Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-29 / 75. (1702.) szám
2 Habrman tájékozatlan kirohanása a szfovenszkói egyházi iskolák ellen A szenátus kulturális bizottsága ma5 ülésén Hodzsa expozéjával foglalkozott Prága, március 28. A szenátus kulturális bizottsága ma délelőtt kezdte meg az iskolaügyi miniszter expozéja fölötti vitát. Az ülésen, amelyen Nernec alelnők elnökölt, jelen volt Hodzsa iskolaügyi miniszter is. A vita első szónoka Habrmann szociáldemokrata szenátor, volt iskolaügyi miniszter volt, aki kijelentette, bogy a miniszter azon álláspontját, hogy nem barátja a felekezeti iskoláknak, ő is helyesli. Azok, akik felekezeti iskolát követelnek, nincsenek tudatában annak, hogy ezzel milyen állapotokat teremtenének a közoktatásban. Szlovenszkón épp azért, mert ott felekezeti iskolák is vannak, nincs meg a felsőbb iskolai egység(?) Ott csak egy-két osztályos iskolák vannak(??), a tanitás eredménye tehát nem is lehet olyan, mint a történelmi országokban, ahol 5—6 osztályos iskolák vannak. Csak egységes állami és nemzeti iskolákban lehet öntudatos polgárokat nevelni, nem pedig olyan széttagolt iskolákban, mint amilyenek Szlovenszkón vannak. Erélyesen tiltakozik a tankönyvek revíziója ellen. Védi saját törvényét, az úgynevezett kis-isko- laíörvényt, mely szerint a szülők állapítják meg, hogy gyermekeiket a hittanra kötelezik-e vagy sem. A nagy pokrokáriskolareform háttérbe szorult ugyan, de szelleme még él és győzni fog. A szónok ezután foglalkozik a nagy iskolareformjavaslattal. A megyerendszer bevezetése után bevezették a megyei iskolarendszert is, igaz ugyan, hogy csak a községekben és a járásokban. A megyékben már nem került rá sor. Ma vannak helyi, községi iskolatanácsok és járási iskolai bizottságok, amelyeknek kétharmada a lakosságból és egyharmada a tanítóság köréből rekrutálő- dik. Most pedig a demokráciát és az iskolaautonómiát az iskolákból ki akarják küszöbölni s ennek helyébe virilista alapon a bürokrata és egyházi körök befolyását akarják megerősíteni. Ez ellen nemcsak a szocialisták, hanem a haladó érzelmű polgárok is állást foglalnak. Ez a mozgalom nem az egyháTermészetes jédkurák. | Érelmeszesedés, ideg, csont, bor és mirigybajoknál, hüdéseknél, izzadmányokná), golyvánál stb., vérszegény, görvélyes és angolkórós gyermekeknél a Cslzí Jód Bróm Gyógyvíz és Jcd-lürdosé OTTHONI IVÓ- és FÜRBQKURÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyuj't a Fürdőigazgatóság, Csizfürdö-Cúkupele I Kapható: Győgytárakban, drogériákban. áSYányvlzkcreskedéseköen. zak és a felekezetek ellen irányul, hanem csupán mentesiteni akarják az iskolákat az egyházi befolyás alól. Az anonim nagyiskolareformjavaslat eme Prága, március 28. A vasmtügyi minisztérium kidolgozta az állami kezelésben lévő helyiérdekű magán.vasutak némely jogi és pénzügyi viszonyának rendezésiéről szóló törvény tervezetét, amelyet a miniszter tanács jóváhagyása után beterjeszt a nemzetgyűlésnek. A tervezet célja elsősorban az állami és az állami kezelésben lévő magány a suták egymás-közti viszonyának a jogi rendezése. Ez föltételezi a jogi viszonyoknak forgalmi szerződés utján való elvi rendezését, ezért az első paragrafus kimondja, hogy azon esetekben, melyekben eddig az államvasutak és az állami közlésben lévő helyiérdekű magán vasutak jogi viszonyának a szerződéses rendezésére még nem került a sor, a minisztérium által megállapítandó határidőn belül forgalmi szerződést kössenek, amennyiben a volt osztrák vagy magyar állami vasutigazgalás által jóváhagyott forgalmi szerződéseket a csehszlovák vasutügyi minisztérium kifejezetten nem nyilvánította érvényeseknek. Ha a határidőn belül a forgalmi szerződés nem jönne létre, a minisztérium maga állapítja meg a forgalom föltételeit és mi ndkét fél kölcsönös jogait és kötelességeit előírja. A tervezet második célja az állami kezelésben lévő magánvasutak pénzügyi viszonyainak rendezésére vonatkozó módozatokat 'és előfeltételeket mcg^bajpitani. A vasutügyi minisztérium a pénzügyivel egyetértve az évente megállapított pénzügyi törvény által ■engedélyezett magasságig az állami kezelésben lévő helyi valutáknak, amennyiben nem tudják magukat fen tartani és a csehszlovák áTNmrendelkezése ellen határozottan állást foglal. Hodzsa: Ilyen javaslat még egyáltalában nem létezik. Habrmann helyesli, hogy az iskolákat mentesiteni kell a politika befolyásától. A tanítóság kiképzésénél helyesnek tartaná azt, hogy a középiskola elvégzése után pedagógia akadémia elvégzésére köteleznék a jövendő tanítókat. Ilartel szenátor javaslatára ezután a vitát berekesztették, amelyet csak husvét után folytatnak. vasutaknak a tényleges üzemi kiadásokat fizetik, haladékot adhat a deficit befizetésére s előleget nyújthat az elsőbbségi töke honorálására és az igazgatási költségek fedezésére. Ez a múltra is kiterjeszthető, de legkorábban 1921 január elsejétől számítva. A pénzügyi segély nyújtásának előföltétele tehát, hogy az illető helyi vasút az államvasutaknak megfizeti a tényleges üzemi kiadásokat. Az eddigi törvényes előírástól eltérően a kölcsönöket illetően csak a beruházási kölcsönökre vonatkozhatik ez a segély, de ezzel szemben vonatkozhatik az olyan helyiérdekű valutákra is, amelyekről nem lehet feltételezni, hogy pénzügyi helyzetük belátható időn belül annyira megjavulna, hogy fentarthassák magukat. Az állami közlésiben lévő szfovenszkói helyiérdekű vasutak pénzügyi és jogi viszonyainak az ideiglenes rendezése, amennyiben a törvénytervezet rendelkezéseinek és elveinek megfelel, ezen törvény értelmében érvénybe lép. A szfovenszkói helyiérdekű vasutak a következők: •Besz te rceb á nya-H ermanec, P ozsony-Ho- márom, Pozsonyi megyei, Gsaca-Trencsén- makő, Gölnicvölgyi, Garumberzence-Láva, Homonna-Takcsány, Késmárk-Gzepesfoéta, Eomárom-Guta, Kassa-Torna, Ivéva-Nagysu- twv, Lőcsevölgyi, LosomvGács, Losonci, M- rányvöl'gyi, Ny itra-Üzbég-R adosna, Árva- vőfvyi, Pöstyén-Verbó, Zélyombréző-Tiszolc, Poprádvölgyi, Eperjes-Bár tía, Rimaszombat- PoltáT, Rózsahegy-Koritnic? Tepla-Nemsó- Lednicrőna, Tepla-Treucsénteplic, Nagyta........... III11■■ IBIIIMIII........................................... El készült az állami telelésben lévé helyiérdekű vasinak Sasi és pénzügyi viszonyainak rendezésérii szilé sürvénytervezet 1 iersszeJ a szlovemsztcdi Etgl^tvasutakra is vonatkozik, c5»8Eí5flheE h vasutak moteleinek a tervezet rSHételelnek ALÁZATOS ÉLET KIS StEGÉMY Irta: SSITMYAI HALTAM (4) — Nem tudták? De a Grétí igenis tudta. Csak az ember nem akar minduntalan veszekedni. Azért még egyszer az orra alá sózom ezt a Grétinek. Szilva hallgatott. Már oda se figyelt s megint azok az áhitatosan nagy szemek lobogtak fel előtte. Veni Sancte! Elmúltak a beiratás izgalmai. A nagy templomban „Veni Sancte“ volt. Az oszlopos mellékhajókban a szülők ültek. Könnyes és boldog nézésű édesanyák. Mindegyik siratott valamit. Egyiknek a bánat, a csalódás, másiknak a beteljesedett öröm reszketett a szemében. „Az én rossz, gonosz fiam“, sóhajtotta az egyik. „Drága, jó, okos kis fiam“, mosolygott a másik. De örömükben és bánatukban volt valami, ami mindannyiuknál közös volt: az elmúlás érzése. Csak ők, az édesanyák érzik ezeknek a pillanatoknak komolyságát. Amikor az örök idő keze határköveket rak a múló élet szakaszai közé. Ami elmúlt, az már a halálé és mindig kevesebb az életé. Mig eljön az utolsó pillanat is, ami még megmaradt az életből, a homokóra pereg, lehull utolsó porszeme s többé nincs élet, nincs semmi, csak halál. Kinyílt a szentély előtti ajtó és osztályonként páros sorrendben bevonultak a diákok. Mindegyik anya az ő fiát nézte, nem látta a gazdagot, a szépet, okosat, a jő tanulót, a rossz tanulót, mindegyik az övét látta csak, összehasonlítás nélkül az övét, akinek élet- kínját, vagy örömét ő hozta létre, az ő boldogsága,. kínja, vagy boldogtalansága, ^z ő önzése kényszeritette lenni és szenvedni ügyetlen, tapogatódzó kis élete első küzdelmeit. S amikor száz és száz hang ifjú kórusából felcsendült basszustól a lányos szopránig teljes ének: Veni Sancte Spirítus, imazsámolyaikra borultak munkás- és urianyák, a padok fölött habfehér, csipkés és tarka- foltos zsebkendők teltek meg tiszta, igaz édesanyakönnyel. Szilva tanár ur a templom végében állt a nyolcadik osztályosok padja mögött. Nagyon sápadt volt s a fejét szomorúan lehajtotta. Talán az életére gondolt? A negyvenhét esztendő harc nélküli tűrésére, mely havas, ziman- kós január sötét éjjelén indult el az olajmécses egyetlen fénye mellett, ott fenn, a hegyek között? Vagy arra az egyetlen szent nyárra, mely ifjú mámorban rohant el vágtató lovakon, vadászlesben, komoly tanulás óráiban, amikor egy távoli szobából átvonag- lott Mendelsohn bánatosan szerelmes, panaszkodó dallama. És néha egy-egy kézszoritás, amelynek sokatmondó értelmét sohase merte, önmagának se merte bevallani. De egy nap még ennek is vége lett. A gróf unottan és rosszkedvűen tért haza. ők a kisszalonban voltak. A kis grófnő zongorázott, az urfi az ő lábánál ült egy zsámolyon és ő a karosszékbe sülyedten mindenről megfeledkezve, csak hallgatott. Nem is vették észre, amikor belépett a gróf és megállt az ajtóban. Soká állt és nézett. Egyszerre elhallgatott a zongora. A gróf ironikus, hideg hangon csak annyit mondott: „Nevelő ur, ön, úgy látszik, eltévesztette a szobaszámot." Igen, akkor kőválygó fejjel állt fel, kifeszülő karokkal, összeszoritott ököllel, mert akkor életében egyszer férfi volt. A kis grófnő ránézett szomorúan, kétségbeesetten és zokogva a zongorabillentyük- re borult A zongora húrjai egy riadt, disszonáns sikoltással megpendültek. ő pedig lassan meghajtotta magát és csak annyit mondott nagyon halkan, úgyhogy csak a gróf hallhatta: „Bocsánat gróf ur, de én nem a szobaszámot, hanem a házszáraot tévesztettem el." Még aznap, abban az órában elutazott. Azóta egyre hosszabb évek jöttek. Még szép volt, az is, amikor kész ember lett és ide a szülővárosába visszaérkezett. A katonaságtól jött, vadonatúj vadászhadnagyi ruha feszült karcsú alakján s fején a díszes kakastollas csákó. Győzelemmel érkezett. Pár hétig övé volt az asszonyok mosolya s telt barna baju inak árnyai mögött ő is szívesen rejtegetett. egy-egy mosolyt. Aztán megnősült. Elvette Rizát. Tizennégy óve már. Szilva tanár ur mélyen felsóhajtott. A diákok szedelőzködtek ki a padokból. Az édesanyák is megmozdultak. Felnézett és pillantása Falussyné könnybelábadt szemével találkozott. Hirtelen a föld felé hajtotta fejét és lassú lépésekkel ment az osztálya után. Elkezdődött az élet szürke robotja. Már korán reggel ébren volt. Mély sóhajtással kinyitotta a szemét, szétnézett a szoba éledő homályán és szomorúan gondolta: megint reggel van- Az ébredéssel valami próbahalál- féléből térünk vissza s ha az álom valóban hasonló a halálhoz, úgy a halál minden bizonnyal jobb az életnél. Fázósan kibújt a takaró alól, kopaszodó fejét tapogatta, szemét dörzsölte és félálomban az ágy szélén ülve, révetegen bámult egy darabig maga elé, aztán hirtelen elhatározással öltözéshez látott. Ilyenkor, felkelés után, sokat köhögött és akárhogy is igyekezett, nem sikerült visszafojtania a köhögést. — Hát ez igazán kíméletlenség, — hánykolódott az asszony. — Igyon vizet. Nem érti? Minden reggel. Még csak nem is aludhat az ember. — Félek, hogy úgy sem tart már sokáig, — gondolta Szilva. A feje kóválygott, a tüdeje égett, lábai roskadozva vitték s meg-megujuló köhögés közben apró kis véFcseppek omlottak a tenyerébe. ~- Félek, hogy nem sokáig. Aztán papucsba lépett és csöndben kiment az előszobába. Ott mosdott, odakészi- tette ki már este a ruháit, könyveit, Írásait. A cselédet se keltette fel, a gyorsforralón megfőzte teáját s egy darab kenyeret evett hozzá. Ha még tellett idejéből, áz előszoba üvegajtaja melíé ült, félrehúzta a szakadozott csipkefüggönyt, összeállította az aznani leckeanyagot, kijelölte a felelőket s félnyolc óra előtt tiz perccel magára vette felöltőjét, leemelte botját, kalapját, az ajtót minden nesz nélkül kinyitotta, kívülről megint bezárta s íélnyolc órakor már az iskoiában volt. 1928 március 29, csütörtök. ii i»imii«ii ■—iiwii finn mm in poLcsány-B osán y-T T-emcsén, Tőketerebes-Varannó, Nyugatszlovensakói, Szepersbéla-Podo- Rn, Ipol yság-Korpona, Y ágisellye-Negyed, Somorja-Uszor, Gsetmekvölgyi, Zsolna-Raje-c, Zsíitvarvölgyi, Szeposolaszi-SzepesváT alja. Svehla nem menü le Prága, március 28. Agrárkörökből eredő hírek szerint Svehla miniszterelnök semmi szín alatt sem mond le állásáról, úgyhogy az eddigi állapot továbbra is változatlan marad. Svehla szabadságra megy és ezalatt továbbra is Srámek népjóléti miniszter lesz a helyettese. Díváid Károly Magyarország műemléket 267 gyönyörű mélynyomása képpel, finom, vastag műnyomópapíron nyomtatva, németnyelvű képmagyarázó melléklettel, magyar stilusu Ízléses kartonkötésben és tokban ára (32 pengő) Ke 192.— Az összeg előzetes beküldése mellett por!ómen!esen szállítja 8TEMMER ÖDÖN művészeti könyvkereskedése és antlquáriuma Budapest V., Gr. Tisza !. u. 9. Minden megrendelő ÍDgyen k8pja a most megjelent általános magyar könyvárjegyzéket. |lQ|}EüR||AliO/y-RQZNAVA* Mandarin - Cacao - Dló-Créme - Cherry. Trtple-Sec — Curacao — Karisbadlkeserü „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve” . < „Nemzetközi Dunakiállitáson aranyéremmel kitüntetve, Ungvári és komáromi kiállításon kitüntetve Csak ott szabadult fel a lelke. Ha csak tehette, mindig a fiaival veit. Tiz percek alatt is. És nevetett velük hangosan, fiúsán, ha valamelyiknek jól combjába sózott a bőrlabdával. Egy-egy szegényebbnek titkon zsebébe csúsztatott egy zsemlyét, egy kiflit vagy tréfásan biztatta, törj le az enyémből s utána nyomban szájába nyomta a kifli megmaradt felét. Egy nap, amikor üres órája volt s a tanáriban a fiókját rendezgette, kezébe akadt a görög költészet tropikájáról irt munkája. A Tudományos Akadémia meg is dicsérte, de a kiadásig nem jutott el vele. Itt sárgult, porosodott esztendők óta az asztalfiókjában. — Tudom én, hogy én csak szorgalmas ember vagyok, csak egy közepes, de munkás- ember voltam világéletemben. Tudom, de ha több volnék, az is mindegy volna, az élet sem a munkát, sem a tehetséget nem becsüli meg. Itt van ez a munka, igazán senki előtt se dicsekszem vele, de én tudom, nagyon becsületes dolog. Hát igaz, megdicsérte a Tudományos Akadémia, de mi hasznom belőle? Feldolgoztam az egész anyagot, a forrásmunkákat mind, Istenem, milyen izgalmas szép órák voltak, éjszakákon át csak ebben élve. Végre elkészült... Becsületes, filológus munka volt és nem lehet kiadni, nincs, aki kiadná, pedig mennyi fércmunkára telik papiros, nyomdafesték. És ha zseni volnék, az is mindegy volna, akkor talán a Tudományos Akadémia se dicsérte volna meg. Ha meghalok, Rizám majd pár hatosért eladja ezeket a sárgult papírokat a mészárosnak, aki majd sertéskarmenádlit csomagol beléjük. Aznap Szilva tanár ur egész érán át a tehetség és a munka tiszteletéről beszél! a fiuknak. — Fiuk, tegyék be a könyveket, ma nem tanítom a Horatiust, hanem az életet. Soha el ne felejtsék, amit ma mondok. Talán senkitől se fogiák ugyanezt hallani. Maguk nem ismerik az életet és még nem tudják, hogy milyen nagy dolog a tehetség és a munka. Ne csodálkozzanak rajta, mert tényleg nem tudják és ezt igen kevesen tudják. A tehetség és a munka az élet ereje. (Folytatjuk.)
