Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-10 / 59. (1686.) szám
Mai ssANiank 12 oldal ÉTf ^Í1686) SZÍm ' SSOn>bat 1928 márCÍUS 10 Előfizetési ár: évente Wttita 150, j\ szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok negyedévre 76, havonta 26 K€; külföldre: . .» r évente 400, félévre 200, negyedévre 100, FőpterkesaUh politikai napilap/Cl Felelős szer&esztő: havonta 34 K£ Egyes szám ára 1*20 Ki D2URANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, BL emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Chamberlain közvetíts iavaslaltal akarta átválni az optánspör aordiusi csomóját A magyar álláspont elvi diadalt aratott az S'ávss nagy pirlten A szentgotthárdi affért már csak a Június! tanácsülés iárgyada Genf, március 9, A népszövetségi tanácsnak tegnap délután egy órakor megszakított ülését délután háromnegyed öt órakor folytatták. Elsőnek Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra. — A kérdés — mondotta —, amely most eldöntésre vár, az, hogy elkövetett-e hatásköri túllépést a vegyes döntőbíróság akkor, amikor illetékesnek mondotta ki magát az optáns- perben, vagy pedig nem. APPONYI ALBERT GRÓF Románia vitatja, hogy igen, azouban lehetetlen az, hogy egyik fél egyoldalú álláspontja állapítsa . meg a hatásköri túllépést. Épp ezért ajánlotta fel Magyarország azt, hogy a kérdést a nemzetközi állandó döntőbíróság elé vigyék szakvélemény kikérése végett. A román ellenjavaslat nem felel meg a bíróságon kívüli egyezségi eljárás természetének. Románia egész sajtópropagandája azt bizonyítgatja, hogy az optáns- per tulajdonképpen már nem létezik, mert á tanács ebben meghozta a döntést. A valóság az, hogy ilyen döntés még nem történt. Ami a jővátételi összeg nagyságát illeti, Apponyi figyelmezteti Titulescut, hogy ez ügyben nem állam az állam ellen, hanem egyes magyar alattvalók állanak szemben a román állammal. Ezt a követelést tehát nem lehet a két állam egymásközti viszonyában fennálló tartozással kompenzálni. Ami a magyar optáh- *ok privilegizált helyzetét illeti, olyan jogokat, amelyeket nemzetközi szerződés biztosit idegen alattvalók részére, nem lehet semmiféle nemzeti törvénnyel megváltoztatni. Ezután Apponyi vitába száll Tituléscuval a nemzetközi döntőbíróság hatásköre tékán telében. Ilyen hatásköri túllépésről szó nincs. A tanács nem lehet semmitő törvényszék valamely nemzetközi bíróság felett, mert hiszen ez azt jelentené, hogy a politika akarná elbírálni a jogot. Utal arra, hogy magának az előadói jelentésnek alapján is megállapítható a bíróság illetékessége. . Ha előre meg akarjuk szabni, hogy a bíróság milyen irányban Ítélkezzék, akkor ezzel ve- fizólyeztetnők a nemzetközi bíráskodj J ' getlenségét. Utal Lord Phillimore nyilatkozatára, aki azt mondotta, hogy ha a románoknak jó volt a békeszerződés akkor, amikor a magyar területeket kapták, érvényesnek kell azt elismerniük azokban a pontjaiban is, melyek a magyarokkal szemben kötelezettségeket ruháznak rájuk. Apponyi beszéde végén odakonkludál, hogy ha tanácsnak mégis kétségei lennének, akkor kérje ki az állandó nemzetközi döntő- bíróság szakvéleményét. Ha ez kedvezőtlen lesz Magyarországra, minden ellenkezés nélkül Se fogjuk > vonni a konzekvenciát, de há kedvező lesz, akkor a tanácsnak megvan a jugh Siápja arra, hogy nyugodtan és felelőssége tudatában hozhassa meg .határozását. T tu!@3?ut rendreulsslfják Titulescu többször félbeszakította Apponyi beszédét, ami a tanács összes tagjaira láthatóan kínos benyomást gyakorolt. Különösen kínos volt a helyzet akkor, amidőn Apponyi ’ gróf ery nyomtatványban va1,amilyen idézetnek nézett utána és ókkor Tllu- lescu az előre elkészített okmányból felolvasta az idézetet. Egy alkn'opymftl bekövetkezett az a népszövetséri tanács ifesetésében páratlan osQt' is, hogy a folyton közbeszóló romáit k' ó; rxiinisztort Urtutia elnök kalapáf ekopogós?*l úgyszólván rondre- utasitotta. gél is járna a hágai döntőbírósághoz való fordulás. A döntőbíráskodás különben is csak fakultatív és nem kötelező. Mindezeknél fogva ellenzi az optánspernek a hágai bíróság elé való utalását. Miután a két fél összes szempontjait a tanács előtt kifejtette, a tanácsülést félbeszakították és a tanácstagok késő este magános szejöv eleien igyekeztek az optánspör nehéz problémáját a megoldásihoz közelebb vinni. II román ífOHJci^mfnlszter replskázSk Apponyi nagy beszéde után Titulescu válaszolt. Ha arról van szó — mondotta —, hogy a két fél mennyire jutott közelebb egymáshoz közvetlen tárgyalások utján, azt kell felelni rá, hogy cg. Halán nem jutott közelebb. Magyarország' nem fogadja el a hármas bizottság jelentését, ennélfogva felesleges minden további vita. lituloscu emlékeztet arra, I hogy Magyarország azért nem fizet most jóvátételt, mert hiszen Románia moratóriumot adott. Románia előzékeny magatartásának köszönhető tehát, hogy Magyar- ország valamennyi lakosa ma jólétnek örvend. Azon a napon — Titulesen Apponyi felé intézi szavait —, amikor önök megadják nekünk a jóvátételt, én i« fizetni fogok. Ti túlesem ezután vitába száll, Apponyival, hogy a bíróság hatásköri túllépést követett-e él, vagy sem. Amennyiben hatásköri túllépést követett el, két lehetőség van. Vagy nem hajtja végre az érdekelt fél az ítéletet, vágj’ pedig visszavonja biráit a bíróságból. Románia, amint tudjuk, az utóbbit választotta. A népszövetségi tanács teljes illetékességgel bir a kérdésiben, miután mindkét állam hozzáfordult. Ezen az alapon tehát jogosult arra, hogy épp úgy döntsön, mintha bíróság lenne. Ezenkívül nagy időveszteségCHAMBERLAIN Az esti majánntegbeszélés Az Echo de Paris levelezője szerint a tegnap esti magánmegbeszélésen, amelyen Titulescu kivételével a tanács összes tagjai megjelentek, az optánsügyben nem jutottak végleges megoldásra. Három megoldási kísérletet fontoltak meg: 1. Az ügy elnapolása. 2. Magyarország követelésének végleges elutasítása, amely követelés a vegyes döntőbíróságba egy román tag kinevezésére irányul. 3. Egy elvi megoldás ajánlása a szembenálló feleknek. Az első megoldást kétszer is tárgyalták', de azután lemondtak róla, mivel a népszövetség tekintélyét felette kockáztatta volna, ha ezt a kényes kérdést tizennyolcszor tárgyalás után újból leveszik a napirendről. A harmadik megoldáshoz a népszövetségi tanács egyhangú hozzájárulása lenne szükséges, amit azonban valószínűleg nem lehet elérni. Kérdésesnek mutatkozott a tárgyalások után azonban az is, hogy a második megoldásnak meglenne-e a többsége. Scialoja olasz delegátus ugyanis teljes ercllyel Magyarország mellett szállott síkra és a népszövetségi körök szinte meglepetéssel konstatálták, hogy Titulescu Mussolinival va’ó megbeszélése korántsem volt olyan eredményes, mint azt gondolták. A népszövetségi körökre rendkívül mély benyomást gyakorolt Apponyi megdönthetetlen jogászi érvelése, ami azonban végleges elvi döntést még nem jelent, mert az optáns- pört minden valószíniiség szerint nem jogászi szempontok és logikai érvek, hanem a politika fogja eldönteni. Anfol lapvélemények London, március 9. Az angol sajtó tüzetesen foglalkozik a népszövetségi ülésszakkal. A'Times szerint Genfben főként attól tartanak, hogy a magyar követelések megítélése a többi kisantant-államra precedensül szolgálhatna. A Daily Telegraph szerint Apponyi javaslatát, hogy az ügyet a hágai nemzetközi biróság elé utalják, a népszövetség végleg elvetette. Ha a közvetítési javaslatok meghiúsulnának, a tanács nem fogja halogatni tovább a döntést és vagy többségi szavazattal elutasítja a . semleges bírónak a döntőbíróságba való kiküldését, vagy pedig kijelenti, hogy kénytelen volt oly megoldási javaslat mellett hozni határozatot, amelynek elfogadása tulajdonképpen mindkét félnek hivatalos kötelessége lett volna. A Daily Mail kiemeli, hogy Titulescu egyetlen szóval sem volt képes gyengíteni a magyar álláspontot, amely a békeszerződés elvitathatatlan jogain alapszik. A Daily Chronicle szerint Apponyi tökéletes, gyakorlott, nagyúri modorú francia beszédben fejtette ki álláspontját, viszont, amit a diplomácia nyert Tituléscuval, azt elvesztette a szinpad benne. Chamberlain közvetítő Javaslata a tanács csütörtöki ülésén Gént március 9. A magyar—román optánspör, amely a népszövetségi tanácsot öt év óta, tizennyolc ülésszakon át foglalkoztatja, anélkül, hogy sikerült volna a megoldáshoz még csak közeledni is, a végső kritikus pillanatban mégis lehetőséget mutat a probléma barátságos döntőbírósági szabályozására. A krízisben ezt az enyhülést Chamberlinnek, a kitűnő angol diplomatának közvetítő indítványa hozta, amely egyszerűségével és simaságával a tanácstagok körében általános rokonszenvre talált. A vita folyamán Chamberlain, mint az op- tánsper előadója szólalt fel elsőnek. Sajnálattal állapította meg, hogy a két fél tulajdonképpen ma ie ugyanazon az állásponton van, mint amelyet a szeptemberi ülésszak idején elfoglalt. Ha Magyarország kész is volt időközben javaslatot tenni a megegyezésre, mégis szükségesnek találta azoknak az elveknek a visszautasítását, amelyeket a tanács a felek figyelmébe ajánlott. Másrészt Románia teljes mértékben elfogadta ugyan a bizottsági jelentést, de a közvetlen megegyezés előfeltételéül kikötötte, hogy Magyarország is járuljon hozzá az említett elvekhez. Ily körülmények között meg kell állapítani, hogy kimerült a megegyezés minden lehetősége, ezért kérnie kellene a tanácsot , hogy folytassa a bizottság jelentésének megvitatását ott, ahol szeptemberben elhagyta. Mégsem teszi ezt, mert még ma sem akarja elhinni, hogy ne lenne meg a lehetősége a n. gegyezésnek. Oly megoldás, amelyet a tanács hatalmi szóval oktrojál a két félre, nem megoldás. A tanács csupán a felek jóakaratára, a béke érdekeire és a népszövetség feladatai iránt táplált jószándékára hivatkozhat. Miután a tanácsnak nincs hatalma ahhoz, hogy valamely döntőst ráoHrojáljon a felekre, világos, hogy a tanács a két fél hozzájárulása nélkül soka/- sem érhetne el semmiféle megoldást. és hogy a pótbiró puszta kinevezése sem biztosítaná a kérdés elintézését. Már pedig, ha megoldatlan marad ez a kérdés, amely 1923. óta foglal- kqztzatja a tanácsot és amely már korábban is megmérgezte a két szomszédállam viszonyát, akkor ez (iszkösödő sebe marad Európának és a világbéke állandó veszedelmét jelenti. Nagy felelősség hárul a felekre és reánk, a tanács többi tagjaira is. Keresni kell minden áron azt a n ó- dozatot, amely lehetővé tegye az ellentétek kiegyenlítését, valamint azt, hogy ez a két szomszédállam a béke biztos ösvényére lépjen. Ilyen megoldás után kutatva, egy gondolatom támadt, amelyet elsősorban nem annyira az érdekelt feleknek, mint inkább kollégáimnak, a tanács tagjainak óhajtok előterjeszteni, egyelőre n'j,n t oírI formális javaslatot, hanem csak mint meggondol landó ötletet.
