Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-17 / 65. (1692.) szám

1988 márcluj 17, tjonabat Barátom nősül — MODERN BBKÖLCSRAJ8 — Alfréd barátom legkedvesebb barátja én ▼«- gyök. Nem tudom miért. Tény u, hogy amint va­lami baja van, velem tanácskozik és élete min­den intimitását közli velem. Tegnapelőtt hirtelen aszal támadott meg, hogy nősül ée azon melegé­ben egész tervét közölte velem. — Menyasszonyomat Gizellának hívják, hu­szonöt éves, igen csinos, ón harmincöt vagyok és Szintén egész jő karban. Gizella apja petróleum- nagykereskedő, gazdag, dehát én sem vagyok sze­gény. Gizella nem tkar gyereket, én sem, szóval minden tekintetben összeillünk, csak Elza ne volna... — Micsoda Gizella? — A barátnőm, kérlek. Ha megtudja, hogy nősülök, egészen oda lesz! Elza nagyon derék leány és hosszú betegségem Ideje alatt hűsége­sen ápolt. Egyébként egy nagy női miónban 'dolgozik éa bájosan szőke. Nagyon szereti a zenét és szépen énekek Már vagy két éve szeretjük egy­mást és most... igazán nem tudom, mi less... Ei a rövid beszélgetés egy bar bán folyt le, ahol barátom véletlenül bukkant rám. Mikor ha- j za érkeztem, már el is felejtettem az egészet, any- nyira semmisnek tartottam. Ellenben még aznap este Alfréd barátom felhívott telefonon és bár kijelentettem, hogy fáradt vagyok és aludni sze­retnék, azonnal autóba ült ée húsz perc múlva már ajtómon csöngetett. — Ha tudnád, hogy mi történt velem! Segíts rajtam! Nagyon kérlek! — Ml baj van? Csak nem a házasodás kö­rül? — Dehogy! Elzáról van szói Mikor elváltunk, vendéglőbe mentem és a véletlen úgy akarta, hogy Elza egy barátnője a mellettem levő asztal­hoz ült és nem vette észre, vagy talán nagyon is észrevette, hogy legközelebbi szomszédságában én ülők. Mindenesetre egy barátnőiével folytatott, szándékosan, vagy illetlenség következtében tul- hangos beszélgetéséből mindent megtudtam. Megtudtam, hogy Elza meycsal! Mit szólsz hoz­zá. öregem? És nem is tegnap óta csal meg, ha­nem... Minden részletet tudok. Az illető egy igen fess, fiatal és gazdag bécsi fiatalember, aki két- hetenkint egyszer átrándul ide. És mialatt én Íróasztalomnál ülök és szorgalmasan dolgozom, addig Elza és a bécsi végigjárják az összes mula­tót, isznak, táncolnak, csókolóznak, mintha a vi­lágon sem volnék... Most már tudom, miért nem kéri tőlem pénzt aa utóbbi Időben! Azt mondta, hogy Jól megy a női azalón!... így akarta ké­telyeimet eloszlatni... — Milyen íinomlelkü! — szakítottam félbe. — A leghallatlanabb, amit velem tehetett! — aöhöngött. —- Ml? Hogy nem kért pénzt? Egyébként mit törődsz vele? Hiszem nősülsz és épp azon tana­kodtál, hogyan szakíthatnál vele! — Ne zavard össze a dolgokat, kárlek! — mondta idegesen. — Hiszen fi nem tudhatta, hogy szakítani akarok vele ée mégis megcsalt! — Biztos, hogy ezt tette? — Mindent tudok! Tudom, hogy a bécsi fia­talembert Rennhausennek hívják. Tudom, hogy gyapjusxakma és mint ilyen, gazdag. Tudom, hogy melyik szállodában száll meg. Tudom, hogy mindig ugyanazt a lakosztályt veszi ki és végül tudom, hogy egy bét élőt is itt volt, ugyanakkor, amikor Elza vidékre utazott azzal, hogy nagyapja, aki valami faluban él, haldoklik! Micsoda össze­találkozás! Keserűen nevetett és arcét oltorrttotta a fél­tékenység. — És mit mond a vádlott mindehhez? — Holnap találkozom vele. — Jobb lett volna, hogy ahelyett, hogy hoz- j zdm JÖ33Z, még ma hozzá mentél volna. — Azt akartam... kérlek, látod, hogy oda vagyok! Azt akartam, hogy Te védj mog önma­gámtól! Most már tudom, hogy Elza hűtlen és rossz és mert kibeszélhettem magam Veled, leg­jobb barátommal, minden gyengeség elment. Már csak szánalmat és megvetést érzek iránta. — Gondolj menyasszonyodra' — tanácsoltam. — E? a legjobb ellenszer. — Jobbat nem tudsz? — fortyant feL — Ez az egész? Éa ezt nevezed barátságnak? Azt hittem, hogy törni fogod a fejedet, hogy valamiképpen megnyug­tatsz és akkor azt mondod, hogy gondoljak a meny­asszonyomra? Mikor nagyon jól tudod, hogy az ember mindig a hűtlen asszonyra gondol,.. — De hát mit akarsz tenni? Hiszen épp az imént mondtad, hogy már csak szánalmat és meg­vetést érzel iránta! — Csalódtam benned! — kiáltotta patétiku- san, gőgösen végigmért ée elrohant. # Tegnap hajnalban megvadultan berregett a telefón. Természetesen Alfréd barátom volt — Jöjj azonnal, nagyon kérlek! — Mi történt? — Jöjj! így nem mondhatom el! Alfréd barátom ragyogó arccal nyitott ajtót; — Legjobb barátom, mázsényi súly esett le a wdvemről! Beszéltem Elzával és mindent tadok! — Már megint? Nem hallotta a kérdést ée izgatottan folytatta: — Egy szó sem igaz mindabból, amit ez a rettentő barátnő mondott. Minden kitalálás ée rágalmazás. Csak azért, mert Elza megszakította vele a barátságot. A gazdag bécsi gyapjuszakma légből kapott koholmány... Azaz, hogy létezik, de sohasem mutatkozott Elzával, hanem Elza ba­rátnőjével csatangolt a mulatóhelyeken ... Elza maga látta őket! És Elza ártatlanságának leg- csattanóbb bizonyitéka, hogy nagyapja tényleg meghalt! Milyen boldog vagy oki 16.658 ingyenebéd 83.290 K értékben 66 egyetemi hallgató részére a magyar társadalom szeretetasztalánál P*á#a, március 16. Bolemanné Zorkóczy Atala, a szellemes asszonyi Írásai ró] Szloven- szkó-szerte igen jól ismert lévai Írónő, érté­kes ötlettel járul hozzá a havi-e°y-ebéd ak­ció kiszélesítéséhez és állandósításához. „Tavaly, a magyar nemzeti párt lévai párt- napján tartott kulturális kérdésekkel foglal­kozó előadásomban már futólag említettem a menzaperselyek ötletét — Írja levelében. —- Most azzal a prepozícióval jövök, hirjuk föl a magyar társadalmat Menza- perselyek létesítésére. Minden magyar családnál, üzlettulajdo­nosnál, kaszinóban, vendéglőben legyen egy persely, ahova a jóoélra szánt pénzt, de iegeWsorban a kártyanyereségek tíz szá- nalékát dobná be az ember. Azt hiszem, ez meglehető® biztos és szi­lárd alap lenne mindaddig, amig a hölgyek és urak egyaránt szívesen lapozzák a 32 le­veles ördög-bibliáját... Sn Léván ezennel megindítom a gondolat népszerűsítését s be­jelentem, hogy a menza-persely a mai naptól kezdve ná­lam életbe lépett". Bole mán né Zorkóczy Atala szép példa­adásához igazán nem kell méltató szó. Mai elszámolásunkban a legutóbb beér­kezett kisebb egyes-adományok egy részéről számolunk be. Ezek közül ki kell emelnünk az aknaszlatinaá és a körmöcbányai kereszténys z ociallisía szer­vezet újabb megemlékezését a magyar diákok asztaláról. Mai részletes elszámolásunk a következő: Székely Gábor, Fülekkovácsi (2) 10 kor., Rimaszombati korcsolyázó egyesület (20) 100, Jókay Géza, Für (10) 50, Berzeviczy István, BajánMza (10) 50, Hitelszövetkezet, Taksony (30) 150, Galgóczy Gyula bankigazgató, Nagy­kapura (20) 100, Polák Józsefné, Bodrogszerda­g—■BB— hely (5) 25, Róm. kát. tantestület, Udvard (harmadik havi részlet) (11) 55, Gállá Lajos (2) 10, Gállá Márton (1) 5, ozv. Fehér Lajos­né, Aknaszlatina (1) 5, Böíhmisch A„ Szepesi­be! a (2) 10, Kardos Ödön, Taksony (4) 20, özv. dr. Langer Károly né, Korpona (2) 10, Kolozsváry Ödön (5) 25, ozv. Dévay Lajosné, Kisszeben (1) 5, Dévay Emil, Kisszeben (2) 10, Weixler Anna, Ruttka (—) 5, Rakusz Ottó, Perbete (10) 50, Piláf József dr. ügyvéd, Kas­sa (20) 100, Roífes Bernát okleveles gazdász, Nyitra (20) 100, Roykó Alfréd, Tiszaujlak (—) 10, Antal András, Dunaszerdahelv (1) 5, T. T„ Léva (10) 50, özv. Huberth Vilmosáé, Léva (—) 10, Madarassy Istvánná, Léva (—) 5, Jak&bfalvy Bamáné, Léva (—) 5. Az országos keresziényszocialieta párt nagyszőllősi kerületi központjának ivén: N. N., Nagyszőllős (4) 20, Lator István, Sásvár (10) 50, Akmaszlatinaiak gyűjtése (51) 255 kor. A keresztény szociálist a párt besztercebá­nyai szervezetének estélyén egy tombola tisz­ta jövedelméből: 135 korona. özv. Szépkuthy Mihályné, Izsnyéte (—) 10, Nyustyalikér (10) 50, Kiss Jenő dr. ügy­véd, Ógyalla (10) 50, Krusinszky Gyuláné, Kassa (10) 50, Péchy Miklós, Hermanec (12) 60, Tholt József László, Kisseimec, (3) 15, Lauschimann Ottó, Kassa (10) 50, Szedlacsek János, Zseliz (10) 50, Lazarek József és neje V. Dolina (20) 100, özv. Ghillányi Alfrédné, Pozsony (30) 150, Két párkányi véndiák (20) 100, M. L„ Kismálas (40) 200, H. L., Nagy­szombat (Í0) 50, a P. M. H. szerkesztőségének márciusi részlete (—) 60 korona. (Tegnapi el­számolásunkba kisebb sajtóhiba csúszott be. Az adományok sorában Mágocsy-Dietz Sándor dr. neve mellől elmaradt Vihnye község neve.) A havi-egy-ebéd akció eredménye esze­rint 16.658 ingyenebéd födözetét képviseli 83.290 korona értékben, ami 66 diák részére biztosit egész évre napi ingyenebédet. Ez ép­pen kétharmada annak az összegnek, ami a a magyar diáknyomor leküzdésére minimáli­san szükséges. GENFI NOTESZ — Újságírás Géniben — Genf> március 10. A Népszövetségá Tanács negyvenkilenoe- dSk ülésszakának utolsó délutánján Cham­berlain fogadta a külföldi sajtót. Aj ilyen kör-in torjuk <az újságíró szem­pontjából sohasem különösen lukrativak. Genfiben ugyanaz a helyzet, mint minden­hol a világon, hogy az újságíró egy igazán fontos és lényeges információt mindenkitől hamarább tud meg, mint éppen az Illeté­kestől, akiről szó van. Az Illetékes legtöbb­ször nem nyilatkozik, vagy valami általá­nos információt motyog el, amitől senki nem lesz boldogabb. Az újságíró az Illetékes mel­lett mindig száz más helyről, föl dal® bt és föld felett, mindJen érzékének igénybevéte­lévé1, 3 ezenfelül még egy különös, hatodik érzéknek a segítségével tudja meg azt, ami talán nem mindig az igazság, de ami a nagy tájékozatlanságban ott van valahol az igaz­ság ős a valótlanság között: a helyzet tükör­képét, minden részletével, óles kontrasztjai­val és elmosódott árnyalataival. Az ujságiró egyformán dolgozik a hivatalos informátor­ral, s a maga újságírói ösztönével, ami a felületesek és banalitások között megérzi a perc jelentőségét Az ujságiró kezében min­den csak anyag: a nyilatkozó külügyminisz­ter éppen úgy, mint a teremszolga, a szoba díszítése, ahol a beszélgetés megtörténik, a nyakkendő, amit a nyilatkozó hord, s a kö­vetkezmények, amik a nyilatkozat hátterében lappai igának. Chamberlain interjúja egy újságíró mű­helyében nem értékesebb anyag, mint az, amit egy (külügyi gyorsíró mondhat neikL Minden csak abból a szempontból ór valamit, lehet-e használni? Chamberlain körLnterju- járól előre lehett sejteni, hogy prakttutousao használhatatlan, annak ellenére, hogy ő az angol külügyminiszter. Ezért, s más okból is, Chamberlain kö<rinterjújára a Genfben idő­id többszáz külföldi ujeágiró közül alig jött el vagy ötven. Akik elmaradtak, azokat a szimatuk nem csalta meg, mert Chamberlain valóban nem mondott semmi fontosat, semmi lényegeset. — Szóval minden rendben van. És most mit fogsz tenni? — Hogy kérdezhetsz ilyet! Most már rmigod- tan megnősülhetek! Ma délután utazom (Yzellá­i ho*. DfctMyooUs töo* Akik eljöttek, azok maguk le érezték, hogy csak udvariasságból vannak itt, mert nem ro­hamozták meg kérdésekkel az angol külügy­minisztert. A nagy angol, francia, német la­pok képviselői szótlanul ülték végig a kör- interjút, csak egy román hölgy, s egy cseh uj­ságiró kérdeztek valamit, — .mindketten rész­ben érdektelenül, részben fölöslegesen. Chamberlain kénytelen volt kérdés nél­kül is baszalni. Egy kis előadást tartott az egyiptomi kérdésről s azt sajnálta, hogy Egyptóm nem tagja a Népszövetségnek. Ezeu- ben a napokban Chamberlaint bizonyára kö­zelebbről érdekelte mindaz, ami Egyptomban történt, mint Titulescu személyi sorsa s meg­ragadta az alkalmat, hogy néhány megnyug- íutő szót intézzen a világpublikuimíhoz az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban. Mert Chamberlain, azt mondják, a né­hány esztendőben, mióta Genfiben jár, megta­nulta becsülni a sajtó jelentőségét. Mióta Genfbe jár, úgy mondják, barátsá­gosabb lett a sajtóhez, szinte emberibb. Ez a renkivül zárkózott, csaknem gőgös, merev, ki­vasalt, formai kérdésekben kínosan érzékeny diplomata, aki a Foreign Office legszigorúbb formai tradícióit ke’tette a barátságos és egy­szerű MacDonald után életre, valahogy enge­dett Genfben. összeszokott a sajtóval, tart reá valamit. Ez alkalommal ő tvolt Genfben az egyet­len diplomata, aki hivatalos sajtófogadást tartott. Rendelkezésére állott a sajtónak, oda­ült a hotel egy elzárt szalonjába, szivarra! á kezében, a merev mosollyal: tessék kérdezni. A forrna, ahogy mindezt csinálta, nem volt különösen uj, a bevezető szavakat hi­szen mintha már hallottuk volna: Újságírók­nak azt mondani, hogy ,ymost majd kérem én fogok önöktől kérdezni", vagy azt, hogy: „ké­rem, tegyék fel szokásos diszkérciójukkal kérdéseiket ..." — mindez csak Chamber­lain szájából nj, de nagyjából' mintha már hallottuk volna ezeket a kis tréfáikat. De Obaanberla intői máir ez is nagy dolog, hogy egyáltalán tréfál. Még gyengén tréfál, de már iparkodik. Ezt már Géni csinálta vele. Ezek azok a sajtófogadások, ahol Ötven ember hallgat, míg egy beszél, s amik aztán így jelennek meg az „Ohiói Kürt"-ben: „A> Ohiói Kürt munkatársát ma délután fogadta Sir Aiustem Chamberlain, Nagybritannia kül- tigyjminisziter^ aki az ,,Obiéi Kiirt" előfizetői és olvasói részére azt mondotta, hogy nagyon meg van elégedve, bár néhány részlet még tisztázásra szorul, s lapnak munkatársát meg­kérte annak közlésére, hogy Nagybritannia és Ohló között a viszony az elképzelhető leg­jobb. „Mondja meg az ohióiaknak ..." —­fejezte be szavait a miniszter . . ." Genfben, ahol mindjén hivatalosan kiej­tett szónak óriási, az egész világon hangtöl­csérekkel továbbított visszhangja van, érthe­tően megrágnak a diplomaták minden mel­lékmondatot s nagyon ritkán ejtenek ki hatá­rozott ée egybefüggő főmondatokat. Az üveg­teremben minden szó, minden mozdulat mér­legre kerül, mulatságos apró részletekből buggyannak föl néha kombinációk, ha Titu­lescu az orrát fújja, azl már jegyzik szorgal­mas kezek, ha Briand fölkel a helyéről és át- ballag Chamberlainhez s valószínűleg gyufát kér-iőle, akkor az esti táviratokban már ben­ne lehet, hogy „Franciaország reprezentánsa, Briand, az ülés folyamán néhány perces ma­gántanácskozást tartott Nagybritánnia repre­zentánsával. Mint híre jár, ez alkalommal..." Legtöbbször gyufát kérnek egymástól. Ha az olvasó szives visszaemlékezni, Briand Locar- nóban egyszer megsimogatott egy macskát. Ez a macska később az egész világpublikum­nak megfeküdte a gyomrát, Szóval vigyázni kell, 8 elég nehéz disztingválni ebben a vi­harterhes atmoszférában, hagy a Titokzato­sok mikor kémek gyufát egymástól és mikor gyújtanak fel tényleg valamit. S az is gyakran csak görögtüz. * Egy ember nagyon itthon van Genfben, a Népszövetség folyosóin, a tanácsteremben, a titkos tanácsok termeiben, a hotelekben, egy ember szalad itt, ölelget pajtásokat, barátko­zik, informál és befolyásol: Saeurwein. Ez az ő melegágya, ahol gyomlál és ültet, ez az ő igazi területe, ahol nagy vadakra vadászik, itt minden kéznél van és az ő kezénél van, ami- re egy politikai újságírónak szüksége lehet. Hogy fc’auerwein nem tuzottan magyarbarát, azt, a frankper óta, ha már nem előbb, alkal­munk volt több ízben tapasztalni. Sauerwein kissé specializálta magát magyar kérdések­ben s az informátorai nem mindig egészon ei<* fogulatlanok. Amit Sauerwein a „Matin"-nek magyar ügyekről általában lead, az mmdi* egy árgyalaítai szenvedélyesebb, mintha pél­dául Kínáról ir. Egészen csodálat »s begy egy Ilyen nagy politikai ujsáiró, akinek prog­ramjában a magyar kérdés csak másodjelen- tőségü anyag lehet, ilyen rendkívüli érdek­lődéssel és szenvedéllyel foglalkozik minden hírrel, ami magyar vonatkozású. Sauerwein, aki Briandnak tegező pajtása, aki karonfogva járkál minden ántáat-kuiügymi mszterreí s néha megtisztel érdeklődésével egy kisan- tant-minisztert, Sauerwein, a nagy és terme­tes, a befolyásos és világhírű, akinek a ,-Ma- tin" mellett a „Newyork Héráid" és a „Teleg- raaph" is rendelkezésére állanak, kezd las­san a Népszövetségben magyar szakértő len­ni. Rendkívül érdekeljük. Specializálta magát a magyar kérdő-ben. Sauerwein túloz. Nem vagyunk mi any- nyira érdekesek, mint ahogy ő szeretné. * Éjfél felé pedig az egész társaság, ma­gyar, német, cseh, román, szerb, angol, fran­cia, olasz, skandináv és amerikai újságírók, a diplomaták, a titkárok egy része s néha maga az öreg Briand is kíséretével és igen gyak­ran Stresemann: mindenki elvonul a „Bavá- fiá“-ba. A „Bavária" egy sörház Genfben, ahol tisztességes müncheni sört mérnek s aminek a falait egy magyar rajzoló, Dezső Alajos híres politikai kanrikaturái diszitenek. Dezső nyolc éve jár le Genfben s lerajzolt újságíró­tól miniszterig mindenkit, aki valaha Is fel­bukkant a Népszövetség pódiumán. Az iró­niája soha nem bánt, Dezső finom rajzai nem sebeznek s ez a híres magyar rajzoló egy kis­sé hozzátartozik ma már a Népszövetség at­moszférájához, ismerős ember ebben a terem­ben, ahol évről-évre az egész világsajtó ad egymásnak randevút. Dezső karrikaturái ma már hozzátartoz­nak Genfihez, a Népszövetség historikusai sok adatot találnak albumaiban. Mindenkit szá­mon tart, minden fejet megőriz, egész arahiv- ja van már világhírű bajuszokról, szemölcsök­ről, görbe nézésekről és gőgös pocakokról. A ^Baváriá"-ban éjfélkor a legnagyobb ujságir ó-börze ülésezik. Itt születnek azok a hírek, amiket „kisantant forrásból, a legna­gyobb fentartással közöl" a tudósitó, itt sza­ladnak asztaltól asztalhoz a földalatti tippek, amikből másnapra vezércikk lesz, vagy izga­tott távirat. A „Baváriá"-ba.n jobban szolgál­ják ki ax ujsáirók egymást, mint a Népszövet­ség sajtóirodáiban. — Adok TiitulescuJt1! . . *<— mondja ezen a börzén Dezső csendesen. S elad TituLesout, ab láger Géni, Hollan­diának, szabadkézből Márai Sándor, 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom