Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-09 / 33. (1660.) szám

1928 február 9, catttörtWL

Az uj „Tungsram11 B»Arloamcs@

Tisztái csengő hang — Nagy meredekség Kiváló teljes tmény — Eddig megjelent típusok; Tungsram P 410 alacsony frequenciáju crősitőcső és Yuttgsfan P 4T5 végerősitőcső

Húsz százalékkal emelik a lakbéreket 1929 január elsején

A lakók védelméről szóló törvény uj novellája ez év júliusától rendkívüli esetekben megengedi a házbéremelést — Kiterjesztik a háztulajdonosok fölmondásl jogait

dnilatlan. dermedtségben. Akkor Krantz kinyújtotta kezét a revolver után és odaszóit a leányoknak, hogy meg kell halnia, mert úgyis ráfogják a kettős gyilkosságot. D«

Hildegárd a revolvert hirtelen felemelte s lélek jele® létét visszanyerve, « telefonhoz szaladt, hogy orvost hívjon.

Az orvos megjelenéséig senki sem szólt egy szót sem. Krantz görnyedten egyre a halottakat nézte, a két leány pedig tanácstalanul zokogott a mere- - védő holttestek mellett. Az orvos megérkezett, de : már csak a beállott halált konstatálhatta mindkét ■ fiúnál. Értesítésére rendőrség szállott ki a házba, • amely Krantz Pált és Sdheller Hildegárdot őri- !: zebbe vette.

Krantz, aki a gyilkosság előtt négy hónappal töltötte be tizennyolcadik életévét, a rendőrség letartóztatásában maradt, míg Saheller Hildegárdot szabadon'bocsátották. A nyomozás folyamán olyan momentumok merültek föl, amelyek valószínűvé tették, hogy a gyilkosságot Krantz követte el, vagy legalább is ő vette rá barátját a gyilkosságra. Sdheller öngyilkossága ellen szól az a körülmény, hogy

a balkezes fin Jobbhalántékán volt & préda ] pontossággal lőtt seb.

Krantz azonban továbbra is mindent tagad e azt hangoztatja, hogy a dráma a búcsúlevelekben felvázolt terv szerint folyt le, de a folytatására már nem volt elég lelkiereje.

Luíu, — a löld szelleme...

!A holnapi tárgyalásnak kell tisztáznia a steg- lifzi véres nyári éjszaka lefolyását s főképpen Hil- dsgárd vallomása lesz az, amely döntő jelleggel fog latba esni. A leány egyébként minden nagyobb lelkimegrázkcdtatás nélkül tette túl magát ; a tragédián. Az iskolából kicsapták, erre egy ; könyvkereskedésben vállalt állást, ahová mérnök- ! apja helyezte el. De ismerősök és ismeretlenek j annyira zavarták, hogy állását el kellett hagynia j * visszatérni a szomorú emlékű családi otthonba. Egy újságíró nemrégiben felkereste lakásán és hosszabb beszélgetést, folytatott vele. A leány

valósággal megdöbbentő egykedvűséggel számolt be a tragédiáról s eldicsekedett, hogy egy romániai ur ismeretlenül megkérte & kezét .

Szerinte a tragédiát az idézte elő, hogy bátyja beteges hajlamai miatt Krantz befolyása alatt állott, Krantz pedig féltékeny lett Stephanra. Arra a : kérdésre, hogy miképpen képzeli el találkozását Krantz-oal a bíróság előtt, a leány elérzékenyült és könnyezni kezdett. Ekkor a beszélgetőkhöz odalépett a leány apja, egy szomorú, megviselt ur é3 ráförmedt HMdegárdra, hogy ne sirassa bátyja gyilkosát, aki őt is el akarta csábítani, de a leány visszautasította. Hildegárd erre

dacosan felkapta fejét és mdul válaszolt apjának, hogy Krantzot ő annakidején nem utasította el. Szipogva törölhette szemét, de azután fclderiilt és gyerekes érdeklődéssel kérdezte meg az újságírót, hogy nem vinné-e el másnap a moziba.

Ez a romlott gyermek, Berlin mocsarának láp virága, fog holnap tanúskodni a bíróság előtt, amely a steglitzi gimnázium legjobb tanulója, a világfájdalmas Krantz Pál fölött fog Ítélkezni, de nem fog törvényt ülni az egyetlen, igaz gyilkos; a kor felett.

Prága, február 8. A parlamenti tárgyalások érdeklődésének előterében a lakók védelméről szóló törvény módosítása áll. Megírta a P. M. H., hogy a koalíció a tegnapi plenáris ülés után foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Bohemia értesülése szerint két pontban történnek lényeges módosítások a lakbéremelésben és a felmondási ok tekintetében. A kormány terve szerint az eddigi törvény 12. paragrafusának 8. szakasza alapján 1928 julius elsejétől rendkívüli okokból 20 százalékkal lehet majd a lakbért emelni.

{ 1925 március 26-ról kelt törvény 12. paragrafusának erre vonatkozó rendelkezései szerint a lakbért olyan mértékben szabad emelni, amilyen mértékben a háztulajdonos kiadásai növekedtek és pedig a ház-, vagy lakbéradő bevezetése következtében, vagy a lépcsőházak világítására, a vízmérőre, gázmérőre és csatornatisztitásra fordított évi kiadásainak emelkedése folytán.)

Ezen rendkívüli lakbéremelésen kívül még egy általános lakbéremelésre sor kerül a következőképpen:

1929 január elsejétől a lakbért további 20 százalékkal emelik a háztulajdonosok javára. Ez az emelés azonban már lakbér- adó alá esik.

Ezek szerint tehát 1928 julius elsejétől csakis rendkívüli okok fenforgása esetén lehet 20 százalékkal emelni a lakást, míg 1929 január elsejétől általános 20 százalékos lakbéremelés lesz. Az uj törvény nem alkalmazható az építkezési szövetkezetek házaira. Igen fontos ujitás az is, hogy

a régi házak aj bérlői nem részesülnek semmiféle védelemben.

Ami a felmondás feltételeit illeti, az eddigi felmondási okokon kívül még az alábbi paragrafusokat veszik föl a törvénymódosításba:

A lakás felmondható, ha a háztulajdonos a bérlőnek más lakást szerez, amelyet a bíróság kielégítőnek talál ég a köitöskö- dési költségeket megtéríti. Felmondható a lakás, ha a bérlő abban a községben, amelyben lakik vagy alkalmazásban van, olyan saját házzal rendelkezik, melyre az építkezési engedélyt 1916 után kapta. Végül jogerősen fel lehet mondani a lakást, ha a bérlőnek abban a községben, ahol lakik és alkalmazásban van, megfelelő lakása van, amelyre nem alkalmazhatók a lakók védelmére vonatkozó rendelkezések.

Az eddigi törvény hatodik paragrafusát, amely a bérlő halálozásának esetére vonatkozik, ugyancsak módosítják. A törvény szövege eddig ez volt: A bérlő elhalálozásával a bérleti szerződésben kikötött jogok átszállnak az örökösökre, amennyiben nincsen saját lakásuk és a bérlő halálakor annak lakásában laktak. A módosítás eképpen fog szólni:

A bérlő elhalálozása után hozzátartozóira száll az a bérleti szerződés, amennyiben ők az örökösök és a bérlő halálakor saját lakás hiányában annak lakásában laktak.

A kormány a törvényjavaslatot valószínűleg pénteken terjeszti be a képviselőháznak.

„loítaült fascisla-atmoszféra"

(Rusziuszkói szerkesztőségünktől.) A ruszin sajtó-berkeknek legújabb szenzációja, hogy Stéfán cseh-agrár képviselő a ruszin nyelvi kérdésben faképncl hagyta a Ducknovics-irányzatot és fölesküdött a Volosin irányzatra. Ezért aztán támadásban volt része, amely ellen Volosin képviselő volt kénytelen kormánytámogató társát megvó- delmezni, kijelentvén, hogy Stéfán „becsületes és jellemes ember", aki „belátta, hogy az igazság a Volosinék oldalán van, s ezt nyíltan ki is jelentette".

A gyakori pálfordulásairól közismert Sté- fánon ezúttal senkisem csodálkozik, csupán az kelt feltűnést, hogy a kormánypárti Volosin ugyanakkor müellenzékinek játszn ki magát és a ruszinszkói csehesités ellen foglal állást. A rendszeres csehesiíéssel szemben azokhoz a

esehekhea appellál, akikről ^zt „hiszi", hogy a „podkarpatszka ruszi rothadt lascista-at- moszférát ő Tele együtt elitélik".

De ez az ellenzéki sajtőakció nem a kormánynak, de a ruszin választóközönségnek szól. Elvégre valamit csak „mutatnia" kell neki is.

Angol expedíció indul

es bolíviai jezsuiták mesebeli

kincseinek felkutatására

Az első expedíciót visszakergette a „hegy bosszúálló szellemete

London, február 8. A Sacambaya-expedi-1 oíő a napokban bocsátotta ki jegyzésre 25 ezer font sterling értékben részvényeit. A hegyek sziklás ölében elrejtett kincsek keresésére alakult ez az expedíció, amely talán a legérdekesebb a hasonló vállalkozások között, mert legtitokzatosabb az ut, amelyen el akar jutni az elrejtett milliós kincsekhez. Az expedíció a bolíviai jezsuiták egykori káprázatos kincseinek felkutatását és napvilágrahozatalát tűzte céljául és ha a feladatát sikerrel végzi el, úgy a világ arany és drágakőkészlete nem jelentéktelen mértékben fog gyarapodni. Any- nyi arany, ezüst és

gyémánt, amennyit a bolíviai jezsuiták felhalmoztak és elrejtettek, még a mesebeli királyok kincsesházában sem volt.

A boliviai jezsuiták egyideig különleges támogatást és privilégiumokat élveztek az államtól, melyben külön jezsuita államot alkothattak. övék voltak a leggazdagabb arany és eztislbányák, a legdusabb gyémáutmezőlL A paradicsomi állapot 1778-ig tartott, amikor a | spanyol kormány, talán hogy bártokába jusson I mérhetetlen kincseiknek, kiüldőzte őket az or- ! szagból. Béketárgyalásek indultak meg és elhúzódtak tizenegy esztendeig, de ezidö alatt a jezsuitáknak aranykészletük egy grammját sem volt szabad átvinni Európába. Közben a bányák és gyémántmezők még bővebben ontották a kincseket.

A jezsuiták vagyona hatvan millió arany- duron kívül gyémántkőben, arany porban és rudakban felbecsülhetetlen volt.

A spanyol kormány a békés megegyezés után a kincseknek csak csekély hányadát engedte az országból kivinni és a jezsuiták, hogy megmentsék felhalmozott értékeiket, rejt ekutat ástak a planzuelnai kolostor melletti hegységben. A kincseket kanyargós sziklafolyosókon szállították el és fa- | Jazták be olyan helyen, amelyről még a jezsuiták közül is csak nagyon kevesen tudtak.

j A titkot az egyik jezsuita páter elárulta test- ! j vérének, aki a perui Callao városka prefektu- ■j sa volt. Neki adta át a tervrajzot és a kincs ■ rejtekhelyének pontos megjelölését. Az irás

— Miniszteri válasz a Heraád szabályozásáról. Fedor Miklós dr. keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő mull év április havában interpellációt intézett a miniszterhez a Hernád fplyónak Csány—Zsadéüy—Nádasd, Gönyü—Abaujszina, Kenyhoc— migléci szakaszon való sürgős szabályozása, illetőleg védelmi párt kiépítése tárgyában. A közmunkaügyi miniszter az interpellációra most küldötte meg válaszát, mely közli, bogy a kassai vízmüvek vezetősége tervezetet dolgoztat ki e ■tárgyban.

— üt korona egy menzaebéd ára: vendé- gew nr-.g havonta egyszer egy nyomorgó magyar diákot!

apáról gyermekre szállt és Peru elnökétől leánya, Donna Carina örökölte, aki a milliókat érő tervrajz másolatát átadta Cecil Herbert Brotghersnek, egy a tudományos világban ismert nevű angol utazónak, aki vállalta, hogy felkutatja a jezsuiták boliviai kincseit. Expedíciót szervezett és

a tervrajz útmutatásai szerint lépésről-lé- pésre hatolva közelitette meg a hegység sziklaölében levő rejtekhelyét. Kutatóutja azonban nem járt teljes eredménynyel, mert mint a múlt évben megjelent könyvében elmondja, olyan akadályba ütközött, amelyet akkori helyzetében nem tudott legyőzni. Közvetlen közelébe került a kincseknek és megkezdte három emberével a sziklafal szétbontását. A kövek közül először ezüsttel diszitett kereszt bukkant elő, azután egy faláda, melyben sárgult pergamentet találtak. A pergament írását kisillabizálták és a betűk ijesztő fenyegetéseket tartalmaznak: „Ne menjetek tovább ezen az utón, aki kincset keres fájdalmas, szörnyű halállal pusztul el a hegy mélyében/“

A munkások megtagadták az engedelmességet. Babonás emberek voltak és attól féltek, hogy a hegy szelleme bosszút áll a merész kincskeresőkön. Nem tudták milyen formában leselkedik rájuk a halál, de a félelem mégis visszatartotta őket.

Az expedíció üres, ké^el tért vissza, s & kincsek helyett csak egy megsárgult per- gamentet hozott magával. Hatezer font sterlingjébe került az angol utazónak ez a kirándulás, de a sikertelenség nem vette el kedvét. Másfél év óta fáradíhatalanul dolgozott, agitált és szervezett, amig összetoborozta azt a mérnökökből és bányamunkásokból álló tizennyolc főnyi csapatot, amely vállalta minden veszély kockázatát.

