Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-05 / 30. (1657.) szám
Nal számunk 10 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Ejjyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja FeMős S3(eí^esSEtő: DZUPAHYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága Panská ulice 12, II. emelet Telefon : 30311 — Kiadó- hivatal: Prága Q., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Ax uj fázis Irta: Szvatkó Pál. Pár is, február 1. A mai napot az uj német—francia politika reneszánszának lehet tekinteni. Elég sokáig nem történt semmi. 1925 őszén a hatalmak megkötötték a locarnói szerződést, de mi volt ez a Locarno? A győzők azt mondották a legyőzőiteknek: ezentúl emberszámba fogunk venni, a legyőzőitek azt mondották a győzőknek: ezentúl nem gyűlölünk többé. A lényeg ez volt, a többi csak száraz és érthetetlen paragrafus. A paragrafusok megmaradtak, igaz, de a gyűlölet is megmaradt, a félelem is megmaradt. A népek azt hitték, a Fieur d‘ Oranger hajó. amelyen Chamberlain, Briand és Stresemann megkötötték a „nagy alkut44, valóban a béke olajágát hozza s ezentúl minden másképp lesz. Semmi sem lett másképp, de a népek hiszékenyek s ha azt mondják- nekik: „most másképp van'4, el- Msaák. Locarno irracionális varázsa két évig tartott. Egy-egy elixir: Thoiry, a németek belépése ai népszövetségbe, a rajnai megszállás enyhítése, a német—francia szellemi ba- rátfcozáe — vagy egy-egy mellékutca: a kínai kérdés, orosz kérdés, a balkáni kérdés, az északafeikai kérdés eltérítették a figyelmet és életképessé tették a semmit, de a hiszékenység idővel elmúlt s Európa ma, az intenciók után, cselekedeteket vár. Legfőképpen Németország, amely Lovaméban önként elfogadta a békeszerződést, elhatározta, hogy fizetni fog, leszerel és abbahagyja a szovjettel való kacsintgatást és végképp beilleszkedik a nyugateurópai államok sorába. Ez nagy dolog volt, több, mint minden kényszerű békeparagrafus. A német- orosz szövetség katasztrófáiig lehetett volna Nyugateurépára, viszont a német—nyugat- európai szövetség tehetetlenné tette Oroszországot. Csicserin busán látta be, hogy Lucáméval vége van minden, világforradalmi álomnak. Helyes érzékkel, kellő időben átszervezte az orosz külpolitikát, amely két év óta — Szítiovjev koncepciójával ellentétben — Nyugateurópa felé pacifikus mezt mutat, megelégszik az egyszerű nagyhatalmi ranggal és legföljebb a távoli Keleten igyekszik aláásni a kapitalista világ nagy támaszának, Nagy-Britanniának pozícióit. Ha Locarno ennyit eredményezett, a nyugati hatalmak örök hálával tartoznak Németországnak. Stresemann megszüntette a kétségbeesett németség ázsiai orientációját és a birodalmat ismét Európa hasznos tagjává tette. Akár Amerika, akár Ázsia, akár a Balkán, akár Oroszország ellen vonul föl most a kontinens, mindig számíthat a hetven millió német, támogatására. Ez a nagy eredmény nem fogadható el ellenszolgáltatás nélkül. És mi történt? Semmi. A birodalom csak egyet kért: szüntessék be a rajnai megszállást. Franciaország szempontjából cifra luxus ez a rajna.parti katonáskodás — luxus egyébként, amelyét Németország fizet meg — és semmi másra nem szolgál, mint a német önérzet megsértésére, a győzelem állandó és durva kihángsulyozására. A győző a legyőzött óriás mellére egy kecses törpét ültetett, hogy lássa ország-világ: „ezt pedig földhöz vágtuk!“ Hatvanezer francia katona van a megszállott területen, de hatvanezer német rendőr is, valóban nem állítható, hogy a franciák miniatűr hadserege praktikus katonai erőt jelent. Az essen! gyárak munkássága, a német rendőrség és a rajnavidéki vasutak alkalmazottai három óra alatt megszabadítanák országukat az egyáltalán nem harci fölkészültségben élő francia katonaságtól Világos: a megszállás csak Németország állandó lealázására kell Memento belli, memento victoriae. Csak gesztus és urhatnámság. Nem csoda, ha a birodalom őértett. önérzettel állítja, hogy addig nem közeledhet baráti jobbal Franciaország felé, amig Paris látható és fölösleges jelekkel jelzi, hogy: „én, a makulátlan győző, te pedig a térdre kényszeritett útonálló vagy4‘. A berlini kormány pusztán psziholögiai okokból ldvánja a kiürítést és hangsúlyozza, hogy, a Hétköznap Vasárnap ^ oldal • ^ a Prágai Magyar Hírlap Kél latoit, nyolcvan sebesült és »#w©§cw© enrépal«siil#l@f Indiában Véres tüntetések, sztrájk és zendülés az alkotmánybizottság útja nyomában — A hinduk felgyújtják az európaiak autóit London, február 4. A* indiai alkotmány bizottságnak Bombayból való elutazása után a városban újra helyreállott a rend, azonban Madrashan és Kalkuttában még mindig véres összeütközések és sztrájkmozgalmak vannak. Az összes főútvonalakat erős rendőrosztagok szállották meg. Madrashan a rendőrséggel való összeütközés során kelten meghaltak és tizenheten megsebesültek, inig Kalkuttában a sebesültek száma ütvén, száz zendülőt pedig letartóztattak. A tüntetők számos európait megtámadtak és bántalmaztak, az európaiak autóit a nvilt utcán felgyújtották, úgy hogy a hatóságok attól tartanak, hogy Indiában is a j kínai zavargások példájára az európaiak ellen fog fordulni a hinduk gyűlölete. .Va.*Po- j nald ryili „ elei intézett a® indiai sajtóhoz, amelyben tiltakozik indiai naeionáilstak- ; nak az alkotmány bizottság elleni esztelen magatartása miatt. A bojkott és a sztrájk haszon- | tálán eszközök és India kockára vetette a kínálkozó kedvező alkalmat, hogy teljes önren- | delkezési joggal felruházott domíniummá fejlődjék. Kalkutta, február 4. A késő éjszaka folyamán újabb véres összeütközésekre került a j sor. A sebesültek száma nyolcvanra emelkedett. A tüntetésbe a katonaságnak is be kel- j lett avatkoznia. Csak azután sikerült a tüntetőket szétoszlatni, hogy a páncélautók is mii- i ködni kezdtek. A Madrasi tüntetésekről most újabb részletekről érkezik híradás. A tömeg J benyomult a bírósági épületbe, ahol a sztrájkolok ügyében folyt a tárgyalás s ki akarta szabadítani a vádlottakat. A bírósági őröket lefegyverezték, azonban idejében rendőrségi erősítés érkezett és így a támadókat véres küzdelem után visszaverték, a rendőrség és katonaság úgy Kalkuttában és Madrashan, mint a többi nagy városban állandó készültségben van, miután további véres eseményektől tartanak. tiranai szerződést, amiért cserében biztosítékot kapott Mussolinitól, hogy az olasz miniszterelnök támogatni fogja Romániát az optánspörben. Titulescu és Briand behatóan megtárgyalták a Balkánon teremtett ujj helyzetet és különösen a kisantant szempontjából vizsgálták meg a várható fejleményeket. London, február 4. Titulescu román külügyminiszter a londoni hivaialos körök intésére lemondott arról, hogy Londont is bevonja európai kőrútjába és Chamberlainnél is tárgyalást folytasson. Maga helyett külügyi bizalmasát, Boereseul küldte Londonba, aki pénteken és szombaton bizalmas tárgyalásokat folytatott Sir William Tyrrellel. Az angol diplomata azután informálta a Forcign Office autoritásait Titulescu külpolitikájáról, amelynek lén vege az, hogv a román külügyminiszter mindhárom nyugati állammal szemben egyenlően barátságos kapcsolatokat akar fon tartani. Titulescunak minden időkre vonatkozólag az lenne a legfőbb óhajtása, hogy | délkeleti Európának összes konfliktusaiig bán és viharaiban Ing!ia vállalja a közvetítő szerepét. Titulescu trilemmáia: Olaszország? - Franciaország?—Anglia? Erisnd és Titulescu tárgyalása az ul balkán! helyzetről — Chamberlain elkerülte a román külügyminiszterrel való találkozási Paris, február 4. A Petit Párisién megbízható forrásból arról (értesül, hogy Titu- lesem román külügyminiszternek Briamd-nal való tegnapi megbeszélésén főleg a szentgotthárdi affér forgott szóban, azonkívül Titulescu információkat adott Olaszország magatartásáról a balkáni hatalmakkal szemben és a magyar optánskérdiésíben. Ugyancsak a tegnapi megbeszéléssel kapcsolatban a New-York Héráid azt írja, hogy a tárgyaláson rendkívül fontos problémák kerültek szőnyegre. Különösen Románia és Olaszország római közeledésének következményeit beszélték meg. Ezzel a közeledéssel Románia elismerte a A román kormány a szentgotthárdi affér j ügyében sokkal enyhébb jegyzéket intézett a j népszövetségi tanácshoz , mint a kisantant j más országai. Bukarest, február 4, Az Adeveru! iria: A román kormány néhány nappal ezelőtt táviratban kérte a Rómában időző Titulescu külügyminisztert, egyezzék bele abba, hogy Románia a kisantant többi államával együtt haladéit atomul közös jegyzéket terjesszen a népszövetséghez a szentgotthárdi affér ügyében. Titulescu azonban visszautasította saját kormányának kérését. Kedden azután váratlanul azt az értesítést kapta a román kormány Titulescutől, hogy a román delegátus a népszövetség vezértitkár- ságánál külön jegyzéket terjesztett he. Ez annál is inkább meglepő volt, mert. Titulescu nem kérte a kormány előzetes beleegyezését a jegyzék átadásához. Berlin, február 4. Stresemann dr. és 1 Titulescu megegyeztek abban, hogy a Riviérán fognak találkozni, miután Stresemann szabadságát tovább nem balaszthatta. A találkozás valószínűleg már a jövő héten megtörténik, de csak előkészítő jellege lesz, mert a tulajdonképpeni tárgyalásokat Berlinben fogják megtartani. j német nép addig nem csatlakozhat főn tartás i nélkül a nyugati hatalmakhoz, amig ezek al- l's óbb re ndünek tekintik és fölösleges rendszabályokkal megalázzák. A párisi kormány viszont kénytelen diadalmas hadserege pasz- szióinak engedményt tenni és kénytelen elfogadni a francia Ludendorffoknak azt a fontoskodó állítását, hogy a béke és Franciaország csak addig biztosítottak, amig francia tábornokok élnek a rajnaparti kastélyokban és francia tisztek sétálnak lakkcsizmában s fölényeskedve a meghódított német városok utcáin. Stresemann 1926 őszétől várt. Akkor kérte utoljára a Rajna-vidék kiürítését. Briand ügyes sakkhuzással tért ki és azt kívánta, hogy a birodalom előbb adja. tanú jelét köz- társasági és békés érzelmei megszilárdulásának. Másfél, év telt e], A. pacifista Németország szikiasziIárd, niég Hindenburg és a nemzeti párt ia szolgálatába szegődött. Stresemann egymásután követte el a hallatlan bravúrokat: megcsinálta, hogy a német jobboldal is állta Locarnót, anélkül, hogy Francia- ország megadta volna jóakaratának döntő tanujelét és megszüntette volna a rajnai szégyent. Briand ügyesen halasztgatott: most nem lehet, most Franciaország a frankkal van elfoglalva, most Mussolinival, most kommunistáival, majd, majd. Végre megszűnt minden akadály. A választások közelednek. Ha Franciaország nem üríti ki a Rajna-vidéket, Németország vilmos- pártian választ, és vége szakad a stresemanni politikának. Ha a kiürítés megtörténik, minden rendben van és Stresemann győzött. A berlini külügyminiszter nem várhatott tovább: hétfői beszédében föltette a döntő kérdést. Kiürítés vagy ellenségeskedés. Briand kitérően válaszolt. Parisban is a választások függnek a kiürítéstől. Ha Briand teljesiti a németek kívánságát, egy sz e rsm i nde nk o rca elvesztette a győzelem és a rettegés ellentétében kéjelgő jobboldal támogatását. Mivel pedig nem tudni, hogy ki fog győzni a francia választásokon, a jobboldal-e vagy a baloldal, Briand szeretné, ha a kiürítés kérdésének megoldását a választások utánra halasz- tanák. Óriási diplomáciai tusa kezdődött Paris és Berlin között, — most vérre megy, mert ki-ki a pozícióját védi. A megoldás valószínűleg az lesz, hogy előbb a francia választásokat tartják meg, mire Briand megadhatja a^ határozott választ s a birodalomban tudni fogják a hatalmon levők, hogy milyen jelszavakkal induljanak az őszi választásokra. Február elsején, tizennégy hónapi csend után újból akuttá lett a német—francia viszony problémája s lehet, hogy ez alkalommal döntő stádiumba kerül. A választásoktól, illetve a rajnai kiürítéstől függ, vájjon ellenség marad-e a kát ország, vagy pedig kibékül egymással.
