Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-03 / 53. (1680.) szám

ii/íiO Iliül CiUa <j, NUkuiiMi, „Először magyar—azután evangélikus" A magyarsága miatt egyházi retorziókkal sújtott Egyed Aladár, gömöri ev. lelkész nyílt levele Jánoska püspökhöz Rimaszombat, március 2. (Saját tudósítónktól.) Még magyar evangéli­kus körökben sem vették jó néven Egyed Aladár, a magyar ev. szövetség titkárának a kassai évi közgyűlésen tett ama kijelentését, „Először ma­gyar vagyok s csak azután evangélikus". Szlovák evangélikus körökben pedig egyenesen megbot- ránkoztak rajta és Jánoska György dr. a keleti kerület püspöke a tornaijai ev. misszió útiköltsé­geit, Egyed Aladár ezen nyilatkozatára hivatkoz­va, (mert ő pasztorizálja a tornaijai missziót) azon a cimen vonta meg, hogy nincs meg benne a garancia arra nézve, hogy nem magyar poli­tikai missziót folytat Egyed Aladár az Evangélikus Lap mostani számában nyílt levélben válaszol püspökének, amelyben többek között a következőket Írja: „Úgy látom, hogy úgy Püspök ur, mint a hi­vatalos egyház vezetői előtt botránykő lett ez a kijelentésem: „először magyarok vagyunk s csak azután evangélikusok". Szíveskedjék elolvasni mégegyszer titkári jelentésem ezen részét s ott találjuk ezt is: ma valljuk ezt. Rögtön utána pe­dig ezt olvashatja: mindaddig valljuk ezt, amíg stb ___ Ebből mindenki látja, hogy ez csalt egy retorz iós kitétel, amely időhöz van kötve s amely az önvédelmi harc pszichéjéből fakadt. Tagadom azt, hogy én ielkipásztori köteles­ségemet fölcseréltem volna politikai agitá- cióval. Egyébként pedig az én kárhoztatott kitételemet a szlovákok is ismertek a múltban és ismerik a je­lenben is ebben a formában: „Először szlovák vagyok, azután evangélikus." A hit és a fajhoz való ragaszkodás Luther óta sohasem állott egy­mással ellentétben az evangélikus egyházban. Voltak korok, amikor a papok a fajhoz való ra­gaszkodást erősebbben hangsúlyozták, máskor pedig a fajszeretet századokig hallgatott, tárgy­talan volt, senki nem bántotta, senki ellen megvé­deni nem kellett és élhették nyugodtan az építő hit századait. Ezen a fejlődésen a szlovák nem­zet is keresztül ment a múltban. Mondhatnám azt is, hogy ezt a nyilatkozatot: először vagyok ma­gyar, azután evangélikus, az önök nagy vezér emberétől: Hurbántól tanultam. A történelem sokszor megismétli önmagát és az emberek sokszor szerepet cserélnek. Főtisztelen- dőséged bizonyára ismeri szlovák eredetiben, én azonban csak a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 1846. évfolyamából ismerem Hurbánnak sok port felvert munkáját, melynek cime: „Unió, vagyis a magyarhoni lutheránusoknak kálvinis­tákkal! egyesülése". A fiatal Hurbán — akkoriban 8 éves lelkész volt — 200 oldalas könyvének minden sora, min­den betűje ettől a gondolattól izzik: először szlovák vagyok, azután evangélikus. Semmi szín alatt nem hajlandó a kálvinistákkal uniálni, mert azok magyarok. Kálvin egyháza ma is a „magyarvallás" letétemé­nyesének vallja magát. Hurbán e müvének 29-ik lapján a református atyafiakat tiizzel-vassal pusztítandó eretnekeknek nézi. Hurbán kijelenti, hogy azon a napon, amidőn a lutheránus szlovákok­nak a kálvinista magyarokkal uniálniok kel­lene; inkább meghalna, vagy a rom. kalh. egyház kebelébe térne vissza. Én megértem és méltányolom Hurbán nemzeti védekezését, kiérzem törekvéséből a lángoló faj­szeretet kitörését s tudom, hogy önök közül sen­ki sem dobna követ Hurbánra, ha sírjából feltá­madva igy szólna a mostani Lutheránia vezetői­hez: Én elsősorban vagyok szlovák, azután evan­gélikus. Rám azonban ugyanezt a mértéket nem akarják alkalmazni, tőlem rossz néven veszik azo­kat a szavakat, amiket Hurbánban helyeselnek. Pedig ha én a jelenlegi körülmények között a vé­dekező fajszeretetet erősebben is hangsúlyoztam, nem sértettem meg ezzel a szlovák érzékenysé­get. De minek is megyek a múltba, mikor itt van a jelen? Főtisztelendő Püspök ur! Elfelejlelte-e már Méltóságod, hogy 1921-ben, amikor „de nobis sine nobis" tárgyalt ev. középiskoláink államosí­tásának föltételeiről, az a megegyezés jött létre, amely szerint az ev. egyház csak olyan feltétellel adja át középiskoláit az államnak, ha 10 év múlva jo­got kap azoknak visszaállítására. , r mr l Ilii Ilii I Ilii Ilii III Miért kellett a régi ev. középiskolákat államosí­tani, ha 10 év múlva újakat akarnak létesíteni? Mert a szlovák nemzeti szempont elsőbb volt, mint az evangélikus érdek! Ismeri Főtiszteiéndőséged a szlovenszkói evangé­likusok teológiai főiskolájának tanári kara által 1923-ban kidolgozott memorandumát. Csak ezt a részt idézem belőle: „A szlovenszkói ev. egyház nem állít akadályt az ev. teol. fakultásnak Po­zsonyban való megszervezésénél. Mert az egyház bár szívesebben kitartana saját hitfelekezete jö­vendő papjainak egységes tanításánál, ádozatot akar hozni a hazának, hogy nemzeti meggyőző­désű és hazafiason gondolkodó prefosszor-karának segítségével elősegítse az állami konszolidációt, valamint, hogy a nemzet és honhii teológiai ifjú­sága által paralizálja a megbízhatatlan káros be­folyását a kálvinista ifjúságra." Mi ez, ha nem az az elv: először vagyok szlo­vák, azután evangélikus?! Különben is ezt az elvet mindenki vitathatja pro és kontra, csak azok nem, akik az autonó­mia felfüggesztésével az egész világ előtt bebizo­nyították, hogy először szlovákok, másodszor csehszlovákok s csak harmadsorban evangéli­kusok. Mm Mito lirtn-Mm sok orvos által aiáldva mint kitűnően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejf ájás, eldugulás, májbaj, kólika aranyér, vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárga­ság ellen. Minden gyógytárban kapható 1 üveg ára 5'— Kő. Vigyázat a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre ! Készíti: Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava Alapítva 1312-ben iaiaiflBfW8BfifliMlWWBISCiMíiHftlnK;iBCyHiífÉHHWIITÍ UNGVAR A KÜZDELMES FEJLŐDÉS UTJÁN Befefezést nyertek a csatornázás és vízvezeték előkészítő munkálatai — Ungvár maradékbirtokos akar lenni — Százötven kislakás épül — Ungvár, március 2. (R/uszinszkói szerkesztőségünktől.) Ung­vár csatornázásának és vízvezetékének terve jó egynéhány évtizedre nyúlik vissza. Nem siettette ennek a problémának megoldását semmi kényszerítő körülmény se, mivel Ung­vár természeti fekvése oly kedvező, hogy úgy vize, mint levegője kifogástalan. Sőt még ás­ványvize is van, amiről tanúskodik a város kellő közepén a régi idők óta hires Savanyu- viz fürdője, valamint a Várhegy alatti utcák­ban található több savanyuvizkut, melynek vi­ze elsőrangú ital A fejlődés követelményei elől azonban Ungvárnak sem lehetett tovább már elzárkóznia s a vízvezeték és csatorná­zás előkészítő munkálatait már évekkel ez­előtt megkezdték és a terveket elkészítették. A tervek a napokban kerültek a várbs építészeti s csatornázási bizottsága elé, mely­nek szakértő tagjai több kifogást emeltek el­lene. Egyik igen fontos kifogás a víztartály el­helyezése ellen szólt, amelyet a terv szerint a város felett lévő Kálvária-hegy