Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-07 / 56. (1683.) szám
1928 március 7, sserch. AZÚBOPSZAG gTvIeIÍ^ ]rja; SZVATKÓPÁL Végig a Riviérán A hődohogatók és a számtölirók — Hogy osztja be az ember a napját Nizzában — Á íőnséges hl ima titkai — Az előkelő Cannes, a vig Nizza és a német Mentőn — Négymillió idegen hatvan kilométer és négyszázméter szélességben Két érthetetlen dolog a Riviérán: a tengerparti kődobáigalók és a számfölirók a játéktermekben. A kőd obálga tóka t mindenütt láttam. Cannesban, Nizzában, Mentónban egyformán állnak vagy ülnek a tengerparton és melankolikusan bámulnak a hullámokra. Néha-néha lassan kő után nyúlnak és vézna mozdulattal beledobják a tengerbe. Mindegyiküknek kokkadt a feje, nagyon szomorúak. Nagyon lassúak és nagyon szorgalmasak. Délelőtt tízkor végigmentem a Promosadé des Anglais-n Nizzában. Hét kődoboga- ■46 állt lenn, a kavicsos strandon, a sétány magas kőpartja alatt. Délben ugyanazok álltak ott, Ugyanúgy, ugyanott. Egy különc volt csak köztük: ez neon ült, hanem idegesen szaladgált föl és alá, valamit keresett, olykor-olykor lehajolt, fölragadott egy követ és belevágta a tengerbe. Kilestem a titkát: csak piros kaviccsal dobálózott. A másik titok: a számiélirók. Ott ülnek a roulette-asztalnál Monte-Carlóban, vagy a játék körül ácsorognak a bakarai-te nmekben. A kezükben vastag füzet, oeruza, minden kijött számot vagy minden kijött kuppot (aszerint, hogy a bankár nyert-e, vagy a pointeur) mohón följegyeznek. Nem játszanak, csak jegyeznek, mintha a hazárdjáték riporterei lennének. A kődobálgatók melan- kólikusak, a száanjegyzők szangvinikusak. Gyorsan és mohón írnak. Sokáig azt gondoltam, a számjegyzők ugyanazok, akik a kődobálgatók, elvégxe a kettő egyformarangu foglalkozás. Idővel rájöttem, hogy a két hivatás gyakorlói nem lehetnek azonosak. Kölcsönösen nem érnek rá, a kőd obálga lóknak dobálni kell egész nap, a szám jegyzőknek jegyezni. Amikor nagyon a szivemre vettem a két típus folytonos [látását, érdeklődni kezdtem, kik ők. Fölvilá- gositotiak: ezek is, azok is tisztességes „te Lelök", gazdag és okos emberek hazájukban, kereskedők, orvosok, tanárok, egyre megy. Most pihennek. így pihennek. Kissé hasonlítanak az őrültekhez, vagy a különcökhöz, de a józan ész feszítőereje csak a Riviérán hagyja el őket, mert itt fáradt emberek — s a fáradt ember mindenkor hasonlít a bolondhoz, akár méla, akár heves a bolond. A ikődobálás és a számjegyzés nem egyéb, mint „kikapcsolódás", mondották nekem s ezek az emberek azok, akik valóban megérdemlik a Riviérát, mert pihenni tudnak itt. Nem a kalandorok, a kurtizánok és a szmokkok, akik a Riviérán dolgoznak legfőképpen. A kődobálgatók és a számíelirók a gyógyuló betegek itt, éppúgy mint Marien.bádfban a kövérek, Pöstyérwben a bénák. Egy nap Nizzában Egyszóval a kikapcsolódás lenne a rivié- rai fürdőélet lényege. Megkérdeztem egy magyar fürdőwndéget, hogy osztja be az életét Nizzában, hogy ez a kikapcsolódás megtörténhessék. — Egyszerű. Reggel tízkor kelek. Tizenegykor kimegyek a tengerpartra. Fölteszem fekete szemüvegemet, mert vakit a napfény, kigombolom a kabátomat, mert meleg van, megveszem a pesti lapokat, kétszer végigmegyek a Ruhltól a NegTeszkóig, végignézem a minden rendü-rangu nőket, majd leülök és olvasni kezdek. Csak egy érdekel: az idője!