Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-07 / 31. (1658.) szám
4 1928 február 7, kedd. " ---------------- ------------ 9-------—--------So kmilliós beruházással vízvezetéket és csatornaháiőzatot épít Érsekuivár városa — Az állam szubvencióval sasifi a várost — A közigazgatás! reform Irta: Flei&ohmann Gyula dr« Jogos kÖTctcIések Ha már nem állott módunkban a parlamentben megakadályozni a reform megszavazását, — kötelességünk a reform hibáira ráterelni a közönség figyelmét és mindenekelőtt felállítani azokat a minimális követeléseket, amelyeknek honorálását Szlovenszkó népe és a magyar kisebbség méltán elvár a kormánytól s amelyek pártunknak további programját fogják képezni. Nem teoretikus kívánságok ezek, s nem olyanok, amelyeket mesterségesen ráncigálunk elő. Mind a helyesen vezetett közigazgatás, a szlovenszkói lakosság, a magyar kisebbség érdekét célozzák és a szó legszorosabb értelmében vett közcélt szolgálják. Az első: az önkormányzati elvnek megfelelő érvényesülése. Ha az országos képviselőtestület többsége csak azért lesz olt, hogy az elébeterjesztett javaslatokat megszavazza és ha az ellenzék tehetetlenségre lesz kárhoztatva, — akkor ez az intézmény önkormányzati szempontból semmit sem fog érni. Alikor csak a magára hagyott hivatalos apparátus fog működni, amely iránt a lakosságnak nem lesz bizalma s amely elfúl az adminisztráció tengerében. Már előre is tiltakoznunk kell egy olyan rendszer meghonosítása ellen, amely minden kérdésnél a kormánytöbbség elvére helyezkedik és a kisebbséget mindig leszavazza, még ha ez a legszebb és legokosabb javaslattal áll is elő. A kinevezéseknél feltétlenül ragaszkodnunk ! kell, hogy a közigazgatási hivatalok élére szlovén- j szkói emberek kerüljenek, akik ismerik a viszo- , cyokat, személyük garancia és megfelelő kvalifikációjuk van. De a kisebb hivatali helyek betöltése sem képzelhető el másokkal, mint szloven- szkóiakkal, akik a viszonyokat, az embereket, körülményeket ismerik. Természetes kívánság, hogy a közigazgatási hivatalnokok olyan százaléka, amely megfelel az itteni magyarság számarányának, -— magyar legyen. Ami az országos hivatal berendezkedését illeti, a magyarság szempontjából feltétlenül bevezetendő volna a régi osztrák tartományi beosztás, ahol a fontosabb ügykörökben külön cseh és külön német ügyosztályok és tisztviselők voltak. A magyarság úgy számarányánál, mint adókban való anyagi hozzájárulásnál fogva jogósan kívánhatja a szlovenszkói közigazgatási életben ennek meg valósítását. Ez csak a nemzetiségi szempont természetes érvényesülése volna. A közigazgatási és kulturális autonómia még igy is csak töredékét képezik annak a közjogi autonómiának, amelyet Szlovenszkó és benne a magyarság követel. Ami a terhekkel szemben való igényeket illeti, itt ismét nagyfcmtasságu kérdéseket kell felvetni. Elsősorban is nem lehet favorizálni egyes vidékeket politikai pártállás alapján és nem szabad előnyben részesíteni a Nyugatot a Kelettel •zeniben. A magyar képviselőtestületi tagoknak különösen arra kell majd vigyáznlok, hogy az országos költségvetésből a magyarság is olyan mértékben részesüljön támogatásban, hozzájárulásban, nmily mértékben járul hozzá az országos pőtadó- hoz. Az volna a legégbekiáltóbb igazságtalanság, ha a magyarság csak az adókat fizetné, de viszont semmiben sem részesedne. Különben is nagy hibája a törvénynek, hogy sehol sem biztosítja a nemzeti és politikai kisebbségek jogaik Keletszlovenszkónak még egy külön speciális sérelme és követelése van. Azzal, hogy az országos főnökség Szlovenszkó legnyugatibb sarkába kerül, Keletszlovenszkó igen nehéz helyzetbe kerül. Keletszlovenszkót Pozsonyból közigazgatni, — pláne kezdetben, — az ügyeit Pozsonyban intézni a helyi viszonyok ismerete nélkül s az itteni lakosságnak a maga bajaival Pozsonyba vándorolni, mindez egy lehetetlen és képtelen helyzetet fog teremteni. Nekünk itt mindig Kassa volt a természetes központunk. Ma már nagynehezen a sáro- siak és a zempléniek is megszokták, hogyha nagy fáradtsággal, de mégis bejönnek Kassára a dolgaikat elintézni. És most az uj közigazgatással ezt is lehetetlenné teszik. Megakadályozza.: Kassa fejlődését, visszavetik az egész Kelet életét, amikor az országos főnökséget Pozsonyba teszik. Nekünk, a Keletnek, a legelemibb és legtermészetesebb követelésünk, hogy Kassa egy országos expoziturát kapjon, vagy legalább is egy olyan méretű inspektorátust, amelyből idővel -— a szükségletnek megfelelően — ki lehet építeni az ex- poziturát. Erről mi nem fogunk lemondani, mert ez a lakosság életérdeke, ★ Az országos és járási választások rohamosan közelednek. Egy-két hónappal előbb, vagy később, az már nem játszik szerepek A mi feladatunk a választásokig — felvilágosítani a népet, hogy tisztán lássa a hibákat, amelyek a reformban rejlenek s amelyekért azok a pártok felelősen, — elsősorban a néppárt és az agrárpárt — amelyek a törvényt a mai formájában megszavazták — és hogy a nép tisztában legyen a választások jelentőségével, amelyek ismét az autonómia éa az ön- kormányzati elv erőpróbája lesznek. A választások eredményével kell beigazolni álláspontunkat, hogy a reform nem felel meg a szlovenszkói viszonyoknak és föltétlen korrekcióra szorul. Az országos képviselőtestületben pedig odaadó, önfeláldozó munkával kell védenünk Szlovenszkó és az ittélő magyar kisebbség érdekeit, hogy amit a reform nem biztosit nekünk, azt becsületes munkával kiverekedjük népünknek. Ilyen felfogás, ilyen törekvés mellett kell, hogy a nép mellénk álljon és a választásoknál szavazataival bennünket támogasson. Érsekújvár, február 6. (Saját tudósítónktól.) A város ©lektrizá- lásának nagy munkája már hónapok óta folyik s ezzel kielégíti ennek a fejlődő délszlo- vemszkói városnak legsürgősebb igénye. A nagy munkának még csak kis része intéződött el ugyan s máris napirendire került egy újabb, nagyfontosságu s még a villamosításnál is nagyobb probléma tárgyalása: Érsekújvár csatornázása s a vízvezeték megalkotása. A város fekvése miatt óriási technikai nehézségek akasztják a terv kivitelét, de hogy a városi intéző köröket nagyon komolyan foglalkoztatja a kérdés, igazolja az, hogy a váTosi tanács már két, egymásután következő ülésen tartotta napirenden. Persze a megvalósulástól még nagyon messze van a terv, de már az is nagyon nagy vívmánynak tekinthető, hogy tavasszal megkezdődnek a város felmérésének munkálati, amelyeknek során elkészül az első megbízható térképe Érsekújvár városának. 'Ez volt az első lépés, az első előkészület a csatornázás megvalósítására, de ezt már követte Is a második. A tegnapi tanácsülés ismét foglalkozott ezzel a kérdéssel s olyan határozatot hozott, hogy elvileg kimondja a csatornázás g a vízvezeték megalkotásának sürgős szükségét s felír a közmunkaügyi miniszterhez, hogy küldjön ki technikai szakértőket, akik megadnák a direktívákat a csatornázás és vízvezeték előkészületeinek megejtő sere. Naigyon valószínű, hogy az állam jelentős szubvencióval fogja megkönnyíteni a városnak e valószínűleg tízmilliókra rugó tehernek a vállalását Éipipen a napokban érkezett meg a közmunkaügyi minisztérium leirata a városhoz, amelyben a város felméréséhez szükséges mérnöki személyzet felét, két mérnököt s a vezető főmérnököt ellenszolgáltatás nélkül a város rendelkezésére fognák bocsát sőt az állami térképhivatal díjtalanul fogja több példányban elkészíteni a felmérés befejezése után a város térképét. A tervek megvalósulása Érsekújvár városának jövője szempontjából korszakalkotó jelentőséggel bir. kájukat s födetlen fővel állottak sorfalat az első afghán királynak, aki Európába jött. Egészen elfogódott mindenki, olyan szép volt a felvonulás. Afghániának kissé sokba fog kerülni, már tudniillik azoknak az afghánoknak, akik most odahaza, maradtak és a juhokat őrzik; de a vasutak mindig sok pénzbe kerülnek e Páris sokat fog keresni. A királynak, mielőtt jött, az a híre volt, hogy a nevelése teljesen franciás, kitünően ismeri a francia történelmet és jó beszéli a nyelvet. Rögtön megérkezésekor kiderült, hogy egy szót nem beszél franciául. Ami a francia történelmet illeti, azzal egy kis baj volt. A megérkezést követő napon Doumer- gue elvitte a királyt az Invalidusok múzeumába s mutogatta neki a francia trófeákat, Egy csapat zászlónál megállott és ezt mondta: — Ezek azok a zászlók — mondta Dou- mergue —, amiket az 1870—71-es háborúban elvettünk az ellenségtől. — Ah — mondta a király. — És ki volt az ellenség? ... Másnap Herriot meghivta ebédre Ver- saillesbe az afghán királyt és kíséretét. Azt mondják, rendkívül udvarias volt, a királynét és a királyné húgát maga mellé ültette az asztalfőre, egész ebéd alatt nem gyújtott pipára, válogatott szellemességü anekdotákat mesélt a királynőnek s kissé csodálkozott, hogy a vendége mindig rossz helyen nevet és nem felel egy szót sem. A protokoll-fönök előzőleg elfelejtette értesíteni Herriot-t, hogy a királyné csak pusnu-ul ért. Aztán felhúzták a királynak a szökőkutakat p a zenekar megint eljátszotta az afghán himnuszt. Mindenki rögtön elszomorodott, mert ez a himnusz igazán olyan szomorú, mintha egy fél vad ország, amely békén és boldogan élt mindig, előre siratná benne azt az adó-szisztémát, amit francia mintára be kell majd vezetni. Afgh án iában, hogy kifizethessék a ró- diótelepeket és a vasutakat. Wsneíou ivadékai May Károly sírfánál Badeblewn városka temetőjében az elmúlt napokban különös embercsoport gyűli egy sir köré. Csupa marcona legények, nyúlánk izmos fiuk, magas homlokuk, büszke tekintetük öntudatot, férfias akaraterőt sugárzik. Hinnéd, hogy egy angol egyetem válogatott atlélacsapata, ha nem látnád fura öltözéküket és bőrük rezesbarnaságát. Tolldisz ékíti fejüket, derekukon bőröv, oldalán toma- hatok: siux-indiánusok, a világjáró Garrasa- ii-cirkusz tagjai. Olyanok, mintha May Károly halhatatlan indián regényeinek lapjairól léplek volna ki. Járásuk mint a párducé, tekintetük kemény hideg acélpengéje mint a sasé . . . pompás legények, de legkülönb a vezérük-, Big Snake, (a Nagy Kígyó) aki gyermekkorunk legszebb emlékét, Winetou alakját idézi. Winetouét, a törzs legyőzhetetlen fiatal főnökiét, aki csak Old Shatterhand, a nagy fehér vadász előtt tette le fegyvereit, hogy azután sirigtartó gyönyörű férfibarálságat kössenek. A rézbőrü csapat egy sir köré csoportosul és a márványsirkö lapjáról megilleiő- dötten betűzik le May Károly nevét. A Nagy Kígyó, a siux-indiánok iözsfőnöke, Winetou utódja eljött csapatával, hogy a rézbörüek nagy barátjának sírjánál tisztelegjenek. A tözsfőnök sudár alakja felmagasodik a sírkő melleit és ajkáról mint a hegyipalak zúgása harsog a szó: Te halott, nagy barátunk! Valamennyi fehér testvéred közül, akik a vörösember leikével és éleiével foglalkoztak, egy sem áll szivünkhöz közelebb nálad, akinek egész 4Isi- müve egyetlen, nagy dicshimnusza az indiánok erényeinek. Minden népek ifjúságának lelkében maradandó, örökéletü emléket állítottál a mi kihaló fajtánknak. Minden indián faluban ott kell állnia emléked halotti oszlopának és minden wigwamban ott kell függenie a te képednek, mert az indiánnak soha jobb barátja nem volt és nem is lesz, mint te voltál. A múlt porosodó emléke már az az idő, amikor a vörös ellenségként harcolt fehér testvérével és feledve már az irtó- háború, amely vérrel áztatott minden talp- alaitnyi földet. Ha a rézbörüek ma mélyebb barátságot éreznek német testvéreik iránt, úgy az elsősorban a Te halhatatlan érdemed, aki hidat építettél a vörös és fehér faj közöli. Ezért tisztelünk, szeretünk és becsülünk téged, halott fehér testvérünk és meghatotlan tesszük le sírodra kegyeletünk jeléi, a koszorúnkat. A törzsfőnök a gyászbeszéd után átvette társától a koszorút és elhelyezte a síron. Szalagján felírás: Big Snake, a siux indiánok tör- zsenék főnöke köszönti nagy fehér testvérét-, May Károlyt. A megható kegyeleti ünnep után, May Károly özvegye látta vendégül a siux indiánok kis c&npaUiL Két napja AmanuUah, Zagub fia, minden afgkánok kánja és ura nyugtalanítja városunkat; a párisink mindig is egészen különös j és intenzív szimpátiát, érdeklődést mutattak I afghán problémák iránt. A király csak puspu-ul beszél, franciául j csak köszönni tud. A királyné, sajnos, csak! pusnu-ul beszél. A franciák közül, csak most1 derült ki, feltűnően kevesen beszélik a pus- nut; legtöbben csak törik ezt a szép nyelvet, ami a perzsa egyik tájszólása; a társas érintkezés így meglehetősen nehézkes. AmanuUah ragyogó tavaszi napsütésben érkezett meg reggel tizenegykor a Bois de Boulogne pályaudvarán. Azzal a királyi pompával és ceremóniával fogadták, amit ma már kizárólag csak nagy demokrata köztársaságok engednek meg maguknak, ha szuveréneket várnak. Ha II. Vilmost egy német város látogatóba várta a háború előtt, távolról sem állítottak ki az utcára annyi katonát, mint a III- Respublika, ha egy afghán királyt ünnepel. Ha szerecsen királyok látogatásáról van szó, nem bírom visszatartani magam: korán fölkeltem s a szép időben kivonultam azave- nue de Bois de Ékmlogne-ra, ahol már reggel tiz órakor több volt a katona és a rendőr, mint a néző. A nap szépen sütött, de máskülönben az egész fogadtatás kissé homályos volt. Idősebb, ráérő párisiak sétálgattak a gyönyörű sugárúton a napsütésben s az egész tömegnek, beleértve a katonaságot, a köztársasági gárdát és a rendőrséget, arcára volt írva, hogy nem akad tiz ember közöttük, aki pontosan tudná, hol van Afghanislán? Én reggel megnéztem a térképet és egy lexikont s pontosan tudtam, hogy Afghanis- tán Perzsia mellett fekszik. Ázsiában persze, Turkesztán és Beludzsisztán között, területe 560.000 négyszögkilométer, tehát valamivel nagyobb, mint Franciaország; lakosainak száma 7 millió, tehát valamivel kevesebb, mint Magyarország; vasútja nincs, postája, távirója nincs, 1921 óta felszabadult az angol protektorátus alól, független állam, ahol tiz évvel ezelőtt meggyilkolták a szuverént, Zagub khánt, AmanuUah édesatyját; Amanuliah aztán a maga részéről legyilkoltatta mindazokat, akik meggyilkolták édesatyját, ami egy fiútól szép kegyelet s átvette az uralmat. Tudjuk, hogy Timur Lénk és Dzsingiz khán hódítottak az országban s hogy sehol nincsen villamosság. Nagy a perzsa befolyás. A királynak Khabulban, a fővárosban van egy palotája, tennisz-grunddal és biliiárdteremmel; van hat minisztere, akiket 5 választ ki, de