Ha a kincsre rátalálnak, huszonöt százalékát a hegyvidék birtokosának adják, a többit pedig megosztják az expedíció tagjai és részvénytulajdonosai között. Most bocsátják ki az expedíció részvényeit s ha együtt lesz a huszonötezer font, haladék nélkül útnak indul a kis csoport, hogy évszázadok kincsét előkaparja a föld mélyéből és áthozza Európába.

I 1925 óim — évi 1600 oldat

1 a Prágai Magyar Hírlap fejlődése

1 iiesfgisi koresmároif rablás miatt ítélte el ■ a fe' ^ság

Nyitva, február 7. (Saját tudósítónktól.) A nyitraá esküd tbiróság hétfőn egy iüimaiu- lisztikai szempontból felette érdekes és homályos bünper anyagával foglalkozott. 1924 október 17-én este a privigye-liestyani országúton a vásárról hazafelé tartott Laouska József 62 éves li es t yard gazdálkodó. Egyszerre lépéseket hallott maga mögött, de azt hitte, hogy csak egy utas poroszkál és nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget,

A gyanútlanul haladó öreg ember egyszerre csak irtózatos ütést kapott a fejére s eszméletét vesztve a földre bukott Amikor nagysokára magáihoz tért, már éjszaka volt és támadójának se hire, se hamva. A gazda vásárról volt hazatérőben és teli pénzeserszényt vitt. Amint íeltápászko- dott, első dolga volt, bogy a pénzét keresse, de a duzzadt bugyellárisnak osak hült helye volt.

Eltűnt az erszény támadójával együtt, aki 8500 koronát zsákmányolt.

A gazda véres fejjel vánszorgott haza s egyenesen a csendőrségre ment, ahol bejelentette az éjszakai rablótámadást. Amikor a csendőrök a részletekről kérdezték,

emlékezetében derengeni kezdett, hogy az utón többször összetalálkozott Fricd Miksa liestyani korcsmárossal, aki megkérdezte tőle, mennyiért adta el tehenét. Megmondta, hogy 3500 koronát kapott a jószágért. Úgy rémlett neki, hogy az az utas, aki mögötte haladt, Fried korcsmáros volt, akti sárga bőrkabátot, rövid bricseszn ad ragot és bokavédőt viselt. Amikor a rabló ütése földre terítette, elhaló eszmélete egy férfit látott hasonló öltözetben. A gazda gyanújának értékét némileg gyengítette, hogy nem a legjobb viszonyban volt a megvádolt korcs- marossal, minthogy azonban a nyomozás során a tanuk is terhelő vallomásokat tettek, a korcsmáros ellen megindult a bűnvádi eljárás. Az egyik tanú, Mihály Mihály földműves azt állította, hogy a korcsma ajtaján át hallotta, amikor Fried sógornője egy veszekedés hevében kifakadt:

Te rabló, azt sem viszed el szárazon, hogy kifosztottad az öreg Lacuskát.

IA rablómerénylet áldozata felépült súlyos fejsérülésedből és amikor a vizsgálóbíró újból kihallgat ta, nyugodt lelki ismer ettel n evezte meg támadóját Fried korcsmáros személyében. Az ő állítása és a tanuk vallomásával szemben a korcsmáros és sógornője is tagadták, hogy Friednek valami köze lett volna a rablótámadáshoz.

Á tanúvallomásokon kiviil más közvetlen bizonyíték nem volt, de az egybehangzó s egymást alátámasztó vallomások bizonyító ereje elegendő volt ahhoz, hogy a korosmá- rost esküd tbiróság elé állítsák.

A tegnapi fő tárgyaláson megismétlődtek pontosan ugyanazok a vallomások, melyek a vizsgálóbíró előtt elhangzottak.

A korcsmáros és hozzátartozói kétségbeesetten védekeztek a súlyos vád ellen, de a tanuk és a rablótámadás áldozata teljes bizonyossággal mutattak rá a vádlottra, mint aki a rablótámadást elkövette. A bizonyítási eljárás befejezése után az ügyész szigorú büntetést kért, a védő pedig felmentést, miután a vádlott bűnösségére meggyőző bizonyíték nőni került a biréság elé. Az esküdtek verdiktje

bűnösnek mondotta ki Fried Miksa korcsma-rost, akit a bíróság ötévi fegyházbüntetéssel sújtott.

j Az ítélet ellen az elitéit és védője íelebbe- 1 zést jéleaitettak be.

5