oldalára akar­nak építeni. A hegy nem eléggé magas ahhoz, hogy az állandóan fejlődő város részére ele­gendő viznyomást tudjon biztosítani. A ter­vezett vizvezető csöveket is kiskaliberűeknek találta a bizottság, úgy hogy a tervek alapos átdolgozás alá kerülnek, mielőtt még a kép­viselőtestület foglalkoznék azokkal. Mindenesetre óriási haladást jelentene, ha a vízvezeték és csatornázás terve megvaló­sul, bár Ungvár jelenlegi helyezető oly ag­gasztó, hogy a mai viszonyok mellett ennek a tervnek keresztülvitele szinte lehetetlennek látszik. Ungvár mint maradékbirtokos ? Tekintettel a város rozoga anyagi helyze­tére, az a terv merült fel, hogy Ungvári, több város mintájára, maradékbirtokhoz juttassák. Bizonyos, hogy a kormány, ha valóban szivén fekszik Ruszinszkó fővárosának anyagi helyzete, ennek az eszmének megvalósítását minden nagyobb nehézség nélkül keresztül- viiheti és ezzel jelentős mértékben hozzájárul­hatna Ungvár fővárosi fejlődése anyagi lehe­tőségeinek megalapozásához. Százötven kislakás A napokban határozta el a városi tanács, hogy a lakásínség leküzdése érdekében a jegyzett részvénytőkéből százötven kislakást építtet, Az eredeti tervtől eltérőleg emeletes bérházakat építenek egyenkint husz-husz la­kással. Ezekből száz egyszobás-konyhás la­kás, mig ötven kétszobás lesz. A részletes terveket és költségvetéseket csak ezután ké­szítik el, de a tanácsnak az a törekvése, hogy a lakások már őszre elkészüljenek. Három villanyóra Az újítások terén említésre méltó, hogy a napokban érkezett meg a város által rendelt három villanyóra. Ezek egyikét a róm. kato­likus templom tornyában fogják elhelyezni, a másikat a volt Kossuth-, ma Masaryk-téren ál­lítják fel, mig a harmadik a városházára ke­rül. Az állami autóbusz Február 15-íke óta állami autóbuszközle­kedés indult meg Ungvár és Munkács között nyilván a magánautóbusz-ipar letörése céljá­ból. A szép, ízléses és nagyméretű autóbusz korlátolt menetsebességgel közlekedik, az ős­lakosság azonban igen kevéssé veszi igénybe. Okát abban a csendes szolidaritásban látják, amelyet az őslakosság a magán autóbusz-ipar­ral szemben érez. Az állami autóbusz igy csak nagy ráfizetéssel tarthatja fönn üzemét. Csúffá tette az amerikai tudósokat egy öreg disznókoponya A rózsahegyi medvehistóriának párja akadt Amerikában — A majom és az ember közötti átmeneti őslény koponyájának nézték egy kihalt disznólajta egyik példányának koponyáját Newyork, március 1. (A P. M. H. munkatár­sától.) Amerika közvéleménye már régóta áhíto­zott egy olyan tudományos skandalumra, mint amilyenben a francia népnek van része a glozeli archeológikus lelet révén. Ezt a nem is oly ritka eseményt most végre az amerikaiak is megkapták, s az van olyan groteszk, mint a fazekak cserép- gyűjteménye, ha más természetű is. Ab amerikai tudományos botrány ugyanis sok­kal közelebb áll egy régen megtörtént, de elnemfclejthető, mert halhatatlan szlovenszkói tudományos skandalumhoz: a rózsahegyi einber-medve páratlan esetéhez. Mint ismeretes, a Vág hullámaiból kihalászott hullacsonkról az orvosi vizsgálat és boncolás meg­állapította, hogy emberi hullacsonk és a szeren­csétlen ember vegetáriánus lehetett, mert sok növényt találtak a gyomrában. Az emberként el­temetett tetemről ugyan később kiderült, hogy bő- renyuzott medve hullancsonkja volt s a temetőből sietve el kellett helyezni egy másik helyen, de ez az utólagos vizsgálat már nem akadályozhatta meg, sőt kipattanása tette éppen lehetővé, hogy Rózsahegy tisztes városának addig csorbitatlan hírneve gúnyos kacagástól kisérve be ne járja a világsajtót mind furcsább színezetet nyerve az újságok kegyetlen szatírájában. Az északamerikai Nebraska állam őserdőktől buja területén évekkel ezelőtt a tudós .régészek egy különös alkatú koponyára bukkantak. A ko­ponya erősen hasonlított az emberi koponyára, de sokkal inkább a magasan kifejlődött majmok koponyájára, mégis struktúrájában egészen más volt. A tudósok nagy töprengéseit, szakadatlan kutatások, mérések után végtére is kisütötték, hogy a koponya egy eddigelé ismeretlen lény tör­zsén ékeskedett valamikor, amely lény tulaj­donképpen egy átmeneti teremtmény veit a majom és az ember között s amelynek nyo­mait idáig hasztalan kutatta az archeológiái tudomány. Az antropomorfológusok öröme természetesen óriási volt s a leletet a legnagyobb elővigyázatos­sággal a newyorki természettudományi múzeum­ban díszhelyen helyezték el mint a fiatal ameri­kai régészeti kutatás egyik legnagyobb eredmé­nyét. A tudósok ezrei vándoroltak az üvegbura oltalmában fekvő koponyához, a szaklapok terje­delmes hasábokban állandóan felszínen tartották a felbecsülhetetlen értékű leletet, amely a dar­winizmus állításainak egyik legfényesebb igazolá­sa lett. Úgyszólván valamennyi természettudós megegyezett abban, hogy a koponya a majom és az ember közötti összekötő lényé volt. Magától értetődik, hogy a koponya értéke idővel nund magasabbra szökött mint egy megbízható részvé­nye a tudományt is arannyal mérő amerikai vi­lágban. Értékéből csak akkor veszített keveset, amidőn a muzeum egyik asszisztense elejtette keié­ből a pótolhatatlan kincset és az száz dara­bokra hullva terült el a földön. A darabkákat azonbaD gondosan összszedték és bosszú hetek fáradságos munkája árán összera­gasztották, úgyhogy teljesen visszanyerte eredeti formáját és árfolyama is hamarosan magáhoztért jelentéktelen árlemorzsolódásából. A koponya ismét elfoglalta régi helyét M diszvitrinben és továbbra is csábította magához a csoda járókat, mikor egy napon megdöbbentő dolog történt. A koponya eltűnt a múzeumból, valami ra­jongó történész vagy ilyesféle szőrén-szálán ellopta. Sokáig nyomoztak, kutattak utána, de hasztalan nul. Végül is a7, egyik tudósnak zseniális ötlete támadt. Felvetette azt az indítványt, hogy a neb- raskai lelőhelyen kellene kutatni újabb koponyák után. Úgy is lett, megindultak Nebraslíában az ásatások, amelyek nemremélt sikerrel jártak. De ,éppen ez a siker okozta vesztét az egész esetnek, mert az újabb koponyák, amelyek tömegesen ke­rültek elő az óvatos csákányok alól, a tréfás- kedvű természet danaida-ajándékainak bizonyul­tak. Egész csomó kitörőén konzervált koponyát per­ditett ki a csákány az őserdő. talajából, s kitűnt, hogy a pótolhatatlannak vélt veszteség bőségesen pótolható, sőt az újabb őslényi kopo­nya-példányok értékesebbek, mint az ellopott koponya. Most már több vitrint kellett az uj ko­ponyák rendelkezésére bocsátani, de mielőtt még elhelyezték volna azokat az üveg mögött, néhány tudós, aki már régebbi idő óta igen szkeptikusan forgatta a leielet kezei között, még egyszer tü­zetes vizsgálatnak vetett alá a friss leleteket. A vizsgálat szörnyűséges felfedezést derített nap­világra. A szkeptikus tudósok minden kétséget ki­záró módon bebizonyították, hogy a koponyák nem átmeneti őslények, hanem egy már ki­veszett disznófajta rég elpusztult példányain ékeskedtek. A villámcsapásként ható fölfedezés természetesen izgalmas botrányt idézett elő a tudomány ber­keiben s a közvélemény elégtétellel vette tudo­másul, hogy tudományos csalás és régészeti skan­dalum tekintetében sem maradt el Európa mö­gött. A kompromittált tudósoknak csak az a kö­rülmény nyújt némi sovány vigaszt, hogy Glozel- ben éppen a napokban állapította meg a csendőr­ség, hogy preparált fazekakat ástak el az érdekelt parasztok a beomlott pékmühelyben, sőt in flag- ranti tetten is érték a tudományba belekontár- kodó derék földmiveseket. Már pedig a francia régészeti tudomány legkiválóbb fejei kardoskod­tak amellett, hogy a glozeli cserepek és fazekak a neolitikus korszak legeklatánsabb bizonyítékai. Ilyen körülmények között az átmeneti őslény bot­ránya sem olyan rettenetes talán, hiszen lesznek még rettenetesebb botrányok is ... A szlovenszktfi Bsywéűí kamarák kérdése félhivatalos beállításban Prága, március 2. A Szlovenszkói Ügyvédek Szövetségének zsolnai közgyűléséről hozott tudó­sításunkban beszámoltunk arról, hogy Stodola Emil dr. kijelentése szerint az ügyvédi autonómia visszaállításának kérdése rövidesen aktuálissá válik. A félhivatalos Ceskoslovenská Republika mai számában azt Írja, hogy a szlovenszkói ügy­védi autonómia kérdéséről Szlovenszkón és Prá­gában is már hosszabb idő óta tárgyalások foly­nak, miután a régi rezsim hagyatékából kifolyólag az ügyvédi karban főképen a magyar és német ügyvédek vittek szerepet s a szlovák ügyvédek aránylag jelentéktelen számuk miatt semmi be­folyással sem bírtak a kamara döntéseiben és a kari dolgokban való határozatok hozatalában. Ennekfolytán főleg jogi szempontból szenvedett hiányosságot az egész kari ügy. Most fel fogják állítólag ujitani az ügyvédi kamara autonómiáját Turócszentmártouban és arról is fognak tárgyalá­sok folyni, hogy egy másik kamarát is felállítsa­nak. Március elején Pozsonyban tárgyalásra ülnek össze a kamarák delegációi, amelyben meg fog­ják állapítani azokat az irányelveket, hogy mi­képen biztosítsanak a szlovák ügyvédeknek meg­felelő befolyást a kamara határozataiban. A tár­gyalásokon az ügyrend megváltoztatásáról lesz szó. Az autonómia megújítására a Ceskoslovenská Republika értesülése szerint még ezéven sor kerülne. A kormány félhivatalos lapja, amidőn beszá­mol egy olyan ügyről, amely elsősorban a kor­mánykörök érdekszférájába tartozik, annyi fárad­ságot sem vesz magának, hogy ellenőrizze értesü­léseit. Mig Szlovenszkón csupán egyetlen, kine­vezett kamara van és pedig Turőcszentmártonban, amelynek tagjai egytől egyig szlovák, nemzethü ügyvédek és a valóban többségben lévő magyar és német ügyvédek semmi befolyással sem bírnak a kamara ügyeiben, a Ceskoslovenská Republika éppen az ellenkezőjét állítja, amidőn azt Írja, hogy a szlovák ügyvédeknek a magyar és német ügyvédek többsége miatt nincsen szavuk a kama­rában. A zsolnai ügyvédgyiilés éppen az autonó­mia visszaállítása érdekében és a turócszentmár- toni kamara ellen emelte fel a szavát, mert a szlovenszkói ügyvédi karnak a kamaránál való befolyása csak igen csekély. Ami tehát nyílt, sebe már hosszú évek óta a szlovenszkói ügyvédtársa­dalomnak, azt éppen az ügyvédtársadalom terhére szeretné Írni a Ceskoslovenská Republika, de ebben a formájában is minden jogcím nélkül a mellőzve a demokrácia alapvető tételét: a több­ségi elvet. — A leggyakoribb orosz vezetéknevek:. A moszkvai rendőrség kimutatása szerint az orosz fővárosiban harmincötezer lvanov (Iván, Ivánifi), húszezer "Petrov (Péter, Pé­ter fi), ti zenkilencezer Kuznyecov (Kovács), és tizenötezer Pqpov (Pap) lakik. jsrjgjí 4 X XjL

Next

/
Oldalképek
Tartalom