Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-24 / 71. (1698.) szám

1928 március 24, swwnfca^ íí ü SORON KÍVÜL írja; MÁRAJ SÁNDOR — Ünnepély után — Pár is, március 18. Most, hogy a 'kedves vendégek elutaztak s Am&níuliaii j>usmu nyelven legmelegebb kö- szönebét fejezte ki a franciáknak és a néme­teknek a nyájas vendégl át asért, tagadhatatla­nul egy bizonyos csalódottság észlelhető a nyájas vendéglátók körében. Ez a csaló­dottság érthetetlen, miért Amamuilaih, mi­előtt nejével, ágyastársaivai, gyermekeivel, rokonaival és nagyszámú kíséretével tovább- utazott volna Londonba, többizben hangoz­tatta buesuzáskor, hogy nagyon örült, min­dennel meg volt elégedve és nagyon szép volt. A királyi elismerés őszinteségében nincsen senkinek joga kételkedni; minden jel azt bi­zonyltja, hogy Amanullaih csakugyan jól érez­te magát Párosban és Berlinben. Miért hát a csalódottság? Mit vártak még az illusztris vendégtől? Londonból, úgy hirlik, az illuszt­ris vendég egyenesen hazamegy Afganisztán­ba, mert Kabulban, a fővárosban, már megint baj van, az egyik rokon forradalmat csinált és el akarja foglalni a trónt. Ez kellemetlenül érintheti Amanullahot, aki a maga részéről igazán rendkívül óvatosan viselkedett s euró­pai útjára magával hozta majdnem teljes számiban a rokonságát s főként magával hoz­ta kövér és trónkövetelő bátyját, aki már többizben hajlandóságot mutatott arra, hogy átvegye fiatalabb testvérétől a trónt, — nyíl­tan azt hangoztatja, hogy amit az tud, azt ő is tudja s ő hozzá még sóikkal kövérebb, ami Keleten mindig a magasabb méltóság jele. Ez­ért Amanullah, aki maga a providentia, ezt a kövér bátyját magával hozta Rómába, Páriá­ba, Berlinbe és Londonba, egy lépésre sem engedte el a közeléből. Egyáltalán mindenkit magával hozott, aki Kabulban valamit számit. Ezt a luxust annál is inkább megengedhette magának, mert a kiséret utaztatása és ellátá­sa az európai utón nem kerüt egy fillérjébe sem. A rendkívül nagyszámú kis éret is az európai államok vendége volt, mind paloták­ban laktak, s a rendelkezésükre bocsátott pri­vátautókon jártak, ahogy ez illik. Minden programszerűen folyt le: a meg­érkezések, a fogadtatások, az attrakciók, az elutazások. A király és kisérete mindennel nagyon meg voltak elégedve. Miért ez a két­ségtelen csalódottság a vendéglátók körében? ' Leó nBaiiby, as „Intransigeant*4 főszer­kesztője „Yoyages" címen isr cákket a kedvet­lenségről, ami a német sajtóban az afgán ki­rályi pár elutazása után határozottan hangot kapott A franciák, írja Bailby, megint egy­szer bebizonyították, hogy van tapintatuk és óvatosak. Mi franciák, írja, udvariasan és sok méltósággal fogadtuk ugyan a királyi párt, de végeredményben nem költöttünk el reájuk fö­löslegesen egy vörös fillért sem, a király Pá- ris városától egy zsebórát kapott ajándékba 8 a királyné egy csokor virágot Megadtuk ne­kik a katonai tisztességet, de katonáink van­nak s ez nem került semmibe. A néhány ebéd és vacsora nem számit.. Mi, mármint a fran­ciák, az afgán királyi páTt jóakarattal, de bi­zonyos tartózkodással fogadtuk. Mindeneset­re biztos annyi, hogy nem költöttünk reájuk fölöslegesen. A németek ezzel szemben nya­kig elmerültek az örömökben, hogy megint ’egyszer királyt ünnepelhetnek, elköltötték egy 'csomó pénzt, mindezt abban a reményben, hogy Amanullah megrendeli a német cégek­nél Afganisztán teljes civilizációját, az összes patentekkel, könyvnyomdától w. c.