Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-25 / 72. (1699.) szám

Ibsen és cs közszellem változása Irta: KLEBELSBERG KVNO GRÓF Magyarország kultuszminisztere Az egyik nagy budapesti napilapbél vesszük át Blagyarország zseniális kul­tuszminiszterének alábbi érdekes Írását. Ha újság kerül a kezünkbe, kivételszámba megy az olyan lap, amelyben ne találkoznánk cik­kel Ibsen Henrikről. A minap volt születésének századik évfordulója, ezt a centennáriumot ünnep­ük életrajzi és esztétikai cikkekkel és darabjai­nak szinrehozásával. A mi Nemzeti Színházunk is falragaszokon hirdette, hogy az Ibsen-darabok hosszú sorát ad­ja elő s alig hiszem, hogy volna Eurrőpában drá­mai színpad, amely Ibsennek annyi darabját tud­ná mintaszerű szereposzlásban szinrehozni, mint Magyarország első drámai színháza. A magyar közönségnek tehát módjában lesz Ibsen müveiben gyönyörködnie ma, amikor da­rabjai az aktuális irodalomból kezdenek irodalom- történeti perspektívába kerülni. És Ibsennél ép­pen ez az irodalomtörténeti, tovább megyek, gondolattörténeti perspektíva rendkivül fontos. Mikor fellép, északi hazája és egész Közép- Európa még teljesen bent van a romanticizinus- ban. ő magi is romantikus darabokat ir, elősze­retettel foglalkozik az északi népek sajátságos ger­mán mitológiájával. De változik a kor szelleme. Flaubert megírja Madame Bovary-ját s ezzel megszületik a francia realisztikus regény, megin­dul a realizmusnak s a naturalizmusnak a har­ca a korábbi feszítőerejét elvesztett románticiz- mussal s mig Franciaországban ez az irányzat, azután Zolával átcsap a materializmusba, addig a germán világban Ibsen, a szláv világban pedig Dosztojevszkij töri a realizmus útját. A realizmusnak még rövidebb volt a lélek- zete, mint a romanticizmusnak, amelyet felváltott. Túlságos filiszter és hétköznapi volt és a végén teljesen ellaposodott. Az emberek menekülni akartak a realizmus hétköznapjából. Ez a lelki szükség szülte meg a szimbolizmust s az expresz- szionizmust. Csodálatos, hogy az az Ibsen, akit a realizmus nagy úttörői között emlegetnek és mindenesetre egyike volt azoknak, akik a romanticizmussal szemben a nagy esztétikai győzelmes csatát meg­vívták, a maga művészetébe annyi szimbolisztikus elemet vett fel, hogy ma vannak kritikusok, akik afelett vitatkoznak, hogy nem kell-e Ibsent félig a szimbolistákhoz sorolni? Ennyire nem mennék. Annyi bizonyos, hogy éppen ezek a szimbo­likus vonatkozások megkímélik Ibsent attól, hogy minden nagysága ellenére is egyelőre a félmult félhomályába kerüljön. Csodálatos ez az irodalmi é3 művészeti félmult Ha egy stílusra, sőt egy kor­szellemre ráhúzzuk, akkor egyideig még annak a formáit sem szeretjük látni. Ma még nem tudjuk elviselni a kilencvenes évek divatját, a krinolin már kosztüm- és díszítőművészeti stílus, az anyák stafirungja rendesen a padlásra kerül, a nagy­anyáké dísztárgy, porcellánjuk maradványa a vitrinbe jut. Még olyan nagy művész is, mint ami­lyen a mi Munkácsynk, átmenetileg félhomályba került, mert a realizmus művészete éppen most van a félmult kritikus átmeneti állapotában. Ép­pen igy a realista és a naturalista kor drámai irodalmát ma por lepi a könyvespolcokon, de a romantikusokat, akiket a század elején ért ugyan­az a sors, már újra előszedik. A születés centennáriumát rendesen nehéz megünnepelni, mert ha az iró hosszabbéletü volt, akkor éppen a születés szá^dik évfordulója ta­lálja oeuvrejét ebben a félmultbeli állapotban. Halálának ötvenedik évfordulója sokkal jobb ün­neplő dátum, mert akkor már megvan a teljes történeti perspektíva. Az, hogy Ibsen realizmusa mellett darabjai­ban sok a szimbolikus elem, nagy tehetsége mel­lett megkíméli attól, hogy le kelljen venni a re- pertoirról. Pedig azoknak a társadalmi problé­máknak a legnagyobb része, amelyeket felvetett, s amelyek a maguk idejében éppen aktualitá­sukkal rendkivül érdekelték a közönséget, ma már megoldódtak és nem problémák többé. Azok a társadalmi visszásságok és betegségek, amelye­ket ő ostromolt, ma nem állnak előtérben. Ma kevésbé szubtilis lélektani, hanem sokkal brutáli- sabb gazdasági és politikai problémákkal áll szemben a modern társadalom. Az ibseni világnézetek egyik leglényegesebb pontja az individualizmus kultusza, az a törekvés, hogy az egyén letéphesse magáról mindazokat a béklyókat, amelyek addig mozgását kötötték. Itt hajlik el a kor felfogása leginkább Ibsenétől. Az egyénnek ez a túlságosan szabad csapongása ag­godalmas módon megbontotta az élet magasabb egységeit. A válások óriási száma mutatja, hogyan feszíti szét a túlhajtott individualizmus a családot és a háború utáni gyászos korszakban az is nyil­vánvaló lett, hogy az öncéllá vált politikai szabad­ság is szétvetéssel fenyegeti a nemzeteket és az államokat. Meg is jött az individualizmussal szemben a kettős nagy reakció. Az egyik szélsőbaloldali, a másik szélsőjobboldali. A kommunizmus!, amely a maga teljességében valósítja meg a szocializmus államtanát, minden egyéb szabadságot megsemmi­sített. Szovjet-Oroszországban az egyén tökélete­sen ki van szolgáltatva az állami hatalomnak, alantas közegekből összecsőditett titkosrendőr­ségnek. A jobboldalon pedig a fascizmus azt hir­deti, hogy az egyén önmagában vajmi kevés, hogy a fődolog, az előbbrevaló, az örök alany a haza és hogy az egyén boldog lehet, ha fennek a magasabb egésznek alkotó része és ha harmonikusan be­illesztheti a maga erejét az összesség kollektív erőfeszítésébe. Csak Közép-Eurőpában és nyugaton él tovább a demokratikus intézményekkel együtt az Indi­vidualizmus s éppen ezért ezek azok az orszá­gok, ahol Ibsen művészete a centennárium Ide­jén is megértésre talál. Hogy a közép- és nyugat­európai demokráciák meg tudnak-e állni, az attól függ, hogy milyen erős lesz a kommunista ro­ham. Mert ha ez a mozgalom erőben folyvást gya­rapszik, akkor egy sajátságos szituáció áll e* *ő. A kommunizmus nyíltan hirdeti, hogy az egyenlő­ség érdekében hatalomra jutva megsemmisít min­den függetlenséget. A minimumra redukálja az egyén szabad mozgását, de addig, amíg hatalomra jut, számonkéri a modern demokráciától a maga törekvései javára azt az agitációs, szólás, sajló- és tanítási szabadságot, amelyet a modern alkot­mányok mindenki számára biztosítanak s amelynek a kihasználásától a kommunizmus eszméjének diadalrajutását várja. Elméletileg sajátságos hely­zet ez. A szabadság elvi tagadója követeli a sza­badságot attól, aki a szabadság elvi alapián áll nyíltan és kifejezetten azért, hogy a szabadság kihasználása révén győzzön és győzelme esetén megsemmisítse a szabadságot. Érdekes tusa lesz ez, melynek első összecsapásait már láthatjuk Franciaországban. A harmadik köztársaság birkó­zik itt a harmadik imternacionaléval. A harmadik köztársaság igen széleskörű szabadságjogot en- 1 god. A harmadik internacionale ezt a szabadságot kíméletlenül kihasználja egy komra un isztikus re­zsim előkészitésére. Az embernek feszült érdeklő­déssel kellene figyelnie a világnézeteknek ezt a nagyszerű összecsapását, de nekünk magyaroknak, megtelik a lelkünk aggodalommal, ha a tusa ki­menetelére gondolunk, mert mi már kóstolót kap­tunk a kommunizmusból. Az eszményi megoldás az volna, ha a nagy- egész, a haza érdekében korlátoznák ugyan a tu­sába vitt individualizmust, de ha meghagynának az egyénnek még annyi szabadságot, amennyi kell ahhoz, hogy elviselhető maradjon az élet. Ha Európa megtalálná ezt a politikai megoldást, akkor Ibsen a maga túlhajtott individualizmusával egy ideig még jobban elhomályosodnék a félmult ködében. De óriási tehetsége meg fogja óvni at­tól, hogy pusztán irodalomtörténeti alakká zsugo­rodjék össze, hiszen minden idők drámaíróinak egyik legnagyobbja volt. PÁRISI MÁPLÚ IrjaiMÁRA1 '.SÁNDOR- Mestorino,egy nyug ember — Paris, március 20. Az erdő szélén egy szénné égett holttes­tet találnak. A vizsgálat megállapítja, hogy a meggyilkolt neve Gaston Truphéme, ékszer- ügynök, harmincöt éves. Három napja, hogy eltűnt hazulról. Tanúvallomások arra enged­nek következtetni, hogy egy bizonyos kávé- szinü autóban hurcolták ki a holttestet az er­dő szélére. Ettől a pillanattól minden kávé­barna autó gyanús, ami csak éJ. De kávébar­na autó van Franciaországban vagy ötven­ezer. Két hétig minden francia csendőr, min­den garázstulajdonos, minden vasárnapi ki­ránduló kávébarna autókra vadászik. A Gyé­mántkereskedők Szindikátusa 40.000 frank jutalmat tűz ki a nyomravezetőnek. A rendőr­ség nagy titokztatossággal és óriási appará­tussal fekszik bele a nyomozásba. Reprezen­tatív bűnügy, a konkurrens napilapok előfi­zetőik nagyobb örömére önálló nyomozásokat indítanak, gyanús mindenki, aki Truphémet ismerte. Az izgalom eltart két hétig s óriási feszültségeket ér el. Gyémántkereskedő-kö- rökben isanda szemmel néznek egymásra az ér­dekeltek. Truphémet, a szorgalmas ügynököt, aki állandóan magasértékü drágaköveket hor­dozott a zsebében, mindenki ismerte. A rend­őrorvos megállapítja, hogy Truphémet a reg­geli órákban gyilkolták meg, mindenesetre ebéd előtt, mert üres a gyomra. A nyomozás általában csak ilyen szomorú részletekre tá­maszkodik, mint egy üres gyomor, egy szén­né égett vese." Tulajdonképpen abban sem egészen biztosak az érdekeltek, a rendőrség és a családtagok, hogy a felismerhetétlensé­gig eltorzított emberi maradvány, amit az or­szágúton leltek, Truphéme, az ügynök. A gyilkos benzinnel locsolta meg a tetemet s ami a gyújtogatás után maradt, az oly kevés, hogy az áldozat legközelebbi hozzátartozói sem ismerhetik fel a rész tűkből Truphémet. Elvégre egy apának, egy barátnőnek is nehe­zére esik biztonsággal megállapitani, hogy: „Ah, ez Gaston!“ — ha egy gyomrot tartanak elébe. Az újságok két hétig tobzódnak a hírek­ben. Naponta lefognak egy-egy kávébarna autót. A francia csendőrség mindenfelé per- manenciában van. A közvélemény üvölt a gyilkos után. * Amíg minden napilap első oldaláról cik­kek, fényképeik, táviratok hirdetik a buzgal­mat, amit a rendőrség és publikum a gyilkos keresése körül kifejtenek, addig a gyilkos, ez nyilvánvaló, nyugodtan ül valahol egy kávé- házban s olvassa a napilapokat. Olvassa, hogy most Montodban keresik, vagy a Loire men­téin. Amennyiben a gyilkos kereskedő, nyu­godtan bejár mindennap az üzletébe, tárgyal a vevőkkel, este elmegy egy moziba s dél­ben hazamegy a családjához, ahol kíváncsian kérdezik: „Nem hallottál valamit Truphéme gyilkosáról?..." A fejét csóválja és megjegy­zi, hogy nem hallott, semmit. Ezen nem is le­het csodálkozni, mert a rendőrség rossz. Es­te, aperitif mellett, résztvesz a kávéházban, az alkalmi Sherlock Holmesek vitájában, tip­peket ad és kifogásol. Közben a feleségének születésnapja van s ő nagy csokor virággal tér haza. Közben eltemetik Truphéme ma­radványait s ő is résztvesz a temetésen, meg­szorítja a gyászolók kezét és vigasztaló, biz­tató szavakat intéz a hátramaradottakhoz. Közben, két hétig, minden két-három órában a szeme elé kerül egy-egy napilap, aminek első oldalán őt keresik. A második hét vége felé azt olvassa, hogy a rendőrség a nyomozásban uj csapáson indult el s a legnagyobb titokzatossággal ke­zelik mindenfelé az ügyet. Ezen az éjszakán rosszul alszik. Olvassa, hogy a rendőrség rekonstruálta Truphéme utolsó napját, percről-percre, em- berről-emberre. Egy garázstulajdonos, aki­nél a gyilkos benzint vásárolt, homályosan s mint utóbb kiderül, tévesen visszaemlékezik a kávébarna autó számára. A szám téves, de hasonlít a gyilkos autójának számához. Meg­állapítják azt is, hogy Truphéme a gyilkosság napján járt többek között gyémántkereske- dőknél. A gyilkos neve felbukkan. Egyelőre még csak tanú. Szembesítik a garázstulajdo­nossal, áld nem ismeri föl benne a kávébarna autó vezetőjét. Az ő autója különben sem ká­vébarna, hanem gesztenyeszinü. A gyilkost elbocsátják a szembesítés után a rendőrségről, az alibije tökéletes. Két napra rá mégegyszer berendelik. Reggel kilencre, tanúnak. Nyugodtan megy, meghagyja otthon, hogy. várják az ebéddel. Reggel kilenckor két detektív kérdezni kezdi. Másnap reggel négy óráig egyfolytában fag­gatják; a detektívek kettes turnusokban váltják fel egymást, mégy pár kinvallaté dűl ki mellőle. A tanú hallgat, tagad, harapófogóval sem lehet kihúzni belőle semmit. Reggel uép-vre összeesik. Minden átmenet nélkül ezt mondja: „Igen, ón öltem meg". Az arca egészen violaszinü a fáradtság­tól s valószínűleg a pofonoktól is. • * Van egy francia mondás, ami igy megy: „Ha valakit azzal vádolnak meg, hogy ellopta a Notre Dame hiányzó tornyait, legokosabb, ha az illető tagadás helyett szökésnek ered". Szóval, ha valakit nagyon sokáig vallat­nak valami felől, "a végén mindenesetre be­ismer mindent, amit kérdeznek tőle. Ezért a vázsgtálóbiró nem elégszik meg a gyilkos vallomásával: Mesto linónak (igy hív­ják) be is kell bizonyítani, hogy 5 Ölte meg Truphémet. Mestorino közben, a vallatási éjszaka után, visszanyerte az önuralmát, s szinte dü­hösen, aprólékosan, bizonyos sértett önérzet­tel kezdi bizonyítani, hogy ő ölte meg az ék-' szerágenst. Detektiveknek, vizsgálóbíróknak, védőügyvédeknek kéretlenül is újból és újból elmeséli, hogy igenis ő, Mestorini, ölte meg Truphémet, igy és igy. Most már benne van s nem sajnálja a részleteket. A továbbiakban a szenzáció leapad napi- bÍrnek. Mestorino, aki maga is ékszerész, ál­lítólag vitatkozás hevében ütötte le az ágenst, aki egy tartozást jött behajtani. Az előre meg­fontolt szándékot egyelőre csakugyan nem bizonyltja semmi. Mestorino valószínűleg megmenti a fejét a guillotine elől. De ez már Mestorino és az esküdtek dolga. Ami érdekes megmarad az egészbők az Mestorino két hete, a gyilkosság napjától a letartóztatásig. * Mestorino a vitatkozás hevében leütötte Truphémet, aztán bevarrta a holttestet egy zsákba, egyedül lecipelte az ötödik emeletről az autójába, az autóval hazament La Varen- ne-be, Páris egyik elővárosába, ahol fiatal feleségével egy villában lakott, az autót be­állította a garázsba, vacsora után lefeküdt aludni, másnap reggel beült az autójába s a szörnyű csomaggal kihaj tat ott egy erdei útra, benzinnel meg!ácsolta a hullát, egy gyufával felgyújtotta s otthagyta az egészet az utmen- tén, ahol később meg is találták. Aztán visszaült az autójába, visszahajtott a városba, bement az üzletébe, ahol alkalma­zottat üdvözölték s tárgyalni kezdett a vevőkkel Ha rögtön a csendőrségre megy és felje­lenti magát, megússza három-négy esztendő­vel, esetleg, esküdtszék előtt, egészen olcsón is. így valószínű, hogy megkapja az életfogy­tiglani kényszermunkát. , Mestorino intelligens ember, elég jelenté­keny vagyona van s anyagi gondjai a gyüké#- ■ság napján jelentéktelenek és átmenetiek voltak. A felesége jómódú, két éve vette el az asszonyt, nagyon boldogan éltek. Minden­ki azt állítja, hogy Mestorino rendkivül gyön­géd, figyelmes és tapintatos ember. Ez a gyöngéd és tapintatos ember Tru- phéme-el szemben , rendkivül gyöngédtelenüi és tapintatlanul járt el. Először is agyonütöt­te, ami már magában véve is nagy gyöngéd- telenség, aztán meg elment az áldozat teme­tésére, megsiratta Truphémet, mindenkivel kezet szorított s annak a reményének adott kifejezést, hogy a gyilkos mielőbb kézre fog kerülni. Ez, hogy elment a temetésre, hatá­rozottan tapintatlanság. Egy rendes ember nem jár olyan halottak, temetésére, akiket ő maga ütött agyon. De különben is rendkivül érdekes két hete lehetett Mestorinonak. Ha csakugyan véletlenül, vita hevében csöppent bele a gyilkosságba, — mindenki úgy vitatkozik, ahogy tud — egyik napról a másikra, váratlanul: — ki tudja rekonstruálni egy embernek az éjszakáját, áld reggel még úgy keit fel, mint egy jólmenő ékszerüzlet, egy gesztenyeszinü autó, egy kávébarna fe­leség és egy folyondárral befutott villa tulaj­donosa s este úgy fekszik le, hogy gyilkos, akit Franciaország összes csendőrei vadász­nak ezekben az órákban az országutakon? S két hétig ezzel az érzéssel járkál a vá­rosban, megőrzi régi szokásaik nyájas a fele­ségéhez, kiabál, ba sós a leves s alkuszik a vevőkkel, — abban a biztos tudatban, hogy ha nem ma, akkor holnap vége az egésznek, mindennek, ami az élet s talán egy óra múl­va, talán egy hét múlva, jön a kényszermun­ka egy szigeten, a Csendes óceánon, vé-ge- fogyhatatlan, amíg csak él. S nem lövi agyon magát és nem jelenti föl magát, hanem vásárol mindennap harminc újságot, leül a korcsmában és olvassa: „Most Melunben keresnek". Vagy: „Ma negyvenezer frank dijat tűztek ki a fejemre". Mi mindent gondolhat két hét alaJtt egy ilyen ember, aki reggel még ékszerész volt és este már gyilkos, — mit gondolhat szabad akaratról, sorsról, Istenről, emberek rendjé­ről, összefüggéseikről, véletlenekről, boldog­ságról és halálról? Amíg egy napon, reggel négykor, lehajt­ja a fejét és kinyögi: „Én voltam". S nem érti, ő maga mondja, végképp nem érti az egészet. Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebbül rendezi be Kedvező részletfizetések I F. Vazda bútorgyára, Praha Vili., Podlipnébo 997. 4 | Alapítva 1833. » Telefon 3L ti S > j v ! i űsztnfl A flveg, porcellája nagykereskedése. p KOSICE, F@-ntca 19. Nagy választék. Jutányos árak. ’V’ ..T'' ’• .G .... A ~ .VI 1028 március 25, vasárnap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom