Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-22 / 69. (1696.) szám

1938 március 22, esti törtig •pragaiA\agVarhirlap Tréfálkozik és dicsekszik Lecián cimborája, de megtörik Kiss Ferenc nevének kiejtésénél Kasparik László puszta dicsekvésből olyan bűntettet is elismer, amellyel nem is vádolják — Vallomása szerint meg akarta menteni Kiss Ferencnek s a többi őrkatonának életét Lecián ördögi dühe elől Terosicnstadt. március 21. Kiss Ferenc, a- nős magyar katona egyik gyilkosának, Kasparik Lászlónak és bandita társának, Hoffmann Jaro- slavnak bűnpörét, — mint tegnapi részletes be­számolónkban jelentettük, — tegnap reggel 9 órakor kezdte meg a teresienstadti hadosztálybi- róság. A bét vádlottat megbilincselve vezették fel a tárgyalóterembe. Kasparik és Hoffmann moso­lyogva, fesztelenül ült le a vádlottak padjára a szuronyos katonaőrök közé, de midőn a bíróság bevonult a terembe, felpattantak ülőhelyeikről és katonás vigyázz-állásba merevedtek. A bíróság azonnal hozzálátott a tárgyalás folytatásához. Gyors katonai tempóban elintézték a szokásos formalitásokat, majd felolvasták a terjedelmes vádiratot, amelyet tegnapi számunk­ban ismertettünk. A vádirat olvasása eltartott a déli órákig. A két vádlott az egész idő alatt kife­szített felsőtesttel, mereven ült. Kasparik, aki minden mozdulatában okossá­got és intelligenciát árul el, feszülten figyelt minden elhangzott szóra, mig a szögletes és j nehézkes Hoffmann csak kevés érdeklődést tanúsított a vád anyaga iránt, „A. védő az én lelkiismeretem* A vádirat felolvasása után Hoffmannt vissza­vezették cellájába, csak Kasparik maradt a tár­gyalóteremben. Kihallgatásakor kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát valamennyi bűntettben, amelyet a vádirat felsorolt. Először is széles sza­vakkal ecsetelte az 1926-iki kalandos szökését a teresienstadti fegyházbóL Arra a kérdésre, hogy miképpen támadt benne a szökés gondolata, ál­talános meglepetésre azt felelte, hogy az erőd Fekvése ébresztette az ötletet. Tervrajza az erőd­ről nem volt, de mert Hoffmann félt a vállalko­zástól, azt hazudta neki, hogy pontos terhei van­nak és biztosan kijutnak. Kasparik csupán any- nyit tudott, hogy a csatorna nem vezet a folyóba. A szökést úgy hajtották végre, hogy keresztül lopták magukat éjszaka a Jegyház udvarára és beugrottak a csatornába- | Itt egész éjfélig maradtak a borzalmas atmosz- j fériában, majd különböző boltozatokon keresztül kijutottak egy kis erődbe, onnan pedig az ország- ; útra, / • A vádlót': azután részletesen elmondta, ho- ; gyan -követte el Hoffmannal egymásután a betö­réseket és lopásokat, amikor azonban arra ke­rült a sor, hogy a rablások alkalmával elkövetett gyilkossági kísérleteket is beismerje, tagadni kezdett Jellemző, hogy Kasparik vallomásánál ál­landóan védője felé fordulva beszélt és midőn az elnök megkérdezte tőle, miért teszi ezt, azt felelte, tudja, hogy védőjétől sok segítséget nem re- j méthet, de az ügyvéd az ő Ielkiismerete. Kasparik betörőket is kijátszott A déli szünet elrendelése után a délutáni órákban folytatták Kasparik kihallgatását. Ekkor Kasparik csodálatosképpen beismert még egy rablást, amelyről eddig a hatóságok nem tudtak és a vádirat sem tartalmazza. Nyilvánvaló, hjgy Kasparik felette tetszeleg magának a roman­tikus bandita szerepében és Lecián teliint nimbuszát igyekszik a maga feje köré il­leszteni. Nagy .súlyt fekte' arra, hogy vigkedélyü, jőHumo- ruembernek tűnjék fel és mindenképpen erősza­kolja a tréfát. így elmondta, hogy egy ostraui kávóházban egy alkalommal egy spanyolfal mö­gött ült, amidőn furcsa beszélgetés ütötte meg a fülét. Rögtön észrevette, hogy betörők társalognak i és egy Brünnben végrehajtandó nagyszabású karz- szafurást besz llnek meg. Midőn a három íérfihaug tulajdonosai elhagyták a kávéházat, utánuk mént az állomásra és jegyet váltott Kiskuncicba .hová a három betörő is utazott. Midőn a három 1 ma­dár Kiskunodéban kiszállott és gyalogosan elin­dult Nagykuncicba, követte őket egészen a kas­télyig. Most már tudta, micsoda páncélszekrényről beszéltek és elhatározta, hogy megelőzi őket. Ezért előbb lármát csapott, hogy elűzze Őket, de a betörők fegyveresen szegültek ellene és több­ször feléje lőttek. Azután elmenekültek és Kaspa- r;k, aki a hadszíntéren egyedül maradt, másnap éjszaka annak rendje és módja szerint kirabolta a kastély pénztárát, amelyből 24.000 koronát zsák­mányolt. Arra a kérdésre, hogy miért hozta fel a tárgyaláson ezt a régi históriát, Kasparik ön- telten az válaszolta, hogy kell, hogy eszébe jusson, mert hát 24.000 ko- , ron* elvégre mégis csak 24.000 korona marad. Az „emberbarát*4 gyilkos Azután sor került Kaspariknak a Lecián tár­saságában megkísérelt szökésének a tárgyalására, amelyet múlt év őszén az oímützi hadosztálybi- róság fogházából kíséreltek meg. Kasparik ed­digi püífcszkedö és szomorú népszerűséget haj- hásró modorából hirtelen kiesett, hanaiát letom- gitoUíi ók látni lehetett rajta a belső izgalmat, amely feszíti, amidőn a Kiss Ferenc tragikus halálát megelőző eseményeknek a megtárgyalására kerii! a sxr. Beismerte a szökés minden részletét, csupán rsi- ványbecsülefből igyekezett védelmébe venni To- micát, a szökés előkészítésében való részvéteiét már 5 évre elitéit katonát, és azt állította, hogy Tomic. nem szövetkezett velük a szökésre. Ré­gebben csupán azért vádolta meg Tomicát, hagy Lecián sorsán könnyítsen. Majd arra a kérdésre, hogy részt vett-e Kiss meggyilkolásában, azt a választ adta, hogy egyetlen mozdulattal sem támadta meg és Kiss Ferenc halála egyedül a már kivégzett Lecián lelkiismeretét terheli. Az elnök ekkor ellene vetette, hogy Kiss még a halála előtt eskü alatt valotta, hogy Kasparik őt szuronnyal megdöfte, noha könyörgölt neki, hogy legyen segítségére és szállíttassa el a kór házba. Kasparik erre azt válaszolja, hogy Kiss vallomása csak egy haldokló katona vallomása. Nem tudna annyi bátorságot szedni, hogy tagadja azt, amit elkövetett, de nem ismerheti be azt, ami őt nem terheli. A fogházból való kitörés gondolata sem tőle ered és amidőn Leciánna! már a folyosón voltak, rákiáltott a katonákra hogy szaladjanak el, mert Lecián fegyverlövései nem vesznek kárba, ő maga csak azért használta a fegyvert, hogy a töl­tények ©növésével megmentse a katonákat a biztos haláltól, amelyet a célbiztos kezű Le­cián előidézett volna. Lecián bosszúért szomjazott, és lángolt mint egy ördög és csali akkor adta meg magát, amidőn Kasparik közölte vele, hogy agyonlövi magát Mivel a fogság semmítevésében szépen ki­gondolt história semmiképpen sem egyezik a vád­lottnak 'régebbi erre vonatkozó vallomásaival, felolvasták mindazon jegyzőkönyveket, amelyek Kasparik régebbi vallomásait tartalmazzák. .Az­után a második