Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-23 / 70. (1697.) szám
T 1928 március 23, péntek. Épül a világ legnagyobb hídja 1932-re elkészül a 27 km. hosszú „Hudson-River“~hid — Egy kilométeres ivhosszusággal minden eddigi rekordot üt — 75 midió dollárra becsülik a költségeket — 200 méter magas pilléreken egy méter vastag kábelek tartják a szerkezetet Newyork, március. Amerikában nem nyugszanak, amíg a technika terén el nem érik a világrekordot. Bár a Delavare River-hid 1750 lábas (kb. 580 m.) ivhosszuságával már 40 lábbal verték a hires angol Firth of Fortk-hid 1710 láb hosszú ivkonstrukcióját, 1917 óta Kanadáé a rekord az 1880 láb hosszú ivével, mellyel a St. Law- rence folyó felett emelt quebecki hid köti össze a folyó két partját. Hogy ezt a rekordot is megdöntsék, most olyan óriási hídszerkezet építéséhez fogtak, amihez foghatót a modern technika eddig nem létesített. Szó van ugyanis az uj Hudson-hid építéséről, amely Manhattant köti majd össze Fort Lee-vel. A kid- konstrukció már számoí a jövő évtizedekben várható folyton növekvő forgalommal és most olyan gigantikus méretekben készül, hogy az eddig nyilvánosságra került adatok bámulatba ejtik ngy a laikust, mint a szakembert. A feladat nagyszerűsége hozza magával, ko&v az óriás szerkezet 1932-re vagy 1933-ra készül csak el és adható át a forgalomnak. Az első években úgy számítanak, hogy 8 millió privát autó és félmillió autóbusz fog évente keresztülhaladni rajta, de 1960-ban ez a szám az autóknál 16 millióra, az autóbuszoknál 1,600.000-re fog növekedni évenkint. Hogy ezt az óriási forgalmat (naponta körülbelül 50.000 jármüvet) a hid képes lesrven lebonyolítani, érthető milyen arányú szerkezetet kell építeni. A kétemeletesre tervezett hid maximális felvevőképessége ezzel sem merült ki, mert 30 millió évi autóforgalom lebonyolítására képes. Amig ezt a számot eléri, már arra számítanak a mérnökök, hogy addig más parallel hídszerkezetek létesülnek majd. Az úttest, mely közel 30 méter széles, kétemeletes. Emuk része csupán autók számára, a másik gyalogjárók és a magasvasut számára épül. Szakemberek szerint minden modern hídszerkezetet kétemeletesre kellene építeni, mert igy a hid a forgalom szempontjából racionálisan kihasználható. Ezt bizonyítja többek között a budapesti Lánchíd is. Ennek méretezése a gyalogjárók szélesítése dacára sem felel meg a forgalom követelményeinek, mert a szerkezet elavult. Persze, meglevő hidak átalakítása kétemeletre nem lehetséges minden esetben, sőt igen gyakran egyenesen lehetetlen. A híd technikai adatai " Jellemzőek az uj hid technikai adatai. A hid hossza összesen 7800 láb vagy 1 és fél mértföld, ami 2.7 kilométernek felel meg. Rendes gyalogos tempóban áthaladva rajta, körülbelül 40 perc kell, mig az ember túlsó oldalára ér. A két hatalmas, egyenként 650 láb magas (205.4 m.) pillér egymástól való távolsága 3500 láb, vagyis 1 km. és 106 méter. Az úttest 63 métere van a folyó közepes vízállásától. A két óriási pillér 205 méteres magasságával csak 40 méterrel marad alatta Amerika legmagasab épületének, a hires „Woolworth building“-nak és az utána sorban következőnek, a „Metropolitan“-nak. A két említett épületnél tudvalevőleg csak az Eiffel-torony magasabb. Ha pedig az ókori „világcsodákkal1' hasonlítjuk össze, kiderül, hogy az egyharmaddal magasabb, mint az alexandriai Pharos (világitó torony) és négyszer akkora, mint a Colosusus. Szóval a világ épületei között sorrendben a nyegedik helyen következik. Persze, súlyban is óriási számot ér el. A modern konstrukciók között határozottan legsúlyosabb, mert az egész hid túlhaladja az egymillió tonnát. A legmagasabb amerikai épület, a Woolworth súlya csupán 100.000 tonna, az Eiffel-torony karcsú szerkezete pedig ennél is alacsonyabb. így tetemesen felülmúlja az összes modern építményeket súlyban. Az egyiptomi piramisok súlyát nem haladja meg, mert a nagy gizei piramis súlyát közel 8,000.000 tonnára becsülik. A hid kilengései A hid függőszerkezetü, tehát hasonló a budapesti Lánchidhoz. Két vastag, egyenként 5000 láb (1580 m.) hosszú kábelen függ. A kábel vastagsága 36 coll (94.8 cm.), tehát közel 1 méter vastag. A függő kábelt löbbszáz centiméter vastag kábel alkotja. A hid nagy ivtávolsága miatt bizonyos kilengéseket tesz, ha erős szél kapaszkodik bele vagy súlyos forgalom bonyolódik le rajta. így a hid közepe erős szélben 18 collnyira (kb. 1 és félméter terül ki a normális pozíciójából, erős forgalom pedig 5 lábnyi ingásokat végezhet fel s alá. Kétméteres ingadozások nem nevezhetők valami kellemes biztonsági érzésnek és igy a tengeri betegségre hajló emberek a hid közepén rosszul is lehetnek. Ez persze Amerikában, az expresszliftek, nyaktörő hullám- vasutak hazájában nem okoz gondot. A fő, hogy a forgalmat le lehessen bonyolítani. Hogy inog a hídszerkezet, az nem akadály. Az acélkábel hideg időben összehuzódik. Kiszámították, hvgy, ez esetben a két óriási hidpillér 7 collnyira hajlik a hid közepe felé. A nagy magasság miatt ez a 20 cm.-es kitérés nem vehető ki szabadszemmel. A tartókábelek végét két 30 méter hosszú alagutban le- horgonnyozzák egy szintén 30 méteres oldalú betonkockában. Kopenhága március közepe. „Le roi est mart, reve la roik* — Karnevál hercegét eltemet lék, éljen az uj király, — böjtben éppen úgy táncolnak, vigadnak, mulatnak Kopenkágaban, mint farsang idején, sőt a „piéce de rekstence11, a tél egyik leg- elittebb mulatok át, az újságírók bálját a szezon végére, március 2-re tűzték ki, melyen megjelenni minden nagyvilági életet élő, a sajtó iránt itten különös tisztelettel érző ko- pemhágai kutyakötelességének tartja. A kopenhágai bálok majdnem kivétel nélkül maskaraibálok. A skandináv talán éppen, mert éghajlati viszonyainál fogva a délieknél hidegebb nép, a lelke mélyén garmadával összegyűlt melegséget valami formában olykor-olykoT ki szereti magából csomagolni, szereti a jelmezes bálok tarkaságát, bohókás maskaráit, szereti e bálok csapongó, fesztelen jókedvét, ahol bevezetésképp éjfélig álarcban, éjfél után azonban álarc nélkül is tetszés szerint kitombolhatja magát, áldozhat TenpsyCherének, de Ámor Istennek is egyúttal s teszi ezt közvetlen természetességgel, annyi nyíltsággal, mely fölött talán még a párisi élet ismerői is fejüket csóválnák, mely rombolásukban azonban inkább csak szivük őszinte dobbanása, mintsem lelkűk romlottsága nyer visszhangot A kopenhágai farsang, — a farsangnak a protestáns Dániában, ismétlem, nincsen böjtje — sok száznyi báli eseménye közül a le <őel tegzet esőbbeket végignéztem, _pőt végig- 'táncoitam, mert aM korpa közé keveredik: — deresedé fej ide, deresedé fej oda, megtáncoltatják a kopenhágai leányok. Nincs pardon, aki bálban megjelenik, annak táncolnia kell. itt nincs „majomsziget", vagy derékon kasp valakit, vagy derékon kapják, tétlen őgyelegni, táncosnő nólküd a teremben tartózkodni alig lehet, ha pihenni akarsz, a bu- fet-termek meghitt sarkadban fogyaszthatsz jégbehütött svéd puncsot — persze, itt is csak vidám, szőke kékszemü partner társaságában. A farsangot a „Studente foreningen" az egyetem bálja nyitja meg. Akárcsak Pesten a jogászból. Ezen a bálon kerülnek bemutatásra a Dán-félsziget minden részéből a fővárosba sereglő fiatal leányok. Igazi bakíis-bál. Rózsásarcu, friss hajtásai ennek a tengermosta, egészséges, gyönyörű országnak. Hamvas az arcuk, tiszta a lelkűk, melegen lüktet fiatal szivük. A diákbál minden évben valami különös, eredeti ideával lepi meg a kopenhágai farsangot. Volt itt már nemzetközi népviseleti bál is, melyen Európa minden népviseletét, nagy számmal a magyart, többek között a mezőkövesdit is bemutatták, táncolták a csárdást, nemkülönben a lengyel mazurt s a fütyülős skót nemzeti táncot is. Ezúttal pokoli.in bizarr ötletük támadt. A poklot varázsolták a földre, báljuknak idén „Dantes Inferno11 nevet adták. „Dante Pokla" — nemde, különös név egy jóházból származó, igen zártkörű, finom klub-bál számára? A íépcsőházban hatalmas lángok lobognak s a piros futószőnyeggel borított lépcsőzet mentén, — horrible dictu — álarcos vörös ördögök állanak sorfalat, akárcsak az 1907-iki „magyar" bál óta a pesti Vigadó nagytermének báli illusztrációja körül a konvencionális „pálcás urak“. Csakhogy mig a felvirágzott és felpántlikázott, frakkos pesti pálcások merev korrektséggel szegziik szemeiket az előttük (Istenem, hányadszor, hogy még meg nem unták a szegény fenségek) lassú méltósággal felvonuló főhercegekre és főhercegnőkre, ezek az itteni vörös ördögök jókedvű, mókás fickók, akik egyetlen érkezőt sem engednek el megjegyzés nélkül, akik előtt nincs tekintély, még ha maga a Rektot Magnáficus, vagy a királyi prin- cek közül is érkeznék valaki. Ez utóbbiak különben ugyaniak kikérnék maguknak, ha őket másképp fogadnák, mint azt a szép kis szőke jüttlandi lánykát, aki diákbátyja báljára Kopenhágába sietett s ugyancsak meglepő farsangi tréfának minősítenék, ha selyemnad- rágos inasok ezüst kandeláberekkel csepegtetnék le előttük a gondosan megkefélt szőnyeget. Nem, mifelénk parádésabbak, fenségesebbek, Kopenhágában azonban sokkal, de sokA hid költségei igen tetemesek. Az első emelet a pillérszerkezettel «együtt 50 millió dollárba kerül. A következő emelet pedig újabb 25 millió dollárba. így az egész hid 75 millió dollárba fog kerülni. A költségeket a hiddal összekötött két állam, Newyork és Newyersey viselik közösen. Rajta vezetnek keresztül a Pennsylvaniába és New England- ba vezető fő-autóutak is. Az építésnél már felmerült eddig egy sor probléma. így például a hatalmas pillérek 100 lábnyi mélységbe nyúlnak le a folyó alatt levő kőzetekbe és vannak a terméskőbe sülyesztve. A többezer tonnás acélkábel elhelyezése és kifeszitése pedig különleges berendezéseket fog igényelni. kai mulatságosabbak a bálok. Itt ugyanis csakugyan táncolni és gondtalanul szórakozni járnak bálokba az emberek. Díszeinek, tiszteletbeli elnök, főelnök, elnök, alelnök, — fő-, mellék-, al-, védő és háziasszonyok fogalma ismeretlen, még cigány- vajdára (itt jazz-vezér lehetne legfeljebb a neve) s táncrendezőre sincs szükség; megy minden, mint a karikacsapás s ahogy az első Satanella vagy piros bojtos polichinelle a táncterembe lép, a már odafönn nagy tömegben sürgölődő vörös ördögök egyike minden teketória nélkül derékon karolja, a jazz-band vérforraló muzsikába fog s megnyílott a Dan- te-bál, A „Studente foreningen" — nagy álarcos bálja a kopenhágai farsangnak egyik legna- gvobb eseménye. Ezen megjelenni illik, de igazán jól is esik a kopenhágaiaknak. A jó izlós határait ritkán túllépő, de azért úgynevezett zabolátlan jó kedv jellemzője ennek a bálnak. A nagy kényelemmel berendezett, több emeletre terjedő klubpalota minden zegét-zugát ellepik a táncoló, flir- telő párok, s a kellemesen fűtött lépcsőház Pannákkal takart sarkaiban, különösen hajnal felé, nem egy szerelmes párocska húzódik meg s ha véletlenül a magas ablakszárnyak leomló függönyeit lebbenti meg valaki, mögöttük is nem ruhafogast, vagy hideg seprőnyelet, hanem édesen összebújt párocskát talál. Mulatságos figura egy vörös dominóba öltözött hőrihorgas alak, aM egész éjjel egy icipici szőke szépséggel táncolt s nem ritkán a táncterem közepén magasra maghoz emeli, a világon e percben, úgy Látszik, gavallérján kívül senkivel nem törődő kipirult leánykát, a sans géné, öt-öt percig tartó csókrekordot teremt. S jó példájával csakhamar annyira iskolát alapit, hogy mire reggel felé az utolsó pár is elszállingőzott, rekordjuk immáron többszörösen meg van döntve. A Müvészakadémia bálja kisebb, de nem kevésbé vidám körre szorítkozik. A bál zseniális elnöke, Boergé Plougmann, Mváló műépítész, Hollywoodba illő leleményességgel, valósággal átépítette a Tivoli épületcsooort- hoz tartozó „Industri foreningen“-paloita tánchelyiségeit s a legraffináltabb ízléssel kieszelt jelmezekben megjelent müvésztársaság köré művészek által festett pompás kulisszákat emelt. Mintha csak egy nagyon szép, érdekes s a hihetetlenségig jókedvű szinielőadást néztünk volna végig. A farsang harmadik nagy eseménye, az itten nagy népszerűségnek örvendő sörgyárosok bálja volt. Hány ezren lehettek e bálon, nem tudom, mindenesetre jellemző a mulatság kvantitatív voltára, hogy Kopenhága legnagyobb helyisége, a Stadion sportpalotájának nagyterme és mellékhelyiségei alig voltak képesek befogadni a bálra tódulók mérhetetlen tömegét. Igazi sörgyár-bál volt. Grandiózus, látványos, tarka. Igen tarka. Éjfélkor félbeszakadt a tánc, óriási hordót gurítottak a terem közepére, a hordó tetején sörös kancsóval kezében a sör-király trónolt, hódolattal vonultak fel előtte a különféle nemzet fiai. Még Moszkva is képviselve volt, a vőrös- inges, kóooshaju bolsevikmunkás megjelenésekor, általános kacagás és taps között az in- ternacionálét játszotta a zenekar. Az „Alliance Francaise" húshagyó kedden rendezett bálja ezzel szemben a legfinomabb, legelőkelőbb, mondjuk legsznobabb bálja a kopenhágai farsangnak. A többnyire diplomatákkal megtöltött francia—dán társaság rendezi. Arisztokrata bálnak is hívják, mert aki kevés gróf *vagy báró él s mozog a dán fővárosban, annak meg kell e bálon jelennie. S mivel a diplomácia és az arisztokrácia nem váltak el Európában még egészen, a követségek teljes személyzete is ott tolongott az „Alliance Francaise" maskarás bálján. A bál főattrakciója az éjféltájban kezdődő tréfás hangverseny volt, melyen a legelső rangú dón művészek és művésznők szerepeltek. Maga a bál azonban bár gyönyörű, de nagyon unalmas v üt. Most zajlott le a szobrászok bálja. Ezúttal nem is frázis a zajlás, mert a bálnak csakugyan zaj, lárma, a képzelhető legpompásabb hangulat a jellemzői. Érdekes, hogy is kerültem erre az igen zártkörű, igen kedves, intim müvészmulatság- ra. Két nappal a bál előtt egy dán festőművésznek a müvészakadémia palotájában rendezett kollektív kiállítását néztük végig angol ismerőséim társaságában. A kiállítás után az akadémia egyéb termeit is bejártuk s a szobrásznövendékek munkatermébe is benyitottunk. Négy fiatal leány és három férfinövendék éppen akkor magukkészitette fekete kávéjukat fogyasztották s modelljüket, aki a jól fütött teremben fölöslegesnek tartotta, hogy a rövid munkaszünet idejére Éva kosztümjét rendes ruhájával felcserélje, maguk közzé ültették. Náluk megszokott dolog, mi idegenek persze kissé meghökkentünk s vissza akartunk vonulni. — Tessék, tessék, beljebb kerülni, szívesen látjuk egy csésze kávéra, — kiáltoztak a hevenyészett asztaltól felugrálva, mire mit volt mit tennünk, hozzájuk telepedtünk s csakhamar mi is beleilleszkedtünk a kedves bohém hangulatba. — Holnapután szobrászmaskarabált rendezünk, szívesen látjuk önöket is, ha nem várnak nagy dolgot s megelégszenek egy hamisítatlan jókedvvel rendezett mulatság bolondos tréfáival, jöjjenek el, meglátják, nem fognak unatkozni. A szívesen felajánlott, váratlan érkezett meghívást köszönettel elfogadtuk s ma ebédnél egyhangúan konstatáltuk, hogy csakugyan ez volt a tél legnagyszerűbb, legmulatságosabb estéje. Nehéz volna tulajdonképpen megirni, miért is éreztük magunkat olyan igazán jól ezen a kis bálon. Már maga a keret valami egészen különös, valami nem mindennapi. A Store Kannikerstrade, a belváros öreg utcájában fekszik Kopenhága egyik legrégibb, 1640-ben épült háza, az Admiral Gjeddes Gaard (Gjeddes admirális udvara) eredeti régi dán stílusban művészi faragványok- kal díszített kőépület. Jelenleg az újságírók egyesületének tulajdonát képezi, de mivel helyiségei nagy tömegek befogadására nem alkalmasak, csak kisebb társaságok szokták estélyeik számára kibérelni s maguk az újságírók például ma esti báljukat nem saját szép otthonukban, hanem a Tivoli óriás termeiben kénytelenek rendezni. Keskeny falépcsők vezetnek az Admiral Gjeddes Gaard emeleti szobáiba. Külön táncterme egyáltalán nincs, csak művészileg berendezett végtelen kedélyes beosztású ki- sebb-nagyobb szobái, melyekben a táncolok öt-hat felé szerteszórva, hol egy zongora, hol két-három tagból álló jazz-band, hol pedig csak egy vándor muzsikusnak öltözött szobrászművész harmonikája mellett táncolnak, mulatnak, flirtelnek édes boldog nemtörődömséggel, gondtalan jókedvvel. Egy leleményes festőművész római harcosnak öltözött s akkora papirmaséből készült pajzzsal szerelte fel magát, hogy bátran sátornak is beillett volna. Könnyű volt a dói™ táncosnőjével együtt az óriás najzs mörré bújtak s akárcsak egy kis szeparéban, táncközben is, bárhol pillanat alatt eltűnhettek a kíváncsiskodók szemei elől. Epv ifjú Bachus pedto. aki u^üátszik szerette is az itókát, jogar helyett hosszú topóval járta körül a buffet-szoba asztalkáit s ahol bort látott a poharakban, topójával oda- nyult s nem sokat teketóriázva, se szó se beszéd, felszippantotta. — Szeretem a szerelmet, de a bort még jobban, — ennyit mondott csak, s azután tovább állt. Sokáig persze nem tarthatott ez a szellemes társasjáték, s Bachus isten nemsokára egy sarokban guggolt, ahol aztán félig alva, csak úgy magának motyogta tovább rövidesen szállóigévé vált mondását. Valaki spanyol jelmezbe öltözött álarcos hölucrvel jelent meg s állandóan vele táncolt. Egyszercsak a terem közepén rémes sikoltás, a spanyol hölgy ájuldozni kezd, gavallérja karjai közül a földre csúszik, a zene elhallgat. — Orvost, orvost! — kiabálnak, néhánvan emelgetni kezdik, — óriási kacagás, taps, lmrrázás: a spanyol hölgy fából készült próbabábu volt. — Und so jagte ein Viec den anderen, — mondaná az a bizonyos porosz junker s elcsodálkoznék, hogy a határaihoz oly közel eső magas Dániában ennyi kedély, leleményes humor, igénytelen jókedv lakozik. Az Admiral Gjeddes Gaard művészbálja után szebb, jobb, kedvesebb már nem jöhet. Ma este lesz az újságírók bálja, de nehogy udvariatlan legyek a dán kollégákkal szemben s a tegnapi bál hatása alatt szürkébb szemüvegen át lássam őket, elvetőre nem irok többet bálokról, ez a bál úgyis oly óriási méretű lesz, — tegnapig háromezer jegyen felül adtak el, — hogy a fától úgysem fogjuk láthatni az erdőt, pedig én tegnap csak egy virágba borult csipkerózsabokor alján pihentem s álmodtam szépet, nagyon szépet, tündérmeséi a szív soha el nem múló örökszép, őrökké boldog hervadhatatlan ifjúságáról. — Április 5-én életbelép a vizűm mentesség Csehszlovákia és Ausztria között. Bécsből jelen tik: Ami n t a parlamenti körökben híre jár, április 5-én elei belép Ausztria és Csehszlovákia között a vizű ni mén tessék, amennyiben addig a két állam közötti megegyezést ratifikálják. Sz. A. Kopenhágai maskara bálok Irta: HUNGARiCUS V1ATOR 'urnákból villanyfénnyel előcsalt vörös papiryV\AGtAR- HIRLAP” 4
