Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-15 / 63. (1690.) szám
1928 március 15, esiit&rflfe. Félóra Csathó Kálmánnál, aki most nyerte meg es Voinich-dijat „Mindenki azt mondia, hogy iró vagyok, ezekaián kénytelen voltam imi és.. “ r Budapest március. Osathó Kálmán.... Ugyan, ká ne ismémé a *Várju a toffonyárén" című bájos regényét, amely- fyel beérfcezetí, aa „Ibolyfká"-&, a legujjaiblbalk közül a „Lányok, Anyák, Nagyanyák* tífim'5 ciklusát, a magyar uri életnek e nagyszerű megűátJásu, derűs hangulata, mégis komoly problétniáikíkail mély regényeit? Avagy, olvfisőm, ba sHrnbáZkedveliő vagy, em* EékszeL, mennyit nevettél asz „Uj rokon" Bajor Gd- rójén és most, legutóbb, SztovensZkószerte te, Iván Sándorét jóvoltából a „Te csak pipálj, Ladányi" .ívű(Mim játékának jeleneteim, de, ka ezekben a napokban fel fogsz jönni Pestre, ne feledd el megnézni Csokonai! szerelméről írott darabját, a „Lil- mely a Nemzeti Színház sikeres darabja, igen. Igen, tudom, vidéki uríiházak asztal!ián mindig afcad egynéhány Csatbó-könyv, mieirt szépek, kedvesek s egy darab magyar étet hangulatát hozzák közelebb a szivedhez. Te, akii most talán egy szüo- Ve-nsZkói kisváros félszeg társadalmi helyzetein tfii- nődsz, hányszor adtál hangosain te igazat Csatbó egy regényében, a „Most kél a map“-ba© az iróniáik, mert beigazolva láttad tűnődésedet a kicsinyéé formák fölött, s te, mágiik, kerek szemmel bámészkodtál a színpadra, ahol álamerős nénHaédd nagyszerűen konstruáld: kávézójeteneteót nevetted. Igen, Csatbó Kálmán izig^vérig magyar író, aílöimek szívében, lelkében van a magyarság életfájának gyökere. Most nyerte éppen az Akadémia Yoánicih-diját, mely nagy kitüntetés a drámaíróra nézve mindenha. A Voiimob-dijjal az elmúlt é«v legjobb magyar darabját jutalmazzák. Ezidén a pipáló Ladányira esett a választás. És még valami. Osathó Kálmán férje A-czél Honának, ennek a nagyszerű smnéeznanek, aM otthonában igazi magyar uriasszony, a Nemzeti Színházban pedig saját tehetségével is siet sikert szerezni Csathó Kálmán vígját ékárak; tavaly például dez ííiarfcöfkteí hamásikodoüt magára, holott fiatal és szép asszony, csakhogy Ladányimé nemaetea asz- •aony figuráját amuáii életesebbé tegye. Osathó Kálmán nemrég váflt meg rendezői állásától a Nemzeti Stínbázban, csak hogy a független iró ingyLésreiruéffltó életét élhesse. & BÖbŐcZUsti haíaknmK bérpalota második emelete. Az egyik Máson Csathó Ferenc aóvjegye: ez az édesapjsA másik lakásban egy apró japán pincsi me- ffitgietS. gyöngyíogaffit barátságosan kabátom aljáiba. Adtán egy mégepröbib kutya. Oopa jóindnHotíból NtégÍgsirfs<^Bo»k a veudóggeí együtt * te&ásoa. egykéül őket Mtase&otai a háaigatádAvMk a dolgc- Bóaaobából, ifcölönlbeo befe-beledtekuráfeániak a lbeezé%etéebe. Igazi magyar ur Osathó Kálmán. Koromfekete bajusz és fekete haj, elől már félholdra huütoit azonban. Lekötelező modora, szives házigazda e az, aM a költőket és színpadi szerzőket holmi há- nyivett bohiémséggél gondolja el, inkább hinné, hogy Oathó Kálmán te pesti tábtabiró — aminthogy édesapja a pesti Tábla elnöke volt —•, mint niűivéezfegttelikozásu férfi. Különben is, e sorok írója nem találkozott még igazi iiróvai, művésszel, alklim ne lettek volna a kifogástatan úriember te- rnérvei s művészembereket bohémnak elképzelni manapság — idejétmumt murgeríi romanrtálka. = Hogyan, tett iró? — kérdezem a kényelmes, rengeteg könyvvel teli dolgozószoba enyhe villanyfénye alatt. — Hm. Hát úgy — (és mosolyog Mlodinyég) 1—, hogy már mindenlki azt mondta, iró vágyóik. Kénytelen voltam inai. S hogy miikor kezdtem? Kilencéves koromban. Az első nyomtatott müvemet a Forgó Bácsi „Kis Lap"-ja hozta' akkor. Hdgy- je el, azóta ee voltam így megelégedve magammal. S már benne volt a méreg az éltetemben. Voltam köziben sokáig más is. Példáiul jogszftgorllő, aztán a hultuszminiertdrium hivatalnoka, atzftián onnan te megszabadultam s a színházhoz kertMftem. Rendezője voltam a Nemzeti Színháznak. Aim sikerűit onnan is megszabadulnom s végre szabad iró vagyok. = S komolyabban miikor kezdte? — Aztán egypár novellát írtam a Hót-nek, az Uj IdŐk-nek, meg szidháZi cikkeket, ilyet. Aztán Mtört a bábom, a színházat becsukták, Miura mentem s ott megírtam az első regényeimet. — Olytaö nagyszerűek Vidéki alakjai, regényben, színpadon egyformán jellemzőek. Hogy van ez? — Sokat éltem ám én vidéken. Az volt a szerencsém, hogy hol Pesten, bot vidéken élhettem, már fiatalkoromtól. Édesapám bíró volt, — most 1b él, hálistennek — s születésem előtt nem sokkal került fel Nagyváradiról PeStre. Am a bihari kontaktust állandóban megtartottuk. Piluari faluikban Bokát jártam. Aztán. Pesten, debreceni kollégium- bari, Marosvásárhelyen jártam gimnáziumba s tudtam a Vidéket pesti szemmel, Pestet pedig Vidéki mértékkel nézni. Vadászhattam itt-o'tt, vidéken, nean csoda, ha sok kitűnő alak maradt meg euillé- kezetemben. — S ezék a nagyszerű öreg nón®k!... —■ mondom. Nevet— Igen. Sok öreg néni vau a családomban. Békát az iró nem fotografál, több alakot össze sünit, összegyúr eggyé, azért' aztán nem ismerhetők föl úgy az egyéni, vonások. Mondhatom, senki: rá nem ösmert eddiü önimacára alakjaim közül g ez jó. Példáid egy kedves rnénsém m/iiadög várta, hogy megírom őt, bdzMwtt te, hbloitJt már régem megtir- tazn őt, tapsolt te saját maga. aáaikjána/k, de uetm Tolt hajlandó ráismerni önmagára. Elgondolkodik. — Vidéki élet? Azt kérdi, hogy egyes vádiékek szerint specializálódó1 t.tae valamennyire a magyar középosztály? Nem. A vidéki éleit áDtalámioean egyforma^ mínd>en magyar Vidléken. Mit gondol, nem érdekes, hogy a r^i orosz s az angol vidéki •élet teljesen haeordit a magyar vidléiki életre? Bi- eony, érdekes típusok vannak ... = Most min mélitóztatik dolgozni'? \— Páhenésül itrok egy kisebb regényt. Aztán darabot szeretnék inni Teleki Mihályiról, Apaifi fejedteltein első emberéről s jegyzetképpen megírom először regényben. Mindig igy cteinólom. (Eközben tiudmiilMik kiiérdk a témái. Történeti darabnál ez a báj, hogy az ember sokat alkar bete- venni a ezi a Mösltegeaet a nogényv ba előbb regényben irom meg, szépen levezeti. Htaz ismeri (Rákosi Jenő mondását: egy darabnak sose az árt, (amit Mhuafak belőle, hanem ami benne maradt... = A Voinidh-dlij ? — Anmyian megkérdeztek enrőft az utóbbi időiben — mosolyogja —, tulajdoniképpen pedig nincs Óö nem te llehet eme egyéb mondanivalóm, mint Ibogy nagy mcgftdiszteilttietiéeneik veszem ezt a, kdtűn- itiettiófít. Megérkezett Newyorkba a magyar küldöttség Newyork város nevében Walker polgármester üdvözölte a magyarokat — Magyar emigránsok meg akarták zavarni a fogadtatást — Vaklárma egy bombamerényletről Newyork, március 14. Az Olympic óceánjára, amely az Amerikába utazó magyar zarándokokat szállította, tegnap délben kötött ki Newyork bán. A kikötőben a magyar követség és konzulátus képviselete, valamint a newyorki magyar kolónia sokezer tagja várta az érkezőket. A partraszállásnál kínos incidens játszódott le. Mintegy háromezer főnyi tömeg gyűlt össze a kikötőben, A tömegben nagyszámú rendőr és detektív vegyült el, mert előzetes értesülések szerint a magyar emigránsok tüniofősétől lehetett tartani. A tömegben plakátok voltak láthatók, amelyeken tiltakoztak a magyar delegáció hivatalos fogadtatása, Hatvány Lajos báró elitélte- tése és Héjjasnak a küMöttségben való részvétele ellen. Az egyik fotoriporter kezében idő előtt lobbant fel a magnéziumfény, amit a tűntető tömeg és a rendőrség bombamerényletnek hitt. Nagy csődület támadt a jajgató fényképész körül, akinek kezét a láng megégette. A tömeg ée a rendőrök között verekedés támadt, valóságos hoymérkőzések zajlottak le és a nagy zűrzavarban csak nehezen tudtak utat nyitni a magyar delegátusok autóinak. Az általános dulakodás közben több roa= S a nagyságos asszony? — ö mosft Ibsem „John Giabritel BoTiamam"- (jiáaraik nepiriaére készült eröseu. Felühafclsailk a Ráikóazd-uit zaja. A város Vér- (keiriiiiigiése erre iüMot s igy, az esti őnóíkibam a leg- leirósebíben. Azt tervezi, hogy naajd ktoegy valahová Budláma, ceöndeB helyre, de már na gyom meg- saotootit fiit, az öregekkel', no, majd osak tesz vaűar hogy... Minid emeselire, egy mj mulattató Ladányit kértem a sztiovemiszíkiéi kiazöneégoeik. Nevetve ígérte, Ihia csak rajita miuüiik, megtesz. S üdvöki is m'imidazalcaít, aMk ezeret'etitel' tep- soBtóik s játaBOttáik darabjiaítSsoanlbajthy Viktor. volverlevéd is eldördült, de senkiben sem tett kárt. Ilyen viszontagsügtö és izgalmas élmények után jutott el a magyar delegáció a számára kijelölt szállodába. Ma délelőtt a magyar küldöttséget Waiiker newyorki főpolgármester fogadja, holnap délelőtt pedig a küldöttség Cöolidge elnökhöz lesz hivatalos. Newyork, március 14. Walker newyorki polgármester saját hajóján a newyorki kikötőben az Olyinpic elé ment és a newyorki Kossuth-szobor leleplezésére Amerikába érkezett magyar küldöttséget Newyork város nevében hivatalosan üdvözölte. Az amerikai magyarok részéről Boér tanár és Czokor ügyvéd mondottak üdvözlő beszédeket, amire Petényi Zsigmond báró válaszolt. Ezután felhangzott a magyar himnusz és a küldöttség partra szállít. A fogadtatásról oly hírek terjedtek el, hogy ott zavarok támadtak, Ennek alapja a következő volt: A fogadás helyén kivül erős rendőri készültséggel körülvett mintegy háromezer főnyi tömeg verődött össze. Ez a tömeg a* egyik fotoriporter magnézium lámpásának felrobbanását bombamerényletnek hitte és ezért nagy nyugtalanság vett erőt a tömegen. Anélkül, hogy különösebb incidens történt volna, a rendőrség szétoszlatta a tömeget. GENFI N — Látkép a városról — Goul, március 10. Almikor mtegórtoesíteim GmFbes renxtes eimfber létemre, tazomnial vettem egy helyi újságot, a „Journal di© Gémévé“4. Aanap kezdte üléseit a aópsEöveteég. Először aat hiiitfem, hogy valáimi régi txzáim akadt a keneiube, soíkáiig forgalttlaim, kealeBi- tem a híreket az első oldalon, az utolsó oldalon, d)e nem fajláltaim eemimit. Az ellsó oldalon, nagy cíiklket dvastam a ifiéül oliimipiaii vecraeuíye&iről, a másodük oldaikm izgalmas riportot egy lóról, amely elasuezotit a Piacé de Montblamc-on, Viégre a negyedük oldalon nyomát találtam a méipszöveitségmieik te. A hírek élén, egyszerű ezled)és9lel,, ezft a két sort találtam: „Urrutíá. elnök, tamárötag ma d'ételőtit 11 óraikor nyitja meg a népszövetség 49. ütését. A tárgysorozat pontjai közölt a bollgár és a portugál kÖllcSön, továbbá a s®enitigotitihiáirdli gépfegyvereik ügye s a magyar—román optánspör szerepelnek." Az ember a szemét dörzsölt, pedig ebben a hírben nincsen eemimii osodálatoe., Negyveinikiilieflice- dák ülés, ez maga te szép szám, köziben, miár meg •lehetett szokni a szenzációit, aoniitt a gemfile&miek a niépiszövetBég jeteotett. Mieg is eao&iták. Amnyira megszoktak, hogy a Népszövetségnek kezd időnként kínosan feltűnni, milyen ctlthomois ée bizalmas njondhiatanoe-al kezeli őket Géni. Géni eok dologban taoiujelét adta már annak, hogy ettől a nagy tisztességtől' és Szerencs étül, aimiilt a népszövetség letelepedése a vámosnak jelentett, csak bizonyos feltételekkel van. meghatva. Gént városa, Halkoesága, a kanitxmii ée állami aiuto- rMsolk többitzíben tanujelét adták annak, hogy neon hapandők a népszövetséget abban a miértéfeben 'teaüteienlciviilíunek és államnak az áUlaimban t'ekin- tenii, ahogy ezlt a niépsZövetség tekintélye és jelentősége fÖItti'MlienűlI nmrtcöveteflii. Gént nem mondhaJtja, hogy törököt fogott, s a niépszöveíség különös iigényieMcel1 és túlzott követelésekkel zavarná a város békéjét. Amit a népszövetség nem is követel, csak a legszerényebb formában óha.jt, az a miiniimuim. D:e Gienf nemi adja mJég ezt a m niimumo t ötm. Utánnyomás tüoa Gént úgy viöelkediik, mintha fogakna som lennie arról, hogy miilt jiedentett a háború ultánfi gazdasági válság éveiben s mát jellent ma óe a továbbiakban te a város számára a népszövetség? Ha osak a materiális oldalát nézzük eumiek a kér- désmelt, ho22Záértők az összeget, arnílfc a népszövetség állandó hávataílnokiadi, a delegáltak, a tanácstagok s az újságírók évente Genfben hagynak, 25,000.000 svájci frankra becsülik. Ez a huszonöt mfilllüő nemzeti ajándék, amli immáron nyolcadik esztendeje, évről-évre az Öllébe hull Genfijeik, a városnak, a hotel1jeámeik, kereskedőinek és szóra- kozóhelyeinek. Kevés mondáin fürdőhely keres a világon ennyit egy szezonban, mint Genf s ilyen, megerőltetés nélkül, mert nem nyújt érette semmit. Egyszerűen csak megtűri, hogy a népszövetség a tó partján egy drágáin megvásárolt hotelben tanyázzon, megtűri, hogy a népszövetség az építendő uij palota részéire drága áron egy telkiét vásároljon, megtűri, hogy 35—40 miillliló svájci frank költséggel, aimi természetesen svájci vállalkozók és munkások keresete lesz, egy uj palotát építsenek, egy építészeti műremekeit, amit a népszövetség, bármi történjen is, soha nem vehet majd a hátára, ami már orfcb fog maradni a tó partján Genfiben, akikor te, ha a népszövetség egyszer máshová költözne eh * S függetlenül étitől a nagyon szép meöfekjöve- deliemitől, amlit a népszöviehség Genfnek jelent, a város úgy vááellkedilk, mintha fogalma sem lenne arról, hogy miit jelcntfi neM az- a gratte reklám, amit a világ minden részéről ide egybegyűflt uj- ságtirók, a világ legnagyobb lapjainak leginkább befolyásos tudósítói, ingyen és barátságból csSiná!- nafc ennek a városnak, — egy reklám, ami alkalmas arra, hogy Genf világhírét egy metrapolte nívójára emelje. Ez a legérdielaeisebb és légimül alísáigosabb apró emberi ezinjáltélsok egyike, G'eüf viszonya' a rtép- szfövetsőghiez. Genf, ez a derék, becsületes, tiszta Viidléfldi város at tó és a he;gy közölt, Genf, az őrá- ipk, a, u^egazá,m!iálihait,a.itlpi mjeniuiyiteéjgü bábaaszomást, csak annyit, hogy ugyanaz a propeller, ami mér szaladgál a vizen, kikössön a. palota előttit is. Genf a kérést eiutasiitlotta. A népszövetség kérte, hogy adják meg a dip- lomáciaii és extemiltordális jogokat a magasabb hivatalnokoknak. Kiérte, hogy engedjék meg egy uj, önálló drőitméükülli, távirótelep építését, mali: bizonyos mértékben fűggotien'itené a népszövetség hírszolgálatát a evájci postától s módot adima a dápflomáciaá ée sajtetártratoknak arra, hogy köz- vetüenüű bereesenek érintkezést a cdímzetfeL Minden keresíkedelmi hajónak megvan ez a joga. Genf ea)t a kérést elutasította. A népszövetség kérte — « ezen már igazán csak nevetni lehelt —, hogy a svájci posta adja meg a népszövetségnél akkreditált újságírók részére a kedvezménye* saijtótávirati tarifáit. A’ svájciak nem adtaik egy fillér kedvezményt sem, egy sajtótáváiralt Genfben éppen annyi.ba kerüli, mint egy közönséges távirat, a telefondíjakat nem mérsékeltek, a külföldi újságíró itt annyit ffizet egy-egy izgalmasabb ülés során telefonért ée töv- itratért, mint sehol a világon. Mindezt hálából azért; a graitis reklámért, amfilt a salitó G'en'nek (teiniál, ami idegenek tízezreit vonzza ide, ami svájci frankban évente ktezámi'tlhaitatlan jövedelmet jelenít a városnak Genf a jövedelmet zsebre- vlágja s egyebeikben még viaumkedvezm'éhyt sem' ad az ujságiróiknak. Gienf lesz a botcsilnálte Világváros, ha a nép- szövetség ötlt marad, mert a palota épft'épét eiWaL tározta a tanács s a bécsi, hágai, brüsszeli átköltözés híreit a népszövetség titkársága hivatalosán lécáfolta. Persze, a. város kedves, derűs, tiszta1: az 5”őfc béke atmoszférája lóg a begy és a vilz fölött s Franciaország már presztizsokokból is nehezen, egyezhetne bele abba, hogy a népszövetség flran-. dia nyelvterületről máshová kerüljön. A népszövetség Genfben fog maradni. Genf (Mga lesz, hogy lassan hozzánőjjön a népCzöveitiséghez. Azon az estén, mikor az egész világon óriási rotációsok forgatják világlapok első oldalán a' ezentgotf'bárdi affér .tárgyalásának első izgalmait, a „Tribünéi de Genéve'-ben nagyítóval keltett keresnem a kommünikét, éltrejtive valahol a1 sporthírek között, a lap negyedik oldalán. Nem érdek!® őket, a genfi előfizetőket, ez a sok idegen ember, akik a) világ minden tájáról ide gyűlnek egybe, hogy külföldi eseményeket itt megbeszél jenek. A bupakltbinács és a Népszövetségi Tanács, Bugac és a1 világ, ntocs ütjük ezeknek egymáshoz. A genfi előfizető, ha az elmiult hiéiien kinyiitotta a helyi lapot s oüValsta, hogy ChambePlaÜn, Briámd* Shresemiann, Tiituliescu és Apponjá megérkezteik, odaszállít a szomMédjánafc a kávéházban: — Már megílnlt idegenek jöttek a városba.. Szó vian róla, hogy a városi tanács, heoszas tűnődés után, mégte mieg fogja engedni a propellernek, hogy MkösCőn a népszövetség palMáj* előtt. — Főbelőtto magát Nincsics volt külügyminiszter sógora. Belgrádből j ’.ntik: Tegnap hajnalban, a lakásán főbelőtte megát Chamorel Jenn dr. bankár, Nincsics volt külügyminiszter sógora. A golyó szótroncsolta fejét és rögtöni halált okozott A fiatal, alig harminchóro vés bankár egy nagy svájci óraüzemben vállalt nagyobb érdekeltséget és az utóbbi időben kata ’rófális veszteségek érték. Mint búcsúlevelében megírja, anyagi összeroppanása miatt követte el az öngyilkosságot — öt korona egy menzaebéd ára: vendége,'.; meg havonta egyszer egy nyomorgó magyar diákot! 4 nyok, a bicáküiteták ó* az őgyelgő megtatalimiaziotí nvfijiflZberek városa, Gteutf, ez a szép, rendies, öreg bugnte-vároe, mioitoa nem te sejtené, hogy mái szar kadf ftt a nyakába, micsoda halliaffilain szerencse, mdcaodá kilátások, mifele tehetőségek. Genf, méln/tr La nean ia sejtené, hogy a népszövetség minden ctenoe-ot megad neki egy fejliődiésre, aminek során vidéki városból könnyű szerrel világváros lehet belőle. Géninek ez nem kell. Nem törődik vele. Olyan, minit a derék, egyszerű ember, akinek váratílami! milfltiióB- örökség szakad a nyakába.: nem tud miit kezdeni vele. Nincs meg a nevelése, nincs meg a tehetsége az uféletimődhoz s a nagy szeren őse közepette egy Missé, títiokba/n, visszasirja a régi békés, egyszerű szegénységet, amikor még nem szakadt a nyakába ez a terhes Világhír és nyomasztó dicsőség. Szolgálhatok egészen kié példákkal, amik szinte hühetetleaefc, m% személyesen meg nem győződik róla az ember. A népszövetség palotája e pillartajibam meglehetősem távol esik a város centrumától; nincs egy autóbusz, nincs egy víHia- mosvanal, nincs*', egy propeller járat, almi köraveitHe- nűl és álándóaln összekötné a várost, a palotával. Kerülő utón, minden negyedórában egyszer, átszállással meg lehet ugyan közelíteni a várostól egy villamossal a patoDát; de Géniben, különösem a konferenciák ideje alatt, mikor delegátusok, újságírók, hirvatalnobote, akilmidc végre te nem áá- Ifanak privátautók a rendelkezésükre, naphosszat szinte percre dolgoznak, mikor a nap minden órája izgatott robotolás, senkinek nincsen Ideje négy ed'ótrát váraloozni » bizony!)ilan villamosra, átt- ezállani s újabb negyedórát döcögni, amíg a palotához ér — mindenki reá van utalva a tavikra, ami Genfben drága mulatság, vagy az a port ótok lovára., ami, jó huszperoe.8 sétát kell számiltainí, napjában négyszer-Őtször nem a legkényelmesebb közlekedési eszköz. A népszövetség kérte, hogy építsenek dteekt vilfemoövomalat, vagy állitaanak be egy autóbusz- járatot a város és a palota között. Genf a kérést eiiutasiít'oítta. A népsaőve.teég kiérte, hogy állliteanak be egy dtrelílt propellerjár,atK>t a város és a palota között, ami rendkívül szerény kiérés, ha tekintetbe vesz- szük, hogy már köZlelcedik igénytelen propeller a tavon át a hűld. és a Beau-Itívage-hotel között (körüiibelüil feieut a palotáig). Nem kértek
