Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-17 / 65. (1692.) szám

WA<*Ak' v MiBS^rtgrr.' fflft’ ^WWmWWIBHMIMIIJMlimMIIIIIIl !■ Ili HIHII iStóo uiÁi'ckUH ÍV, sac-iobat mindaddig, amíg a jávátételi kárdéaak komplexuma, a nemzetközi adósságok, a Saar-I; érilés és a B®jna-ridéík kiürítése j sem intéződnek el. Anglia egységesen elismeri az amerikai békepoli't&a nagy jelemtősőgét, de csak ak­ikor leket kedvező hatással, ha a világháború­ból és a békeszerződésekből származó problé­mákat megoldották. Berlin, márdus 16. A B. Z. ara Mdttag genfi tudósítójának jelentése szerint az utolsó népszövetségi tanácsülés alkalmával Sínese- mann dr. Brianddal, bár röviden, de mégis érdemben tárgyalt az adósság! és kiürítési kérdésekről. Briand mindkét kérdésről rem- kávül aptlmisziikusan nyilatkozott. Azon a vé­leményen van, hogy a kontinentális áK&mok egyrészt, Ameri­ka m&srówt ez év végéig nj adóssági megegyezést fognak létesíteni. Stresemanu dr. nem osztotta ezt az opti- misztükus nézetet s annyit móndott, hogy bol­dog lenne, ha ezt az eredményt 1929 végéig el lehetne érni. Louchenr ezzel ellentétben a problémát minden politikai optimizmustól mentesen tisztán gazdasági alapon tárgyalta és Briand optimizmusát mégsem tartotta túl­zottnak. Anglia azért szorgalmazza e kérdé­sek gyors és gyökeres megoldását, mert Bal- dwin a legközelebbi angol választásokig, te­hát legkésőbb 1929 tavaszáig a belpolitikában a locarnói egyezmény napján nagy európai eredményt akar fölmutatni. Srámek nem akar esyedfi! felelni a szociális bizlost&ás reformjáért Prága, március 16. A parlament folyo­sóin olyan hírek terjedtek el, hogy Srámek miniszterelnökhelyettesoek nincs szándéká­ban megtartani a miniszter elnöklielyettesi pozíciót, hanem szorgalmazni fogja az uj li elszakított Nysoatmaftyarorszás az elnemzetlenlto törekvések karmai­ban Hivatalosan 3S.0S0-r61 14.900-re ,csökkent' a maftarok száma Szia magyar ískolakünyveket nyomnak, de a magyar isko­lákat bezárják — Teljesen szervezetlen a magyar Bées, március 16. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Az idegen nemzeti többségű államokhoz csatolt magyar ki­sebbségek közül Burgenland magyarságának helyzetéről lehet legkevesebbet hallani, olvasni., Amig Csehszlovákia, Románia ée Jugoszlávia magyarsága immár tiz esztendő óta vívja heroi­kus harcát kisebbségi jogaiért, addig az Ausztriá­hoz csatolt Nyugatmagyarország magyarsága — amint ezt már ismételten megírtuk — teljesen szervezetlen. Egyetlen nemzetgyűlési képviselő­jük sincsen, sőt a tartománygyülésén sem rendel­keznek képviselettel, holott a körülbelül ugyan­olyan erős horvát kisebbség négy képviselőt is beküldött a tartománygyüiésbe és egy csomó község ügyeit maga intézi. A burgenlandi horvá- tok tagjai az európai kisebbségi kongresszusok­nak, akárcsak a többi osztrák kisebbségek, neve­zetesen a bécsi csehek és a karintiai szlovének, a burgenlandi magyarok azonban szervezet­lenségük következtében még az európai ki­sebbségek eme népszövetségéből is ki­maradtak mindeddig, Szükségesének tartottuk ezt előrebocsátani, mivel a burgenlandi magyarok érthetetlen és saj­nálatos indolenciája kapóra jön azoknak, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Nyugat- magyarországot teljesen elnémetesitsék. A bécsi szövetségi kormány ugyan meglehető­sen liberális kisebbségi politikát folytat és ennek csak legutóbb is tanúbizonyságát szolgáltatta egy | szép magyar ABC és olvasókönyv kiadásával a miniszterelnök kinevezését, nehogy Svehla tartós betegsége és az ö minisztcrolnök- helyettessége miatt a cseh néppárt egye­dül viselje az ódiumot & szociális biztosí­tás módosításáért. limai kábelirSszi alakul 3 milliárd alaptőkével London, március 16. A Oastern-Tele- graph-Couipany és az Egyesült Kábel-Társa­ságok, valamint & < Ma re oni-Al i neles-Gompa .n$r érdékKöreéneík egyesítéséről koliportál't híreik valóságnak bizonyulnak. Eszerint egy egysé­ges társaságot alapítanak 53,700.000 font sterling, azaz kilőne milliárd korona alaptő­kével. A társaság éléin huszíagu igazgatóság fog állani, amelyben a kábeltársaságok tizenkét taggal, a Marconi-társaság .pedig nyolc taggal lesznek képviselve. ■ burgenlandi népiskolák számára, azonban Biirgeulamlban már alig vannak iskolák, amelyek magyar olvasókönyvet használnak. Az osztrák szövetségi alkotmány ugyanis rend­kívül széles körű autonómiát biztosit az egyes országoknak (tartományoknak) és a kisebbségi kérdés rendezése is a tartományok beliigye. Bécs, amely szintén külön országot alkot az osztrák szövetségi köztároaság keretén belül, pél­dás módon rendezte a kisebbségi kérdést é<s kü­lön iskolákat tart fenn a csehek számára. A ka- rihtiab tVtrtománygyülés legközelebb fogja érdem­legesen tárgyalni a szlovének autonómiáját bizto­sit törvényjavaslatot Burgenlandbaa azonban más a helyzet. A túlzó nacionalista nagynémetek és a szociál­demokraták itt versenyeznek a türelmetlenség­ben és elnyomó törekvésekben. A horvátok még idején sarkukra álltak és hátuk mögött Jugo­szlávia morális támogatásával, kiverekedték jogaik respektálását. A magyarok azonban teljesen szervezetlenül • „hódítók" prédái lettek. Amint ismeretes, a béketárgyalások első fázisában Magyarország teljes kürülzárása érde­kében Benes felvetette a cse^szlovák-jugoszláv közös határ tervét és erre a célra Nyugatmagyar- országon korridort akartak kihasítani a két állam között való felosztás céljából. Olaszország ellen­kezése következtében oz a terv meghiúsult, Ma­gyarország azonban nyugaton is vesztett terüle­teket. Azok a területek, ahol Bánffy Miklós gróf, akkori magyar külügyminiszternek sikerült Olasz­ország támogatásával a népszavazás elrendelését kiküzdeai, mint Sopron és vidéke, a lakosság túl­nyomó többségének döntése következtében meg­maradtak Magyarországnál. Burgenland azonban népszavazás nélkül került Ausztriához és pedig 50.000 magyar nemzetiségű lakossal. A birtokba vétel óta alig hat esztendő telt el és a hivatalos osztrák statisztika 14.000-ben állapítja meg a burgenlandi magyarok számát. A törvény értelmében a lakosság kérésére az államnak mindenütt magyar iskolákat kellene létesíteni, de a helyi hatóságok, a nagynémet és szoeiál- ciemokra':’ pártok exponensei olyan nagy nyomást gyakorolnak a lakosságra, hogy a magyarok nem mernek törvényes jogaikkal élni. Érelmeszesedés-neurasthénia csont, bőr. mirigy bajoknál, golyvánál, hadé- Beknc!, izzadmányoknál. vérszegény, görvély és angolkóros gyermekeknél a Cslsl.!6dBróan fiydayvlx dsftfdfflr* dóid Otthoni ívd €s fUrdftkur&fa kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen fel­világosítást nyújt a Fürdőigazgatóság Csizfürdő- Cizkypele. Kapható gyógytárakban, drogériák­ban, asványvizkereskedésekben. Egyetlen beadvány vagy közjegyzői okirat sem lakét magyar nyelven megfogalmazva. Még adót is csak németül fizethetnek a burgenlandi magya­rok. Az összes magyar dalköröket, kulturális és sport-egyesületeket feloszlatták. Végül 102 ma­gyar népkönyvtárat bezártak és könyveiket el­kobozták. Az osztrák kormány utolsó akcióként most a magyar birtokosok földjeinek kisajátitására készülődik Ó3 óvv*I akarja befejezni Burgenland elnémeíesi- tésénei munkáját. Egy-két esztendő és Burgen- landban még lámpással is alig lehet majd magyart találni. Burgenlandnak különben a csehek a fő haszonélvezői; egyre több birtok kerül cseh kézre és az egész tartomány ma a cseh ipar monopolisz- tikus piaca. Ennek következtében 2695 hivatalosan is magyar­nak deklarált népiskolai tanuló számára mind- j össze kilenc iskola áll rendelkezésre egész í Burgenlandban. Egy csomó magyar iskolát egy- j szerűen germanizáltak. Felsőpulya (jelenleg Ober- pu’Iendorf) közsében 37 iskolaköteles gyermek van. Ezektől 32 hivatalosan is magyar. A magyar iskolából ennek ellenére német iskolát csináltak és a tanulóknak az iskola épületében tilos magya­rul beszélniük. A felsőőri (most Oberwart) tanfelügyelő ren­deletet adott ki, amelyben a tanítóknak állásvesz­tés kilátásba helyezésével megtiltotta, hogy akár magánérintkezésben is magyarul társalogjanak. A birtokbavétel után Burgenland akkori tar­tományfőnöke, t nagynémet Wallheim dr. 1923- ban nyíltan kijelentetette, hogy Burgenlandban túl sokat beszélnek magyarul óé ezt az állapotot meg kell változtatni. Azóta tényleg minden megtörtént a magyar nyelv kiirtása céljából. A nemzeti Kaszinó kizárta Ambrőzv-Hisazz! István srófol taslai sorából Budapest, március 16. (Budapesti szer­kesztőségünk tel efon jelentése.) Több mint egy hónappal ezelőtt Pailavicini György őrgróf kizárási indítványt nyújtott be a Nemzeti Ka­szinóban Ambrózy-Migazzi István földbirtokos ellen. Pailavicini kizárási indítványát azzal indokolta meg, hogy Ambrózy-Migazzi gróf ellen marasztaló Ítéletet hozott a bíróság ab­ban a rágalmazás! perben, amelyet Mikes Já­nos gróf szombathelyi püspök indított Am- b.rózy ellen. Ambrózy gróf ugyanis Mikes Já­nos szombathelyi püspököt oly rágalmakkal illette, amelyek a bizonyítás eljárás során nem bizonyultak valóknak és ezért a bíróság Ambrózy grófot éli tétté. A kizárási indítvány­ban fölsorolt állításokat a Nemzeti Kaszinó igazgatósága megvizsgálta és a lefolytatott vizsgálat után az ügy71 a Nemzeti Kaszinó vá­lasztmánya elé került, amely szerdán délután foglalkozott a kizárási indítvánnyal. A vá­lasztmány úgy döntött, hogy Ambrózy-Migazzi grófot a Nemzeti Kaszinó tagjai sorából ki­zárja. — Svehla egészségi állapota javul. A' miniszterelnök egészségi állapota fokozato­san javul. Tegnap Svehiát megvizsgálta Wenckefoach dr. béoei egyetemi tanár és a miniszterei nőik orvosaival együttese© meg- éllapitóttá, hogy minden veszély elmúlt. Svehla jó hangulatban volt és hosszasan el­beszélgetett a hines bécsi professzorral. A márciusi eszmék Flaohbarth Ernő dr.-nak március 15-iki beszédéből: 1848. március 15-ike, amelynek immár nyolc­vanadik évfordulóját ünnepeljük, a magyar nem­zet életében azt a történelmi dátumot jelend, amikor a francia forradalom politikai, társadalmi és nemzeti vívmányai nálunk is megvalósultak, A liberté, egaUlé, fraternité hármas jelszava lázba hozta egész Európát és minden államban azt a vágyat érlelte meg az emberek millióinak lelkében, hogy az emberi jogok, a polgári szabad­ságjogok, a törvény előtti egynlőség, a jobbágy­ság megszüntetése, a nemesi osztály kiváltságai­nak eltörlése, a polgárság egyenjogúságának biz­tosítása, a sajtószabadság, a gyülekezési és egye­sülési szabadság, a népképviselet és a felelős kormányzás intézményei minél előbb megvalósul­janak. Ugyanakkor az Európa különböző részeiben diadalmasan lobogó francia zászlók, amelyeket a Bourbonok fehér liliomai helyett most már a há­rom nemzeti szin, a trikolór ékesített, a nem­zeti eszme fölébredését is jelképezték, amely azóta is a mai napig a legfontosabb államalkotó és történetformáló tényező maradt. Az emberi és a nemzeti eszme, a liberalizmus és a naciona­lizmus összeölelkezett a francia forradalom pro­gramjában és ebből a nászból született meg az nj, a modern társadalom, amelyben ma is élünk. Soká, majdnem hat évtizedig tartott, amig a francia forradalom eszméi, megtisztulva a túlzá­soktól és átszürődve a tapasztalatok rostján ná­lunk is diadalt arattak. Martinovics Ignácnak a hóhér bárdja alatt kellett elpusztulnia, Kazinczy Ferencnek a kufsteini, spielbergi é« munkácsi kazema ö .bán kellett sínylődnie, mert oly idő­ben akarták megvalósítani az uj ideákat, amikor a magyar társadalom még nem ért meg azok be­fogadására. Napóleon sehőnbrunni kiáltványára, amelyben „a dicső származásának régiségével méltán büszkélkedő" magyar nemzetnek a teljes állami függetlenséget ígérte meg, Magyarország a győri insurrekcióval felelt, nemcsak hosszú szá­zadokon át beléje idegződött királyhüsóge miatt, de azért is, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy a Napóleon által képviselt uj rend meg tudja dönteni a Habsburgok régi birodalmát. Amikor pedig a napóleoni háborúk véget értéig, Metternich rendszere mindent elkövetett, hogy az uj idők friss szellője Magyarországba be ne áramolhasson Évekig nein tartottak országgyűlést, szigorú cenzúrával megakadályozták a vélemény szabad nyilvánítását, a megyék nyakára kormány- biztosokat küldöttek, az ellenzék vezéreit megfé­lemlítették, az ifjúság vezetőit bebörtönözték, a külföldi könyveket nem engedték be és csirájában akarták megfojtani a nemzeti és polgári szabad­ságra irányuló törekvéseket. De a nemzet hatalmas akcióval felelt a reakcióra. Széchenyi István korszakalkotó mű­ködése a nyugati, különösen az angol példa kö­vetésére sarkalta a magyar nemzetet és megte­remtette az anyagi fejlődésnek azokat az alapjait, amelyeken azután a modern társadalmi rendszer felépülhetett. A reformországgyüléseknek a har­mincas években meginduló sorozata politikai téren is a nyugati országokhoz hasonlóvá akarta tenni Magyarországot. Az országgyűlésen Deák Ferenc, Eötvös József, Wesselényi Miklós, Köl­csey Ferenc, de különösen Kossuth Lajos elraga­dó egyéniségének vezetése alatt megjelent a sza­badelvű párt, amely a közteherviselést, a jobbágy­ság fölszabadítását, a törvényelőlti egyenlőséget, a polgári szabadságjogok megvalósítását, egyszó­val a modern Magyarország megteremtését tűzte ki céljául és másfél évtizedig szívósan küzdött eszméinek valóraváltásáért a bécsi kormány, a bécsi udvar és azoknak magyarországi exponen­sei ellen. Mig azonban a reformorszóggyülések tizenöt esztendő alatt csak kicsi részleteket tudtak meg­valósítani a nagy programból, addig a pesti ifjú­ság egyetlen egy nap alatt mindent elért. Jogos büszkeséggel mondhatta Petőfi Sándor „15-ik már­cius 1848." című versében: „Nagyapáink és apáink, mig egy század elhaladt, nem tevének annyit, mint mink 24 óra alatt". A nyolcvan év előtti esős márciusi nap, amelyen a Pilvax-kávéházban először hangzott föl az „Esküszünk, esküszünk, de rabok tovább nem leszünk" refrénje, amelyen először viselték a pesti utcákon a piros-fehér* zöld szinü kokárdákat, amelyen az ifjúság birto­kába vette és a cenzúra alól fölszabadította a La’Merer és Heckenast cég nyomdáját, amelyen a börtönből kiszabadították Táncsics Mihályt, az agg költőt és amelyen a Nemzeti Muzeum lépcső­jéről először olvasták föl a modern Magyarország programját magában foglaló tizenkét pontot: valóban megvalósítása és betetőzése volt annak. amit a nemzet túlnyomó többsége évtizedek óta követelt. István főherceg, amikor a budai várban tu­domást szerzett arról, hogy a pesti utcákon mi történik, kicsinylő gesztussal mondotta: „Elnige Judenknaben randalieren." A národíspán, a ki­rály helytartója tévesen ítélte meg az események jelentőségét, mert az az ifjúság, amely Petőfi, Jókai, Vasvári és Irinyi vezetése alatt felforgatta az utcákat, nem éretlen gyerekekből állott, hanem végrehajtó eszköze volt a nemzet egységes akara­tának és úttörője annak a korszellemnek, amely akkor a lelkeken uralkodott. Ha néhány nappal rá Kossuth Lajos vezetése alatt a pozsonyi or­szággyűlés kiküldöttei, az úgynevezett magyar argonauták elindulhattak Báesbe, hogy a király elé terjesszék a magyar nemzet akaratát, ha Batt­hyányi Lajos gróf elnöklésével csakhamar meg­alakult a* első felelős kormány ée ha április 11-éo V. Ferdinánd szentesitette a negyvennyol­cas törvényeket, ngy ebben döntő része annak a pesti ifjúságnak volt, amely mindenét kockára teve és cselekedetének veszedelmes következmé­nyére elkészülve, elsőnek mert tenni és cseleked­ni. Szőról-szóra igaz az, amit ugyancsak Petőfi Sándor mondott a márciusi ifjakról: „Mi valánk a legelsők, kik tenni mertünk a honért! Mi emel­tük fel először a cselekvés zászlaját, mi riasztók föl zajunkkal nagy álmából a hazát"! A márciusi ifjak nagy vállalkozása persze csak azért járhatott sikerrel, mert bekövetkezett az idők teljessége és adva voltak azok a feltéte­lek, amelyek nélkül még a legszentebb akarat sem tud valósággá válni. Nemcsak a reformor- szággyülések céltudatos működése készítette elő számukra a talajt, hanbm azok a nagy események is, amelyek azokban a napokban Európa minden részében a cselekvés vágyával töltötték el az em­berek lelkét. Párisban a forradalom elsöpörte Lajos Fülöp polgárj, királyságát, Berlinben a nép­harag kitörése menekülésre kényszeritette a po­rosz királyt, sőt Bécs városának jámbor népe is lázongani kezdett, itt Prágában pedig a Szent Vencelről, elnevezett fürdőben ugyancsak tizenkét pontból álló petícióban követelték a cseh nemzet teljes egyenjogúságát. Mig azonban ezek a moz­galmak hamarosan lecsöndesedtek és a barrikádok harcosai azonnal meghunyászkodtak, mihelyst a hatalom ágyúi és szuronyos katonái a láthatáron megjelentek, addig a magyar nemzet március 15-ének nagy vívmányait fegyverrel a kezében is kész volt megvédelmezni a hatalom ellenében. Ez a nap kiindulási pontja volt a szabadságharc­nak és Petőfi Sándor a segesvári csatatéren fiatal életével, piros vére hullásával pecsételte meg szent esküvését. A magyar nemzet hősiesen el- lentállott Windischgrütz csapatainak, egy teljes évig diadalmasan tartotta magát a túlerővel szem­ben és makuláltan kardját csak akkor tette le, amikor az orosz cár csapatai sáskahad módjára elárasztották az országot. De a világosi katasz­trófa után sem adta föl az eszmét: Kossuth Lajos, mint szívesen látott vendég járta be két világrész városait, hogy nemzete részére külföldi segítséget szerezzen és ha ez a törekvése nem is járt ered­ménnyel, mindenütt a legnagyobb '■< ’-onszenvet ébresztete föl a magyar ügy iránt és ez a rokon- szenv közvetve minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy 1867-ben Deák Ferenc a negyven- nyolcas törvények alapelveit változatlanul biztosí­totta a magyar nemzet számára. Március 15-ének eszmei tartalma ma is nagy kincset jelent a magyarság számára. Vidor Hugó a szabadságharc hatása alatt irta nemzetünknek ezt a dicséretét: „Mgyarország a hősök nemzete. Németország az erényt, Franciaország a szabadsá­got, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemze­tek sorában. Magyarország a hősiesség megteste­sülése." Ma is, valahányszor a népek szabadságá­nak nagy harcosait emlegetik, a Kossuth nevét [ együtt idézik a Mazziniével, Petőfiét a Körneré- vel. Angliában és Amerikában Kossuth Lajos em­léke még ma is megdobogtatja a kebleket. Fur­csa és érthetetlen jelenség, hogy azok a népek, akik néhány évvel ezelőtt vívták ki a szabadsá­got, gyűlölettel gondolnak Petőfire, ssuthra és mindazokra, akik a népek szabadságáért vívott harcokban társaik voltak. Petőfinek és Kossuth­nak szobrait városaink utcáiról el kellett távolí­tani és nem tűrik, hogy róluk tereket és utcákat nevezzünk el. Szlovenszkón megtiltják, hogy a magyarság megünnepelje március idusát, a sza­badság napját. Mi úgy hisszük, hogy mindezek az intézkedé­sek igazságtalanok a magyarsággal szemben, amely vérét hullatta a szabadságért. Március 15-ének ünneplését mi nem kötjük össze a tünte­tés szándékával, hanem természetes kötelességet vélünk teljesíteni, amidőn e nap történelmi hősei előtt meghajtjuk a^fejünkel és kívánjuk, hogy eszméik hiánytalanul' megvalósuljanak.. % i

Next

/
Oldalképek
Tartalom