öntések. Hihetetlenül érdekes. Olvasom: Budapesten havazik. Mintha hájjal kenegetne a napfény, oly jól érzem magam: otthon havazik, én meg huszonnyolcfokos melegben ülök a tengerparton. Olvasom: Püspökladányban tiz fok hideg van, Kiskundorozsmán elakadt a vicinális a hófúvásban. Hát van ennél fölemélőbb érzés, mint őzt itt olvasni? ügy kell Püspökladánynak és Kisfcundorozsmának. Higyje el, a Riviérán elsősorban ez a gőg, ez a smokság, ez a jó léíérzés gyógyít. — Boldogan megyek ebédelni egykor. Szidom a francia kosztot és egyáltalán a franciákat, de dicsérem a nőiket. A boruk is jő, de a kiszolgálás unalmas és lassú. Dóidén megkávézom egy tengerparti, kávék ázni, három után átöltözködöm és szaladok tórái teára. Itt táncolok. Hálást,ennek érném ugrálnak annyit a sar'lesztőnnál, álunk; egész emberséges, sima tánc 'a Az argentínai zene pedig nyilván kellemes, s a nagy harmonika legalább oly üde hangszer, mint a szaxofon. Az ember az ötórai teánál ismeretségeket köt. Csodálatos, mennyire nem kell beszélni errefelé a nőkkel. Az ember azt mondja: höhöliö, a nő felel: hihihi — és a dolog rendben van. Drága mulatság a kutyafáját. Az még hagy- ján, hogy a „Piaca" halijában a harminc- frankos konszomációt a nőért is meg kell fizetni. A vacsoránál is nyel egyet az ember a dupla számla láttára. Végeredményben: nálunk is így szokás. Ami rendkívüli és bosszantó, az vacsora után történik. Tudniillik, miután hétkor lefújják az ötórai teát, az ember ismét átöllözködik. Szmoking jön. Legalább két szmoking kell — mellesleg megjegyezve —, mert ha csak egy van, hamarosan tönkremegy a nagy használatban. Szóval a vacsoránál az ember találkozik a nővel, megvacsoráltatja, a fogások között mindig táncol egyet, ami jobb fogyókúra, mint Marienbád, majd tízkor bevonul a kaszinó játéktermébe. Most kezd a nő drága lenni. Jé, én játszom és vesztek. De a nő is játszik és veszt, ötpercenkint jön és zsetónt ku- nyerál. Mennek a kis piros százasok, mint a pelyva. Kezdetben azt hittem, a nő, a kis hamis, zsebrevágja a pénzt. Dehogy, ő hü és őszinte: tényleg játszik, ami még rosszabb és még drágább. így a nőnek nincs semmije belőle és az ember nem követelőzhet. Tizenkettőkor egy „martini sec" jön a kaszinó bárjában, azután haza. A nő elbúcsúzik — igen, elbúcsúzik és semmi. Az ember nem látja, csak másnap a promenádén és a hét végén esetleg, amikor a negreszkói heti hotelszámláját prezentálja. — Ez a mindennapi élet. nyen körülmények között az ember háromnaponMnt kénytelen kiszakítani magát a megszokott környezetből. Reggel nyolckor fölül egy autőkárra és angolok közé ékelve bújja a vidéket Nem utolsó foglalkozás. A Grand Corni- cheon autózik, kétszáz méterre a tenger színe fölött, de közvetlenül a tenger mellett, pompás, kanyargó utakon, egyfelől látja a hófödte Alpeseket, háromezer- háromszázas hegyeket, másfelől az azur- szinü tengert, a vérvörös sziklákat St Raphaelnél, a sötétzöld vegetációt, az ezüstszínűén csillogó dívákat, az aranyos narancsokat és a sárga citromokat, a tenger világoszöld szélét a fehér hab- tarajjal, a feketére aszfaltozott sima utat, a hófehér házakat, barna dombokat, szürke kaktuszokat a parton és acélkék hadihajókat Villeírancheban, a bordó- szinü háztetőket — ennyi éles szín és ennyi tiszta forma egy rakáson, szebbnél szebb kilátópontokkaí és csaknem kéjesen érzékelve, nem utolsó dolog. Az ember költő lesz és megszereti a természetet. Még művelődni is lehet, például megnéztem az oceanográfiai múzeumot Monacóban — huh, micsoda halak — és láttam a Mauretániát Beaulieu előtt, amint magára szedte az amerikaiakat. Paradiosom ez, kérem paradicsom, az ember lesül és leég. Csak a játékbarlangok ne léteznének! Ezek segítségéivel az ember könnyen elveszti a kedvét és könnyen kénytelen az összevissza táviratozás baljós eszközéhez nyúlni. — Drága hely. Furcsa, ha az ember reggeltől estig látja ezt az óriási tömeget, amely mást sem tesz, csak hömpölyög a fürdővárosok utcáán, lebzsel, szórja a pénzt, nem dolgozik, csak bámul és uj élvezeteket keres, furcsa, az ember akaratlanul arra gondol, milyen szorgalmasak a m á s emberek, hogy ezek itt oly gondtalanul és oly óriási számban költhetik el henyélve azt a rengeteg pénzt, amit mások keresnek! Az Azúrpart csodája E paietikus recitativ s a záró melankóli- kus gondolatakkord mindenesetre hűen visz- szatükrözi a Riviéra hangulatát, ha nem más emberét, legalább a magyar fürdővendőgét. Veszedelmesen tétlen és drága hely a Cote d'Azur. Ideje, hogy egyszer pontosabban szemügyre vegyük, ha úgy tetszik, geográfiaiig é» etnognáiíiáila& Marseille felől, azaz nyugatról jőve, a tengerpart keleti irányban enyhén délíelé hajlik, majd Toulont elhagyva, ismét észak felé kezd emelkedni. Ezen az északkeleti irányú tengerparton, a 43. szélességi foktól az 45-ig, St. Ra- phaeltől Génuáig terül el a francia Riviéra és az olasz Riviéra első része, a Riviéra di Ponente. Mig a Génua után jövő, ismét délkeleti irányban erősen lejtő tengerparton már az Appenini félszigeten, a Riviéra di Levante fekszik. Az egész félköralaku tengerpart a hatalmas és csodálatos Liguriai öblöt zárja be. Toulon után a vasút áttöri a Mór-hegység délről észak felé húzódó láncát. Ennek a hegységnek, amely már a rómaiak alatt s még inkább a középkorban müveit, szorgalmas és boldog lakosságot zárt magába, rendkívül nagy szerepe van a Riviéra létezésében. Mintegy hátvédet alkot: bérceit nem töri át a veszedelmes nyugati szól és a délnyugatról jövő miszírál, amely pedig Marseillesben még veszedelmesen fuj. A Mór-hegységnél nagyobb szerepük van a Riviéra pompás éghajlatának megőrzésében a tengerparttal pontosan szemben fekvő Korzika és Szardínia szigeteknek, melyek fölfogják a délről fenyegető vad fergetéget, a tra- montánák Végre Keletről az Appeninek állnak őrt és megtörik a keleti szeleket. Ilyképpen a Liguriai öböl egyike lesz a világ legcsendesebb tengeröbleinek, sem veszedelmes felhők, sem viharok, sem esők nem zavarják tiszta azurkékségét. A part csak azt a jóságos meleget kapja, amelyet a szelíd hullámok lehelnek rá düh és sietség nélkül. Ámde mindez meddő és kevés volna, ha a háttérben nem állnának őrt közvetlenül a tengerpart mellett, néhol száz-két- százméíeres sávot engedve, néha szelid félszigeteket teremtve, néhol alig két-há- romméteres spáciumot ha^wa a mesterségesen odabiggyesztett útnak és vasútnak, de mindenfelé meleg, csendes, védett, csodálatos kis öblöket alkotva, ha hátul nem állnának őrt az Alpcsek végső nyúlványai, az a háromezer méter magas vastag lánc, amelyen a hideg északi szelek soha, de soha át nem törhetnek. Ez a hegység a Riviéra jótevője. A védelmen kívül még tiszta, átszűrt, egészséges, de a liguriai öböl vizétől és a naptól átmelegitett levegőt is csurgat rá. A hegyek fölfogják a szeleket. Fölfogják az esőket is, melyek vagy a tengeren, vagy a hegyláncokon vonulnak végig s nem jutnak idáig. Különösen ilyenkor, az év első hónapjában tiszta a levegő és felhőtlen az ég. Meleg van, huszonöt-harminc fok a napfényben, tizennyolc-busz az árnyékban, csak este öt után kell vigyázni, ha a nap lenyugszik, Afrika nem küldi többé jótékony melegét és az Alpesekből tiszta hűvösség szivárog. Végig a Riviérán Évezredek óta ismeri az emberiség ezt a szép kiimát. Caesar itt telelt, a patríciusok itt teleltek, pedig ülaszország sem megvetendő. A Riviéra valódi ideje azonban akkor kezdődött, amikor az angolok, a franciák és a germánok fölfedezték. Alapjában véve mind északi emberek voltak s örültek, hogy ily közel ennyi meleget és nyugalmat találtak. Genf, Páris, London, Berlin nincs túlságosan messze, csak az Alpokat kell áttörni, ami a vasúttal könnyen megtörténhetik. Olaszország és Szicília csak a későbbi időszakokban szép, márciustól májusig, husvétkor, mert a tél szeles, esős, veszedelmes, borús mindenfelé. Decemberben, januárban, februárban egyedül a Riviéra ragyog s akik a legszebb nyarat keresik télen, kénytelenek idejönni, ebbe az azur- kékségbe, a portalan, széltelen, esőtlen, tiszta hegyi é3 tengeri levegőjű melegségbe. A francia Riviréa nyugaton St. Raphael bordószinü szikláival kezdődik. A part kes- kenyen fut északkelet felé. A Golfé de la Na- poule bemélyedése mellett találjuk Cannest, az első nagy fürdővárost, talán a legszebbet, de feltétlenül a legelegánsabbat, amelyet különösen az angol, a magyar és az orosz arisztokrácia kedvel. Harmincezer lakosa vau ennek a városnak és százezer fürdővendége, óriási előkelősége: itt szerényen és fénytelenül nem is érdemes élni. A kikötőben tucatjával állnak a sárga- keményii fehér yachtok, a parton pedig az uralkodó autómárka a Rolls-Royce. Szállodái exkluzívak, csendesek, arisztokratikusok. Az egész város egy vastag golfpálya-gyűrűvel van körülvéve. Cannes után a part kiszélesedik, a sima Cap de la Croisette és a széles Cap d'Ar.tibes között a Golf Jüannal s több kisebb, de bájos fürdőnek ad helyet. (Juan les Pins, Golfé Juan, Antibes). Szép, csendes vidék s ami a fő, itt strand is van, ahol február végétől állandóan fürödni lehet. Antibes sziklavára és ősi kikötője után Cannes körül egyhangúbb, szélesebb vidék jön: a Var folyó és völgye torkollik itt a tengerbe. Közvetlenül a Var után Nizza jön. Nizza 1860-ig Olaszországhoz tartozott s csak azóta francia. Nagyváros. Pompás, mint Páris, kétszázezer lakosa van, furcsa olasz- provencei keverék, sját nyelvvel, saját szokásokkal, jóvágásu nagy feketeszemü, puha néppel, gazdagsággal és bájos vidámsággal. A város minden oldalról védett. A hegyek közelebb jönnek: keleten az első külváros (La Californie) még lapos, északon, a legelőkelőbb, exkluzív Cimiez dombos, terraszszerü, nyugaton a vár és az olaszos öregváros már a hegy tetején épült, a Cap Montboron kiugró bérce közelében. Nizzában már olcsóbban is lehet élni, bár Cimiez szállodái és a tengerparti mondain-hotelek óriási fényűzést fejtenek ki. A várost főleg franciák és olaszok keresik fel: csak a vidám, vegyülni szerelő, nyüzsgő fajok. Van is olyan élet főutcáján: as Ayenneu, főterén: a Piacé Massénán és tengerpartján, Európa legnagyobb, legszebb, legin- ternacionálisabb és legelegánsabb korzóján, a Promenade des Anglais-n, mint sehol másutt a világon. Tanúbizonysága: a karnevál. Nizza után összeszűkül a pari. Cap Montboron után Cap Ferrat jön, Villefrancbe öblével, a világ legszebb hadikikötőjével, majd a nagyszerű Beaulieu, kiváló kertjeivel. A pompás, sziklákba vágott ut után Ezé, Cap d‘Ail kis fürdői. Ezerméteres hegyek tövében egy-két buja függőkért és már látni is Monaco magas, kiugró, ragyogó szikláját s azt a pálmaligetet, melyből egyedül a kaszinó palotája látszik ki s melyet a kis állam második városa: Monté Cárié vesz körül. Ezután a Cap Martin jön sürü vegetációjával, majd a francia Riviéra utolsó helye, Mentőn, havasok, erődök tövében. Mentont főleg a németek szeretik. Éghajlata a legkellemesebb- Innen már csak egy köhajitásnvira van az olasz határ és Ventímiglia, Bordigíiera. San Remo. Az egész francia Riviéra légvonalban alig hosszabb (Cannestől Mentőmig) hatvan kilométernél. Szélessége pedig öt és ötszáz méter között váltakozik. Egyre megy: ez a talpalatnyi hely elegendő az évi négymillió idegen befogadására és megvendégelésére. gneramiiBc %/3PC! 1 hmmWéí névéi-Sin! sok orvos által ajánlva mint Htünően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, e’dugulás,májb»i,kólika aranyér, vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság-, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden gyógy tárban kapható 1 üveg ára 5’— Ké. Vigyázat a „VÖRÖS RÁK41 védjegyre ! Készíti: Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava Alapítva 1312-be.es RÁDIÓMŰSOR SZERDA PRÁGA: 11.00, 12.05, 16.30 és 22.20 Zene. — 17.50 Német előadás. — 19.30 Masaryk elnök születésnapja alkalmából rendezett ünnepi hangverseny. — POZSONY: 17.00 Hangverseny. — 19.00 Gramofonzene. — 19.30 Masaryk tiszteletére rendezett ünnepiest PrágábóL — 21.00 Brünni műsor. — KASSA: 20.00 Ünnepi hangverseny. — BRÜNN: 12.15, 19.00 Zene. — 18.40 Előadás Masaryk elnökről, utána ünnepi est. — 21.15 Jelenetek Szlovenszkőről (Pozsony számára). — BUDAPEST: 16.00 Ritoók Emma meséiből felolvas Ritoők Margit — 17.00 Hutlkay Lipót nyelvészeti felolvasása. — 17.30 Szimfonikus hangverseny. — 19.00 Német nyelvoktatás. — 20.00 A m. kir. Operaház tagjaiból alakult kamarazenekar hangversenye. — 22.40 Bachmann-jazzbandja. — BÉCS: 11.00, 16.00, 19.30 és 22.30 Zene. — ZÜRICH: 16.00 Tánczene. — 21.00 Zenekari hangverseny. — BERLIN: 21.00 Zenekari hangverseny. — 22.45 Tánczene. — STUTTGART: 16.15 és 20.00 Hangverseny. — BRESLAU: 20.20 Szimfőnikus hangverseny: Nászindulő. — HAMBURG: 20.15 Mendelssohn-hangverseny. — KÖNIGSBERG: 20.05 A sevillai borbély. — RÓMA: 17.30 Hangverseny. — MILÁNÓ: 21.00 Operettelőadás. — NÁPOLY: 20.50 Operazene. — ZÁGRÁB: 17.30 Zene. — 25.30 Dal- és áriaest. — KATTOWITZ: 20.30 Hangverseny Varsóból. — KRAIÍÓ: 22.00 Zene 6