-ig. Ama­nullah azonban nem rendelt Berlinben sem­mit. Összesen hat pár cipőt rendelt. Hidakat vártak föle s rendelt a királynőnek néhány ruhát. Repülőparkokat vártak tőle s vett né­hány nyakkendőt. A német állam és a német ipar súlyosan ráfizetett Amanullah látogatá­sára. Úgy kell a németeknek, végzi a francia 'ciikkiró, nem ismernek mértéket semmiben, nincsen még gyakorlatuk az ilyen magasabb politikai üzletekben. Az igazság az, hogy a franciák csakugyan bem kőik,.ék különösen sokat Ama nullákra, de nemkülönben elvárták, hogy az afgán ki­rály megrendelje náluk az Eiffel-toronytól a Szajna-hidakig mindazt, ami szép és drága. “Ez a rendkívül hallgatag, rendkívül lassusza- rvu keleti fejedelem azonban nem rendéit sem­mit, a franciáktól se, máshol se. Az ebédeket végigette, az ajándékokat elfogadta, a gyára­kat meglátogatta, mindent elmagyaráztatott magának, az ünnepélyeken szalutált, aztán felült a rendelkezésére bocsátott különvonat- ,ba és elégedetten odébbutazott. Többnyire csak ruhaneműnket vásárait. ' Turbinát egyáltalán nem vett. , Egy éve készítettek neki Parisban s Ber­linben turbinákat, hidakat, villanytelepeket, repülőparkokat, mindent, amivel egy barbár (Utánajárnia tOos) államot hamarjában fel lehet díszíteni. A ki­rály mindent megnézett, minden tetszett neki és nem vett semmit. Egy német cég például egy nagy repü­lőgépet adott neki ajándékba, tízezer font sterling értékben. A király szépen megkö­szönte az ajándékot és elküldte Kabuba. A német gyár persze nem igy képzelte az aján­dékot, a gép mintának készült s volt a rak­táron Kabul számára hasonló árban még két tucat. De a király azt mondta, hogy egyelőre elég lesz ez az egy, amit ajándékba kapott. ötszázezer aranymárkát költött el a né­met birodalom Amanullah fogadtatására. Csak a villanyszámla 9000 márka volt a palotában, mert a király megkövetelte, hogy az összes termekben éjjel-nappal égjen a villany. Amanullah nem rendelt semmit Rengeteg ajándékot kapott, azt mind el­vitte magával. Párásban se rendelt semmit. Innen is csak az ajándékokat vitte el magával. De Berlinben, ahol mindén nagyon tetszett neki, megpróbált a tetejében még pénzt is sze­rezni: a Birodalmi Banktól 10 millió font sterlinget kért kölcsön, hosszú időre és ala­csony kamattal. A Birodalmi Bank a kérést elutasította. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy Anmnullaknak nem rendelésekre kell a pénz, hanem vinné haza ezt is, mint ajándékot Eu­rópából. Az egész európai vonalon sirás és csa­lódottság maradt utána. Mindenkinek csak pénzbe körűit s nem hozott be a látogatás semmit. „Mégis csak mulatságos" — irja Bailby — „hogy neki ülünk itt ünnepelni egy ilyen félvad fejedelmet . . .“ Fél vad fejedelem? Két hónappal ezelőtt még Sőre volt és Felség és franco-afghán klu­bok alakultak s a francia-afgán közeledés szükségességéről minden francia vezércikkíró meg volt győződve. Most legtöbben szeretnék visszakérni az ajándékokat De Amanullah, akiben kétségtelenül van valami a napkeleti fejedelmek hallgatag böl­csességéből, az ajándékokat minden városból előre hazaküldte Kabulba. A macskajaj, ami az ünnepély után ma­radt, általános, Berlinben éppen úgy, mint Párisban. Holott Amanullah mindennel meg volt elégedve. Vájjon miket mondhatott ez pusnuul este a környezetének, ha egyedül maradtak? . .• . A Prágai Magyar Hírlap regénye: Szitnyai Zoltán: „Alázatos étet“ Egy kis mesterművei ad a Prágád Magyar Hírlap olvasótáborának, amikor Szit­nyai Zoltán Alázatos életét jelenteti meg. Sziinyai Zoltán, nagy Ígérete a magyar iro­dalomnak, ebben a kis regényben a legnehezebb feladatok egyikét oldja meg: semmi sem történik és világok omlanak össze, emberek világai. Szolvenszkói kisvárosi miliőben egy alázatos él'étü ember, körötte három asszony,az anyja, a felesége és az a harmadik, aki után az alázatos ember vágyódik és akit nem ér el. Halk szavú, köny- nyekig megható regény, egész leülönös nüanszokkal, különös megírási formákkal, egyéniség-irta regény, amilyet a maga kere setlen egyszerűségében csak keveset talál­ni. Knut Hamsun, a nagy észald iró éri el a hangfogós mesemondásával ezt a bájt, ezt a valódiságot és ezt a nagyszerű jellemzést. Semmi sem történik, az olvasó szin­te már előre tudja a dolgokat és mégsem t eszi le a könyvet, amig a végére nem ért, mert Szitnyai megtanítja arra, hogy a lelki történések ezerszerte izgat óbbak, mint a legszáguldóbb iramban megirt detekiivre gény. Fortisszimóban és presztóban könnyű zenélni; nehéz a lassú és halkszálam u tétel. Régi igajság ez és mester, aki a lassú tételt úgy megkomponálja, hogy jobban leköt, mint a gyors ütemű. Ezért mes­teri a fiatal Szitnyai Zoltán ícis regénye, melynek közlését a Prágát Magyar Hírlap vasárnapi számában kezdi meg. 99 i „Anyám, nincs fogom többé az ..." Paléologue, a volt francia nagykövei, Erzsébet királyné elbeszélése alapján elmondja Rudolf trónörökös tragédiáját áris, március 23. Maurice Paléologue, nyugalmazott fran­cia nagykövet, a francia kormány egykori kénviselője az orosz cári udvarnál, akinek nevét memoárjai, Magyarországon pedm kü­lönösen a neki tulajdonított diplomáciai jegy­zék tett híressé, a Revue des Deux Mondes két legutóbbi számában, Entretiens avec 1‘impératrice Eugénie címmel közli azokat a közérdekű beszélgetéseket, amelyeket e szá­zad legelején III. Napóleon császár hírneves hitvesével folytatott. A beszélgetések első­sorban az 1860 és 1870 közötti eseményekre vonatkoznak, amelyeknek hátterében, mint ismeretes, gyakran állott ott vasakaratával és \ ura felett gyakorolt hatalmas befolyásával Eugénia császárnő, akit III. Napóleon min­denkor belevont a legbizalmasabb tanácsko­zásokba is, amelyeknek során nem epvszer a legkényesebb külpolitikai problémákra vo­natkozóan történt döntés. A Revue des Deux Mondes legközelebbi száma, amint Paléolouge környezetéből érte­sülünk, tovább folytatja a nagykövet Eugénia császárnővel folytatott beszélgetéseinek köz­lését, amelyek közül egy — különösen Kő- zépeurópában — a legnagyobb szenzáció ere­jével fog hatni és általános érdeklődést fog kelteni. IIL Napóleon özvegye Paíéoíogue forrása A~'beszélgetés során ugyanis III. Napó­leon özvegye elmondott Paleologucnek Rudolf trón­örökös haláláról és a mayerlingi tragé­diáról olyan részleteket, amelyeket ő, (t. i. Eugénia császárné), Erzsébet királyné­tól, I. Ferenc József hitvesétől, tehát a legközvetlenebb forrásból hallott. Maurice Paléologue most a nyilvánosság előtt számol be ezekről a részletekről, letom- pitva a részleteket és kímélve az esetleg még frissen gyógyult sebeket —és ez a beszámoló egyúttal }i nAma n megrajzolt képet is fog adni Er­zsébet királynéról, Rudolf főhercegnek örökké vigasztalhatatlan ná vált édesanyjáról, akiről már Maurice Bar rés is megírta, hogy magányában és utazásai során csak saját fájdalmát kereste, anélkül, hogy fájdalmára gyógyító irt kívánt volna ... A végzetes becsületszó 1889 január 29-én — kezdi Maurice Pa­léologue — heves jelenet a császár, Ferenc József és fia, Rudolf trónörökös között. Az udvarnál nyílt titok, "amely egyúttal kelle­metlen és fájdalmas is: Rudolf trónörökös vi­szonya Vecsera Mária bárónővel. Ferenc Jó­zsef végét akarja ennek mindenáron szakí­tani és a fentemlitett jelenet végén Rudolf trónörökös becsületszavára meg­ígéri császári atyjának, hogy aznap, te­hát 1889 január 29-én este fogja utoljára látni barátnőjét Mayerlinarben. Eljön az este: Mayerlingben baráti vacso­rára gyűlnek össze a trónörökös vendégei a főbercegi vadászkastélyban: Kőburg Fülöp herceg és gróf Hoyos, természetesen a bárónő is. A hangulat komor, majdnem gyászos s a trónörökös csak a vacsora végeztével meri közölni Vecsera Máriával császári atyjának tett ígéretét. Azonban a bárónő röviden csak a következőket mondja: — Énnekem is mondanivalóm van szá­modra: anyának érzem magam!... • • a én öltem/... Á trónörökös és a bárónő imádták egy­mást, irja Paléologue, e tragikus és fájdalmas néhány szónak csak egy következménye le­hetett: a halál. Rudolf trónörökös az éjszaka szivén lövi barátnőjét, hatalmas, széles ágyára fek­teti le, teleszórja a fekhelyet a szobákai díszítő rózsákkal, majd anyjának is hosszú levelet irt, amelyben a következőket mondja: — Anyám, nincs jogom többé az életre: én öltem ... S csakugyan reggel hat óra körül golyót röpít agyába kedvesének ágya mellett Rudolf trónörökös. A lármára azonban sem a kas­télyban elszállásolt barátok, sem pedig a személyzet nem válik figyelmessé. Csupán két órával később hatolnak be a lezárt szobába a betört ablakon keresztül, létra segítségével... íme, ez röviden Paléologue verziója Ru« dolf trónörökös haláláról, amely szerint a tragédiának semmi köze sem volt sem politi- kához, sem titkos intrikákhoz. Paléologue el­beszélése olyan előkelő forrásokra támaszko­dik, az ő szavahihetősége sem vonható két­ségbe, ezenkívül az öngyilkosság előtt Erzsé­bet királynőhöz irt levél is megvan állítólag, — úgyhogy a Revue des Deux Mondes-ban a napokban megjelenő verziót minden tekintet­ben hitelesnek lehet elfogadni. (S- a-) FOGJUNK KEZET! Mai KISS ENDRÉNÉ „Legyen az erdő bármilyen setét, Csak el ne engedjük egymás kezét!" Régi, egyszerű kis vers, de örök megdönthet­ien igazság rejlik benne. Akinek bánata, szomo­rúsága van, szive fáj, magában álló, elhagyatott, idézze ezt a kis verset s bánata enyhülni fog, szi­ve megkönnyebül, lelkét bizalom tölti be, hogy nincs egyedül, vele küzd, szenved több társa is! Egy ilyen kézfogáshoz, együttküzdéshez, egymást támogatásra akarom én Asszonytársnőim szivét, segítő kezét megnyerni. Nemeskajal község Pozsonymegyében, Galán­ta tőszomszédságában fekszik. Rendkívül dolgos nép lakja. Kicsinye-nagyja a határban munkál­kodik. Szívós szeretettel ragaszkodik faluja rögé­hez. ősidők óta a falu szülöttei egymásközt há­zasodnak. Fiú idegenbe soha nem nősül, leány is nagyon ritkán megy idegenbe férjhez. A falu la­kói nagyrészben katolikusok, egyhatod rész evan­gélikus. Szép jellemvonásuk, hogy Nemeskajalon soha vallásháboruság, még villongás sem volt. Együtt dolgoznak és élnek példás békességben, sőt összeházasodnak. Hála Isten* — az „egyke" ismeretlen Rajaiban! Egy-egy család nyolc-kilenc apróságot is számlál. Szaporodnak, de nem gya- rapszanak. Határuk, — mely létüket, megélheté­süket adja, — alig 2000 hold, 6 földéhségüket nem állott módjukban kielégíteni. Igv a hajdani kis nemes birtok, a család szaporulata s az osz­tozkodás folytán, — mert a földhöz való jussát egy sarj sem engedte —, az idők folyamán már barázdákra apadt le. Mikor a földreform kecsegtető ideje felvir­radt, Rajai lakóit biző remény töltötte el. Hiszen, hol volt indokoltabb a földhözjutás, mint Rajalon? ősidőktől földműveléssel foglalkoznak, annak min­den ágát kiválóan értik. A répatermesztésben, annak művelésében párjuk nincs. De sajnos, re­ményük tűnő délibáb, múló álom volt, — a szét­osztott földből egyetlen egy kajali földet nem ka­pott! Dicséretükre legyen mondva, — reményt adó álmukból felébredve rideg valóra, a derék kaja- liak nem vettek kezükbe vándorbotot, s nem dobták magukat a kommunizmus karjaiba. Meg­duplázott szorgalommal, törhetlen akaraterővel munkálják tovább kicsi — igen kicsi — földjü­ket. Rora tavasztól késő őszig, asszonyaik hátukon hordják tehénkéjük és a jólétet adó disznók ta­karmányát. Most, e reményében csalódott, a túlfeszített munkában agyonfárasztott nép gondolt nagyot, merészet, ősi nemességéhez méltót! Természetes intelligenciájával belátta, hogy, nemcsak kenyér­rel él az ember. Nemeskajal község kulturházat épít! Ö jaj, ez a nagy, nemes elhatározás kudarc esetén nem töri-e meg eddigi akaraterejüket, nem zuzza-e össze bízó reményüket? Asszonytársaim! Ne engedjük ezt megtörtén­ni, nyújtsuk segítő kezünket Rajai község lakói­nak. Nem kérek nagy áldozatokat, tudom, a mai nehéz élet, a rossz gazdasági viszonyok, a túlon­túl igénybevett jótékonyság, mindenki erejét ki­mentik. Nem kérek én a kajali magyar Rultur- házhoz még egy téglát sem, csak egy kanál mész­habarcsot. Adjon mindenki pár koronát, az sen­kit sem terhel túl; a sok kicsiny nagy támogatást jelent a törekvő községnek. Ha Rajai kultrális tö­rekvése sikerül, ha hajlékot tud adni a ma még hajléktalan kultúrának, ez nagy diadala lesz az egész itteni magyarságnak. Példája vonzani fog, sikere buzdítani fogja a többi községeket is. Mi segítők munkánk jutalmát leljük abban, hogy a bekezdésben jelzett kis verseeszakasz igy mó­dosul: „Megvirrad, az erdő majd megvilágosul, Ha a falu és város egybesimul." Adományokat kérjük: Rözségi bírónak, Ne­meskajal u. p. Galánta címre küldeni. Legújabban a nemeskajali Népházra a követ­kező adományok érkeztek: Jószivü adakozó 500 korona, Farkasdi Fogyasztási Szövetkezet 209, Farkasdi Gőzmalom r.-t 50, Szlovák Népbank fiókja Galánta 50, Szalóky Vilma Nyitra 80, Rolo- ta János dr., Érsekújvár 30, Rexa Elemér. Ma­lacka 20, Isten nevében Pozsonyból 20, Özv. Lo­vasa Antalné Galánta 20, Marschall János dr. Pu- naszerdahely 10, Weisz Emil dr. Pozsony 10, Li& Fizély Ödön Aranyosmarót 10, Rürz Ferenc Vaga 10, Löwenstein Zsigmond Galánta 10, N. N. 10, Stem Ernő Galánta 10, Stern Adolf Galánta 10, Stern Ignác Galánta 10, Schönthál Géza Galánta 10, Liehtner testvérek Galánta 10, Wolf Simon dór. Galánta 5, Weinberger Henrik Galánta 5 és Stern Dávid Galánta 3 korona «"Y' 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom