Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-11 / 84. (1711.) szám

2

1928 április 11, w&erda.

. Prag® nyiBgtalaeisecBIk

Zaleski reoai Htja miatt

Zaleski Igyekszik megnyugtatni a kisantantot

Róma, április 10. Zaleski lengyel külügyminiszter szombat este Velencébe érkezett és csütörtökön utazik tovább Rómába, hogy ott Mussolinivcl találkozzék. Az olasz sajtó egy- értclinüleg hangsúlyozza, hogy ezt a tárgyalást nem szabad olyan értelemben felfogni, mintha éle Németország ellen irányulna és úgy sem szabad kommentálni, mintha Olaszország a kisáiitánttal szemben uj középeurópái hatalmi csoportosulást kivárnia létrehozni. A tárgyalás természetes következménye annak az érdeklődésnek, amelyet Olaszország Lengyelország politikai fejlődésével szemben tanúsított és amelynek a jövőben a politikai együttműködés terén is meg kell nyilvánulnia.

Varsó, április 10. Mintán Zaleski külügyminiszter olaszországi útja Prágában bizonyos nyugtalanságot és idegességet idézett elő abban az irányban, hogy Lengyelország külpolitikája a jövőben szorosan Olaszország és Magyarország külpolitikájával párhuzamosan fog haladni, tehát a kisántánt ellen irányul, Zaleski interjút adott a román távirati iroda képviselőjének, amelyben hangsúlyozta, hogy Lengyelország a kisáiitánttal teljesen egységes a. békeszerződések és különösen a territoriális rendelkezések fentartásának szükségességében. A trianoni békében ugyan Lengyelország nincs érdekelve, azonban annak épségben tartását is egvetemes politikájának céljai közé iktatta.

Megzavarták a nemzeti parasztnártnak a liiiiarlllil egyesülés emlékére rendeleti emlékünnepét

A garaixlplrf a hivatalos emlékfianeptöl távol farija matát — A varsói román kivet Bukarestben —

Különbséget tesz az állam és a nemzet között és nem felejti el azt, hogy ebben az államban nemzeti kisebbségek is élnek, különösen németek, akik a lakos- ság egy negyedét képezik.

(A németek öntudatos néip, képzett, gazdaságilag érés és az elnök természetesnek tartja, hogy a nemzeti politika ezzel a ténnyel számoljon.

intenzív imsnka

Az elnök végül az ezidei jubiláns ünnepekről is nyilatkozott. Hangoztatta, hogy re- vizié alá kell venni az eddigi programot. Az ünnepségek Ízlésesek legyenek és örök emléket hagyjanak maguk után. Az első években sok minden sikerült, de nem szabad Ügyeimen kiéül hagyni, hogy ez inkább ex- .tenziv munka volt. Most tehát az intenzív munkához kell hozzáfogni, az állam, az országrészek és a községek közigazgatásának tényleges konszolidálásához.

Hodisa miniszter

a Venkovban az agrár demokrácia szolidaritásáról irt cikket. Az agrárpárt májusi kongresszusán a középeurópai agrárdemokrácia képviselői vendéged lesznek a cseheknek. Megjelennek a szláv és román parasztok, a balti és északi államok, Németország, Franciaország és Hollandia agráriusai. A parasztdemokrácia tanúja lesz a Premysl- emlékmü leleplezésének. Nemcsak az agxá- rizmus ellenfelei, hanem a tárgyilagos kritikusok is úgy nyilatkoztak, hogy a különböző államok agráriusai között fennálló nézeteltéréseket nehezen lehet áthidalni. Hodza szerint azonban minden nézeteltérés áthidalható. Ha a proletárok és a nagyiparosok ki tudják küszöbölni a nézeteltéréseket, annál inkább lehetséges ez a mezőgazdaság terén. Az agrárdemokrácia már nem (helyi jelenség, sem pedig taktikai vagy átmeneti jelentőségű, hanem állandó természetű mozgalom. A szocializmusnak a Balkánon való (kudarca megerősíti az agrármozgalmat Közép- és Déleu rópában.

Vlskovsky képviselő

nagy feltűnést keltett cikkével. Viskovsk^ a Venkovban kijelenti, hogy a cseh agrárpárt

a belső béke és rend érdekében hajlandó a szocialista pártokkal való együttműködésre ássál a feltétellel, hegy a szocialista pártok a többi pártok követeléseit respektálják, mert ezekből semmit el nem engedhetnek.

Mlcoch volt miniszter

a cseh iparospárt parlamenti klubjának elnöke, a jelenlegi polgári koalíció munkájáról cikkezik. Közel két éve annak — írja többek között —, hogy Csehszlovákia belpolitikájában valóságos történelmi változás ment végbe. A szocialista pártok, amelyek addig az uj állam összes kormányainak a fő alkotó elemét képezték, nagy pátosszal kijelentették, hogy nem hajlandók többé együttműködni a polgári pártokkal, kilépBukarest, április 10. Hétfőn volt tizedik évfordulója annak a gyűlésnek, amelyen Besszarábiában a Sfatul Cario proklamáUa Besszarábiának Romániával való egyesülését. Ez alkalomból a Staful Cario akkori tagjai, akik ma valamennyien a nemzeti pa- raszípáríhoz tartoznak, a lieeum nagytermében emlékülést tartottak, amelyen Pan Halippa szenátor elnökölt. A gyűlés résztvevői a gyűlés után testületileg a líceum kápolnájába akartak vonulni, ahol éppen Te Deumot celebráltak. A kápolnát azonban katonaság vette körül és a katonaság parancsnoka közölte Halippával, hogy nem engedheti meg sem a kápolnába való belépést, sem a gyűlés tagjainak tüntető felvonulását. Halippa felszólította a gyűlés tagjait, hogy oszoljanak szét, de ugyanakkor táviratilag tiltakozott a régenstanácsnál a

lek a kormányból s felelőtlen ellenzéki politikára vetették magukat Azt hitték, hogy nélkülük nem lehet kormányt alakítani Választási vereségük dacára továbbra is fontos szerepet akarnak játszani. Azt gondolták, hogy kétévi ellenzékieskedésük alatt annyira megerősödnek, hogy ki tudják erőszakolni az uj parlamenti választásokat és átvethet tik a kormánykoalíció vezetését. Most azonban nehéz lesz a szocialisták visszatérése a kormányba. A lakosság többsége egyetért a polgári kormányzással. Mlcsoch szerint a jelenlegi kormány legfontosabb müvei az állami alkalmazottak fizetésrendezése, a hadseregnek a politikától való mentesítése, az adóreform, a közigazgatási reform, az építkezési mozgalom, az államadósságok uj rendezése, a munkanélküliség csökkenése

hatósági önkény ellen. A besszarábiai egyesülés hivatalos emlékünnepét április 19-én maga a kormány rendezi Kisenevben. Erről az ünnepségről azonban a nemzeti parasztpárt távolmarad.

Bukarest, április 10. A varsói román követ Bukarestbe érkezését a lengyel külügyminiszter római látogatásával hozzák kapcsolatba. Davilla követ Duce helyettes-külügyminiszterrel Lengyelország és Olaszország viszonyát beszélte meg a kisántánt szempontjából. A lengyel külügyminiszternek a román hivatalos távirati iroda képviselője előtt tett nyilatkozatát az egész román sajtó nagy elégtétellel kommentálja és kormánykörökben a nyilatkozatot biztosítékul tekintik arra nézve, hogy Lengyelország magatartása nem változott meg Romániával és a kisántánttal szemben.

és a kivitel emelkedése. A szociális biztosítás módosítását olyképpen hajtják végre, hogy azt olcsóbbá teszik. Az adminisztrációban való takarékoskodással azt a oédt fogják elérni, amit a szocialisták eredetileg akartak. A baloldali körök mindenképpen a polgári kormány megbuktatására törekszenek, azonban ez a harc kilátástalan. A koalíció annál szilárdabb, mennél erősebben támadják és el van határozva arra, hogy programját végrehajtja. így elsősorban a hadirokkantak illetékeit rendezi, nyélbeüti a magánalkalmazottak és újságírók szociális biztosítását, módosítja a genti rendszert és szanálni fogja a társládákat.

Kramőr is

is annak a reményének ad kifejezést, hogy

rövidesen sikerül a szocialistákkal való

megegyezés. .

Melssner volt Sgazságügyminiszter

a Právo Liduban a szociális biztosítás módosításáról azt Írja, hogy ez nem az egész koalíciónak a presztízskérdése, hanem csak egyes pártoké. Ha a módosítást el is fogadják, az egy halvaszületett gyermek lesz.

A szocialista pártok ezzel a törvénnyel sohasem fognak megbékülni és ugyanazok a pártok, amelyek a törvényt megszavazzák, előbb-utóbb kénytelenek lesznek a reformot visszacsinálni.

A módosítás megszavazása nem jelenti a koalíció megszilárdulását, hanem ellenkezőleg annak megrendülését. Ilyen erőpróbát csakis olyan koalíció engedhet meg magának, amely bízik abban, hogy még sokáig kormányozni fog. A cseh és német agráriusok, a nemzeti demokraták és iparospártiak a törvénymódosítás miatt nem veszítenek el egyetlen szavazatot sem, ellenben a cseh néppártiak és német keresztényszocialisták óriási veszteséget fognak szenvedni.

Benes beteg?

A Prá,vo Lidu a belpolitikai helyzettel foglalkozva ezeket állapítja meg:

— A belpolitikai helyzet nem a legkedvezőbb. Svehla miniszterelnök egészségi állapota ugyan még nem katasztrofális, de ma már bizonyos, hogy Svehla hosszú időre kénytelen lesz visszavonulni a politikai élettől.

— Rövid időn belül várhatók személyi változások. Miniszterelnöknek Viskó vskv dr.-t, a földhivatal volt elnökét nevezik ki. Jóllehet e politikus személy] tulajdonságaival számolni kell, a szocialista pártok dolga mégsem áll olyan rosszul, mivel a kormány már most is erősen meggyengült. A koalíció egyes csoportjai ezt már nia érzik s éppen ezért minden irányban tárgyalásokba bocsátkoztak. Ez természetesen gyöngíti a kormányt, üyen körülmények között 'egyre döntőbb Masarrk elnök feladata, aki a légii ivat ottabb közvetítő személyiség a pártok között. A kormány helyzetét még jobban komplikálja Benes külügyminiszter megbetegedése. Beavatottak előtt ismeretes, hogy mi sem áll távolabb Benestől, mint az, mintha ' a miniszteri székhez kapaszkodna, sőt ellenkezőleg, már több ízben ki akart válni a mostani kormányból. E megbetegedésiért a hivatásos nszitók a felelősek. '(!)

Díváid Kornél

Magyarország műemlékei

267 gyönyörű mélynyomást! képpel, finom, vastag műnyomópapíron nyomtatva, németnyelvű képneagyarázó mellékletiéi, magyar stiiusu ízléses kartonkötésben és tokban ára (32 pengő) Ki 192.—

At Összeg előzetes beküldése mellett portómentesen szállítja

STEMMER ÖDÖN művészeti könyvkereskedése és antfquárlnma

Budapest V., Gr. Tisza I. n. 9.

Minden megrendelő Ingyen kapja a mo.'t megjelent 336 oldalas általános magyar kőnyrárjegyzéket.

ALÁZATOS ÉLET

KIS REGÉNY

Irta: SZITNYAI ZOLTÁN

(ii)

Áz öreg felszisszent, szeméből könnyek csordultak fehér szakállas arcára, végigfolydo- gáltak a havas hegyek hátán. A hűséges föld fehér takarója alól kidugta zöldesbarna fejét és kíváncsian nézett szét: Vájjon mi lesz?

Csak a kopár fák zörgő ágai integettek bölcs, rezignált gesztussal: várjatok, pihenjetek, ez még csak március. Ő mindig így szokta. Túl heves, fiatal büszkeségében bírókra kel a téllel és a tél mindig legyőzi, sáros hóval betapasztja, fekete földdel kevert jéggel megfagyasztja. Már óvatosabb az április, március fia, ő hosszú esőcseppekkel éket ver a tél kemény testébe és megpuhitja feszülő izmait. De győzni csak az unoka tud: a május. Hercegi pompával érkezik, millió parányi fűszál, csacska mezei virágok, zümmögő bogarak, tarka lepkék, dalosszavu madarak, az ő díszes serege. Ez igy van a mi hegyeink között. Még várjatok, ne siessetek.

Sütött, áradt, derült, olvasztott a márciusi nap. Szilva tanár ur szakálla sűrűn benőtt, fájdalmas Krisztus arca derült, majdnem mosolygós volt.

Az öreg Szilváné a fotelben tilt és kötö- getelt. Riza lassú mozdulatokkal fehérneműt rakosgatott.

— No, felébredtünk? — kérdezte az öreg Szilváné. Aztán fia Agyához tipegett, e,ligazgatta a párnákat Ts betakargatta egész nyakig.

Szilva mosolyogva nézte az átellenes hegyoldalt. Odakint a tiszta levegőben vidám kiáltások hangzottak, ifjú torkok életerős kurjantása, dübörgő szekérzörgés, kutyaugatás, a ház udvarából kakaskukorékolás, valamelyik kapualjból egy verkli nyikorgó éneke, az utcán járókelők zaja, édes, zagyva, zűrzavaros rapszódiája az elinduló tavasz élni- akarásának.

Lehunyta a szemét, lázban kimerült kába fejének jólesett az élet zsivaja. Szinte nem akarta már kinyitni a szemét.

— így jobb, örökre igy maradni. Hallgatni a tavasz kósza, kapkodó, disszonáns zenéjét. így minden csupa harmónia. Minden, de minden összeölelkezik. De ha kinyitom a szememet, akkor mindennek vége.

Csupa valóság és bizonyosság. Látom Riza szemrehányó jóságát. Istenem, olyan jók hozzám, Riza is, mindenki. Senki se mond ellent.

— Nem alszom ám. Beszélhettek — és felnyitota a szemét.

— Nem is azért Gyula, hanem igy dolog közben olyan jó elgondolkodni.

— Te Riza! Tedd a homlokomra a kezed. Légy szives.

Riza felállt és mosolygó arccal simította végig a beteg homlokát. Amikor egyedül maradt a szobában az édesanyjával, hosszú csend után nagyon szomorú hangon szólalt meg:

— Úgy bánt valami.

— Fáj valami. Gyulinkó?

— Fáj? Igen, fáj.

— Mi az, kis fiam?

— Hogy a Riza szegény, mégis jobb sorsot érdemelt.

— Ugyan! Hiszen sohase voltál rossz

hQ2££, ,

— De talán jó sem.

— Ne hidd, ezt Riza is tudja. És úgy bántja valami, mint téged. Látod, ne gondolj vele, most jól van és ez a fő.

Riza jött be. A karján nagv fehér bokréta. Csupa rózsa, csupa fehér rózsa.

— Gyula, a fiuk küldték. Milyen pompás illata van.

— A fiuk! Az osztály? derült fel Szilva.

— Csak úgy futottak át egy percre szünet alatt az iskolából.

— Szegény fiuk. És ki volt itt?

— Falussy Pista és Plevka. Ide teszem a virágot az éjjeli szekrényre. Jő lesz?

És a virágok ontották illatukat. Meleg, édes aszonyiliatot érzett belőlük, sejtelmes illatuk életrekeltett arcot, mosolyt, mintha a szirmok hosszú szárán maga az az édes nő hajladozna, a gyönyör és boldogság, az életrekeltett fantázia játékában.

Treszka látta, amint egy este sötét madarak szálltak a ház fölé. Fekete kuvik madarak.

— Tetszett hallani nagysága? — És hirtelen borzongva betette az előszobaajtót és a konyhába menekült.

Máskor a kémény kuckójából egy csontváz nyitott tenyere nyúlt elő és lassan ökölbe szorult. Az öreg Szilváné szentelt vizet töltött az ajtó melletti szivacsos tartóba és barkákat akasztott föléje. Riza néhány nap óta minden reggel szentmisére ment a templomba.

És egyre nagyobb csend költözött a házba. Szilva napokig nem beszélt, csak lázasan, meredten nézett maga elé. Az édesanyja ott íiR mellette és kötögetett, mintha mindegyik kötőtű egy gondolat lett volna, mindegyik egy más gondolat és mintha mindegyik bi- rokjagzállt volna„a maga. igazáért. Osszecsap[ tak, megütköztek, zizegtek, csattoglak, mint haragos ellenségek.

Ha vendég érkezett, hálás mosoly nyújtózott szét a beteg elsoványodott arcán, de beszélni nem szeretett. Nagy kicsinységben úszott alatta a szavakba foglalható életnek világa. A beszéd az semmi. A csend, a hallgatás, az álmok mindent megmondanak.

— Furcsa álmaim vannak, mama, — suttogta egy nap. De nagyon szép. Tudod, eddig nem értettem semmit. De amióta ilyeu sokat alszom, kezdem megérteni az életet. Először csak zenét hallottam. Messziről. Tompa, ritmikus morajt. Nem tudtam merre keressem, nem tudtam a hangok forrását kilépni. Csak mentem hosszú kopár mezőkön és úgy láttam, minden ut a hangokhoz vezet. És lassan megteltek az utak, a mezők millió és millió törekvővel. Mind a hangok felé mentek. Tudod, nemcsak az emberek, hanem az állatok, mind a*vadak, madarak, kígyók, férgek és mentek a fák, a füvek, a virágok, a vizek, a kis patakok, folyók és tengerek. Kérdeztem őket: merre mentek? Csak arra, csak arra. És soha nem értünk el semmit, de mindig lágyabb és melegebb volt a zene. És mindnyájan mosolyogtunk. Láttam kettétört fiatal szirmokat. Mosolyoglak. Láttam bűnös vezeklőket. Mosolyogtak. Viharos tendereket. Mosolyoglak. Mama, minden mosolygott, mert olyan édes és jó volt a zene. És most már tudom: Ez a minden, mi jövünk, megyünk, a zene szól, csábit, andalít és minden az ő dallamára táncol az ö'-ök világon. Minden, ami van, az el is múlik. Minden, minden S ha ezt tudom, ez a béke és olyan jó az örök béke.

(Folytatjuk.)