Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-21 / 68. (1695.) szám

^RKGAlMA<AARHI RLAEf 1928 már ciné 21, merda. Diákélet a dán fővárosban Irta: Hungaricus Viator Kopenhága, március közepe. Kopenhágának van az európai fővárosok között a legeit;venebb, külsőségeiben legelő­kelőbb s terjedelemre a leghosszabb „Kor­zója'. öt, finom kirakatokkal megrakott ut­cája „S" formában kigyőzik végig a város testén. Ezt az öt utcát gyűjtőnévvel „Strög"- nek keresztelték ei. Délben fél tizenkettő és 4 között a Strögen huliámzik fel s alá egész Kopenliága. Mert ők nagyon szeretik a Sirög- jüket. Büszkék rá. Kern is hanyagolják el semmi körülmények között. Ma Például egész nan lagymatag hó csapkodta a járdát, s eny- nvire zsúfoltnak még egyszer sem láttam. Igaz, szombat van s a legnépszerűbb Karne­vál-Bál napja. utcai tömeg bámulja a sikerült ideát. Még az „ördög“ egy régi szinlapja ia ott szerényke­dik a kirakat szögletében. Nagyszerű s mily könnyen keresztülvihe­tő uj idea a Dante báljára, — mondogatják körülöttem a nézők. Frakk s két diszkrét szarvacska a fejen. Voilá tout! Kész az ör­dög. Könnyűnek kÖDnyü, de újnak semmi- esetre sem uj a gondolat. Még a háború előtt József főhercegék egy jelmezes bálján Molnár ördögének egyszerű frakkos kosztümjében jelent meg ifj. Wlas- sics Gyula báró és e sorok írója. Ma sem bo­csátom meg, hogy Bernáth Gézáék előző esti teáján Wlassics kérdésére: — Milyen jelmezben mégy a holnapi bálra, én még mindig nem tudom, mibe búj­jak? — a könnyen keresztülvihető Molnár ördög ideát könnyelműen elárultam. S a másnapi bálon minden ismerősöm azzal üd­vözölt: — Maga is a Wlassics-féle ördögökkel cimborái? Szóval valami tizenöt évnek kellett el­múlnia, hogy a magyar irodalom, hacsak ez ördögi formában is, mint uj idea Kopenhága legelőkelőbb báljára bevonuljon. A keret gyönyörű: a dán főváros s vidé­kének legfrissebb hölgykoszoruja. Mintegy kétszáz hamvasarcu, kékszemü 18 éves tipi­kusan szőke dán szépség Ez a bál, akárcsak Pesten a jogászbál, a dán bakfisok bemutató bálja. Mielőtt egy-két más kopenhágai ese­ménnyel ezt a bált is részletesebben megír­nám, egyelőre csak ennyit: a leányok, a leg­jobb családból valók is, a bálokon kizárólag mamák nélkül jelennek meg. Az előkeiő „Studcnterforeningen“ (Ox- fod Magdalén collegével tudnám összeha­sonlítani) álarcos bálját rendezi a Vestre Boulevardon épült nagyszerű palotájában. Erről beszél napok óta egész Kopenhága. A diák u<nranis igen nagy szerepet játszik a dán főváros életében. Nincsenek anyagi gondjai (már a 6000 diák 10—20 percentjé­nek) s igy mindenütt ott van, ahol élet, vig, eleven élet lüktet. Korzón, színházban, tár­saságban, finom éttermekben s a báli termek parkettjén gondtalan eleganciával költi pén­zét a gazdag dán birtokos, gyáros boldog gvermeke. így éltek valamikor a XIX. szá­zad végén s a XX. század elején a pesti sza­lonok parkettjén a magyar fiatalok is. A mai szomorúak fiatalságuk terheit ismerik csu­pán, az örömökről legfeljebb mesélni halla­nak. Persze itt is sok a szegénysoru diák, ezek megfelelő elhelyezéséről, segítségéről azonban az állam s a társadalom bőven gon­doskodnak. Egyetlen utcában, a St. Kannike- stráde-n is három oly kollégium van, ahol ingyen elhelyezést és még külön stipendiu­mot is kapnak. S micsoda elhelyezést. A mo­dern komfort minden kényelmével. S amit kapnak, annak nincs szegénység szaga, de még alamizsna jellege se. Skandináviának kell lenni, hogy ezt igy megcsinálják, s az eredmény: megelégedett, boldog generáció, melyre Dánia nyugodtan bizhatja a legfélel­mesebb kérdőjelet, a jövőt. Mert a jövő még boldog, gazdag skandi­náv államokban se moly biztos, mint ahogy ezt a felületes szemlélő az általános jólét minden téren való megnyilvánulásából kö­vetkeztethetné. A munkanélküliek száma percentualiter is alacsonyabb ugyan, mint a macrát legokosabb ipari államnak képzelő Angliában, ellenben a munkabérek magas­sága az ipari cikkek folytonos drágulását vonja maga után, ami idővel általános drá­gasághoz vezethet Igaz, az elsőrendű létfen- tartási cikkek, elsősorban az élelmiszerek oly nagy mennyiségben és kitűnő minőségben állanak rendelkezésére, hogy nemcsak éhen- balni, egyelőre még éhezni is nehéz volna Dániában. S ha addig nem tudtam, most már rájöt­tem, hogy mi is az a „valami", ami hogy is mondjam csak, — „illatozik" Dániában? Na­gyon egyszerű: az utcák mentén felsorako­zott csemegeüzletek garmadába rakott fino­mabbnál finomabb sajtcsemegéje. A Strög pazarnyi fénnyel világított ki­rakataiból kívánatos ízléssel mosolyog min­den, ami szem-száj ingere s a szomszédban (egy király — egy cigány) Karnevál herceg ezernyi C3illámló dísze. Mintha Kopenhágában csak eszem-iszom és tánc léteznék. Az elsőről örömmel győződ­hettem meg eddig is, a kopenhágaiak élet­kedvét a St. Foreningen minapi bálján fi­gyeltem meg közelebbről. Egyelőre azonban még nem tudom eldönteni, vájjon Lucullus, va^T Terpsychore maradnak-e fölényben, hi­szen mindakettő mellett hatalmas gárda kar­doskodik. Amíg Páris és Berlin jőlismert báljain sok minden könnyen az idegenek részére szánt programszerű malackodási attrakció látszatát kelti, a kopenhágai álarcos bálok a finom erotika legbájosabb és legőszintébb fészkei, melybe a jó Ízlésnek csak azt a ré­szét fogadták be, mely nem megy a jókedv rovására. S igy van ez jól, itt nincs túlzás, de nincs hazug álszenteskedés se s ha Londont az elegancia, Párist az örömök, —Kopenhá- gát legörömestebb a jóizlés városának tud­nám nevezni. Gyerünk azonban vissza a Strög-re. Szombat délután van. Idefönn, az „éjféli nap" országainak előszobájában a „nappali éj" kontúrjai még február havában is észlelhe­tők. Mifelénk hat óra előtt nem mernek már ilyenkor öt órai teára menni az emberek, (annyira világos a február) itten még mindig téi: a hangulat s délután ötkor a Strög teljes esti pompában ragyog. A jelmezes álarcos üzletek kirakatai körül mozogni nem lehet. Ember-ember hátán tolong. A mai bálra mindenki vásárol valami jelmezrészt. Leg­alább egy fekete csipke álarcot. Azaz ma es­tére a vörös álarc a keresettebb. A St. Fo­reningen „Dante pokla" nevet adtak mai álarcos báljának. Egyetlen kirakatból sem hiányzik a Satanella jelmez vagy vörös ördög. Ohó! hát ez mi? A Nygade egyik divat- üzletének óriás ablaka mögül Molnár Ferenc ördögének divatbábukből összeállított jele­nete bámul az utcák járó-kelőire. Vagyis az A honivarsányi letkészbeiktatás ünnepségén, pohárköszöntője közben töri rá a haíáí Csekey Dávid reiormátus lelkészre Lénia, március 20. (Saifáit. tudósttönMóí.) A máfljdtenihat'ő hatalom, amely az életet adja és el­veszi, néha tóíürkészke'tetitea utakon hajtja végire akaratát. Isten szolgái meghitt ünmepre hintek ösz- aae, a baráti kéz poharat ragad, jóságos, kedélyes szavak enyhe zápora hull és egyscaeame az kttitm ünnepi körbe lecsap a halál. Lecsap ée elragad valaMit, akinek élet ©fiája .roskadozik a közel fiél- özásados lielMpásZtarkodás gyümötaedlt'őlL. A szomszédos