Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-15 / 63. (1690.) szám
2 veAéSMj foghtífcortak, sűkerttH toWöí megmenteni. Reggel óra tágban & viatömegek Swnf^-Paaía városéba* kiweledtek. amely a citromÜltetvény ek területének a Központja, Itt a* áradat elöntötte FáUmere, Plru, Man- telva, Castaic, Oberg ás Oxnord kisvároso- fcat, amelyekből kg körön nem maradt. Santa-Paula rároKáuak csupán déli réme romboMdott azét, itt w árvíz mintegy szán Mzat sodort magával de emberéletben csekély veszteség történt, mert a lakosság Idejében tudott menekülni. Ezen a részen a Southern-Padfíe vasútvonalát és a Los-Aa- goles —San-Frandseo közötti köxveflen országutat is elöntötte ta Arvi*. A déli érákra, mikorra már a vi* leszaladt, a vasútvonalat újból használhatóvá tették. Sárgás ée Newhall városok elkerülték a katasztrófát és most a röröskeresKtes expedíciók központjai. Az áradat ezután a Santa-Ckra-fo- lyót követve Vontára városa felé szaladt és annak olajültetvényeit veszélyeztette, azonban emberfeletti munkával a víznek itt útját állották és a tengerbe irányították. Az árvíz különösen felső szakaszában volt borzalmas hatású, az embereket álmában érte, úgy hogy az egész környék lakosságából csak öten maradtak életben. A vis- áradat húsz méter magasságban g csaknem három kilométer szélességben! tört előre és pillanatok alatt öntötte el az egész San- Fmneiquito-ean out. As árvizsujíotta terület mintegy hetvenöt kilométer hosszúságú és tizenöt kilométer szélességű. Az árvizsujtot- ta vidéken minden élet megszűnt. Ezen a vidéken mintegy harmincezer ember él, akikből legalább ezer ember életét vesztette és tízezer ember exisztenciájának alapját j siratja. A gátszakadás Los-Angelesben is érez- j teti hatását, mert a villamos erőmű elpusz- j tolása miatt Los-Angelesben megszűnt a j villamos világítás. A gát helyéről vezették nagyszerű vízvezetéki csövek a friss ivóvizet Los-Angeles városába és a gátszakadás következtében a vízmennyiség most már csak negyven napig elegendő. A város tehát a nyáron a vízzel való ellátás súlyos problémája elé kerül. A statisztikusok megállapítása szerint az egy napos katasztrófának több halálos ál- I dozata, van, mint a hetekig eltartott Mississippi árvíznek. Különös ennél a katasztrófáinál, hogy jóformán csak halottad vannak és a sebesültek száma elenyészően csekély. Az agnoszkált halottak listájában több német név is előfordul, mert a San-Franeis- quito-eanónban német ültetvényesek is dolgozták. A mentési munkálatok számos példáját adták az emberi hősiességnek és Önfeláldozásnak. A* Bdiso n -Compan y egy munkafel- ügy elője bevetette magát a zajló áradásba és ezt a bravúrt negyvenhétszer ismételte meg, negyvenhét emberéletet mentre meg- Egy anya három gyermekével egv régi matKökény Irta: Holló Ferenc — Jézus Mária! — kiáltozott kora reggel a pitvarban a vén gulyásné — Kökényt felakasztották! Jajjaj! Száradjon el tövestől a keze, aki tette! Szegény kis jószágnak vége! Jaj jaj! . — Ne ordits asszony! A fiad tette. A Mohos Mar! szeretője. —Az én fiam? Feles Jóska? Jaj! Uram bo- csá, veszett volna az apjában! Jajjaj! Megölték Kökényt! — Mondtam, bogy ne ordits. Vágd le szegény párát, temesd el az almafa alá, Jóskának meg add ki, hogy ne lássam többet az életben. Azzal az öreg gulyás a vállára akasztotta a tarisznyáját, nyakába kerítette karikását, kezébe kapta görbe botját s az istát!óba indult, hogy el- szabaditsa a marhát a jászoltól... Kökény, apró, feketefürtü, okos, hűséges, drága jószágocska volt. Pásztorember puli-kutyája. Csepp, mint egy kökényszem. Csillogó feketegyöngyszemeivel, apró, bozontos, hegyes ..fecskéivel, értelmes kis pofájával, kicsiny gombolyag- termetével maga volt az ügyesség, bátorság, nagy- nagy kutya-intelligencia. A gazdája: Feles Gyuri bá, a zétényi uradalom öreg gulyása, éppen öt éve vette egy pakli dohányon a bolyi major gulyás- bojtárjától. Akkor még kölyök volt Kökény, csak akkorka, hogy uj gazdája sallangos gulyás-tarisznyájában hozta haza. Otthon, nehogy az apró cse- lédgyerekek agyongyomrozgassák, az istállóban a jászol alá vackoltak neki helyet. A kis Kökény egy ideig nyöszörgőit, didergett, gombolyagba kuporodott, aztán elaludt. Reggel az öreg gulyás egy hirpedt-horpadt bádogtányérkába tejecskét löty- tyintett eléje, attán magára hagyta. Kihajtotta a csordát a legelőre. Kökény egy-két napig félha- lottan szundikált vackán. Sok-sok rémes dolog történt körülötte. Először egy nagy cirmos macska nyalakodott tányérjában. Aztán tyúkok, csirkék szabadultak be az istállóba, de különösen egy hárpia-kotlő rémitette halálra. Majd a szopós-borjuk bőgtek kórusban, hogy belereszketett a szive. Szörnyű világ volt ez az első nap! y Harmadnap már kibátorkodott Kökény a vac- - kából s nagy vakmerőséggel' egyet-egyet vakkan- tott, megkergette a nagy macskát és szétrebben- tette a tyúkokat. Két hét múlva már gazdája melleit járt a gulya után. öklömnyi kölyök létére, gazdája intésére, füttyentésére folyton ébren és rácon menekült meg, amelyet a vázáradat az összeomló házból kiragadott és két rnétr- földnyire sodort, inig régül a matrac egy magas fa tetején fennakadt. Egy férfi hathónapos gyermekét a nyakába kapta és roérfüMnyí távot úszott a zajló hullám okban. Többekkel együtt a canon meredélyén menekült meg, amelyre egy hnszonötméter magas hullám meraydürögve felcsapta. As árvíz ereje olyan hatalmas volt, hogy ft gátszakadás helyétől még husi mérföldnyi távolságban is tíz hidat sodort magával. Romániában is „maradékbirtokok-”at fognak osztogatni Megjutalmazzák a nemzeti érdemeket — Besszaróbia panaszai Bukarest, március 14. Duea belügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be a kamarához, amely mindazoknak a volt nemzetgyűlés! képviselőknek, akik B es szaróbiá- n«k 'Romániához való csatolása érdekében szavaztak, továbbá & besszarábiai köztársaság egykori forradalmi kormánya tagjainak, akik Bessrarábiának Romániához való csatlakozása mellett szállottak sikra, földbirtokokat adományoz. HaÉiipa parasatpárti képviselő éles szavakban bírálta Besszarábia kormányzását és kijelentette, hogy a tervezett ünnepségeken csak azon feltétel mellett vesz résat, ha az iskolailgy és mezőgazdaság égbekiáltó panaszait orvosolják és amnesztiát rendelnek el. A kormánytöbbség tagjai hevesen szakították félbe a szónokot és azt vetették szemlére, hogy a cári rezsimet védelmezi. A nemzetgyűlés elfogadta Dúca belügyminiszter javaslatát, úgy hogy a ,maradlék- birtokok" rendiszerét most már Romániában is bevezetik. Kormánynyilatkozat a Rothermere-ellenes akcióról Srámek válaszd! SzfiSló Géza interpellációjára — A kormánynak nincs tudomása az akcióval kapcsolatos magyarellenes kilengésekről — A Nárotiny SSeesnik hazaárulás! vácija nem büntetendő cselekmény? Prága*, március 14. Srámek minisztereinökiielyettes a kormány nevében most adta meg válaszát arra az interpellációra, melyet SzüUő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke és társai a Szlo- venszkón és Ruszinszkéban, különösen Pozsonyban előfordult fenroriszttilkus jellegű akciók, mozgalmak ügyében hónapokkal ezelőtt nyújtottak be. A válasz a következőképpen hangzik: — Az interpellálok nyilván, azon nyilatkozatra' céloznak, amelyelkben a szlovák lakosság tetemes része sajtó utján, nyilvános illéseken és más módion tiltakozik a Rother- roéTe-akcSíó ellen, mely a trianoni bélroazor- ződésnek a csehszlovák kft Integritásának rovására irányuld revízióját oédonza. Oly tény azonban, hogy e megnyíl áthúzásoknál báirimiféle törvénysértéist, kiváltképpen a nemzeti elnyomatás elleni és a gyülekezési j szabadságot védő törvény szerinti tényáila- ! dákot megállapító cselekményt követtek volna el, nem nyert megállapítást. Ezirányban a büntető jog fönnálló rendelkezéseivel ellenkező konkrét adatokat, amelyek a vizsgálat megindítására s az illetékes hivatalok közbelépésére alapul szolgálhatnának, az interpelláció sem hoz fel. Ha az interpelldMk kifogásolják azt, hogy a köztársaság integritása elten indított lapt&ntfzdáwkkcü szemben megnyivdnuU közömbösséget a pozsonyi Národny Den- nije bizonyos cikke hazaárulásnak minősítette, az ilyen nyHatkozOtbm oly hivatalból Üldözendő cselekmény tényálladékát, amely <$ fapedkabtdsfi* alapot adhatna, megdHapitmi nem lehet. A kormány elnökéhez intézett és a szlovák lákossálg államhüs'ég'éneík megnyilatkozását tartalmazó feliratot a csehszlovák nemzeti taélesen figyelve, megtanulta a gulya-terelést. Mihamar kutyaszámba vették a gulyabeli marhák. Mert amelyiknek egyszer éles fogacskáját belevágta csánkjába, az többé el nem ődalgoít a csordától. Később az öreg gulyás már csak naphosszat heverészett- a kókadt fűben és csendes pipaszőba tömte gondolatit, a százmarháuyi gulyát ráhagyta Kökényre. És ez a csepp állat olyan rendet tartott, hogy a tehenek, ha — megkövetem alássan — a nászidőre fcomlottan bogárzottak, még akkor sem merték felhányni a farukat. Csak legelésztek, falták a füvet, vagy elcsemetéztek, de félszemük folyton Kökényre húzott. Egyszer aztán nemcsak a gulya-világban, de a pásztor-nép egész híres, ősi magyar hadában is olyan hírnévre vergődött Kökény, hogy nem egy nevezetes pásztor-ember száz kerek pengőt is ki- nálgatott érte. Azért az apró, feketefürtü, hegyes- íültí, fürge puliért, akinek az ára valamikor egy pfteaka dohány volt. Hej! nagy históriája van a Kökény ekkora értékének! ; Az uraság valamelyik nagyhírű szabolcsi tenyészetből uj bikát vásárolt. Komor, füstösfejü, füstösnyaku, hatalmas, mahomet-állatot. Egetverő szarvai megborzongatták még a pásztor-népet is. Viszont óriási, hintázó pillengője, széles, magyar- szügye, dobbanős, izmos lábai, vastag, szolgabi- róe nyaka gyönyörűségre remegtette a legvilág- látottabb gulyás is. Földig állat volt ez a bika és szilaj és féltékeny ur tehenei között. Ha a legelőn közel ment valaki a gulyához, bárha az öreg Feles volt is az, a bika bömbölt, fújt, tajtékot hányt, vaskos első lábaival mély gödröt vágva, hátára szórta a földet és rémséges két szarvát előrefeszítve, halálos döfkölésre készült. Az öreg gulyás erről a veszedelmes tempóról úgy akarta leszoktatni, hogy ilyenkor karikásával meBSze-vigyázat- tal Jókat csipett szutyakján. A vérbeli bikát eleinte csakugyan megzavarta fene-dühében ez a furcsa, fölényes lekezelés. Lassan, higgadtan elfordította fejét s nyelvével fájó orrlyukait nyaldosta. Később már felvetett fejjel, rettenetes nézéssel állta a karikás pattanós csapkodását s csak akkor fordult el mogorva megadással, mikor moghaso- gatott orrlyukaiból kiserkedt a vér. Ettől a vértől aztán minndogyre vörösebb lett előtte a világ. Legközelebb a karikás első legyintésére nyomott égzengés morgásával, vérkarikás szemekkel, taj- tékturt szájjal-rontott az öreg gulyásnak. Szarvaira kapta, felhányta a levegőbe s mikor- a földre. , zuhant, gyomron öklözte volna, hogy örökre a földbe szúrja. Ebben a pillanatban, mint valami mérges darázs, ott termett a kis Kökény, hirtelen a nagy állatnak ugrott, fogai közé kapta a bika orrát és harapta, szorította, veszettül beléragadva. A bika egyszerre hűtratorpant, prüsszögött, orrával a térdét verdeste, rázogatta, magasba dobálta fejét, de a Kökény apró, hegyes fogaival ott csüngött az orrán és nem engedte el a mahomet-állatot, mig az elalélt öreg gulyás fel nem tápászko- dott s el nem vánszorgott a szerencsétlen közelségből. Ez a bátor, életmentő kis puli most már örökkenyéren élt a gulyásnál. Temérdek a világ kincse, az öreg pásztor a világ kincséért oda nem adná Kökényt. Pedig minden gulyásnak a Bodrog, Latorca, Ung és Tisza végtelen legelő-világában egyetlen vágya volt: megszerezni Kökényt. De mondom, hogy a világ temérdek kincse sem volna elegendő Kökényért. No, egy csókért talán már hamarább ide adják. Feles Jóska, az öreg zétényi gulyás fia, az abarai gulyás leányának, a szépséges Mohos Marinak furulyáit esténként a Latorca-parton. Az egész nyáron csak neki furulyáit, csodás, sziv- rontő pásztor-nótákat. Augusztus végén már meg nem állhatta, hogy azt ne üzenje a leánynak: egy életem, egy halálom, de az őszön elveszlek feleségül I Mari visszaüzent, hogy: csók nélkül nem esküszünk! Erre Jóska ünneplőbe vágta magát, piros mályvavirágot és rozmaringszálat illesztett a kalapjához, suhogós mogyoróvesszőt metszett a bési erdőu, hogy a leány előtt fényes csizmaszárát hetykén verdeshesse és átevezett a Latorcán a csókért Abarára. \ Mohos Mari kigyujtottan, pirosló arccal fogadta a legényt. — A csókért jöttem, galambom! — kezdte Jóska hamiskodva, kis bajuszát pödörgetve. —Ki látott már hamar-csőkot, ingyen csőkot? Ára van ám annak! — Mi az ára Marikám, kisvirágom? Egy csőkodért áthajtom a Latorcán az egész zétényi gulyát! Ráadásul helmeci selymet is hozok ráncoskára, viganőra! — Nem kell nekem senki gulyája, se viga- nója, se ráncoskája! Hozd el nekem Kökényt, a kis puli-kutyátokat, lesz csók garmadával!-r- A Kökényt? Dehogy nem hozom! holnapután áthozom! Dehogy holnapután, holnap! Vagy 1928 március IS, csütörtök. Természetes jódkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bor és mirigybajoknél, hüdéseknél, izzadmányoknál, golyvánál stb., vérszegény, görvélyes e's angolkórós gyermekeknél a Csín Jód Brósn Gyógyvíz és Jód-iürdősé OTTHONI IVÓ- és FtÍRDOKURÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fürdöigazgatóság, Csizíürdö-Cizkupele Kapható: Győgytárakban, drogériákban, ásványvizksreskedósekben. nács szlovák fiókjai mellett létesített vód'od- zottság adta ki. Az interpellációban .frvegneve- vezett hivatalos tényezők a jelzett feliratot csupán saját személyükben és nem egyúttal a hivataluk nevében írták alá és aláirásuikíhjoz /hivatalos jellegüket sem csatolták. Hasonlóképpen az illetékes hatóságoknak. sem jelentettek oly esetet, amely bizo- nyitóná, hogy az akció folyammán fenyegetésekre került volna a sor, amelyekkel egyesektől e felirat aláírását ki akarták kényszeríteni. A mondottakhoz képest nincs ok bármiféle intézkedés megtételére. A mentelmi bizottság mai munkája Prága, március 14. A német aktivista és a német ellenzéki pártok közti viszony rosszabodására jellemző a mentelmi bizottságnak mai döntése Kalina német nemzeti párti képviselő ügyében. Kalinát az ügyészség a két évvel ezelőtti emlékezetes karlsbadi demonstárcdóval kapcsolatosan kikérte, mert állítólag megsértette az egyik rendőrt. A képvisel őiház annak idején elutasította a kiadatás iránti kérelmet és az ügyet visszautalta a mentelmi bizottság elé. A mentelmi bizottság mai ülésén a többséggel a német aktivista párt bizottsági tagja is a kiadatás mellett szavazott. A mentelmi bizottság ezenkívül elhaározta, hogy kiadja Hruska és. Jilek kommunista képviselőket, akiket az ügyészség a rendtörvény tizenöt paragrafusa alapján kér ki. Megtagadta a kiadatást a -következő képviselők mentelmi ügyében: Haken, Major, Haiblák, Csulen, Hruska, Hvozdik, Dávid', Sliwka, Sterm, Dedics és Péter képviselők ügyében. A mentelmi bizottság továbbá foglagkozott Stribrny mentelmi ügyével is, aM. mint ismeretes, Weszely cseh nemzeti szocialista szenátor, veit igazságügyminiszter ellen a Vécémy Listbeu becsületsértést követett ed. A bizottság elhatárolta, hogy újabb adatokat kér be a felektől. Smeral ügyét ma nem érintették. Adj ajándékul havonta egyszer egy diákc bérlet a r rá arai magyar menzán! még ma átugróm vele. Az ám a kutya, galambom! Nem egy gulyát, de tiz szép feleséget megér! Olyakat, mint te, Marikám! . - . — Ugy-e Jóska? Hát, ha holnapután elhozod, Kökény lesz a csók-foglaló, ha holnap hozod, Kökény lesz a jegy-ajándék, ha ma jössze át vele, Kökény lesz a nász-mőring! — Igazat szólsz, Marikám? — Vakulják meg a két fülemre, ha nem igazat szólok!... Jóska délre otthon termett s még a legelőn előfogta atyját. — Megliázasodhaték már édesapám. — Iíát már benne vfigy a korban, fiam. — Már lányt is kiszemeltem. — Magadnak szemeled, fiam. — Gazdag lány. Becsületet hoz apámékra. — A becsületet magunk kapargatjuk össze, fiam. — A Kökényt elvinném a házukhoz. Nem is bánnám, ha egyebet sem jussolnék maguktól édes apám, csak a Kökényt. Ma délután átugranék vele Abarára. — A Kökényt? Azt a kutyát nem adom. Soha, mig élek. Hálátlan gazember lennék, ha Kökényt valaha idegenkézre adnám. — De hiszen az enyém lesz! Én is Feles-vér vagyok tán? — Mindegy. Nem adom. — Több az a kutya magának, mint az én jószerencsém? Tán nálamnál is több? — Náladnál nem, de a szerelmes bolondságoknál több. Adok a lakzidra két tehenet, hízót, uj testiruhát, meg ezer koronát. Csak elég ián? — Nem kell nekem semmije apám, csak a Kökényt adja. — Azt nem adom. Istenugyse nem adom! No! A íiu tüzbe kapott. — Hát, há elhagy a szeretőm miatta, huncut a nevem, ha meg nem fojtom azt a pulit! — Csak addig leszek az apád ... Feles Jóska nem vihette el Mohos Marinak a híres pulit. A leány két hétig várt, várt, aztán híre jött, hogy eljegyzett mátkája lett Suttyó Bandinak, a szirénfalvi juhász-bojtárnak. Jóska még azon az éjjel, pont a pitvar előtt a tejesköcsög ágasára felakasztotta szegény kis Kökényt... A legényt nem látták azóta többe a zétényi majorban, örökre kitagadta a -famíliából az öreg gulyás...
