Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-11 / 84. (1711.) szám

1 ^M<M-AW^SR«TRIi2!éf 1928 április 11, roerita. Szlovenszkó vadászata a jubiláris kiállításon ' Szlovenszkó, április eleje. Javában folynak a jubiláris kiállítás előké­születei. A minisztériumokban nagy sürgés-forgás van: a világ előtt most kell az ország 10 éves fej­lődését, gyarapodását és gazdasági életképessé­gét látható bizonyítékokkal igazolni. A mezőgazdasági kiállítás és annak kereté­ben a vadászati osztály, már májusban nyílik meg. Mindaz, ami a vadászattal összefügg, érdekli a szlovenszkói vadászok nagy számát, azért kö- telességszerüen feltárjuk e helyzetrajzot, hogy mindenki objektív és igaz képet nyerjen róla. A főldmivelési minisztérium' még októberben égy körrendeletben az összes erdészeti hivatalok­kal közölte, hogy a vadászat a jubiláris kiállítá­son képviselve lesz, hogy az előmunkálatokat egy Pelikán nevű miniszteri tisztviselőre* bízták és hogy a szükséges útbaigazításokat majd később fogják kiadni. Elmúlt az egész tél, a kiállításról hallgatott a krónika. legutóbb, március végén egy kőrirat Sz állami erdészeti hivatalok főnökeit felszólítot­ta, hogy toborozzák össze Szlovenszkón és Ruszin- Szkon a kiállitás anyagát! Nagy a lőtás-futás, nagy az izgalom! A megyei erdészeti hivatalok főnökei nyakukba vették az ismerős vadásztársaságokat, vadászokat, könyörögnek., hogy valami trófeával okvetlenül jelenjenek meg Prágában. A legtöbb vadász e kérdésekkel fogadja őket: Ki rendezi a szlovenszkói anyagot? Ki vállalja az etikai és anyagi felelősséget azért, hogy az elküldött, sokszor felülbecsü'lbetetlen értékű trófeákat nem fogják selejtesekkel kicserélni, nem fognak azok véglegesen elveszni? Miért tör­ténik az utolsó pillanatban e megrohanásszerü fölhívás? Ki fizeti a szállítási, csomagolási és egyéb költségeket? Miért végzik az anyaggyűjtést az amúgy is túlterhelt állami erdészeti hivatalok, mikor a vadászok nagy táborának meg van a maga sajátos szervezete: a Szlovenszkói Vadá­szati Védegylet? A válaszok rendszerint ugyanazok: nem tu­dom, nem tudom! És ez a „nem tudom “ jellemzi legjobban az óriási fejetlenséget az egész vonalon .végesvégig! Prágában alapul vették, hogy a jubiláris ki- áHitáson mindenkinek részt kell venni! Elfelej­tették azonban azt, hogy a trofeatulajdonoeok nem hivatalok alárendeltjei, akikre bürokrata rende­lettel rá lehet parancsolni. Mert a tulajdonosok első sorban magánemberek, akiket a readeletek közömbösen érintenek. Másrészt a trófea magán- tulajdon és ners a válfaEiozás jövedelmezőségeit fokozó üzleti termék, amely, ha etvész. pótolható mással koronát meghaladó kárt szenvedett. Ez a kérdés még ma is eldöntetlenül a legfelsőbb közigazga­tási bíróság előtt fekszik. Csoda-e, ha emiatt nagy az elkeseredés? Kivánható-e ezek után, hogy a veszteségeket szenvedett egyesület: szlovák, magyar és né­met tagjai a jnbiláris kiállításon megjelen­jenek? A centralizmus szükkeblüsége miatt érthető, ha Prágában elkerülték az egyedüli illetékes testületet: a Szlovenszkói Vadászati Védegyletet, mivel féltek, hogy utólag elibük tárják a régen esedékessé vált és adott Ígéretek beváltását. Azonban e lelki és összeférhetetlenségi motívu­mokon kívül vannak más okok is, amelyek miatt, az állami erdészeti hivatalokon kívül ma vadász- embert nem kapnak Szlovenszkón, aki a jnbiláris kiállításon résztvenne. Miért? Mert Prágában senki sem akar meg­felelő garanciát adni arra nézve, hogy a tárgyak érintetlenül és tényleg visszajutnak a tulajdonosok birtokába. Poprádon az másként volt! A kiállitás rendezője előbb végigkilencselte fél Szlovonszkót, mindenkit személyesen biztosított arról, hogy a kiállítási tárgyakat személyesen étveszi, őrizteti és visszajuttatja. Két fiával, töltött puskákkal az Andrássy-, Csáky-, Eszterházy-, Mednyánszky-, Sztáray- stb. kincseket éjjel is őriztette és nem veszett el onnan egy hajszál sem. Az a prágai módszer, hogy Szlovenszkói elég vállveregetéssel kezelni,, már Poprádon kirítt. A hrádoki állami erdészeti hivatal kivételével, sem az erdőigazga­tóságok, sem a kincstári vadászterületek és birto­kok, legkevésbé Tapolcsány vadaskertje nem állitott ki Poprádon. Est a tüntetést mindenki megértette és senki nem felejtette el. Szlovenszkó vadászati érdekeltsége méltán elvárta, hogy az illetékes minisztérium e föld el­sőrendű vadászati értékeit most a kiállitás közép­pontjába helyezi, mivel látványossági szempontból is oly vonzóerőt képviselnek, amely kivált a töme­gek tetszésének kiváltásához nagyon alkalmas. A bécsi első nemzetközi kiállításon az egész világ nemzetei versenyeztek, az ott kiállított trófeák elsőrendüek voltak. Mégis akadtak Poprá­don vadászati értékek, amelyek a bécsi rekord- trofeákat verték. Szlovenszkó mindenkor büszke lehet rájok, ezek minden kiállitás reprezentánsai lehetnek. Igaz, lehetnek, de akkor a rendezéssel szlovenszkói embert kell meg­bízni, aki a kárpáti erdők titkait ismeri. A Tátrát, annak faunáját, poétikus keretben soha­sem fogja prágai rendező úgy kidomborítani. Szlovenszkói festő ecsetje, szobrász vésője és vadász szakismerete elevenítheti csak meg mind­azt, amit a havas, a vadon magában rejt. Ez irányban nem történt egy lépés sem. Az erdészeti hivatalok főnökei most izzadó homlok­kal ismerőseiknél kilincselnek, hogy az Istenért: könyörüljenek rajtuk és ne hagyják őket felsülni, állítsanak ki valami trófeát, mert különben nagy orr lesz a legfelsőbb elismerés. Kétségtelenül: Szlovenszkó földjéről is szerepelni fognak Prágában trófeák, de ezek nem lesznek e föld reprezentánsai, mivel a legjobb trófeák hiányozni fognak. Miért? Minden trófea egyéni érték is, vagyis: a reális kereskedelmi értéken felül oly egyéni sajátosságok, emlékek fűződnek hozzá, amelyek annak speciális értéket adnak s ez az egyéni érték felülbecsülhetetlen. Hiába van az a trófea ott bi­zonyos összegre bebiztosítva, ha azt a tulajdonos elveszti, megfizethetetlen erkölcsi értékűt veszített. Azért nem adja senki a maga trófeáit akárki emberfiának őrizetbe. Azért fog a jubiláris ki­állításról a poprádi kiállítók 80 százaléka öz- agancsaival, agyaraival és kampóival elmaradni. És végül, értsük meg jól: e nagy értékű tró­feák nem a legutóbbi 10 év vadvédelmének, áldo­zatkészségének, hanem egy letűnt, gavallér vadászati kor beszédes dokumentumai. Ne ezeket hajszoltasea fel a minisztérium, a tapolcsányi kastélyban van bőven belőlük. De tárja fel nyílt őszinteséggel a szlovenszkói vadászat valódi képét: az egykori nagybirtokok fölosztása révén e vad- kamarákat az uj birtokosoknak prédául dobták, ezer és ezer holdas uradalmakat 200 kát. holdat meghaladó részekre tagoltak, amelyeknek va­dászati jogát az uj tulajdonosoknak nem kell bér- beadni. A nép éhsége nekiesett a szabad prédá­nak odavetett vadállományra és a mai demokra- t'zált állapotok között ezen utódok nem védői az egykori vadbőségnek, hanem kegyetlen irtói. Tanulságos lenne a befolyt tiz év va­dászati baleseteinek statisztikáját is feltüntetni, amelyeknek mutatóját a vadra megéhezettek igen magasra szöktették. A vadászati törvény el nem készülésének po­litikai okairól is lehetne eleven képet kiállítani. De a legnagyobb sikerre mégis csak a szesz­panama révén közismertté vált Práselc nevű ur tarthat számot, ha festővel nagy körképen meg­festetné a híres feketevági vadászat lefolyását, amikor kincstári területen, januárvégi napon, kópék­kal modern szarvasvadászatot rendeztek tilal­mi időben: összelövöldöztek harmadfél tucat szarvastehenet és bikát, számokban kifejezve: két és fél vagon húst, ugyanannyit pedig döggé puskáztak. Ez lenne az utolsó tíz év legszebb vadászati diorámája. így fest Szlovenszkó vadászata a ju­biláns esztendőben! —sz. Nyomdatörténeti kiállitás és a grafikai munkások jubiláris közgyűlése Komáromban A Jókai Egyesület kiállítása Komárom egész kultúr­történetét tükrözi vissza A hivatalok urai mindezeket nem tudják. És Széniéiül még sok mást Például: Prágában még mindig nem tudják azt, hogy egy nagyszabású, nemzette őri viszonylatban is elsőrendű vadász- kiállitás anyaga nem a történelmi országokból kerülhet elő, hanem csak Szlovenszkőból és Ru- szinszkőbéL, mert amazok faunája szegény a Kár­pátokéhoz képest Szlovenszkó elsőrendű anyagának összegyűjté­sét idejekorán a vadászok országos szerveze­tére: a Szlovenszkói Vadászati Védegyletre kellett volna bízni. Az egyesület elnökségéhez azonban a mai napig semmiféle fölhívás a közreműködéshez nem jött. És ha e sorok folyamányaként az utolsó pillanat­ban valami jönne, a dolog már annyira elkésett, hogy egy egyetemes és a szlovenszkói karaktert kidomborító megjelenésről sző sem lehet. Prágában nem ismerik a szlovenszkói viszo­nyokat, nem ismerik a szlovenszkói érzékenysé­get mentalitást és a meglévő értékeket, munka­erőket lebecsülik. Mikor a Szlovenszkói Vadászati Védegylet 1926-ban Poprádon az első szlovenszkói orszá­gos vadászati kiállítást rendezte, amelyről azóta is sok elismerő sző esik a német szaksajtóban, a rendezés egyik célja az volt, hogy a meglévő szlo- yenszkói vadászati értékeket földerítse, azokról leltárt fektessen föl, hogy a jubiláris kiállitás rendezésekor útbaigazításul szolgáljon. Ez a ki­állitás a mostani jubilárisuak tulajdonképpen út­törő előfutárja volt. A Védegylet ezt a kiállítást tagjainak fillér­jeiből és a vadászati jog egyes áldozatkész tulaj­donosainak adományaiból rendezte, a kincstárhoz pedig, mint a száz- és százezer katasztrális hold vadászati jog tulajdonosához, azon kérelemmel fordult, hogy segéllyel támogassa ezt az altruista rendezést ő is, mivel e vállalkozás százezres nye­reségeit csak az állam fogja elkönyvelni. Azonban a kérelem süket fülekre talált. Fábry Pál dr„ egyesületi elnök, ott kilincselt a földművelési és kereskedelmi minisztériumok­ban és olyan csodaszép ígéreteket hozott onnan, hogy ezekre föl megindultak a munkák. A kiálli­tás megnyílt. Több mint ötezer külföldi látogatta. A vasút az utasok utáni bevételt zsebrevágta, a földművelésügyi minisztériumban tudomásul vet­ték, hogy e kiállítás révén a kincstári vadászte­rületek iránt, kivált német részről, igen nagy az érdeklődés, horribilis béreket ajánlanak és fi­zetnek fa liptói Németlipcse község 10 évi va­dászati jogáért egy hamburgi gyáros 70.000 már­kát, azaz: 560.000 koronát ajánlott föl 8 az egész összeget előre lefizeti), azonban sem valamelyik minisztérium, sem a százezer holdak vadászati jogának a birtokosa az adott ígéret dacára, egyet­len egy fillért sem juttatott az egyesületnek! Sót! Prágából a liptói zsupanátusnál telefon utján az utolsó pillanatbabetiltották a poprádi galamblövészetet, miáltal az cgyesüleit 20 ezer Komárom, április 10. (Saját tudósi tón-ktáL) A szlovenszkói. grafikai munkások szervezetének komáromi csoportba busvét ünnepéin ülte fonmáHiésá- nak negyedszáza-üioa éudopcüalóját, melyet még sokáig emlékezetessé tesznek a Komá­romban lezajlott ünnepségek. Husvét vasár­napján a Pozsonyból érkező országos egye­sületi kiküldötteket., valamint & Typogra- phenibund daloskor hetven tagját a komáro­mi egyesület tagjai élén Czill Ferenc cso- tpoxtelnek fogadta a vasúti állomáson. A megérkezésnél a két daloskör jeligéjét éne­kelte el, majd a városba vonultak. Délelőtt 10 órakor a Kultúrpalota ter­mébe vonult a több-százfőnyi nyomdászsereg és az érdeklődők, ahol grafikai és nyomda­történeti kiállítás nyílt meg. Werner Jenő, a grafikai munkások or­szágos egyesületének titkára és szerkesztő­je nyitotta meg a kiállítást, amelynek célja szerinte a közönség figyelmét a könyvnyom­dákra és azoknak termiékeire felhívni, hogy ezzel a nyomdai munkásság helyzete is já­rulhasson. A kiállitás grafikai anyaga, Wer­ner magántulajdona, szemléltetően mutatja be a* egyes nyomdai iskolák és stílusok jellegzetes típusait, a nyomdai technikákat (mélynyomás, offiset, litográfia, linolimetszet, többszínnyomás stb.). A rendkívül tanulságos gyűjtemény nagy tetszést aratott. Utána diszközgyillés következett a vá­rosháza termében, amelyet az országos el­nök nyitott meg a Typographenbnnd által előadott Gutenberg-dial után. Majd Czill Fe­renc helyi csoportelnök terjesztette elő a helyi egyesület negyedszázados történetét, melyet Traub titkár olvasott fék A közgyű­lés körvetkező száma volt ’Alapy Gyuüia dr. publicista és iró előadása „Könyvnyomda és társadalom" cimen. Csizmazia György vá- rosbiró Komárom lakosságának üdvözletét tolmácsolta a vendégek előtt. Az ünnepi be­Kabaréit-B sstau ránt- L ucema 1908 — 1928 A Jubttenml sateon megnyfttta Étterem Hzalonzené'rel — $onp«r dansmat — Fényes kabarett-mttsor — Tabnrln — A kSzSnség táncol nrfisor efZtt és körben — 5 órai tea szerdán, szomba­ton és vasárnap — Asztal- és p&holymsgrsndslések: Telelőn! 372-63 Telefon: 172-62 szédet Sdhulcz Ignác szervezeti titkár tar­totta és a muttkáőuioBgalínakr ól és Mán elvei­ről tartott az alkalomnak kevéssé meg­felelő politikai srine jetii előadási Az üdvözlő táviratok felolvasása után a kommunista munkásdalkör énekelte el az Internacionálet A közgyűlés után százh-uszteritékes tár­sasebéd volt a Vigadó nagytermében, hol számos pohárkös zöntö hangzott eb Este iszinfén a Vigadóban nagy dalestiély zajlott le, amelynek keretéiben a Typographenbun- dot és kiváló karnagyát, Winkler 'Józsefet lelkesen ünnepelték, -amit a nagy dalíkulitu- rával rendelkező ka:r méltán meg is érde­melt. Czibor Ferenc nagy lendülettel sza­valta el Alapy Gyula szárnyaló Prológusát, Baranyay József dr. szerkesztő humoros előadását -a nyomdai életről viharos derült­ség kísérte. !A komáromi Egyetértés dalos­kor énekszámai nagy fegyelmezettségről ta­núskodtak, ami Krausz Márton karnagy ér­deme. Évszázados kultúra a nyomdatörténeti kiállításon A jubálárife nyomdászümniepeéggel egyftdőben rendezte meg a Jókai-Egyesüleí a (komáromi nyomdatőriénieftii tefiáíHfiitáelt, amely érdekesem és ta- mjuiBáigosan mutálja be a vámos kálltartáltíB fejlődésé­inek utofeó évteeázadiallt-. A magyar afkotmányoe éra beteőbzötnibéig csupán egy nyomdája volt Komárom­jaik és csalk 1867 után működük benne több könyv­nyomda. EOső könyvnyomtatómülh-olyét; a debre­ceni TöOtéai M-váin alapítottál a XVlII. söázJad vé­gén, aM Németalföld nyomdiáKbatn tanulta mester­ségét. Töltesd kezdte a Komáromi Raffendérium kiadását, mely egy * időiben elhomályosította a Brever Sámuel-téle lőaseá kátiendóriiuimot is élt er­jedés és népszerűség teteti nteiében. Ennek a ktaflem- dári-umnate 1700. évtől 1840. érig terjedő időből] összegyűljtörtl ritka évfolyamait láttuk * kiállítá­som. jó része néhai Sriimnyei József gyűjteményé­ből került Komáromiba. Az eddig ismert legrégibb napitáir 1706. évből valló, Afláipy Gyula dr. egyik -csonka példányiban felfedezte- az 1700. évi pél­dányt és ebből kétségtelenné vált, hogy Töltési nyomdája már a XViíI. század végén működésben volt. 1790 körül megszűnt Töltési nyomd a-ja és a mázaid közepén a SdhimlidHflél-e nyomda működik rövid időn teereszltüi. Az állandó nyomdai élet a XVlII. század ■végén indul meg, amikor Péezelv József, a leghí­resebb és légii érát uiő'abb ref ormá-t u*, púid Mikes megteremti a Komáromi Tudós Társaságot. (PéczeJy, akii Voltaire-rel levelez és müvéé! fordító­ja ,ezit a győri- Stnéibig-nyomdában nyomtatja, de 1739-ibieüi a pozsonyi Wieber Pét-er Síilmon alapit -fiiólkot Komáromban, amely hatalmas munkákul nyomtat, köztük Péczely tud om árny oe folyóiratát: a Mindenes Gyűjteményt’. Weber nyomdáját Wieáu- miiflBler Bálint veszi át é-s a család kezén marad 1848-ág, amikor azt a Síegler Testvérek vezetik tovább. 1867-ben Mértei Alajots tess gyotrtssfejtója nyittp meg a többi nyomdák sósát, amelyet a Spdttzer Sándor, Gross Sándor, Sebőm* •wtald Tivadar, Hadkor Ritkárd, Rónai Frigyes, Ftrai- songter Mór, a Jókai-könyvnyomda és e Virradat- ■nyomda folytattak napjainkig. Az 1790—1890. évek közt megijelemt nyomdád termékek közül a Jókaí-Egyesiilet kááJUábotita a ne­vezetesebb hivatalos* nyomtatványokat, az első (1846.) és az 1861. éri választások plakátjait, flek MvásaffiL, a társadalmi és kereskedelmi élet mái már müveltEégtőrténeéi beosü nyomtatványait (régi hangversenyek, üzleti körlevelek, meghívók stb.), külön csoportba foglalta Kotmántotm nagy évé­nek: 1849. évi rárotetr,imának, Klapkának, a vár hős védőjének napiparancsait, amelyekről egy darab magyar történet tekintett a kiállitás látogatóira. Nia-gy értéket képviselnek az 1832. évtől kezdve összegyűjtött komáromi szinlar pok, végiül1 a Komáromban megjelent időszaki ée alkalmi lapoknak, valamint az itt nyomtatott fo­lyóiratoknak egy-egy példányát, amelyek két bar ftalmás falat borítottak el. Komáromi fa- és réz­metszetek, ritkaságok és ex-ótiikius (japán, török, délszláv) n yomdate-rmiékek é-s az amerikai magyar lapoknak egy-egy példányú keltett miég a kiállítás nyomta tanyai kötztt nagyobb érdeklődést. A könyvek közül 1789. évtől ifeliscwalkoanafe 1848-lg a komáromá nyomda minden hlirese-bb ter­méke, köztük bibliográfiád riitkaságok is. Péczely József, H'led János, Dölm© Károly, Baróti Szabó Dávid könyvein Mvül Gvadánya József gróf iovas- geoerális éa a komáromi poetlssa: Fábián Julián­ná verses levelezése, az abban a korban nagyobb hlrmerii tö-r németi miunkák (Brougihton és Mlaizon- net há&tórial többkötetes lesákonaii) fordításai és más tudoanányos könyvtek Mtnak napvilágot a kö­römi köinyvsajtó révén. A forrod alom nián risszaiésékt látunk, Beöthy László „pesti arszlán-4 bireis Puncs-kötetein kívül szájmbavehertőbb könyv alig jelenik meg. 1880 után azonban ismiét sok könyv jön M a komá­romi nyomdáikból, ekkor már a helyi sajtó is a felvirágzás útjára lép és azóta a könyvek százait állítják elő a komáromi njnomdák, amelyeknek né­hány szebb termékét szintién láttuk a kiállítás ü vegszekmén yelíbe®. 1918 után a komáromi nyomdákban a szloVem- szkói magyar irodai ómnak szánnoif. (ertmélko jolent meg.-úgy a szépirodalom, mint az ilfjuság-i, tankönyv- és tudományos irodalom köréből, mint azt a kiállítá­son bemutatta a Jókaii-Egyesület. A rendezés mun­káját Alapy Gyula dr. végezte tárgyába való tel­jés elmélyedéssel. MELYEN IDŐ VÁRHATÓ A* előrenyomuló északatlantí depresszió követ­keztében a kontinensen meleg időjárás lépett lel. — A köztársaságban a hőmérséklet maximu­ma Prágában 21, Losoncon 19 fok voli. — A hús­véti ünnepek alatt esőzést sehonnan se ielen/ot- tck. — Időprognózss: Túlnyomóan szép, meleg, c*ekóJjr csapadékkal, délkeleti széliek 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom