Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-18 / 66. (1693.) szám
12 ___________^ragai-AVag^arhirlap az übopszag EIVIEUAi mPOI2TÖI£~ Jrja: SZV4&TKÓ-P.CU, Árak a Riviérán A nyugateurópai és középeurópai jóiéi különbségei — A gazdag emberek különböző kategóriái — Hogy él a yachios angol a Riviérán ? ~ A szegény ember tragikus küzdelme a pénzzel — A lukszushotelek árai — .A többi szállodák élete — Az étkezések, a bárok, a táncteák, a kirándulások a vasút költségei — A bús hazautazás NyugateuTÓpában 9 legfőképpen a Riviérán, ahol a nyugateurópai élet az év egy-két hónapjában teljes intenzitással sűrűsödik össze, az ember ikirivó példákon látja, menynyire leszegényedett a háború után Közép- európa. A gazdag embernek az a típusa, mely szinte általános Franciaországban, Angliában és a nyugateurópai kis germán államokban, mi nálunk ismeretlen fogalom- Ez a gazdag embertípus még Németországban nincs meg, ahol örök harc s örök lesziüteeg a vagyon, amelyet egy pillanatig sem szabad cserben hagyni, mert elbukik. Nálunk van néhány legenda: Rotsöhild, Krupp, Weisz Maniréd, Pecsek, Gufctmann, akiknek a sorsát a közönség csaknem oylmő- don tartja számon, mint a primadonnákét; van egy-két visszavonult történelmi név, mint. Windíschgrátz, Schwarzenberg, de hiányzik a „nagy burzsoázia", a történelmi polgári osztály, amely az évszázadok alatt hallatlan iz- lésfinomultságra és óriási vagyonra tett szert Pedig ma ők Európa urai g ők játszák a főszerepet a Riviérán is, ahol a többé-ke- vesbé leszegényedett nemzetközi arisztokrácia csak ragyogó staöázsként vonul föl mellette Ez a nagy polgári osztály nem holt. vagyon okkal rendelkezik. Pénze nem főidben, részvényben, házban van, hanem pezsgő ipari vállalkozásokban, amelyek nem nyolc-tiz, hanem harminc-ötven százalékos jövedelemmel járnak. Ha tőkéjük gyakran nem éri el a mi nagybirtokosaink óriási kiterjedésű ingatlanainak értékét, a jövedelmük aránytalanul nagyobb s így aránytalanul többet is költhetnek. Ez az ipari polgárság szórja a legbiztosabban a pénzt. Az ő számukra épült a Riviéra legtöbb mondain helye. Míg az arisztokraták — ha gazdagok — visszavonulnak a világi zajtól, addig ez a polgárság százszázalékosan akarja kiélvezni az életet. Nem tudja, mitévő legyen a pénzével és szemkápráztató erőfeszítéseket tesz, hogy elkőltse. Az angol iparmágnás (aki lord ugyan, de burzsoá és posztókereskedő, vagy bányatulajdonos, vagy bankár, vagy szappangyáros) sár- gakéményes yachtján befut Cannesba. A yacht tobbm-illió csehszlovák koronát ér. Van benne busz-harminc szoba, egy kapitány, két tiszt, harminc főnyi legénység és harminc főnyi szolgaszemélyzet. Az alsó raktárhelyiségben két Rolls-Roy- «e-koesi és egy Bugatti versenygép érkezik vele Azurországba. "A yadit a kikötőben marad, a harmincfőnyi legénységgel, de a család, a szolgák és az autók beköltöznek a városba. A családfő kiválasztja a szállodát: teszem föl a Carltont, ahol a tengerre nyíló szobáért napi 500 frankot fizet, (10—20 szoba is elkel a társaságnak) vagy egy környékbeli luxuspanziót, ahol a szoba és a napi ellátás ára 1000 frankra rúg. A szolgák kipakkolnak, az urak megíü- tödnek, a kutyák enni kapnak, az autókat kifényesítik s az iparmágnás megkezdi három- hónapos riviérai telelését. Jól él, elkölti napi 30—40.000 frankját, amely összegnek hetvenöt százalékát a szolga személyzet emészti föl — egyébként nem csinál semmit, nem ragyog, nem dobálődzik, csak él „csendes vissza vonul tságban" és pihen. A többi gazdag Ez a Riviéra leggazdagabb vendége. Gazdagabb és több pénzt költ, mint az, akinek villája van valahol a parton, Cannestól Mentőn igA második kategóriát a Nord-ből jövő francia nagyiparosok alkotják. Ugyanúgy élnek, mint az angolok, csak nem jönnek yachion és nem hoznak magukkal • hatvan szolgát Két Rollys-Royce helyett megelégszenek egy Hispano-Suizával is, ami lényegesen olcsóbbá teszi a háztartást. Viszont ott költenek, ahol az angolok ritkábban: a játékkaszinókban. Az életük ugyancsak nyugodt, nem vad, nem túlzott, — csak este, ha a játék megkezdődik, kezd a pénz elfolyni kezükből. A harmadik kategóriába a kis germán államok nagykereskedői sorozbatók. Mindenképpen szerényebbek, mint az első két osztály, több érdeklődést mutatnak a Riviéra érdekességei iránt, de még mindig a nagy szállodákban laknak és néni számolják a pénzt. (Csak a természetük tartja őket visz- szi az esztelen vagy fölösleges költekezéstől.) A negyedik kategóriába az átlagarisztokrácia kerül. Ez az osztály nagyszerűen él, csaknem úgy, mint az előző kategóriák, mégis, ami megkülönbözteti, az az, hogy bizonyos fix pénzösszeget irányzott elő a rivié- raá tartózkodásra, mely ha elfogyott, hazautazik. Nem költ túlsókat, mert „vigyázni kell". Az ötödik osztály a nemzetközi nagyzsi- űóság. Szintén a legjobb helyeken lakik s ez az az osztály, mely a leginkább veszi ki a részét az úgynevezett nagyvilági élvezetekből: mindenütt ott van, mindent kikóstolj habzsolja az életet, — de szintén vigyáz a pénzére. A pénzre való vigyázás a Riviérán körülbelül annyit jelent, mint számolni, hogy mennyit költ. az ember és érezni a pénzköltés lehetőségeinek határait. De egyelőre még nem kell keresni az olcsóbbat és nézni az árakat. Mert a riviérai üdülők másik; nagy csoportja a hatodik kategóriánál kezdődik és tart a tizenötödikig, ahová a szegény hátizsákos cserkészniük, vagy a Wandervogelek sorozhatok, akik 60—80 frankból nézik meg három nap alatt napi tiz óra munkával egész Azúr- országot. Ezt a másik nagy csoportot két dolog jellemzi. Először nekik szenzáció és élmény a Riviéra, másodszor: ők kénytelenek törődni azzal, hogy miként lehet itt minél Prága, március 17. A magyar jótékonyság és kulturszeretet napi krónikásának kezében büszke meghatottságtól remeg a tolla, amikor a magyar szolidaritásnak és önfeláldozásnak gyönyörű példáiról számol be, melyek a havi-egy-ebéd akció hideg számadatai mögött meghúzódnak. Magyar munkásemberek, kérgeskezii kisgazdák, névtelenül áldozó leszegényedett lateinerek csodálatosan forrnak össze a magyar ifjúság szeretetóben a magyar társadalam minden más rétegével, vallási, világnézeti és politikai különbségek nélkül. A havi-egy-ebéd akció a kisebbségi magyarságnak igazán egyik legelső és legszebb pártokfölötti megmozdulása a kultúra egybeforrasztó zászlaja alatt Mily megható, amikor a névtelen ruttkai és trencséni magyarok mellett ott látjuk a névsorban a zselizi magyarokat, vagy a magyar kultúra napszámosait, a tanítókat, vagy az egyházak reprezentánsait. Mai részletes elszámolásunk a következő: Bélafy Bálint, Homonna 50 kor., G. B. rőm. kát. plébános, Vinna 50, Nagy Sándor földbirtokos, Nemesóesa 300, Diákok öregba- nátnéja 5, Orbán V., Bisztricsány 10, özv. Bartsoh Gusztáváé, Sp. Toma&ovce 100, Csil- Laghy István nyugalmazott honvédszázados, Pőstyén 50, Szepsi, Nagyberezna 30, N. N„ Pőstyén 10, özv. Zineskál Györgyné, Lestiny 10, Ruják Andor, Ungvár 50 (másodízben), K. A„ Ungvár 20, Egy Szent Teréz-üsztelö, Ungvár 20, Simon Jenő, Garamvezekény 100, Be- niczky Kálmánnál, Rakovo 100, (harmadiz- ben), Szobisek Jenő, Kassa 50, N. B. S., Tren- csén 10, érkesujvári róm. kát. elemi iskola tizenegy tanítója (márciusra) 55, H&ffler Emma, Kassa 10, Trencséniek 60, Egri Viktor, író, Nagyszombat 100, Schell Gyula, Nagydda 250, „Szénit Antal adománya", Zsély 50, özv. dr. Bosnyák Béláné, Nagyberezna 5, Schreiber Auguszta, Komárom 10, Konrády Lajos pápai prelátus, Kassa 100 korona. Az érsekujvári róm. kát. nőegyesület irodalmi estjének tiszta jövedelme 940 korona. ' (A menza vezetősége az összeget egy érsekujvári diák ellátására fogja fordítani.) Wölfel La jos, Gál án l a 20 korona, Kossuth Lajos emlékére egy né.v télén keresztény magyar, Pozájony 300, B. J„ Ipolyság 100, Három többet élvezve minél olcsóbban élni. Ez a csoport alapjában véve tragikus sorsú, mert ha van érzéke a jó élet és a kényelem iránt, akkor ittléte állandó keserűség, amennyiben állandóan maga előtt látja az első csoport pompáját és nemtörődömségét, mig önmaga kénytelen örökké küzdeni a pénzzel, az árakkal és örökké lemondani a legnagyobb és a legkívánatosabb élvezetekről. Ennélfogva ebbe a csoportba a lemondó emberek, az öregek és a kispolgárok tartoznak, akik tátótt szájjal gyömöszölnek magukba minden látnivalót, (mert nem élni, hanem csak látni akarnak), hogy hazajőve, még unokáik előtt is el büszkélkedhessenek azzal, amit a „nagy utón", az egyetlenen, a pompáson, átéltek és megtapasztaltak. Fiatal, vágyakkal telt szegény ember vagy nem megy a Riviérára, vagy keserűséggel a szivében tér onnét vissza, vagy — kalandorrá válik, aki meg nem engedett módokon igyekszik az első csoport bűvölő körébe férkőzni. Ebben a másik csoportban a z első osztályt az üdülők hatodik kategóriája alkotja: a gazdag németek, akik természetüknél fogva takarékosak, alkudozók, azaz fösvények. Elég utáltos kategória. Egy magyar szemüvegárus mondotta, amikor drágulták az áruját: — Akinek drága, ne jöjjön a Riviérára. A Teleki-téren persze, hogy olcsóbb. Hát muszáj idejönni a fösvénynek? De ha élvezni akar, akkor fizessen. ruttkai magyar 115, Szemere Pál szerkesztő, Bécs 50 korona. Mészáros Béla zselizi lakos gyüjtöivén: Mészáros Béla 5 korona, Pintér Béla 1, Morá- vetz Viktörné 5, Stevkó Péter 5, Balcsik Károly 3, Varga István 5, Glazer Gyula 3, Muzs- lay István 5, Őzv. Havas Sándoröé 5, Özv. Heringer Ferencné 5, Kecskeméthy Sándor 5, Nagy Béla 5, N. N. 5, Laskó Kálmán 1, N. N. 3, Árva 2, Midrits 5, Ferenczi Lajos 5, Körmeik József 5, Bachstedter Antal 5, NusJer János 5, N. N. 2, összesen 90 korona. Gelleszéli gyűjtés: Egyházgelle 115, Nagy Elek, Besztercebánya 25 (másodízben), Dénes Béla, Bát 5, Winkler József, Léva 50 korona. A komáromi menza-est jövedelme: Műsorok eladásából: 332 korona, adományokból: Scthmidthauer Lajos 100, Aranyossy László 50, Ghyczy János 50, Kathona Sándor járás- bíró 50, Miius János 30, Pap-Kováöh Elemér 30, Spitzer Béla 25, Csányi Márton dr. 20, Haas Márk dr- 20, Hajdú Lukács dr. 20, Galambos Zoltán 20, Kamrás József dr. 20, K. T. K. 20, Lestár István dr. 20, Mikóla Ferenc dr. 20, Sebő Mihály 20, Severa Károly 20, N. N. 20, Bátyay Mihály 10, B-indernics László 10, Aranyossy Endre dr. 10, Csepy Dániel 10, Gödör K. János 10, Filipek E.-né 10, Káilay Endre dr. 10, Sohmidek N. 10, Sárosy Etele 10, Uhereczky Géza 10, Fektor György 10, N. N. 10, N. N. 7, N. N. 7, Goldmann József 5, Po- lony Béla dr. 5, N. N. 4, Névtelen 30 korona, összesen (213 ebéd ára) 1065 korona. Újabb adományok AJapy Gyula dr. ivén Komáromban: Protestáns nőegylet 200 koron*, B. B. dr. 100, Derzs Valentin 50, Hikisch Károly, Iszap 50, Lipscher Mór dr. 50, N. N. 20, N. N. 20, Herczegh István 10 korona. (Ezzel az összeggel Alapy Gyula dr. közvetítésével Komáromból már 2590 korona adomány érkezett a menza-alapra.) Novák Lajosné, Ürmező 160 korona, Kardos Sándor, Fülek 10 korona. Mai elszámolásunk szerint a havi-egy- ebéd akció eredménye újabb 985 ebéd készpénz! ödőzelével gyarapodott, vagyis jelenlegi állományunk 17.643 ebéd 88.215 korona értékben. Ez az összeg 70 diák részére biztosát egész éven át minden iskolai napra ingyen- ebédet 1928 március 18, vasárnap. Ez elsősorban a hatodik kategóriára, a Riviérán spórolni akarókra vonatkozik. A Negreszhótól a „meublé“4g Máskülönben azonban csaknem minden tehetősebb osztály megtalálja a maga árait Azurországban. A legnagyobb szállodák — a cannesi Carltou, Gallia, Grand-Hotel, Beau- Site, Bellevue, az antibesi Grand Hotel du Cap, a nizzai Ruth, Negresco, Atlantic, a d- miezi Winter-Palace, Excelsior, Majestic, Grand-Hotel Riviera-Palace, Alhambra, a beaulieui Beau-Séjour, a monte-carlói Hotel de Paris, Grand-Hotel, Mirabeau, Balmoral, Prince de Galles, a cap-martini Cap Martin Hotel, Ríva Bella^ vagy a mentoni Impérial, Winter Palace — rettenetes árakat kérnek a szobákért. Különbség van délre néző, tengerparti és egyéb szobák között. A Negreszkóban egy elsőemeletí, tengerparti szoba fürdőszobával és kabinettel 550 frankba kerül. Ugyanilyen szoba az udvarra 110 frank! Ezek az árak körülbelül az összes luxusszállóban egyformák. Csodálatos, hogy milyen jól jár az ember, ha panziót veszi ki a nagy palotákban. A Rulilban egy hátsó 5-ik eme'éti kis szoba teljes ellátással 160—180 frankba kerül, ami valóban nem sok, ha az ember meggondolja, hogy ugyanezért a szobáért a tengerpartra nyíló ablakokkal és az első emeleten, ellátás nélkül 300 frankot kérnek. Egy- egy ebéd vagy vacsora pedig étlap szerint legalább 80—100 frankba kerül a Ruhl éttermében. De a szállodák szeretik a panziórendszert, mert igy biztosan diszponálhatnak az ételekkel, minden elfogy és a vendég legalább egy hétre — ennyi kötelező — ie van kötve. Viszont az üdülő mozgásszabadságát igen megbénítja a panziórendszer. A luxusszállodák után az elsőrendű szállodák sora következik. Nincsenek a tengerparton, de különben életük csaknem ugyanolyan nagyszerű és ragyogó hotelélet, mint az előzőké. Itt is pompás hallok, írószobák, kártyatermek, bárok, táucteák, szmokingkényszer, sajátautó fogadja az utast. A szobák ára 70—150 frank között váltakozik, a panzióé 100—150 között. A másodrendű hotelek vagy panziók, Nizza hátulsóbh kerületeiben vannak, vagy messzebb a tengerparton és a kisebb fürdőhelyeken. Nagyon megfelelnek a középenropai kényes Ízlésnek is. Ezek körülbelül olyanok, mint a mai nagyvárosainkban vagy a mi iu. élőhelyeinken a legjobb szállodák. Csöndesebbek n inr« már az a nagy nem- - zetközi ,.bruhaha“ bennük, mint a bá- om előbbi kát góriában. de a kényeim teljes és a rend kifogástalan. Szobát 40— 80 frank között, panziót 70—100 frankért kap bennük az ember. A harmadrangú szép nagy szállodák szobaárai 30—60 frank között mozognak s a panziójuk 60—90 frank. A negyedrangu szállodákban, az úgynevezett „meublék"-ben, ahol nincs hall és vendéglő, 25—50 frank egy* egy szoba. Kis, vidéki vitákban 15—30 frankért is kaphat az ember lakást, ha szerencséje van s esetleg 40—60 frankért ellátásos szobát, ami valóban nem nevezhető drágának. Hogy folyik a pénz? Mindezek az árak a szezonra vonatkoznak (december 1-től április 1-ig s a legmaga- ! sabbak február második felében, a karnevál idején. Később, nváron vagy különösen az esős ősszel 20—40 százalékos olcsóbbodás áll be. Ha az ember nem lakik panzióban, úgy sok és mindenféle vendéglőt talál. A legolcsóbb ,.prix fix“-es (menüs) vendéglők bor és borravaló nélkül 8—10 frankot kérnek az étkezésekért Ezeknek a kosztja nem igen ajánlatos a külföldieknek, mert olajos, a hús csaknem mindig véres és kemény és sok a csiga, a kagyló és az osztriga az étlapon. Húsz-negyven frankért viszont igen jő ellátást kapni már. A luxushelyeken — mint. említettem — 70—150 frank az étkezés, de vannak gáladinék, ahol 200—300 frankot is ela raek egv-egy pezsgős, táncos, frakkos va- ] csoráért. A táncteák árai között nagy a kü- í lőnb-ség: a Negreszkóban 25—30 frankot fizet az ember, a Savoyban 15-öt, — ez körülbelül a „jobb helyek" két határösszege. A bárokban ugyanannyi az ár, de sokjukban pezsgőkényszer van (egy üveg 50—200 frank között váltakozik). Egy-két helyen fix konszomáciős árak vannak, mint a nizzai Casino Municipal szép kis bárjában, ahol a szabályozott likőrvagy kokteil-ár 10 frank. — A kirándulások elég drágák: egy-egy autokárhely a távolság és az időtartam szerint, (d« a kirándulások többnyire egósznapósak). 15—65 frank között váltakozik személyenként. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a vasúti jegy Bécsből Nizzáig harmadik osztályon körülbelül háromszáz frank, másodikon ötszáz és vissza ugyanannyi, akkor belátjuk, hogy a riviérai utazás elég sok pénzbe kerül. Középeurópai ember négy hétnél tovább nem igen bírja pénzzel. Rendszerint egyetlen fillér nélkül, szorongva és pánikszerűen menekülve hagyja ott álmainak és vágyainak szent helyét. Ezidén is sok ilyen szomorú letörést láttam. — Nagyon kell vigyázni ezen a vidékien! 17.643 ingyenebéd 88.215 K értékben 70 egyetemi hallgató részére a magyar társadalom szeretetasztalánál