Hontvarsány község refonmá- tas egyházának lelkészéit, a nagy- és kiesőről egyeöüilit egyház hívta, meg és helyébe a varsányi reiormátus egyház Pető Sándor nemeoroszi lel­készt választotta. Egyházi ünnepség kérőtökén iktatták be Vair- sány uj lelkészéi. Az ünnepélyen a bairsí református egyházmegye képvisel etében Paitáy Károly esperes, Csekey Dá­vid aiséváiradi lelkész, egyházmegyei tanácsbiiró és Tóth Sándor dr. lévai ügyvéd, egyházmegyei) h. főgondmok, vettek réseit. Az egyházi akftus után a vendégeik tiszteletére közös ebéd volit a paródkián. Vidám pohárosengós, jóízű adfflmázós és baráti beszélgetós közepette folyt aa efbéd, amikor tefli poháalrtafl a keaébön emUtködett szólásai* * Csekey Dávid lelkész. A pobárköszömtóbe® amről beszélt, hogy az egybe­gyűltek tulajdonképpen három ünnepet ültnek: az u(j leffloész bot Iktatását s a távozó és az önökéibe lé­pő Belkészek névnapját. Aüghogy a köszöntő eftső motndatai efl!haín®Bat» tiák. a ezŐTwVk háíttelon nuSgjtóntetredotit, area BDedetrtfessé vált, szemed üvegessé meredtek... Megingott, és elzuhant voümia, ha íet nem fogják hajráid karóik. Felesége rémülten sietett hozzá, de akkor mér a lelik.ősz szive uifcoilsólkalt dobbant. Gubái János dr. liévai orvos injekcióval kisér- teteaett, azonban az orvos és a barátok minden igyekezete hiábavalónak bizonyult': a lelkész, aki étrolmtcezet&etftéseíbn szetuvededtt, kezeik közt lehelte ki a lelkét és az orvos csupán azt állapíthatta meg, hogy ha­lálét eemvfbén'ullájs ©hozta. Csekey Dávid aUsóváiradi lelkész tragtiíkus Mr- teleuséggtel történt elhalálozása Garamviidék egész lakossága körében mély részvétet kellett, miért a jóságos lelkű lelkétsz messze vidékem közbe- csüteb&n áilifotft és hívei a rajongásig szerették. Egyik számottevő tagja volt az egyházi közélet­nek és legidősebb tanácebilrája az egyházi tanács­nak, akinek komoly szava minden kéndléölhen sú­lyosan esett a mérleg Serpenyőjébe. EgyidŐben helyettes esperest minőslégiben ő vezette a barsi egyházmegyét. LeUikes és harcos tagját vesamtá el aa elhunyt lelkészben a gairtumvöügyi magyarság. Sötétének 05. esztendejében, telkészi működé­sének 41. évében ragadta el a haléi a várad! egy­ház éüérőQs, ahol 38 éven át töltötte be piMattuatág sem lankadó buzgősággal leikiéBa tesztéi. Csekey Dávid halálát felesége ée három gyermeke: Cse- key Jolán, a pápai gimnázium tanárnőbe, Csekey Sándor dr. szall^eoltimájrtoni református fettcéez ée Boldizsár Györgyné, a mohi refonmétJaiB lelkész neje, gyászolja. Kinevezett szlovák fások kultúrharcot provokálnak az érsekuivárí katolikus iskolaszékben Szlovák tárgyalási nyelvet követeitek a magyar Iskolaszéktől Követelésük megtagadása miatt a magyarul tökéletesen beszélő szlovákok tüntetőén kivonultak az ülésteremből Érsekújvár, március 20. I (Saijált (tudósitőtaíktól.,y [Az érsekujv^rl; róm. katholikus iskolaszék tegnapi ülésén kí­nos jelenetekre került a sor. Ebben a hosz- szu évtizedek óta békésen, harmonikusan, minden hangos szó nélkül működő testület­ben néhány uj emiber olyan szellemben s olyan tónusban lépett fel, ami a nagy több­ségben a legnagyobb idegenkedést a ellen­szenvet váltotta ki. A kellemetlen incidens az érsekujváni őslakos társadalomban ter­mészetesen a legkínosabb benyomást keltet­te s még ma is élénken foglalkoztatja az em­bereket. Az érsekujvári katolikus iskolaszékben csak egész rövid idő óta vannak szlovák ta­gok. Amikor ugyanis, mintegy két eszten­dővel ezelőtt, az iskola széki választásokat megejtették, ez a magyar város annál is in­kább kizárólag magyar hívőket választott tit­kos szavazás során az iskolaszékbe, mert azok az iskolák, amelyeket az iskolaszék van hivatva irányítani, csakis magyar tannyelvű intézetek. Az érsekujvári csekély számú szlovákság er­re erőteljes akciót indított aziránt bogy a szlovák hívők is kapjanak képviseletet az is­kolaszékben. Sok izgalmas tárgyalás, kom- prorn isszurn-k^res és után Jantausdh püspök intervenciójára, aki a szlovák katholikusokat a legmesszebb menő módon támogatta, sike­rült megegyezést kötni, amelynek alapján az apostoli adminisztrátor az iskolaszék meg­választott 32 tagja mellé hat szlovák iskola- széki tagot nevezett ki. Ez a kinevezés az elmúlt év végén történt meg, amióta az iskolaszék csak egy formális ülést tartott januárban, úgyhogy az uj ösz- szeíételü testületnek első fontosabb értekez­lete csak most volt. A tárgysorozaton rendkívül nagyfontos- ságu kérdések szerepeltek, úgyhogy az isko­laszéki tagok csaknem teljes számban meg­jelentek. Az elnöki széket egy tiszteletremél­tó aggastyán, a 83 éves Erhardt Viktor plé­bános c. kanonok foglalta el, aki az ülés for­mális megnyitása után rövid elnöki jelenté­sét terjesztette elő. Amikor azt a kérdést tet­te fel, van-e valakinek az elnöki előterjesz­téshez megjegyzése, az egyik szlovák tag szó­lalt meg, egy Antalik nevű vasutas, aki éles hangon utalt arra, bogy a csehszlovák repuib- likában illik már szlovák nyelven beszólni 8 követette, hogy az elnök fordnisa le elő­terjesztéseit szlovák nyelvre. A felszólalás annál Is inkább a legna­gyobb megütközést keltette, mert Antalik éppen úgy, mint. az iskolaszék többi kineve­zett szlovák tagjai éppen úgy, vagy esetleg még jobban beszélnek magyarul, mint szlo­vákul, úgy hogy az ő részükről ez a kívánság semmi egyéb kellemetlenkedő provokálásnál. Az elnök mindazonáltal nyugodt s békés han­gon adott választ a felszólalónak, amidőn azt hangsúlyozta, hogy ő sajnos nem beszél szlo­vákul s nem is lehet kívánni egy 83 éves ag­gastyántól, hogy most kezdje el tanulni az ál­lam nyelvét. Amidőn a szlovák csoport ezt a választ sem volt hajlandó tudomásul yen ni s közbe­szólásaikkal azt követelték, hogy „tolmácsol­ják" az ő számukra az elnök beszédét, Ozorai József dr. emelkedett szólásra, az iskolaszék világi elnöke s nyugodt, méltóságteljes hangon utasította vissza a szlovák felszólaló kívánsá­gát. Aü iskolaszék jóváhagyott alapszabá­lyai szerint — úgymond — a hivatalos- s tár­gyalási nyelv a magyar s netm keresztényi dolog politikai okokból zavart teremteni ebben a politikamentes gyülekezetben a szlovák tárgyalási nyelv követelésével olyanoknak, akik jól tud­nak magyarul s megértik a magyar fel­szólalásokat. Tiszteletben tartja a szlovák kinvezett tagok­nak az összes jogait, de csak addig a mérté­kig, amíg a Jantausch püspökkel való megál­lapodás azt előirja. Ebben pedig az is benne van, hogy az iskolaszék tárgyalási nyelve a magyar marad. A vita ezzel nem fejeződött be, mert a szlovákok közül többen fejtették ki álláspont­jukat s többen válaszoltak meggyőző igyekezete tel a magyar tagok közül is. Aharcot azonban nem lehetet megmen­teni az elfajulástól. Bár egyes szlovák tagok maguk is mérsékletre intették a savéneket, azok mégis érvényesitétték akaratukat s amikor az iskolaszék napirendre tért Antalik felszólalása felett, a hat szlovák iskolaszéki tag tüntetőén kivonult a tárgyalóteremből. Az iskolaszék a távol létükben tárgyalta le az egész napirendet. VÁNDORTÁSKA MEDVETÁNCOLTATÓ Azt hittem, hogy ez is eltűnt, mint a gyerek­kornak annyi más kedvessége, a füles játék, a diabolő, eltűnt, mint a mai bálokról a francia négyes vagy kisvendéglők asztaláról a kenyér és a sósperec, amit a fogyasztó diszkréciójára bíztak. Nem tudom igy van-e csakugyan, vagy csak én nem látom már, de mintha a mai gyerekek nem longamétáznának a réten, nem gomboznak, nem pigéznek, nem golyóznak, évek múltak el, hogy a téren valami pörgő csigába botlottam volna, ma csak labdát rúgnak minden üres térségen, kócból, pamutból, keménygumiból valót és igazi futballt. Azért éreztem úgy, rrrntha a szivemen csap­tak volna, amikor a szitáló esőben, a lucskos ázott utcán egy csapat gyereket láttam tolongani egy hórihorgas ember körül. Boldogan és nevetve topogták körül azt a különös, ragyaverte arcú embert. Piszkos csörgőn dobolt az ember és vala­mi zagyvalék cigány nyelven dalolt hozzá mély torokhangján, melyből néha csak annyit értettem: hopplá, hopplá, hopsszasszá! Nagy barna kárpáti medve cammogott az oldalán, szakasztott olyan, mint amilyennel gyerekkoromban jártak rikitó­ruhás oláh cigányok. Vékony karika volt az orrá­ban, az ember láncon tartotta és egy furkóssal noszogatta táncra. A medve nagy kelletlen két lábra állt, most egyszerre ijesztően nagy lett, majdnem a hórihorgas válláig ért és nagy bús bozontos fejét himbálva, váltogatva emelgette a lábait: táncolt. Amolyan őserdei lassú ütemű charlestonnak tűnt ez a medvetánc. A gyerekek nevettek, . cigány a csörgőt verte és tányérozott, aztán tovább ment egy házzal és megint élűiről kezdte a táncoltatást. A medve úgy járt a nyomá­ban mint egy megrugdosott kuvasz. Ijesztően nagy volt igy is, de egyúttal oly megroggyantan szánalmas a karikába fűzött orrával, a lánccal, amit a cigány rángatott, bozontos bara* szőrével és idomtalan fejével, hogy egyszerre nem értettem a neve^st, amelyet megjelenése keltett. Amikor megint két lábára állt, egy pillanatig úgy rémlett előttem, mintha valami emberi volna az arcában. Talán a szomorúság tette ezt, magá­nyos emberek tudnak csak igy nézni. Egyszerre eltűnt az orrából a karika és a vékony lánc, amit a cigány a kezére fűzött, két-három lépéssel min­dig előbbre tartott és most mintha ő hurcolta volna magával a gazdáját, a hórihorgast, villa­szerű koromszin bajszával és kis furcsa madár­fejével, amely a csörgő ütemére meg-meglendült sovány nyakán. A gyerekek nevettek, azt hiszem inkább a cigányon, aki mintha karikába fűzött orral kö­vette volna a medvét, aki csak helyette táncolt szánalomból, okosságból és fölényből. Egri Viktor. — A „Nyugat" március 16-iki száma megje­lent. Az Ibsen-centennárium alkalmából a „Nyu­gat" a kiváló norvég kritikustól, Sigurd Höst-től kért cikket. Ignotus arról elmélkedik, hogy mi teszi az igazi irót. Schöpflin Aladár az Olympiá- ról és az Úri muriról mond kritikát. — Novellá­kat Rédey Mária, Dallos Sándor és Bohuniczky Szefi Írtak, verseket Kosztolányi Dezső és Fodor József, Színi Gyula Jókai-regényét folytatja, Ter- sánszky J. Jenő pedig befejezi önéletrajzát. Iro­dalmi, képzőművészeti és film-rovatok egészítik ki még a gazdag számot amelynek ára 12.50 ko­rona. Negyedévi előfizetés 65 korona. — Főbizo­mányos: Lipa könyv- és lapterjesztő vállalat, Bra- tislava, Sládkovicová ul. 11; kapható minden könyvkereskedésben. — öt korona egy menzaebéd ára: vendé­ge nseg bevonta egyszer egy nyomorgó ma­gyar diákot! 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom