Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-18 / 66. (1693.) szám
5 1928 márefaia 18, vasárnap. ’*PPA,<TXT-MAcAATtHIKLaP KISEBBSÉGI ÉLETÜNK Á magyarság kulturális életének keresztmetszete A közműveltség az állam legfőbb érdeke — A magyarság eredménytelen kísérletei egy kumegalakítására Irta: SZIKLAY FERENC dr. — Második közlemény — Mi az az általános közművelődés? Valahogy úgy lehetne megfogalmazni erre a nehéz kérdésre a feleletet, hogy az egy nép szellemi és anyagi kultúrájának szervezett fejlesztése avégből, hogy a nép minden egyede és minden csoportja öntudatos tagja legyen az állami és társadalmi életnek. Erre az öntudatosságra föltétlenül szüksége van mindenkinek, hogy a ma általános érdekharcában meg tudja állani a helyét, de viszont oly lelki műveltséget is szerezzen, hogy egyéni érdekeinek megvédése mellett fel tudja fogni az emberi szolidaritás, a szociális együttélés követelményeit is. Szóval az általános közművelődés nem lehet iskolás programú, de felvilágositó, vagy inkább nevelő munkájának föl kell ölelnie az élet-tudás minden fázisát a testi egészségtantól a szociális higiéniáig s az ábécétől az emberi társadalom erkölcsi alapjainak felismeréséig. A közműveltség, mint a közművelődés, mint munka eredménye legelsősorban érdeke az államnak s a modern állam maga siet anyagi és erkölcsi támogatással népének, vagy népeinek közműveltségét emelni. A műveletlen néprétegek amolyan léha tömeg, túrba iners, mely csak rabszolgaságra érdemes, vadhús az államtestben, tehertétel az állam kormányzásában, mert indulataiban vad és kiszámithatalan, ösztöneit csak a gyomor kormányozza. Minden modern államban a közművelődés nagy és nehéz munkája az összes szellemi erők egybefogásán épül s az iskolán kívüli népoktatás utján történik. Végrehajtó eszközei javarészt a hivatásos népoktatók, a falu hivatott kulturmunkásai, a tanítók. A közművelődés állami előmozdilása ÍJ A csehszlovák államban is megvan a közművelődési munka alapja, kerete, de csak papiroson. Az 1919 február 7-én kelt 67. sz. „az állampolgári nevelés céljából szervezendő népszerű tanfolyamokról" szóló törvény és annak végrehajtási utasitásai valóban modern, liberális elgondolásból fakadnak s a kisebbségekkel, mint az állam szerves alkotó részeivel szemben is méltányosak annyiból, hogy a kisebbségi közművelődést a kisebbségek kezébe teszik le. Ha a törvény utasitásai végrehajtásra kerülnének, a csehszlovákiai kisebbségek számára biztosítva lenne a kulturális autonómiának legalább egyik fázisa, az iskolán kívüli népoktatás önrendelkezése. A törvény és végrehajtási utasitásai ysy szabályozzák az ügyet, hogy a közigazgatási egységek: a járások körében közművelődési bizottságok alakuljanak a kisebbségek számára, kizárólag az illető kisebbség köréből, a politikai pártok tekintetbe vétele mellett s a község és vidék kulturegyesületeinek kiküldötteiből. Az troli mulaszt Szép a törvény, de mi haszna, ha tiz év alatt sem lett mássá a magyar kisebbség számára, mint írott malaszttá. BBS Bár a szlovenszkói kisebbségek számára is megjelent — állítólag — a végrehajtási utasítás, még 1920-ban, sehol, ahol a matrvar kisebbség a járási művelődési bizottságának megalakítását megkísérelte, arra engedélyt a közigazgatási hatóságoktól nem kapott. így a magyar kisebbség a közművelődés terén az államtól nemcsak,"hogy erkölcsi támogatást, de életlehetőséget sem nyert, még kevésbé részesült a nervus rerum gerendarum, az anyagi támogatás áldásaiban, amire pedig u<*y az általános érvényű alkotmánytörvény 132. §-a, mint a speciális szaktörvény rendelkezései biztosítják az igényeit. Kérdés az is, hogy vájjon az lom exponensei, — ha a törvény és a végrehajtási utasitásai alapján meg is engedtetnék ezen közművelődési tényezők formális megszervezése, — rendelkezésére bocsátanak a magyar kisebbségnek a legfontosabb oktató testületet, a magyar tanítóságot. A tanítóság ma majdnem teljesen a szűk- körű iskolája négy faal közé van zárva s akadályozva van abban, hogy az iskolán kívüli népoktatás részese legyen a magyarság más kulturtényezöi mellett. Kisértet egy magyar művelődési szövetség alakítására Ilyen körülmények között a magyar kisebbség, szinte parancsoló életösztönéből kifolyólag, maga akarta biztosítani, a maga erejéből a közművelődési lehetőségét. Boldog emlékű Tuba János indította meg Komáromban a „Magyar Népszövetség", majd a „Magyarok Szövetsége" címén a mozgalmat, azonban avval a kifogással, hogy az iskolaügy, — melybe beleszólást vindikált magának a Szövetség, — politikum, a kormányhatóság elutasította a tisztára közművelődési vállalkozás alanszabá- lyait. A közigazgatási bíróság is megpecsételte a minisztérium paradox álláspontját s igy az uj kísérletnél az egyik legfontosabb közművelődési faktort, az iskolát, ki kellett hagynunk a játékból. így, kizárólag az iskolán kívüli népoktatás lehetősége s csakis a szellemi közművelődés lehetősége maradt meg a magyarság kul- turszándékának s ezen az alapon, a szudéta- németség Kulturverbandjának alapszabályait szinte pontról-pontra lemásolva, csak a speciális magyar kisebbségi viszonyokhoz alkalmazva próbálta meg újból Komárom a közművelődés alapjának szánt Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület megalakítását. 1925 május óta, tehát közel három éve játszik a minisztérium formális footballt a benyújtott alapszabályokkal. Ami lehetetlen rendelkezés az 1875. évi magyar belügyminiszteri rendeletben, vagy annak sorai közt foglaltatik, — pedig 53 év alatt csak megváltozott kissé az élet, — azt mind kihasználta a minisztérium arra, hogy az alapszabályok jóváhagyását huzza-halassza. Az — állítólag — lényegbe vágó kifogások legmesszebbmenő teljesítése után következtek a formális nehézségek s legutóbb avval dobták vissza az alapszabályokat, hogy az eredeti alapszabálytervezethez pótlólag csatolt változtatásokat gé- peltesse a vezetőség a szöveg közé! — Ez újra legalább egy negyedévi halasztást jelent. Biz' Isten, szégyeljük leírni ezeket a kicsinyes sikanirozásokat, de kénytelenek vagyunk vele, hogy magunktól elhárítsuk a közművelődési munka tízesztendős majdnem teljes pangása vagy beteg fejlődése miatt a felelősséget. A közművelődés gyakorlati megvalósításához, amint azt bevezető cikkemben kifejtettem, szervezetekre van szükség. Elszigetelt egyének, ha még olyan lelkes és fáradhatatlan j kulturmunkások is, vagy helyi érdekű kultu- j ralis egyesületek az országos közművelődési J munka követelő egyöntetűségét megvalósítani nem tudják. A közművelődési munkában Losonci Mezőgazdasági Gépgyár ELufew*. autorizált FORD képviselet az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Hí. Budapest vezérképviselete előnyös feltételek mellett szállít: acélkeretes cséplőgépeket kettössoru svéd golyóscsapágyakkal, teljes malomberendezéseket és egyes malomgépeket, FOKOSON TRAKTOROKAT valamint saját gyártmányú egyszerű és kombinált vetögépeket. Kérjen árajánlatot! CSAK ROSSZ SZOKÁS Irta: TICHY KÁLMÁN Böcöge Andris nagyokat nyelt a tejfölos-turós- ■tepertyős csuszából. Nebigyürkőzve könyökölt az asztalra, úgy vellózta. Pedig mán benne vöt a jóféle sűrű gulyásleves, akibe mindem tanáltatik, hús is, meg zőocség is, meg galuska is, oszt* a tetejűi úgy úszkálnak a szép zsíros, paprikás karikák, mint a mesebeli tavon a lőtyuevirág. Meg benne vét mán a majoránnás kolompér is nemkevés füstölt ődalasval, eccőval annyi mindem, ami külöm- külöm magába is elegendős lett vóna. Dekát ügön jóétkü ember vót a Böcöge Andris gazda, hogy az Úristen tarosa meg a jószokását De mán nem igém tarthatyi, mer' hisz' éppeg arrul leszem szó, hogy mifjér nem. Menhogy a csuszából még vót a tálba, de az Andris gazda mejjin, meg hasán csúnyán szorétot- tak mán a pilykés lajbi ezüstgombjai, mellazitotta őket egy cseppen test, oszt' csak levág! a vellát az asztalra, meg az öklivel is nagyot kommant mellé s aszomgya: — Hát csak hijjába mondom neked mindig, asszon, hogy nem jól szoktaec evvel a sok faláéval! — Mánmijjér? Nincs egyéb baja kiednek? — igy az asszon. — Elég baj e‘, Maris, tudódé? Mer sok píz megyén el a sok ételre, oszt azér' nem jut másra. — Beszél mám rnegeu bolondokat. Mámmeg a falatot is sajnálná a szájától? ‘sz elég nagy maiba- erŐB ember kled, meg dogozik is eleget, hát enni is kék, ha erőbe akar maradmyi. — Aj, nem érce te aihho'. Csak rossz szokás a' mind. Én memmulatom neked, hogy leszokok ■nulla. — No most jön még a csuda a tetejiibe! Hogy meg leszokik. Bement a jóesze kiednek? Oszt' mitől 1 egyék ereje, ha nem eszik? — Miiül? Hált bortól, fijam, meg dohánytól. Elég '. Azokba van az igazi erő. Nem sertés az esnber, hogy vájrra hizlallyák. — Ászt. nem. De aki rendesen dogozik, rendesen is egyék. — Hát én memmulatom, hogy esztán máskép lesz. Hogy én leszokok az evésrü'. Hőnaip le m enyek a pimtzébe, oda bezársz, oszt' semmi kérésre ki nem erictesz hét napig,, meg semmi rimámko- dásra nem acc egy falás kenyeret se, megértetted? — Megértettem hát, hogy rágyütt kendre a hava. Egyék még abból a csuszából, táng elmúllak? Böcöge Andris nem tréfált ám. Ujfent oda- komm autótt az asztalra, hogy öszveciterált, ami csak rajta vöt és nagyot ordétott: — De Máriauccse úgy lesz, ahogy memm Ondiam, vagy szijjat hasitok a hátadból1! Azzal felállt, nagymérges járkálások közben pélpát tömött s kiment a marha után lálnyi. Maris asszony csak csóválgatta a fejiit, morgott keveset, de mán esmérte az urát, hogy nem lehet vele bimya, ha valamit a fejtbe vesz. Hát legyék meg ezis, majd elmulük. Leszedte az asztalt, dóga után látott, kicsi reménységek pusmogtak benne, hogy láng még hónapig elfelejti az a bolond ember, amit ma kieszelt? * * * Nőnem. Andris gazda másnap mejjire Ölelte a dohányszitát, zsebibe gyugott egy kispoharat és szállá alá a pimtzébe, még a lépcsőről visszaszólván Maris asszonnak: — Oszt' ahogy memmondtam! Hét napig semmi kérésre se ajtónyitás, se egy falás kenyér. Mán csukhacc is. Elkongottak a lépései lefelé, Maris asszon mii tehetett? r átfordította a kócsot, csikorgott keservesen, akár egy kriptaajtó. No, Uramisten, hogy még ijjet kel megérnyi! Szörnyű nagy csendesség lett a házba. Maris asszon erővel koszmotolt a pitarba, konyhába, bogy csak valami életjel legyék, mer' ojjan érzése vót szegemnek, mintha halotfya vóna ravatalon. De oszt' délutánra megvidámodott a világ. Nagy nóta- szó kezdett kiszüremleni a pintzeablakon, különösen a Böcöge Andris kedvenc nótája, még legénykorából való. Hogy: Idöeanyám is vöt nékem. Meg hogy: locaka font, nappal mosott, Aj, de kese érv esen tartott! A lassúból átváltott későbbed a szaporákba is, mán úgy estefelé az hallaccódott, hogy: Ojjan vagyok én, mint a zengedelem, Két ortzámról levirit a szerelem a sötétbe. Estve csönd lett. Másnap gyengébbecske vót a daliás. Mikor elhallgatott, utána szép lassacskán szipakodott ki a péipafüet a pmtzeablakból. Harmadnap nem történt daliás. Csak a péipafüet száll- dosott kifelé. Délután némi zörgések vótak az ajtón. Hogy aszongya: — Mariete, adhatnál valamit! Maris asszon csak odafülelt: Ugyan ügyé? Jól haitik? No oda is ment 6 lekajátott: — No meggyütt-e mán az étvágya, hé? — Aggy valamit, csak egy harapást. Nem Ízlik mán a bor magába. — Aggyaké? Oszt' nem mettiltotta, hogy aggyak ? — Hatiltottam, hanem, adhacc, ha én kérek. — Hát csak három napig tartót a dicsősége? — Három istennyila a kontyod mögé, majd mellátjuk! Tarcsd meg a kosztodat. Kutyának kő‘, nem nekem. Azzal visszadübörgött a lépcsőkön a pintze fenekéig. A sértett hiúsága még az étvágyát is legyűrte. S újra, dühösen kezdődött a daliás, sűrűn foroghatott a kispohár. Negyeónap öklivel döngette a pinlzeajtót: — Azonnal nyisd, asszon, hallódé? Lélekszakadva rohant Maris, hogy mibaj? — Mi kő? Minek nyissam? — Ne kérgy, ha nyisd, a teremtésit! Hamar nyisd. Valami nagyon fenyegetés vót a hangjába, Maris asszon nem tufta, mi lehet, csak loholt a kócsént. ‘sz még ha enni kért vóna, de asse, csak a nyitást hamar. Valami baj lehet, táng valami eszibe jutott, végeznivaló. Hát hozta a kócsot ée nyitta az ajtót. Ajnye, de csúnya képe vót Andris gazdának, ahogy kibukott a fényességre. Sápadt, ráncos, szőrös, a szeme beesve, pislogat sűrűn, tüzel, mint a pokol, csak löki el az asezont az nttyából s tántorog egyenest a kamrának. Letép egy kőbászt a fi- tyegórői, bicsakkal se vág belőle, csak a torkáig veri, falja, azalatt a kézivel kenyeret hasit a pőc- nil, gyömöszöli a kóbász mellé, mire Maris utoléri, már dülledt szemekkel zabái s hogy az asszon kérdezni akarja, csak megpördiü s löki a konyhának, teli szájból gurgulázva valami ojjat, hogy ebédet főzzék, ha az élete kedves. Hát főzött. Jót, sokat. Andris falt, nyelt, dagadt. Szó sem esett köztük. Rossz vót a vadembert még látni is, nemhogy zavarni merte vóna az asz- szon, mig jól nem lakik. Mikor oszt' minden tál üres vót, nagyot ivott az Andris, pélpát tömött, elnyúlt a széken, mint egy basa és pöfékelt, mini még egy basa. Az asszon csak csendbe rakosgatott, tetl-vett. Nem mert osúfolkozni se a nemsikerült leszokáson. Hijjába, hogy igy mebbecsülte magát, mer' mégis nagy baj esett. Ahogy a pélpa ulósót szoriyogotí, Andris gazda még kiverte a hamuját, osztáng csak rárivall az asszonra, hogy: — Hát te kutyacsont, igy fogacc-é szót az uradnak? — Mámmér? Táng nem jó vót az ebéd? — Ajjő vót, engemuccse, de mitmontam, hogy hét napig mi legyék? — Monta, monta, de mán ölnyi akart, ha xl nem erietem? — Ha akartam, az én dogom, de a tijéd meg a parancs, amit az urad parancsét Hál igy tar- tod-é? Imhol mán a negyedik napnál vólam s még ■csak három és leszokok a falásró', te meg újra meddugc? No máj' mettanétolak én, hogy máskor fogaggy szót! És a pélpa6zár-elkezdett táncuni Maris asszon hátán, bizony el is tört mihamar, a sivalkodás is hijjába vót. A kontyánál fogva cipelte az asszont Andris a sarokig, ahun az ustor állott, oszt' az us- tor nyelivel folytatta a pélpaszár táncát. No, csúnya veres hurkák maradhattak a Maris asszon hátán, meg — mekkövetem — az ülő fertájján is, merhogv szaporán forgott az usíomyéi, oszt' nádbó vóf, ammeg ügön hajlós és odalapént a testre erősen. Szegén Maris, véresre rítta a szemű, el is buijt a szégyenével a fáskamrába, elő se gyütt eötétestig. Nem is aluft az ágyasházba, csak a pitarba, a kuckón. Bentrűl kihallaccoit az Andris mély brufőzása. Aludt, istentelenül. * * * Utánvalő reggel ráordétott az asszonra: — Megen becsukó, de ha kiereetel hét nap előtt agyonváglak. Gyerőnk!