vádlottat, Hoffmant vezettek be és hallgatták ki. Hoffmann Kasparik egyes val­lomásait tagadásba vette, lényegében azonban ugyanazt mondta, mint Kasparik. Azután “gyes vitás pontok tisztázása céljából szembesítették a két vádlottat s a szembesítés folyamán a fölényeskedő Kas­parik igyekeze t nevetségessé tenni lomha- agyú cinkosát. Felvonulnak az olmtitzi csata résztvevői A tárgyalás mai napján megkezdték a tanú­kihallgatásokat, Elsőnek egy Reizl Lipót nevű katonát hallgattak ki, aki az olmützá szökés nap­ján előirásszerüen átvizsgálta Tomica ruháit, ami­dőn ez őrségre ment. Azt megelőzően Reizl átvizs­gálta a cellákat is és úgy látta, hogy Kaspaiük alszik, vagy logaUIbb is mimelá az alvást, mag Lecián egy könyv olvasásaiba nlólyed, Rsizl aauitén az őrezobára ment, aboi elszalad ilott, d'e 'Szandiikéiásából felébresztette 'egy halk nyögés. U'tánaiMid'ult a bizonytalan hangnak és így jutott az elsőemelleti folyosóra, amelyen Lecián és Kas- parik cellái voltaik. Alig dugta be elővigyázatosan fejét q folyosó sarkán, amidőn lövés dördült el C6 midőn újból kitekintett, kiét fegyver csövét pillan­totta 'meg, amelyek mögött óvatos lesé Hasban Kas- paráík és Lecsóin állottak .Ekkor már több katona- 'íánsa is oda szaladt és valóságos tűzharcba elegye­dett a két gonosztevővel. Kasparik a tűzharc ío- lyamáin azt kiáltotta oda az öríkjatonákxiak, hogy ne merjenek a folyosóra jöuni, mert aki elle­nük támad, a haJálfia Újabb tűzharc után Kaeparik hangját lehetett hal­Csehszlovák nemzeti állam vagy a csehek és szlovákok „közös állama"? Prága, március 21. A nemzetgyűlés tag­jait és egyes csoportjait még mindig foglal­koztatja a Tuka-ügy, amely a szenátusiban Krcsméry-üggyé alakúit át. Krosméry sze­nátusi áléinak ugyanis, mint annak idején jelentettük; egy elkobzott Cilikben védelmé­be vette Tukát. A kópviselöíházban Hrusov- sky Igor és nemzeti szocialista képviselőtár­sai nincsenek megelégedve az első interpel­lációjukra adott kormány válasszal és újabb sürgősségi interpellációt nyújtottak be, amelyben kifogást emelnek a kormány vá­laszának ama része ellen, amely szerint a kormány a leghatározottabban visszautasítja. Tűk a állásifoglalását, mert az nem szolgálja „a közös állam" érdekeit és védelmét. Az interpellálok rámutatnak arra, hogy az alkotmány nem ismer semmiféle „közös államot**, az állam nemzeti és pedig csehszlovák nemzeti állam. Tiltakoznak a kormány eme terminológiája ellen és kérdik: befejezi ék-e már a vizsgá­latot Tukával szemben és mely lépésekre határozza el magát a kormány Tuka „haza­áruló" ténykedésével szemben. A szenátus klubelnöki tanácskozásain még mindig nem rendezték Krosméry szenátusi alelnök ügyét, aki ellen a szocialisták szintén állást foglaltak. Értesülésünk szerint most már a koalíció is kénytelen Krosméry ügyével fog­lalkozni és állítólag követeli, hogy Krcs­méry pr edzi rozsa álláspontját a Tuka-ügy- ben. Ha ezt nem tenné, úgy kényszeritenék őt a szenátusi alelnöki állásáról való lemon­dásra. A szlovák néppárt szenátusi klubja természetesen erről hallani sem akar és igy a koalíciónak igen kemény dió les® a Kros- méry-ügy is. Birtokcsere, vaoyondézsma és a költségvetési ügyek Kassa város ni tanácsának első ülésén Kassa, március 21. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Kassa város tanácsa tegnap végre összeült, hogy az ex-lex miatt fel­torlódott restanciát tárgyalás alá vegye. A ta­nács Mutnyánszky Vladimír dr. polgármes­ter elnöklete alatt foglalkozott az 1928. évi költségvetés előkészítő munkálataival, melyek a hosszú ex-lex miat} késedelmet szenved­tek. A tanács bizottságot déleg&lt a költségvetés anya­gának előkészítésére és összeállítására. A tanács elé került a város 17 millió koronás vágyóndézs máj ának ügye is. Kassa városa tudvalévőén a dézsmakivetés ellen felebbezés- sel élt s ennek elintézéséig fizetési halasztást kért a pénzügyminisztériumtól. A napokban érkezett le a minisztérium értesítése, amely szerint a város a vagyondézsma törlesztésének megkezdésére junius 30-ig halasztást ka­pott. Nagyobb érdeklődési keltett a iekelíahisi birtok körül Csáky Károly gróf magyar hon­védelmi miniszter és a város között támadt differencia. Csáky Károly gróf a letótbehelye- zett félmillió korona feloldását perrel köve­telte a miskolci bíróságnál, viszon a vá­ros arra az álláspontra helyezkedett, hogy a félmillió koronás kauciót, amely biztosíté­kul szolgál a jekelfalusi birtok egyrészének parcellázásánál, nem szabadítja fel. A differenciák legfőbb oka, hogy az orsz- gos földhivatal akadátyot gördített az elé, hogy a város a jekelfalusi birtok egyré- szét szabad kézből parcellázza. A város elhatározta, hogy a birtokparcellázás ügyét szükség esetén fölviszi a legfelsőbb bíróságig is. Egyéb kisebb ügyeken kívül tárgyalta a tanács, mit kellene tenni, hogy a városi hiva­talokban uralkodó rendszertelenséget kiirt­sák. A legalkalmasabb ellenszernek azt ta­láltál?, hogy a hivatalokban ellenőrző mun- kakön^yf ket fektetnek fel, j ■la,ni, síd azt parancsolta a katonáiknak, hogy küd- jók hozzá a parancsnokot. A parancsnok megjelent cö aat a felszólítást intézte Kasparükboz és Lédám­hoz, hogy öt percen belül adják meg magúkat és rögtön ulána számolni is kezdte a paroeket. Az ötödik perc letelte után ogy fegyver zuhant a folyosóra, Kasparik fegyvere. Lecián csak később adta meg magát. A tanú azután határozottan kijelentette, hogy Kasparik őt agyon akarta lőni. Majd egy Potiskn Ferenc nevű másik őrkatonát hallgattak ki, aki elsőnek hatolt be a folyosóra, amidőn mezítelen lábak suhanó neszét vélte hallani. Rögtön utána lövés esett a folyosó jobb oldaláról, ahol Kaepa- rik állott. A lövés egyenesen a tanú testének irá­nyult. Kasparik erre vonatkozólag kijelenti, hogy © tanú éle tót nőm akarta ki a! tan síi, csupán a celláiéra lőtt. hogy szélruzza a lakatokat és a foglyokat kiszahaditea. Éltkor a védő felemelkedett helyéröl és azt aa ajánlva tol tette, hogy az olmützí vizsgálóba rét táv- Lratiüag a tárgyalásra rendeljék. Majd számos ka­tonát hallgattak ki, akik valamennyien egybe­hangzóan beszélik el az olmüfcm fogház véres éj­szakájának történetét. A tárgyalást azután elha­lasztották, ítélet esetleg csati szombaton várbaő. u... Ecuadorban fellázadt ess fndfánförzs Cfuayquil, március 21. Egy Ötezer főből álló indiánförzs fellázadt és vad pusztításo­kat visz véghez. A kormány a rioi helyőrség egy részét küldötte ki a lázadás elfojtására. Az örök naptár Blochmann mérnök érdekes terv© a naptárrend­szer újjászervezésére — Megszűnnek a „változó** ünnepek — „Évközcpnnp" és „nyárközépnap1* — Husvét április első hetében Genf. március. A svájci sajtót élénken foglalkoztatja Bloch­mann Rudolf nemet mérnök rendkívül érdekes terve, amely a mai napiárrendszer módosítására irányul és amelyet részletesen kidolgozott javas­lat alakjában a napokban nyújtott be bírálatra a tervező a népszövetség szociális bizottságának. A naptárrendezés gondolatát a változó ünne­pek állandósításának és a szökő év 366-ik napja pontos megállapításának ízű1 ségességével indo­kolja Blochmann mérnök. Ismeretes, hogy az esz­tendő 52 hetének napjain kívül is van egy úgy­nevezett létszámfeletti napja az évűek. Ez okozza, az eltolódást, amely a március és áprilisban vál­tozó húsvéti ünnepek állandósítása, valamint a szökőév napjainak pontos beállítása által volna el­kerülhető. Blochmann javaslata elsősorban a húsvéti ünnepek idejének pontos szabályozását ajánlja javaslatában. Kifejti, hogy X. Pius pápa nagy­szabású breviárium-reformja már annakidején április első vagy második vasárnapjára tervezte kijelölni Husvét ünnepét. Blochmann szerint hus- vét vasárnapja ezentúl mindig április 8-ára esne és a tudós mérnök számításában megközelíti a történelmi tényt, amely szerint Jézus április 7-én halt meg a keresztfán. Az uj naptárrendszer sze­rint tehát mindig április 6-ára esne Nagypéntek. Az év 365-ik, tehát számfölötti napját Bloch­mann junius hő 30-a és julius hó 1-e között ha­tározza meg. Az ,.Évközépnap“-nak nevezett uj időegység ilyen módon két egyenlő részre osztaná az esztendőt .amelyek mindegyike 6 hónapból, illetve 182 napból állana. Minden évnegyed idő­tartama 91 nap, minden első hónap 81 napbóL, a továbbiak pedig egyenlően 30—30 napból állaná­nak az uj naptár szabályai szerint. 31 napja volna a negyedévek kezdő hónapjának, tehát: január, április, julius és október hónapoknak. A 28, il­letve 29 napos február ezentúl 30 napból állana, a szökőévben pedig december Sl-et követné az úgynevezett szökőnap s ilymódon mindig vasárnap kezdődne az uj esztendő. Blochmann tervének számos komoly előnye vanl Az időrendbeli változásoktól mentesített naptár valóban „öröknaptárrá** válna, amelyben minden hétköznap, vasár- és ünnepnap egy és ugyanarra a meghatározott időpontra esnék. A karácsonyi szentestét ezentúl mindig az Arany- vasárnap estéjén ünnepelnék, Pünkösd május 26-án, Űrnapja junius 7-én volna. Advent első vasárnapja ne-’ november 26-án. hanem decem­ber 3-án virradna fel, az adventi időszak pedig mindössze 3 hétig tartana, ami nem is helytelen, mert köztudomású, hogy Advent a Karácsony előtti 4 vasárnapot jelenik Az „örök naptár" időszámítása pontos, vilá­gos és egyszerű. Intézked 'seinek bizonyára ko­moly hasznát venné úgy a közélet, mint a ma­gánember. Minden hónap 26 munkanapból állana és a négy évnegyed teljesen egyenlő szaka egy­szerűsítené az időszámítást Könnyen áttekinthető volna ezenkívül a menetrendek, iskolai szünetek és más hasonló intézkedések beállítása, egyházi szempontból pedig bizonyára komoly mérlegelést igényelne az a kedvező körülmény, hogy a vasár­napok ezentúl mindig azonos időpontra esnének, a változó ünnepek pedig nem okoznának több eltolódást a kalendáriumban. Más kérdés, hogy az állandó jellegű, egyforma naptárbeosztás nem fokozná-e az egyébként is sablonossá vált modern élet egyhangúságát de mindez nem csökkenti a Blochmann-féle javaslat újításainak értékeit Kétségtelen, hogy P. Ehrle bibornok kijelentéseinek értelmében a katolikus egyház nem ellenezné a mai naptárrendszer cél­szerű és helyes módosításait B, E. / —*

Next

/
Oldalképek
Tartalom