Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-02 / 52. (1679.) szám

AZÜBOESZAG EIVIEQAIC.IPO12Y0l^~]rjaV§2V'AT KÓPÁL A riviérai nemzetek Azúrország királyai — Az angol öntudat — A három magyar kaszt —• A német Mentőn és az angol Cannes Masselmdno fürdővendég — Mit nyújt a Riviéra látogatóinak? Nizza, február vége. Marseilletól a -tenger már alig hagy el. A -vasúti kocsiban ember ember hátán s akik tegnap éjszaka kimerültén fáztak az utón Dí­jon magasságában, most kétségbeesetten iz­zadnak a huszonötfokos napfényben. A vál­tozás megtörtént, nemsokára megjelennek a pálmák. Toulon után az egyik elsoosztályu fülké­ben heves összeütközés támadt két francia hivatalnok és két angol utas között. Az egyik angol, aki egyetlen betűt sem értett a francia nyelvből, véletlenül leült a franciák föntartott helyére — rendes vasúti csetepaté keletke­zett, amit azonban veszedelmesen komplikált az, hogy az ülő angol nem értette meg el­lenfelét. öt perc múlva csaknem kézitusára került a sor, tíz perc múlva pedig a vita nem­zeti villongásokba csapott át. A másik angol jól beszélt franciául, ő védte Albiont. Kezdet­ben határozottan nyugodtan viselkedett és ki­fejtette, hogy társa nem tud franciául és igy keletkezett a félreértés. A dühös franciák szemtelenségnek minősítették, (az egyik meg­jegyzést -tett a „perfid Albumra"), hogy vala­ki kénylemesen és terebélyesen utazik Fran­ciaországban, gőgösen kiélvezi mindazokat az előnyöket, amiket a gyarlóbb valuta és a re­mek Riviéra nyújt, anéllcül, hogy a legcseké­lyebb kísérletet tenné a francia nyelv meg­tanulására. Amikor a francia kimondotta a „perfid Albiont", a franciául tudó angol vi­selkedése feltűnő változáson ment át. Dühös lett. A szeme villogni kezdett. Idegesen föl­ugrott helyéről és látszott, hogy valami na­gyot, döntőt és sértőt akaT mondani. Ki is mondotta. Szavamra, magam is beleborzad­tam, később pedig csodáltam, hogy nem folyt vér. — Úgy, — hördült fel as angol — tehát vegyük magunknak azt a fáradságot, hogy megtanuljunk franciául. És miért, ha szabad érdeklődnöm? Vegye tudomásul, hogy a Ri­viéra, ahová most utazunk, a világ kitartottja, belőlünk, igen belőlünk angolokból él s éhen veszne, ha valamiképpen egyszer nem jön­nénk el. Belőlünk él — orditotta és hangjával meghazudtolt mindent, amit eddig az angol hidegvérről és nyugalomról hallottam, — mert tudja meg, a Riviéra nem más, mint Al- bionnak, amelyet maga perfidnek nevez, igen, mint Angliának a ... a ... maque- reau-ja. A nagy sző elhangzott. A fülkében egy pillanatig csend uralkodott. A manuercaii szó a párisi angol egyik legsértőbb kifejezése és hozzávetőlege­sen annyit jelent, mint selyemfiu, kitar­tott, a nőkből élő henye és nyegle férfi- individuum. A párisiak pofozkodnak ezért a szóért. A jobb körök a bíróság elé citálják egymást. És most ez a meggondolatlan angol a francia nemzeti büszkeség egyik integer részét érin­tette ezzel az alávaló kifejezéssel. Itt vér fog folyni. De nem. A vér ugyan a franciák fejé­be szállt, de az utolsó pillanatban türtőztet­ték magukat és némán kimentek a fülkéből. Trdán abban reménykedtek, hogy a benn- ülők nem értik az argot-szó jelentőségét. Én nem árultam el magam. Azurország királyai A Riviéra, Albion kitartottja. Lehet. Láttam az angolok térhódítását Párisban is, a Rue de la Paix és a Rue Castiglione kör­nyékén, de ami itt folyik, Cannestól Mento- nig, valóban több, mint egyszerű vendégség, ez már önérzetes térhódítás, gyarmatosítás, kisajátítás. A cannesi kikötőben — hogy a Marseilleből jövő vonat útirányában kezdjem — tizenkét fehértestü, sárga köményes yacht horgonyoz, valamennyi angol lobogó alatt. A cannesi tengerparti sétányon, a Boulevard de la Croisetten, VII. Edward király tengerész­ruhás szobra áll, éppen a legszebb és a leg­forgalmasabb helyen. Cannes és Antibes kö­zött a vasúti fülke ablakából számtalan golf­pályát lát az ember tele angolokkal. Nizzá­ban a legszebb promenádét Proraenade des Anglais-nak, az angolok sétaterének hívják. Azon a hatszáa Rolls-Royce automobilon, amely Monté Carlo környékén suhan a Grande Oornicheon, a régi via Aurélián, vagy a Corniche du Littoralon, szintén büszkén ott ragyog a G. B., a Grande Bretagne jelzés s mintha ellenállhatatlan varázs csapna ki a néma RoILs-Roycook a kis éretábla fölirásaiból, mindenki meg­hódol előttük. Egy angol leül a kaszinóban a „jen“-hez. öt perc múlva sprengolva van a bank. A sa­ját szememmel láttam, ahogy egy ártatlanké- pü, huszonnyolcéves londoni sportfiu moso­lyogva és szelíden odaállt Nizzában a Spor­ting Club játéktermében a legnagyobb asztal­hoz, az úgynevezett „ezresasztalhoz" (a leg­kisebb tót ezer frank), mire a bankot adó vén kártyarókák, a széles és unott képű francia nagyiparosok, az ősz loirevidéki marquis-k, akik törékeny testükkel és gúnyos bajuszká- jukkal mintha csupa megöregedett Adolphe Menjouk volnának, vagy a többien, a kártya- dámák, a legnagyobb kurtizánok, a kis- és a nagyjátékosok azonnal idegeskedni kezdtek. Itt chemin de fért játszottak. A croupier mo­solyogva nézett a rettegett fiatal angolra, aki­ről látszott, hogy ur. Húsz perc alatt a londoni gyerek elvesz­tett hetvenezer frankot. Mosolygott és játszott tovább. Újabb húsz perc alatt nyert százötvenezret. Mosolygott, felállt és elment. Az angol szerencse őt sem hagyta el. Á többi nemzet A Riviéra az angoloké. Mások is vannak itt, de azok nem számítanak. Az egyetlen nép, amely versenyképes volna, az amerikai, nem jön ide, mert Kalifornia és Florida min­den tekintetben pótolják Cannest vagy Niz­zát. Japán sem jön, mert Formosá-ban marad s ha az európai nemzetek egyedül maradnak, csak az angol számit. A franciák? ők itt eladnak és nem vesz­nek. A németek? Megszállták ugyan Mentont, a francia Riviéra legészakkele- tibb csücskét, ahol a Promenade du Mi­din alig hallani mást, mint Goethe nyel­vét nagyiparosok szájából, pénzük is van és Stresemannjuk is itt van, de a néme­tek turisták és nem „hivemant"-ok (tele­lők.) A németek kötelességüknek tartják, hogy elveszítsenek tiz frankot, vagy esetleg ugyan­annyit nyerjenek Monté Carlóban. Ezzel az­után azt gondolják, hogy látták a borzalmak borzalmát, a montecarlói játékbarlangot, fo­galmuk sincs arról, hogy ez a kaszinó csak szánalmas szemfényvesztés, tradíció és csalé­tek, mig az igazi nagy’- játékosok a Sporting- Clubban, vagy a nizzai Casino Municipal ba- karattermében, vagy Cannesban, vagy a Cap d‘Antibesben ülnek s játszanak — százezrek­ben. A németek megírják tiz obligáí képes­lapjukat, elvesztik a tíz frankot, végigjárják a Grande Cornicheot és hazamennek. A Ri­viéra zamatját nem tudják kiélvezni. Az oroszok? Hajdan igen, ma nem. A nagyhercegek ideje elmúlt s fölvirradt az orosz sof forök kora. A régi cári elegancia he­lyét még nem foglalhatta el a szovjetelegan­cia s azok az oroszok, akik hajdan a Negreskó- ban, a Rullban, a Hotel de Parisban, a Beau- Siteben laktak, ma a nizzai olasz város lebu- jaiban, vagy a monacói szikla olcsó meubléi- ben tengetik életüket. Csodálatos dolog, az oroszok világéletük­ben Riviéra-rajongók voltak. Ez a nagy szerelem ma sem szűnt meg. Hajdan öt­venezer orosz élt a Riviérán, ma százezer. Akkor a legelőkelőbb hotelekben laktak, most a legutolsóban. Akkor henyéltek és ál­modoztak — most is henyélnek és most is ál­modoznak. Fény vagy nyomor — egyremegy. A három magyar kaszt A magyarok nem henyélnek és nem ál­modoznak. Fekete szemüvegeket adnak el a Promenade des Anglais-n öt frankért azok­nak, akiket bánt a tulerős napfény. Jó kere­set. Avagy újságot árulnak. Akinek a sapkáján ki van írva, hogy „New-York Héráid", vagy „Daily Mail" vagy „Times", bizonyára magyar lesz Nizzában. Tapasztalatom szerint csak az volt francia, akinek a sapkájára „Frank­furter Zeitung" volt kiírva. Az ittlevő „magyar középosztályt" a Li­pótváros alkotja. Minden közóposztólyu ma­gyar, aki a Riviérán él, délben tizenkettő és félegy között megtalálható a nógy nagy oote- d'azAiri promenádén: Cannesban a Croisetten, Nizzában a Promenade des Anglais-n, Monté Carlóban a kaszinó terraszán, vagy Menton- baa a Promenade du Midin, A világért nem engednék el a korzózást s igy jut az ember arra a hamis és csak látszólagos statisztikai megállapításra, hogy a „Riviérán minden ember magyar". Csak a korzón az, másutt nem. Viszont a magyar arisztokrácia, amely hajdan épp oly lényeges riviériai publikum volt, mint az orosz arisztokrácia, amennyiben itt van — sehol sem látható. Elvonul a Cimiezbe. Nizza hegyen fekvő előkelő külvárosába, vagy ki­költözik Beaulieu-be, vagy a Cap-okra, ame­lyek általában a Riviéra legfaisloneblebb he­lyei: a Cap Martinra, a Cap d‘Ail-ra, a Cap d'Antíbes-re s eltűnik két-három hétre a vi­lág szeme elől. Csehek, szlovákok, románok, lengyelek, oroszok A három magyar kaszt: az elárusítók, a mindenütt ottlevő Lipótváros és a sehol sem látható arisztokrácia, alig érintkezik egymás­sal és közöttük nincs meg az a boldog „föl- dim“, „kompatriőtám" viszony, mint a néme­tek és a csehek között. Ezek az utóbbiak kü­lönben szép számban szerepelnek Villefran- cke-ban, de a Promenade des Anglais-n is. Szlovákot eddig csak kettőt láttam: Ga­zsik minisztert, aki a másik szlovák, a pozsonyi Szlezák Vitus társaságában süt­kérezett a nizzai tengerparton. Olaszok? Rengetegen vannak, de vala­hogy mindig az az érzésem, hogy el akarják csábítani az embert a francia Riviéráról az olaszra, Ventimigliába, Bordigherába, San Remóba. Semmivel sincsenek megelégedve és szemmelláthatólag fáj nekik, hogy Nizzát és vidékét 1860-ban oly könnyelműen áten­gedték Franciaországnak. Spanyol rengeteg van itt, főleg zenész, mert divatos ax argentí­nai zene. Lengyel ée román is sok van, főleg kurtizán. A balkáni népek gyérebben képvi­seltek s ma már mesének tűnik az az állító­lagos „híres eset", amikor egy görög tenge- résztiszt hadihajójával össze akarta lövetni a montecarlói kaszinót, mert minden pénzét elvesztette benne. Maradnak az angolok, ők rányomják bé­lyegüket a Riviérára. A legnagyobb nizzai lap, az Eclereur, mindennap másféloldalas angol résszel jelenik megw Cook Nizza leg­szebb palotáját bérli és a környék legna­gyobb autó-car vállalata az angol „Bright- Car-Compagrűe". Az ékszereket ők veszik az Avenue de la Victoiren. A legnagyobb szállók az ő tulajdonaik. Cannest csaknem teljesen ki sajátították s amint Mentőn, az északkeleti csücsök tel­jesen német, úgy Cannes, a délnyugati vég teljesen angol. A mulatságok műsorai angolok, a mulat­ságok angolok, a rádió angolul szól az utcán. Az autók angolok, a yachtok angolok, a pénz angol. Minden angol. Valahányszor egy hang­talan Rolls-Royce gördül végig a ragyogó ten­gerparton és a napsugár megvilágítja hátul a benzintartály mellett a mágikus G. B. jelzést, le szeretném rántani a kalapomat és tiszte­legni, mert érzem, hogy a Riviéra urai, Azúr- ország királyai és mágusai vonultak el előt­tem. A francia, a szegény, csak a benszülött itt, mint Indiában a hindu. — Illetve még az sem, mert az olasz a benszülött, a francia csak megtűrt pária, a szegény jövevény. És harminchatezer kurtizán A szezon különben ezidén óriási. Egye­dül Nizzában százhatvanezer idegen van, — köztük harminchatezer kurtizán, amint a rossz nyelvek mondják. A Riviéra kétezer szállodája ég tízezer villája sriniiltig megtelt, a vendéglőikben mozdulni sem lehet, a vas­utak tuítömőttek. Ezidén van a nizzai karne­vál ötvenéves jubileuma g a nagy emlékidő megünneplésére egész Franciaország fölké­szült. Az ezldei riviériai szezon a világpropa­ganda diadala. Egyetlen nép sem hiányzik. Az Avenue de la Victoireon nap-nap után ott látni a legbődületesebben nagy autóbuszokat, melyek Ehirópa minden jelentősebb városával összeköttetést tartanak fenn. London, Brüsz- szel, Stockholm, Barcelona, Lisszabon, Róma, Berlin nem elégszik meg a vasúti összekötte­téssel, hanem külön autóbuszokat indít a Cote d'Azur fe.lé. A repülőgép-járatok szintén tökéletesek. A villefranchei kikötőbe (Nizza mellett) pedig hétről-hétre érkeznek ft «e­1928 március 8, péntefi. zonban a nagy luxushajók, melyek a tenge­rentúli utasokat szállítják. Ilyen nagy üzem sehol sincs. Svájc ide­genforgalma eltörpül a Riviéra mellett • a mi középenrópai fürdőhelyeink egye­nesen ssánalomraméltó szerepet játsza­nak. A nizzai „comité d'initiative" — ünne­pélyrendező bizottság — egyik tagja ezt mon­dotta nekem: — Évenként másfélmillió embert látunk vendégül fürdővárosainkban. Mindegyik ven­dég átlag kétezer frankot hagy itt utazása alatt, azaz jövedelmünk hozzávetőlegesen hárommil- liárd frank. — Sok pénz, de mi sokat is igyekszünk nyújtani ezért. Európa legtökéletesebb és leg­szebb autóutai a Riviérán vannak. Magának a Grande Cornichenak, ennek a Nizzából Mentonba vezető útnak a fentartása töDb millióba kerül évenként. Nem csoda: tökéle­tes autóutat adni hétszáz méterrel a tenger szine fölött, közvetlenül a tengerparton és sziklába vágva. Utaink különben oly tökéletesek, Ingr autóbuszaink télviz idején 80—40 utassal terhelve fennakadás nélkül kirándulhat­nak Chamonixig, a genfi tó partjára és 10 —15 fokos hidegben átkelhetnek a két­ezer méter magas hágókon. — A riviériai fürdővendégek legnagyobb élvezete éppen az, hogv a pálmák és virágok közül ki-kiránduihatnak a leghíresebb töli sportheiyekre, fagyba, hóba, hegyekbe, ma­gaslati levegőre, még pedig úgy, hogy reggel indulnak és este már vissza is térnek a ten­gerpartra. Tündérország — Városaink a világ legtisztább városai. A por ismeretlen fogalom nálunk. Kertjeink­ben megtalálhatja a világrészek vegetációjá­nak legraffináltabb termékeit. Ez. is milliók­ba kerül. Az évben egyetlen pillanat sincs, amikor a montecarlói kaszinó parkja nem úszik buja virágpompában — szabadon, üdén s ha az éjjelek netalán hűvösek, este száz és száz kertészt rendelünk ki, hogy meleg lepe­dőkkel letakarják a kényesebb virágokat. A szálloda- és a villatulaidonosok kötele­sek épületeiket évenkint ujrafesteni. — Az utakat állandóan javítjuk s egyet­len rozzant lépcsőt sem talál a Riviérán. Can- uestól Mentonig nincs egy talpalatnyi hely sem, amit ne gondoznánk s amiről ne tud­nánk. Nagyobb épületeink, mint a montecar­lói kaszinó, vagy a je tée-kaszinó Nizzában, olajfestékkel vannak kívülről levonva s ezért olyanok, mintha állandóan mosva és szappa­nozva volnának. Állomásaink futórózsa pom­pájukban mindmegannyi lugasok és viráger­dők. — Sehol a világon nincs annyi ünnepség és szórakozás, mint a Riviérán. Villanyfény­nyel nem takarékoskodunk, utcáink és utaink éjjelente nappali világosságban úsznak. Nincs nap, hogy öt-hat reunión ne volna, vagy egyéb mulatság. A világ legkiválóbb művé­szei keresnek föl állandóan. Százhetvenkét nemzet újságjait kapja meg a Promenade des Anglais-n és ötven nyelven beszélhet bárjainkban. Ami fény és pompa a világon van, feb­ruárban a Riviérára zarándokol és kiszámí­tották, hogy a világ milliomosainak egy szá­zadrésze — ami óriási szám — a szezon alatt partvi d ékü n kön tartózkodik. Elhisszük. A Riviéra tündérkert. Hogy mibe kerül az élet ebben a tündérkertben, arról majd máskor beszélünk. ____________ RÁ DIÓMŰSOR SZOMBAT PRÁGA: 11.00, 12.05, 17.00, 19.15 és 22.25 Zene. — 18.00 Német előadás. — 20.10 Vig órák. — 21.00 A halálra-szántak, vígjáték. — 21.30 Zongora hangverseny. — POZSONY: 18.20 Gramo­fonzene. — 19.25 Angol humor. — 22.00 Prágai műsor. — KASSé. 18.00 Gyermekelőadás. — 19.20 A Kozák-kvartett hangversenye. — 20.00 A titokzatos misszió, szini előadás. — 20.40 Kávé­házi zene. — BRÜNN: 12.15 Gramofonzene. — 18.00 Német sajtóhírek. — 19.00 A Rádiójournál zenekarának hangversenye. — 20.00 Bolgár zenei- est. —- 21.00 Katonazene. — 22.20 Kávéházi zene. — BUDAPEST: 11.00 Grafonola hangverseny. — 10.15 Jogtudományi előadás. — 17.45 Fóthy János novelláiból olvas fel. —- 18.20 Károlyi Árpád cigányzenekara. — 20.00 Goethe- és Heine-est: Gaál Gyula, Medvecky Mária és Bella közreműkö­désével. Polgár Tibor zongorakisérete mellett. — 22.00 Másfélórás könnyűzene, zenekari hangver­seny, utána eharleston. — BÉCS: 11.00, 16.15 Hangverseny. — 19.45 John Gábriel Borkmann, Ibsen tragédiája. — 22.80 Jazzband. — GRÁZ: 16.10 A Hüttl zenekar. — ZÜRICH: 17.10 Száj­harmonika hangverseny. — 19.00 Harangjáték. —. 20 00 Népszerű zeneiest Bernből — 20.00 Ke­délyes est. — 22.10 Gramofon danzing. — BER­LIN: 16.00 Mahler VIII. szimfóniája. — 20.10 Az álomkórosnő, Bellin! operája. — STUTTGART: 16.00 Berlini műsor. — 20.15 Rádiószlnpad. — 22.30 RádiőtAncóra. — 28.00 Tánczene. — HAM­BURG: 20.00 A hermelines hölgy, Gilberl operett­je. — LANGENBERG: 20.15 “ Víg est Kölnből, utána zene és tánc. — RÓMA: 20.45 A szerelmi ital, Donizetti operája. MILÁNÓ: 17.05 és 20.50 Zene, —. 28.0Q Kvintett, A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom