Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-06 / 55. (1682.) szám

^t^a^at-Mag^AR-HIRLAP 1928 nMi 6, IreffiL 1 .....—!L.... _____¥ A ragyogás, nyomor és hűn a sárost GhiUány József báró tragikus életregényében Rossz barátok mindenéből kiforgatták és bűnbe hajszolták a sátosi társaság egykor dédelgetett kedvencét Budapest, máirokiB S. (Saját t®d<5sit<5dktól.) Rövidem jelenített© a P. M. H., hogy a budapesti rendőrség elfogta a váttó- faamiieitáBOik gyanúja miatt körözött Ghillány Jő- eseí bárót. Egy különös, kalandos kanriér ért szo­morú, uitolső állomásához a budapesti rendőrség egyik detektiwszoíbájiá'ban, ahol Ghiillány József ibáró, Sárosmegye volt főispán! titkára és bb. szol- g&’birájja, egykor köatisztelietben álló, előkelő ur megkopott ruhában, borostás állal, fésületlenül és e® álmatlan éjszakáitól vöröslő szemeikkel bámult h jegyzőkönyvet irő detektiivre. Ghillány József ibáró, akinek bitolajetromát most állítja össze a rendőrség, egypár évvel ezelőtt még a sárosa elő­kelő társadalom közismert és becsült tagja volt. A sárost aranyélei hattyuképe A megbecsülésre mindemképpen rá is szolgált ez a fiatal, rokonszenves megjelenésű és mo­dem sáros! arisztokrata, mert hivatali állásai­ban épp úgy, mint a magánéletében maga volt a megtestesült úri finomság. Még a könnyelműségekre, fiatalos, duhaj kilengé­sekre sem mutatott veszedelmesebb hajlandósá­got. Igaz, párbajai voltak bőven ás nem egyszer úri tempóival zavarta meg az eperjesi éjszakák csendjét, de soha bántóan aggressziv, vagy duhaj nem volt. Vág éjszakai kalandokra vezette az eper­jesi aranylfjuságot, de mókáiban annyi kedvesség és ötlet volt, hogy azok sem haragudtak rá, akiket célbavett tréfás kedve. Ghillány József báró nép­szerű ember volt Sárosban. Szerették és becsültéi!;, akkor is, mólkor éjszakai szerenádokat adott né­mely ragyogóan szőke leányzó ablaka előtt és ak­kor is, amikor a forradalmi átalakulás előtt tit­kára volt Sárosvármegye főispánjának. Ur volt, ha a pénznek nem is volt túlságosan bővében. Mert a, legendáshírű Ghillány-hitt)izorrtány tulajdon­képpen nem is hitbizomány volt, hanem egy kötött örökség: Ghillány-alap, melynek kama­tait csak addig élvezhették a családtagok, amíg felnőttek és elérkezett az önálló kenyér- kereset ideje. Nem rendelkezett tehát krőzusi kincsekkel Ghillány József báró sem, amikor az uj államala- kulás napjaiban felszedte a sátorfáját és Buda­pestre menekült Amó pénzt magával vitt, éppen csak arra volt elég, hogy becsületes, rangjához és ambíciójához méltó exisztenőiét teremtsen. A nyilvánosság előtt 1925-ben szerepelt elő­ször Ghillány József báró neve a Magyar—Török Kaszinó megalakításával kapcsolatban. A program eredetileg a magyar—-török barátság kiépítését szolgáló kereskedelmi kamara felállítása lett vol­na. A terv előkészítése azokban olyan emberek kezébe került, akik a kereskedelmi kamara felál­lításánál is célszerűbbnek tartották egy klub meg­alakítását ezzel a nemes és jóihangzásu cégérrel, Amely majd jó bevételt és hasznot biztosit. Kalandorok karmai közöli így született meg a Magyar—Török Kaszinó s 1926 elején az egykori Turul-kaszinó helyén, a Hegedűs Sándor-utcai Vay-palotában 6 megkezdte működését A különös véletlen idesodorta a me­nekült Ghillány bárót is, Ghillány Imre báró volt földművelésügyi miniszter unokaöccsét. Ghillány azonban üzleti és pénzügyi ügyekben teljesen járatlan volt, itt olyan társaságba került, amely a jóhangzásu Gfc.illány-nevet e a báró kitűnő összekötteté­seit, nagy vagyonát fel akarta használni arra, hogy a kaszinót felvirágoztassa, így keveredett bele lassanként Ghillány József báró a legfantasztikusabb vállalkozásokba, melyek egész magával hozott pénzét elvitték. Neve lassanként gyanúsítások középpontjába ke­rült és mikor a Magyar—Török Kaszinó felett meghúzták a lélekharangot, akkor az ő nevét és szereplését eem kímélték azok a támadások, ame­lyek a kaszinó bukásával kapcsolatban a sajtóban megjelenítek. A romlás utján Ezek az események végleg megrendítették az előkelő családból származó és különösen érzékeny lelkű ember nyugalmát. Kiút azonban mór nem volt. Ghillány báró gyorsan haladt lefelé aa anyagi romlás utján. Ghillány báró egyremásra küldözgette a le­veleket bátyjának, Ghillány Lászlónak, a sáros­megyei családi alap kezelőjének, hogy segítsen rajta. Ghillány László azonban figyelmeztette könnyelmű öccsét, hogy nean szegheti meg a Ghil- Oány-vagyon kezelési szabályait. Ghillány József most már nem válogatott az eszközökben és egy napom váltót hamisított. Három váltóra irta rá a* özvegy földbirtokosné nevét s ezeket egy napon próbálták leszámitol- tatni a Gaea-banknál, a Belvárosi Takarékpénz­tárnál és egy Bauer nevű földbirtokosnál, össze­sen kétmilliárd korona értékben. A hamisítás azonban kiderült, öxv. Jeneyné már nem vállalta a garanciát Ghil- ttny báróért é« a báró a feljelentések özöne elől elmenekült Magyarországról. 1926. év közepén tűnt el Ghillány báró Rákóczi üti lakásáról. Az első hírek szerint Angora felé vette útját, hogy ott a török—magyar kaszinó ala­pításánál szerzett összeköttetései felhasználásával uj exisztenciát teremtsen magának és családjának. Reménytelen, szörnyű nyomorban .., A hírek azonban nem mondtak igazat. Ghil­lány bárónak nem volt már elég pénze, hogy Tö­rökországba szökjék. Útja Triesztben megakadt. Mire ideért, már egy fillérje sem maradi Barátai és ismerősei, akik valamikor nagy té­tekben játszottak vele együtt a zöld asztalnál, most egy fillérrel sen voltak hajlandók segíteni, így történt, hogy Ghillány József báró, Sáros- megye volt tiszteletbeli főszolgabírója, Triesztben újságárus lett. A trieszti pályaud­varon árusította a lapokat szörnyű nélkülö­zések közt, lerongyolódva az akkor 39 éves báró. Triesztben sem maradt soká. 1926. decemberében Bécsbe ment, ahol egy évig tartózkodott. Álnéven jelentette be magát és a legkülönbözőbb foglalko­zásokat űzte. Volt szállodai szolga, idegenvezető, munkás, napszámos és lapárusitó. A töprongyos, csontig és bőrig lesoványodott em­berben senkisem ismerte fel az osztrák főváros­ban a körözött Ghillány József bárót, akinek el- fogatása érdekében a budapesti királyi ügyészség akkor már a külföldi hatóságokat is megkereste. A honvágy parancsa A honvágy tovább zaklatta a szerencsétlen embert. A múlt év végén álnéven visszamerész­kedett Magyarországra. Azóta Budapesten bujkált szörnyű nélkülözések közt, rongyos ruhában, spárgával összekötözött ci­pőben. Éjszakáit legnagyobbrészt kültelki kávémérések­ben töltötte kéteshirü leányok és a rendőri raz­ziákon szereplő alakok társaságában, így lett Gorkij-figura a sárosmegyei ariszto­kratából, aki szakállat növesztett és kis kültelki kávéházakban, vagy a tömegszál­lásokban, ahol lakott, a csőcselék arisztokráciáját és az intelligenciát képviselte. Cranach Lukács többszázezer márka értékű oltárképeit elrabolta két németországi műkereskedő A cadoizburgi várkápolna újonnan felfedezett Cranach-képeit valósággal a csendőrök szem dáliára rabolta el két iölbérelt betörő — Gyanús üzletek, zsarolások a héptolvajlás hátterében Berlin, március 5. (A P. M. H. munkatársától.) A berlini rendőrség néhány nappal ezelőtt letar­tóztatta Zahn Hermáim ismert betörőt egy nem­régiben elkövetett kasszafuráea miatt- Zahn a ki­hallgatása folyamán lerántotta a leplet egy olyan bűnügyről’ is, amelynek felderítésén egész Német­ország rendőrségi apparátusa már két hét ö’tia hasztalanul fáradozik. A betörő ugyanis beismerte, hogy % a cadoizb urgi várkápolna több százezermá rka értékű oltárképeit ő lopta el egy másik ro­vott műi ta betörő, Grasko Ernő segítségével két berlini műkereskedő megbízásából Midőn a betörő megnevezte megbízóinak egyikét, Lippmann Frigyes Vilmos ismert berlini műke­reskedőt, kiderült, hogy ez xnár a rendőrség foglya. Liippammnt ugyanis, aki a berlini műkereske­delmi és műgyűjtő körökben a megbízható, kor­rekt üzletember hírnevének örvend, néhány nap­pal ezelőtt az amhalti pályaudvar mellett egy szállodában letartóztatták, mert az a gya­nú merült fel ellene, hogy részes a cadoiz­burgi képlopásban. Lippmanm erélyesen tiltakozott a gyanúsítás el­len, de a rendőrség, noha semmi bizonyíték nőm volt a birtokában, fen tar tolta gyanúját és a mű­kereskedőt őrizetbe vette. A képtolvajlást ugyanis olyan körül menyek között követték el, hogy a tolvajok személyét műkereskedők, vagy legalább ■is műgyűjtők között kellett keresni. A cadoizburgi vár kápolnájának szárnyas ol­tárán lévő évszázados, még a középkorból való képekről nemrégiben, február közepe táján egy nürnbergi műtörténész megállapította, hogy az idősebb Cranach Lukács képei és igy nagy értéket képviselnek. A képek értékének felbecsülése cél­jából két nap múlva egy külön bizottság szállt ki a várba s a fölfedezés a bizottság munkájának befejezé­séig titokban maradt, úgy, hogy csak néhány ismert és megbízható műkereskedő és műtör­ténész tudott róla. Január 19-én, amidőn a becsi Sbözottság miég a vár­ban tartózkodott, az oltár két szárnyáról a képek eltűntek s a várban állandóan állomásozó csendőrség csak annyit tudott megállapítani, hogy a képe­ket ismeretlen tettesek kivágták kereteikből e úgy vitték cl. A rendőrség figyelme természetszerűen a mű­gyűjtők és műkereskedők felé terelődött, miután az addig értéktelennek hitt képek nagy érték­emelkedéséről a bizottság tagjain s a felfedezőn kivül csak azok tudtak. Ezen az alapon vették őri­zetbe a gyanúsan viselkedő Lippmannt is és vál­lalóra fogták. A műkereskedő eleinte tagadott, de midőn elébetárták Zahn vallomását, beismerte a lopást. Elmondta, hogy a képek valóban nála vol­tak, de átadta azokat egy müncheni műkereske­dőnek, Meyler Ágostonnak. A berlini rendőrség távirati megkeresésére Münchenben letartóztatták Meylert és a ber­lini rendőrigazg&tóságra szállították. Most már mindkét műkereskedő részletes vallo­mást tett, amelynek egyes pontjait azonban még homály fedi. Az elhangzott vallomások ezerint Lippmann már hosszabb idő óta üzüeti és baráti összekötte­tésben állott Meylerrel s ennek egy Schmidt nevű barátjával. Meyler és Schmidt százrtizezer márkát tarol­tak ki Li ppmann tó i, aki egyelőre megtagadta az okok megjelölését amelyekkel a követelt összeg kiszolgál tatására kényszer!tették. Lippmann a két zsarolónak föl­említette a cadoizburgi kápolna oltárképeinek his­tóriáját is, mire a ínét barát nyomban kijelentette, hogy megkísérlik a képek elrablását, de Lipinámnak kell majd azokat értékesítenie, miután cégé­rnek jó hírneve biztosítja a képek gyors és za­vartalan eladását. A tofvajlás keresztülvitelére két ismert betö­rőt: Zaihnt és Graskét jelölték ki, a leiket február 19-én éjszaka Schmidt autón kiszállított a várhoz b ott az autót rendelkezésűikre bocsátva, magukra hagyta őket, majd gyorsvonaton visszautazott Bér­Első szlovák éhszer-, arany- és ezilstmár Tulajdonosok 8 FROiTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: * Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk A törvény nevében •.. Közben a rendőrség is értesült arról, hogy Ghillány Budapesten bujkál. A Boráros-tér és Lónyai-utca sarkán Lukács József dr. detektív, a Varga-detektivcsoport tagja, egy régebbi we-1 mélyleirás alapján felismerte a bárót, aki egy ház falának támaszkodva sodorta eiga^ rettáját. Lukács József dr. erre odalépett a tojK rongyos emberhez és megszólította: — ön ugyebár Ghillány József báró? Ghillány, aki láthatóan italos állapotban volt, rémülten a detektivre meresztette szemét és úgy dadogta: — Báró? Igen, Ghillány vagyok! A következő pillanatban hátsó zsebéből revolvert rántott elő és halántékának szegezte. A detektív azonban kicsavarta kezéből a fegy­vert és bekísérte a főkapitányságra, . honnan át- kisérték az ügyészség fogházába. Mikor eLhagyta a főkapitányság épületét, megrázta a kezét az őt letartóztató detektivnek és igy szólt: Majd a vlzsgálőbiró ur előtt sokkal többet mondok. Itt meg akartam kimélni magamat attól, hogy életem szörnyű összeomlásának minden apró részletét feltárjam. Ezután megindult a zöld rendőrautó, amely­ben tolvajok, csavargók és sikkasztők mellett ott ült Ghillány József báró is. Mélységesen megrendítő Ghillány József bá­ró végzetes megtévedése és elbukása. Tragédiáját teljessé teszi az r beróikus igyekezet, mellyel nyomor és nélkülözések árán is, de jóvá akarta tenni botlását. A szerencse nem kedvezett és egy mindenképpen jobbsorsra érdemes ember leron­gyoltam elhagyottan és megalázottan került a Markó-utcai fogházba. limbe, hogy alibit tudjon igazolni. A két betörő behatolt a várba, miközben négy ajtót kellett fel feszíteni ők e a képeket az oltár szárnyaiból kivágva, autón visszament Berlinbe, ahol a rablott értékekei átadták megbizőikmak. A rendőrség most az elmenekült Schmidf. a szintén eltűnt Graök^ és az autó soffőrje után kutat, hogy az egész nagyszabású betörő1 ánsaságot kézrekerithesse. Lippmannt, aki nagy vagyonát költséges életmódjával elherdálta, nyilván köny- nyeknüeége hajtotta a bűn útjára. Emmmv vsliatlfa vonul Irak ellen London, március 5. A Daily Maf rasrá- fcól érkező jelentése szerint a helyze rend­kívül komoly, mert húszezer vahabiía harcos vonul frak és Koweit felé. Ibn Saudua: líad- zsasz királynak maeafn-tt-Sa nagyon kétsé­ges. Megbízható forrás szerint Ibii Saud szállítja a vahabitáknak a muníciót. Kallforrfáfea* Iszttinl égi repüli öt utasával London, március 5. A kaliforniai San Diegoből jelentik: Tegnap öt fiatalé .bér szállott fel egy maguképitette repülőgépen, hogy kipróbálják. Az egyik fiatalember, aki még gyakrolatlan pilóta volt, kormámyozta a gépet. Amikor a város oészaki része felett repültek, egy másik gép jött velük szemben, amely elöl ki akartak térni. A kitérés alkal­mával a pilóta elvesztette a gép feletti ural­mat és a gép mintegy százméter magasság­ból alázuhant. Az öt fiatalember hullája a felismerhetettenségig szétroncsolódott. A kolozsvári hadbíróság feimeniette a nagyváradi diákzavargások ftibünSseft Kolozsvár, március 5. (Saját tudósítónk­tól.) Háromnapos tárgyalás után a kolozs­vári hadbíróság szombaton este hozott ítéle­tet a nagyváradi diákzavargások biinperé- nek vádlottai felett. A perbeszédek után, esti nyolc órakor hirdette ki a biróság az ítéle­tet: Diaconescu és Ghergel joghallgatókat, a Weiszlovits-féle verekedés vádlottjait, fel­mentette, miután bebizonyitottnak vette, hogy az Incidenst Weiszíovits, a nagyváradi Park-szálló tulajdonosa, provokálta. Ugyancsak felmentette a biróság Moldovány János dr. ügyvédet Cotrus Vasile dr. akadé­miai tanárt és Keresztury Olteanu Sándor román irót. akiket az ügyészség a Nagyvá­rad cimü napilap szerkesztőségének lerombo­lásáért tett felelőssé. Rajtuk kivül még két diákleányt és nyolc diákot mentett fel a bi­róság, ellenben egy havi fogházbüntetésre ítélte Nicoara ügyvédjelöltet, akinek lakásán zsidó kegyszereket találtak. Két heti fogház- büntetéssel sújtották Papp József diákot, Co- logány és Ceretiu egyetemi hallgatókat és 10 napi fogházzal Krizsány Gyula diákot, aki a katonai őrjárat felszólításának nem enge­delmeskedett. Négy diákot, akik a főtárgyaláson nem je­lentek meg, in contumaciam 7—7 havi fogházra ítéltek. A hadosztálybiróság meglepő Ítéletét a te­remben összegyűlt diákhallgatóság nagy ová­cióval fogadta. 6____

Next

/
Oldalképek
Tartalom