nincsen országgyűlés; a király jó lovas s szeret billiárdozni. A királyné Tarzi miniszterelnöknek a leánya. A király egynejü. Fiát, a trónörököst Párisban nevelteti. Egész Páris hivatalosan föl volt lobogózva. Végig az avenue de Bois de Boulogne-on, a Champs Elysées-n, a Concbrdeon, a Quai d‘Orsay-n lovas és gyalogos ezredek állottak sorfalat. Az úttesteket elzárták. Ez most már igy megy itt három napig; az afghán király tiszteletére; rejtély, rejtély. A levegőben a szép napsütésben, a köz- UxMS&áfp. gárda kivont szabid & csillogó rózsisakjai fölött, finom, szép, távoli a.fghán- francia üzletek lehetőségei úsztak, mint az ökörnyál; kacér afghán vasúti koncessziók délibábja lebegett az Arc de Triomphe fölött, karcsú, királyi pullmannok zuhantak itt a francia képzeletben Aíghanisztán felé, ami ugyan fölötte messze van, sőt valahol külföldön van, de amit egy király most fel akar szereltetni vasúttal, rádióval, villamossággal, utakkal, nyomdával s főként sok fegyverrel és ágyúval, amiből Turkesztán és Beludzsisztán között soha nincs elég egy kultúra felé iparkodó államban. Mint valami aranyos köd, úgy úszott óriási, szűz afghán üzletek lehetősege az útvonal fölött. Egy olyan üzlet készült itt, hogy felkelt hozzá reggel két ezred katona, az egész rendőrség, a rendőrfőnök, az egész kormány, a szenátus elnöke, a köztársaság elnöke, mind frissen beretválva, mind roham- sisakban vagy cilinderben g az Elysée fölött ott lengett az afghán zászló. (Az afghán zászló, amivel a legnagyobb bajok voltak, mert kiderült, hogy soha, mióta részben Aíghanisztán, részben Franciaország fönnállanak, soha senki még nem látta az afghán zászlót Párisban; nem akadt egy kereskedő sem, aki raktáron tartotta volna; úgy kellett hirtelenében csináltatni egy tucatot, fekete alapon a király monogramja és egy vallásos jelvény ...) Leadtak százegy ágyulövést, a katonák kivonták a kardjukat és a menet elindult. Mindenki levette a kalapját. Ilyenkor látni, hogy Páris milyen kedves. Mindenki levette a kalapját és üdvözölte az afghán királyt, akiről azt se tudták, ki fia, honnan jön, hová megy és mit akar? „Valahonnan külföldről jön“ — ez volt mindenkinek az arcán, kissé bizalmatlanul, de udvariasan. A király nyitott autóban vonult be Dou- mergjie elnökkel; egy század gárdista lovagolt előttük; Doumergue nyájasan mosolygott, a király komoran nézett. Szürke porköpeny volt rajta, alatta aranypaszomántos dolmány, a fejében egy félrecsapott csákó. Nem túlságosan fekete, afghánban láttam később feketébbet is. Mögöttük jött, ugyancsak nyitott autóban a nagyon csinos királyné, aki halványkreol, párisi kalapban és cobolybundában; balján az udvarias, öreg Briand, rendíthetetlen nyugalommal, kissé pislogva, cilinderben. Briand nem szeret cilindert hordani; saját állítása szerint úgy fest cilinderben, mint egy vidéki vőlegény. Csendesen, szerényen, öregen ült a királyné mellett, egy 'szót nem szólt hozzá, mert Briand nem tud pusnu-ul. Mögöttük francia és afghán előkelőségek jöttek, a zenekar az afghán himnuszt játszotta, ami a legszomorubb zenedarabok egyike, amit valaha is hallottam. A rekedt afghán hangok bágyadtan úsztak a levegőben és elvesztek az ágyudörgésben. Az utszólen részben francia anyák állottak kicsinyeikkel s fenyegették a gyermeket, hogy elviszi őket az afghán király, ha nem lesznek jók, részben vasárnapiasan felöltözött, civil-aJghánok állottak, a párisi afghán-koló- nia tagjai, lojális alattvalók, gyapjashaju öreg afgkánok, akik kézenfogva vezették az unó* MŰSORON KÍVÜL írja: MÁSAI- VIDÉKIEK PARISBAN —------- - I ■■mii mii—mmím
