Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-03 / 53. (1680.) szám

•HTOTi&T> 1928 március 8, szombat. Rimaszombat 14.000 koronát küld a magyar diákok ihgyenebédjére 13.100 korona a „Gomör*4 szerkesztőségének gyűjtése — Rima­szombatból futott be eddig a legnagyobb egyesadomány *— Az eredmény ma: 15.550 ebéd 77.900 korona értékben Prága, március 2. Havi-egy-ebéd akciónk má­sodik hónapja bámulatos sikerrel zárult. Oly nagy tömegben érkeznek az adományok, hogy a torló­dás következtében csak több cikk keretében kö­zölhetjük le az adományozók hosszú névsorát. A mai névsor igazán koronája annak a szép emberbaráti és nemzeti kullurakciónak: Rima­szombat legjobbjainak névsora. A rimaszombati „Gömör“ szerkesztőségének fölhívására ennek a 7000 lelket számláló kis magyar városnak a fiai megelőzték áldozatkézségben Szlovenszkó és Ru- *5zinszkó valamennyi városát s a magyar ifjúság asztalára 2.620 ebédet terítettek, Ha ehhez hozzászámítjuk azt az 1000 koronányi összeget, mely eddig külön-külön érkezett ado­mányokból tevődik össze, akkor Rimaszombat városa egymaga 14.000 koroná­val járult hozzá a havi-cgy-cbédakció alap­jához. Eb olyan nagy adomány, mintha az adományozók ráro9 minden lelke után 2 koronás kultúrádé lefizetését vállalták volna magukra! Gál Olivér (2) 10, Fodor Jenő (10) 50, özv. Cseh Jánosné (10) 50, Polgári Olvasókör (40) 200, B. H. (10) 50, Beck Jenő (2) 10, Széman Endre (20) 100, özv. Marikovszky Istvánná (10) 50, Komlósy Ist­ván (10) 50, Szőllőssy István (10) 50, Csapó József (6) 30, Tóth Béla (6) 30, X. Y. (10) 50, Máriássy Gusztáv (40) 200, Baksay József (10) 50, Baksay István (10) 50, Braun Jenő (10) 50, Krcs Gyula dr. (10) 50, Grosinger Miksa (20) 100, özv. Szép- laky Lajosné (6) 30, Gémes Béla (10) 50, Varga Antal (10) 50, Bornemisza Elemér (10) 50, Cz. M. (10) 50, Runyay László (10) 50, Sóldos Elemér (30) 150, Zavadszky Ede (10) 50, Sz. A. (20) 100, Klein Mór (10) 50, Paál László (10) 50, Kovács Gyula (10) 50, Reinitz Vilmos dr. (20) 100, Ba- rányi György (10) 50, dr. Sigmund Jőzsefné (0) 30, Káposztássy Lilly (4) 20, Teleszniczky Ferenc (20) 100, Koskó Lajos (2C) 100, Deulsch Barna (20) 100, Angyal Gyula (10) 50, Rosenberg Lajos (10) 50, Váry János (8) 40, Kath. 01 v. Egylet (20) 100, N. N. (10) 50, Bálint Tivadar (4) 20, Vitális József (10) 50, Rimaszombati izr. hitközség (10) 50, Lukács Géza (10) 50, özv. Eszényi Gyuláné (10) 50, Jávorszky József (10) 50, Gömöry Olivér- né (20) 100, Márkus Károly (10) 50, Altstock Arthur dr. (1) 0a, Sárkány Boldizsár (1) 05, Kracsun András (2) 10, Stempel András (1) 05, Bendig Pál (1) 05, Aczé! Sándor (4) 20, N. N. (1) 05, N. N. (20) 100, Czékus Miklós (10) 50, Somogyi Kálmán (10) 50, Szőllőssy János (5) 25, Rimaszombati magyar cserkészek (20) 100, Thom- ka László (10) 50, „Elza“ (250) 1250, Braun Sán­dor (30) 150, Diákbarát (10) 50, Rimaszombat város tanácsa 4j0 ebédet jegyzett, Korányi Zol­tán (20) 100, R. M. (5) 25, Alsó-Felsővály, Ger- gelyfala (63) 315, Kis János (20) 100, Löwy Hen­rik (10) 50, L. F. (20) 100 korona. A „Gömör“ gyűjtésével havi-egy-ebéd ala­punk 15.580 ingyenebédre szaporodott Ennek értéke 77.900 korona. Ebből csak 10.550 korona a kfintlevőség (Losonc 2000, Rimaszombat 2000 és Komárom járás 1000 koronás fölajánlása, stb.). Gyűjtésünk tehát eddig 62 diák egész évi ebédjSt fedezi. Magyarok, gondoljatok diákjaink asztalára, akik Prágában. Pozsonyban, Brünnben, Reicben- bergben és Bódénbachban magyar voltuk és sze­génységük miatt kétszeresen megfeszített erővel harcolnak jövőjükért és a magyar kultúra jö­vőjéért! (<L j.) Negyvenkét esztendő az élőhalottak börtönében A kassai elmegyégymíézeí 72 éves ápolója a bolondok közt akarja leélni éveit Az öreg ápoló nyugalomba vonult, de nem Éné megválni a tébolyda levegőjétől — »Aki a bolondokai szemű és fél a szabad éieííola 'A város valamennyi testüíele, minden egyesülete összeforrt a nemes célban igazán minden világ­nézetre és pártkülönbségekre való tekintet nélkül. Ai egész országból & legnagyobb egyes ado­mány is innen érkezik: egy álnév mögött rejtőző nagy emberbaráttól. Törköly József szenátor 100 ebéd árát: 500 koronát adomá­nyozott a menzának. 'A jószivek adakozási versenyében — mint Már­kus László, a Gömör főszerkesztője mondja kisé­rő levelében — az első helyre került. Első cikkemben 125.000 koronára jeleztem azt az összeget, amely minimálisan szükséges ah­hoz, hogy száz legjobb s legszegényebb diákunk­nak ebben az évben minden nap ingyen meleg ebédet adhassunk s ez a napi száz ebéd a leg­kevesebb, amennyit a csehszlovákiai magyarság nemzeti ajándékképpen az ifjúságára áldozhat és ime, Rimaszombat ennek a remélt önkéntes nagy nemzeti kultúrádénak több. mint az egy ti­zedét adta. Pedig az adományozók jó része jelezte, hogy ado­mányát megismétli és a segélyt rendszeresíteni fogja. Ha csak az eddigi gyűjtésűnket vesszük, akkor Rimaszombat az összegnek egyötöd részét nyújtotta! Az életrevaló, szívós palóc törzs kis fővárosá­nak fiai gyönyörű tanúságot tettek ezzel lob'gő magyar érzésükről s áldozatkészségükről. Érthe­tővé tették előttünk, miért lehet ez a kicsi, de oly magas nemzeti öntudattal biró magyar végvár pezsgő életével annyira hivatott irányítója és centruma a középszlovenszkói magyar kultura- életnek. # Részletes elszámolásunk a következő: Varga Lajos (10) 50 korona, Gabonás János Sr. (10) 50, Plentzner Frigyes (10) 50, Valaszkay Rezső (10) 50, Remenyik István (10) 50, Kubinyi Bertalan (40) 200, Székely Lajos (10) 50, Haynik Géza (10) 50, Nagy Sándor (20) 100, Sichert Károly (20) 100, Szakáll István dr. (20) 100, N. N. Rima- brézó (12) 60, Stromp László dr. (10) 50, Hlozek János (20) 100, Ráróssy Gyula dr. (10) 50, Rima- szombati Polg. Olv. Kör kulturális osztálya (100) 500, Rimaszombati Bank (100) 500, Zádor Jenő dr. (20) 100, Szabó Elemér (20) 100, N. N. (20) 100, Törköly József dr. (100) 500, Iván József (20) 100, Weinberger R. dr. (40) 200, Vozáry Samu (10) 50, Mihalik Dezső dr. (10) 50, Ganzfried Ernő dr. (10) 50, Veres Andor dr. (10) 50, Kosiner Dezső dr. (10) 50, Szalvendy Gyula (20) 100, Sípos József (20) 100, Schreiber Ferenc dr. (20) 100, Goldner Béla (10) 50, Urbányi Béláné (20) 100, Hillawoth Károly (20) 100, Fischer Bertalan (10) 50, Márkus László (10) 50, Benkovits Gyula (10), Győry Dezső (10), Horváth Zoltán (10), Mákovits Jenő (10), Szombathy Viktor (10), Maros Miklós (10) 50, Rábely Károly (20), Bleier Leó dr. (20) 100, özv. Schulhof Pálné (10) 50, özv. Bánhidy Istv.-né (10) 50, ifj. Rábely Miklós (10) 50, Zehery István dr. (20) 100, özv, Pásztory Gy.-né (10) 50, Szőke János (6) 30, özv. Dusek Andorné (10) 50, Mis- kolczy Lajos (10) 50, Krick Erzsébet (4) 20, Keresb. Testület (40) 200, Szoyka Pál (20) 100, Táborin Palais de Danse u Myslíkú c nemben Prága legnagyobb vállalata Elsőrangú műsor 1 8el* és kalíöldi borok eredeti üvegekben és negyedlíteienként Művészi saxoion-orc’.’ester A közönség táncol Kassa, március 2. Az élőhalottak börtöne a város közepén terpeszkedik. A kassai polgár hátán végigbor- sódzik a hideg, ha elhalad az erzsébetién el­megyógyintézet tömör vaspántos kapuja előtt, amely néhanapján megnyílik és riasztó csattanással zárul be zavaros szemű emberek mögött, akiket szépszóval csalogatnak vagy erőszakkal visznek a rideg épület ódon falai mögé. A szerencsétlenek közül sokan életük végéig benmaradnak az élőhalottak rácsos celláiban, „királyok, költők, feltalálók*4 és más rögeszmés tébolyodottak között. Esténként vad rikoltások, szivetmarkoló sikoltások, el­nyújtott, állatias hangit vonítás rémíti az utca járókelőit. Esős, viharos időben mint a méh­kas zug az elmegyógyintézet és a tébolyodot­tak kiáltásainak s egyhangú monológjainak döbbenetes kakofóniája szűrődik ki a ködpá­rás homályba burkolt épületből. Félelmetes és álmot riasztó a kassai bolondok háza kívülről is, hát még odabent a mániákusan csillogó szemek, eltorzult arcok s rögeszmék drótjain rángatott beteg emberek között. És mégis: akadnak épelméjű, egészséges emberek bő­ven, akik egy életre bezárkóznak az élőhalot­tak házába, énei és nappal velük vannak, fe­gyelmet tartanak köztük, alkalmazkodnak a meghibbant agyú emberek rögeszméihez... akik elhiszik a szerencsétlen falusi jegyzőnek, hogy ő tényleg az emberiség megváltója és minden paranoiás „királynak** megadják a kö­teles tiszteletet. Az ápolók ezek, akik lassan megszokják a tébolyodottak világának külö­nös, túlfűtött levegőjét, megszokják a reájuk meredő torz grima­szokat, az idióta bárgyú mosolyát, a fe- csegöket, a düliöngőket, az egész bom­lott zűrzavart, melyben azért rendszer van: a rögeszmék vaslogikájának rend­szere. A mindennapi életben ezernyi ezer re­gényalak él és ágál körülöttünk. Az emléke­zet albumának minden lapián találunk hétköz­napi arcokat, melyeknek látszatra semmit­mondó vonásaiból titkok hieroglifája kisért elő, A kassai élet regényalakjainak albumából szemeltük ki és téptük ki az alábbi lapot, ame­lyen a rendkivüliség hátteréből a kassai té­bolyda egy önkéntes lakójának profilja rajzo­lódik elő. Negyvenkét esztendő az őrültek házában Kiss László elmekórbázi ápoló nemrég töltötte be életének 72-ik esztendéjét. Magas kora dacára még most is jó erőben van. Kö­zéptermetű. jellegzetesen magyaros arcú, nyí­rott bajuszát, kopasz fejét behavazta a hó. Aranykeretes pápaszemet visel s ha fehér kabátot vesz fel, úgy fest, mint egy profesz- szor. Kiss László kerek negyvenkét eszten­deje él az elmebetegek között. Vénségére szűkszavú, morózus ember lett belőle, leg­alább is a külvilággal szemben. Főképpen az idegennel szemben bizalmatlan, aki a külső világból jött és akinek tervét, szándékát nem ismeri. A bolond, az más. A bolonddal hamar tisztába jön az ember és ha egyszer kiismer­te, akkor nincs többé baj vele. Aki a tébolydában tatát nyugalmat Kiss László 42 esztendőt töltött az élő­halottak házában, ebből tizenötöt a budapesti Schwartzer-gyógyintézetben. huszonkét esz­tendőt pedig egyhuzamban szolgált a kassai elmegyógyintézetben. Már régen nyugdíjba, kellett volna mennie, de nem akart Szolgált, amig bírta erővel, meri mit is csinálna oda­kint a rideg világban az ő megszokott kedves és jóindulatú bolondjai nélkül. Nem. hallani sem akart arról, hogy neki távoznia kell a bolondok házából. Az ápolói állományban azonban időtlen időkig mégsem maradhatott és két évvei ezelőtt nyugdíjazták Kiss Lászlót. Hová menjen, mi­hez kezdjen negyvenkét esztendő után ... Hol talál ismét meghitt és megszokott környeze­tet? Az öreg elmegyógyintézeti ápoló nem tudott magának tanácsot adni. A szabad élet­től és a külvilágtól félt, nem merészkedett vissza oda, ahonnan fiatalember korában ki­vált, hogy egy más „társaséletben** keressen és találjon elhelyezkedést. Ismerősej tanácsá­ra kérvényt adott be a városhoz és felvéte­lét kérte a szegényházba. Mert illetőségi ira­tai nem voltak a legnagyobb rendben, a ké­relmet visszautasították. Az ápoló ekkor azzal a furcsán hangzó kéréssel állt elő, hogy hadd maradjon öreg napjaira az Intézetben, hadd é\ie le ott azt az egy-két évet, and még az életé­ből hátra van. Stuhlik Jaroslav dr„ a kassai elmegyógyinté­zet igazgató-orvosa ezt a különösen hangzó, de nagyonis méltányolható kérést teljesítette és a kiöregedett ápolót megtartotta az inté­zetben, ha nem is éppen ápolói minőségben. Azóta boldogan és megelégedetten él a kassai bolondokházának falai között az öregember, aki önkéntesen száműzte magát a szabad élet­ből, mert a harmóniát és nyugalmat nem tudja másutt feltalálni, csak a — bolondok­házában. Délutánonként kijár az utcára sétáink de nem nagyon Ízlik neki a szabad levegő és csak akkor nyugszik meg ismét, ha bezárul mögötte az elmegyógyintézet vaspántos ajtaja. Milyen életszemlélete lehet ennek a kiilö- nö5, lelki berendezésű embernek? Hogy véle­kedik a világ dolgairól, az emberekről és^ a bolondokról? Ezek a kérdések épp úgy ér­deklik a pszichiátert, mint a laikust is. „Nyi- latkozni** Kiss László nem szokott és nem szeret. Minden kérdést támadásnak érez s rejtett célzatot sejt benne. Azért mégis sike­rült összeállitani keriilőuton ellesett beszél­getésekből Kiss László véleményét a dolgok­ról. az orvostudományról, az emberekről és a bolondokról Gyűlöli a nőt és nem hisz az orvostudományban A kassai elmegyógyintézet hetvenkétéves betegápolója — nőgyiilölő. Elszántan, hittel és meggyőződései gyűlöli a női nemet. „Min­den bajt ők okoznak és minden rossz végered­ményben tőlük származik. Az elmebajt is a nők okozzák.** Az elmebetegségről egyébként az öreg ápoló véleménye lényegesen eltér az orvostudomány mai képviselőinek állás­pontjától. Szerinte az orvostudomány csak ámitás és kenyérkereset, de akármennyit bú­várkodtak s akármilyen igyekvéssel tanul­mányozták a meghibbantagyu embert, nem tudtak olyan orvosságokat és mód­szereket találni, amelyek a szel’enrörök sötétjéből visszamenthetnék az embert a világosságnak. A bolondok gyógyítására. c*ak egy orvosság van — mondogatja — amit már évtizedek előtt is alkalmaztak: a hidegvíz és a kényszer- zubbony. Olyan esetről nem tud és nem is hallott, hogy egy bolondot valaha is klgyógyitot- tak volna agybajából Negyvenkét esztendőn át ápolta a megtébo- lyodott, megzavarflelkü embereket, de aki egyszer az ő keze alá került, az, ha ki is sza­badult, visszatért hozzá. Olyan biztos ez, mint a halál Volt egy esete: húsz évvel ezelőtt behoztak egy fiatal banktisztviselőt, akit az orvosok szorgos munkával rendbe­hoztak és egy év múlva kibocsátottak. „Gyó- gyultan** került vissza az életbe, de a bolon­dok háza veterán ápolója előre megmondta, hogy ez az ember épp úgy, mint a többi, visz­szakerül még a rácsos ablakok mögé. Úgy is történt, tizenöt esztendő múltával egy délután a mentők dühöngő elmebeteget szál; litottak be a kórházba, A fiatal banktisztviselő volt. Megvénülve, megrokkanva és most már soha kmemgyógyitható lelkizavarral Az okos bolond Az élő-halottak házában eltöltött évtize­dekből kedélyes esetek is maradtak az ápoló emlékezetében. Egylzben — ez a kassai elme­gyógyintézetben történt — az egyik beteg megugrott és feljutott az intézet^ tetejére. Nyaktörő magasságban kezdett sétálni a ké­mények között és hasztalan hívták szép szó­val, hiába fenyegették, nem akart lejönni. Az egyik bolond előállott, hogy majd ő lecsalja társát. Fejszét kért, a fal tövéhez állt és el­kezdte a téglát csapkodni, „Mit csinálsz ott?“ — kiáltott le a háztetőről a bolond. — „Elvá­gom alattad az épületet.** „Hagyd abba. akkor inkább lejövök.** És le is jött a háztetőről a bolond, akit az okos emberek nem tudtak le­csalni. A lelki betegek barátja Tizenöt esztendőt töltött Kiss László ápolói állásban a Schwarzer szanatóriumban. Sok előkelő betege volt s a jó békeidőben ro­koni és családi látogatások alkalmával hullot­tak a százas bankók az ápoló ölébe. Volt egy betege, egy igen előkelő család sarja, aki üldözési mániában szenvedett. Nyolc éven át ápolta és ezek voltak az öreg Kiss László leg­szebb évei. A beteg családja hat-nyolcfcgásós pompás ebédeket küldött be az intézetbe, de a mániákus fiatalember azt hitte, hogy meg akarják mérgezni és hozzá sem nyúlt a pazar ebédekhez. Könyörgött ápolójának, hogy cse­réljenek ebédet és Kiss László eleget is tett a kérésnek. Nyolc éven át ette a francia $zakácsmü- vészet válogatott remekeit, az előkelő beteg pedig az ápoló egyszerű kosztját. Végső summázásban az öreg ápoló igy foglalja össze hosszú életének tapasztalatait: A bolondokat szeretem. Azok nem gono­szak, nem várhat tőlük rosszaságot az ember. Nem ormányosak és csalafint b, mint sokan a külvilág emberei közül Ha az ember türelemmel és szeretettel köze­ledik hozzájuk, a társadalomból kitaszított éió-halottakhoz. soha sem lesz része csaló­dásban. Fanyar és rezignált életbölcsesség ez, de ki tudja, hogy az öreg ápoló, aki mint egy jónevii magyar család egyetlen gyermeke me­nekült az élet csalódásai és viszontagságai elől az elmegyógyintézet falai mögé, e,Tv élet mérlegének megvonásával nem-e tanint rá tá­volról, reszkető öreges kezével az igazságra, vagy legalább is a maga igazságára. 6 rnmmmmm É É11 <* r e m — Borozó I *olymE££jl P U AH A I I, ÍPALEUA ne Zene — Tánc ” Mindéi) vasárnap délutáni tea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom