Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-26 / 48. (1675.) szám
1388 február 86, vasárnap. 7 Apponyi Albert gróf kritikája a Nemzetek Szövetségéről nBIiöii egyszer az Idő, hegy a Nemzetek Szövetsége kiveszi részét a klengeszfelödés munkájából..- A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkát ár sát<S — Budape&t, február 25. Vau valami csodálatos, talán valami természeti elett iség ás abban, hogy egy élet, mely rendeltetésének látszólag megfelelt, újra kivirágzik. Apponyi Albert 50 esztendős közéleti működés után visszavonult a politikai élettől. Egy borzalmas, történelmet jelentő vihar gyökereiben megváltoztatta az életet, mindenkinek az volt az érzése: uj világ keletkezett uj emberek jönnek s az aggastyánkorba jutott Apponyi Albert gróf egy mozgalmas élettől fáradtan, egy beteljesedett hivatás megtisztult felfogásával visszavonult a Werbőczi-utcai kis palota dolgozó szobájába % megkezdődött az a munka, ami mindem politikai pálya befejeződését jelenti: . Apponyi Albert gróf imi kezdte ötvenéves politikai pályájának emlékiraton. Az emlékiratoknak azonban csak az elfő kötete jelenhetett meg. Csak az első negyedszázad története. Mert mielőtt a második, a jelentősebb 25 esztendő megírásába belekezdhetett volna, akkor érkezett el az a történelmi időpont, mely Apponyi Albert politikai pályájának legmagasabbra ívelését jelentette. A béketárgyalásoktól kezdve, melyeken tragikus szerepet kellett játszania, tulajdonképpen ő Magyarország „tárcanélküíi külügyminisztere”. Ő a népszövetségi delegátusa Magyarországnak s még élénk emlékezetében él minden újságolvasónak az az előkelő szerep, melyet Apponyi a Romániával folytatott op- tánsperben, mint Magyarország képviselője betöltött A „nemzet ügyvédje” volt s mély benyomást keltő volt, amidőn Genfből visszatérve a budapesti Ügyvédi Kamara disztagjá- nak választotta meg „a nemzet ügyvédjét.” Bámulatos ennek a nyolcvanháromé vés aggastyánnak a csodálatos szellemi ée fizikai frissesége, amely töretlenül férfias,, szálegyen ee megjelenést és borotvaéles, friss, fordulatos judiciumot jelent. Az utóbbi évek során ismételten volt alkalmam találkozni a nagy államiérfiuval, aki annál frissebb, minél több terhet vesz magára a nemzeti ügyekben. Most is közvetlenül genfi útja előtt áll, ahol ismét szóba fog kerülni a román optánsok ügye, amelyről pedig Titulescu román külügyminiszter nagyon ás átlátszó célzattal úgy informálta a világsajtóit, mintha elintézett dolog lenne, még hozzá Románia javára elintézett. Első kérdésem az volt, amidőn belesüppedve egy mély fotöjbe szembekerültem Apponyi jellegzetes gesztusával: széttárja karjait, mintha azt mondaná: „nos hát mi érdekli? ...” ™ Mi a való 'helyzet, kegyelmes uram, az optánspörben? Apponyi Albert az interjuadás egészen szokatlan, egészen csodálatos rutinjával, úgyszólván gondolkozás nélkül adja meg válaszát a kérdésre, gonddal fogalmazva, szabatosan, valósággal tollba mondva. Titulescu „téves benyomás alatt áll“ — Erre nézve a román külügyminiszter ur — ahogy legalábbis a lapokból értesültem —- mindenütt azt hirdette, hogy ez az ügy a Nemzetek Szövetsége Tanácsának szeptemberi ülésszaka soTán végleg elintézést nyert Ha a román külügyminiszter ur csakugyan megtette volna ezt a kijelentést, amiben erősen kételkedem, akkor teljesen téves benyomás alatt áll. A szeptemberi tanácsülés semmit sem döntött el, csak a hármas bizottság jelentését közöltette az érdekelt felekkel, igaz, hogy azzal a kérésnél, hogy ahhoz alkalmazkodjanak, de a tanácsülés ezt a tisztán formálás jellegű határozatot sem hozta szavazással, hanem úgy, hogy az elnök az egyes tagokat felszólalásra hívta fel és akkor négyen szóltak abban az értelemben, hogy a hármas bizottság javaslatát magukévá teszik, öten pedig csak azzal a feltétellel járultak hozzá a felekkel való ködöshez, hogy az nem jelent állásfoglalást a dolog lényegében. — Döntés tehát abban a mértékben sem történt, amely mértékben a Nemzetek Szövetségének tanácsa ebben az ügyben dönteni egyáltalán illetékes. Felfogásom szerint ugyanis egyáltalán nem illetélces. Mi a bírót keressük, akinek helyét azonban egy politikai testület nem foglalhatja el anélkül, hogy a békeszerződések és a Nemzetek Szövetségének alapokmányait fel ne borítsa. Nyilatkozatának ezt a részét Apponyi Albert valósággal emelt hangon, nem minden szónoki lendület nélkül mondotta. A kor egyjk legnagyobb szónokának tompa baritonja zengve töltötte meg a kis szobát s én jegyzőkönyvem fölé hajolva, különös meghatottsággal éreztem az igazi szónoki erőt abban, hogy az őszinte meggyőződés, a mély hit adott lendületet ennek az alig leplezett kritikának, mellyel a Népszövetség működését tette Apponyi Albert kritika tárgyává. A népszövetség és a béke jövője De kísérletet tettem, hogy egy kis országnak azt a személyiségét, akinek szava és véleménye a legnagyobb súllyal bír az európai politikai, életben, megszólaltassam a Népszövetség jelentőségéről a béke fen- tortása s a világbékéhez való közeledés szempontjaiból. Apponyi Albert nem zárkózott el a válasz megadásától, de ezúttal néhány pillanatig elgondolkodott. Fejét előrehajtotta, jellegzetes szakálla végigsimult széles mellén. Aztán nagyon elgondolkozó, halk hangon a következőképpen szövegezte meg a válaszát: — A Nemzetek Szövetsége igen nagy missziót teljesíthet a béke fentartása a a nemzeteik valódi kibékülése érdekében. Kétségtelenül ez is tulajdonképpeni hivatása és remélhető, hogy fokozatosan alkalmassá fog válni ennek a hivatásnak a betöltésére. — De ennek kettős feltétele van. Az egyik a nemzetközi bíráskodás rendszerének kiépítése, szerepének kiterjesztése, amivel szemben (az erdélyi optánsok ügyének lefolytatása mutatja ezt legvilágosabban) sajnos egy tendencia mutatkozik a nemzetközi bíráskodás hatáskörének megszorítása és a politikai hatalmi viszonyok érvényesítése felé. — A második feltétel, melynek teljes nélkülözésével a külső béke ideig-óráig fen- tartható, de a lelkek békéje el nem érhető, a nemzetközi anyagi jognak, tehát a fennálló szerződéseknek olyiráuyban való revíziója, hogy az közelebb hozassák az igazságosság eszméjéhez; mert igazságtalanság alapján megnyugvás el sem képzelhető. —- Én nem esem kétségbe, sőt azt remélem, hogy falán r&mdebb időn belül, mintsem a legtöbben várnák, meg fog érlelődni a Nemzetek Szövetsége odáig, hogy az igazság és ki engesztelő dés munkájából ki vehesse a maga résrét. Két kérdés, amire nem kaptam választ A Csehszlovákia és Magyarország között meginduló oprtánsperek állásáról kérdezősködtem ezután, de Apponyi elhárította a válaszadást azzal, hogy ügyekről, melyek az illetékes bíróságok előtt függőben vannak, nem tartja ildomosnak a nyilatkozást. Nem volt szerencsém a következő kérdésemmel sem. Ez belpolitikai kérdés volt. Most folyik a budapesti parlamentben rendkívül nagy hevességgel a numerus clausus vitája. Szerettem volna a nagy politikust erről megszólaltatni. De Apponyi mosolyogva rázta fejét: — Erről, kérem, nem nyilatkozom, mert tökéletesen kikapcsolódtam a belpolitikai életből, a parlamentbe sem járok be, minek nyúljak bele feleslegesen egy darázsfészekbe? . . . Higyje el kérem, örülök, hogy nem kell vele foglalkoznom . . . S midőn ezt mondotta, kissé elkomolyodott. Ideges rándulás futott egyetlen pillanatra az arcán keresztül, mely pedig mindig abszolút nyugalmat tükröz. = Kegyelmes Uram, engedje meg, hogy ennek a kérdésnek a külpolitikai vonatkozásaira emlékeztessem, arra, hogy az utódállamokban élő magyar kisebbségeknek tehertétel ez a törvény a kisebbségi harcban, amelynek során ellenfelei ismételten hivatkoztak a magyar numerus claususra . . . Olyannyira, hogy a szlovenszkói keresztény-szocialista párt vezére, Szüllő Géza is a numerus clausus ellen nyilatkozott ... A kisebbségi harc szempontjából szeretném kegyelmes uir véleményét hallani. — Az időpontot nem tartom alkalmasnak a nyilatkozásra, azonban többször beszéltem már a nyilvánosság előtt erről a kérdésről, ismételten megmondottam a véleményemet, amugyis csak ismétlésekbe tudnék bocsátkozni. De különben is közvetlen genfi utam előtt nem tartom kívánatosnak semmiféle belpolitikai kérdésre a válaszadást. Páneurópa = Akkor talán egy nagyon általános természetű kérdésemre lenne kegyes válaszolni: a páneurópai mozgalomról mi a véleménye Nagyiméltóságodnak ? — Amit a nemzetek szövetségének hivatásáról és működése felöl mondottam, magában foglalja a választ a Páneurópát illető kérdésekre is. A különbség csak az, hogy amíg az én hozzájárulásommal is Magyarország belépett és be kellett lépnie a Nemzetek Szövetségébe (sohasem használja ezt a szót, hogy Népszövetség), me-rt az egy nemzetközi jogi adottság volt, melyet minden előzetes biztonság nélkül is el kellett fogadni, addig a Páneurópa mozgalomba, melynek nincsen meg a tételes nemzetközi jogban való megalapozottsága, ilyen biztositők nélkül belemenni hajlandó nem vagyok. Erről csak ennyit mondhatok. Érdekes nyilatkozat az Apponyi-törvényről «= Befejezésül engedjen meg nekem egy kényes kérdést. Bizonyosan méltőztatik tudomással bírni arról, hogy csehszlovák politikai körök manapság is szenvedélyesen támadják Nagyméltóságodat az úgynevezett Ap- ponyi-törvény miatt, melyet kultuszminisztersége idején léptetett életbe. Méltóztassék megengedni, hogy ezekkel a támadásokkal és ezzel a törvénnyel kapcsolatban megszólaltassam a kegyelmes urat a nemzetiségi kérdésről, összehasonlítva ezt a problémát: milyen volt akkor és milyen most? . . . Apponyi Albert a diplomata nyugalmával fogadta ezt a közönségesnél kényesebb kérdést, elgondolkozva hátradőlt a karosszékében s aztán a diplomata megfontoltságával a következő nyilatkozatot tette: — A háború előtti magyar nemzetiségi politika ellen felhozott vádak tárgyalásába nem bocsátkozom. Igen könnyű feladat volna kimutatni az azokban rejlő túlzásokat s ami a fő: hamis ténybeállitásokat. De azért nem bocsátkozom ebbe a témába, mert az teljesen idejét múlta. A nemzeti kisebbségek kérdés® ma több államra nézve, melyekhez Magyarország is tartozik, nemzetközi kérdéssé vált. Én csak azt óhajtóim, aminthogy úgy hiszem, meg is történik, hogy Magyarország híven teljesítse a hazánk területén levő csekély számú idegenaj- kntakkal szemben vállalt szerződési kötelezettségét. Sőt még azon túlmenő szabadelvűs éggel mutasson példát. De éppúgy jogunk van elvárni az utódállamoktól, hogy a területek megnagyobbodásával kapcsolatos ebbeli kötelezettségeiknek pontosan megfeleljenek, amely tekintetben éppenséggel nem vagyok megnyugodva. Sajnos, az az oltalom, melyet a szerződések szerint a Nemzetek Szövetségében kellene megtalálnunk, eddig teljesen iüuzórmsnafc bizonyult. j Talán ebben is be fog állni javulás, idővel. „A munka jobb, mint a nyugalom .. ~ S legvégül, kegyelmes uram, a közeljövő tervei? . . . Elmosolyodott, kitárta karjait: — Tsten kegyelmétől függ minden, nem vagyok már hnrszesztendős, Az érő terveimet megszabják az események. Nem vagyok irányító politikus. Felhasználtatom magam mindenütt, ahol nemzetemnek szolgálatot tehetek. Most az optáusilgy foglalja el mindem időmet. A napokban már újból kiutazom Génibe. aztán az ülésszak befejezése után Brüsszelbe utazom, ahová a Mercíer bíborod vezetése alatt álló katolikus irodalmi társaság hivott meg előadás tartására. A magyar nemzet történelmi hivatásáról fogok beszélni. — Ez a „tervem”. Hogy aztán mi következik? • • • Talán jó, talán rossz ... A munkr mindenesetre jobb, mint — a nyugalom . . . Sándor Dezső. Rozsypai alkormányzó ungvári diszpolgársága lekerült a napirendről Ungvár, február 25. (Ruszinéásói szer- kész tőségünktől.) Rozsypal alkormánj'ző hivatalos és nem-hivatalos tisztelői nemrég mozgalmat indítottak, hogy Ungvár városa válassza az alkormányzót dtsmpolgánává. A1 javaslatot abban a reményben hozták nyilvánosság elé, hegy a magyar ellenzéki pártok városatyái neon lesznek ellene és az aí&- kormányzó diszpolgársága abszolút szavazattöbbséggel megy keresztül. Várakozásukban azonban csalatkoztak s a disapolgárság- adományozó akcióban az utolsó napok jelentős fordulatot hoztak. Az országos keresz- téuyszocialiBta és a magyar nemzeti párt egyáltalában nem lelkesedett Rozsypai alkormányzó diszpolgáreágáért és alapos meggondolások után a legélesebben állást foglaltak a terv keresztülvitele ellen. Az ellenzéki prtok nem látták be, miért kell Rozsypal alkormányzót díszpolgárrá választani, amikor az ő közreműködésével erőszakolták a városra a kormánybiztosi rezsimet, amely könnyelmű gazdálkodásával megkeserítette a polgárok életét. Tiltakozásukat egy pártközi határozatba foglalták és midőn a határozatnak híre ment, a városi vezetőcég sietve levette a napirendről a diszpolgársági javaslatot. A képviselőtestület ülését egyébként február 27-én tartja. Izglsikói'll politikai amnesztia október 28-án? Prága, február 25. A* igazságügyi minisztérium egy rendeletet készít elő, amely az ezévi október 28-ifci nagy állami ünneppel kapcsolatos amnesztiám fog vonatkozni. A rendelet még nem kész, parlamenti tudósítónk értesülése szerint azonban bizonyos, hogy a köztársasági elnök a jubiláxis évre való tekintettel ez évben számos elitéltet fog amnesztiában részesíteni. Az amnesztiában a politikai elítéltek is részesülni fognak. Ifjabb amerikai aranoszálliltnSno érkezett Franciaországba Páros. február 25. A Journal jelentése szerint a Francia Bank tegnap újabb amerikai aTamyszáffi tmányt kapott 185 millió frank értékben. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyep- tnetfcének, mint | Tapsifüles nyuszika
