Japán belső ügyeibe avatkozik és az ország nagy többsége erélyesen követelj a kommunizmussal való leszámolást. A hatóságok az összeesküvést rendkívül komoly ügynek tartják és akként kezelik. A kormány a vizsgálat eredményei alapján elrendelte a Ronoto oxtremista proletárpárt feloszlatását, azonkívül még két más szélsőséges szervezetet oszlatott fel államellenes tevékenységük miatt. Hazaárulás! per a magyar nemzeti munkáspárt vezetői ellen Rothermere üdvözlése miatt Losonc, április 10. (Saját tudósi tónktól.) Nagy port vert fel tavaly a magyar nemzeti munkáspárt losonci vezetőségének és Rothermere lordnak levélváltása. Úgy a magyar nemzeti munkáspárt üdvözlő levelének, mint Rothermere lord válaszának közlése miatt az állam- ügyészség a párt hivatalos lapját, a Magyar Közlönyt elkoboztatta s a párt vezetői ellen bűnvádi eljárást indított. A besztercebányai államügyészség a legutóbbi napokban kézbesittette ki ebben az ügyben a vádiratot, amely Tömés András dr. losonci orvost, a párt elnökét és Varecha József páxttit- kárt j hazaárulással, Ctew&er j^n^k dr.-t pedig a Rothermere címére küldött levélnek angolra való lefordítása miatt rendtörvénybe ütköző vétséggel vádolja meg. A két fővádlott a bünper tárgyalása folyamán több neves politikusnak, igy többek között Benes külügyminiszternek is meg- idézését és a Rothermere-akcióra vonatkozó véleményadás céljából való kihallgatását fogja kívánni. A szenzációs bünper tárgyalására máris több külföldi lap képviselője jelezte érkezését. A vádlottakat Bothár Sándor dr. besztercebányai és Giller János dr. losonci ügywéKiek yódiki 5
