Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-07 / 56. (1683.) szám

■ 1928 március 7, szerda. A múlt aranjuezi szép napjai és a sivár, roboios jelen a zempléni igazságszotgáliatás krónikájában Nágymihály, március 6. A Fő-utca és Sulyovszky-utca sarkán egy sze­rény, nemesen egyszerű emeletes ház a maga barokstilü kettős tetőzetével: a járásbíróság épü­lete. Ide visz magával Holló Zoltán dr. ismert nagymihályi ügyvéd. Reggel kilenc felé jár az idő. A kapu előtt tarkaruhás falusi emberek csopor­tokba verődve tárgyalnak. Van ott magyar, szlo­vák vegyesen, akik már régen végrehajtották az unifikálást és gyönyörűen megértik az ő maguk csinálta terminus-technikusaikat, a két nyelvnek a táblabirói latinságával és a Bach korszak német­ségével, meg egy kis zsargonnal kevert keresz­tezését ... Amott a falusi korcsmáros. Figyelve hallgat­ják a nagy tapasztalatu férfiú tanácsait, melyeket pazarul osztogat az egyik félnek, hogy a követ­kező percben már a másik felet oktassa és a végén mindenkép neki legyen igaza ... Hangos lármával vitatkoznak az ellenfelek. Már-már meg­egyeznének, mikor beleszól a vitába az asszony, mire a szenvedélyek újból felviharzanak. Aktatáskával hónuk alatt jönnek az ügy­védek. Közeledtükre diszkrét suttogássá lágyul a beszéd, nehogy meghalljanak valamint belőle és a tárgyaláson rájuk olvassák. Egyszerre csend lesz. A csoportok ketté vál­nak, hogy utat nyissanak egy fáradt arcú ember­nek, aki most gyűri le magában otthonának, családjának, nehéz életének hazulról hozott gond­jait, hogy mire a kapun belép, már semmi egyéb ne legyen, mint a törvény szigorú és emberséges őre: a b i r ó... A kalapok lekerülnek a fejről. Aki háttal áll, annak a szomszédja megrángatja a szűrét és halkan figyelmezteti: „pan járásiőszolgabiró“... Lássa, — mondja Holló Zoltán dr.: ez a tisz­telet. ez a becsiilés őszinte és igaz, de ez egyúttal minden, amit Justiciának ez a becsületes, meg- közclithetetlen papja cserébe kap az idegeiért, az egészségéért, az egész életéért... És most átveszi, a szót Holló Zoltán dr. Beszél a múltról, amelyet a távolság szépítő ködében, mint csillogó, muzsikás mesét perget le és szól a jelenről, fiatalos hévvel és optimizmussal... Régi idők, boldog emlékezetik emberek,.. Ez a tisztelet első sorban az ügyvédi kar részéről jár ki a jé bírónak, akinek munkáját az ügyvéd tudja leginkább megbecsülni és értékeim. Különösen igy van ez vidéken a járásbíróságok­nál, ahol az ügyvéd állandóan együtt dolgozik a bíróval, ismeri annak minden lépését, minden gondolatát. A bíróság és ügyvédség közti harmo­nikus viszony itt az igazságszolgáltatás ered­ményes működésének legbiztosabb záloga, de nélkülözhetetlen tényezője is. Nagymihályban a bíróság és az ügyvédi kar közötti viszony úgy a hivatalos, mint a társadalmi érintkezésben min­dig szívélyes, sokszor valósággal bensőséges és meleg volt. Néhai jó Bereznay János vezetőjárás- birósága idején élte fénykorát a két kar benső­séges együttérzése, azokon a kedves, társas vacsorákon, melyeken az ő vezetése alatt sokszor a késő éjszakai órákig forgatták a paragrafusokat és a boros-fiaskókat valamelyik kis vendéglő meghitt külön szobájában. A jogászközönségen kívül csak örley Ödön dr. kórházi főorvos volt ilyenkor hivatalos, hogy az ő szelíden kiegyenlítő metódusával első segélyben részesítse azt, akit a vita hevében a többiek túlságosan lebunkóztak. Sok tanulságos, komoly szó és még több jóizü tréfa hangzott el ilyenkor és bizony, a birói tekintély még sem szenvedett miatta. Ez idő alatt fejlődött ki az ügyvédek közt is az a meleg, kolle­giális viszony, amely még ma is példaszerű Nagy­mihályban. Egyébként addig nagy utat kellett megtenni, mig a birák és ügyvédek a kis korcsma fehér asztalánál találkozhattak. Mert az idősebb ügy­védek beszélik, hogy például Mattyasovszky Mór­nak, aki a 90-es években vezette a járásbíróságot, egészen más volt a birói tekintélyről való fel­fogása. Már a hivatalos érintkezésben is kimért, ceremoniás volt. Mikor tárgyalások alkalmával az ügyvédek befejezték mondókájukat, akkor ünne­pélyesen felállt és bejelentette, hogy „a bíróság zárt tanácskozásra vonul vissza" s ezzel fogta az aktákat, bement a szomszéd szobába, hol sokszor egy fél óráig tanácskozott, — egyedül. Az első nagymihályi republikánus l Az ő idejében még más hangulat uralkodott a két kar közötti jóviszony ápolására rendezett vacsorákon, ő volt a vendéglátó házigazda s a vendégek sorában ott voltak az összes ügyvédek, élükön Sulyovszky Istvánnal. Még az öreg Vasily János bácsi is eljött, az első nagymihályi republi­kánus, akinek borközi állapotban megeresztett dinasztia-ellenes kiszőlásai nagy gondot okoztak azóta már szintén jobb világba költözött kollégái­nak: dr. Epcrjessy Lojzinak és dr. Kellner Miská­nak, akiket az öreg fékentartására rendeltek ki némely ünnepi alkalom idejére. A házigazda fehér glacékeztyüben ült asztalhoz s az első fogás után poháxköszöctóvel üdvözölte g, vendégeit, ttfetek, közt következődet mondván: „Azt beszélik rólam, hogy én gőgös vagyok. Hát ez nem igaz. Mert ki kényszeritett engem arra, hogy az urakat vacsorá­ra hívjam? És én mégis megtettem." Ezzel azután a jóviszony hosszú időre alaposan agyon volt „ápolva". A vacsorának mégis volt némi politikai eredménye, mert ettől kezdve János bácsi egy ideig nem a Habsburgokat, hanem Mattyasovszkyt regulázta borközi állapotban. De szegény jó Bereznay Jánosnak még sokkal nagyobb érdeme volt az, hogy páratlan akarat­erejével és emberfeletti szorgalmával mintaszerű rendet teremtett a bíróságnál, amelyet az éveken át húzódó perek egész garmadájával nagy rendet­lenségben vett át. Nem volt az a komplikált jog­vita, melyet két, legfeljebb három tárgyalás után Ítélettel el nem döntött volna. ítéletei a nagy- tudásu és éles látású jogász elméjének páratlan remekei voltak. Utána Csiszár Andor következett, kiváló jel­lem, kérlelhetetlen kálvinista kuruc. Sajnos, őt is elragadta a halál körünkből. Örökét Lábas Béla vette át, akivel együtt éltük át a forradalmi idő­ket. Az összeomlás után Magyarországra költözött s ma a debreceni itélő-tábla köztiszteletben álló bírája. A járásbíróság az uj korszakban Az uj érában első vezetőjárásbiránk a meg­boldogult Garbinszky Sándor volt, aki itt már megelőzőleg, évtizedeken át biráskodott. Kevés szavú, de annál biztosabb judiciumu birő volt, emberfeletti türelemmél, szelídséggel, végtelen jó­akarattal. Valósággal kiküszködte magát az élet­ből, mely részére csak pihenést nem ismerő mun­kát jelentett. Utána Szkicsák Antal dr. követ­kezett, hasonlókén nagytudásu és páratlan szor­galmú jogász, majd Konrád Hugó dr., aki az első cseh nemzetiségű biró volt Nagymihályban. Nehéz szerepét sok tapintattal és határtalan jóakarattal látta el, úgy hogy távozását a járás közönsége Őszintén sajnálta. Most Nagy Gáspár dr. a vezető­járásbiránk, aki nagy készültségével, kitűnő ítélőképességével a bíróságot újból békebeli szín­vonalra emelte, szorgalmával és kérelhetetlen energiájával pedig az adminisztrációt tette minta­szerűvé. Nehéz munkájában méltó munkatársai Grtibner Antal dr. és Kaberle József dr. járás- birák. Az előbbi a polgári perek egy részét, utóbbi a büntető pereket intézi, sok tudással és törhetetlen igazságszerelettel. A bíróság békebeli színvonalának helyre­állítása nem volt könnyű dolog, mert bár illeté­kességét 14 uj községre is kiterjesztették, úgy hogy ma 57 községre terjed ki, ennek dacára a munkaerőt egyáltalán nem szaporították, ami a meglévő státus munkaerejének a végletekig való igénybevételét jelenti. A bíróság munkája ennek dacára magas színvonalú, lelkiismeretes és alapos, pedig a polgári ügyek száma a békebeli 1200-ról ennek körülbelül kétszeresére, a büntető ügyeké majdnem háromszorosára emelkedett s most évente 1300 körül van, a hagyatéki ügyek szapo­rulata pedig hétszeres, bár igaz, hogy ez a nagy szaporulat részben csak egy adminisztrációs újítás következménye. A békebeli állapottal szemben most az árvaszéki ügyeket is a járásbíróság egyik ügyosztálya intézi, ami a bíróságnak jelentékeny újabb megterhelését jelenti. De ha már a statiszti­kánál tartunk, úgy legszomorubban a végrehajtási ügyek szaporulata beszéL Ezt a munkaszaporula­tot legszívesebben engedné el a közterhek által agyonsanyargatott közönség. 1914 január 1-én 761 végrehajtási ügyünk volt, 1927 január 1-én 2395 s ez a szám 1928 január 1-éig négyezerre emel­kedett. De sok könny és nyomorúság rejtőzik e rideg számtömeg mögött... Ezzel szemben örven­detes csökkenést mutat a bűnözők száma. 1926- ban még 560 foglyot lajstromoztak a járásbirósági fogházban, 1927-ben már csak 450-et. Ez is elég sok, ha figyelembe vesszük, hogy az 1913-ik év­ben csak 270 volt a foglyok száma. A biróság további súlyos megterhelését je­lenti, hogy idetartoznak a nagymihályi járáson kívül a homonnai, szobránci és nagykaposi járá­sok fiatalkorú bűnözőinek ügyei is. A homonnai járás nagy távolsága s a közönség iránti elő­zékenység okából a nagymihályi járásbiró kény­telen ide esetről esetre személyesen kiutazni s ezért felette indokolt lenne, hogy legalább a ho­monnai járásbíróság mellett állítsanak fel bírósá­got a fiatalkorúak részére. Mai ügyvédek, mai birák Az igazságszolgáltatás másik fontos tényezője az ügyvédi kar. Tagjainak száma ezidőszerint 17, akik az összeomlás előtt a nemes múltú kassai ügyvédi kamarához tartoztak. A kassai kamara megszüntetése óta a turócszentmártoni ügyvédi kamarában vannak nyilvántartva a nagymihályi ügyvédek. A kar érdekének hathatósabb védelmét hivatott szolgálni a kassai ügyvéd-szövetség, melynek a nagymihályi ügyvédek majdnem ki­vétel nélkül lelkes tagjai. Az uj államalakulás előtt a nagymihályi járásbíróság a sátoraljaújhelyi törvényszék alá tartozott. Itt a nagymihályi ügy­védi kar mindenkor a legkitűnőbb hírnévnek ör- Mű0t i kpgM törvényszék alá ih igyekezett Jó hírnevét tudással, szorgalommal, lelkiismeretes munkával itt is megtartani. Az ügy­védi karnak rövid időn át, de nagy megbecsülés­ben álló tagja volt Slávik Mihály dr„ aki a zsupá- ni székből lépett az ügyvédi hivatás gyakorlatába, de ezt csakhamar a trencséni közjegyzőséggel cserélte fel. Nagy sajnálattal és baráti részvéttel búcsúztunk dr. Fuchs Ignáctól is, aki az ügyvédi kar egyik legrégibb és legérdemesebb tagja volt. A sors csapásaitól sújtva Budapestre költözött, s magával vitte a járás közönségének őszinte tisz­teletét és megbecsülését, melyet egy élet komoly munkájával méltán kiérdemelt. Az igazságügy fontos tényezője az állami köz­jegyző is, ez idő szerint Beniáő Igor dr., akinek rövid ittléte alatt is sikerült a közönség rokon- szenvét elnyernie. Régebben a közjegyzőség csak két járás területét ölelte fel, ma négy járásra ter­jed, de a fokozott megterhelés dacára a jogügyek ellátása a jogkereső közönség osztatlan megelége­dése mellett történik. Igazságtalanok lennénk, ha meg nem emlé­keznénk a bírósági segédhivatalról s ennek ki­tűnő vezetőjéről, Demkó Jánosról. Aki tisztában van a bírósági ügykezelés fontosságával, az mél­tányolni tudja azt a tevékenységet, melyet Demkó úgy felettes hatóságának, mint a jogkereső közönségnek nagy elismerése mellett kifejt. Méltó munkatársa nagyszorgalmu telekkőnyveze- tőnk, Atlasz Jakab és az egész segédhivatali sze­mélyzet, amely sok esetben igen szerény anyagi díjazásért páratlan kitartással és türelemmel végzi kötelességét A segédhivatalnokok hátrányos rangosztálya A fizetéseket nemrégiben rendezték ugyan, de a segédhivatalnokok ezáltal még roszabb hely­zetbe jutottak. Magasabb rangosztályokat csak törvényszéki székhelyeken létesítettek s ha oda át nem helyezik őket, akkor kilátásaik felette si­várak. Pedig az összes adminisztrációs újítások fokozott teljesítményeket kívánnak tőlük. így például a letéteket most a biróság csekkszámlán kezeli. Ez akkora forgalmat jelent, amely egy jó- menetelü vidéki banknak is elegendő lenne. A pénzkezelés anyagi felelősséggel is jár, amely a segédhivatalra hárul. Általában az ügykezelést többirányban olyként reformálták, hogy ebből csak súlyosabb munka-megterhelés állott elő, anélkül, hogy a reform egyébként szerencsésnek lenne nevezhető. Vonatkozik ez úgy a kézbesítés, mint különösen a telekkönyvi adminisztráció körül életbeléptetett egynémely újításokra. A telekkönyvben pedig áttértek az eddigi katasztrá- lis holddal és négyszögöllel szemben a hektár és árszámitásra s azt hiszem, nagyon soká tart majd, amig a mi konzervatív népünk ezt az uj számítást meg fogja szokni. Amikor még vidámságot is mért az igazságszolgáltatás De nemcsak a bíróságnál, hanem az ügyvédi és közjegyzői irodákban is felette fontos szerep jut a segédtisztviselőknek. Népszerű nesztoruk Sztankó Kálmán, akinek igazságügyi élményei a régi világ kedélyes derűjét elevenítik fel. Kitűnő svádájával és a régi patvarista körmönfont ész­járásával páratlan tekintélyre tett szert különösen a járás falusi közönségénél. Gyakran megtörtént, hogy valamelyik faluban jogvita támadt két atyafi közt 8 a döntést közös egyetértéssel nem a bíró­ságra, sem az- ügyvédekre, hanem Sztankó Kál­mánra bízták, aki ilyenkor kiment a faluba és more patrio egyszerűen Ítéletet hirdetett. Ez ellen azután nem volt appelláta, de nem is lett volna az tanácsos, mert Sztankó ismerte a falu apraját- nagyját és dörgedelmes perirataiban még az unokájára is lesújtott annak, aki elég vakmerő volt az ő tanácsával vagy határozatával szembe­helyezkedni. Az igaz, hogy ismerte is a falusi nép észjárását Egy ügyvéd panaszkodott előtte, hogy egy kilátástalan per beadását nem vállalta a falusi embertől, mire ez egy másik ügyvédhez fordult, aki el is vesztette a pert A falusi később egy újabb perében megint ehhez az ügyvédhez ment és nem ő hozzá. — Kár volt a keresetet be nem adni, magya­rázta Sztankó bácsi, mert az atyafi most azt hiszi, hogy olyan szamár méltóztatik lenni, aki a pert megindítani sem tudta; a másik legalább meg tudta indítani, ha már annyi esze neki sem volt, hogy meg is nyerhesse. Ilyen külön tudomány a falusi ember ész­járásának, a falusi életnek ismerete és szakértő legyen, aki eligazodik benne 1 Kiszállt például a sátoraljaújhelyi törvényszék egyik tudós birája, Nagy Béla, hogy egy tulajdonközösség megszün­tetési perben igazságot szolgáltasson. Meg kellett becsülni Sámogyon a közös udvarban két házat, a mögöttük lévő két kerttel együtt. Az egyik ház az utca felől épült, a másik az udvarban. A peres felek egy-egy tekintélyes földbirtokost hoztak szakértő gyanánt. Nagy Béla idegen lévén, Berez­nay járásbirőtól kért tanácsot, ki legyen a bíró­sági szakértő? Bereznay kedvelte Elefántot, a falubeli korcsmárost, hát öt ajánlotta. A két szak­értő hamar elkészült véleményével: « utcai hás dupláját éri az udvarinak, a két kis kert egyenlő értékű. Elefánt ellenkező véleményt jelentett: az udvari épület kétszer annyit ér, mint az utcai. Ezen azután mindenki elképedt, de Elefánt nem maradt adós a szakértői magyárazattal: Falu helyen máskép kell becsülni a házakat, mint a városban. Hogyan ne érne többet az udvari épü­let az utcainál, mikor az udvari épület tulajdonosa nyugodtan járhat lopni az utcai tulajdonos kertjé­be anélkül, hogy ez megláthatná, mig a másik, ha lopni megy, kénytelen elhaladni az udvari ház ablaka alatt... Régi jó idők, midőn még ilyen és hasonló problémák nyugtalanították a kedélyeket. Meg­történt, bogy az ügyvédi segédhivatalnokok egy kiváló reprezentánsát, az azóta már elhunyt Boronkay Bélát, a becsületesség prototípusát, — zárgondnokká nevezték ki egy végrehajtási ügy­ben. Egy hét múlva Boronkay főnökétől azt kérte, hogy vagy állásából bocsássa el, vagy a zárgond­noki hivatala alól menttesse fel, mert a kettőt együtt nem birja. Kiderült, hogy a zárgondnoksá­got szóról-szóra vette s a zárlat alá vont ker&- kedés előtt virrasztotta keresztül az egész éjsza­kát, nehogy valaki feltörje a zárat. A nagymihályi „nagy peru Egyébként világrenditő szenzációk nem igen i játszódtak le a járásbíróság falai közt. Mindössze egyetlen ügyet jegyez fel a krónika, mely nehány í hétig izgalomban tartotta a város közönségét. I Egy kínos kaszinói kártyapártiból indult ki az ügy. A játékosok egyikéről azt a hirt terjesztet- j ték, hogy kezének ügyességével korrigálta sze­rencséjét, mire az illető biróság elé állította a hir terjesztőit. A város társadalmának kiváló tagjai ültek rágalmazással terhelten a vádlottak padján, i Volt köztük orvos, ügyvéd, gyógyszerész, gyáros. ; Az igazi vádlott azonban maga a feljelentő volt, akinek a tárgyaláson kellett magát tisztáznia a hamis játék vádja alól. Úgy a vád, mint a védelem a vármegye leg­nevesebb kriminaüstáit hozta magával, Fried Lajbis, országgyűlési képviselő és Szirinay Pista vármegyei főügyész személyében. A két napig tartó tárgyalás iránt olyan nagy volt az érdeklő­dés, hogy a hallgatóság számára belépti jegyeket kellett kibocsátani külön asztal volt a sajtó szá­mára: megannyi olyan külsőség, hogy a kis város | e napokban méltán képzelte magát a világ köz­pontjának. A biróság nagyon gondosan és lelkiismerete­sen tárgyalta az ügyet Még szakértőt is beidézett a tárgyalásra. Kártyaszakértőt. Persze nem kellett érte más városba menni. Akadt itt is. Életre-halálra ment a harc. Mindkét fiskális győzte ékesszólással, sziporkázó ötlettel, furfang- gal egyaránt Kihallgatták a korona tanút aki el­mondta, hogy bizony ő látta, amikor a sértett a pakli aljáról húzta ki magának a szükséges kártyát Fried Lajos a keresztkérdések pergőtüzét árasztotta a tanúra, de az állhatatosan megmaradt vallomása mellett Fried Lajos igy szólt: — Hátha téved a tanú? Hátha csak optikai csalódás volt? — De nyomban belevágott Szirmay István öblös hangja: — Optikai csalódás? Talán inkább loptikai csalás! Nágymihály fényes jogászi karriéreket termelt Hanem nagy tehetségek, fényes jogászi kar- riérek termelése dolgában annál inkább kitett magáért Nágymihály. Sulyovszky István volt az ügyvédek doyenje. Páratlan szorgalma, puritán becsületessége, lelkiismeretes pedantériája, nagy gyakorlati tudása irodáját a vármegye legnagyobb ' és legelőkelőbb irodái sorába emelte. Innen hívta meg Andrássy Dénes gróf jószágkormányzónak, ' mely állásában azután országos hírnévre emelke- j dett. Irodája sok kiváló jogászi tehetséget nevelt, i Itt praktizált Schleiminger István, aki a főügyész- j ségig vitte, Oláh István, kiből kúriai biró és tör- í vényszéki elnök lett és Baloghy György, Magyar- ország egyik első büntető jogásza, hosszú ideig koronaügyész, budapesti büntető törvényszéki el­nök, majd magyar igazságügyminiszter. Egyetlen ügyvédi irodából ennyi híres ember: valóban a ritkaságok közé tartozik. Itt ügyvédkedett a nyolc­vanas években Balogh Géza is, aki egy cikluson keresztül a kerület országgyűlési képviselője is volt. Egy darab történelem .. • Azóta nagyot fordult a világ sorja ... A város fejlődő életével immár szűknek bi­zonyult a járásbíróság nemes tradicióju patinás épülete s most egy újabb épületrészt kívánnak a régihez adaptálnL Ezt majd közös tető alá kell hozni a régi stílusos épülettel. — Vájjon miként fog sikerülni ez az „unifikálás". Remélhetőleg jobban, mint a kassai törvényszéknél... Az átépítés folytán megbontották a régi épü­let évszázados falait s megbolygatták a pincékben egymás mellé fektetett porlepte akta-nyalábok csendes nyugalmát. Az avatatlan csak annyit lát ezeken a nyalábokon, hogy égjük szürkébb, kopot- tabb, a másik még kékes, de lényegileg mind egjüormán papir... A felásott föld rétegeit is igy nézi az ember, mig a geológus ott látja rajtuk a nagy viharok nyomát, melyek a vén földet valaha is megrázták. Bizony ezek az akta-csomók is való­ságos geológiai rétegek, a gazdasági és társadal­mi élet mozgalmasságainak, viharainak lerakodá­sai, melyekben gazdasági válságok, jólét és sze­génység, urbériség és felszabadulás, fellendülés és hanyatlás egyaránt ott hagyták nyomaikat... Egy napon az ítéletek fejére a „király" helyett a „köztársaság" kerül, másnap eltűnik az aktákból a magyar szó.,. Porlepte akták... Egy darab törteneloro,^ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom